Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-21 / 67. szám

wsmumsuM AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA' II. évfolyam, 67. szám. ARA: 50 FILLÉR Csütörtök, 1957. március 21. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Magyar kormány- és pártkiiídoUség utazott a Szovjetunióba Szerdán reggel magyar kormány­os pártküldöttség utazott Moszkvá­ba, amely résztvesz a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány, va­lamint a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének kormánya közötti tárgyalásokon, s pártközi tár­gyalásokat is folytat a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselőivel. A magyar kormány- és pártkül­döttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vezeti. A küldöttséggel együtt utazott Jevgenyij Ivanovics Gromov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A magyar kormány- és pártkül­döttség búcsúztatására a ferihegyi repülőtéren megjelentek Dr. Mün­­nich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány első elnök­­helyettese, Biszku Béla, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Intéző Bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, Dr. Do­­leschal Frigyes egészségügyi mi­niszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint a ma­gyar politikai, gazdasági és .kultu­rális élet számos vezető személyisé­ge. Jelen volt a búcsúztatásnál több budapesti külképviselet vezetője. Megjelent a küldöttség búcsúztatásá­ra a budapesti szovjet nagykövetség több tagja. A küldöttség a TU—104-es repü­lőgépen utazott a szovjet fővárosba. Megérkezett Moszkvába a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége Moszkva. A Magyar Távirati Iro­da tudósítója jelenti: Szerdán délelőtt megérkezett Moszkvába a Magyar Népköztársa­ság kormányküldöttsége Kádár Já­nosnak, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökének vezetésé­vel. A szovjet főváros népe nagy szere­tettel fogadta a magyar kormány­­küldöttséget. A szerda reggeli szov­jet lapok nagy részletességgel fog­lalkoztak a küldöttség látogatásával. Valamennyi lap közölte Kádár Já­nos és Dobi István fényképét és életrajzát. A Pravda és az Izvesz­tyija vezércikkében foglalkozott a magyar—szovjet barátsággal, a két nép kapcsolataival és a küszöbön­­álló tárgyalások jelentőségével. A Trud — a Szovjet Szakszervezetek lapja — külön cikkben köszöntötte a magyar kormányküldöttséget. A magyar kormányküldöttség fo­gadására az ünnepi díszbe öltözött vnukovoi repülőtéren megjelentek a szovjet állam és a Szovjetunió Kom­munista Pártjának vezetői: Bulga­rin, Hruscsov, Vorosilov, Mikojan, Malenkov, Szuszlov és Zsukov. Ott volt a Szovjetunió Minisztertaná­csának sok tagja, a külügyminiszté­rium kollégiumának tagjai, a Szov­jetunió marsalijai, a szovjet hadse­reg tábornokai, a szovjet politikai, gazdasági és kulturális élet kiemel­kedő képviselői. Megjelent a küldöttség fogadásán a ^ Moszkvában működő diplomáciai képviseletek számos vezetője. A nagy hideg ellenére nagy számban gyűltek össze a repülőtéren a szov­jet főváros lakói, hogy köszöntsék a baráti Magyarország küldötteit. A magyar kormányküldöttséget szállító TU—104-es típusú repülőgép pontosan tíz órakor érkezett meg a repülőtérre. A felsorakozott díszőr­­ség tisztelgése közben léptek ki a repülőgépből a magyar kormánykül­döttség tagjai, akiket elsőnek Bul­­ganyin, Hruscsov és Vorosilov üd­vözölt. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után a küldöttség tagjainak bemutatták a fogadásukra megjelenteket. A magyar vendégek üdvözölték Moszkva város lakosait, akik nagy szeretettel, zúgó tapssal Köszöntötték a küldöttség tagjait. Ezután a díszőrség díszmenetben vonult el a küldöttség tagjai előtt. Ezt követően N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­­nóke köszöntötte a magyar kormány­küldöttséget. Kedves Kádár elvtárs! Kedves Dobi elvtárs! Kedves elvtársak, a magyar kormány- és pártküldöttség tagjai! Üdvözlöm önöket a szovjet kor­mány, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és az egész szovjet nép nevében, örömmel fogadjuk önöket hazánk fővárosá­ban, Moszkvában. A Magyar Népköztársaság kor­mány- és pártküldöttségének meg­érkezése a Szovjetunióba, nagyon fontos esemény nemcsak országaink viszonyának szempontjából, hanem > nemzetközi élet szempontjából is. Moszkvai baráti látogatásuk abból i célból, hogy tárgyalásokat folytas­sunk, amelyek feladata a Szovjet­unió és Magyarország testvéri vi­szonyának és gyümölcsöző együtt­működésének további fejlődése, nagyszerű tanúsága a szocialista vi­lágrendszer nagy életerejének, e endszer állandó előrehaladásának. Mély meggyőződésünk, hogy az önök látogatása és tárgyalásaink a Szovjetunió és Magyarország mind nagyobb közeledését, országaink ba­rátságának és testvéri együttműkö­désének további fejlesztését fogják szolgálni. Szeretettel üdvözöljük önöket, kedves elvtársak! Éljen a megbonthatatlan magyar— szovjet barátság! Az üdvözlésre Kádár János, a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke válaszolt. Kedves Bulganyin elvtárs! Kedves elvtársak, kedves baráta­ink! Szívből köszöntőm önöket a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány küldöttsége, valamint • a magam nevében. Engedjék meg, hogy átadjam önöknek és önökön keresztül a Szovjetunió népeinek és Moszkva város lakóinak a magyar dolgozó nép szeretetteljes üdvözle­tét. Őszinte köszöneíünket fejezzük ki önöknek e meghívásért. E meghí­vásnak örömmel tettünk eleget. Megtisztelő ez pártunk és kormá­nyunk, népünk számára. Bizalommal telt szívvel lépünk a Szovjetunió földjére, hiszen leghívebb, legiga­­zabb barátunkhoz jöttünk. A magyar nép nagy várakozással és figyelem­mel tekint tárgyalásaink elé. Né­pünk e tárgyalások eredményeitől a fennálló jóviszony, a barátság to­vábbi elmélyítését és megerősítését várja. Vészterhes napokat élt át a közel­múltban a magyar nép. Súlyos meg­próbáltatásokon ment keresztül munkás-paraszt államunk, a Magyar Népköztársaság. A belső reakció, a nemzetközi imperializmus vezérleté­vel és annak támogatásával — ki­aknázva a régi vezetők hibái kel­tette elégedetlenséget — ellenforra­dalmat robbantott ki Magyarorszá­gon. El akarták pusztítani népi de­mokratikus rendszerünket. Ki akar­ták szakítani hazánkat a szocialista táborból és népünk veszedelmére, szocialista építőmunkát folytató bé­kés szomszédaink fenyegetésére Ma­gyarországot háborús tűzfészekké akarták változtatni. E megpróbáltatások súlyos napjai­ban a Szovjetunió — a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány kérésére — sokoldalú segítséget nyújtott és fegyveres erővel is segí­tett a magyar népnek, hogy felszá­molhassa az ellenforradalmat, meg­­védhesse szocialista vívmányait és gyorsan kigyógyulhasson az ellen­­forradalom ütötte súlyos sebekből. Most nyilvánvalóvá lett az egész világ előtt, hogy nagy bajok, veszé­lyek és megpróbáltatások idején a szocialista tábor bármely állama bízvást számíthat valamennyi test­véri szocialista ország támogatására, legfőképpen pedig a Szovjetunióra. Most kitűnt, hogy a szocialista tá­bor országait semmilyen erő sem szakíthatja el egymástól. Ezeknek az országoknak népeit egybefűzi a szo­cializmus építésének nagy, közös ügye, a proletár internacionalizmus legyőzhetetlen eszméje és ereje. A magyar nép most keményen dolgozik, hogy mielőbb helyrehozza az ellenforradalom okozta károkat, rendületlenül haladjon tovább a szocializmus építésének útján és a proletár internacionalizmus szelle­mében maga is kivegye részét a szo­cializmus ügyének védelméből. Küldöttségünk azért jött a Szov­jetunióba, hogy kölcsönös kapcsola­tainkat érintő fontos kérdéseket megtárgyaljunk és baráti látogatást tegyünk a szovjet dolgozóknál. Ma­gam is és küldöttségünk minden egyes tagja is biztos abban, hogy mostani tárgyalásaink még közelebb hozzák egymáshoz népeinket és még szorosabbra fűzik országaink baráti kapcsolatait az állami szuverenitás, az egyenjogúság, az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozás le­nini elvén épülő együttműködés alapján. Hiszem, hogy miként a magyar nép, a szocialista tábor min­den népe, a haladó és a békeszerető emberek mindenütt a világon öröm­mel fogadják majd ezt. A magyar párt- és kormánykül­döttség tagjai nevében köszönetét mondok a megtisztelő és szívélyes fogadtatásért, amelyben bennünket részesítettek. Éljen a magyar nép és a szovjet nép barátsága! A nagy tetszéssel fogadott beszé­dek után a küldöttség tagjai a ma­gyar és szovjet zászlókkal feldíszí­tett utcákon keresztül hajtattak szál­lásukra. Az útvonalakon a szovjet főváros lakói nagy szeretettel kö­szöntötték a magyar kormánykül­döttség tagjait. A magyar kormányküldöttség látogatásai Moszkva (MTI). A Magyar Nép­­köztársaság kormányküldöttségének tagjai röviddel Moszkvába érkeztük után felkeresték a szovjet államfér­fiakat. Horváth Imre külügyminisz­ter Boldoczki János rendkívüli és meghatalmazott nagykövet társasá­gában látogatást tett A.- A. Gromi­­konál, a Szovjetunió külügyminisz­terénél, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter pedig G. K. Zsukov marsallnál, a Szovjetunió honvédelmi miniszterénél. Pontban délben a magyar kor­mányküldöttség tagjai Kádár János­nak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének vezetésével láto­gatást tettek N. A. Bulganyin minisz­terelnöknél, majd K. J. Vorosilov­­nál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökénél. Ezt követően Bulganyin minisz­terelnök a Kremlben villásreggelit adott a delegáció tiszteletére. A vil­lásreggelin N. A. Bulganyin és Ká­dár János pohárköszöntőt mondott Nasszer hivatalosan bejelenti a Szuezi-csatorna megnyitását Kairó (MTI). A Reuter jelenti: Kairói megbízható körök szerint 43 órán belül nyilvánosságra hozzák azt a nyilatkozatot, amelyben Nasszer elnök hivatalosan bejelenti a Szuezi-csatorna úiramegnyitását. Ugyanakkor ismerteti majd a csa­tornahasználati illetékek fizetésére kidolgozott tervet, amely biztosítja a csatorna karbantartását és fejlesz­tését. Egyben pedig ismételten, le­szögezi, hogy Egyiptom tiszteletben tartja az 1888. évi konstantinápolyi egyezményt - mondották a fenti körök. QOETHE EMLÉKEZETE Merítsünk szüntelenül erőt és tapasztalatot a Tanácsköztársaság példájából Múzeumi szobákat rendeznek be a balatonszentgyörgyi Csillag várban Hazánk egyik természeti kincse, a Balaton délnyugati csücskénél van, Balatonszentgyörgy. Itt van a híres Csillag-vár, amely eddig igen elha­nyagolt állapotban volt és rontotta a környék szépségét. Az idegenforgalmi hivatal a Me­gyei Tanáccsal karöltve most a nyár folyamán mintegy százezer forintos költséggel megkezdi a vár restaurá­lását és a vár épületében lévő sze­­bákban múzeumot ípndeznek majd be és ezt a helyet kiránduló heűyé alakítják át. Ezzel bővül a Balaton déli oldalán a látnivaló és a törté­nelmi emlékek megóvásával, rendbe­hozásával a kiránduló kiil- és bel­földi vendégeknek így szereznek több felejthetetlen napokat. Nagyobb árhullám vonul le a Felső-Tiszán A Felső-Tisza vízgyűjtő területén az elmúlt napokban lehullott, össze­sen mintegy 100 milliméteres csapa­dék következtében a Felső-Tiszán hirtelen árhullám alakult ki, ami szerdára virradóra Tiszabecsnél 420 centiméterrel tetőzött. A Tisza Tisza­becsnél már apad, alatta árad. A Vásárosnamény feletti tiszai védvo­nalakon másodfokú készültséget rendeltek el a vízügyi szervek. Az árhullám különösebb védekezési in­tézkedéseket nem tesz szükségessé. Másodfokú készültség van a Túr­­folyón is, amely szerdán reggel hat órakor Gabolcnál 342 j centiméteres vízállással még árad. BÖHÖNYE! JEGYZETEK Szíjjártó Lajos tündöklése és bukása Október utolsó napjaiban és no­vember elejében nagy úrnak kép­zelte ínagát Szijjártó Lajos Böhó­­nyén. És nemcsak képzelte, azzá is tette magát. Ha másként nem, hát demagóg ígéretekkel, terrorral, s féktelen kommunista-gyűlöletével. Hogyisne. Aki ellenforradalmár új­ságírókkal tart kapcsolatot, s aki Kádár János kormányát nem is­merte el, az csak nem lehet jelen­téktelen kis ember Böhönyén? De nem ám. De talán menjünk sorjá­ban, úgy. ahogy a böhönyei em­berek emlékezetükben megörökí­tették Szijjártó úr viselt dolgait. Szijjártó Lajosról tudni kell, hogy tsz-elnök volt a böhönyei Dó­zsában. Annak előtte — el kell mondani a, teljes igazságot — igen futtatták, községi szervektől, köz­ségi vezetőktől tanácsot, utasítást ő ugyan el nem fogadott, ő csak a járási és a megyei vezetőket tartot­ta feljebbvalóinak. Futtatták mint mintagazdát, mint jó beszélőtehet­ségű embert, majd aztán mint tsz­­elnököt. Szóval nagy ember lett be­lőle. Október napjaiban mégis azt hajtogatta, hogy őt úgy kényszerí­tették be a tsz-be. Szijjártó Lajos voltaképpen már október 23. előtt, az emlékezetes »Somogyi összege­zés« vitáról hazatérve akciót hirde­tett a tsz-ek feloszlatása érdeké­ben. És mit csinált 23-a után? Csak röviden a »hős« cselekedeteiről: »Forradalmi bizottságot« verbuvált és választatott meg. De milyen vá­lasztás volt ez? Kulcsár Ferenc la­kásán előre összeállított — termé­szetesen kommunisták nélküli — névsort tártak a gyűlés elé. Szijjár­tó Lajos féláll a pódiumra, s be­delegálja Pintér Lászlót, Pintér vi­szont Szijjártót javasolja. Rajtuk kívül vezérszerephez jut e váloga­tott bizottságban Alsó Hegyi Jó­zsef és Kovács Ferenc kulák, hogy csak a legjavát említsük. Most következnek Szijjártó Lajos »forradalmi« cselekedetei. Önha­talmúlag leváltja a tanács vezetőit. Zóka József elnökhelyettes leváltá­sát azzal indokolja, hogy kommu­nista és belőle a marxizmus—leni­­nizmust úgysem lehet kiverni, azonkívül — mily nagy bűn! — ta­nácsakadémián is tanult egy évig. (íme, mily leplezetlen ekkor már az ellenforradalmárok igazi célja: nincs szükség kommunistákra!) Még ha csak ezt tette volna! Am az első gyűlésen Szijjártó már je­lentette is: »Megnyugtatásul köz­löm, hogy a három kommunista ve­zetőt, Molnár István alapszervi, Maczkó János községi párttitkárt és Mohári Vendel pártmunkást — a nép ellenségeit (?!) — elűzték a községből. Megtisztult a falu.«'így mondta Szijjártó. S mit értett ez­alatt? A volt csendőrökből kine­vezett »nemzetőrség« parancsnoká­val letartóztatta Molnár Istvánt, Maczkó Jánost, Gelencsét Ferencet, égy tényleges katonai szolgálatból hazatért volt AVH-sorkatonát, Ra­­dó Jánost, aki egy szegényparaszt fia és Peti Istvánt, a Sertéstenyész­tő Vállalat dolgozóját, egykori sza­badságharcost. Ezt követték volna a többiek, ha ... S mit csinált még a Szijjártó vezette »forradalmi bi­zottság«? Az első ülésen határoz­ták el a többi kommunista vezető­nek: az általános iskola igazgató­jának és helyettesének, a malom vezetőjének, s a TÜZÉP egyik dol­gozójának leváltását. S mi követté volna ezeket? Érthető, miért őrjön­gött annyira Szijjártó úr, amikor hírül vette a szovjet csapatok kö­zeledtét. — Az összes üveget meg­tölteni benzinnel — adta ki a pa­rancsot a faluban. S mily jó, hogy nem hallgattak rá. Am Szijjártó úr következetes maradt önmagához, s forradalmi eszméihez november 4-e után is. Dehogy mozdult ő ki a tanácselnöki székből — mert tud­niillik már november 4. előtt ő fog­lalta el ezt a helyet, becsmérelte a pártot, a Kádár-kormányt bábkor­mánynak titulálta, s azt is kijelen­tette, nem akar kommunistákat lát­ni maga körül. S csak magától ér­tetődő, hogy Szijjártó úrnak nem sokáig tündökölt a csillaga, letar­tóztatták, s a jelenlegi jól megér­demelt helyén lesz ideje gondol­kodni tettein. Megtanulhatja, hogy az ellenforradalmárok fái nem nő­hetnek az égig. jöjjenek el gyakrabban.. Maturicz József, a földművesszö­vetkezet Rákóczi utcai boltvezető­je búcsúzott így a vásárlóktól. Ez itt nem újság — mondják a vevők — Maturicz József mindig így be­szél. Maturicz József tényleg nem szűkölködik kedvességben, jó szó­ban, s a vevőkben nemcsak vevő­ket lát, hanem elsősorban embert, akinek gondjai vannak, aki igényli a szeretetet, figyelmességet. Nem csoda, ha vásárlói is szeretik, meg­becsülik, s ragaszkodnak kedves boltjukhoz. Bárcsak mindenütt ilyen szeretettel, figyelemmel lennének a vásárlók az emberek iránt. Nőtt a könyvolvasók száma Böhönyén nemcsak dolgoznak, mérgelődnek, mulatnak, de olvas­nak is az emberek. Naponta átlag hatvanhat kötetet visznek el a könyvtárból. A kétezer kötetnél is nagyobb könyvtárból lehet válogat­ni. A legkapósabbak mostanában a történelmi és a mesekönyvek. Nagy számmal olvasnak a fiatalok. Je­lenleg hatszéz kötet van kinn az olvasóknál. A könyvtárnak jelenleg 250 olvasó tagja van, ez a falusi felnőtt lakossághoz viszonyítva kb. 15 százalék. Egy-égy könyvet azon­ban nemcsak a tag, de sokszor az egész család elolvassa. Egyébként az idén többen kölcsönöztek köny­vet, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. A könyvtár egyébként nemrégi­ben új helyiségbe költözött, s a könyvtáros is új ember. Baksa Sándor gépészmérnöknek készült, de azt mondja, nagyon szereti a könyvet, nélküle el sem tudná képzelni az. életet. Egyet nehezményez: mién'' nem kap több támogatást a tanács­tól, mert az utóbbi mááfél hónap­ban egyetlen fillért sem juttattak a könyvtári kiadásokra. S így saját 750 forintos fizetése sínyli ezt még, mert valamiből fizetni kell. Remélem, meghalnák ezt a pa­naszt a tanács vezetői. Varga József

Next

/
Oldalképek
Tartalom