Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-20 / 66. szám

Szerda, 1957. március 20. SOMOGYORSZ.AG 3 Pünkösdi királyság — Ellenforradalom a csurgói járásban — Azok a zűrzavaros, félelmes és gyűlöletkeltő októ­beri napok a csurgói járásiban is nagy károkat okoztak az emberekben, az anyagi javakban és véres, tragikus eseményekhez vezettek. Ez nem a véletlen műve, ha­nem aljas, a néppel szembenálló, de azok indulatait a maguk politikájának céljaira felhasználó emberek tevékenységének a következménye. Ezek az emberek éppen a járási székhelyen húzódtak meg és csak az adott pillanatra vártak. Ez a pillanat október 25-én érkezett el Csurgóra. Osztrák sasos zászló Csurgó főterén A budapesti események váratlanul érték a lakosság többségét. A -szervezkedést a szellemi irányítók azon­ban azonnal elkezdték. A legvadabb híreket röpítették fel, szították az embereket a párt, a Szovjetunió, a munkáshatalom ellen. «■Eljött a mi időnk« — mondták. S a késő délutáni órákban szinte egyszerre kezdték meg a járás közsé­geiben a rendbontást. Leverték a vörös csillagokat, összetörték az emlékműveket. A Csurgói Járási Tanács épületében a Lenin- és a szabadság-szobrokat is össze­törték. Mindenütt eltüntették, összetörték a vörös zászlókat. Csurgó főterén viszont a «díszmagyarok« nagy di­csőségére ott lengett a császári és királyi zászló a két­fejű sassal, két szárnyas angyallal, királyi fejekkel és koronával felékesítve. Mindezt teljesen megmagyarázza, ha megismerjük az események fővezéreit Akik az ellenforradalmat irányították A csoport látható feje Vályi Nagy Ervin refor­mátus pap, egy volt irredenta költő fia. 12 évig szol­gált a Horthy-hadseregben, miután a Ludovika Aka­démián és Franciaországban elvégezte katonai iskoláit. Apósa ugyancsak református lelkész, emellett azonban nyilas szervező is volt. Kovács András és Fejes Varga János kulákokat talán nem kell jellemezni. Mellettük voltak még Pápa János és Udvarhelyi János gimná­ziumi, Tóth László technikumi tanárok, és a diákok közül Varjú László, börtönviselt fiatal. Ezek az embe­rek kineveztették magukat tizes bizottságnak és össze­köttetéseket találva minden községben a hasonló ele­mekkel, kezükbe vették az ellenforradalom vezetését. Tettek és cselekedetek Első céljuk a párt megbontása, majd megsemmi­sítése volt. Egyes diákok és tanárok túlzó magatartá­sának segítésével sikerült a köztiszteletben álló Kin­cses Ferenc gimnáziumi igazgatót öngyilkossági kísér­letbe kergetni. Az október 29-i nagygyűlésen — ahova a járási párttátkárt is meghívták és az beszédet is mon­dott — provokációjuk és úszításuk következtében a pártot a vádlottak padjára ültették. Nyílt párt- és kor­mányellenes kirobbanások hangzottak el részükről. Az emberek előtt felelősségre vonták a járási karhatalmi szervek vezetőit, hogy fegyvert adtak a párthoz és kor­mányhoz hű embereknek. E gyűlés nyitánya volt a hatalom teljes átvételé­nek. Az esti nemzeti bizottsági választáson — melyen a legszélsőségesebb elemek, volt csendőrök és fasisz­ták vitték a szót, az akkori karhatalmi vezetők meg­félemlítésével elérték, hogy a fegyverek az ő kezükbe kerüljenek. A nemzetőrség parancsnokává Pákozdi N. volt csendőrtörzsőrmestert, Kovács András sógorát »nevezték« ki. Megkezdődtek a letartóztatások, házkutatások, a kommunisták állandó zaklatása, lakásaik feldúlása. Le­tartóztatták Toldi Géza, Fehér István, Jerszi György, Borai János tiszteket, Varga Sándor, Kenderesi István, Pallag András pártbizottsági tagokat »népellenes bűn­­cselekmény alapos gyanúja« címén. Ezután a közigazgatás átvételére került sor. Levál­tották Rádos Géza községi tanácselnököt és más köz­ségi tanácsi dolgozókat, majd a járási vezetőket is. így döntöttek Szokola Károlyné, Pallag András, Rakár Já­nos, Molnár Erzsébet, Nagy Árpád járási osztályveze­tők dolgában. Ugyanilyen utasítást adtak ki a községek nemzeti bizottságainak. A nemzetőrséget — melynek 70 százaléka volt csendőrökből, katonatisztekből, rendőrökből és bünte­tett előéletűekből állt, — felfegyverezték, kiképezték, majd a szovjet csapatok mozdulataira általános mozgó­sítást rendeltek el. Az iskolában néhány diák és tanár 'benzinespalackokat készített. Berzencei események Fegyverek dörögtek október 27-én Berzence köz­ségben. A Somogyudvarhelyről érkező határőrkatonák fegyverüket használták a részeg, feldühödött tömeg ellen. A proletárdiktatúra, népi demokráciánk védel­me érdekében szólaltak meg a fegyverek, s a részeg, feldühödött tömeg szertefutott. Berzencén is éreztették hatásus.at az október 23-i budapesti események. Igaz, először csak vásárlási láz, majd suttogó csoportok, akik hallgatták és terjesztették a Szabad Európa rádió ha­­zúgságait. Október 27-én azonban már tettekre is sor került. E nap estéjére tüntetést szerveztek, amelynek kezdeményezője Lovrencsics Lajos tanácselnök volt. Ezt a tüntetést a kommunisták helytelenítették. De a lavina már elindult, nem lehetett megállítani. Suhancok, munkakerülők, felizgatott emberek egész nap ittak, vedelték a bort, készültek a »forradalomra«. Ez aztán délután kezdetét is vette. Részeg emberek betörtek a tanácsházára, kihordták a begyűjtési papí­rokat és meggyújtották. A kommunisták eloltották a tüzet, de az ott összegyűlt 10—15 részeg embert már nem tudták megfékezni. Ezek, amerre csak mentek a községben, mindenütt leverték a feliratokat, mindent felforgattak. Hazafias jelszavak, pusztítás, rombolás Ekkor ért véget a templomban a litánia. A piac­térre kitódult emberek hangos éljenzéssel fogadták a tanács elnökét, amint követeléseiket olvasta fel. Ml kellett már az amúgy is felbőszült tömegnek. Először ledöntötték az alkotmány tiszteletére emelt emlékmű­vet, majd beverték Kovácsi Mária begyűjtési megbí­zott _ ablakait, az erdészeti párttitkár lakásába pedig baltát dobtak, közben pedig hazafias dalokat énekeltek és verseket szavaltak. Most már nem lehetett fékezni a tömeget. Ismét visszavonultak a tanácsházához, ahol égettek, törtek, zúztak, 70—80 ezer forint értékű kárt okoztak a köz­ségnek. Feldúlták a párthelyiséget is. Berontottak Ar­­pási határőrhadnagy lakására és ocsmány szavaikkal gyalázták. Közben egy helyen bort is zsákmányoltak, s tovább ittak. Egynéhány csoportban már elkészítve állottak a halállisták, amelyeken 34 kommunista neve volt feltüntetve. S a részeg tömegből egyre többször hallatszott egy jóformán már eszméletlenségig részeg ember ordítozása: »Még ma iszok a kommunisták vé­réből«. A kommunisták pedig ott álltak fegyvertelenül, védtelenül. Nem nézhették tovább a pusztítást és segít­ségért fordultak a somogyudvarfaelyi határőrséghez. A segítség rövid idő múlva megérkezett. A tömeg ismét a tanácsháza előtt tombolt. Az egyik hangadó észrevette a közeledő katonákat, s elkiáltotta magát: »Emberek, le akarják rombolni a forradalmat, ne hagy­juk!« S a részeg tömeg nekilódult... De megszólaltak a fegyverek, s az előbb még bátor, nagyhangú tömeg szertefutott. Vér áztatta ezen az1 estén Berzence föld­jét. A kiontott vérért azok felelősek, akik népi de­mokráciánk ellen, a proletárdiktatúra megdöntésére biztatták fel a község lakóit. Támadás a termelőszövetkezetek ellen Ahol csak termelőszövetkezet volt, az jellenforra­­dalmárok mindenütt és jóformán egyidőbetn szervezett támadást indítottak ellenük. A támadások élén a kulá­­kok és a korábban kitelepített megbízhatatlan elemek álltak, akik az ellenforradalom hírére visszatértek köz­ségeikbe. Olyanok ágáltak legjobban a tsz-ek feloszla­tása, a közös vagyon szétosztása mellett, akiknek a ter­melőszövetkezetekhez semmi közük nem volt. Csurgón a Zrínyi és az Uj Elet, Somogyudvarhelyen az Ady, Somogybükkösdön a Szabad Föld, Iharosberényben pe­dig az Úttörő Termelőszövetkezetet támadták meg. Ahol gyenge volt a tagság, ott nem is volt nehéz dol­guk, mert nem találtak ellenállásra. Iharosberényben azonban az ellenforradalmárok embereikre találtak az Úttörő Tsz tagságában. Pen­­czinger József elvtárs tsz-elnök vezetésével, fegyverrel védték a tsz-tagok a közös vagyont. Aztán egy napon holtan találták meg Penczinger elvtársat, s most már nem volt akadály a tsz ellen támadók előtt. A meg­bízható vezetőket eltávolították és a tsz-ek élére inga­dozó, gyengejellemű embereket állítottak. »Felbecsül­ték« a tsz-vagyont, s gyorsan kártalanították a község­ben lévő kulákokat, átadtak nekik a tsz vagyonából mintegy 100 ezer forint értéket. A cél az volt Iharosberényben és másutt is, hogy tönkretegyék, megsemmisítsék a termelőszövetkeze­teket, újból cselédsorsba taszítsák a parasztságot. Azok­ban az időkben sok embert megtévesztettek. Ma már a tsz-tagok látják, hogy mi volt a célja az ellenforrada­lomnak. Azóta sok helyen újjáalakult, megerősödött a termelőszövetkezet. S mint a csurgói Zrínyi Tsz-ben, másutt is a termelőszövetkezetek parasztsága azt mondja: »eleget cselédeskedtünk a múltban, ha kell, fegyverrel is megvédjük szövetkezeteinket«... Meggyalázták mártírjaink emlékét Pusztított, rombolt az ellenforradalom. Fontos ira­tokat, anyakönyveket,' kataszteri iratokat égettek el. Az őrtilosi tanácskirendeltség házába kézigránátot dob­tak, s tönkre tették a berendezést, megsemmisítették az ottlévő iratokat. Nem kerülte el pusztításuk a csen­des temetőket sem. Farikas János elvtárs 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a csurgói járás párttitkára volt. 1919. szeptem­ber 1-én mártírhalált halt. 26 éves korában gyilkolták meg a horthysta fehérterroristák. 1956-ban mint a ma­gyar munkásosztály, mint a magyar forradalom hősé­nek emlékművet állítottak Farkas Jánosnak. Ezt az em­lékművet az ellenforradalmárok lerombolták. Győrfy János elvtárs, a csurgói járási pártbizottság munkatársa volt. 1956-ban meghalt. Sírja fölé felesége, gyermekei, szülei egy kis emlékművet állítottak, amely­ről a csillagot az ellenforradalmárok letörték. Iharos­berényben az 1919-ben mártírhalált halt kommunisták emlékművét szintén lerombolták, meggyalázták. Meg­gyalázták azoknak az emlékét, akik a legtöbbet, az életüket áldozták a magyar népért. Véget ért a pünkösdi királyság. Rövid ideig tartott, de ez alatt is rengeteg kárt, szenvedést okoztak a ma­gyar népnek. E néhány nap tanulsága arra kell, hogy figyelmeztesse a csurgói járás dolgozóit is: soha többé nem szabad engedniük, hogy az ellenforradalom még­­egyszer feltámadhasson és fegyvert foghasson a ma­gyar nép hatalma ellen. Csákvári János r- Szalai László lllll MI ÚJSÁG AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓNÁL UTOLSÓ HATÄR1DÖ. KINEK FIZETNEK ÁPRILISBAN KÁRTÉRÍTÉST9 MIKOR VAN VIHARKAR? Az Állami Biztosító munkája né hány hónap óta megélénkült. Két­ségtelen, ez az újszerű munka a biz tosítófelekből ellenszenvet kiválté kötelező biztosítás megszűnésével in dúlt el. Az új feladat sokkal szebb, sokkal közvetlenebb, no ''és ami ugyancsak nem utolsó szempont: a gazdák részére ez a biztosítási mód sokkal előnyösebb, mint a régi for­ma volt. A kötelező biztosítás meg­szűnésével nem következett be a biz­tosítás elhanyagolása, sőt, az orszá gos eredmények azt mutatják, hogy fokozottabb ütemben halad, mint várható lett volna. Az eltelt rövid idő alatt több mint másfélezer la­kóépület-tulajdonos kötötte meg tűzbiztosítását. Érthető ez és a ma­­gyarázat egyszerű, örök természeti törvényszerűség a biztonságérzet. Biztonságos életre törekszik az ál­latvilág apraja-nagyja, biztonságra törekszenek az országok és bizton­ságra, anyagi biztonságra kell hogy törekedjenek az egyének is. Ez a nyugodtan végzett munkának és jö­vőnek az alapja, hisz a szerencsétlen véletlenek, az elemi csapások pilla­natok alatt összezúzhatják egy egész élet munkáját. A tönkrement anya­gi javak miatt kettétört életét a ma­ga erejéből aligha vezetheti még egyszer vissza régi normális medré­be. Vajon hány ezren köszönhetik a bekövetkezett pusztulásból és az azt követő reménytelenségből a napokon belül való kilábolást annak, hogy a tragédia után a károsult a sokszor oly jelenték­telennek tartott biztosítási papír­jával kártérítésért kopogtatott be az Állami Biztosítóhoz. Se szeri, se száma az ilyeneknek. És hány százezren vannak olyanok, akik éppen ezért, mert már biztosí­tottak, nyugodtan és félelemmente­sen hajtják álomra fejüket. Egy szó mint száz: a biztosítási díjon spórol­ni önmagunk elleni vétkes könnyel­műség ... Ha most a márciusi napokban bárhol katasztrófa történne, az Álla­mi Biztosító még a kötelező biztosí­tás megkötéséből származó kártérí­tést fizet. Áprilisban azonban azok számára, akik március 31-ig nem kö­tik meg önkéntes biztosításukat, egy nem várt tűz stb. kár végzetes kö­vetkezménnyel járhat, mert a bizto­sító ekkor már nem fizethet nekik kártérítést. Éppen ezért a biztosító a márciusi napokban megsokszoroz­za munkáját. Az új biztosítás olcsóbb, mint a megszűnő kötelező biztosítás volt. Ennek ellenére jóval több kockázatot vállalt a biztosító, díj­mentesen biztosítják a lakóépü­lettel egy telken lévő melléképü­leteket. A mezőgazdasági tűzbiztosítást, kiter­jesztették a házi ingóságokra is. Sőt, az új biztosítás alapján megtérítik az épületben és a felszerelésekben esett vihar által okozott károkat is. Természetesen filléres viharkárok nem jöhetnek kártérítési számításba. A viharkár akkor vehető figye­lembe, ha az okozott rombolás értéke meghaladja a 200 forintot. Az ilyen károsodáshoz legalább 40 km-es óránkénti szélsebesség szüksé­ges. Március 31-ével tehát lejár a kö­telező biztosítás. Az élelmes, előre­látó gazda azonban tudja, nem lehet ez számára a biztosításnak utolsó dátuma: folytatni kell azt a kedve­ző feltételekkel járó önkéntes bizto­sítással, mert erre figyelmezteti őt az évszázados tapasztalatok és ezt kívánja anyagi biztonsága. A minap foglalkozott iskolánkkal? a somogysárdi általános iskolával a Somogyország. Az egyik szünetben lezajlott meggondolatlan gyerek­csínyt állította igen helyesen intő példának az olvasók elé. Nincs szándékunkban cáfolni a cikket, hisz az eset megtörtént, ha nem is komoly, hanem sokkal in­kább játékos formában. Már ameny­­nyire a 12 — 13 esztendős gyerek játszik. Más gondolatok foglalkoz­tatnak bennünket. Mi lehet az oka, hogy a mi falunkban, ahol az ese­mények alatt és után is a legtelje­sebb nyugalom uralkodott, most négy hónap múltán játszanak a gye­rekek ilyesmit? Mert mi is történt? Az, hogy pár gyerek eljátszotta azt, amit napila­pokban olvasott, képeken látott és a rádióban hallhatott. Nagyon helyes, hogy a Fehér Könyv megismertette mindenkivel az ellenforradalom rémtetteit, bes­tiális gyilkosságait. Hadd lássák az emberek vidéken is az ellenforra­dalom igajJ arcát. De nem a legsze­rencsésebb megoldásnak tartom, hogy ezeket a felnőttek számára is megrendítő ős borzalmas élményt jelentő dokumentumokat a legkisebb gyerekek is akadálytalanul szemlél­hetik. Csak ennek tulajdonítható szerintem, hogy a gyerekek — el­térően a szokásos labdajátékoktól — egy szerencsétlen ötlettől sugal­mazva, eljátszottak egy fejezetet ebből a borzalmas tragédiából. Per­cek alatt befejeződött, mert észre­vettük. Megmagyaráztuk a fiúknak, hogy ez nem játék, és biztosan ele­jét vettük minden ilyen kilengésnek. A részvevői is őszintén megbánták tettüket, de menthették magukat, hogy csak »játszottak«. Ma már minden gyerek tudja, hogy ez nem Játék. Jelen esetben felvethető-e a pe­dagógus felelőssége? Igen, - pedagógus felelősséget kell hogy érezzen minden egyes ta­nuló, minden cselekedetéért. De vigyük tovább a kérdést. Fe­lelős lehet-e vajon a pedagógus, ha gyerekei ilyen játékot folytatnak? ok nem is sejtik, hogy mit csinál­nak. Mi tudjuk, hogy ez is csak af­féle gyerekcsíny. Talán nem is áll messze a rabló —pandúr-játék őszin­te pajtás-verésétől. De a kívülállók szemében megdöbbentő dokumen­tum. Nem él mindenki gyerekek közt, nem ismerheti mindenki őket. Könnyen félremagyarázhatja a szemlélő az efféle jelenségeket. Ép­pen ezért szerintünk nem felelt meg a cikk összhatása a történet erkölcsi jelentőségének. Hír formá­jában, minden elemzés nélkül meg­jelentetni egy jegyzetet, azt jelenti, hogy futótűzként szétterjed a bor­zasztó hír. És éppen azok használ­hatják fel a legjobban, akiknek az »ideológájától«, befolyásától oly na­gyon kell óvni gyerekeink lelkét. Ez az eset a cikk visszhangjai után könnyen egysorba sorolható a kö­zelmúlt iskolai incidenseivel. Pedig milyen távol áll azoktól. Ezt éppen azok érthetik meg, akik elgondol­kodnak a jelenségeken. Mi örömmel látjuk, hogy a napi­lapokban mind kevesebb az ilyen szomorú szenzáció, mind kevesebb anyagot szolgáltatnak a véres na­pokról, és a gyerekek lelkét mind­inkább más köti le. Ma már nem falják a véres harcok leírásait, fantáziájuk ismét egészséges irány­ba terelődik. Tudom, hogy ezekre a tudósításokra is nagy szükség volt. De tudnunk kell, hogy ezek a borzalmas emlékek a gyerek lel­kében is nyomot hagynak. Sok egészségtelen megnyilvánulásnak itt a gyökere. Remélem, hogy hamaro­san már csak rossz emlék marad a gyerekek emlékezetében mindez. Fel kell vetni még egy kérdést. Miért adnak ki mostanában ponyvá­kat? Gondolok itt az olyan regé­nyekre, mint a Szép kis üzlet, Vőle­gényem, a gengszter, Mama keres­tetik stb. Ezek a könyvek kimond­hatatlanul mérgezik a gyerekek lel­két. És sajnos sokszor a legilleté­kesebb helyen vásárolják. Könyves­boltokban, újságárusnál és a pos­tahivatalokban, Nem lehet ennek gatat szabni? Ezek a regények saj­nos nagy népszerűségnek örvende­nek különösen az olyan iskolákban, ahol az idő és a körülmények kény­­szeritő hatása folytán nem lehet ellátni a gyerekeket kellő szépiro­dalmi olvasmányokkal. A pedagó­gus tehetetlen ezzel a regényára­dattal szemben. Vagy gondoljunk a nagy peldányszámban kiadott Mon­­tesi-ügy regényére. Nem hiszem, hogy akadna egy ember is, aki azt amtaná, hogy ez a szennyes bűn­ügy részletes krónikája gyerekkéz­­fÜ-v?!°' A, kia.dás elterjedt, sajnos formátumában is megtévesztésig ha­­'n?z .ált,li4n!< ,is örömmel üdvö­zölt Olcsó Ifjúsági Kiskönyvtár so­vítaanih0kel|E2en a ‘éren SÜrgöSen Éveken át harcolt a pedagógus­­társadalom a ponyvairodalom mér­gező hatása ellen, Ez a harc szép eredményeket hozott. Ifjúságunk megszerette a szépirodalmat. Könyvtáraink olvasótáborának kö­zel fele fiatal. Nem szabad tűrni, hogy egyes kiadók kufárkodása és egyes »írók« olcsó pénzkeresete érdekében hetenként mérgezzék if­júságunkat. Több segítséget kérnénk a mun­kánkban. Eredményeink elismerése helyenként sokkal vontatottabban halad, mint kellene. Pedig a peda­gógusok társadalmi megbecsülése lényegesen növelheti munkájuk eredményességét. Ezt ma már sen­ki nem vonhatja kétségbe. Mi továbbra is szeretnénk jó munkát végezni. Felelősséggel és lelkesedéssel akarjuk végezni mun­kánkat. Igyekszünk a gyerekeknél tapasztalható kilengéseket fékezni, s ma már ott tartunk, hogy ezek meg is szűntek. Igyekszünk a tanu­lók érdeklődését, fantáziáját a ko­ruknak megfelelő mederbe terelni. Ezt mindnyájan meg is tesszük, hisz az iskolai élet zavartalansága a mi legfőbb óhajunk is. MAGYAR JÓZSEF tanár (Szerkesztőségünk — bár nem mindenben ért egyet a levél írójá­val — olvasóink elé tárja a levelet. Ezzel egyben módot adunk arra, hogy mindazok, akik egyetértenek, vagy más véleményük van a felve­tett problémákról, vitázzanak fe­lette. Szerkesztőségünk a további írásoknak is szívesen helyt ad a lapban.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom