Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-20 / 66. szám

4 ___ _____ ________ SOMOGYORSZAG Szerda. 1957. március 20.

Megjegyzések az állami gazdaságok üzemterveihez

MEGYÉNK ÁLLAMI GAZDASÁGAI elkészítették ezévi üzemterveiket. Sokat szidták eddig — joggal — a központi adminisztratív irányítást, amely miatt nem a célszerűséghez és hasznossághoz, hanem a felülről, diktált kötelező erejű utasításokhoz1 kellett igazítani a termelést. »Fent«, tervezték meg minden növényféleség vetésterületét, várható hozamát, a termelési és tenyésztési költségeket, az állatlétszám évközi alakulását, a súlygyarapodás mértékét, a tejhozamot stb., stb. És eme előírásokkal csak egyet lehetett csinálni: minden áron végrehajtani. Az évek során e számadatok csökkentek: ötvenhatban több százról nyolvankilencre, az idén pedig 17 tervszámot kapott a megyei igazgatóság. Mindegyik csak az értékesítésre vonatkozik, a termelés, a vetésterület és a költségek stb. megtervezése az állami gazdaságok dolga. A megyei : igazgatóság a vityaiaknak hét irányszámot, a somogytarnócaiaknak pedig tizennégyet adott meg, ennél többet egyik gazdaságnak sem.

Nos, hát itt a régvárt önállóság, a szabad, a helyi adottságokhoz illeszthető termelés lehetősége! Csak élni kell vele, de nem visszaélni, mert azt nem hagyhatja szó nélkül a megyei és országos központ. Az önálló tervezésen maradt ugyanis egy rés, amelyen bebújhat a népgazdasági érdekkel összeütköző helyi érdek. Még nem változtatták meg az eddig szokásos prémiumfeltételeket. Prémiumot ugyanis az a gazdaság kaphat, amely többek között olcsóbban és többet termel a megye által jóváhagyott, de a maga által meghatározott előirányzatnál. Ez a régi rendelet állandóan azt duruzsolja a gazdaság vezetőinek fülébe: »Akartok prémiumot? Akkor tervezzetek kevés termést, drágán, hogy előnyösen túlszárnyalhassátok költség- és termelési terveiteket!« Ez pedig jó az egyes gazdaságoknak, de rossz az államnak, éppen ezért megengedhetetlen az ilyen spekuláció. Jól teszi a megyei igazgatóságon Szerényi János tervosztályvezető, ha jobb belátásra bírja a prémiumra ily módon törekvőket. Ott van pl. a Nagybaráti Állami Gazdaság. Tavaly teljesítette a prémiumfeltételeket. Erre az idén ugyanannyi terményt és terméket egymillió forinttal drágábban akar termelni, terve szerint, mint a múlt évben. Pedig azóta javítottak valamit az árpolitikán is. A hízósertés kilójának átvételi árát pl. mintegy másfél—«két és fél, a tej literjét pedig 60 fillérrel emelték. Ezzel érvelt Szerényi elvtárs, míg végülis a tervezett költségeket a felére engedték a nagybarátiak. Más oka is van a laza tervkészítésnek. A bárdibükkiek például azt mondták: »Nem akarunk szégyenkezni az év végén a rossz eredmény miatt.« Ezért vették be az egyéb növényféleségek költségeinek kategóriájába a facsemetékre fordítandó összeget is. Tervük felülvizsgálásakor ők is belenyugodtak abba, hogy jónéhány százezerrel kevesebbre kellett kijavítaniuk a ráfordítás számadatait. Jó munkaszervezés és" ésszerű gazdálkodás révén talán így sem kell szégyenkezniük az új év küszöbén ...

VAN AZ ÜZEMTERVEK CSAKNEM MINDEGYIKÉBEN egy üresen hagyott rubrika: ide a kiselejtezett tehenek hizlalását kellene bejegyezni. A balatonújhelyiek pl. 16 selejttehénből egyet sem, a bárdibükkiek a húszból szintén egyet sem akarnak hizlalni. Egyes helyeken a kiselejtezett üszőket, tinókat sem szívesen fogják jobb kosztra, de ez még csak hagyján. A nagyobb baj az, hogy a továbbtenyésztésre alkalmatlan minden tehéntől meg akarnak válni. Mi az oka ennek? Hiszen a népgazdaságnak sok hízómarha kellene mind a belső szükségletre, mind a külföldi igények kielégítéséhez, nemes valuta ellenében.

Az árviszonyok, nagyon helyesen, érdekeltté teszik a gazdaságokat abban, hogy üszőiket tehenekké neveljék, vagyis, hogy teheneik utánpótlását a saját növendékállományukból biztosítsák. Mert pl. ha az üszőt tehénné minősítik, akkor ezzel nagyon jó boltot csinálnak. A Beruházási Bank formálisan, képletesen megvásárolja tőlük az állatot, méghozzá szép pénzért. Ettől függetlenül a tehén a gazdaságnak marad, a bank kiküldöttei tán soha sem látják, de nem is érdekli őket ez az új tehén, hiszen nem is érte« nek hozzá. Ám, e rendszer létjogosultságát ne firtassuk — az elszámolásnál?:, a vagyon- és gazdasági ellenőrzésnek ez az egyik módja. Az állami gazdasági tehenek tehát — jog szerint — a Beruházási Bank tulajdonában vannak. Ám a tehén egyszer csak megérik a kiselejtezésre. Mi a teendő ekkor? Kettős lehetőség kínálkozik. Az állami gazdaság a selejtmarhát eladja a napi áron az Állatforgalminak. Ez aztán nem a hizlalóba, hanem a vágóhídra küldi a sovány állatot. Másik mód: azt mondja az állami gazdaság, hogy a népgazdaságnak szüksége van hízott marhám, tehát meghízlalja a szóbanforgó tehenet. Előbb ezt megveszi a Beruházási Banktól, aztán meghízlalhatja és eladhatja az államnak. A költségkalkuláció, s az árpolitika értelmében kifizetődik a gazdaságnak a selejtmarhák meghízlalása, ha nagy gondot fordítanak erre a munkára. Helyes lenne tehát, ha gazdaságaink mégegyszer meggondolnák a dolgot, s nem idegenkednének a marhahízlalástól. Úgy véljük, meg kellene szívlelniük ezt a figyelmeztetést. Ne csak azt tekintsék feladatuknak, hogy jobb, fiatalabb teheneket neveljenek üszőikből. Legyen gondjuk az utánpótlás által kiszorított, kiselejtezett tehenekre, azok meghízlalására is. A helytelen hízialási munkából adódható eredményrombolásnak kell meghajolnia a népgazdasági érdek parancsszava előtt, nem pedig megfordítva.

Kutas József

в»

Ot éve sikeresen működik hazánk és a többi népi demokratikus állam között az árucsere-mozgalom

A népi demokratikus országok belkereskedelmi minisztériumai és a magyar belkereskedelmi minisztérium között 1952-ben indult meg az úgynevezett választékcsere mozgalom. Eredményeiről a belkereskedelmi minisztérium illetékesei elmondották, hogy a mozgalom keretében 1955. december 31-ig Magyarországra mintegy 300 millió devizaforint értékű áru érkezett. A legnagyobb forgalmat Csehszlovákiával és a Német Demokratikus Köztársasággal bonyolítottuk le.

A választékcsere mozgalomba belekapcsolódott a Szovjetunió is, amikor 1956 nyarán tízmillió rubel értékű csere-megállapodást kötött Magyarországgal, 1957-re negyvenmillió rubeles megállapodás lőtt létre.

Ez a konstrukció jelentős mértékben segítette a hazai kereskedelem munkáját, mert a fogyasztóknak több és jobb árut juttathatott. Uj árualapok feltárásával, számos cikkel bővült a választók: külföldi mosógépek, motorkerékpárok, hűtőgépek, rádiók és egyéb hasznos közszükségleti* cikkek, valamint újfajta textiláruk kerültek forgalomba. Ugyanakkor olyan árukat exportáltunk, amelyek időnként feleslegesen növelték készleteinket.

Különösképpen bebizonyította időálló képességéit ez a kontsrukció az elmúlt év végén bekövetkezett események folyamán. A népi demokratikus országok belkereskedelmi minisztériumai minden külkereskedelmi megállapodást megelőzően segítségünkre siettek.

Ez az öt éve tartó kereskedelmi kapcsolat ma is elcrelendítcen és gyümölcsözően működik. Már most megállapodások vannak Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal, Bulgáriával, az 1957-es évre és most dolgoznak a szoviet, a kínai, a vietnami és a lengyel megállapodásokon.

BUZSÁKON LÁTTUK,

$

haLlattuk

Akár a méheket, az embereket is kicsalta a tavaszi napsugár... Sokan dolgoznak a buzsáki határban is. Minden dűlőben 8—10 jogát szánt, vet.

— Öröm ilyenkor a mezőt járni, — mondja Babina József tanácselnök.

— A minap, ahogy végigmentem a község határán, jól esett látnom, hogy milyen nagy a szorgalom a gazdákban. Nem mértem fel, de úgy szemre megállapítom, hogy már több mint száz holdon földbe került a tavaszi kalászosok magja. fDe hát ki is tarthatná otthon ilyen jó időben az olyan serény embereket, mint Kovács János, Boszkovics Ferenc, Kanizsai István és a többiek?

Senki,

Kérdésünkre azt is elmondta Babina elvtárs, hogy a tanács segített a gazdáknak a tavaszi vetőmagvak beszerzésében. S egy nap alatt el is osztották az emberek között a harminchat mázsa zab és a húsz mázsa tavaszi árpa vetőmagot, amit a központi készletből kaptak. A földrendezéssel is igyekeztek és a 150 hold állami tartalékföldet is hasznosította a tanács. De nem volt hiány műtrágyából sem, azt is beszerezhették a termelők. Minden jel arra mutat Buzsákon, hogy a parasztok jó kedvvel s nagy akarattal igyekeznek azon, hogy jó termést takaríthassanak be az idén.

A buzsákiak nem csak a földet, hanem a hüs árnyékot adó fákat is szeretik. Ezt bizonyítja, hogy nagy gondot fordítanak a fásításra. .. Csemetéket, suhángokat ültetnek a legelőre, az utak mentére, a labdarugó pálya köré és a fürdő körül. Ezen a tavaszon mintegy százezer csemetét és suhángot ültetnek ki összesen.

Egyre többet törődnek az adófizetéssel is. Mezricki Gyula, idős Végh Sándor, Iváncsics Ignác, Mészáros Ernő az elsők voltait az idei esedékes adófizetésben. Tóth Sándor, aki hét gyermek ellátásáról gondoskodik, kötelességtudóan rendezte már az első negyedévi adóját. Persze, hogy az

adófizetés halad, ebben a gazdák kötelességtudásán kívül nagy része van Makarész József adóügyi csoportvezetőnek is. Okos szóval igyekszik a gazdákkal megértetni, hogy milyen fontos az adó pontos befizetése. Buzsáki László még az asztalt is megverte Makarész József előtt, de ő nem jött ki a türelemből. Azért hadakozott Buzsáki, mert rá akarták vezetni adótartozását eladó jószágának a marhalevelére. Váltig fogadkozoit, hogy mihelyt a hízottsertését eladja, rendezi adóját, csak most irányítsák át a passzust, hogy eladhassa a szarvasjószágát és annak az érán másikat vehessen, ne terheljék meg az adóval. Makarész József viszont azt mondta, hogy Buzsáki vegyen majd a hízott sertés árából borjúkat, s a most eladásra kerülő szarvasmarha árából rendezze adóját. Buzsáki azonban nem akart tágítani. .. Erre az adóügyi csoportvezető elmondott egy példát arról, hogy miként éltek vissza a bizalmával... Pontőr Józsefnek is volt adótartozása, s nem írták a nevére a házhelyet, míg nem fogadta meg, hogy letörleszti tartozását. Ki is töltötték neki az adó-csekket s azt ígérte, hogy a tanácstól egyenesen a postára megy, s feladja a pénzt az adóra, csak csinálják meg a kebelezést... A tanács nem tagadta meg a bizalmat, de Pontőr József viszszaélt azzal, s becsapta a tanácsot, nem fizette be az adót.

E példa meghallgatása után Buzsáki László engedett a makacsságból, s elment kölcsön pénzért, hogy kifizesse adóját és megkaphassa a járlatlevelet, terhelés nélkül. És csak halad az adófizetés. ..

De igyekezniük is kell a buzsákiaknak az adófizetéssel. Most épül a falu mellett egy gyógyfürdő, amelyhez húszezer forintot kértek az államtól. A Megyei Tanács szavát adta, hogy a buzsákiak megkapják a támogatást. No, de ahhoz, hogy az állam kasszájából pénzt kaphassanak, szükséges, hogy ők befizessék az adót. Mert a nincsböl az isten se tud adni...

Sz. F.

Az ellenforradalmi események nagy kárt okoztak megyénk tszmozgalmának. A szövetkezetek több mint 34(1 milliós vagyonának jelentős része, leginkább külső, erőszakos beavatkozás következtében közprédává vált. A megyeszerte elburjánzott »forradalmi« és »nemzeti« bizottságok szinte első feladatuknak tartották a jelszó kiadását: »Szövetkezetekre nincs többé szükség!«

A napnál világosabb, hogy

mi volt az

ellenforradalmárok célja:

kiirtani Somogybán a tsz-mozgalmat. Sajnos, aljas tevékenységük nem maradt hatás nélkül. Sőt, november 4-e után sem állt meg azonnal e káros bomlási folyamat. A falusi helyzet jelentős szilárdulása idején, december utolsó és január első napjaiban következett be a régvárt fordulat. Sokat segítettek ebben azok a miniszteri utasítások, amelyek szabályozták a feloszlatás és kilépések rendjét. A januári kormánynyilatkozat pedig határozottan kifejezte: nem mondunk le a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, s az állam ezután is biztosít minden lehetőséget ahhoz, hogy minél több dolgozó paraszt lépjen a közös gazdálkodás útjára, a teljes önkéntesség alapján. Ez az egyértelmű állásfoglalás jó hatással volt a megmaradt szövetkezetekre és gondolkodóba ejtette a tsz-ekből kisodródott parasztemberek egyrészét is. Ebben az időben

42 bizottság látott munkához

a megyében, hogy felülvizsgálja a szövetkezetek feloszlatásának körülményeit, módját, s felkutassa a jogtalanul széthordott közös vagyont, összesen háromszázhúsz tsz-ben kell ezt a munkát elvégezni. Eddig csaknem kétszáz szövetkezetnél elrendezték már a dolgokat: mintegy tízmillió forint, értékű széthordott vagyont kutattak fel. Gyorsabban dolgozhatnának, ha a helyi emberek segítenék őket abban, hogy elejét

Szövei'kezetainkről és feladataikról

vegyék minden igazságtalanságnak, amit nem rosszakaratból, hanem a helyi ismeretek hiányában követnek el. Sajnos, a tsz-ek volt vezetői még most sem állnak e bizottságok mellé, s nem merik megmondani, hogy ki mit tulajdonított el a szövetkezettől. Pedig minden volt szövetkezeti tagnak — bentmaradóknak és kilépetteknek egyaránt érdeke — Csákány, Nemesvid, Gamás, Karád, Somogyaszaló községekben, de másutt is, — hogy eredményesen dolgozzék a bizottság. Csak így, a helybeli tsz-tagok, vagy volt tsz-tagok segítségével lehet fényt deríteni a jogtalanságokra, s csak így lehet arányosan és igazságosan megterhelni az érdekelteket a vagyon széthurcolásából eredő hiánnyal.

Sok helyen ma is találgatják, hogy, az elszámolás során kirótt

adósságot hogyan kell rendezni ?

A további viták megelőzése végett megmondom: ennek a kérdésnek két. része van. Ha a tsz vagyontárgyát a szövetkezeti tag, vagy más kívülálló személy törvénytelenül tulajdonította el, akkor a járási mezőgazdasági osztályvezető felszólítására 15 napon belül köteles vagy a vagyontárgyat visszaadni, vagy ha a vagyontárgy már nincs birtokában, akkor annak pénzértékét befizetni. Nézzük a dolog másik oldalát, Ha felszámolt tsz vagyontárgyai kerültek közgyűlési határozattal a volt szövetkezeti tag, vagy más személy tulajdonába, akkor a tsz-vagyonból elvitt, a munkaegységrészedést meghaladó értéket azonnal vissza kpll fizetni. Akik ezt elmulasztják, azoknak a járási pénzügyi osztállyal gyűlik meg a bajuk, mert az eltulajdonított értékeken kívül a,- behajtási költségeket is felszámolják nekik.

Bizottságaink nemcsak a feloszlatással foglalatoskodnak, hanem azt is szernügyre veszik,

melyik szövetkezetei lehetne talpraállítani.

Eddig tizenhárom tsz-t helyeztünk vissza eredeti jogaiba. Ezeknél bebizonyosodott, hogy nem saját akaratából mondta ki a tagság a feloszlatást, hanem a külső nyomásnak engedve. Most már érzik, látják, hogy nyiltan további életútjuknak választhatják a közös gazdálkodást. (Bár jó lenne, ha sehol senki nem merészelne ma már egyetlen tsz-tagot sem megfélemlíteni!) Népi hatalmunk erősödésével párhuzamosan emelkedett ki az elszigeltségből, s fejlődött ismét négy-ötszáz holdas gazdasággá a böhönyei Szabadság és a törökkoppányi Rákóczi Tsz is. Pártunk és kormányunk, — maga az élet rácáfolt az ellenforradalmárok szövetkezetellenes mesterkedéseire. Megyénk szegényparasztjai hétről-hétre, napról-napra sikeresen fáradoznak feloszlatott szövetkezetük életrekeltésén, vagy meglévő közös gazdaságuk bővítésén. Így a március 10-i adatok szerint az • ellenforradalmárok minden erőlködését meghiúsító harminc szövetkezet helyett 83 termelőszövetkezet gazdálkodik megyénk -ben 1547 családdal, 2302 taggal, 20 241 kát. hold földön. Ebből 17 108 kát. hold szántó. 913 kát. hold területen pedig hét tszcs működik 86 családdal, 159 taggal.

Biztosra vehetjük, hogy megyénk tsz-mozgalma tovább erősödik az önkéntesség elvének • betartásával. Ebben nagy szerep hárul meglévő szövetkezeteinkre. Nekik kell ismét betölteniök az úttörő szerepet. Ahhoz, hogy vonzó példát mutathassanak az egyénieknek, néhány fontos feladatot szem előtt kell tartaniuk. Melyek ezek? Első teendőjük a tavaszi mezőgazdasági munkák gyors és jó elvégzése. Kérjék ehhez a gépállomások segítségét, szerződjenek velük talaj- és más egyéb gépi munkára. Persze helyes lenne, ha a gépállomásiak sem ülnének nyugodtan irodáikban, hanem felkeresnék a szövetkezeteket közös dolgaik megbeszélése végett.

Másik halaszthatatlan feladat:

a termelési tervek és a pénzügyi költségvetés elkészítése.

»Minek ez a sokféle papíros, hiszen eddig is sok bajunk volt vele? Meg leszünk mi tervek nélkül is« — mondják több szövetkezetben. Mint a megyei tsz-osztály vezetője, tapasztalatból tudom és ezúton is azt üzenem nekik, hogy nincs igazuk. Az elmúlt években nem a tervcsinálás okozta a bájokat, hanem az, hogy sok esetben megvalósíthatatlan eredmények betervezésére kényszerítettűk a szövetkezeteket, ami kedvét szegte a szövetkezeti parasztságnak. S mivel előre látták, hogy a papírra vetett számok mindörökre csak a papíron maradnak, azokat úgy sem lehet átültetni az életbe, ezért elvesztette előttük tekintélyét a terv és a tervezés. Pedig jó terv nélkül a kisparaszti gazdaság sem boldogul, nemhogy egy szövetkezet. Ezért azt javaslom a termelőszövetkezeti tagoknak, hogy tervezzék meg évi munkájukat, gazdálkodásukat a helyi sajátosságok figyelembevételével. A pénzügyi költségvetés nélkül pedig nem tudnak megmozdulni sem. Hiszen ezen keresztül méri le a Nemzeti Bank, hogy adjon-e és mennyi pénzügyi segítséget adjon a szövetkezetnek a termeléshez. Ugyancsak a költségvetés alapján lehet azonnal kifizetni a gépállomási munkadíjat, vagy megkapni az erre a célra fordítandó termelési előleget.

Az alapszabály körül

is heves viták dúlnak a szövetkezetekben és a szakemberek körében egyaránt. Megingathatatlan alapelv, hogy szocializmust építő országunkban termelőszövetkezeteinknek szocialista jellegű munkát kell végezniük, ezt kell tartalmazniuk az alapszabályoknak is. Melyek ezek a főbb szocialista vonások? Először: a tsz mentes legyen mindenféle nyílt, vagy burkolt kizsákmányolástól. Nem engedhető meg tehát, hogy akár egvetlen szövetkezetünk is részesművelésre adja ki földjét, vagy idegen munkaerőt alkalmazzon. Második alapelvként említem meg, hogy a tsz-ben a jelentősebb termelőeszközök: a föld, az igavonók, a gazdasági felszerelések, közös épületek, közös haszonállatok csakis közös tulajdonban lehetnek. Nem lehet tehát úgy szövetkezni, hogy kívül hagyom a földemet és fogatomat, s egyénileg dolgozom és ha kedvem úgy tartja, akkor a szövetkezetben is segítek. Persze, a háztáji föld az továbbra is háztáji föld marad. A harmadik dolog: a részesedés alapja a végzett munka menynyisége és minősége. Természetesen a földjáradék megjár a tsz-tagoknak, a közgyűlés határozata szerint. Az állami és vállalati tartozásokat, a felvett hiteleket közösen fizeti vissza a tsz. Mindehhez pontos ügyvitelre van szükség minden termelőszövetkezetben,

olyan könyvelésre, amely az egész gazdálkodásról hű tükörképet mutat.

Ezeket tartottam fontosnak elmondani szövetkezeteinkről. A tsz-ek előtt álló feladatok sikeres megvalósításától nagymértékben függ a mozgalom további sorsa. Támogatnunk kell a közös gazdaságokat, hogy szerencsésen lépjenek előre göröngyös útjainkon. De segítenünk kell őket azzal is, hogy elsősorban meggyőző szóval dobassuk félre velük a rossz módszereket, szakítassunk velük a helytelen hatásokkal. 1"-- minden remény megvan arra, hogy megyénk tsz-mozgalmának fáján minél erőteljesebb, eleven hajtások nőjenek, lombbá erősödve, amelynek árnyékába szívesen tér megpihenni egyre több somogyi egyéni parasztcsalád.

Deák János

megyei tsz-osztályvezető