Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-20 / 66. szám

8 __________SOMOGYORSZAG__________ Szerda, 1957. március j>.

Maurice Thorex üxenete a francia kommunista diáksxövetség alakuló kongressxusáhox

Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára üzenetet intéssett a kongresszushoz. Rámutatott arra, hogy a felső oktatásban súlyos helyzet alakult ki, mert az állami költség vetésből keveset fordítanak a felsőoktatásra, és mert az egyetemek épületed szűknek bizonyulnak a diákság elhelyezésére. A könyörtelen szociális megkülönböztetés politikája — mondja Thorez — szinte teljesen lezárja az egyetemeket a munkások gyermekei elől. Tanárok és tüdőseit közül sokakat a politikai megkülönböztetés akadályoz meg abban, hogy megfelelő helyre kerüljenek. Ez a helyzet ugyanúgy a kapitalista rendszer folyamánya, mint az, hogy a teremtő munka nem képes kibontakozni. Egyedül a marxizmus—lenije ucmus biztosítja az emberi társadalom megújhodását.

Nem meglepő — folytatja üzenetében Maurice Thorez —, hogy a marxizmus—leninizmus, a Szovjetuniónak és a szocialista tábor más országainak diadalmas tapasztalatai beigazolhatóan állandóan új híveket szereznek a diákság körében. A marxizmus—leninizmus korunk uralkodó tényezője. Senki sem lehet közömbös iránta. Egyesek elfogadják, mások támadják, ismét mások nyíltan, vagy álszenteskedéssel módosításnak vagy felülvizsgálatnak kívánják alávetni. A kommunista diákoknak tehát éberséget kell tanúsítaniuk azokkal szemben, akik a forradalmi elmélet fontosságát csökkenteni akarják, mert hiszen forradalmi elmélet nélkül nincsen forradalmi cselekvés. Ébereknek kell lenniük a diákoknak azokkal a doktrinerekkel szemben is, akik a dolgozó tömegektől elszakadva adnak direktívákat — írja a francia diákokhoz intézett üzenetében a Francia Kommunista Párt főtitkára.

Hivatalos közlemény Golda Mayer és Dulles hétfői tanácskozásáról

Washington (MTI). Mint a Reuter jelenti, hétfőn Washingtonban hivataloe közleményt adtak ki Golda Mayer asszony izraeli és Dulles amerikai külügyminiszter tanácskozásáról.

A hivatalos közlemény szerint az izraeli küiügymimiszter mélységes aggodalmának adott kifejezést afölött, hogy Egyiptom átvette a gazai térség közigazgatását, Dulles megígérte, hogy latbaveti az Egyesült Államok befolyását «-a szóbanforgó térség békéjének és nyugalmának érdekében«. A két külügyminiszter hivatalos közleményben bejelenti, hogy kész ismét tanácskozni ezekről a kérdésekről, amint az szükségesnek mutatkozik.

Tájékozott körök véleménye szerint Dulles nem folytat újabb megbeszélést az izraeli külügyminiszterrel.

Az angol hajóépítő munkások sztrájkja

London (MTI). Az angol hajóépítő munkások sztrájkjának sikerére jellemző, hogy például a Clyde-folyó torkolatának ötven mérföldes szakaszán, amelybe Glasgow és. környéke is beletartozik, huszonkilenc hajógyár negyvenegyezer munkása közül hétfőn egyetlen egy sem jelentkezett munkára. A községi alkalmazottak és az általános szakszervezet ezeraétszáz tagja, akik a glasgowi kikötőben dolgoznak, elhatározta, hogy támogatja a munkabeszüntetést.

John Byrne, a hajóépítő munkások Clyde-menti kerülete szakszervezetének titkára kijelentette: »A harc nagyon sokáig fog tartani. Személyes tapasztalatból és tárgyalásaimból tudom, hogy a munkások szelleme kitűnő. Mindnyájan belátják, hogy problémájuknak a munkabeszüntetés az egyetlen megoldása«.

Macleod munkaügyi miniszter az alsóházban bejelentette, hogy a szakszervezetek és a munkáltatók képviselőit meghívták, hogy jelenjenek

meg pénteken a munkaügyi minisztériumban. Bevan munkáspárti vezető egyik kérdésére a munkaügyi miniszter így válaszolt:

— A szakszervezetek és a munkáltatók álláspontját nem tartom áthidalhatatlannak. Azt nem tudom még, hogyan fogják a hidat elkészíteni, de hő óhajom, hogy a lehető leggyorsabban készüljön el az a híd.

Sic

сг

— Uj és jobb turistatérkének. A

Kartográfiai Vállalat új turistatérképeket ad ki. Április, május körül jelenik meg a budai hegyvidék, a Mecsek és a Balaton környékének 200 ezres léptékű térképe. A harmadik negyedévben pedig elkészül a Bakony, a Mátra és a Zemplén hegység turistakalaúza. Az új térképeket a legfrisebb adatokkal egészítették ki és jelzik a magassági szinteket. Igyekeztek tökéletesíteni a kiadványok színezését is.

Somogyi Pál:

Jvas&k ej amlők

m.

Most már az ellenség ágyúi is megszólaltak. Itt-ott becsapódások porzottak fel. Gulyás elsietett. Tímár eloltotta a fedezékben a gyertyát. Cigarettára gyújtott, de rögtön eloltotta azt is.

A rajvonalakban a katonák mar mind ébren voltak.

Inga visszajött. És jelentette: a foglyoknak sikerült visszakúszni.

Mosolygó arcú, fiatal tiszt lépett be a fedezékbe. Mérő Tibor zászlóalj parancsnok-helyettes.

— Parancsára megjelentem.

— Támadunk, Mérő elvtárs, azért hívattam — mondta Tímár határozottan. — Maradjon itt velem. Szentes az este megbetegedett... Talán már útban van hazafelé ... Mire kivilágosodik, a vasúti töltést meg kell szállnunk, mert a mostani helyzetünk tarthatatlan. A felderítők jelentése szerint az ellenség háromszoros számbeli többségben van, a töltés mögötti bokrokba ásta be magát. Meg kell őket előznünk, meg kell szállnunk a töltést, mert ha itt ránkvirrad, lekaszálnak bennünket, mint a sarjút. Ez Szentes műve. Soha többé nem hallgatok az ilyen emberekre — kissé szemrehányóan, inkább önmagának beszélt. — Nem szabad hinni a régi tiszteknek. Azt hittem, szakember, hát jobban tudja. Idehozott bennünket, aztán hirtelen rosszul lett. Gyomorgörcsök ... Magunkra vagyunk utalva. Mérő elvtárs. — Majd kis idő múlva Vargához fordult: — Vegye a kürtöt. Varga és riadó!

Varga gyorsan riadót fújt.

— Elvtársak! Fel, utánam! — kiáltotta Tímár a katonák felé. — Előre a töltésig!

C1 lsének Timár, majd Gulyás, Mérő és nyomukban a többi katonák kezdtek kimászni a fedezékből. De ebben a pillanatban zaj hallatszott, robogás a hídon. Nagy robajjal közeledett a csehek páncélvonata. Ahogy közeibe ért, valóságos golyózáport zúdított a vörösök rajvonalaira. Többen feljajdultak, gyorsan visszahúzódtak a fedezékbe.

Zi-i-i, zi-i-i — fütyültek a golyók a fedezék fölött. Valósággal földbe szorították az embereket.

— Be kell várnunk, míg beszünteti a tűzet és tovább áll.

— A gazember! Ilyen helyre hozni a zászlóaljat!

— A karod, János!

— Ejnye, nézd csak folyik!

Gulyás kigombolta Timár blúzát.

Óvatosan lehúzta bal karjáról a kabátot, kötszert vett elő és elkezdte bekötözni.

— Fáj, komám?

— Jobban szorítsd. Úgy. Most fáslit neki. Jól van hajlik. Ebcsont

beforr — viccelődött Tímár.

— Csontot ért? — kérdezte ijedten Mérő.

— Csak egy kis bőrt.

Golyók zizegtek, fütyültek felettük. Egyre jobban világosodott. A futóárokban jajgatás, káromkodás, lárma.

— Mit tegyünk? Ránkvilágosodik — fordult kétségeesetten Gulyás Tímárhoz. A politikai megbízott nem válaszolt, tanácstalanul nézett maga elé.

Már teljesen világos van.

— Egy biztos — mondta Timár határozottan — itt nem maradhatunk. Ez tiszta öngyilkosság lenne.

— De hogyan mozdulsz ki ettől a szörnyetegtől?

— Tőrbecsaltak... Tőrbecsaltak töprengett Timár.

ТуГ érő főhadnagy gondolkodott, mit javasoljon, de nem talált kiutat ő sem.

Ivanov és Vasziljev, a volt orosz hadifogoly vöröskatonák odasiettek Tímárhoz. Tekintetük elszánt, kemény és csaknem vidám volt.

— Tovaris Timár! Da vaj ekrazit! És ásó. Én, Vasziljev robbantó volt a cári hadseregben. Davaj, robbantani páncélos...

— Ez kitűnő! — kiáltott fel lelkesedve András. — Fiúk veletek megyek. Már hozom is az ekrazitot — és hátrarohant.

— De elvtársak, teljesen világos van. Minden mozdulatotokat ki lehet venni. Ha kiléptek rostává lőnek benneteket. Nem helyeslem. Maradjatok itt. Majd...

— Bízd miránk, tovaris Timár — nyugtatta meg Vasziljev a politikai megbízottat. — Páncélos el, mi kimászni, be a búzába. Vigyázni, vigyázni, oda a sínekhez... Sietni, sietni és minden jó... Nem félni, mi tudni jól robbantani.

— De értsd meg, ember, ha észrevesz benneteket, hullák vagytok — erősködött Timár. De már ott volt Gulyás, hóna alatt két ásót és robbantó anyagot hozott. Az arca derült volt, szinte boldog.

— Itt van, mehetünk.

Közben a páncélos elhagyta a területet. Ivanov, Vasziljev és Gulyás András kimásztak a fedezékből.

— Nagyon vigyázzatok, világos van — szólt utánuk Timár.

A lefelé kúszó három embert az egész rajvonal látta, megfeszített idegzettel figyelték minden mozdulatukat. Timár elővette messzelátóját, azzal kísérte szemmel őket.

— Jól van, a búzába ért<^ — örvendezett Varga.

— Nagyon mozog a búza.

GANA (

Az imperialisták által kirobbaiiíütt második világháború útin erős ütemben kezdődött el a gyarmati népek felszabadulásának folyamata. A hatszázmilliős népi Kína már szocializmust épít. Karöltve dolgozik ezen a Koreai Népi Demokratikus és a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság is. Indonézia ugyancsak a gyarmati függés megszüntetésének lázában él. India és az arab államok függetlenségük megszilárdítására törekszenek. Vannak még azonban oiyan országok, melyek a mai napig is a gyarmati kizsákmányolás uralma alatt élnek. Ezeknek a száma egyre inkább csökken. A tóke sárga szája egyre foghíjasabb lesz.. Napjainkban egy új, önálló afrikai állam létezéséről röpítettek világba hírt a szikratávírók. Az új állam neve: Gana.

A világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak létrejötte óta egyre erősebb ütemben válnak önállóvá olyan népek is, mint a sötét Afrika lakói, akik előtt az élet régi formája még tegnap megváltoztathatatlannak látszott. Ennek a változásnak eredménye, hogy a gyarmati sorsban élő különböző színű és fajú népek gyarmattartóikkal egyen,jogúvá váltak és maguk veszik kezükbe sorsuk intézését. A nagy afrikai gyarmatok népei egymás után élnek ezzel a lehetőséggel és önálló államként kopogtatnak felvételért és elismerésért az Egyesült Nemzetek Szövetségének kapuin. De a sor még nem teljes, még nagyon is sok a tennivaló. Hol van még — hogy csak Afrikát említsük — Belga- Kongó, Angola, Algír, a Rabszolganart, az Elefántcsontpart, Spanyol- Marokkó stb? Vajon melyik lesz a következő?

Áz új, önálló afrikai állam

Gold Coast

Magyarul: Aranypart. És a vele szomszédos egykori német gyarmat: Togo. Most hivatalosan Gana a neve. Az új, önálló afrikai állam népe míg idáig eljutott, hosszú és gyötrelmes utat tett meg. Nézzük csak meg egyes állomásait.

Európaiak 1365-ben tették lábukat elsőízben a most már önálló állam partjaira. Francia hajó volt, francia legénységgel és kapitánnyal. Valószínűleg vihar kergethette aria a vidékre, mert amikor Dieppebe, ahonnan elindult, visszatért, a kapitány megemlítette ugyan, hogy a mai Gumeai-öböl északi partján egy szárazföldre bukkant, de annak pontos földrajzi fekvését nem sikerült meghatároznia. A kapitány jelentése feledésbe merült, és 105 évnek kellett eltelnie, míg az Aranypart újra európait láthatott. 1570- fcen a portugál Santander fedezte fel újból és ettől a kelettől számíthatjuk a gyarmat történelmének kiindulását. Tizenegy évre rá az ugyancsak portugál Diego d'Asamhuja hivatalosan is birtokba vette királya nevében s ezzel Portugália területét megnövelte.

Gana kixsákmányolása

Az Aranypart csakhamar igen jö\ edelmező gyarmatnak bizonyult. I ” kori feljegyzések szerint folyóinak medrében aranyrögöket, sűrű pálma-, gumi-, baobab- és tamariszkusz-erdeiben nemes épületfákat, az erdőövezet mögötti szavannákon nagyszámú elefánt, gazella és vadbivaly csordákat, megművelésre kiválóan alkalmas területeket találtak. Óriási mennyiségben termett

itt meg a meniok és a jansz-gyökér, amit exportálni lehetett, de ami mindennél fontosabb, lakói kiváló rabszolgaanyag voltak. Nem csoda tehát, hogy 1624-ben a hollandusok is megvetették lábukat és tíz év alatt csendesen, de annál következetesebben kiszorították a portugálokat Afrikának ebből a részéből. Nyereségüknek azonban nem sokáig örülhettek, mert a még szemfülesebb és az üzletre mindig harapó angolok már 1672-ben útilaput kötöttek a hollandusok talpa alá és ettől az időtől kezdve a brit világbirodalom kebelezte be gyarmatügyi minisztériuma nagy raktárkönyvébe, készlet szaporulatként.

Ax emberrablók

Az Aranypart lakói négerek voltak. Három nagy törzs élt ezen a tájon és él ma is. Az ahanták, fantik és az asantik törzse. Harcias, szemrevaló, izmos emberek és aszszonyok. Hihetetlenül kitartóak, nagyszerűen bírták az alacsony partvidék nedves, trópusi, lázterjesztő hőjét. Hosszú időkön keresztül az asantik soraiból került ki a legjobb rabszolgaanyag, úgyhogy az embervásárokon mindig magasabban »jegyezték« árfolyamukat.

Amikor a rabszolgakereskedelem megszűnt, a gyarmatosítók ültetvényeiken kényszerítették munkára a bennszülött négereket. Az élet az ültetvényeken elviselhetetlenné vált. Korbács, puskagolyó, kötél, kevés bér, ez volt a négerek élete. Nem csoda tehát, ha elkeseredésükben sokszor fellázadtak. Lázadásaikat meg kellett szüntetni, elkeseredésüket vérbefojtották az angol gyarmatosítók. 1878-ban az angol gyarmati csapatok korszerű fegyvereikkel egyszerűen lemészárolták az íjjal, dárdával, pajzsokkal harcoló bennszülötteket, országukat elfoglalták és, így a Nothern Territory is részévé vált az Aranypartnak.

Virágxó állam, nagy lehetőségek

1920 óta az Aranypart hatalmas fejlődésen ment keresztül. Virágzó állammá nőtte ki magát, városokkal, egyetemmel, középiskolákkal, gazdag ültetvényekkel, nagy exporttal. Nemes fa-, kaucsuk-, olaj- és mandulakivitcle egyre fokozódott. Az Asszimi, Ankobra, Prah, Ofimál és Volta folyók szabályozása nagy belföldi kereskedelmi forgalmat tesz lehetővé. Az arany felszedése is fokozottabb és ismerve a néger faj rendkívüli képességeit, állíthatjuk, hogy a bennszülöttek kulturális színvonala eléri eddigi vezetőiét, a fehérekét.

Gana önálló állam lett. Harcuk nem volt hiábavaló, népüknek a boldogulást meg tudják szerezni. Függetlenségük azonban teljesen illuzórikus. Az angol és az amerikai imperialisták nem egykönnyen mondanak le a gyarmati kizsákmányolásról. Gana függetlensége csak úgy lesz biztosított, ha az afrikai népek felszabadulási mozgalma tovább tart, ha kölcsönösen meg tudják egymást védeni az imperialista agressziótól. Az önálló állam kikiáltása viszont mégis óriási fejlődést jelent. Előnyt a felszabadult népek számára, hátrányt az egyre inkább visszahúzódó imperialista hatalmi politika számára.

Krónikás —

Nem baj.

Másznak.

Csak most ne jöjjön vissza. Csak öt percet várjon, befűtünk neki, de úgy...

Vasziljev lefutott a töltés mellé, a másik utána. Ivanov és Vasziljev ásóval, András a robbanóanyaggal felmásztak a sínekig és rögtön műnkába kezdtek.

— Tyű, de dolgoznak.- Csak most...- András már készíti... Jól érti. Kint tanulta Oroszországban. Villognak az ásók.

— A sín alá tette...

Az egész rajvonal minden emberének lázas tekintete rajtuk volt.

Mindannyian segíteni szerettek volna nekik. Pattanásig feszült idegekkel, lélegzetvisszafojtva figyelték minden mozdulatukat. Most a visszatérő vonat zaja vált ismét hallhatóvá.

Dübörög.

Nem vették észre!

Hü-hü, a szentségit.

Hol a szemük?

Tűnjetek el! ,

Jól van. Észrevették. Lemásztak.

Jön.

A páncélos bevágtatott. Robbánás. Szilánkok százai süvítettek szerte-szét. A páncélos a levegőbe emelkedett és mint egy otromba állat lefordult a sínekről;

A vöröskatonákból ez a látvány örömrivalgást váltott ki. Hatalmas »Rajta« kiáltással kirohantak a fedezékből. Percek alatt ott voltak a páncélos roncsai mellett. A szerelvény közül előmászott egy cseh katona, felemelt kézzel, majd még egy követte. Arcukon halálfélelem. Timár intett. Hátravezették őket.

— Diák. Ide a zászlót! Hol a zászlós? — kiáltot örömtől ragyog*» arccal Timár.

— Itt vagyok!

Réti előállt a megtépett vörös

zászlóval és átadta a politikai megbízottnak. Timár kitűzte a páncélos roncsaira. Ezt harsogó »Éljen« kiáltás követte.

— Keressétek meg a fiúkat rendelkezett Timár.

Néhányan hátrasiettek. A többiek rajvcmalba fejlődtek a sínek mellett.

tok.

Hőj, de jó belövés van innen! Egyenesen a csehek fejére lá-Egy félóra múlva a zászlót a templom tornyára tűzöm! — újjongot Réti.

Varga sietve jött vissza, az arca sápadt volt, szemében rémület, csaknem sírt.

— Mi van? rohant elébe Timár.

— Itt vannak, a bokrokig sem jutottak el. Mind a hárman — mondta halkan íöldreszegezetb szemmel Varga.

— Vasziljev fél lábát tépte le a szilánk. Ivanov félrebeszél. Az egész ember olyan, mint egy őrült. Nekünk akart rontani, de amint felállt, ös jjzeesétt.

— Na és András, mi van Andrással?.

A kürtös hallgatott, elfordította fejét, félt Tímárra nézni. Vállai megvonaglottak. Hangos zokogással sírni kezdett. Arcát két tenyerével eltakarva sírt. Csönd volt, minden tekintet őrá szegeződött.

M ár hozták Gulyás András íelismerhetetlenre tépett holttestét és letették Timár előtt vértől és friss harmattól lucskos búzába. Timár nézte, nézte, nem ismert rá.

— Ez talán nem. is ő. Ez?... — odavetette magát a halott mellé. A zsebébe nyúlt és kivette a levelet. A levél széle véres volt. Timár elővette zsebkendőjét és óvatosan letörölte a papírról a friss vért, miközben alig tudta visszafojtani a zokogását.

— ö az. — A levelet összehajtotta és eltette belső zsebébe. — Elküldjük a feleségének — mondta alig hallhatóan, majd térdreroskadt a halott mellett. — Jó testvérem... elvtárs... Átölelte a halottat. Majd lassan felegyenesedett a körülálló katonák felé fordulva beszélni kezdett:

— Hiába az urak minden ravaszsága, állati kegyetlenkedése, zsoldosaik, páncélosuk. Rideg, lelketlen eszközök ezek, szemben a mi hőseinkkel: Gulyás Andrással, Vasziljewel, Ivanovval, akiknek családi ügyük a haza ügye, családi ügyük a győzelem. — Majd a halott felé fordulva folytatta: - Hazánk minden búzatáblája, fűszála, rügye tanúi a ti cselekedeteiknek. A proletár anyák és gyermekek áldása kísér benneteket.

(Vége)