Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-20 / 66. szám

^ ^ ^ ^ 1( }^scL!h n K! AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 66. szám. ARA: 50 FILLÉR Szerda, 1957. március 20. Ami a jelentés mögött van Hogyan emelte termelési szintjét az október előttire a kaposvári Vasipari és Műszaki KTSZ? Rövid, egyszerű a jelentés: A Ka­posvári Vasipari, és Műszaki Kis­ipari Termelőszövetkezet zavartala­­*ul végzi munkáját és a januári 530 ezer forintos forgalom meghalad­ja az október előtti időszak egy hó­napjának átlagát. Szövetkezetről van ugyan szó, de figyelembe véve az átfogó, sokarcú munkát, gyárról is beszélhetnénk, olyan gyárról, amely a legjobb mi­nőségű áruval tudja ellátni a nagy­kereskedelmet és a legkörültekin­tőbb módon szolgálja a magánosok apró megrendeléseit: országosan a legelismertebb, csinos kivitelű mély- és sport-gyermekkocsikat szállít el a Vasipari és Műszaki Ktsz-től a Sportnagykereskedelmi Vállalat (ne­gyedévenként mintegy hétszázat) és ide jár a lakosság is lábosaikat, kü­lönböző házi edényeiket javíttatni. Ide hozzák gumicipőiket és tömlői­ket hegesztetni a diákok és kerék­párosok, s itt készítik a megyében futó autók megrongált, vagy sokszor egészen új karosszériáját is. Bizony nem gondolná az ember, hogy az autós-részleg egyik dolgozójának, Lutz Miklósnak nagyszerű, jól meg­épített törpeautó-terve a törpeautó­típus kialakításáért folyó pályázat egyik nem lebecsülendő versenyző­je. Számtalan rádió gazdája kopog be ide naponként, hogy készülékében ismét megszólaljanak az elnémult stúdiók. Ez a kilenc részleges, nagy munka­gépezet tehát zökkenőmentesen, tel­jes erővel dolgozik. A béreket is si­került úgy kialakítani, hogy se a vállalat, se a dolgozók ne károsodja­nak. Általában vegyes profilú a bérrendszerük. A javító részlegek­nél több helyütt meghagyták az óra­bért, de számos helyen norma a bérforma. A szövetkezet dolgozói megelége­dettek az új bérezési rendszerrel. Bizonyítja ezt az is, hogy például a legutóbb megtartott tisztújító köz­gyűlésen demokratikus választás út­ján Kadarkuti Gyulát, a szövetkezet volt normását javasolták a szövetke­zet elnöki tisztére. A munka annyi­ra harmonikussá vált, hogy nemrég a nagykereskedelmi vállalatok ré­szére termelő részlegeknél már az ötnapos munkahetet is bevezették. Az egyéb részlegeknél ezt csak a kö­zönségre való tekintettel nem tehet­ték meg. A Vasipari és Műszaki Ktsz mind a gazdaságosság vonalát, mind a kollektív szellem serkentő, össze­tartó erejét tekintve is párját rit­kítja a megyében. Nem véletlen do­log az, hogy a szövetkezetnek ma egyetlen tagját sem lehetne elkülde­ni, egyetlen egy sem akadt olyan, aki a kisipari engedély kiváltásával megválni óhajtott volna a közös ter­melőmunkától. Mi hát a magyarázat? Egy mondat, amely itt egészen mély értelmet nyer: A Vasipari és Műszaki Ktsz dolgozói soha, egyet­len pillanatra sem veszítették el a fejüket. Dolgoztak októberben, dol­goztak novemberben (igaz, hogy minden leleményességüket latba ve­tették a tüzelő és nyersanyag bizto­sításáért), de dolgoztak... Ez az út, ez a cél lebegett az 1951-ben, a meg­alakulás éve óta a hét alapító tag előtt, amelyet magáévá tett az a 156 munkatárs is', aki ma itt dolgozik. És ez az, ami a szűkszavú jelentés mögött áll. Űj illatszerfaj iák, tangóharmonikák a húsvéti ajándékvásárra Az egyre melegebben sütő nap és a kirakatokat vizsgáló járókelők nagy száma az érkező tavaszt jelzi már. A tavasszal pedig húsvét jár, és a húsvéttal az ajándékozás. Vajon elegendő választék áll-e majd az ajándékozók rendelkezésére? Gazda­gabbak lesznek-e egyes üzletek, mint a karácsonyi ajándékvásár előtt? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Dobszai Dezső elvtársat, a Kapos­vári Kiskereskedelmi Vállalat osz­tályvezetőjét, aki elmondotta, hogy igen sokféle áru áll majd a húsvéti vásárlók rendelkezésére. A hölgyek régi kívánságának teljesüléseként megjelenik az Opera kazetta, mely kölnit, púdert és rúzst tartalmaz, Opera készítményekben. Az igen tet­szetős kivitelű világoskék színű do­boz tartalmával együtt bizonyára nagy érdeklődésre tart számot az ajándékozottak körében. Újdonság lesz a Decentra elnevezésű német parfőm, mely nemcsak összetételé­ben különbözik a már ismert De­centra kölnitől (a parfőm 40 száza­lékkal több illóolajat tartalmaz, mint a kölni), hanem azzal is, hogy ízléses, belül bélelt dobozban forgal­mazzák. A magyar ipar az eddigi készítmények mellett újabb három­négy illattal lepi meg a húsvéti vá­sárlókat. Többek között lesz ezek között egy természetes illatú, éspe­dig a széna illatához hasonló szagú kölnivíz is. A nők körében közkedvelt alumí­niumékszerekből is többet árusíta­nak húsvétra, azonkívül, hogy ismét megjelenik a már régóta keresett cseh strassz-áru is. A bizsukedvelők magyar, cseh és német áru között válogathatnak. Nagyon csinosak és öregnek, fia­talnak egyaránt divatosak a női ru­hákat, Kosztümöket és tavaszikabá­­tokat díszítő kitűzhető borvirágok, amelyek különböző mintákban és sokféle színváltozatban kaphatók a Május 1 utcai illatszerboltban. Bár nem húsvéti, de általában ke­resett cikk mostanában az óra. Há­romfajta olcsó karórát és miniatűr ébresztőórát importálunk a . Német Demokratikus Köztársaságból. S hogy a húsvét ne csak a nőknek jelentse az ajándékozást, megkérdez­tük, hogy milyen reményekkel él­hetnek a férfiak. Az ősz óta igen keresett hangsze­rekből sokkal többet fogunk árusí­tani, mint a közelmúltban. Pengetős és vonós hangszereket kapunk Cseh­szlovákiából. Lesz elegendő gombos­harmonika és hosszú évek után sike­rül végre kielégítem majd a tangó­harmonika keresletet is, mert nagy­­mennyiségű tangóharmonikát ren­deltek külkereskedelmi szerveink részben Csehszlovákiától, részben az NDK-tól. Eddig például nem lehetett kapni pianinót sem. Hamarosan három nemzet gyártmányai, magyar, cseh és német pianinók és rövidzon­gorák között választhatnak a vásár­lók. Kellemetlen hiány volt eddig a borotvakrém. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy a külföldnek gyártott magyar borotvakrémet itthon hozzuk forgalomba. Viszont pipereszappant külföldön is vásároltunk a magyar Caola, Kék-vörös, Levendula stb. szappan mellé, hogy a pipereszap­pan se legyen hiánycikk — fejezte be Dobszai elvtárs. Reméljük, sok ajándék szerez majd kellemes meglepetést az aján­dékozottaknál. К. E. — Hallottam már, hogy az öreg emberek azért várják nyugodtan a halált, mert se hajuk, se foguk nincs, s a látá­suk, meg az emlékező­tehetségük is hiányos. Hát én amondó vagyok, hogy ez nem így áll. Mert tudja a csoda, az én hajam és fogam is megritkult, de azért, ha idejönne a halál, csak tovább küldeném, mert szeretek én dolgozni, meg élni is. Aki nem szeret élni, az dolgozni sem .. Jóízűen kacag Fehér Ignác, akit csak Náci bácsinak hívnak ezen a környéken, ügy mond­ják ismerősei, hogy há­rom dologról nevezetes. Egyrészt, hogy szerel­mese ennek a dombos vidéknek, másrészt, hogy jó bora terem és har­madszor, hogy igazán kedves vendéglátó. Az utóbbi két jó tu­lajdonságáról hamaro­san meggyőződhettünk. Igazi magyar emberhez illően fogadott bennün­ket. Nem szólított sem elvtársnak, sem kartárs­nak, csak egyszerűen — s ez jólesett — bará­taimnak. Alighogy he­tijét foglaltunk a kiú NÁCI BÁCSI konyhában a gömbölyű asztalka mellett, mind­járt a pincébe sietett. Megkóstoltuk a borát és azonnal megbizonyosod­tunk róla, hogy érti a bortermelést és keze­lést, A második dologról — ami jellemzi őt — maga tett 'fiitvallást. Itt élt az apja is, ebben a kis házban, amely úgy áll itt a hegy oldalában, mint a gerendához ra­gasztott fecskefészek. Ő itt is jött a világra... itt gőgicsélt a bölcső­ben, itt riasztotta a ve­rebeket, mint suhanc, itt érlelődött legénnyé, s ide hozta élettársát, itt ismerte meg az öregsé­get. Akárcsak kis háza a part oldalához, úgy nőtt ide ehhez a hegyes-dom­bos vidékhez. Eszével, szívével mindig azon volt, hogy hat holdjá­nak becsületét megőriz­ze. — Mit termel ezen a hegyen? — Amit a szem és száj megkíván. A korai zöld­ségtől a késői gyümöl­csig minden megterem itt. Nézze csak — mutat körül a portán — a ház körül mindenfajta gyü­mölcsfa megtalálható. Kezdjük a májusi cse­resznyével, s abbahagy­juk az őszi barackkal a piacolást__ Zöldség és egyéb termény féléből is jut a piacra. Már etve­­tettem fél hold korai burgonyát, fél hold má­kot, s a cukorborsó meg a zöldborsó magját is. Megkezdtem a szőlő nyitását is. Nálam már a régi rend szerint, idő­ben történik minden munka. Nekünk a korai piacolás a fontos. — Nos a piacolás mel­lett fürödni is eljárnak a Balatonra? — Naná!... Nyáron, ha úgy kívánja a család, viszem őket kocsival á Balatonra. — És maga is fürdik? — Hát tudják, úgy van az, hogy én is kimosom a szememet a Balaton­ban, de csak a tyúksze­memet. Hahaha!... Leg­inkább én csak a demi­­zsonra szoktam vigyáz­ni, hogy ki ne borul­jon, míg ők a vízben vannak. Mert ugye, hogy nézne ki, ha egy borter­melő család vizet inna a Balaton partján? .4 vöm is ezt mondja ... — Hol dolgozik a vő je? Az kérem Pesten, a Ganz Vagongyárban va­lami vezető. Ök is lejár­nak a lányommal min­den nyáron hozzánk. De jönnek mások is a bala­toni vendégek közül hozzánk, ide a Kishegy­re Balatonlelléről. Mert jó itt a levegő, igen jó... Mi meg szívesen látjuk őket, mert tud­ják, az igazi magyar pa­raszt szereti a városia­kat, a munkásakat. És én már csak ilyen va­gyok. Igaz, dáridózásra nem jut, de amink van, abból szívesen megkí­náljuk a rendes embe­reket. Mit mondjak erről az emberről még? Talán annyit: éljen soká ilyen jó erőben, egészségben, s továbbra is szeresse, lássa szívesen vendégül az igaz embereket, SZŰCS FERENC Pünkösdi királyság Ellenforradalom a csurgói járásban Szövetkezeteinkről és feladataikról ifjú figyelő Kadarkút határában majdnem száz holdon kiültették már a csíráztatott burgonyát Kadarkút község egyénileg dolgozó parasztjai nagy mesterei a korai bur­gonya termesztésének. Az elmúlt év­ben is hatvan vagon csíráztatott bur­gonyát szállítottak el ebből a faluból és nem egy gazda több mint 30 ezer forint jövedelemhez jutott egy vagy két holdnyi csíráztatott burgonya terméséből. Az idén is alaposan felkészültek arra, hogy a megyében elsőnek tud­janak újburgonyát vinni a piacra, azért a csíráztatást idejében meg­kezdték és a meleg márciusi napok beköszöntésével, amikor a talaj hő­mérséklete azt megengedte, azonnal hozzáláttak a gumók kiültetéséhez. A legjobban előkészített magágyba rakják a vetőgumókat és az idén mintegy kétszáz kataszteri holdon termesztenek csíráztatott burgonyát a kadankúti gazdák. Mihóka János 8 holdas gazda, aki az elmúlt évben két hold újburgonyáért több mint 30 ezer forintot kapott, most három hol­don rakja el a gumókat és a burgo­nya után szerződéses paprikát ültet, ami megduplázza majd bevételét, s egy hold földje kb. 20 000 forint hasz­not hajt. Kadarkúton március 16-ig majd­nem száz katasztert holdon ültettéik ki a csíráztatott burgonya-gumókat, A Balaton somogyi oldalán az idén ötszázzal több férőhelyet biztosít a fizetővendégszolgálat A siófoki idegenforgalmi hivatal fizetővendég szolgálata az elmült évben is sok segítséget nyújtott azoknak a nyaralóknak, akik nem juthattak szakszervezeti beutalóhoz, s szabadságukat mégis a magyar tenger mellett akarták eltölteni. Ta­valy mintegy 2500 férőhelyet bizto­sított a fizetővendég szolgáiét, az idén ötszáz férőhellyel több lesz. Az idegenforgalmi hivatal fizető­­vendég szolgálatának minden bala­­tonmenti községben van egy meg­bízottja, s a meqfelelő 2—3 ágyas szobákat már most lekötik, hogy mire elérkezik a nyaralási idény, a vendégek igényeit ki lehessen elé­gíteni. A lekötött szobákat orvosilag is felülvizsgálják és csak az egész­ségügyi követelményeknek Is meg­felelőket veszik figyelembe. A szo­bákat külön osztályozzák és ezek között a kétágyas szobáért egy-egy napra, illetve éjszakára 25 forintot kell majd fizetni. így sokkal olcsób­ban tudnak hozzájutni a dolgozók mint egyesek által méregdrágán kiadott szobákhoz. A szerződéskötések már ineqkez dödtek ée az idén a Bariton somo­gyi oldalán 3000 férőhelyet biztosit a fizetővendég szolgálat a pihenni vágyó dolgozóknak. Öreg fejjel, ifjú szívvel. 1\J ÉHÁNY KOMMUNISTA, özvegy Kaponya Jánosné, Somogyi Pál, Bizvurm Antal 1919-ben a Tanácsköztársaság idején kezdtek a párt soraiban dolgozni. Valamennyien megjárták az etet nagy iskoláját. Sokat láttak, tapasztaltak. Munkából és szenvedésből bőven volt részük. S most itt ülök velük a szerkesztőség egyik szobá­jában. Hallgatom emlékezéseiket és gondolatban, én is elkísérem őket életük útján. Ott vagyok mellettük munkájukban, harcaikban... Kaposvár, 1919 augusztus. Szuronyos katonák megbilincselt ke*«, összeláncolt rabokat kísérnek az állomásra. Politikai foglyok. A Ta­nácsköztársaság alatti tevékenységükért ítélték el és börtönözték be őket. A megbilincselt kezű emberek között magasra emelt fejjel ott haladt Kaponya János. S a fegyveres katonák mögött egy kisírtszefnű, sápadt, meggyötört fiatalasszony — Kaponya Jánosné... Figyeli, hogy a rabokat egy marhavagonba tuszkolják, majd a va­gont egy személyvonat után kapcsolják. Gyorsan megkérdezi az egyik vasutastól, hova megy a vonat, s rohan jegyet váltani... Este van, a vonat megérkezik Nagykanizsára. A kisírtszemű fiatalasszonyt is ott találjuk az állomáson. Sikerül megtudnia, hogy a foglyokat Szombat­helyen keresztül Sopronba szállítják. Másnap Kaponyáné már a soj>­­roni állomáson várja a rabokat szállító vonat megérkezését. Szeren­cséje van. Megérkeznek a rabok és a katonák megengedik, hogy Sop­ronkőhidáig férje mellett haladhat. Aztán becsukódik a börtön kapuja, s a fiatalasszony nehéz szívvel indul hazafelé... Eltelik egy év. 1920 nyarán értesítést kap, hogy ménjen ki egyik rokonához Kaposújlakra. Kimegy, s férjét találja ott, aki megszökött a börtönből... Sötét nyári éjszaka van, Szülőknél egymás kezét fogva, két ember lopakodik át az akkor jugoszlávok által megszállt területre, Kapcnya János és felesége. Hét esztendeig eszik az emigráció keserű kenyerét. 1927-ben jönnek haza. A szenvedésekről, amit a Horthy-renó­­szerben átéltek, nem kell bővebben beszélni. Amikor eljött a felsza­badulás, elsőnek jelentkeznek a pártba. Kaponya János közben meg­hal, s felesége most már egyedül folytatja a munkát, amit 1919-ben elkezdtek. 1956-ban kitüntetik. öreg, megtört asszony ma Kaponya Jánosné. Megtörte őt a 68 esz­tendő, a sok gond és szenvedés. De amikor 1919-ről beszél, újra csillog a szeme s arca is kipirul. Emlékezik a Tanácsköztársaság alatti nagy­szerű tettekre és arra, hogy 1919-ben esküdött férjének örök hűséget; Ez az eskü egy életre szólt. S Kaponya Jánosné a bajban is mindenho­va hűségesen követte férjét, nem hagyta el soha. Sok asszony példát vehet róla Budapesten a Nyugati-pályaudvarról személyvonat indult Cegléd felé. A személyvonathoz kapcsolva egy rabokkal zsúfolt marhavagon. Politikai foglyok — magyarázza egy vasutas az egyik érdeklődőnek — viszik őket a szegedi Csillagbörtönbe ... Cegléd előtt kicsit lassít a vo­nat, s ekkor az utolsó kocsiból két csíkosruhás rab ugrik j le, s tűnik el futva, rohanva a sínek közeléből. A két rab egyike Somogyi Pál, akit: a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért négyévi börtönbüntetésre ítéltek... Tíz napig bujkálnak ezután étien, szomjan, amikor sikerül Szegednél átszökniük a jugoszláv határon és eljutniuk á jugoszlávok által megszállott Pécsre ... Egy ideig Pécsett, majd Szabadkán dolgozik. Innen kerül Bécsbt Prágába, Berlinbe, majd 1932-ben Moszkvába. Mindig oda ment, ott dolgozott, ahova a párt küldte. Moszkvában megnősül, a házasságból egy kislány születik. Felesége a második világháború alatt meghal. 1946-ban kislányával együtt hazatér ... Somogyi elv társ' pártmunkás volt. Pártmunkája mellett írói tevé­kenységet is folytatott, Jugoszláviában megjelent egy verseskötete és ott előadtak egy háromfelvonásos színdarabját is. Különböző újságok­nak volt levelezője és a moszkvai magyar rádiónak munkatársa. Itt­hon 1948-ban egy verses-, 1949-ben egy novellás-kötete, 1953-ban pedig egy regénye jelent meg. Ezenkívül sok újságcikket, elbeszélést, novel­lát írt... Huszonhat esztendeig volt távol hazájától, de lélekben mindig itt­hon járt, gondolatban mindig felkereste a somogyi falvakat. Huszonhat esztendeig azért harcolt, hogy hazajöhessen, s hogy valóra váljon az. amiért már 1919-ben fegyvert fogott. Az élet őt is megtörte. De ha a párt hívja, akkor ő is készen áll, nem tétovázik, bármilyen munkáról van szó . .1 > "CTALLGATOM ŐKET, hallgatom Bizvurm Antal és Somogyi Pál AJ- elvtársat, akik 1919-ben vöröskatonák voltak és deresedő fej­jel még ma is részt vesznek a termelő, az építő munkában. Nem arról beszélnek, hogy ők már öregek és fáradtait, hanem arról, hogy renge­teg tapasztalattal rendelkeznek és azokból az elmúlt évek alatt bizony keveset adtak át a fiataloknak ... öreg kommunisták életének történetét hallgattam végig, Olyan em­berekét, akik boldogok voltak, ha a pártért harcolhattak, ha másokon segíthettek. Olyan embereket ismertem meg, akik egy életen át har­coltak a párt ügyéért, s akik ma is készen állnak arra, hogy öreg fejjel, de ifjú szívvel tovább folytassák azt a harcot, amit 1919-ben el­kezdtek , j г Sz. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom