Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-19 / 65. szám

—_________________________________________ ? |!?^м1йт^|^|шми111_. j_____________________________________________________Kcdd-IAől-i^ Az MSZMP ideiglenes Központi Bizottságának határozata (Folytatás az előző oldalról.) adja a KISZ-nek, hogy soraiból a legjobbakat javasolja pártunk tagjai­ul. A fiatalok a jövőben általában a KISZ-en keresztül kerüljenek a párt tagjai sorába. A KISZ az ifjú kom­munisták nevelője legyen. A Köz­ponti Bizottság javasolni fogja az MSZMP országos értekezletének, hogy a jövőben a pártba való felvé­tel korhatárát 18 évről 21 évre emel­je. Az ifjú kommunisták a KISZ so­raiban végezzék munkájukat. A KISZ-nek tényleges jogokat kell biztosítani az állami és társadalmi étet minden területén. Képviselje a magyar ifjúságot a párt és a kor­mány előtt. Vezetői kapjanak min­den szinten helyet a párt vezető szer­veiben. Megbízottai vegyenek részt azokban a testületekben, ahol az if­júságot érintő kérdésekben döntenek. A KISZ-nek nagy nevelő feladatai sikeres végrehajtásához meg kell teremteni a megfelelő anyagi alapo­kat. Legyen sajtója, könyvkiadója, legyenek klubjai, sporteszközei, ifjú­sági táborai. A párt minden szerve, alapszerve­zete, minden egyes tagja felelős az ifjúság neveléséért, elsősorban a KISZ fejlődéséért. Segítségük azon­ban ne jelentsen parancsolgatást. A pártszervezetek karolják fel a fia­talok helyes kezdeményezéseit. Az MSZMP Központi Bizottsága helyesli, hogy a KISZ mellett, más ifjúsági szervezetek is működjenek. A kommunista fiatalok, a KISZ tag­jai dolgozzanak az egyes ifjúsági, érdekvédelmi, sport- és kulturális szervezetekben, segítsék azok tevé­kenységét, fejlődését. A KISZ tagjai a különböző ifjúsági szervezetekben végzett jó munkájukkal, eszmei meggyőzéssel segítsék elő annak a tá­volabbi célkitűzésnek a megvalósítá­sát, hogy maga a KISZ az ifjúság túlnyomó többségének bizalmát és támogatását megnyerve, az egész magyar ifjúság egységes politikai szervezetévé válhasson. A KISZ fontos feladata az is, hogy sokoldalúan segítse és vezesse az is­kolás gyermekek szervezeteit, az út­törőmozgalmat, támaszkodva e nagy és fontos munkában a népi demokra­tikus rendhez hű pedagógusok tapasztalataira és áldozatkész mun­kájára. A magyar ifjúság hazafias szelle­mű, szocializmushoz hű állampol­gárokká nevelése egész népünk és államunk ügye. Ezért, az MSZMP Központi Bizottsága felhív minden szülőt, pedagógust, idősebb munkást, felkéri a munkásmozgalom régi ki­próbált harcosait: a mulasztásokat pótolva, segítsék tanácsaikkal, sze­mélyes példamutatásukkal a KISZ munkáját. A párt felhívja az állami és gazdasági szerveket, a tanácsokat, a szakszervezeteket és más szerveze­teket és intézményeket, hogy erköl­csileg és anyagilag támogassák a KISZ-t. Gsak pártunk és az egész társada­lom együttes, sokoldalú erőfeszítése útján nevelhetünk a néphez, a szo­cializmus ügyéhez hűséges, öntuda­tos magyar fiatalságot. Az MSZMP Központi Bizottsága felhív minden becsületes fiatalt, el­sősorban a munkásfiatalságot, tömö­rüljenek a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség zászlója köré. Budapest, 1957. március 16. MOSZKVAI képek Moszkvát a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomig csak »nagy falu­nak« neveztél-«. Volt ebben nem kevés irónia is, de igen sok igazság Is. A cárízmus nem sokat törődött Moszk­vával, sem ipari, sem városi fejlődé­siével. Ä várost lényegében tervsze­­rűtíenül, össze-vissza építették. Annál nagyobb gondot fordítottak a festői helyen, a Nova partján fekvő fővá­ros. Pétervár (mai Leningrad) építke­zéseire. Itt összpontosult az építészet minden gyönyörű alkotása én pazar­­sága, mely a felső tízezrek mérhetet­len kényelmét, fényűzését és pazar­lását tükrözte. Moszkvában a házak többsége fá­ból épült és a városban a házaknak mindössze csak 3 százaléka volt bá­ron} .emeletről magasabb. 1913-ban mindössze 107 olyan ház volt Moszk­vában, amely 6 — 7 emelet magas veit. Mindennek nyom?i természetesen még ma is láthatók, de ma már Moszkva képe alapvetően megválto­zott, vedlik, egyre inkább leveti ósdi képét, alakul át, öltözik új, szebb ru­hába. Uj, modern városrészek épül­nek Moszkva különböző kerületeiben. A város több mint 30 000 hektárnyi területen (kb. 45 000 kát. holdon) fek­szik, s 1923 —1953 között több mint 10 miilió négyzetméter területen la­kóház épült és ez az építkezési tem­pó jelenleg lényegesen meggyorsult. *Р1. a hatodik ötéves terv keretében, azaz 1960-ig Moszkvában 9 millió négyzetméter területű lakóházat fog­nak építeni. Ma, aki Moszkvában jár, szemébe ctljk az az ellentét,, amely még mu­tatja a múltat és >ahol gyors tempó­ban utat tör magának az új. A régi kis házikók tőszomszédságában emel­kednek, nőnek ki a földbő! a mo­dern, 8—10 emeletes házak s az a -8 magas épület, amelyek a város neve­zetességei közé tartoznak. Ha kilépsz a Kievj-pályaudvarról egyszerre há­rom ilyen magas épület kerül a sze­ded látókörébe. De ott látod a kicsi regi házacskát is, mintha félénken, védelmet várva húzódna e hatalmas epuletek árnyékába. A város úfjárendezését nemcsak ez mutatja. Mutatja az is, hogy a régi, 8 —10 méternyi s-aík utcácskákból ma 50 — 70 méter széles, szép utcákat va­rázsolnak. A Gorkij utca, a Leningra­ds út, vagy a Körút, amely 15 és fél kilométeres gyűrűt képez a város kö­zépében. Az új, a-most épülő épüle­tek, pedig már úgy épülnek, hogy az ■utcák . szélessége «géz városrész újjá-, vagy kiépülése után ilyen szé­lességnek legyenek. A napokban megnéztem a Lenin-he­­qye-n a Lomonoszov Egyetem körüli hatalmas építkezéseket. A torony­daruk sokasága között egy egész vá­ros most születik, most no ki a föld­ből $z ember szeme láttára. Ahol még a múlt év tavaszán téglarakásokat, föld hányásokat lehetett látni, ott ma már 6 — 8 emeletes lakóházak vannak, rcr figyrészét már a lakók is elfoglalták. $ az* építkezés folyik tovább, a mun­ka nem szünetei, bár jelenleg nem a legkedvezőbb ez időjárás. Moszkva épül, szépül, a »nagv fa­lúból« nagy város fejlődik ki, folya­­. Vnafcosan tűnnek el a kis faházacskák és. foglalják el helyüket a modern és szép, nagy épületek. Igaz, sok mun­ka, anyagi eszköz, erőfeszítés keil még ahhoz, hogy a múlt hagyatéka teljesen eltűnjön. De a tervek meg­vannak, s megvan az állam, a párt és az emberek akarata is, hogy eltün­tessék. Márpedia ez a legnagyobb biztosíték arra, hogy el is fog tűnni. Mert amit a kommunista, a szovjet ember akar, célnak tekint, azt min­den nehézség árán meg is valósítja. Így lesz ez Moszkva újjáépítésével is. * * * Moszkva iparosítása mellett a szov­jet hatalom nagy gondot fordított a város kulturális életének fellendítésé­re is. Az elért eredményekről, arról, hogy a város ténylegesen a Szovjet­unió kulturális centrumává vált, bár­kit könnyen meggyőz néhány száraz statisztikai szám, mely számok mö­gött igen sokoldalú kulturális és ne­velő tevékenység húzódik meg. Moszk­va 30 állandóan, naponta játszó szín­házzal rendelkezik, melyeknek össz­­hefogadóképessége 30 000 ember. Köztük olyan színházak is vannak, amelyeknek nemcsak az ország hatá­rain belül, hanem külföldön is nevük, hírük van. Pl. a Moszkvai Nagy Szín­ház (орегэ), a Nagy Színház kamara­színháza, a Moszkvai Drámai Szín­ház stb. És meg kel! jegyezni, hogy ebben a 30 színházban mindennap, minden előadás telt ház előtt megy, sőt jónőhány színházba egyszerűen »művészet« jegyet szerezni. A város­ban az üzemi klubok filmszínházaival együtt összesen 260 filmszínház van, amelyekről a színházakhoz hasonlóan e! lehet mondani, hogy mindig telt ház van. Van ezenkívül I 50 különböző' tár­gyú és tartalmú múzeum és állandó kiállítás. Köztük olyanok is, melyek messze földön híresek, mint a Lenin, a Történelmi, a Puskin Múzeum, a Tretyakov Képtár, a Mezőgazdasági Kiállítás stb. Van 2253 könyvtár 64 millió könyvvel. Köztük a moszkvai Lenin Könyvtár, mely a világon a legnagyobb és leggazdagabb könyv­­állománnyal rendelkezik. Már 1939- ben több mint 10 millió példány könyv volt e könyvtárban. A moszk­vaiak természetesen büszkék ezekre a kulturális intézményekre, és joggal. De nemcsak büszkék, hanem élnek is azokkal a lehetőségekkel, melyeket ezek az intézmények biztosítanak szá­mukra. Erről meggyőződhet bárki naponta, aki Moszkvában jár. A Moszkvában járó külföldieknek, köztük a magyaroknak is, feltűnik, hogy rendkívül sok embernél lát fény­­képezegópef. Méghozzá márkás, jó kisfilmes gépeket. Fényképezőgépet lát sok iskolás gyereknél, fiataloknál, felnőtteknél ős bármerre jár, bárho­va megy, mindenütt fényképeznek. Itt a fényképezés valóban széles kör­ben elterjedt szórakozás, melyhez hoz­zásegítik e szórakozás kedvelőit az igen ’ kedvező és olcsó fényképészeti szerek. 700 rubelért már kiváló, 3,5 lencséjű »Zorkij« gépet, 500 rubelért 3,5 lencséjű FED gépet lehet kapni. A másolópapírok, vegyszerek készen ■és igen olcsón kaphatók. (Pl. 20 le­velezőlap nagyságú másolópapír 2 ru­bel 30 kopek, egy tekers film 4 ru­bel 25 kopek, hívószerek 1—2 rubel stb.) Ugv gondolom, ez az alapja an­nak. hogy olyan nagy tábora van itt a fényképészetnek, s ez is növeli az emberek szép iránti érzékét. Azt hi­szem, azt már mondanom sem kell, hogy mindennek következtében a fo­tócikkeket árusító boltok állandóan zsúfolva vannak és naponta igen nagy forgalmat bonyolítanak le. NAGY LAJOS Negyvenezer fogat, majdnem húszezer vetőgép dolgozik Somogybán , megye ; termelőszövetkezeteiben és az egyénileg dolgozó parasztoknál mintegy negyvenezer fogat és majd­nem húszezer vetőgép dolgozik egész nap, késiül a jó porhanyós magágy és hull az életet adó mag a földbe. A somogyi Iánkákon folyó nagy sür­gés-forgást bizonyítja az is, hogy március 15-ig mintegy tízezer katasz­teri hold tavasziak vetésével végez­tek. Különösen a zab vetése folyik nagy ütemben, amelyből a megyében már több mint ötezer holdon került földbe a mag. Somogyi Pál: lóö-iő-k éj árulók II. Inga kezét Timár segítette bekö­tözni. — Csak lőni tudjak vele — mondta Inga tőle soha nem hallott határozott hangon. — Hazaküldjük, Inga elvtárs, ä se­besültekkel. — Nem megyek haza, Timár elv­társ ... Nem megyek! Varga és a két katona sietve jöt­tek, előttük kísérték a grófot. Az ágyúzás szűnni kezdett, A gróf most egészen más lett, mmt az előbb volt. Cinikus, mindenkit lenéző, sápadt arccal tekintett körül. — Zászlóalj politikai megbízott elvtársnak jelentem, elhoztuk. A szalmakazalban munka közben fog­tuk el. Itt van a telefonja. — Var­ga a hóna alól az asztalra tette a telefont. — Ezzel irányította a cseh tüzérséget. — Ejnye, gróf úr! Igaz ez? ön, a jó hazafi? Az ágyúzás teljesen megszűnt. A katonák, a parasztok, a cselédasszo­nyok köréjük sereglettek. — Teremtő Isten! Hát 6 volt? Az úr? Emberek, nézzétek meg jól, le­vetette az álarcát — mutatott Timár a tömegből kimagasló grófra, aki gőgösen még magasabbra emelte a fejét. — Nézzétek, a szelíd, fehér holló­ból véreskarmú keselyű lett. Haza­fiból hazaáruló, gyilkos. Miért tette? — szólt rá keményen Timár. — Ke­gyeskedjen nyilatkozni itt a nép előtt. A gróf összeszorított fogakkal hallgatott. Az eget nézte. — Nézze, az istállók égnek! Nézze, mennyi a sebesült, halott, a saját cselédei. Nem sajnálja a gyerekeket, akik itt játszadoztak a szeme előtt? Hát van magának szíve? Ember maga?! A gróf összezárt ajakkal, ko­­nőkul hallgatott, nem szólt. Az eget nézte. — Aljas vadállat! Most nincs sza­va, mi?! — robbant ki Tímárból. A gróf elegáns mozdulattal elő­vette monokliját. Egészséges szemé­re biggyesztette és anélkül, hogy az emberekre ránézett volna, beszélni kezdett: — Ur vagyok. Küzdők maguk el­len az utolsó leheletemig. Megaláz­tak, elvették törvényes tulajdono­mat, melyet őseim a királytól kap­tak. Elátkozom a földet... — üssék agyon a kutyát! Hol a fejszém?! — Burzsuj, vadállat! — zúdultak a kiáltások. — Vigyétek! — adta ki a parancsot Timár. Gulyás és Varga megragadták a grófot és elvitték ... — Micsoda ocsmány! Ki hitte vol­na! Emberek! — fordult Timár a dühöngő és álmélkodő tömeg felé. — Mindenki a helyére! Mentsük meg mindazt, amit menteni lehet. A ma­gunkét mentjük! Éjfél után 3 óra lehetett. A fe­dezékben, és végig a frontsza­kaszon csend volt, csak az őrszemek lépteinek halk koppanása hallatszott és itt-ott egy-egy puskalövés. A fe­dezékben a vörös katonák fegyverei­ket magukhoz ölelve aludtak. Egye­sek mélyen horkoltak, mások idege­sen rángatóztak alvás közben, a nappal átélt események az álmukat is megzavarták. A íutóárok közepe táján, egyik nagyobb fedezékben Ti­már, Guíyás es Varga tartózkodtak. Tímár hanyattfeküdt a gallyakon, nem aludt, könyvet olvasott: Kié a föld, írta Kun Béla. Gulyás András egy töltényesládán ült, gyertyafény mellett levelet írt, de már elejtette kezéből a ceruzát, feje lehanyatlott. A levél is lehullt a lába mellé. El­nyomta az álom. Timár felkelt, a könyvet belső zsebébe tette és ki­ment, megnézte az őrszemeket. — No, elvtársam, mit észlel? — Semmi mozgás sehol, alszik a front. Mindenki alszik, csak Timár elvtárs \ virraszt — válaszolt az őr. A politikai megbízott tovább ment és körültekintett. A mélykék égbolt bársony kárpitjáról csillagrengeteg nézett le rá. A csillagok aranyló­­kékes, hideg fényt permeteztek. — Mennyi csillag! És milyen végtelen az ég, végtelen az idő... — gondolta János elmerengve, szinte megbabo­názva a beláthatatlan varázs erejé­től. Az enyhe éjszakai szellő bele­beletúrt bodros hajába. Csönd volt, csak a tücskök karéneke hallatszott a feketén hullámzó búzatábla felől. Ilonka jutott eszébe. Jó érzés si­mogatta mindig a lelkét, mikor a lányra gondolt. Vajon mit csinál most otthon? Hogy verekszik a mi igazságunkért? Mert, hogy verek­szik, az biztos. Harcos, kemény te­remtés. Pedig milyen gyenge és tö­rékeny. János leült az egyik fedezék szé­lére. Felbámult az égre, a csillagokat nézte, de őt látta, Ilonkát. Képzeleté­be villant ismét az a jelenet, melyet soha nem felejt el: a búcsúzkodás az állomáson. Az égi sátor akkor is ilyen sűrű csillagzattal borult rájuk. Már felszálltak a vagonokba, mikor a leány hozzáhajolt és ezt mondotta: — Rád gondolok, veled leszek ott is. Önkéntelenül összeölelkeztek és ak­kor először megcsókolták egymást. Ennek a csóknak ízével, tüzével jött ki Timár a frontra. A harctér ritka nyugalmas, csendes perceiben min­dig eszébe jutott ez a jelenet, ez a csók. János, miután látta, hogy a futó­árokban, az őrhelyen rend van, visz­­szament fedezékébe. Felemelte a le­velet, leült az alvó András mellé a töltényes ládára és a gyertyafény mellett olvasni kezdte: »Juliskám! Drága kis feleségem! Éjszaka van, a fedezékben most írok neked. Most csönd van a fronton, rád gondolok. A hold rámvilágít, biztos besüt a mi ablakunkon is. A legutolsó leveled­ben azt írod, Juliskám, hogy a követ­kező zászlóaljjal kijössz utánunk a frontra, beállsz ápolónőnek, mert harcolni akarsz boldog életünkért. Ez szép. Csak egy hiba van, hogy mire te ideérnél, mi már a pokolba hajtottuk az egész ármádiát. Rövi­desen elérjük a határt,. aztán indu­lunk hazafelé. Egy jó kiáltásnyira áll előttünk Komáromszentpéter. Szép kis hely lehet a tornyairól ítél­ve, melyek nappal idelátszanak. Mi­re a templomtorony mögött pirosán, mint a mi zászlónk selyme, feljön a nap, már ki is vertük az ellenséget. És a marhagulyást a város legszebb házában esszük meg. örül a szívem, Juliskám, mert szépen megyünk elő­re. g egy-két hét és megtisztít­juk a magyar földet minden giz-gaz­­tól, ellenségtől. Aztán vígan, nóta­szóval, úgy ahogy jöttünk, de még úgyabban, győztesen indulunk haza­felé. Piros szegfű lesz a puskám csö­vében. Hej, micsoda boldogság lesz, Juliskám, újra látni téged, együtt lenni veled örömben, békességben. Itt, előttünk a két front között, túl a sínpáron búzatábla hullámzik a langyos szélben, mint a Balaton vize Fonyódnál. Emlékszel, mikor ott vol­tunk? Hej, milyen szép is volt! Ki tudja mennyi vér áztatja még ezt a szép búzatáblát. Mert megáztatjuk vérünkkel a mezőséget. Megáztatjuk, nem tehetünk mást. Az ellenséget ki kell hajtani a mi földünkről. Ki is hajtjuk, de úgy, hogy örökre elmegy a kedve a Tanács-Magyarország földjére lépni. Ej, de szépen el is jutottam a le­velemmel, már zárom is soraimat avval, hogy holnap Komáromszent­­péterről írok. ölel téged, a te szerető férjed, Gu­lyás András. 1919. Komáromszentpé­ter alatt.« T imár megelégedett mosollyá; összehajtotta a levelet és szé­pen, óvatosan András feje alá tette. András felébredt. — Mi az? — Leesett, pajtás, a leveled. Tedd el jobban. — Köszönöm, komám — motyog­ta András szemét dörzsölve. — Te még mindig fönt vagy? Miért nem alszol? — Tudod, támadnunk kell. Aludnád ki magad, hogy friss legyen a fejed. — Én már megszoktam. Te csak aludjál nyugodtan. - Gulyás felkö­nyökölt. — Hej, de szépet álmodtam! Együtt voltam az asszonnyal a laká­sunkban. De már mintha gyerekünk is lett volna, kis kékszemű, szőke csöppség. A fedezék előtt megállt Inga Pé­ter és Fehér Antal. — Politikai megbízott elvtárs, je­lentem, tizenegy cseh foglyot hoz­tunk. A sötétben maguk jöttek át. — Van-e köztük, aki tud. magyarul? — Van egy, úgy beszél az, mint a vízfolyás — mondta Inga és hátra szólt: — Gyere csak ide, hé! Szimpatikus külsejű, huszonöt év körüli fogoly bújt be a fedezékbe és vigyázba vágta magát. — Jelentem alássan, én beszélek magyarul. — Alássan minálunk nincs. A fogoly elmosolyodott, tetszett neki ez a kijelentés. — Hogy hívják, hová való és hol szolgál? — kérdezte Timár. — Kassai vagyok. Mándics Mihály­nak hívnak, bognár a mesterségein. A hetedik gyalogezred második szá­zadában szolgáltam. — Átjöttek? — Igen. — Ez szép. Mind szlovákok? — Heten vagyunk szlovákok és négy cseh, — Burzsuj van-e köztük? — tette fel a kérdést Gulyás. — Látni se szeretjük őket, sze­gény ördög ez mind. Főként azért is gyüttünk át. Békességet akarnánk, meg rendesebb életet. — Sokan gondolkoznak így odaát? — Sokan. Csak még a cselekvés­re nem igen szánják rá magukat. Ijesztik őket a tisztek, meg az újsá­gok. És nemcsak a mi tisztjeink, de a közénk beosztott olasz légionárius tiszt urak is, azok a zöldkalaposok, talán már látták őket. Nem lát tisz­tán a nép — bátorodott neki a fo­goly. — Ijesztik őket, hogy a magyar vörösök így meg úgy ... — Köszönöm, barátom. Vigye hát­ra a vendégeinket — szólt Timár In­gának. — Egyenek, igyanak, érezzék magukat jól, aztán ügyesen, око*»', úgy, ahogy átjöttek, menjenek vissza. És mondják meg az igazságot és a legközelebbi alkalommal ne tízen, hanem százan, ezren jöjjenek át. úgy, mintha haza mennének. T ekezeltek a foglyokkal. •*-J — Siessenek hátra, mert erő­sen hajnalodik. És hangoztassák odaát Lenin elvtárs szavait, azt. hogy »fordítsátok fegyvereiteket tisztjeitek és elnyomóitok ellen.«« Ágyúlövés dörgött a jobb szár­nyon. Inga és Fehér a foglyokkal el­siettek. Kezdődik. Ideje már, nehogy ránkvirrad­jon. Valahol messze a hegyek mögött sejteni lehetett a szürkületet. Az ágvúlövések ismétlődtek. — Adjátok le a rajvonalakban, hogv felkészülni — mondta Timár Andrásnak. — És a zászlóaljparanes­­nok-helyettest. Mérő elvtársat ké­rem ide hozzám. Ismered Mérő Ti­bor főhadnagyot? — Már úgy ahogy. Tanár civilben azt tudom. Meg azt is, hogy a le­génység szereti. Azt mondják, he­lyén van a szíve, meg az esze is. (Folytatjuk.) ÉPÍT éli SZAKTÁRSAK. ! A komlói nagy beruházások teljesítésére hívunk benneteket! Ax É. M. Építőipari V. Komló, felvételre keres 150 KŐMŰVEST, 300 SEGÉDMUNKÁST. 100 KUBIKUST ÖSSZKERESET1 LEHETŐSÉG: Szakmunkás Segédmunkás Kubikus 1,400-tól 2,000 Ft-ig 800-tól 1,500 Ft-ig 900-tól 1,700 Ft-ig A fenti kereset akkordbérezéssel, komplex brigádoknál egyösszegű utalványozással érhető el. Jelentkezés: KOMLÓN A VÁLLALAT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN KOMLÓ, KOSSUTH LAJOS U. 13. SZ. Havonkénti hazautazást 24 ledolgozott munkanap esetében, valamint a felvétellel járó útiköltséget megtérítjük. Szállást, valamint napi háromszori étkezést 7,10 forint térítésért nyújtunk. Védőöltözetet, illetve szociális felszerelést biztosítunk. Ötnapos munkahét, minden héten szabadszombat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom