Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-19 / 65. szám

I Kedd, 1957. március lg. SOMOGYORSZAG __ _____________ _____ 3 lz egyiptomi Közigazgatás magára vállalta a felelősséget a gazai sáv biztonságáért Párizs (MTI). Az AFP a ikairói rá­dió jelentésére hivatkozva közli, hogy az egyiptomi közigazgatási szervek magukra vállalták a felelős­séget a biztonság megőrzéséért a ga­zai sávban, s hogy az éjszakai járőr­tevékenységet vasárnap estétől a he­lyi rendőrség különítményei biztosít­ják. A kairói rádió egyébként jelez­te, hogy vasárnap reggel a gazai övezetbe érkezett az egyiptomi köz­­oktatásügyi minisztérium küldöttsé­ge az oktatási rendszer átszervezésé­re. A rádió szerint Haszan Abdel La­­tif tábornok, a gazai övezet új egyip­tomi kormányzója, vasárnap beszé­det mondott, amelyben megígérte, Gaza város lakosságának, hogy »az egyenjogúság és az igazságosság új légkörét fogja megteremteni-«. Egy­szersmind egységének megőrzésére szólította fel a lakosságot. Sasét hell szedni egy egész regülőgépet az elveszett óriáskígyó miatt Párizs (MTI). A Reuter iroda je­lenti: Az Air France szerelői kény­telenek szétszedni egy ezermillió frank értékű Super-Sonstellation gé­pet, hogy megtaláljanak egy elve­szett óriáskígyót. A kígyó — Jean Probst tulajdona — Francia-Guine­­ában került a gépre, faládába zárva. Mikor a gép Dakarban leszállt, a láda üres volt. A lázas kutatás nem vezetett eredményre. A kutatást megismételték Marseille repülőterén, majd az Orly repülőtéren is, de a kí­gyó nem került elő. Az Air Francé egyik szóvivője ki­jelentette: A kígyó alighanem a gép szárnyában, vagy farkában lévő sok­­kilométeres kábeldzsungelbe rejtő­zött el. Lehet, hogy darabokra szét kell szednünk a gépet, hogy megta­láljuk. Megbeszélés a Német Szociáldemokrata Párt és a Német Szocialista Egységpárt képviselői között Berlin (MTI). A lipcsei vásár ideje alatt megbeszélések folytak a Német Szociáldemokrata Párt egyes funk­cionáriusai és tagjai, valamint a Né­met Szocialista Egységpárt egyes ve­zetői között. A Német Szocialista Egységpárt részéről résztvett a megbeszéléseken Walter Ulbricht, Friedrich Ebert, Otto Buchwith, Paul Werner, továb­bá a lipcsei körzet vezetői. A tanácskozás központjában a né­met munkásosztály alapvető létkér­dései állottak, így például a béke biztosításáért folytatott harc, a mili­­tarizmus és a nagytőke ellen vívott harc, a német munkáspártok közös fellépése szükségességének problé­mája. A kiadott közlemény leszöge­zi, hogy a tanácskozás bebizonyítot­ta, hogy a Német Szociáldemokrata Párt és a Német Szocialista Egység­párt között fennálló nézeteltérések ellenére is lehetséges az egyetértés és az együttműködés. VASÁRNAPI SÉTA közben a város déli pe­reme felé vettem uta­mat. Arrafelé bandu­koltam, ahol a Sétatér utca kebelére öleli a Domb utcát. Ez utóbbi régóta kifelejtődött az útkövezési tervekből, mégis a gyalogosok is könnyűszerrel járhat­­nak-kelhetnek ezen az úton — nemcsak a gya­logjárdán, mert széles nyomokat tapostak itt a tehergépkocsik. Hétköz­nap, vasárnap egyre megy, sit az ünnepek 1alán forgalmasabbak, mint a munkára rendelt варок. Hiszen legin­kább »vállalati embe­rek« tesznek-vesznek ezen a környéken. Ép­pen ez az a dolog, amely az arravetődők figyelmét jobban ma­gához tapasztja, mint a bokrok kezdődő rügyfa­­kadása, vagy a lucerna­­töveken csoprosodó zöld hajtások — mint maga a természet tavaszt ébre­dése. Házak, kisebb-na­­gyobb családi otthonok nőnek ki itt a földből, tízesével. Az út jobb­felén a Laborfalvi utcá­nak új társa születik: úgy mondják, Kandó Kálmántól kapja a ne­vét. Ma még nem tud­nak egymással halkan beszélni ennek házai, át kellene kiabálniuk a harmadik, negyedik szomszédba, hiszen fog­híjas még ez a lakottá formálódó utcasor. Ám a végleges utcakép máris előreveti árnyé­kát. Ha ma még keve­sebb is a tető alá ho­zott épület, mint a be­építetlen telek, mégis az idevándoroltatott épület­anyagok halmaza sejteti: a dolgozó kisemberek hatalmas akaratereje házakat emel minden kimért parcellára. Ez a szándék parancsolta a hétvégi pihenőnapon is ide, az út mellé azokat a »családi fészekrakó­­kat«, akik vasárnap te­herautókkal fuvaroztat­ták a helyszínre leen­dő lakásuk építőelemeit. Menjünk tovább. Ni csak, amott a tanya tő­­szomszédságában áll már a kis házacska, amelyet az ősz elején egy házas­pár kezdett építgetni. Sőt, lakják is már ezt az épületet, bár rheg messze van a befejezés­től, hiszen egyik felől a rakott tűzfalat hézag­mentesen egymás mellé kötözött kukoricaszár helyettesíti. No, de kicsi­nyenként elkészül ez is. Mint ahogy alig másfél év alatt otthonná for­málódott — vagy most formálódik — a Szegfű­sor több mint húsz ház­helyére parancsolt tég­la, kő, betonelem. zsin­dely, pala és szarufa is. E házak között láttam egyet, amelyet az ősz óta laknak, de most egy szobát és előszobát még hozzáragasztanak. Hiá­ba, nem futhatta egy­szerre az egész épület­re a rohanó időből, meg az erszény tartalmából. Erőt és tehetséget kel­lett hozzá gyűjteni a télen. Az új há­zak egyre sokasodó ren­getegével átellenben, a Domb utca másik olda­lán is kis cövekecskék szabdalják szét az ösz­­szefüegő táblát: ez a holnap építkezőinek bi­rodalma ... Nem vagyok tősgyö­keres kaposvári. Mégis úgy érzem, az igazat vallom, ha ideírom: nem tart nyilván a megye­­székhely története olyan két esztendőt, amely alatt ennyi új családi otthon telepedett volna rá a város egyik-egyik peremére...- kutas — TANÁCSRENDSZERÜNK kiállta a próbát Szocializmust építő államunk 1950- ben mélyreható reformot hajtott végre a közigazgatásban is. Ennek eredményeként megszűnt az 1945— 1950 között több jogszabállyal tol­­doz-ott-foltozott, bürokratikus centra­lizmus elveire épült közigazgatás és helyette életre keltek az államhata­lom új szervei: a falusi, járási, váro­­is és megyei tanácsok. Azóta az új államhatalmi szerve­zet bebizonyította életképességét, életerejét és magasabbrendüségét minden korábbi önkormányzati és közigazgatási formával szemben. Tanácsaink 1950 óta hatalmas fel­adatokat oldottak meg, tevékenysé­güket jelentős eredmények kísérték. Fáradságos munkájuk nyomán gyul­ladt ki számos községben a nehezen várt villany, épült meg a falu apra­ja és nagyja számára szórakozási lehetőséget nyújtó kultúrotthon és mozi, készült el a tengelyig érő sár helyén a kövesút, létesült járda, or­voslakás, óvoda és napköziotthon. Eredményes volt a tanácsok mun­kája, mert abban a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmi­ség legjobbjai dolgoznak. Céljuk pe­dig nem önös cél, hanem a lakosság életkörülményeinek állandó javítá­sa volt és marad. Tanácsaink fölött sem vonult el simán az ellenforradalom szele. Megrázta őket, de eldönteni nem tudta. Látta az ellenforradalom tanácsaink mély gyökereit, látta nagy befolyá­sukat a népre és életképességüket. Éppen ezért mérte egyidőben csapá­sait a pártra és a tanácsrendszerre. Már október 30-a előtt szórványo­san, később pedig általánosan üldöz­te az ellenforradalom tanácsaink vezetőit, dolgozóit és nem utolsó sor­ban a tanácsok tagjait. Sokat közü­lük tettleg bántalmaztak, lakóhe­lyükről elüldöztek és többet börtönbe zártak. Ezt követően a nagyhangú elemekből álló maroknyi ellenforra­dalmi csoportok falun, városon és megyei szinten létrehozták a nekik megfelelő elemekből a különböző el­nevezésű, »forradalmi« és »nemzeti« bizottságokat. Ezekben a szervek­ben aztán a csendőr és kulák, a gyáros és földbirtokos, valamint a közönséges és politikai bűnöző egyaránt helyet foglalt. Ezeknek, mint pl. a csurgói járási »forradal­mi« bizottságnak is első dolga az volt, hogy felrúgta népi államunk Gondoskodjunk róluk A TISZT FELUGROTT, kitár­‘ ' ta a nagy fehérrámás ab­lakot, de a szobában lévők hiába várták a felüdülést nyújtó friss le­vegőt. Az augusztusi hőség megre­kedt a kastély parkjának hatalmas tölgyfái között, a rózsabokrok leve­lei fonnyadton hajoltak a föld felé. Az ég csillagtalan volt, koromnál feketébb. Az urak kedvetlenek vol­tak. Az egyik szolga palackból töltött a fiatal hadnagynak, szomszédja meglökte, a bor a krlstálypohár mellé ömlött, onnan a hadnagy kekiszínű csizma na drágj ára. — Marha!... — ordította a had­nagy, felugrott, visszájáról ~ pofon­csapta a legényt. Az estében meg­rántotta az abroszt, poharak po­tyogtak a fényesre csiszolt parkett­re. Még négykézláb volt, felálltá­ban, mikor a hadnagy megrúgta hátulról. A szolga elcsúszott, az urak részegen röhögtek. Felvilla­nyozta őket az eset. Komlósi százados bizonytalan lép­tekkel eljött az ablaktól, leült tiszt­társai közé. — Rohadt meleg van, nem oltja szomjamat a bor — mondta és ki­gombolta zubbonyának nyakát. Ivott. Az ital a levélkékkel díszí­tett talpas pohár mellől két olda­lon kicsordult, végigfolyt Komlósi határozott, akaratos álián. rápoty­­tyent a századosi rangjelzés csillag­jaira. Igyunk, urak! — kiáltotta az egyik tiszt, s magasba emelte po­harát. — Szeretett parancsnokunk. Bogyai méltóságos úr egészségére! — Cigányt szerezz! — kapta el a szolgát a másik és kituszkolta az ajtón. — Hozz a faluból! Ma mulat­ni akarunk. A csipkefüggönyöket fellebbentet­­te a szél, felborzolta a falon függő naptár lapjait. Komlósi odanézett és magában motyogta: ... 1919. augusztus 3. — Nem szabad lerészegedni, hol­nap Marcaliban kell lennünk, ott találkozunk Prónay különítményé­vel — akarta mondani, de a gondo­latok összefüggéstelenül suhantak el agyában, nem tudtak a borfelhő mögül előtörni. — Holnap jó muri lesz — örvendezett — Marcaliban 200 kommunista van a börtönben. Pa­rádésan fűtenek be nekik. — Nem szabad többet innom, nem szabad — ismételgette Komlósi a másnapi heccre gondolva. De az­tán hirtelen eszébe jutott a kilenc ember, aki a- kastély pincéjében van. Ezeket nem cipelheti oda, jobb lesz ma elintézni... Mire a cigá­nyokat meghozzák, addig ... — Vezessétek a parkba a bolsevis­tákat — ripakodott az egyik le­gényre, majd a lármás asztaltár­sasághoz fordult: — Uraim! Ketten jöjjetek velem! A három tiszt botladozva megin­dult a kastély folyosóján. Árnyékuk végigszaladt a vadásztrófeákkal te­letűzdelt folyosó falán. A FOGLYOKAT három fához ' 4 kötözték. Komlósi az első csoportot vette kézbe. A vihar mai­akkor dühöngött, tépte a fákat, az eső megeredt, Komlósi nem akart sokat tétovázni. — Kommunista vagy? — ordította a férfi veréstől dagadt, halálsápadt arcába. A vékony, kopottkabátos ember nem felelt, csak némáp fel­húzta a vállát. Mit is feleljen? ö maga sem volt teljesen tisztá­ban a dologgal. Annyit tudott csak, hogy a proletárhatalom elűzte a grófot, elvette a földet és a népnek adta. Felemelte a munkások fize­tését. Az urak eltűntek, nem k>­­lett hajlongani senki előtt. Nem kellett félni a csendőröktől. A vá­rosból kis proli gyerekeket küld­tek le nyaralni ebbe a kastélyba. Még most is előtte van a kép, egy kedves, szőkehajú fiúcskának arca. No, ez sem látott még nyaralást soha életében, olyan beteges, városi színe volt. Most mindennek vége, itt vannak újra az urak, és most itt úgy mondogatják, mintha köpné­nek: kommunisták vagytok, büdös kommunisták!... Hát ha ennyit je­lent, hog'y valaki a szegények ügyéért harcol, akkor ő is az. Bólintott a tiszt felé fejével. — Vörös katona voltál, te csibész! Ugye?! Megint bólintott. Komlósi hátralépett, a többiek már nem érdekelték. Kihúzta pisz­tolyát és összes töltényét rálőtte a három megkötözött emberre. Köz­ben megroggyant lába alatt a ha­­raszt, ejtévesztette a célzást, látta, hogy akivel beszélt, pont azt nem találta el. Fejbevágta a pisztoly agyával. A lombsátor engedte résen becsapott egy esősugár és lemosta a férfi arcáról a rácsorgott vért. Az éjszaka a tisztek ellovagoltak Marcali felé. Amikor az uradalom emberei föl­szedték a kilenc ember holttestét, akkor láttáit, hogy az egyik még él. Kabátjában kis könyvecske volt, benne volt a név: Tönki János II ÁT BIZONY AZÓTA nagy * * idő telt el. Tönki János az­óta megrokkant, megöregedett. Fia­tal, acélos karjaiból az évek kihúz­ták az erőt. Haját is belepte a dér, lábai sem bírják már a sok menést. Állunk a Balatonboglárl Állami Gazdaság szőlőoltvány-telepén és beszélgetünk. A hatalmas üvegtete­jű épület ajtaján nevetve jönnek ki a fiatal lányok, fiúk. Lejárt a mun­kaidő. Tönki bácsi barna bőrsipkája alól szarkaláb övezte, huncut sze­mével melegen, kedvesen néz rám. — Aztán, amikor a Bogyai-legé­­nyek megvertek, megkínoztak, emigrálnom kellett. Három évig külföldön bújdostam, hazajöttem, börtönbezártak. Pedig mi volt_ a bűnöm? Csak annyi, hogy »ezekért« dolgoztam. Félkörbe mutat az épü­letre, a lányokra, a gazdaságra. A csarnokban jelenleg kétszáz fiatal dolgozik és megkeresnek naponta hetven forintot is, nyolc óra a mun­kaidő, jó a kollektív szerződés, megvan a munkához való jog, a für­dő, az öltöző, az emberi élet és sok, sok minden, amibe Tönki elvtárs fáradhatatlan kezével maga is bele­rakott egy-egy téglát, már 1919-ben. De mint azok, akik egész életük­ben másokért harcolnak, Tönki Já­nos is mindent másokért tett, ma­gáért nem sokat. Megöregedett, megrokkant, meg­tört. Az erős tölgyfának is elporlad a gyökere. Hetvenhámm évével Tönki János Lengyeltótiból jár be naponta Boglárra dolgozni. Szeretne nyugdíjba menni Csák nyolc éve van a szolgálat­ból és ha erre kapna nyugdíjat, megélni sem tudna — mondja Par­ti elvtárs, a gazdaság MSZMP alap­szervezetének elnöke. Segítség kel­lene Tönki elvtársnak! Mi már be­adtunk még a múlt évben kérel­met, de eddig semmi intézkedés nem történt az ügyben. A járásnál pedig megígérték. Tönki elvtárs szeme felcsillan, örömmel mondja: ... Hallottam, a megyéből összehívják a régi 19-ese­­ket. Most már majd jobban meg­becsülnek bennünket. Régóta vár­juk. — Tudja, én már kirokkantam a munkából, nekem pihennem kéne. Dehát így nem tudok elmenni nyugdíjba. Itt csupa fiatal van. Ezek a fiatalok tudják, hogy én már 19-ben ... Látnak engem így, ebben a kopott, szakadt ruhában, elintézetlen panaszommal, és cso­dálkoznak azon, hogy Tönki Jánosi senki nem becsüli meg. Nem pa­naszkodásból mondom, de már csak emiatt is kérem, segítsenek valami­vel. Nemcsak én vagyok így, hanem Bálint Lajos elvtársam is, aki szin­tén együtt volt velem és Latinkával, Ugye megérti? KA EG, TÖNKI ELVTÁRS! Es *v • nemcsak azért kell segíteni, mert mit szólnak a fiatalok, hanem másért is. Mi nagyon mélyen ma­gunkba néztünk, Tönki elvtárs, ezekben a hónapokban. Mi rájöt­tünk arra, hogy nagyobb megbe­csülést kell adnunk a párttagoknak, az öreg harcosoknak, akiktől nagyon sokat, az eszme rajongásáig való szeretetét, hűségét tanulhatjuk meg. Reméljük, Törtki elvtárs, hogy szerény kis házába be fog sütni az anyagi megbecsülés napja is, hogy boldog, békés öregségben a már­ványba vésett kommunista becsüle­tet taníthassa tovább a fiataloknak. Szüts István törvényeit, szétosztotta több terme­lőszövetkezet vagyontárgyait (állatot, terményt, gazdasági , felszerelést és épületeket) az arra jogtalan kulákok és volt tőkések között. Hamis jelsza­vakkal igyekeztek , minél nagyobb zűrzavart előidézni lés megtéveszteni az emberek tisztánlátását. Ennek el­lenére a józangondolkodású emberek — és ez volt a többség — passzívan szemlélték az eseményeket és to­vábbra is tanácsainkat és azok vég­rehajtó bizottságait tekintették és is­merték el törvényes államhatalmi és igazgatási szervnek. Sikernek könyvelhetjük el, hogj a tanácsok és azok végrehajtó bizottságai minden szinten az első perctől az utolsóig megma­radtak, feloszlatni azokat az el­lenforradalom nem volt képes. A legnehezebb napokban is helyt­álltak és biztosították a lakos­ság zavartalan ellátását. Gondoskodtak az élelmiszeripari üzemek zökkenőmentes termeléséről, a kereskedelem és pénzforgalom za­vartalanságáról és élelmiszert gyűj­töttek és küldtek a tragikus napokat élő fővárosnak. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy tanácsaink megállták helyüket az ellenforradalom viharának közepette, megedződtek és tekin­télyük nagymértékben megnőtt. Ezt igazolják a legutóbbi időbe» megtartott tanácsülések is. A tanács­tagok, de a községek lakossága is nagyobb érdeklődést tanúsít ar. ál­lamhatalmi szerv ülései iránt, mint bármikor. így van ez jól, így helye* ez. A kormány nyilatkozatai és in­tézkedései is egyik fontos feladatnak jelölik meg az államhatalmi és igaz­gatási szervek törvényes működését. Tanácsaink a kormánynyilatkozat szellemében végezzék munkájukat. A központi, diktált napirendek he­lyett valóban a területük legfonto­sabb gazdasági, szociális és kultu­rális kérdéseit tárgyalják meg — mindazokat a problémákat, amelyek a falu, város lakosságát közvetlenül érintik. Napjainkban hajtják, végre községi tanácsaink a földek használati és tu­lajdoni viszonyainak rendezését. Ne­héz, nagy feladat ez, s ennek jó megoldása alapot biztosít a mező­­gazdasági termelés növelésének és a paraszti gazdálkodás biztonsága fo­kozásának. Emellett a földrendezés igyekszik jóvátenni az e téren ko­rábban elkövetett kirívóbb hibákat. Tanácsaink fő feladata, hogy biztosítsák területükön a szocia­lista törvényesség maradéktalan érvényesülését, tartsák tisztelet­ben az állampolgárok alkotmá­nyos jogait. Ugyanakkor bizto­sítsák azt is, hogy a lakosság tegyen eleget az állam iránti kö­telezettségének. Ezen a területen nincs minden rend­ben. Annak ellenére, hogy a kor­mány megszüntette a begyűjtést é; ezzel a parasztság reáljövedelme nőtt, az adó változatlan összegű ma­radt, mégis egyes helyeken vonta­tottan döcög az adó fizetése. Nincs ez rendjén, községi tanácsaink ne tűrjék meg az ilyen lazaságokat. Nagy feladatként áll tanácsaink előtt a tavaszi mezőgazdasági mun­kák elvégzésének biztosítása. Fontos ez azért, mert az ipar kiesését ez évben a mezőgazdasági termelésnek kell pótolnia. Nem adminisztratív munkával, kimutatások gyártásával, vetésbejelentések tákolásával kel! segíteni a tavaszi mezőgazdasági munkák végzését, mint az .elmúlt években, hanem példamutatással és a helyes ellenőrzéssel, felvilágosít? munkával érjék el, hogy időben és minden talpalatnyi földet művelje­nek meg, vessenek be Tanácsainknak az eddigieknél többet kel! törődniök községük fejlesztésével, községrendezéssel, parkosítással, vízellátással, álta­lában a lakosság életkörülmé­nyeit befolyásoló kérdésekkel. Helyes tanácsi rendeletekkel szabja­nak utat e feladatok megoldásának Ahhoz, hogy a megemlített és fe) nem sorolt, de előforduló feladatokat tanácsaink jól megoldják, egyrészt az szükséges, hogy megfelelő kapcso­latuk legyen a lakossággal, a tanács­tagok és választók között bizalom legyen és őszinte megbecsülés. A si­kernek másrészt az a biztosítéka hogy a tanácsok függetlenített appa­rátusa hivatása magaslatán álljon, a politikailag és szakmailag képzett tanácsi dolgozók kultúrált államigaz­gatást honosítsanak meg. így tölthe­tik be tanácsaink az államhatalom helyi szerveinek szerepét és így vál­hatnak egyben a dolgozók legszéle­sebb tömegszervezeteivé KASSAI JÁNOS megyei tanácstitkár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom