Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

, . /= 5 Г Világ proletárjai egyesüljetek! % 4 ' ■ * , r- *■ / V! V i* ЛЙ1 M^ZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA II» ®v^m Sfc* szám. Vasárnap, 1957. március 3. lő A MEGYEI TANÁCS LAPJA ARA 50 FILLÉR NoПШ11П1(ПП1(1Пз?91111Пшгтптттип!ш A felvilágosító szó és a példamutatás erejével Napról napra nő és erősödik pártunk. A kom­munisták harca pártunk erősödéséért egyre ered­ményesebb lesz. Egyre több azoknak a volt MDP- tagoknak a száma, akik ma már velünk együtt, sorainkban harcolnak. S ami örömmel tölti el min­den kommunista szívét, nemcsak volt párttagok, de pártonkívüliek is egyre nagyobb számban kérik fel­vételüket sorainkba. Önként, meggyőződésből jön­nek közénk, mert látják, hogy pártunk igaz ügyért harcol, mert pártunk helyes úton halad. 190 000 kommunista. Alig van országunkban olyan üzem, község, ahol ne dolgozna a párt, ahol a kommunis­ták ne fogtak volna össze, s ne harcolnának a párt ügyének győzelméért. Eredményes a párt erősítéséért folytatott harc, s ez jogosan tölti el örömmel, büszkeséggel minden kommunista szívét. Azonban az eredmények mellett olyan hibára is fel kell figyelni, amely sok helyen gátolja a munkát, akadályozza a párt erősödését. Ez pedig a szektás politika veszélye. Több helyen találkoztunk már olyan nézettel, állásfoglalással, hogy »nem kell harcolni a volt MDP-tagok meg­nyeréséért-«. Azoknak az evtársaknak, akik ezt a nézetet vallják, s az a véleményük: »aki eddig nem jött sorainkba, aki a legkritikusabb időpontban cserbenhagyta a pártot, arra most már nincsen szükség«. Hibás és helytelen ez a nézet, s erre a veszélyre az ideiglenes Központi Bizottság legutóbbi ülésén hozott határozatok is felhívják a figyelmet. Ez a határozat elítéli a szektás politikát, s arra hívja fel a kommunisták figyelmét, hogy a volt MDP-tagok­­kal, akik eddig még nem léptek be a partba, »türel­mes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni«. Me­gyénkben is van ezen a téren elég tennivaló. A munkások, parasztok és az értelmiségiek között so­kan vannak még, akik MDP-tagok voltak, de az MSZMP-be még nem léptek be. Nem akarjuk pár­tunkat felduzzasztani. De azokért a becsületes elv­társakért, akik ma még várakoznak — de velük erősödne pártunk — a felvilágosító szó erejével harcolni kell. Sok feladat, tennivaló hárul kommunistáinkra a gazdasági munka területén is. Legfontosabb — elősegíteni a termelés növekedését, segíteni abban, hogy az üzemek, gyárak fenntartása, működtetése gazdaságos legyen. A Központi Bizottság már emlí­tett határozata a gazdasági munka területéről a következőket állapítja meg: »A magyar népnek, a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, a párt és a kormány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő sikere az ellenforradalmi támadás kö­vetkeztében megbénult termelőmunka megindítása és a gazdasági élet helyreállítása«. Igen, az elért eredmények szépek és dicsérik a magyar nép áldozatos tevékenységét, amelyet a párt vezetésével folytat. Mégis, az eredmények elle­nére sem szabad a hibákról megfeledkeznünk. Feb­ruár 17-én Kaposvárott páríaktíva volt, amely a megye és a város gazdasági helyzetéről a követke­zőket állapította meg. »Az üzemek egy főre eső termelése nagy mértékben csökkent, ugyanakkor emelkedett a kifizetett órabér. Nagyon keveset ter­melünk, lazult a munkafegyelem... A vállalatok többségében jelenleg is 10—15 százalékkal alatta van az október 23 előtti egy főre eső termelésnek. Ugyanakkor növekedett a kifizetett bér. A Vas­kombinát terve például kétmillió négyszázötven­ezer forint volt, ebből teljesített egymillió kettő­százhetvenezer forintot. Ugyanakkor a béralapkeret 900—905 ezer forint volt terv szerint és ezzel szem­ben kifizettek 1154 000 forintot, ötvenhét száza­lékra teljesítették a tervet, de a béralapot 115 szá­zalékban. Ha ez így megy tovább, akkor előfordul­hat, hogy egy-egy üzemet be kell zárni, s a munká­sokat el keli bocsátani«. Erről a veszélyről kommunistáinknak nem sza­bad elfeledkezni. Erről állandóan beszélgetni kell a pártonkívüli dolgozókkal, s meg kell nekik ma­gyarázni, hogy gazdasági téren csak akkor érhe­tünk el kellő eredményt, ha növekszik a termelés és lényegesen csökkennek a termelési költségek. Meglátogattuk a napokban a Vaskombinátot. Ott a pártszervezet intézőbizottságával folytatott be­szélgetés során kiderült, hogy a kommunisták még nem foglalkoztak termelési problémákkal. Igaz, ke­vesen vannak és most soraikat rendezik, de azért erről a kérdésről nem szabad elfeledkezni. Hiszen a Vaskombinátban a termelés és á bérezés terén nagyon sok tennivaló vár az ott dolgozó kommu­nistákra. S a termelés növelése terén legyen egyik legjobb módszere a kommunisták munkájának a példamutatás, mint ahogy az a Ruhaüzemben és a Nagyatádi Fonalgyárban is megnyilvánul. Sok feladat vár még pártunkra, kommunistá­inkra. Ezek közül kettőt ragadtunk ki: a párt erő­sítését és a termelés növelését. Mindkét területen értünk el már eredményeket. Ez azonban további jó munkára kell, hogy ösztönöz­zön minden kommunistát. Arra, hogy továbbra is a felvilágosító szó erejével harcoljanak pártunk erő­sítéséért, s a felvilágosító szó és a példamutatás erejével harcoljanak a termelés fokozásáért, a ter­melési költségek csökkentéséért. [Fogadónapot tartanak az &SSZMP intézőbizottságának tagjai Az MSZMP megyei ideiglenes intézőbizottsága el­határozta, hogy e héttől kezdődően minden nap panasz­napot tart az MSZMP Március 15 utca 14. szám alatti székházában. A panasznapokon az intézőbizottság tag­jai és osztályvezetői fogadják a város és megye dol­gozóit. Felvilágosítást adnak kérdéseikre, s továbbítják vagy azonnal orvosolják jogos sérelmeiket, panaszaikat. A március 4-től 9-ig terjedő héten a következő elvtársak tartanak panasznapot: 4-én Márton János, 5-én Szirmai Jenő, 6-án Illés Dezső, 7-én Szántó József, 8-án Hortobágyi István és 9-én Decsi József. A jobboldali és a szektán* veszélyről SbícLutánL pitieno az „aal”-faan Felhívás a magyar nőkhöz Kedden lehet átvenni az új kijárási engedélyeket ARANY JANOS Mit keresett 3SO géppisztoly­­lőszer a Táncsics gimnáziumban? Manapság Igen sokat beszélnek az emberek a MUK-róL Az utcákon haladó diákok gyakran kösrön­­getnek így mosolyra húzott szájjal egymásnak. Gyer­mekükért aggódó szülők azonban rettegve gondolnak arra. hogy az ellenforradalom újra felüti fejét, s gyer­meküket könnyen magával sodorja az ár, s ki tudja hova viszi őket, talán életükbe is kerül •.. Ezt az aggódást egyesek kárörvendezve figyelik városunkban, megyénkben és az országban egyaránt, akik kezüket bizakodva dörzsölgetik és talán már előre Isznak a medve bőrére. Karhatalmi szerveink éjt nap­pallá téve dolgoznak, hogy a gyermekeiket féltő szülők rettegését eloszlassák, igyekeznek a félelmet elkergetni a családi otthonokból, éberen őrködnek a bújkaió ellen­ség megfékezésében. A lakosság is egyre jobban segít ebnen, mert látják, hogy az októberi tragikus esemé­nyek megismétlődése újabb keserűséget okozna csalá­dok százezreinek. Ezért igyekeznek a tudomásukra ju­tott híreket azonnal jelenteni a karhatalmi szerveksiek-. így volt ez, amikor a lakosság bejelentése alapján a Táncsics gimnáziumban a karhatalmisták vizsgálata nyomán 350 géppisztoly-, 25 hadipnska- és 8 FEG- puska-lőszert találtak. Ugyanakkor előkerült egy csomó géppel és kézzel írt ellenforradalmi röpcéduht is- Szovjetellenes gúnyolódó versek és Győrvári Ottó rV. gimnazista által írt gúnyos orosz miatyánk is megmu­tatja, hogy miiyen hangulat uralkodik a diákok kö­rében. A lőszerekből még a tanári szobában is találtak­­a karhatalmisták. Vajon mit szól ehhez Kertész István és Szabó Ferenc tanár, aki az ellenforradalom idején­­fegyvert osztogatott a diákok között azzal a céllal, hegy a szovjet csapatok ellen felhasználja őket. Mit keresett ez a sok lőszer a Táncsics gimnázium­ban három—négy hónappal az ellenforradalom után? Azt hisszük, ehhez nem kell külön kommentár... Fiatal, szélesvállú, iz­mos karú, szőkefejü, nyílt tekintetű ember Horváth Ferenc. S mi­vel jó gazda hírében áll Sántoson, azért keres­tem fel a minap. De, hogy a valóságot mond­jam, nem egyedül. Vé­letlenül találkoztam egy agronómus ismerősöm­mel, Bárány Tiborral, aki szívesen velem tar­tott, hogy majd ő a szak­ember szemével körül­néz a jóhírű gazda há­­zatáján. Horváth Ferenc kissé meglepődött, amikor az udvaron ráköszöntünk, s tekintetéből mohó kí­váncsiság lövellt felénk: kik, mik és mi járatban vagyunk? Kérdezés nél­kül felfedtük kilétünket és jövetelünk célját. — Nagyon örülök, s szívesen megmutatom az állataimat és elmon­dom, amire kíváncsiak — mondta egyszuszra, és sietve hozzáfűzte: csak a politikát hagy­juk ki az egészből... Én nem értek ahhoz... és nem is szeretem... — Eközben már az istálló­hoz érünk, amit két deres ló és több törzs­könyvezett szarvasmarha népesít be. — Most nem valami jó színben vannak a lo­vaim — mondja mente­getőzve mert bete­gek voltak. Hiába, a be­tegség megviseli a jó­szágot is. — Mi volt a bajuk? - kérdi az agronómus. — Bélférgesek voltak De Kajtár doktor segí­tett. Hamar eltalálta аг orvosságot... Később már én adtam be nekik a gyógyszert. És mos És mégis p о l itizál. már, hál’ isten, rendbe jöttek. Kár is lett volna ' értük. Fiatal állatok, Négyévesek... — No és a tehenek hogy tejelnek? — Ez a »Címer« most nagyhasas. Évente meg­adja a 4300 kiló tejet, s a zsírszázaléka 4,1. A másik, ennek az anyja, az 5100 literes volt, de sajnos, már egy éve meddő, kiöregedett, el akarjuk adni. Emez meg még üsző, saját nevelé­sű, bízunk, hogy jól be­­vál. Most borjú van ben­ne. Amott az meg éves üsző, azt is megtartjuk. Ezt a bikát hamarosan eladjuk. Szerződött. To­­vábbtenyésztésre megy, meg az a másik is. — Na ez a nagyobbik bika — szól közbe tár­sam — nem valami jó kondícióban van. Igen vékony. Mit kap enni? — Szecskát répaszelet­tel, melasszal meg da­rával. Ehol van-e — mu­tat a keverőládára. — Mindig reggel készítem el az estére valót, és es­te a reggelre valót. — A darát és a me­laszt mikor teszi rá a szecskára? — Etetés előtt. Mert jártam m.ár úgy, hogy a melaszt is rálocsoltam reggel arra a szecskára, amit este etettem. De nem jó úgy, megerjed. — Igaza van. S ha ete­tés előtt teszi rá, akkor ízletesebb a keverék és a tápértéke is jobb. Azonban jobb lenne, ha a szecska- és répakeve­réket egy 24 órával ete­tés előtt elkészítené. — Tudom én azt, csak hát kicsiny ez a keve-\ rős edény. No, de majd most már... Mi lesz most már? — Hát jobban futja az ilyen dolgokra is, hogy a begyűjtés meg­szűnt. Higgyék el, csak most merünk jobban tervezgetni. Az az elha­tározásunk, hogy az idén még tovább javít­juk állatállományunkat. Mert hiszen a kormány is ezt várja tőlünk és ez a saját érdekünk is. Az őszre építünk egy be­tonsilót, hogy télire több nedvdús takar­mányt tehessünk el. Ed­dig répával iygekeztünk nedvesebb takarmányt biztosítani. A múlt év­ben is 80—100 má­zsa takarmányrépát ter­meltünk. És persze az abrak is fontos! — Hogy tervezik a ta­karmányalap növelését? — Hát már azáltal is közel tíz mázsával több abraktakarmány jut az állatainknak, hogy nem lesz beszolgáltatás. De növeljük a pillangós ta­karmányok területét is. Sajnos, még most nem valósulhat meg minden tervünk. A múlt ősszel még be kellett vetni a szántóterület negyven százalékát kenyérgabo­nával, s így takarmány­nak nem jut elég föld. Tudják, milyen helyte­len volt ez a merev megkötöttség!? ... Hány­szor, de hányszor elő­fordult az utóbbi évek­ben, hogy gabona után ismét gabonát kellett vetnünk! Nem tudtuk betartani a négyes ve­tésforgót, ami nálunk szokás volt. S leginkább ott ütötte fel a fejét a trinka, ahol gabona után gabona került a ta­lajba. De most már bí­zunk, hogy nem köti meg a ke.zünket a kor­mány. Hej. ha azelőtt is többet adtak volna az egyszerű parasztember szavára!... Előbbre tar­tana az ország. Mert miért kelljen nekem ugyanakkora százalék­ban gabonát termelni, mint annak, aki fele annyira sem foglalkozik törzsállattenyésztéssel, mint én? Hát nem bu­taság volt?! Ha én több takarmányt termelhe­tek, szebb állatokat tu­dok nevelni. Márpedig az nem mindegy az ország­nak, hogy milyen álla­tot adunk akár exportra, a.kár hazai szükségletre. No, de ehhez takarmány kell!... — Az előbb azt emlí­tette, hogy nehezen tud­ja növelni az idén még a takarmánybázist — szól közbe az agronó­mus —, pedig lehetséges. Az őszi takarmánykeve­rék helyére még tud vetni rövid tenyészidejű kukoricát. Ha mégsem érne be, akkor lesilózva is igen értékes és jelen­tős mennyiségű takar­mányt is ad télire. Ha jó erőben van a talaj, akkor kicsi területről is sok a termés. — Az biztos... És is­tállótrágyánk van is bő­ven. Kap belőle négy­­évenként mind a ti­zennégy hold. — Hanem, amint lá­tom, nem egészen szak­szerűen kezelik a trá­gyát. — Óh, nem így nézett ám ki ez a trágyatelep — igyekszik menteni fér­jét Horváthné, aki eddi/r csak hallgatta a beszél­getést — csakhogy amíg az uram az erdőn dol­gozott, mi elhanyagol­tuk. Én mindig szaka szosan kezeltem az is­­tállótrágyát — veszi vissza a szót a gazda —, mert tudom, hogy úgy jobban érik. Még ás. arany kalászos tanfolya­mon tanultam erről. Meg egyébként is cik­kor várhat jó termést az ember, ha van jó istálló­­trágya. Most már itthon’ leszek és rendbehozon De most szeretnék egyet kérdezni. Miért nem, törli tottak most a télen is aranykalászos, vagy valamilyen esti szaktan folyamot? Én nagyon szívesen eljártam volna. Örömmel tanulok min­dig azoktól, akik többe: tudnak nálam. És őszin­tén szólva, sok ember­nek el is kelne, nálunk, a. faluban is, egy kis­­szakoktatás. Tanulni kell ahhoz, hogy az ember jobban boldogulhasson. S higgyék el, az ország is jobban boldogul... Mert ne feledjük: ha jobban élnek az embe­rek, akkor kevesebb köztük a visszásság is. Lám, azzal kezdte Horváth Ferenc, hoyy mindenről, csak a politi­­.káról ne beszéljünk. És anélkül, hogy mi eről­tettük volna, mégis pa­­tófizált. S nem is. akár­hogyan SZŰCS FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom