Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-15 / 62. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ffoxoemszAft AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA U. évfolyam, 62. szám. ÄRA: 50 FILLÉR Péntek, 1957. március 15. Március 83. eszméinek ös*©Í£Öse ш szocialista Magyaiwraz&gf Díszünnepség március 15. ünnepe alkalmából 1848 március 15 emlékére csütörtökön este díszünnepség volt az Állami Operaházban. A títíszünnepsé get a magyar forradalmi munkásparaszt kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség, a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége, az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége és a Magyar Szabadságharcos Szövetség rendezte. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, ár. Miinnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, Horváth Imre külügyminiszter, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter, Kossá István pénzügyminiszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának több tagja, a társadalmi és tömegszervezetek több vezetője, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos kiválósága, a Kossuth díj kitüntetettjei. A Himnusz hangjai után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. A disziinnepség második részében művészi műsor következett. Kállai Gyula beszéde Százkilencedszer ünnepli a magyar nép március 15 forradalmi emlékét. Ünnepeljük a magyar nép forradalmi lendületét, a vezetőiknek, a lánglelkű férfiaknak a bátorságát, amelylyel új alapokra akarták fektetni a nemzet életét. Velünk együtt ünnepli ezt a napot a szocialista béketábor, az egész haladó emberiség. Különösen velünk van e napon a baráti Szovjetunió, amely másodízben mentette meg e nap forradalmi emlékét a fasizmus szennyétől. Közel egy évszázadon át azonban a hivatalos Magyarország, amikor 1348- ra emlékezett, nem forradalmi demokratikus örökségét, nem a nép forradalmi lendületét és elszántságát, a vezetőinek bátorságát és a néphez való hűségét ünnepelte. A tőkés és földesúri Magyarország, ha szavakban hódolt is negyvennyolc emléke előtt, lényegében meggyalázta negyvennyolc minden forradalmi demokratikus tettét, a vezetőinek tiszteletreméltó emlékét. Ma tizenkettedszer ünnepeljük ezt a napot hivatalosan is történelmi szerepének, s forradalmi jelentőségének megfelelően. Ma az ország vezető és kormányzó tényezőjévé emelkedett nép bátran és szabadon mondhatja ki 1848 forradalmi gondolatait, igazi célkitűzéseit, vonhatja le, s alkalmazhatja az 1848—49-es forradalom és szabadságharc élő tanulságait korunkra, s szembesítheti a több mint száz esztendővel ezelőtti korszak forradalmi demokratikus törekvéseit korunk haladó szocialista törekvéseivel és célkitűzéseivel. Az a körülmény azonban, hogy még csak alig egy évtizede idézhetjük szabadon március igazi forradalmi szellemét, természetesen nem azt jelenti, hogy 1848 forradalmi eszméi közel száz évig a hamupipőke álmát aludták és csak 1945-ben ébredtek új életre hamvaiból. Ez természetesen nem így van. A magyar nép nagyszerű erőfeszítései, sajnos 1848—49-ben a külső és belső reakció egyesített csapásai következtében elbuktak. E keserű tényből azonban nem az következik, mintha Világosnál 1848—49 forradalmi és szabadságharcos eszméi is kapituláltak, vagy éppen sírba szálltak volna. Éppen ellenkezőleg, a magyar nép, amelynek égető nemzeti és demokratikus követeléseit fejezték ki, sohasem nyugodott bele a vereségbe, hanem szentül őrizte szívében a nagy forradalmi örökséget. Az elmúlt század fejlődésének egyik legjellemzőbb vonása, hogy a kifejlődő, megizmosodó osztállyá szerveződő munkásosztály vált a társadalmi haladás vezető osztályává. Saját társadalmi felszabadulásáért és az egész dolgozó nép felszabadításáért küzdve 43 forradalmi örökségének is fő letéteményese lett. S a forradalmi munkásosztály megtanulta, hogy Magyarországon a dolgozó nép hatalmáért, az ország nemzeti függetlenségéért és szabadságáért folyó harcnak egyik fő kiindulópontja: 1848. így vált 1843 forradalmi demokratikus lobogója a tőkés, földbirtokos uralom megdöntéséért folyó küzdelem forradalmi zászlójává. A hazánkban nemrég lezajlott ellenforradalmi felkelés 1848 tiszta zászlaját újból sárral mocskolta be. A magyar reakció: a tőkés és a nagybirtokos osztály évtizedeken át a magyar polgári demokratikus forradalom és nemzeti szabadságharc eszméinek meghamisításával, a történelmi tények elferdítésével s a forradalom vezetőinek, Kossuth, Petőfi és Táncsics alakjának megrágalmazásával igyekezett 1848—49 valóban világraszóló történelmi művét szalonképessé tenni, s a maga árutó és népelnyomó politikája szolgálatába állítani. Ez hosszú évtizedeken keresztül sikerült is neki. Az elmúlt év Őszén tizenegy évvel ezelőtt az ország függetlenségének kivívása és a dolgozó nép felszabadulása után a magyar reakció az 1945—48-as években elvesztett osztályuralom visszaállítása érdekében újabb kísérletet tett e forradalmi örökség meghamisítására és felhasználására, hogy könnyebben célt érhessenek, kölcsön vették 1348—49 hőseinek neveit, harci jelszavait, jelmezeit, hogy ebben a hagyománytól megszentelt álruhában, s ezen a kölcsönzött nyelven játsszák el a magyar történelem új jelenetét. Az ellenforradalmat elkeresztelték nemzeti forradalomnak, a burzsoá nacionalizmust és a szovjetellenességet nemzeti kommunizmusnak. A munkásosztály érdekvédelmét hangoztatták,. de tagadták a munkásosztály vezető szerepét, szocialista forradalmároknak is nevezték magukat, de megtagadták a proletárdiktatúrát. Az ellenforradalom e tragikomikus szerepe eljátszásához az előretolt osztagokat elsősorban azokból az úgynevezett kommunistákból toborozta, akik a Rákosi-féle vezetési módszerek ellenzékének tüntették fel magukat, a valóságban viszont már hosszú idő óta párt- és Szovjetunióellenes frakciót képeztek a párton belül. Rajtuk kívül az ellenforradalom főleg a magyar értelmiség szervezeteiben, az ti} írószövetségben, az újságírószövetségben, a Kossuthklubban és a Petőfi Körben igyekeaett a lábát megvetni. A pártonkívüh ellenzék szellemi vezetői és fő segítőtársai így elsősorban egyes írók, újságírók, fiatal értelmiségiek, egyetemi hallgatók voltak. Ezek az elemek a hibás pártvezetés elleni támadásukat gyors ütemben kiszélesítették az egész párt, a népi demokrácia, a szocializmus ás a Szovjetunió ellen, s bemocskoiták a népi {demokrácia minden vívmányát. Közülük számosán a szocializmus híjvének adták ki magukat, s ugyanakkor az ellenforradalmi erőkkel vagy jnyílt szövetségre lépve, vagy az elílenforradatóm nyomásának engedve jletértek a munkásosztály, a dolgozó jnép álláspontjáról, elárulták a foríradalom ügyét s az ellenforradalmi lérdekek szolgálatába szegődtek. Sajnálatos dolog, hogy a Losonczyak és Háy Gyulák pártellenes és államellenes agitációik során »demokratizmus« jelszavával, s a 48-as jelszavakkal rútul visszaélve, sok jószándékű, becsületes, népéhez és nemzetéhez hű embert is megtévesztettek, különösen az értelmiség és az ifjúság körében. A 48-as jelszavak és kosztümök ellenére elárulták 1848 forradalmi örökségét is, becsapták a jószándékú emberek nem kis részét. Nem most először vetődik fel a magyar társadalmi- és osztályharcokban a kérdés: kik március 15 igazi örökösei? Szerintünk . az igazi örökösök azok, akik március 13 valódi szellemében cselekszenek, akik Kossuthnak, Petőfinek, Táncsicsnak nemcsak a nevét, hanem a szellemét is idézik, akik 1848— 49 példáját, útmutatásait és történelmi tanulságait a változott történelmi viszonyok között továbbfejlesztik, akik a régi forradalmi hagyományt a fejlődés új hagyományaival gazdagítják. A március 15-éhez való viszonyt és ennek jellegét mindenkor az határozta meg, hogy az egyes társadalmi osztályok, rétegek és törekvések képviselői milyen viszonyban állnak a nemzet előtt álló időszerű feladatokkal. Akik a jelen kor haladó forradalmi mozgalmaival szemben pozitív álláspontot foglalnak el, pozitív álláspontot képviselnek a 48-as forradalmi _ örökség kérdésében is. És megfordítva: haladásellenes, forradalomellenes reakciós erők soha sem-' milyen körülmények között nem lehetnek forradalmi hagyományok igazi örökösei. Ez az örökség csak a haladó osztályok forradalmi képviselőit illeti meg. A 67-es kiegyezés után azt követően, hogy a magyar földesurak és tőkés szövetségeseik a nemzeti függetlenség, az állami önállóság követeléséről lemondva, kiegyeztek a Habsburg monarchiával, csakhamar új mozgalom indult meg hazánkban: a munkásság szocialista mozgalma. A századforduló idején szervezetileg íj megerősödve jelent meg az új osztály a magyar politikai élet színterén : az ipari munkásság. Ez az osztály a politikai porondra való lépésével új irányt szabott a társadalmi fejlődésnek. A szocializmus eszmél, amelyről a 48-as átalakulás forradalmi demokratái, a világszabadság énekese: Petőfi és a vörös republikánus Táncsics álmodoztak, testet öltöttek, s az utópiák világából г történelem napirendjére kerültek. Ez azt jelentette, hogy volt már gazdája, történelmi örököse 1848 forradalmi hagyatékának is. S a porondra lépő ipari munkásságban a falu szegényei is megtalálták az addig hiányzó szövetségest, a vezető erőt, a nagybirtokos uralom elleni harcukban. Az ipari munkásság első politikai fellépésétől kezdve újra felharsant 1848 csatakiáltása: le a Habsburg uralommal! Le a nagybirtokokkal! E történelmi féladat 1848-as és századvégi megfogalmazása között azonban két lényegbevágó különbség is volt. Az egyik az volt, az ipari munkásság megjelenésével már nem egyszerűen 1848 két fő feladatának — az ország függetlenségének s a jobbágyság felszabadításának — nagy történelmi problémájáról volt szó, hanem azoknak az űj feladatoknak megoldásáról, amelyek a kapitalista fejlődés következtében jelentkeztek társadalmi és politikai életünkben. Az új követelések, az új történelmi feladatok jelentkezése természetesen új értelmet adott a régi követeléseknek is: így 1848 forradalmi örökségének is. A siófoki járásból jelentjük Kik és hogyan folytathatnak magánkereskedést ? Böhönyei tapasztalatok Kaposvár nyári vízellátásáról Másik lényegbevágó különbség pedig az volt, hogy az ipari munkássággal nem egyszerűen egy új osztály, hanem olyan osztály jelent meg a színen, amely az eddigi osztályokkal szemben a társadalmi haladás élenjáró osztályát képezte, különösen azután, hogy létrejött az osztály újtípusú forradalmi élcsapata: a kommunisták magyarországi pártja. Ettől az időtől kezdve: 1. 1848 igazi forradalmi örököse a munkásosztály és ennek forradalmi pártja lett; 2. 1848 most már társadalmi és politikai fejlődésünknek nemcsak egyik fő kiinduló pontja volt, hanem a munkásosztály vezetésével a társadalmi és politikai megújhodásáért folyó harc egész problémakörének szerves és elidegeníthetetlen része, az új történelmi feladatok megvalósításának feltétele is. A kommunista párt megalakulásától kezdve, tehát csaknem negyven esztendeje őrizte leghívebben a márciusi hagyományokat, s küzdött a forradalmi örökség megvalósításáért. A kommunisták magyarországi pártja 1919-ben a Lenin vezette bolsevik párt után elsőnek vitte diadalra a szocialista forradalom vörös zászlaját. A magyar ipari munkásság, szövetségben a szegényparasztsággal, az orosz proletariátus példáján lelkesedve, lerázta magáról azoknak a »vad úri tatároknak« jármát, akik már 1848—49-ben is szembefordultak a dolgozó néppel s a Habsburg elnyomók, saját érdekeik védelmében elárulták a demokratikus forradalom és a nemzeti függetlenség ügyét. Az 1919-es munkáshatalom — állapítják meg a március 15-i tézisek — hajtotta végre először a gyáraié, a bányák, a bankok kisajátítását és a nagybirtok kisajátítását is. A Magyar Tanácsköztársaság talál elsőnek megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és az önrendelkezés alapján. Ez a rend biztosította először a »kunyhók lakóinak« is az állampolgári jogokat, s e jogok gyakorlásának anyagi feltételeit. Ahogyan azt Petőfi követelte. Ez a forradalom hívta zászlaja alá 1849 óta az első hadsereget, amely az ország függetlenségéért vívott dicső harcot az antant imperialista hódítók ellen A Magyar Tanácsköztársaság bukása után a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka következett. És a kétségbeeséssel teli Horthykorszakban megint elsősorban a magyar kommunisták voltak azok. akik mélyen a föld alá szorítva, huszonöt éven át, legjobb fiaik életét és vérét áldozva, élesztették. a magyar népben a felszabadulás törhetetlen hitét. A kommunisták magyarországi pártja a második világháború alatt is mindvégig állhatatosan hirdette, szervezte s építette 1848 szellemében a nemzeti ellenállás széles, antifasiszta, demokratikus frontját. Kiadta a legszélesebb tömegeket mozgósító stratégiai jelszót: független, szabad, demokratikus Magyarországot! Az antifasiszta harc e hívó szavára a felszabadító nemzeti harc élenjáró osztaga, a magyar munkásosztály köré tömörültek a dolgozó parasztság tömegei, a haladó értelmiség legjobb képviselői. 1843 forradalmi örökségének vállalásából következett az is, hogy a kialakuló1 antifasiszta egységfront első tömegtüntetéseit 1341 végén a nemzeti függetlenség harcosának, Batthyányinak, Kossuthnak és Táncsicsnak a síremlékénél rendezte meg. A Népszava ismeretes 1941-es antifasiszta népfrontos karácsonyi száma ismét 48 forradalmi demokratikus hagyományából merített, s az antifasiszta függetlenségi program vállalásaiból indult ki. Szegfű Gyula történész az 1848—49-es forradalom és szabadságharc legfőbb politikai tanulságait foglalta össze, amikor a fasiszta háború kellős közepén azt mondta: »Ilyen viharban ... már nem arról van szó. hogy miiven négy fal közül lépünk ki és térünk vissza, hanem bizonyos lényeges dolgokban meg kell értenünk egymást. mert különben egyenként, különválva még könnyebb az elpusztulás, mintha sokan, nagyon sokan megértik egymás- szavát.« Pártunk kezdeményezésére a forradalmi március szellemébén alakítottuk meg 1942 tavaszán a magyar nemzeti függetlenségi front első szervezeti formáját: a történelmi emlékbizottságot, amelyet csak a belügyminiszteri önkény fosztott meg attól, hogy neve1 ben is büszkén viselje a 48-as jelvényt. 1942. március 15-én, a második világháború legvéresebb tobzódása idején, a budapesti Petőfiszobornál lezajlott antifasiszta tömegtüntetés részvevői Kossuthra, Petőfire és Táncsicsra emlékezve március igazi szellemében cselekedtek, amikor a rendőri terrorral dacolva, elemi erővel követelték: Vesz szén Hitler! Vesszen a háború! К lön békét! Munkásegységet! Munkás-paraszt szövetséget! Független, szabad, demokratikus Magyarom? - got! S ami mindezt magában foglalta: éltették a szovjet—magva ■ barátságot. így nyertek a márciusi eszmék a fasizmus ellen küzdő népek világkaalíciója idején új értelmet és tartalmat. 1944 végén, 1945 elején a szovjet hadsereg csapást csapásra mérve, kezdte kiszorítani a Szovjetunió és más országok megszállott területéről a fasiszta hódítókat. A szovjet fegyverek győzelme meghozta népünk számára is a várvavárt felszabadulást. Eljött végre az az idő, amikor Magyarország hosszú évszázadok gyarmati függősége után visszanyerte nemzeti függetlenségét és szabadságát. Eljött végre az az idő, amikor a munkásság a sötét gyárra szögezhette az ember ötágúi vörös csillagát. Bármit is mondjon a hazai és külföldi reakció, merjük nyíltan kimondani: a dolgozó magyar nép örökre szívébe zárta a Szovjetunió nagy felszabadító tettét ée sohasem felejti el, hogy nemcsak felszabadított bennünket, hanem 12 éven át, mint igazi barát, és szövetsége«! hűségesen őrt állt nemzeti függetlenségünk és szabadságunk érdekében. Ezt tette most is, amikor az ellenforradalom sötét erői a legsúlyosabban fenyegették népi államhatalmunkat, szocialista építőimunkánk eredményeit, hazánk függetlenségét. A szocialista országok internacionalizmusa ismét fényesen kiállta a próbát. Ismét bebizonyosodott, hogy a szocialista tábor vezető országára, a Szovjetunióra a baj és veszély idején minden baráti ország úgy számíthat, mint a hű testvér segitségére és támogatására. Az elmúlt! év őszén lezajlott ellenforradalmi felkelés nacionalista uszítói egyik fő céltáblájukul a Szovjetuniót tekintették. | Úgy tüntették fel a dolgot, mintha a Szovjetunió» elnyomó imperialista hatalom lenne Úgy -tüntették fel a történtek-:, mintha a cári Oroszország 1349-es és a Szovjetunió mostani szerepe a történelem egyszerű megismétlődése volna. Kell-e bizonyítani a vádak alávalóságát, a történelmi tény . к ilyen durva meghamisítását. A 48-as történelmi analógia során alaposan elszámította ipa,gás az ellenforradalom a nemzetközi erőviszonyok megítélésében is. Az 1848 jelmezeiben fellépő mostani ellenforradalom egyik legfőbb tanulsága az is, hogy az idegen reakcióval szemben mindenkor csak a belső reakció felszámolása biztosítja a győzelmet. Az 1849-es békepárt az árulók, a megalkuvók, a kapitulánsok pártja bomlasztotta a forradalom erőit. E párt fő célkitűzése volt, hogy a demokratikus forradalmat a vörös republikánizmus, valamint a ’ nemzeti függetlenség és szabadságharc ügyét elválassza egymástól. Mit tettek a görgeiek mai utódai és szövetségesei, Nagy Imre és társai? A Rákosi-féle vezetés hibái ellen léptek fel s e fellépéseket arra használták fel, hogy eltorzítsák a demokratizmus jelszavát, deklarálták a polgári restauráció pártjainak szabad tevékenységét biztosító több párt rendszert. deklarálták a szocialista táborból való elszakadást, a varsói egyezmény felrúgását, az ország úgynevezett »-semlegességét«, a nyugati imperialisták védelme alatt, szótlanul tűrték a proletárdiktatúra vezető erejével, a Magyar Dolgozók Pártjával s annak vezetőivel szemben gyorsan kibontakozó fehérterrort. Kell-e bizonyítani, hogy ezeknek az (Folytatás a 4. oldalon.)
