Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-14 / 61. szám

г ______________________________________ _ . SOMOGYORSZAG Csütörtök, 1957. március И. As ENSZ főtitkár újabb felhívása több államhas a külföldre távozott magyarok pénzügyi támogatására New York (MTI). Az AFP jelen­tése szerint az ENSZ főtitkára és az ENSZ menekültügyi főbiztosa újabb felhívással fordult az ENSZ tagálla­maihoz és hét nem tagállamához — köztük a Vatikánhoz —, hogy járul­janak hozzá a külföldre távozott magyarok megsegítéséhez. ; A felhívás megemlíti, hogy már­cius elsején Ausztriában 53 349, Ju­goszláviában pedig 15 874 hazájából eltávozott magyar tartózkodott. El­tartásuk biztosításához szükséges összeget az év végéig 23 153 425 dol­lárra becsülte. A felhívás kijelenti, hogy ezt a súlyos terhet nem visel­heti csak Ausztria és Jugoszlávia. Fogadás Berlinben a szovjet kormányküldöttség tiszteletére Berlin (MTI). Mint már jelentettük, kedden este Berlinben, a minisztériu­mok házában a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kor­mánya között szerződést írtak alá a szovjet csapatok ideiglenes tartózko­dásáról a Német Demokratikus Köz­társaság területén. Az ünnepélyes aláírás után Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke fogadást adott a Berlinben tartózkodó szovjet kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson több pohárköszöntő hang­zott el. Otto Grotewohl miniszterelnök po­­hárkös döntőjében kiemelte, hogy a szovjet csapatok ideiglenes tartózko­dása a Német Demokratikus Köztár­saság területén szükségszerű, mert eddig még nem sikerült Európában olyan rendezést elérni, amely az eu­rópai országoknak megfelelő béke- és biztonsági garanciákat nyújtana. A. A. Gromikó, a Szovjetunió kül­ügyminisztere pohárköszöntőjében a többi között hangsúlyozta: »-meg va­gyok győződve afelől, hogy a ma alá­írt szerződés a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság kö­zötti baráti és testvéri kapcsolatok további elmélyítésére fog vezetni. A szovjet csapatoknak a Német De­mokratikus Köztársaság területén való állomásozása — mint ismeretes — nemzetközi szerződéseken alap­szik, s a jelenlegi körülmények kö­zött Európában a béke és biztonság egyik fontos tényezője«. Gromikó a továbbiakban elítélte a támadó NATO-t, majd ezzel össze­függésben rámutatott: »a Német Szö­vetségi Köztársaság vezető körei számára itt lenne az idő, hogy meg­értsék, a német egység és az újrafel­­fegyverzés egymással összeegyeztet­hetetlen és hogy a német kérdést erőszakkal nem lehet megoldani«. Willi Stoph vezérezredes, a Német Demokratikus Köztársaság nemzet­­védelmi minisztere kiemelte, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kormánj^a között alá­írt szerződés további lépést jelent a szovjet hadsereggel való fegyverba­rátság elmélyítésének és megszilár­dításának útján. G. K. Zsukov, a Szovjetunió nem­zetvédelmi minisztere pohárköszöntő­jében rámutatott arra, hogy a szov­jet csapatok tartózkodását a Német Demokratikus Köztársaság területén a szocialista tábor biztonsága meg­őrzésének érdekei követelik meg, s ez egyúttal megfelel mind a potsda­mi egyezmény, mind pedig a varsói szerződés határozatainak. Zsukov ezután hozzáfűzte: »A szovjet kor­mány ismételten javasolta a nyugati hatalmaknak, hogy állapodjanak meg a külföldi csapatok visszavonásában Németország területéről. A szovjet kormány ma is azt javasolja, hogy a Németországban állomásozó ameri­kai, angol, francia és szovjet csapa­tok létszámát 1957 folyamán egyhar­­maddal csökkentsék és két éven be­lül szüntessék meg az idegen államok területén lévő katonai támaszponto­kat. E javaslatok elfogadása alapját képezhetné Európa biztonságának és békéjének, valamint a német kérdés megoldásának és a Németország te­rületén állomásozó külföldi csapatok visszavonásának«. Az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata Ghazáról Washington (MTI). A Reuter je­lentése szerint Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvi­vője keddi sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva a következő nyilatkozatot olvasta fel: »►Az Egyesült Államok kormánya feszült figyelemmel követi a közép­keleti fejleményeket, különös tekin­tettel a ghazai sávra és a Szuezi­­esatornára. Mindenkor következetesen és ha­tározottan támogattuk az ENSZ el­járását ezekben a kérdésekben és különösképpen az ENSZ fegyveres erőinek arra irányuló tevékenységét, hegy helyreállítsa a nyugalmat. 5ЕшШNo Tifibb mint kétmillió japán munkás sztrájkol Peking (MTI). Az Uj Kína jelenti: Tokiói jelentés szerint március 12-én mintegy kétmillió hatszázezer japán munkás sztrájkolt béremelési követe­lése érdekében. A munkaügyi minisz­térium egy kompromisszumos formu­lát javasolt, amelynek értelmében havi 1200 jen összegű béremelést ajánlott fel a kormány a tisztvise­lőknek és állami vállalatok dolgozói­nak, akik azonban havi kétezer jen összegű béremelést követeltek. A ja­pán kormány úgy látszik döntését március 17—18-ra halasztja, amikor az egész kérdést a közvetítő szerv kezdi megvitatni. Kilenc szakszerve­zet elhatározta, hogy március 19-én és 20-án újabb sztrájkot indít a kor­mánynak a béremelési kérelemmel kapcsolatos halogatása elleni tiltako­zásul. Földrengés Ecuadorban Guayaquil (MTI). Mint az AP je­lenti, kedden 21 óra 23 perckor hosz­­szantartó erős földrengés rázta meg az ecuadori Guayaquil városát. A földrengés következtében épületek falai megrepedtek. Az első jelentések nem tudnak halálos áldozatokról. Reméljük, hogy mindegyik érde­kelt. fél továbbra is együttműködik az ENSZ-szel és szerveivel abban az igyekezetükben, hogy megóvják а térség békéjét és nyugalmát«. White nem volt hajlandó nyilat­kozni, amikor azt kérdezték tőle, va­jon az Egyesült Államok véleménye szerbit Egyiptomnak joga van-e is­mét átvenni a ghazai sáv ügyeinek igazgatását. Hírek az országból A Budapesti Konzervgyárban meg­kezdték a c&ikóstokány, a lecsós ser­tésborda és a kolozsvári töltött ká­poszta tartósítását. A készétel külön­legességeket félkiló súlyban, bádog­dobozokban és üvegekben hozzák forgalomba. Megkezdik a habzó meggybor gyártását is. A 10—12 szá­zalékos szesztartalmú ital pezsgős­palackokban kerül forgalomba. He :fc He A Szövetkezetek Országos Szövet­sége az idén tovább kívánja növelni a zöldségek és egyéb mezőgazdasági termények exportját. Terveik szerint 1957-ben mintegy 30 százalékkal több cikket exportálnak, mint tavaly. Mindenekelőtt almát, kajszibarackot, ó^ynövényt szállítanak. Az eddi­ginél több nyugati állammal veszik fel a kapcsolatot s árucsereforgalmi megegyezésre törekednek. A Magyar Képzőművészek és Ipar­művészek Szövetsége közli, hogy a tavaszi 1áflaton részvevő művészek alkotásaikat — festményeket, szob­rokat, grafikai műveket (képgrafi­kákat és illusztrációkat) •— április 1—2—3-án juttassák el a Műcsarnok­ba (XIV., Dózsa György út 37.). A kiállításra szánt művek nem halad­hatják meg a középméretet. Egy mű­vész három alkotással szerepelhet a kiállításon. A művek beszállításáról a művészek gondoskodjanak. Vidé­ken élő művészeit postán, saját költ­ségükön. vagy személyesen juttassák el műveiket a Műcsarnokba. A szö­vetség kéri, hogy a művészek (a nem szövetségi tasek is) új művekkel, il­letve az utolsó 5 év magyar képző­­művészeti kiállításain még be nem mutatott alkotásaikkal vegyenek részit a tavaszi tárlaton. JEMEN KÖVETELI AZ ANGOL AGRESSZIÓ KIVIZSGÁLÁSÁT Kairó (MTI). A TASZSZ jelenti: Abdel Rahman Abu Talep, Jemen egyiptomi követe felkereste Raif Bellamát, az Arab Liga ideiglenes főtitkárát és hivatalosan felkérte őt, hogy az Arab Liga küldjön missziót Jemenbe, az angol agresszió nyomán előállott helyzet kivizsgálására. A jemeni követ a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy folytatódnak az angol csapatok agresszív cselek­ményei Jemen ellen. Az angolok tüzérség és harckocsik bevetésével több támadást indítottak. Egyes he­lyekről angol csapatösszevonásokat jelentenek. Jemen déli részén tovább­ra is feszült a helyzet LENGYEL KORMÁNYKÜLDÖTT­SÉG lätogat Ázsiába Varsó (MTI). Mint a PAP jelenti: Március 16-án lengyel kormánykül­döttség utazik ázsiai országokba lá­togatásra. A Cyrankiewicz miniszter­­elnök vezetésével induló küldöttség hivatalos látogatást szándékozik ten­ni Burmában, Kambodzsában, Indiá­ban, a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban, a Kínai Népköztársaság­ban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és a Mongol Népköz­­társaságban.--------------- - AVRCSASAŰÖK Tolvajok a boncolóteremben A prágai rendőrségi bonctani intézet kilenc alkalmazottja hóna­pokon keresztül rend­szeresen ellopta a hul­lák ruháit és arany­fogait. A banda három vezetője a boncolóte­remben ►►dolgozott«. A bíróság a kilenc vád­lottat 18 hónaptól öt évig terjedő börtön­­büntetéssel sújtotta. Egy évig néma volt Csaknem egy eszten­deig feküdt a kalifor­niai Stockton kórházá­ban Gabriel Aguilera 14 éves fiú megné­­mulva, béna végtagok­kal, apatikusan. Base­ball-j áték közben agy­bénulást szenvedett. Szülei és hároméves kisöccse, Dickie, na­ponta meglátogatták a szerencsétlen fiút. Ami­kor a napokban ismét nála voltak. Gabriel hónapok óta először mosolygott és egészen halkan így szólt: ►►Dickie«. Ismét tudott beszélni. Az orvosok azt remélik, hogy rö­videsen ismét tudja majd használni végtag­jait is. Este a boldog kisfiú ezt mondta szüleinek: »Mindig erőlködtem, hogy beszélni tudjak, annyira szerettem vol­na, de a szavak nem akartak kijönni.« A folyó csak a sapkát adta vissza A Német Szövetségi Köztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság rendőrsé­ge közösen keresi a két országrész határát képező Ulster-folyóba.n a folyóba fulladt hét­éves kis Bernhard Kampf holttestét, A kisfiú követ akart a vízbe dobni, de elvesz­tette egyensúlyát és belezuhant a folyóba. Egy - tízéves kisleány utána ugrott, ám őt is elragadta az örvény. A kisleány is vízbefult volna, ha az utolsó pillanatban egy férfi ki nem menti. Ezideig a folyó csak a kisfiú sapkáját adta vissza. Indokolt vélemény Az ausztriai herceg­nek egy olasz herceg­nőt kellett feleségül vennie, akit még nem látott. Ezért elküldték a hercegnek menyasz­­szonya arcképét. A herceg hosszasan szem­lélte a képet, majd így szólt: — Mennyire hízelgő ez a kép! A haja túl­zottan dús, a szemei a természetesnél sokkal jobban csillognak, bőre túl finom. Csodálkozva kérdez­ték a hercegtől: — Fenséged már, is­meri menyasszonyát? — Nem — felelte —, de ismerem az udvari festőket. Az éneklő pap A napokban izgatott fiatalok százai csopor­tosultak egy párizsi színház színészbejáró­jánál. Vajon a Rock and Roll királyára, vagy valamelyik neves filmsztárra vártak? Szó sincs róla, a fiata­lok Aimé Duvalt, az éneklő papot akarták látni. Aimé Duval valójában Duval atya. Az 5000 személy befo­gadására alkalmas színház egytől egyig eladott jegyeinek be­vételét pedig szerzetes­­rendje támogatására fordítja. Pályafutását hat év­vel ezelőtt a dijoni bisztrókban kezdte meg. Fő sikerét az »Is­ten a barátom« című dalával aratta. Egy színházi ügynök rábe­szélte, hogy énekelje hanglemezre ezt a zsolozsmát. A lemez­nek óriási sikere volt. A vatikáni rádió a francia rádióállomá­sokkal versenyre kel­ve sugározta műsorán. Azóta Aimé, az ének­lő pap, átlagosan heti három nyilvános mű­sort ad és mindig egy­szerű papi ruhájában. Több hangverseny­ajánlatot kapott kül­földről, így Ameriká­ból is. Amerikában minden 12 másodpercben egy fővel növekszik a lakosság Az amerikai nép­számlálási hivatal a napokban — miután az Egyesült Államok la­kosságának száma túl­jutott a 170 millió főn — a következő adato­kat bocsátotta ki: min­den nyolcadik másod­percben születik egy gyermek, minden hu­szonkettedik másod­percben meghal vala­ki, minden második percben érkezik egy bevándorló, minden huszonnegyedik perc­ben emigrál valaki az országból, így tehát a lakosság nettó szaporo­dása minden 12 má­sodpercben egy fő. Halálra nevelte magát Ngam Szamran, 28 éves bangkoki lakos­nak felesége igen mu­latságos viccet mon­dott. A fiatal fér­fit olyan nevetőroham fogta el, hogy egy egész órán át nem tud­ta abbahagyni. Hozzá­tartozóinak minden törekvése ellenére egy­re újult erővel tört ki rajta az újabb és újabb nevetőroham, végül a sok nevetéstől sziv­­szélhüdést kapott és meghalt. Útlevél majmoknak Minden egyes Indiá­ból külföldre szállított majom részére külön­leges útlevelet állíta­nak ki. Az útlevélben nemcsak a majom fényképe és ujjlenyo­mata található meg, hanem az állatorvos igazolása is arról, hogy az eladott állat telje­sen egészséges.. Ez­zel megakadályozzák а külföldi állatkertek reklamációit, hogy be­teg állatokat szállítot­tak számukra. cé doliíim/ról, a eikétiAr&l tuet/ az adóról Élelmes, talpraesett, magát minr dig jólforgató, okos paraszt­ember Szulimán István. Hadd mondjam el előbb, hogyan hozott össze vele a sors. Kértem az újvár­­falvai tanácstitkárt, küldjön engem olyan gazdához, akinek az adótar­tozását ezrekben mérik és feltehe­tően volna miből fizetnie. ' Szinte gondolkodás nélkül kiszalad a szá­ján Szulimán István neve. Aztán az adófőkönyvből diktálja az adatokat: ötvenhatos kivetés ennyi, befizetés annyi, esedékes tartozás hétezer kö­rül. Pedig futná az adóra a tavalyi dohánypénzből. — Megvan — gondol­tam magamban. A, dohánytermelés — ez az a kiskapu, amelyen át besur­ranok bizalmába. Gyerünk hát Na­­dalosba! De minek részletezzem? ....Felbúg öreg Skodánk motorja a kapu előtt, hiába, mély a homok, s kocsink nem szokta meg az ilyen terepet. De legalább ilyen szokatlan a motorikus jármű zaja a nadalosi ; füleknek is. Éktelen ricsajt csap a baromfinépség, egyáltalán nem tíi- I zalomgerjesztő ugatásba kezd a ku­­í tya, s közben r> гт tudni, az autó rherregése-e, vagy inkább az állati í lármára a.z udvaron terem a Szüli­­ímán-család. — Úristen, miféle szél lhordozza ezeket az autósokat erre? I Mit hoztak, vagy mit akarnak vin­­t ni? — Ezek a kérdések vibrálhat- Itak Szulimán gazda agyában, amikor ♦ háza előtt összeismerkedtünk. Sze- I rencsére, önkéntes helybeli kísérőnk, I Ivók gazda velünk tartott. A kony­­j hában megmondjuk jövetelünk cél­ját: hallottunk róla, hogy jó dohány­termelő, beszélgessünk el erről a témáról, s hadd írjunk róla a lap­ban. Azt lehet — nyugtat meg a gazda. — Szóval az újságtól jöttek. Először, mikor az udvaron szóba­­hozták a dohányt, még azt hittem, a dohánybeváltó kiküldöttei. Gon­doltam, nálam nincs keresnivalójuk, hiszen leszerződtem már erre az év­re is. Wattól a perctől kezdve nyomát sem érezni a vélt bizalmat­lanságnak, s megered a házigazda és\ a gazdasszony nyelve. . Nekem csak az a dolgom, hogy feljegyez­zem, sorba szedjem szavaikat. — Jó ez a mi földünk a dohány­nak — kezdi Szulimán István. — Ha rendes idő jár rá, kifizetődik a ve­­sződség. Meg hát úgy van vele az ember, hogy minden évben jobban kitapasztalja a termesztés csínját­­bínját. Nem mondom, nekem még nincs túl sok tapasztalatom benne. Mert hat évvel ezelőtt kezdtem. Ak­kor egy holdat írtak elő. De nem ér­te meg. Tavaly, meg azelőtt már jobban fizetett a gyár. Most a télen átlag 27 forintjával váltották be tő­lem kilóját. Szén termésem volt: az ötszáz öl 450 kilót adott le. Több mint tizenkétezer forintot kaptam érte, meg 7650 Kossuthot. — Ez is abból van, ni — szól köz­be a vő, s cigarettával kínál bennün­ket. Rágyújtunk, s egyhamar kékes­szürke cigarettafüst terpeszkedik szét a konyhában, mintegy jelképez­ve a beszédtémát. Úgy mondják, társaságban jobban esik Szulimán Istvánnak is a cigaretta, mint magá­nyosan, Egyébként soha nem volt nagy barátja a dohányzásnak, ötvenhá­romban kapott rá, orvosi rendelés­re! Addig ugyanis minden évben megkörnyékezte a malária meg az orbánc — így meséli felesége. Aztán az orvos a lelkére kötötte: naponta nyolc-tíz cigarettát szívjon el. Nem is kell azóta injekciózni őt! Az iga­zat megvallva, most sem tartja rabul ez az elég általános férfi­szenvedély. Bármelyik pillanatban abba tudná hagyni, ha nem tartana a betegség kiúiulásától. De tart tőle és szívja a Kossuthot. íme, az aka­raterő edzésének elég ritkán fellel­hető módja: nem kívánja, mégis dohányzik. lgo.z, nemcsak az orvos, hanem hites felesége is így rendel­kezett. — Most már nem kötelezi a tör­vény a dohánytermelésre. Miért nem hagy föl vele? — kockáztatom meg a kérdést, pedig eszem ágában sincs lebeszélni erről a foglalkozásról, amit, úgy látom, oly nagy kedvvel csinál. — Nézze csak, ez nem csupán jö­vedelem dolga. Azt már mondtam, hogy az utóbbi években kifizetődött a dohány. Nem ezért vagy azért, de megmondom, most már virtusból sem hagyom abba. Tudja, elárulom, mi volt a célom. Azt beszélték itt nálunk, hogy nincs olyan dohány­­termelő a környéken, mint Németh Sándor. Hát ha nincs, akkor majd lesz. Én leszek az. Feltettem ma­gamban, hogy én kifogok rajta. Lett is rá alkalmam. Ötvenötben ugyan megjártam, mert megrozsdásodott a. dohány. De tavaly túltettem Né­metben. A bíborföldet lebuktat­tam. Vastagon megszórtam trágyá­val és olyan keverőszántás-félét ad­tam neki egy héten belül Volt egy kevés pétisóm, abból csináltam ol­datot és locsolgattam a palántákat. Nem is lepte meg a rozsda. Nagy gondban voltam az ültetés után, jú­niusban, mert nem kaptam meg n műtrágyát. Egyszer aztán, aratás de­rekán, megjött a pétisó. Minden tőnek adtunk néhány kanállal, s harmadnapra, mintha csak rnegren - delták volna, jó kiadós eső jött rá. Az aztán úgy meghajtotta, hogy Né­meth Sándoré bizony lemaradt. — Bírják erővel a dohány gondo­zását? ,4 mi azt illeti, van vele elég ve­­•*** sződség — szól közbe Szuli­­mánné. — De csak, amíg meg nem erősödött. Azután már elnyomja a gazt, nem kívánja a kapát. Lessük, mikor dugja ki a gombot — a bim­bót — s akkor azt letördeljük, meg a fattyúhajtást is, hadd nevelje a leveleket. Utána meg ha lészedtük, csak ülőmunka van vele, fűzés, si­mítás. Higgyék el, n dohánnyal baj­lódom a legszívesebben, pedig ami­kor ránk írták, nagyon haragudtam érte. Lám, Szulimánéknál kedvenc nö­vény lett, meghonosodott a dohány. Értik, megtanulták termelésének a módját. Irásilag — így mondja a gazda — nyolc-tíz levél való egy tőre, de az ő jólkezelt földiük elég tápanyagot ad kétszer ennyinek is. A jövőt formáló családi tervben is számolnak a dohánnyal. Eddig amo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom