Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-14 / 61. szám

Csütörtök. 1S67. taúreins 14. SOMOGYORSZAg _ ________ 8

Bürokrácia? Eenxerüttenség ? Feleslegesen kidobott forintok?

44 ezer jelentés készül,

amíg. a gab&náb&L ItMigér teiz!

Napjainkban újra az átszervezések korát éljük. Legtöbbjük jól sikerül, a népgazdaságnak haszna származik belőle. Vannak azonban átszervezések, melyek a kellő megfontoltság híján és kellő körültekintés nélkül rosszabbá teszik egyes' iparágak helyzetét a korábbinál. Nehézkesek, szőkék lesznek, mint a kinőtt cipő.

Egy vállalati könyvelő ismerősöm mesélte el, ha egy 2,40 forint értékű gyökérkefét vásárolnak, azt kb. 140 helven könyvelik el, miközben könyvelése és nyilvántartása az anyag árának legalább hússzorosába kerül, Aztán künúlik az árnyékvilágból, facsonkját a gyerekek széjjelrúgdossák az udvaron a selejtezési jegyzőkönyv irattárba vétele után. Dehát ha csak ilyen »kicsinyke-« esetek lennének, az ember legyintene: ...sebaj, a bürokrácia nyúlfarkára ismét nem lehetett rálépni, ezek szükséges rosszak, és nem is olyan sokat fizetünk rá.

Ellenben amit a napokban Székely Ferenc elvtárs, a Malomipari Egyesülés vezetője elmesélt, az felülmúl minden képzeletet.

Sffom, veszem, de nem (álom

■ A harmincas évekből származó anekdota szerint Klux Kázmér nagykereskedő a tőzsdén vásárolt harminc vagon rezet, nem is látta (talán azt sem tudta, milyen a réz), eladta fél óra múlva ötvenezer pengő haszonnal. Aztán a jól végzett munka büszkeségével hazatért, nyolcfogásos szerény ebédjét elfogyasztani. De ez a harmincas években történt, a rézzel. Most nézzük a gabonát.

A hullámzó, aranykalászos búzatengert learatják, a gabonát elcsépelik, a megyei Terményforgalmi Vállalat pedig felvásárolja a parasztságtól!. Ez eddig rendben is van. A gabonát a Terményforgalmi Vállalat

eladja a budapesti »Terményértékesítőnek«, amely a gabonát nem is látja.

Ez a szerv később rendelkezést ad, hogy melyik közellátási egység hatáskörébe kerül, ahol a malom átveszi a gabonát. A gabona azonban a TERMÉRT-é marad, amíg a malom gépeibe bele nem kerül. Akkor a malom megvásárolja a TERMÉRT- től a gabonát, megőrli, majd őrlés után eladja újból a TERMÉRT-nek.

A TERMÉRT a jól végzett vásárlás után eladja a megyei FÜSZÉKT- nek a lisztet. A FÜSZÉRT utalványt ad a sütőiparnak, amely a lisztet átveszi. A sütőipar kenyér, zsemlye, buci vagy kifli formájában eladja a kiskereskedelemnek. A kereskedelem eladja a dolgozóknak. E művelet közben előzetes becslések szerint negyvennégyezer kimutatás készül feleslegesen.

a javaslat jó, olcsó és sgvszsrü

Vásároljon a malom is gabonát, vagy a Termény forgalmi Vállalat. Ha a Terményforgalmi vásárolja, adja át közvetlenül a malomnak. A malom közvetlenül a sütőiparnak és kész. A közbeiktatott szervek sok prémiumtól esnek el, de ezt ki lehet bírni.

Igen ám — mondhatná valaki — de akkor a központi operatív intézkedéseket ki hozná? Hát ez bizony megfontolandó. Az operatív intézkedések nagyon komoly dolgok!

A Kaposvári Nagymalomban pillanatnyilag 150 vagon liszt halmozódott fel. A vállalat vezetője, munkástanácsa most kénytelen azon töprengeni, mit tegyen. A lisztet senki nem hajlandó eldiszponálni, itt áll a malomban és a sütőipar sem tud már többet átvenni. Elbocsássák a munkásokat? Vagy elküldjék 50 százalékos

kényszerszabadságra? Ehhez csali legutolsóként nyúlunk — mondja Erdős elvtárs, a Nagyma’.om munkástanácsának elnöke. Megpróbáljuk valahogy másképp megoldani a kérdést.

Jön a nagy karbantartás — véli Hegedűs elvtárs, a Nagymalom igazgatója. Majd keresünk munkát a dolgozóknak. Csak ez a sok liszt ne lenne itt a nyakunkon.

Novemberben, decemberben rengeteg lisztet felvásároltak és most tele vannak a kamrák. Ezért nem fogy most a liszt. Ez a véleménye Székely elvtársnak is. Hát ez igaz. Néha főt kell hajtani az objektív nehézségek előtt.

Ám éppen itt kellett volna az operatív intézkedéseknek érvényesülnie, ilyen esetekben. Szabályozni, amennyire csak lehet a gyártást, diszponálni a lisztet, értékesíteni. Szocializmusban túltermelési válság? No..., no ... ez azért mégis sok!

Száz szónak is. egy a vége

Legyen egy központi gabona- és lisztgazdálkodó szerv. Gazdálkodjon a meglévő nyersanyaggal helyesen, tervszerűen. Tartsa kézben az o-szág malomhálózatát, a szükségleteknek megfelelően irányítsa a termelést. A negyvennégyezer jelentés felesleges irománya helyett itt kellene operatív intézkedést hozni. Megvizsgálni annak lehetőségét, hogy felfüggessszék a malmok minisztériumi hovatartozását, alakítani a megyében egy kislétszámú malomipari vállalatot, mely kézben tartaná a megye összes malmait. Természetesen ez a szerv a Megyei Tanács rendelkezési körébe tartozna. Ez lenne a legegyszerűbb, legolcsóbb, legoperatíVabb intézkedés.

Szűrt István

Zsákutca...?

A hetes: plébános úr az ősszel, halottak napján a tanítók munkájáról is megemlékezett. így beszélt: »Zsákutcába jutott falunk pedagógusainak nevelése«. De idézzünk tovább a szentbes2édből: »Most én veszem át a nevelés irányítását. Majd megmutatom, hogy mit lehet kihozni a hetesi gyerekekből. .. « Sajnos, sokakat megtéveszthettek ezek a szavak. Hát valóban rossz szellemben nevelődtek a helesi kisiskolások? A kérdés megválaszolásának elősegítésére közöljük Barabás Mária nyolcadik osztályos tanuló legutóbbi magvar dolgozatát.

PÉLDAKÉPEM: KÖLCSEY FERENC

»Szánd meg, Isten, a magyart! Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának«.

Ezek a szavak csengenek most fülembe. Gondolkozom, ki is irta? Hát ki írta volna, mint Kölcsey Ferenc, a nagy magyar költő. Igen, ő írta. Kölcsey is volt valamikor, ő is élt és ö

is harcolt a jobb életért, nem fegyverrel, de tollal. Fájdalmasan fordult a jövő felé. ott kereste rab népe szabadságát. Mert hiszen rab voit a nép, nyomorúságos életet ólt. Fohászkodik a költő istenhez, hogy szánja meg a magyar nemzetet, mert;

»Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt«.

Kölcsey egy új világért harcolt, azt akarta, hogy nekünk jobb életünk legyen, s ne olyan, mint az övé volt. Harcolt a jogért, a szabadságért. Amiért annyit küzdött, fáradozott, az most megvan, s ez: a szabadság. Én a szabad Magyarország gyermeke — hálával gondolok Kölcseyre. Példaképemül Is őt választom. Csillogó szemmel figyelem az iskolában is a tanító nénit, aki Kölcsey életéről beszél és sokszor könny szokik a szemembe, ha az 6 sorsára gondolok. Igyekszem példá'át követni hazaszeretetemmel, tudásommal, mert az ön munkám a tanulás. Mi szabad ország szabad lakói vagyunk. Most még az ég is kékebb, tisztább, mint Kölcsey korában, hiszen:

»Szabadon élünk,

Büszke szemmel néz a nép mi ránk. Sohasem járt az ifjúságra Boldogabb világ!«

Eddig a kis írás. Minden sorából izzó hazaszeretet, a szabadság szeretettnek melege árad. Szeplőtelenül tiszta gyermeklélekre vall e dolgozat. És méq valamire: arra, hogy (ó úton halad a nevelés az iskolában. Erről tanúskodik az is, hogy a faluból egyetlen fiatal sem hagyta el az országot; hocv nem támadt a hittan körül semmiféle zűrzavar az Iskolában; hogy az úttörőmunka egy percig sem szünetelt Hetesen, és hogy a község EPOSZ-fiataPai egész télen szorgalmasan készültek eqy színdarab eljátszására. amelyből szép kis bevételük származott.

Nevek említene nélkül is nyilvánvaló, hogy a hetes! ifjúság felsorolt cselekedeteiben Jelentős részük van a pedagógusoknak is. A m! megítélésünk szerint nem az ő nevelésük jutott zsákutcába, hanem egészen más: a plébános úr gyalázkoaása__

KOMMUNISTÁKAT bántalmaztak, LEVÁLTOTTÁK a TANÁCS vezetőit, halAl-listAt készítettek

a balatmföldvári ellenforradalmárok

Máskor ősszel, amikor elmentek az utolsó nyaralók, elcsendesedtek a balatonmenti községek. Az elmúlt ősszel azonban másként történt. Az október 23-i események hallatára Balatonföldváron is napvilágra jöttek azok az elemek, akik eddig csendben, megbújva várakoztak, mikor jön el az ő idejük.

OKTOBER 27-ÉN KEZDŐDÖTT

lükkor jutott tudomására a balatonföldvári rendőrségnek, hogy Kőröshegyen egy csoport gyülekezik, amely meg akarja támadni a rendőrőrsöt. A rendőrőrs parancsnoka javasolta a tanács elnökének, Szabó Gizellának, hogy alakítsák meg a községi munkástanácsot és az nyújtson segítséget a kislétszámú rendőrőrsnek. A munkástanács megalakítását el is határozták. De akkor már mások is »dolgoztak« a községben...

Honnan, honnan nem, két motoros érkezett Balatonföldvárra. Soha nem látták őket ott az emberek, nem ismerte őket senki. Ezek lázító szavaira munkástanács helyett valamiféle »forradalmi tanácsot« vagy bizottságot választottak, s annak élére az összegyűlt emberek Lexa doktort kiáltották ki.

Lexa doktor mindjárt a választáskor kihirdette, hogy s mint lesz, s megígérte, hogy választói nem fognak csalódni benne. Szavai nyomán az összegyűlt dologkerülők s a megtévesztett becsületes emberek között egyre gyakrabban hallatszott a felkiáltás: »Le a tanáccsal«. Ezután a forradalmi tanács Lexa dr. irányításával hozzákezdett rövid, de szégyenteljes tevékenységéhez;

KOMMUNISTÁKAT

BÁNTALMAZTAK

A párt ekkor még élt és dolgozott. A Megyei Pártbizottság munkatársai gyakran utaztak le a községekbe, segíteni a kommunistákat, hogy leszereljék az ellenforradalmi hangulatot. Október 28-án este Siófokról Kaposvár felé tartott gépkocsival Szőke Pál, a Megyei Pártbizottság munkatársa és Bán honvédtiszt. Balatonföldváron barikád állította meg a gépkocsit, s a barikád mögül kiugráló fegyveresek mind a két elvtársat letartóztatták, fogságba vetették. Szőke Pál és Bán elvtárs a délelőtt folyamán egyszer már keresztül utazott a községen. Akkor látták a csoportosulást, s mivel ebben az időben statárium volt, felszólították a tömeget, hogy oszolj anaik szét, menjen mindenki haza. De akkor már csak a józanabb gondolkodású emberék hallgattak szavukra és hagyták ott a felbőszült tömeget. Szőke elvtársék azután tovább mentek Siófokra. Lexa doktorék, hogy a két kommunistát elfogják, barikádot építettek, s motorosokkal figyeltették az utat, akik jelezték a gépkocsi érkezését. Mindkettőjüket véresre verték, Bán elvtársról letépték

lyan tábori fészerben szárították olajbarnára a leveleket, de jövőre építenek egy kimondottan erre a célra alkalmas pajtát. Kilenc métereset, nehogy befülledjen a szuloki 1 ajta szivardohány.

— Rendben van, túljutottunk a bevezetőn, s rátérhetünk a lényegre — gondoltam magamban, miközben megköszöntem szíves türelmüket és részletes felvilágosításukat. De mielőtt az adót hoztam volna szóba, közbevág a háziasszony:

— Hát a salátát nem meséled el, apjuk? — Kérdésnek szánta, mégis felszólításnak sikerült. Ne szaporítsuk a szót: megtudtam Szulimán gazdától a saláta-ügyet is. ötvenháromban 400 öl őszi salátát telepítettek. Kora tavasszal beállt a dűlő végére érte a teherautó és egy summában elvitte. Szép pénz jött belőle. Azóta nem foglalkoznak vele. mert erősebb versenytársak léptei: fel: a városkörnyéki állami gazdaságok és tsz-ek. Mire ők Ha dalosból friss salátát tűnnének a piacra, addigra már nem újdonság az. ,Szóval a nagybirtok jobban bírja szusszal a nagybani kertészkedést.

— Ne feledkezz meg a cikóriáról sem! — szól ismét az asszony. Férje szót fogad •és már mondja is:

— Tudják, nem is ismertem én soha a cikóriát. Egyszer aztán, ötvennégyben, mégis rámnyomták. Jól van, nem jártok túl ti az én eszemen, tettem magamban. Elhatároztam, hogy a legrosszabb földbe, oda a Vöröséri-dűlőbe vetem, ott úgysem válik belőle semmi. A biztonság kedvéért mégis megkérdeztem г Hajas sógortól, mert hogy az атп.о'yan kertészbojtár volt az urak ideiében, hogy mit csináljak vele. Azt mondja, jó föld kell annak, hallod-e. Aztán igazán jó kövér földbe tettem: a háromszáz öl harmincöt mázsát termett. Jól megfizették: 2140 forintot, meg ingyen 35 kiló cukrot kaptam érte. Rávaló évben vártam, csak ,vártam, hogy megjönnek a cikóriások. Amikor aztán elfogyott a türelmem, mert megjött a: vetés ideje, bementem a tanácshoz. Kérdem tőlük, van-e rá keret, mert énnékem nagy kedvem lenne hozzá. Bizony hasztalan jártam utána.

A

I toposán belemelegszik vendéglátóm a gazdálkodásának ismertetésébe. Nem, egy világért sem zavarnám meg beszédes jókedvét, hadd sorolja tovább. Es folytatja.

Most a krumplit hozza szóba. Kitűnően megváltja a homok ezt a növényt. Az idén két holdat akar burgonyával beültetni a tizenhatból. Csak hát egy kis baj van: az öt számosállat trágyája kevés ekkora birtokhoz. Aztán még a rozs után is akar krumplit ültetni, ősszel felszedi, elvermeli, tavasszal meg piacra dobja — újburgonyaként. Két év óta meg akarja ezt próbálni, de a felesége lebeszélte. Most nem hagyja magát eltéríteni szándékától. Igaz, hogy csak egy zsákkal ültet az idén, kísérletképpen.

Ha már az új módszerekkel való ismerkedésnél tartunk, említsük meg a pétisót is. Tavaly csak a dohányra kapott ötven kilót, az idén viszont vásárolt már három mázsát. Kipróbálja, melyik növény, hogyo.n fogadja. Mert az ő terményei nem lehetnek akármilyenek. Erre nagyon kényes. Tavaly is hogyan járt a középső dűlői földjével? Latolgatta, mit vessen ebbe a parcellába, mert ez az út mellett nagyon szem előtt van. Végül is a krumplira esett a választása. Nem is volt ennél szebb burgonya az egész határban. Még az agronómus is csodájára járt. Próbaképpen megmért egynéhány bokrot, egy kicsit számolt és azt mondta: 160—170 mázsás holdankénti átlag!

WMallgatom, egyre hallgatom a

töld eme szerelmesének és mesterének szóáradatát. És egyre hihetőbbé válik számomra, amit mond: »Eldugott, de nem elmaradott hely ez a Nadalos. Igaz, a villany egy kicsit közelebb vitt bennünket a világhoz.« (Ne is kapcsolják ki a városiak — szól közbe az asszony —, mert az cn szemem már elszokott a petróleumlámpától. — .4 tizenkétéves ikrek egyike meg azzal bizonyítja e hely élvonalbeliségét, hogy: »volt itt már vidám vásár is.«) Szóval valóban okos, törekvő, a munkájuknak élő emberek lakják ezt az akácosok közé szórt települést. Számítgat, tervezget Szulimán gazda, s készül az új gazdasági évre. Kereket csináltatott a kocsiba, új ekét vett a télen — itt, a helybeli földszöv-boltban! — mert hogy a régi már nem forgat a kedve szerint. Szert tesz az idén egy jó magtaka ró boronára is. Az egyik lovára új hámot vett az elnyűtt helyett. Sőt. a sodrott szürke mellé jobb társat akar szerezni, mert a pej egy kicsit nehezebb járású, nem ér vele. Pedig lesz mennivalója a fogainak — huszonöt kilométer a kaposvári piac! Drága, nehéz ló nem kell neki, mert az a elhullik, »megríkatja gazdáját«. Fürgemozgású lovak — ezek kellenek ide. Mert nemcsak termelni kell, hanem értékesíteni is. Erről megint egy kis történet jut eszébe.

— ötvenötben hetven mázsa gabona folyt a zsákjaimba. Gondban voltam., hogy mi lesz ezzel a sok kenyérnekvalóval. Egyszer aztán, még cséplés tövén jönnek a tanácstól, hogy »Pista bácsi, akar-e eladni szabad gabonát?« Ej, de jó, hogy megjöttetek, gondoltam magamban. írjátok föl, hogy az öttagú család fejadagján, meg a hét hold vetőmagján felül mind odaadom. De ők csak egyre azt erősqették, hogy mondjam meg, mennyi lesz a fölöslegem. Harmincöt mázsát felírattam velük. Meg is lett ennyi a beadáson felül. Szép pénzt kaptam érte. Menten tisztáztam félévi odómat.

— No végre, csakhogy eljutottunk az adóhoz. Most már nem szalasztóm el az alkalmat — határozom el és máris érdeklődöm a tartozás felől.

— Nézze csak, én ezt is megmondom őszintén. Évi hat-hétezer helyett tíz-tizenkétezret vetettek ki rám néhány esztendeje. Persze, nem fizettem ki, mert tud.tam, hogy ez nem járja. Most meg úgy hallottam, hogy a Kádár-kormány elengedte a Rákosi-rendszerből visszamaradt tartozásokat.

Zitába szállók vele. Mondom,

hogy a beadás meg a beadási hátralék szűnt meg. A törvényes adót meg kell fizetni. Végül abban állapodunk meg — amiben ezúton is kérem mindazoknak a segítségét, akiket illet —, hogy majd a pénzügy m.egnézi, megmondja, mi a jogos és mi nem. aztán akkor ő, mint a törvények tisztelője, rendezi mulasztását. Egyébként a múlt évben 2100 forinttal túlfizette előírását, s ezt. a többletet a régi tartozásba, számították be. Most meg nemsokára ad el azokból a szép süldőkből, amelyeket elköszönésünkkor egyik fia kint az út mellett legeltetett. És ezerötszázat befizet az első negyedévre.

Csak ennyit akartam megtudni és elmondani Szulimán Istvánról.

KUTAS JÓZSEF\

rendfokozatát. Mindkettőjüktől elvették párttagsági könyvüket és irataikat, majd bilincsbe verve, elkülönítve egymástól, egy jégverembe zárták őket.

»MEGVÉDTÜK ŐKET A TÖMEGEKTŐL«

Közben Kaposvárott feltűnt a két elvtárs távolmaradása és keresni kezdték őket. Siófokról telefonon azt az értesítést adták, hogy onnan már elindultak, csak útközben történhetett velük valami. Kaposvárról ezután felhívták az útbaeső községeket, többek között Balatonföldvárt is, de onnan azt felelték vissza, hogy a »két elvtársat nem látták«. Igv hát keresésükre indultak s a nyomok Balatonföldvárra vezettek.

Lexa doktorék azonban hosszas tagadás után ismerték el, hogy mindkettő ott van a községben. Azért vapnek ott — mondották —, hogy »megvédjük őket a tömegektől«. Először nem is aikarták a két elvtársat kiadni, s csak nagy nehezen ígérték meg, hogy előhozzák és elengedik őket.

Tervük az volt. hogy a szomszéd községek lakóival ellenállnak. De mivel azok a megbeszélt jelre nem jöttek, Lexa doktor előhozta a két kommunistát, de csak úgy, ho'gy kényszerítették erre.

Szőke Pál és Bán élvtárs kiszabadult kezeik közül. Nemsokka! később Kaposváron beszélték el, hogyan bántalmazták Őket a balatonföldvári ellenforradalmárok. Ugyanazon a napon Zamárdiban az ellenforradalmárok elfogták Zajácz elvtársat, aki ugyancsak a Megyei Pártbizottság munkatársa volt. Elvették iratait és csak akkor voltak hajlandók elengedni, amikor Balatonföldvárról Lexa doktorék telefonáltak nekik: »baj van, mert Szőke Pált és Bán honvédtisztet fegyveresék kiszabadították.«

De nemcsak a Megyei Pártbizottság munkatársait, hanem rendo'ftisz+eket is elfogtak, lefegyvereztek. Minden olyan személyt, aki nekik wpnús volt, és a siófoki járásban megfordult, elfogtak és lefegyverezfek. Elfogták és levetkőztették K. volt államvédelmi tisztet, megverték, ruháját pedig kitömték és föléje írták: »Halál az ávósokra!«

ELKERGETTÉK A TANÁCS VÁLASZTOTT vezetőit

A kommunisták elfogásával és lefegyverzésével nem elégedtek még az ellenforradalmárok. Köztudomású a községben, hogy halál-listát készítettek. amelyen a kommunisták és más becsületes emberék névé szerenelt. Elkergették a tanács elnökét, Szabó Gizellái és helyére Serényi János volt téglagyárért' ültették. S hogy a »forradalmi tanács« bebizonyítsa »igaz hazafiságát«, ledöntették azoknak a szovjet hősöknek az emlékművét, akik életüket áldozták a magyar nép szabadságáért.

Olyan emberek lázították a közsé- I get, mint Győrfi József, aki mindent : У“">ЬН- csak dolgozni nem. Legna: gyobb szerepük a volt csendőröknek, ívolt villatulajdonosoknak, kunecek- i nek volt. Olyanok intézkedtek a [»forradalmi tanácsban«; mint Doljgos Ferenc volt-paphöyendék, Tóth I volt csendőr és Vindecker kunec. í Meg kel! még említeni Nyerges Elek [motorszerelőt is. aki mindig kész [volt. ha az ellenforradalom érdekéí ben tenni kellett valamit. Motorke[ rékpárjával hol itt, hol ott tűnt fel a t községben, lázította. csőciítette, bujtogatta az embereket.

De a pünkösdi királyság szégyen[teljes tevékenysége szerencsére nem[ sokáig tartott. Balatonföldváron is í elcsendesedett az ellenforradalom. [Lexa doktor, Győrfi József és Vin[ decker börtönben várja rhégérdé[ melt büntetését. A többiek pedig I Nyerges Elekkel együtt idejében el' tűntek a községből.

[sok feladat VAR A BALATON[ FÖLDVÁRI KOMMUNISTÁKRA

[ Azóta igaz, hogy csak öt taggal, Ide megalakult és dolgozik; á, községi ! pártszervezet. A község lakóiban — > és tegyük hozzá — a kommunisták »lelkében is mély nyomot hagyott ÍLexa doktor és társai tevékenysége.' [ Ezt bizonyítja az is, hogy a 72 [ MDP-tagból ma még (csgljr. öten, vanf nak az MSZMP soraiban. Sok fel: adat vár ráiuk. Első és legfontosabb,

: hogy megerősítsék a községi párt: «znrvezetet. Felvilágosító szóval meg : kell keresni azokat a kommunistá: kát, akik ma még nem találták meg ; a párthoz vezető utat. Meg kell [ erősíteni a községi pártszervezetet, s : harcba kell indulni azért, hogy a : község minden lakójának leikéből [ eltüntessék azokat a nyomokat, amelyet Lexa doktor és társainak , tevékenysége hátrahagyott.

SZÁLÁT LÁSZLÓ