Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-10 / 58. szám
Vasárnap, 1957. márciuslO.___________________________________________________SOMOGYORSZAG_________ __________ A NAP HŐSE Szerdahelyi György tanító úr nag; napja tulajdonképpen nem akkor kezdődött, mikor a menet a pártház előtt megállt. Előző este, a fiatalok tüntetésének kezdetén emelték őt vállra gyújtó beszédéért. Balzsamos, tiszta egű, csillagos este volt. Az eső szaga még a levegőben érzett, a kis tócsák visszaverték az emlékmű fái közé tévedt fénysugarakat. A jelszavak, a hangok, melyeket később a házak falai oly erővel vertek vissza, lassan erősödtek és a síremlékek összetörésekor majd a tanító úr beszédétől csaptak a magasba. Senki, talán ő maga sem tudta, miért éppen ő beszél, és miért oly nagy a hatása. Hiszen nem is készült fel rá, csak hévvel, lelkesedéssel mondta: — Testvéreim! Márciusi ifjak méltó örökösei... A magyar zászlót fogó kezeitek, amelyek építik ezt az országot... A pesti fiatalok nyomán ti is az örök magyar, tiszta, becsületes szabadságot válasszátok ezután... A Kossuth-címer legyen védőpajzsotok és a kettős kereszt, amely elvezet benneteket a boldog Magyarországba... Folyamatósan, egyforma hangerővel, nagy gesztusokkal beszélt. Kalapját kézbentartva lengette, amikor az éljenzéseket akarta megállítani... Hirtelen megállt, felemelte mind a két kezét. — Esküdjetek velem... a magyar költővel: esküszünk, esküszünk... És a fiatalok esküdtek, aztán énekeltek, majd vállukra vették és vitték egy kis darabig. Aztán végigmentek a falun és vissza. Egy csoport pedig betört a termelőszövetkezetbe, betörte az ajtót, megverte a párttitkárt, majd a tanácsházán folytatta. Az elnököt benyomta szobájába, előadatta vele a papírokat és elégette. A tanító úr ezt már nem látta. Békésen hazament. Kicsit eldicsekedett feleségének a maga módján, aztán nagyon boldogan lefeküdt. A másnap a nagy esti tüntetésre való készüléssel telt. A járási székhelyre idegenek, diákok, más falubeliek érkeztek. Vasárnap volt, az idő változatlanul jó, folyt a szomszédolás, poharazás, szervezkedés. A pártházba katonák érkeztek. Mindenki elkészült minden eshetőségre. A zászlós felvonulást ismét Szerdahelyi tanító úr vezette. Ki tudja, miért éppen ő? Az emberek furcsának tartatták. Ha szóbakerült a neve, okvetlenül elmosolyodott valaki a társaságban. S csakugyan, volt is benne valami, ami megkülönböztette másoktól. Az utcán mély tisztelettel köszönt ismerőseinek, szerette a harmonikát, mellyel minden nyákon a bányába ment dolgozni és kis nebulóit »apuskám«-nak nevezte. Hangos és harsogó, nyílt ember volt: ami a szívén az a száján, ahogy szokás mondani. Néha meghökkentően találó dolgokat beszélt, máskor minden komolyságát elvette mondanivalójának egy nem odavaló kifejezése, egy rosszul alkalmazott közmondás, vagy szóvicc. Egyébként kevés helyen forgott, barátai nem voltak, ‘»bebújt a kuckójába, amíg szárogat-, ták a fehérneműjét" — szokta mon-| dani. ' Mégis ő ment az élen. A nagy tes-3 tét nehezen vitték a visszeres lábak,{ az egyiket húzta maga után. Mire a pár ezres tömeg a pártház ’ elé ért, már alaposan felhevült. A! falak visszaverték a jelszavakat és mintha ez is növelte volna erejüket.; A teherautó, mely a katonákat szál-; lította és a pártház előtt állt, mintha’ megállította volna őket, bár szemmel láthatólag ez szándékukban volt.; Szerdahelyi tanító úr félszemmel látta, hogy a kapuban áll Merena, a bajszos párttitkár, mellette a sovány,; fekete Sárkány és egy mokány ka-, tonatisst. ( Azt is látta, hogy ezek integetnek; és most már biztosabb volt. Szürke kalapját lengette 6 is, óvatos léptei nyugodtabbá váltak. Még elhaladt a, teherautó előtt, aztán az önkéntelenül leállt tömeg közepéhez szaladt. A zaj egy percig sem szűnt. Fel-, kapaszkodtak a teherautóra, az árkon ét sokan leszaladtak a járdára; és mintegy pár lépésnyire álltak a;lépcsőn álló pártemberektől és né-^ hány katonától. 2 Szerdahelyi beszélni akart, túlhar-J sogta a lármát, de ez csak pár pillanatra sikerült közbeszólások nélkül: ? — Magyar testvéreim! Magyar katonák, kik hús vagytok húsunkból, vér a vérünkből... a magyar szabadság megszületett... kérünk benneteket, vegyétek le sapkátokról a csillagot és a magyar trikolórt tűzzétek helyébe... Nem tudta folytatni. Leírhatatlan zűrzavar keletkezett. Az emberek átugráltak az árkon és egészen a lépcsőkig rohantak. A tisztes félkör, amely eddig elválasztotta, most teljesen eltűnt. Szabó, a katonatiszt habozott, a katonák vonakodtak a sapkát levenrni. Néhány hő, egy kislány felkapaszkodott a lépcsőre. A hangulat fenyegetővé vált. Oldalt a kerítésen néhányan megkíséreltek bemászni a pártházba. Mennyi idő telt el? Pár perc, pillanat? Szabó kiadta a parancsot. A zűrzavar nem szűnt. Egy katona nem vette le a csillagot. Szerdahelyi még beszélni akart, de hiába nyújtogatta fel kezeit, lengette kalapját. Látta, hogy néhány kődarab repül a lépcsónállók felé. A tömegből baljós suttogás hallott: »cs&ljuk le őket". Mégegyszer megfeszítette minden erejét, de csak annyit ért el, hogy a körülötte állók csendesedtek. És akkor odakiáltott a lépcsőhöz: — Ne féljetek, mi ismerünk benneteket, ti szocialista humanisták voltatok. Szívetek olyan volt, mint az enyém ... Bármi lesz, a számonkérésnél mi ott leszünk és tanúságot teszünk... És mellére vert. A teherautóról, közvetlenül mellette lesüvöltött Hende, a kis cukrász, aki nem kapott iparengedélyt: — Nekünk nem kellenek a tintanyalók ... Elég volt belőlük . .. Az ordítozás erősödött, szitkok zúdultak a Iépcsőnállókra. Majd felhangzott az új követelés: — A katonák jöjjenek velünk. És közvetlenül utána a másik: — Sárkányt akarjuk. A Sárkány jöjjön ... Sárkány ... Sárkány elsápadt, tudta miről van szó. Lenézett a járdára. Onnan néhány ismerős odasúgta: — Legyen nyugodt, csak jöjjön... És Sárkány félretolta Merenát, lelépett a lépcsőn. Merena azonnal utánament. Aztán a katonák egy része is elindult. Szerdahelyi nehezen tudta továbbindítani a menetet, de azért az mégis meglódult. A hang már kisebb volt, de az ének, a jelszó tovább hallatszott. Sárkány mellé a menet elején Herdó került. Sárkány szomorú volt, levert. Odaszólt neki: — Mondja, magának mi baja velem? A kis cukrász szó nélkül egy hoszszú kést húzott ki belső zsebéből. Nyitva volt. — Nézze, én ma vért akartam látni. Érti? ... Miért nem adtak maguk nekem ipart? ... Dehát... Aztán .., Részeg volt. A menet mégegyszer megállt, Szerdahelyi még egyszer szónokolt, szavalt, énekeltek. Aztán irány a templom. Az ajtó nyitva volt, az orgona búgott, a pap rövid beszédet mondott és békében elbocsátotta a híveket. Az este, ha lehet, még szebb volt, mint szombaton. A levegő enyhe, szerelmeseknek való. Még egyszer lehetett hallani a tanító úr ittasult hangját: — Talán egyszer majd belejegyzik a falu történetkönyvébe: élt itt egyszer Szerdahelyi György magyar tanító, aki a vérnélküli forradalom egyik bábája volt. Aztán be kellett látnia, hogy tévedett. Visszafelé döbbenten látta, hogy a pártház előtt konok összetartásban egy tömeg áll. Az ordítozás nem szűnt. A cél rögtön nyilvánvaló lett előtte. Odaállt eléjük. Beszélt, beszélt. A magyar név szépségéről, a forradalom egységéről, a jobb jövőről, amely holnap már bekopogtat. Hiába, azok nem hallgattak rá. Néhány hang jól hallhatóan hozzá is elért: — Elég volt a süket dumából! — Mit akar még itt ez az ökör? — Jobb lesz, ha idejében lelép! De azért még ottmaradt. Beszólt, kérlelt, nyugalomra intett. Mind jobban számyaszegett lett, hangja elelcsuklott. Azok a kapu ellen rohantak. Csak akkor oldalogtak el, amikor a levegőben egy repülőgép megjelent. De ez Szerdahelyi György tanító urat már nem találta ott. És másnap és harmadnap sem szerepelt sehol. A szerepeket átvették mások. Rá többé nem volt szükség. Csákvári János ilfOOApU) /eqyitftjíírt,.. Pártszervezeteink és a munkástanácsok kezdetben bizony nem míndenütt törődtek a termelés fokozásával. Ma már legtöbb helyen örömmel tapasztaljuk ennek ellenkezőjét. így van ez a Nagyatádi Fonalgyárban is. A pártszervezet a, oárt erősítése mellett legfontosabb feladatának tartja a termelés fokozását, s ezt elsősorban a kommunis*ák példamutatásán keresztül teszi. Amikor ott jártam, Horváth Sándornénak, a pártszervezet intéző bizottság elnökének 115,1, a párttagok közül pedig Raczkó Józsefnének 109,2, Németh Emminek pedig 108,4 1 százalékos termelési eredménye volt. A munkástanács ugyancsak mindent megtesz a termelés növelése érdekében. Somogyvári Ferenc, a munkástanács elnöke elmondta, hogy januárban 45 dolgozó teljesítette a tervet 100 százalék alatt. Ezekkel beszélgettek és áthelyezték őket másik gépre. Ma már legtöbben közülük is jóval felülmúlják а 100 százalékot. Anyag van az üzemben elegendő, a munkafegyelem, a hangulat jó. A pártszervezet és а munkástanács mint eddig, ezután is közösen dolgozik, hogy tovább növeljék eredményeiket. A HAZAFISÁG NEM DEMAGÓGIA Az elmúlt hónapokban sok szó esett a hazánkban lezajlott szégyenteljes eseményekről. A vélemények természetesen úgy alakultak, ahogy ki ki részese, avagy ellenrészese volt e tragikus napoknak. Ideje már tiszta vizet önteni a pohárba, világosságot gyújtani különösen az ifjú »hazafiak" fejében. »Diáktársak! Maradjatok hűek forradalmunk vívmányaihoz« írja nagybecsű ifjú »hazafiunk« rögtönzött röpcédulája. Tudomásom és a tények alapján hazánkban előre és tudatosan szervezett ellenforradalom volt. Az is igaz, hogy hazánk gazdasági politikájában meglévő problémák ezt elősegítették. Ez azonban nem ad alapot arra, hogy a történteket valami nemzeti forradalommá kiáltsák. Egy forradalom jellegét a marxista világszemlélet szemszögéből nézve az határozza meg, melyik osztály van hatalmon, melyik az, amely a hatalmat birtokába kívánja venni. Nálunk a hatalom birtokosa a munkásosztály volt és ma is az, szövetséggel a parasztsággal. Ebből fakadólag, aki e hatalom ellen fegyvert fog vagy fogott, ellenforradalmár, akár tudatosan vagy tudatlanul tette. A sokat emlegetett »forradalom« legfőbb vívmánya az országunkat ért Í6 milliárd forint kár és az oktalan véráldozat. ügy gondolom, ifjú barátaim, önökért a munkáshatalom eddig is sokat tett, kíván is még tenni — csakis ő tehet és tesz is. A munkáshatalom tette lehetővé, hogy a munkás és paraszt fiatalok tízezrei ma középiskolákban és egyetemeken tanulhatnak. Talán a múltban nem szívesen tanultak volna a munkás- és parasztfiatalok? Tanultak volna, azonban anyagi és egyéb okoknál fogva nem állt módjukban. És ha az általuk nagyon dicsőített »forradalom«, — amelynek eszmei védelmére önök röpcédulákat terjesztenek, győz, a munkás és paraszt fiatalok előtt a tudomány kapui újólag bezárultak. volna, 1919-ben nem-e ez történt, —■ kérdezzék csak meg szüleiket. Röplapjuk egy másik pontja a »független« ifjúsági diákszövetség megvédésére szólít. KI ellen kell a mi munkás és paraszt fiataljainknak »függetlenségüket« megvédeni? A munkás-paraszt hatalom ellen talán? Hisz e hatalom tette lehetővé, hogy ma tanulhatnak. E hatalomtól kívánnak függetlenek lenni? De kitől kívánnak függni? A tőkés rendszer ittmaradt roncsaitól? Zavaros gondolatok ezek, fiatal barátaim! Mi egyet kérünk és elvár unit önöktől. Tanuljanak becsülettel! Olyan becsülettel, mint ahogy munkásosztályunk dolgozott és dolgozik azért, hogy önök nyugodtan tanulhassanak. Önök közül sokan nemzeti hősöknek tartják magukat. Többen fegyvert is fogtak a proletárhatalom ellen. Nem a maguk hibája ez egészében, mi tudjuk. A Hamvasok és a hozzá hasonló nevelők bűne. Bűne a letűnt burzsoá rend maradványainak, kiknek csemetéit nem kö, JKártíria inkra arnkké emtékeglíak” HAROSBERÉNY 1919. AUGUSZTUS. Egyik $ - vasárnap reggel Csurgó felől autó kanyarodott be a községbe, amelyről fehérterrorista tisztek l három agyonkínzott kommunistát taszigáltak le. í. Adám, Farkas, Dohány elvtársakat. Jól ismerték őket fa község lakói, hiszen a tanácsköztársaság idején veг. zetői voltak a csurgói járásnak. A három elvtársat az j, el lenforradalmárok egész nap verték, ütötték, kínozj. ták, majd aznap este a régi községházával szemben jf egy eperfára felakasztották... Évek múltak el ezután. íj> Iharosberény lakói, amikor az öreg enerfa mellett i elhaladtak, titokban, de tisztelettel emelték meg ka^ lapjukat, s gondoltak arra a három emberre, akik a б község lakóiért is áldozták életüket. .. * Majd eljött a felszabadulás napja. Iharosberény £lakói arra a helyre, ahová a három kommunistát az el| lenforradalmárok felakasztották, emlékművet állította* Sezzel a felirattal: »Mártírjainkra örökké emlékezzünk«... Újból múltak az évek. Az öreg eperfából már Scsak egy csonk maradt meg, de ez a csonk és az em- Alékmű mindenkor arra figyelmeztette a község lakóit; soha ne feledjék el, mit tettek az ellenforradalmárok 1919-ben azokkal a kommunistákkal, akik a nép érdekében emelték fel szavukat... í 1956 október 29. Sötét borús, esős idő volt ezen a napon. Csurgó felől motorkerékpáron Penczinger elvtárs, iharosberenyi tsz elnök igyekezett hazafelé. A :csekei útkanyarban elhallgatott a motor hangja, s nem sokkal később a falubeliek lövések dörrenését hallották ebből az irányból. S azután amikor kimennek erre a helyre, motorkerékpárja mellett holtan : találták meg Penczinger elvtársat... • Ezekben a napokban kezdett tombolni az ellenforradalom. Üldözték, börtönbe zárták a kommunista (vezetőket, Iharosberényben az 1919-es kommunista ; mártírok emlékművét az ellenforradalmárok meg[rongálták, meggyalázták, a feliratokat levették (Ki törődött ezekben a napokban azzal, hogyan történt ;a haláleset, ki indított vizsgálatot, hogy mi okozta Jegy kommunistának, egy tsz elnöknek a halálát? — í öngyilkosság történt — állapította meg a nyomozás és ) Penczinger elvtársat eltemették... J Ezt a megállapítást azonban azok az elvtársak, lakik ismerték és szerették Penczinger elvtársat, nem tudták elfogadni és nem fogadják el ma sem. Nem? tudja elfogadni síró felesége, kislánya, akiktől aznapi este búcsú nélkül, örökre eltávozott. Nem tudják el-? fogadni azok az elvtársak, akiktől még aznap is fegy-C vert kért, s akiktől úgy vált el, hogy utolsó lchelc-í téig harcolni fog az ellenség ellen... A község kommunistáinak kérelmére újból el-"; rendelték Penczinger elvtárs halálának ügyében aj, vizsgálatot. A szálak azóta persze már szétkuszálód-C tak. Annyit azonban meg tudtak állapítani, hogv ok 2 tóber 29-én Penczinger elvtársat telefonon behívták? Csurgóra. Hogy ki hívta be? — azt már nem sikc-jrült kideríteni. Hány lövést hallottak eldörreni azna; £ este a csekei kanyarban, már erre sem akad tanú | aki emlékezett volna. Üjabb feltevések, következtéié sek, majd a kivizsgálás eredménye: Penczinger elv-2 társ saját kezével vetett véget életének. L Igaz hetek teltek el, s azt megállapítani ennyi* idő után nem lehet, hogyan történt valóiéban a halál-* eset. De azok, akik hazavárták őt, ma te azt mondj' a Penczinger elvtárs gyilkosság áldozata lett. ö, ak£ hosszú éveken át megalkuvás nélkül harcolt az el-* lenség ellen, nem lett volna arra képes, hogy az ellen- k forradalmárok elől a halálba meneküljön... у JTELYREALLT A NYUGALOM Iharosberényben és ma már negyvenhetén dolgoznak azí MSZMP soraiban. A kommunista mártírok emlékmű^ vét, amelyet az ellenforradalmárok megrongáltak. ú.:-‘ hói helyreállítják. Az emlékmű ott lesz a községben! ezzel a felirattal: »Mártírjainkra örökké emlékezünk-; És a község lakói — Adám. Dohány és Farkas elv ; társak - az 1919-ben mártírhalált halt kommunistákneve mellé gondolatban felírják Penczinger elvtár.; nevét is, aki szintén a munkáshalalomért áldozta életét... t Iharosberény lakói, kommunisták és pártonkívü-> liek nem felejtik el Penczinger elvtársat. Nem felejtik! el és mártírként tisztelik őt. De nem felejtették el azt» sem, hogy halálát azok az ellenforradalmárok okoz-j ták, akik újra fegyvert emeltek a kommunistákra,! akik fegyvert ragadtak, hogy megdöntsék a proletár-^ diktatúrát, a magyar munkások hatalmát. 5 Szalai László zösítettük ki soraikból, bízva abban, hogy megértik: kiváltságaik megosztása történplmileg szükségszerű. Továbbra sem kívánjuk ’ a tanulástól elzárni őket, ha elismerik a proietárhatalmat s azért becsülettel dolgoznak. S végül néhány szót a hazaszeretet, a hamfiság kérdéséről, tekintettel, hogy önök, fiatal barátaink, ebbe burkolva tesznek olyan apróságokat, hogy röplapjaikkal á kormány, a szocializmus ellen izgatnak. Igaz hazafi-e ma az, aki a munkás-paraszt hatalom ellen lázit? Nem! Mert az ellen az osztály ellen lázad, mely az élet hajtóereje, mely létrejötte óta soha nem tagadta meg önmagát. A munkásosztály vette kezébe a letaposott nemzet zászlaját 1919-ben, 1945-ben, 1956. november 4-én. A földesúriak, a burzsoá paraziták saját önző érdekeik céljából adták el hazánkat a történelem során olyan sokszor. Az ő hazaíiságuk csak addig tartott, amíg léha életük biztosított volt. Vagy talán önök azt hiszik, hogy a szocializmus ellentétes a hazáíísággal? Ha igen, akkor súlyosan tévednek. A szocializmus építése során az alkotás hevében lehet elkövetni hibákat — azzal a tudattal, hogy a nép érdekében történik az —, de nem lehet azt úgy feltüntetni, hogy a nép ellen irányul. 1945 népünk életében új korszakot nyitott, mikoris Szétzúztuk a félfeudális tőkésrendszert és a közel hárommüliónyi koldust jogaikba helyeztük. A föld végre azé lett, aki megműveli: a magyar paraszté. Ekkor nyílt meg igazán először a dolgozó nép gyermekei előtt a tudomány kapuja. Ezt a munkásosztály következetes harca tette lehetővé. Igaz, hogy a haladás útja néha elég rögössé vált, azonban minden nehézség és a vezetésben elkövetett hibák ellenére a jövő útja, a nemzeti felemelkedés útja a szocializmus. Csakis az osztálynélkü.’i társadalom az, amely a nemzet érdekeit minden polgára részére azonossá teheti. Csakis az osztálynélküli társadalom az, mely minden nemzedék érdekeit azonossá, összeegyeztet hűtővé teheti. A soviniszta, nacionalista elmélet, a háború, a gyűlölet szitása a nemzetek sírásója. A kommunisták pedig szerte az egész világon az emberiség jobb létéért, egymás megértéséért harcolnak. Van-e a tőkés világnak egyetlen szószólója, áld saját anyagi érdeke nélkül, a dolgozók bőrére, ha úgy tetszik, vérére ne cselekedne. Nincs! Talán az arab rilág ellen indított legutóbbi támadás az arab nép érdekeit szolgálja? ügy gondolom, nem. Önök, ha valóban hazafiak akarnak lenni, tanuljanak! Legyenek művelt és okos emberek, hogy jobban, tudásban gazdagabban kapcsolódhassanak be a szocializmus építésébe, akár az üzemekben, szántóföldjeinken, intézményeinkben, a tudományos munka bármely területén. Tanuljanak meg hűek lenni a proletár internacionalizmus szelleméhez. Akkor elmondhatják mágukpról, hogy igazán hazafiak. MARTON JANOS. A pincérfiú — Tessék parancsolni, kérem ... Sertéssült körítéssel... Italt hozhatok? — Udvarias és gyors fiú Málovics Árpi, a barcsi földszövétterem pincér tanulója. A mester — Latin József — szeretettel oktatja ifjú növendékét, s szűkszavú véleményét így fogalmazza meg: Akarat van a fiúban, jó pincér lehet belőle
