Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-09 / 57. szám

Szombat, 1957. március 9. SOMOGYORSZAG 3 A MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA A gazdaságos bérezés kialakításán dolgozik az építőipar munkástanácsa Az építőipar egyik területe volt a helytelen bérezési rendszernek. Fo­gyatékossága a túlfeszített norma­­rendszer bevezetésével érte el tető­fokát. Ez a rosszul alkalmazott bér­rendszer nemcsak hogy túlhajtott volt, de sok csalásra is okot és alkal­mat adott. Akadtak ugyanis olyanok, akik a túlfeszített tételeket sehogy­­sem tudták teljesíteni, és hogy átlag­­keresetük mégis meglegyen, külön­böző csalási módszerekhez (adat el­ferdítés stb.) nyúltak. Ráfizetett a vállalat, a dolgozó keresete pedig mégsem volt kielégítő. Az október után kialakult bérezés­ben nálunk is számos jogtalan kö­vetelés megvalósult, a következmény már jólismert: a bérek mögött ter­mészetesen nem volt meg a megfe­lelő termelés és felbillenés fenyeget­te a vállalat gazdasági egyensúlyát. A munkástanács hamarosan belát­ta, hogy az ilyen »dinom-dánom« írem tarthat tovább, és ha tüstént nem keresnek más megoldást, rö­videsen végzetes lehet ennek a bé­rezési formának káros hatása. így született meg az elgondolás, majd a határozat és a kivitelezés egy olyan bérrendszerről, amely a vál­lalatnak is, és a dolgozóknak is meg­felelő lehet. Röviden úgy jellemez­ném ezt.a formát: hogy órabér és mégsem az ismert kapitalista órabér­forma, hanem számos vonása hor­dozza magában a normarendszer egészséges, jól bevált tulajdonságait. A vállalat olyan órabéreket állapit meg az egyes munkaterületekre — * már korábban kiadott és ismert maximum és minimumok között —, amely mögött, ha meglesz a kisza­bott, kívánt termelés, akkor a vál­lalat is és a dolgozók is mindenkép­pen csak nyerhetnek. A munkahelyek dölgozói írásban, szerződéses viszony formájában ga­rantálják a bér mögött megkívánt termelés teljesítését. Szemléltetés­ként hadd említsek egy példát: A 120 kilowattos transzformátor-állo­más dolgozói a következő írásbeli kérést nyújtották be a vállalathoz. Az ott meglévő létszámkerettel vál­lalják az építkezés teljes befejezésé­ig a munkát. A munkahely műszaki vezetői és más dolgozói közös döntés alapján elvégzik ki-ki képessége sze­Vfste van. Vastag szürkeség ta­­karja a házat. Bizonytalan léptekkel, botorkálok át az udvaron. Sötétek az ablakok is. Reménytele­nül nyomom le az előszoba ajtajá­nak kilincsét, amely azonban, kelle­mes meglepetésemre, enged. S lám, в konyha ablakán megcsillan a biz­tató tény. Nem. Nem, a lámpa­­világ ... A tűzhelyből csapódik ki néha a láng, amint a platni nyílá­sáról a háziasszony gyakorlott moz­dulattal leemeli a sistergő palacsin­tasütőt, hogy a piruló tésztát a le­vegőbe dobva megfordítsa a másik felére. Hogy ezt miért csinálja sö­tétben, nem kérdeztem. Lehet, hogy petróleumot spórol. Fontos, hogy itt­hon találtam valakit. S különben már gyújtja is a lámpát. A világ­nál mindjárt rámismer s hellyel kínál. Közben megnyugtat, hogy ha­marosan itthon lesz a férje, akit keresek. Ёп meg biztatom, hogy ne zavartassa magát, csak süsse a pa­lacsintát, mert bizonyára éhes lesz az ember, mire hazaér... — Bizony, most kijut a munká­ból mindannyiunknak — mondja Schilling Istvánné, s közben sietve forgolódik a tűzhely, meg az asztal között. — Én is most értem haza. Azért kell sietnem a vacsorával. A férjem, meg a fiam még ott vannak a tsz-istállónál, az állatokat etetik. — Szóval mégis megmaradt a szö­vetkezet? — Eh, dehogy... A régi, az Uj Élet teljesen felszámolt. Ezt a mos­tanit, a Kossuth-ot nemrég alakí­tottuk. — Hányán vannak, ebben az új szövetkezetben? — Hát nem sokan. Mindössze, hat család, tizennégy taggal. De ez az­tán mind olyan ember árnyal f tény­leg ragaszkodik a csoporthoz. Igaz, amikor már sokat szekáltak bennün­ket az ősszel a kilépők, én is azt mondtam az uramnak: lépjünk ki. Néha jó is, ha az ember nem hall­gat az asszonyra — mosolyog széle­sen. — Meg az én uramat nem is lehetne lebeszélni erről az útról.., Most már nem is kell kérdeznem. Megeredt az asszony nyelve, amely­nek nyomán megelevenedik előttem, ami a mikéi szövetkezetekben az ősz óta lejátszódott. rinti bérezési besorolást. A vállalat megszabja az elérendő termelési szintet és az órabér szerint kialakult egy főre eső termelést. Ha a termelési szint meghaladja a kifizetett órabérekhez szükséges ter­melési szintet, akkor a munka be­fejezése után a megtakarított bért az illető munkahely dolgozói maguk között a besorolás szerint osztják fel. Vállalják azonban azt is, hogy ha a megállapított termelési szintet nem érik el az előírt teljesítési szint­nek megfelelően, menet közben is csökkenhet az órabér. Természete­sen a kiszabott órabérre jön még a tíz százalékos béremelés, és a tizen­öt százalékos idénypótlék is. (A mi­nisztérium az építőipart is idény­munkának ismerte el, és a fagyszü­netre a tizenöt százalékos idénypót­lék bevezetésével nem fizet ki bért.) Ennél a formánál önálló elszámo­lási egységgé válik az egyes munka­hely és szabadabban érvényesülhet­nek az ésszerű javaslatok és a mun­katerület valamennyi dolgozója ér­dekelve van a kívánt gazdaságos ter­melési szint elérésében. így minden­képpen csak a gazdaságosság elve érvényesülhet. Ez a bérezési forma igen nagy megelégedést váltott ki a vállálat dolgozói között és a munkástanács, valamint a vállalat vezetői reménye­ket fűznek hozzá. Ezzel biztosított­nak látják a vállalat gazdaságos működését és valamennyi dolgozó igazságos, megfelelő bérezését. Fehér Ferenc, a Somogy m. Építőipari Vállalat munkástanácsának tagja. „Élő, eleven kapcsolatot az emberekkel" Nemrégiben ezt a élt tűzte maga elé a barcsi községi pártszervezet. A kezdeti gondok után most már többé-kevésbé megerősödtek, s a 42 kommunista úgy látta: többet kell tenniük. Mindeddig a szervezési munka tüzében elfeledkeztek a legfontosabbról, a politikai munkáról. Vagy ha egyes esetekben beszélgettek is az emberekkel, kutatták véle­ményüket, javaslataikat, ezt teljesen különválasztották egyéb irányú te­vékenységüktől. (A politikai munka hiánya egyébként nemcsak náluk, a barcsi járás csaknem valamennyi szervezetében érezhető.) A községi pártszervezet tagjai között is voltak olyanok, akik külön­böző okokat. keresve sokáig elzárkóztak a néptől, sőt titkolták, hogy egyáltalán van pártszervezet, s annak ők is tagjai. Mások felülről való irányítástól várták a politikai élet kibontakozását, s ezért elégedtek meg mindeddig a szervező munkával. A múlt heti taggyűlésen azonban rádöbbentek a kommunisták, hogy ez az elzárkózás nem segít, sőt gátolja a párt, a kommunisták tevékeny­ségét. S hegy helyrehozzák a hibát, arról vitatkoztak: milyen légyen a szervezet helyi politikai munkája, hogyan közeledjenek az emberekhez. Még ezen a taggyűlésen is hangzott el olyan vélemény, hogy »-miért beszélgessünk mi olyanokkal, akiket úgysem tudunk meggyőzni«. A többség azonban szót emelt az ilyen nézet ellen. Úgy határoztak, hogy a szervezet tagjainak elő kell jönni az ismeretlenség homályából, hogy élő, eleven kapcsolatot teremthessenek az emberekkel. Ahogy Vincze János MSZMP-elnök elmondta, a kommunisták nem akarják feltámasztani a népnevelő-gárdát. Ez a módszer nem sok jót hozott a múltban, papírformára pedig nincs szükség. Helyette a kommu­nisták — nemcsak mint az üzem vagy vállalat dolgozói —, hanem mint párttagok is legyenek ott, éljenek az emberek között. Vitatkozzanak, egymás megismerésével kerüljenek közelebb a dolgozókhoz és bátran álljanak ki, hirdessék a párt igazát. S ha ez elhatározást tettek követik, könnyebb lesz megteremteni a pártmunkában annyira nélkülözhetetlen tömegkapcsolatot. — Embercsempészt tartóztattak le. Fuisz Imre taranyi lakos, március 2-áról 3-ára virradó éjszaka Fuisz Pál taranyi kulákot lovaskocsiján Heresznyére vitte, aki onnan Jugo­szláviába szökött. Az embercsempész ellen megindították az eljárást. — Garázda fatolvaj felett mond ítéletet hamarosan a bíróság. Balogh György 55 éves földműves, nagyba­jom—felsőkakpusztai lakos, 13 darab élő akácfát engedély nélkül vágott ki az erdőből, melyért bűnvádi el­járást indítanak ellene. — Több ezer óra érkezik az NDK- ból. A lipcsei vásáron tartózkodó ma­gyar kereskedelmi delegáció megál­lapodást kötött egy német céggel, különféle karórák szállítására. Két­féle árban mintegy 7000 Preciza márkájú férfi karóra, több mint öt­ezer Diva márkájú — három minő­ségű — női karóra érkezik. A má­sodik negyedévben még több ezer miniatűr köves ébresztőórát, óraal­katrészt és szintetikus úton előállí­tott rubin órakövet is szállítanak. — Eldugott fegyvert találtak Kai­ser György 9 éves és Molnár Anna 10 éves balatonkiliti gyermekek, akik játszás közben észrevették, hogy a lakásukhoz közel lévő gyepűben egy darab katonai karabély van elrejtve, tíz darab lőszerrel együtt. A fegy­vert is és a lőszert is beszolgáltatták a rendőrőrsnek. — Margit hercegnő elutasított ké­rője. Sofus Christian Pedersen, 41 éves gazdag dán vállalkozó, az AP jelentése szerint már negyedszer kí­sérli meg hiába, hogy találkozzék Margit angol hercegnővel és felesé­gül kérje. Pedersen néhány hónappal ezelőtt álmot látott, amelyből meg­tudta, hogy Margit hercegnőnek sür­gős szüksége van rá. Az angol ható­ságok azonban, amikor tudomást szereztek szándékáról, megtagadták tőle a vízumot. Igazolásul Pedersen megmutatta az újságíróknak útleve­lét, amelyben négyszer egymásután ott díszeleg az angol hatóságok »nem kívánatos« pecsétje. — Alkulcsos tolvajok jártak már­cius 6-án Komáromi Imre balaton­őszödi lakos kamrájában, ahonnan 2240 forint értékű sertéshúst és lisz­tet vittek el. A nyomozás folyik a tettesek kézrekerítésére. — Marcaliban nyerték a Könyv­terjesztő Vállalat által rendezett könyvsorsjátékon az 1410 forintos porszívót. Deme János a szerencsés nyertes. Sokan pedig negyven—száz forintos könyvnyereménnyel gazda­gították könyvszekrényeiket. Szerkesztőségi üzenetek Gergő Árpád Lad. Kérelmével for­duljon a helyi tanács elnökéhez. Szigeti Lajosné Kaposvári Május 1 utca 48. Kérelmével forduljon bi­zalommal a Megyei Tanács Igazga­tási Osztályához. Saághy Géza, Kaposvár, Kovács S. Gy. 10. Észrevételét közöltük a Me­gyei Tanács Egészségügyi Osztályá­val. Cslky Gergely Színház: Este 6 órá­kor az AlekszandroV együttes ven­dégszereplése. Vörös Csillag: Rumjancev ügy. 5, 7 és 9 órakor. Szabad Ifjúság: Visszaélés. 5, 7 és 9 órakor. ^■opl-Rónai Múzeum: Régi nagy­mesterek kiállítása, Kaposvár város­történeti, somogyi népművészeti ki­állítások. Megyei Könyvtár: Könyvkölcsön­zés és olvasótermi szolgálat 13—19- ig. Ifjúsági Könyvtár: Könyvkölcsön­zés 13—18 óráig. 2. sz. fiókkönyvtár, Petőfi utca 69.: Könyvkölcsönzés 15—19 óráig. 3. sz. fiókkönyvtár, Nyár utca 3.: Könyvkölcsönzés 14—18 óráig. 4. sz. fiókkönyvtár, Vöröshadsereg út: Könyvkölcsönzés 14.30-tól 18.30 óráig. 1 ... . Miközben a palacsinta sült Schilling István néhányadmagá­­val éppen a volt Uj Élet elnökénél, Pitz Gézánál tartózkodott. A szövet­kezet sorsáról beszélgettek. Egyszer csak egy fiú rontott rájuk lihegve, ijedten újságolva, hog-y fel akarják gyújtani a szövetkezet portáját. Schilling István nem teketóriázott, mintha villany rántotta volna fel a székről, rohant egyenesen a termelő­­szövetkezet központjába. Az istálló­­ajtónál magához vett egy vasvillát, s odamutatta az ott ólálkodó su­­hancoknak. Közben odaért Pitz Gé­za és a többiek is. Ezt látva a né­hány tejfelesszájú ■»forradalmár«, jobbnak tartotta, ha eloldalog a szövetkezet közeléből. Ettől kezdve Schilling István vagy másfél hónapon át minden éjszaka őrt állt a közös portán. Már a ki­merültség majd levette a lábáról, de nem tágított. Mindenre elszántan vigyázta a közös vagyont a fenye­gető veszélytől, az eltékozolástól. Erre csakis a szövetkezet igazán hű katonája képes. S 6 állta a sarat. Eredményesen. Mert bár a tagság szétszéledt, de a közös vagyonban nem esett kár. Ezután azt tartotta a legfonto­sabbnak, hogy visszatérítse a jó út­ra az eltévelygőket. Sajnos, ez már nehéz, nagyon nehéz volt. Korábbi harcostársai, akikben a végsőkig bí­zott, azok is cserben hagyták. Pitz Géza és Odor Károly, akik mindig azt hangoztatták, hogy 6k sohsern hagyják el a közöst, félreálltak. Hogy mi késztette őket erre az el­határozásra, a félelem-e, vagy vala­mi számítás, ki tudja?... Schilling István csak azt sajnálja, hogy csa­lódott ezekben az emberekben. De a harcot nem adta fel még akkor sem. Még az Uj Elet Tsz felszámolása folyt, 6 már szervezte az új közös­séget. Hat év alatt megismerte a szövetkezet tagságát. Mint párttit­kár, sokat foglalkozott az emberek­kel. Ismerte családi, anyagi és egyéb dolgaikat, gondjaikat. Persze, ezután is érték meglepetések. Olyan embe­rek is visszautasították biztató, hí­vó szavát, segíteniakarását, »kiktől nem várta volna Г Ж?jszakákon át gyötrődött. Mi lelte az embereket? Hisz olyan szépen bontogatta már szir­mát a szövetkezet! Még a gyengébb emberek is becsületes megélhetés­hez jutottak a közös jövedelemből. A múlt évben már egy-egy munka­egységre a 35 forint készpénzen kí­vül még 3,6 kiló kenyérgabona, 1 kiló májusi morzsolt kukorica, 3 kiló burgonya és 1 kiló széna is jutott. Hát hol kereshet ennyit akármelyik parasztember? S főleg az nem fért a fejébe, hogy olyanok is egyéni sorba álltak, akik azelőtt is csak nyikorogtak, míg a közösbe nem léptek. Itt van például Keszt­helyi Ferenc. Tüdőbeteg ember, nem bírja a nehéz munkát, pedig tízedmag&val ül az asztalhoz. Vala­mikor a postán dolgozott, de beteg­sége miatt ott sem alkalmazták. A négy hold földje pedig nem ad még kenyérrevalót sem. ekkora csa­ládnak. A szövetkezetben megtet­ték könyvelőnek. Ezt könnyen el­látta ... A feleségének a. kamasz­­kodó gyerekei is segítettek már a közösben. Tavaly 1300 munkaegy­séget írtak javukra. Erre csak kész­pénzből több mint 35 ezer forint jutott. S kenyérgabonából mintegy 46 mázsa volt a részesedésük. Vajon jut-e ezután ennyi pénz a bukszá­jukba, s ennyi kenyérnekvaló c padlásukra egy év alatt az egyéni sorban? Segítse őket az Isten, de aligha... És a tartalék is kifogy egyszer. S mi a csoda baja lehetett a szövetkezetben Kis Gyulának, a juhásznak? Egyedül iefelgztte a nyájat, a felesége nem dolgozott, mégis már tavaly házat vett és még épített hozzá egy szobát, meg egy kamrái. A múlt évben 580 munka­egységet számoltak el neki. Tán ar­ra számított, hogy ha feloszlik a szö­vetkezet, akkor az összerakott kis tőkéjén megveszi a juhnyájat? Más oka nem lehetett. No de próbálja szerencséjét most »maszek« juhász­ként, ha nem elégedett meg azzal, amit a közös nyújtott neki. Hanem ez a Szűcs Györgyné, hogy kilépett, ez igen sajnálatos számára. Hetedmagát kell eltartania a nyolc hold földjéből. A gyerekei még ap­rók, a férje pedig csonttuberkuíó­­zisban szenved már évek óta. Míg a szövetkezetben volt, az SZTK út­ján olcsón megúszták a kórházi költséget, az orvosi kezelést. De most már mindez pénzbe kerül neki. Hát hova jut ez a szegény család?! fízinte belefáradt Schilling Ist­­^ van a latolgatásba. De hát, ha nem kell a jó szó ezeknek az embereknek. Hát nem fog misét szolgáltatni értük ... összefogott az­zal a néhány családdal, akiket jobb belátásra bírt. Maradt a közösben nekik 290 hold föld, amelyből 120 hold szántó. Átváltották a régi szö­vetkezetből 16 szarvas jószágot. 60 sertést és 300 juhot, övék leit a ha­lastó, a daráló., a fűrészgatter és a. tehergépkocsi is. Igaz, van egy kis tartozásuk, de sebaj! Szépen göm­­bölyödik a közös ólban 40 sertésük, amelyek már darabonként olyan 70 kilósak. Ezek a tavasszal eladásra kerülnek. Szép summát kapnak ér­tük. Nemrég halászták le a halas­tavat (az ősszel elmaradt a viszály­kodás miatt), s a halért is kaptak pénzt. A daráló, meg a fűrészgatter is mindennap pénzt hoz a közös kasszába, Egyszóval nyugodtan, biz­tosan néznek a holnap elé az új utat járó mikeiek. Es az ő kezük­ben van a posztó is, meg az olló is Я dáig jutottunk a beszélgetcs­­■* sei, miközben kisült a pala­csinta,, s lekvárral megtöltve ott állt az asztalon, egy tálban felpú­pozva. Éppen jókor ért a gazda. Szélesvállú, markánsarcú ember... Titkolja fáradtságát, de vérágas, ál­matlan szemei elárulják ... Csak nézem, nézem, fundálom ezt az egy­szerű embert, s amint kimérten, barátságosan beszél, azon töröm az agyam: mi az, ami ezt az embert igy megerősítette a szövetkezésbe vetett hitében? Talán a gazdasági előnyök, a jobblét, a biztonságosság, amik már hetedik éve kötik a szö­vetkezethez? Biztos, hogy ez is. Mert Schilling István csak most, az élete delén érte meg \ azt, hogy saját házában lakjon. Eddig csak ketten a feleségével dolgoztak a közösben. Egyik fiúk, a 18 éves Pista, a gép­állomáson traktoroskgdott, a Kiseb­bik, a Jóska pedig a Kaposvári Mezőgazdasági Technikumban tanul, S mégis az utóbbi két év alatt a közösből szerzett jövedelmükből olyan szép házat építettek maguk­nak, hogy akárki megirigyelhetné. Két nagy szoba, előszoba, konyha, kamra és egy nagykamra teszi ki a takaros épületet. És a helyiségek nem földesek, mint számos paraszt­háznál, hanem cementlaposak, illet­ve deszkapadlósak. Tavaly Schillingék 760 munka­egységre részesültek a szövetkezei jövedelméből. Eszerint a közel 30 mázsa kenyérgabonán és a 22,8 má­zsa burgonyán kívül több mint, 26 ezer forint készpénzt vittek haza a közöből. Nyilván, ha a 11 holdjukat egyénileg művelnék, ennyi nem jön­ne a házhoz. S hogy el ne felejtsük, a múlt évben még a háztáji serté­sekért is kapott 900(f forintot a Schilling-család. Tehát már ezek a tények is indokolttá teszik Schilling Istvánék ragaszkodását a szövetke­zethez. De ez még nem minden. Hisz ahogy fentebb 'jrtam, solcan kiléptek olyanok is, akikhez semmi­vel sem volt mostohább a liözös. Valami más is lakozik ebben az em­berben, ami megkülönbözteti az át­lagembertől. S ezt ő röviden így fo­galmazza meg: »Én kommunista va­gyok Igen, ez az. Schilling István zzig­­vérig kommunista. Olyan ember, aki a legkritikusabb időkben is szentül hitt és bízott a kommunista esz­mében. Olyan ember, aki a gyakor­latban is meggyőződött arról, ariút a párt tanított neki a , parasztság jövőjéről. ЖГ о de most már ne zavarjuk tovább, hadd ojtsa , éhségét az illatosán gőzölgő 'palacsintával. Mert ennyi munkához, fáradsághoz bizony kell az erő. SZŰCS FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom