Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-08 / 56. szám
A BARCSI JÁRÁSBÓL JELENTJÜK: A barcsi fűrészüzemben nagy lendülettel folyik a munka. Ebben az évben mintegy 35 ezer köbméter fa feldolgozása vár az üzem munkásaira. Képünkön Molnár József faragó, a kereszífűrész-üzem egyik dolgozója. Üzemkorszerűsítés, vagy eldobott ezrek A Barcsi fűrészüzem a megye egyik legjobban működő üzemei közé tartozik. Terveit nyereségesen tdjesítette az évek folyamán. Pées_ Nagykanizsa és a megye különböző területén lévő állami gazdaságok szállítják faanyagaikat ide feldolgozásra. Jellemző az üzem életképességére, hogy október után is gyorsan talpraállt, s olyan béreket dolgozott ki a jövőre nézve, amely kedvező a dolgozóknak és gazdaságos az üzem működésére nézve. A fűrészgyár régi keletű. Korszerűtlen gépek világában indult, amikor is egyetlen energiaforrásként csupán két kiöregedett gőzgépet kaphatott. Nos, az élet nem állt meg — a munka sem, annál inkább az üzemfejlesztés programja. Mégha csak megállt volna...! De kezdjük csak az elején. Amikor már úgy látszott, hogy tarthatatlan a jelenlegi energiahelyzetüfe, hozzáláttak a villamosításhoz. Nagy költséggel behozták a távvezetéket. De csak az üzem kerítéséig. Tovább egy tapodtat se. És közben naponként érkeztek a villanymotorok, hogy majd az újonnan bevezetett árammal üzemeltetik. Egészen addig érkeztek, mígnem lassan számuk 40- re szaporodott. Nos, mit lehet ilyenkor tenni. Itt van a távvezeték, itt vannak a villanymotorok, a belső villamosítás megejiésével százszázalékos korszerűsítést lehet elérni. No, de ez túl egyszerűnek látszik. És félő, hogy esetleg meg is valósult volna. Voltak azonban, akik így okoskodtak: A behozott távvezeték csak hadd maradjon. A belső villamosítást el lehet tenni a következő évtizedek perspektívájába... A motorok? — Hát a motorokat pedig elküldözgetjük innét valahova. így fogy el napról napra a negyven villanymotor és ma az üzemet már csak egyetlen kihasznált gőzgép látja el energiával úgy, hogy amíg az egyik üzemrész működik, addig a másik három áll, miközben félő, hogy egy napon a fűrészcsaraok is rájuk szakad... Mi ez?' Hol térülnek meg a távvezeték behozásáért kiadott ezrek? Ki fizeti meg a villanymotorok küldözgetésének költségét? Kinek a zsebéből mennek az üzemrészek időszakos leállításából kárbavesző tízezrek? — Illetékesek! Hát hol itt a szív, a lelkiismeret?! Lehetséges ennyire félremagyarázni, elferdíteni a szocializmus nyújtotta nagyszerű fejlődési lehetőségeket? Nem lehet többé viszszahozni az elfecsérelt pénzt. Ami ezzel az üzemfejlesztéssel történt, embertelenség és az ésszerű gazdaságpolitika megcsúfolása. Vajha félretennék már az ilyen és hasonló intézkedési módot! Az 1500-as évekből maradt fenn a képen látható, nagyméretű török kút, mely a vár közelében épült. Tetején még néhány évvel ezelőtt látható volt a török félhold, most az iskolában őrzik. E régi, történelmi emléket; nagyon elhanyagolják a babócsaiak. Hogy neve fegyen a burgonyának Ж GEN, ARRA TÖKEKSZE“ NEK Mariettsapuszíán a kísérleti gazdaság vezetői, dolgozói, hogy nevet szerezzenek újabb és újabb fajta burgonyának. Mivel foglalkozik es a kis üzemegység, a mezőgazdasági tudomány felvirágoztatásának eme műhelye? — A kísérleti gazdaságok tájintézetek -- adja meg a felvilágosítást Petres Imre gazdaságvezető. — Minden talaj- és klimatípuson van belőlük egy-egy. Nekünk kettős feladat jutott osztályrészül: tudományos kísérletekkel megkeresni a somogyi savanyú talaj legjobb agrotechnikáját és előállítani az egyes talajféleségeket leginkább kedvelő vetőburgonyát. — Ez utóbbi feladatunk a legdöntőbb, hiszen a Dunántúlon egyedül mi foglalkozunk burgonya nemesítéssel — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Walter Károly tudományos munkatárs. Nemesítőtelepüket szinte megszámlálhatatlan fajta burgonya -népesíti« be. Mindegyik új nevű burgonya keresztezésből születik. Különösebben nem dédelgetik egyiket sem. Azt a gondozást, talajelőkészítést adják meg nekik, amire mindegyik nagy- és kisüzemi gazdaság képes. A ki nemesített vetőgumót elküldik a Dunántúl különböző részeire, s figyelik, hogyan viselkedik az új növény az új környezetben. Ahol, amelyik fajta beválik, azt szaporítják. Beválás, elismerés, névadás — ezt a hármas lépcsőfokot kell megtennie az új burgonyának, mielőtt elindulhatna hírnévszerző útjára. Ám, ez nem megy máról-holnapra, négy-öt év is eltelik a siker vagy kudarc bebizonyosodásáig. Eredményeket máris tudnál: felmutatni. A Sárga kiflinek a hozamát keresztezéssel másfélszeresére növelték. Nagyon szeretik ezt a fajtát a külföldiek, de főleg az osztrákok. A Nagybaráti Állami Gazdaság ebben az. évben egy holdat ültet be Sárga kiflivel. A Somogyi 4-essel két év óta kísérleteznek. Zirc környéken Pcrván 160, Bafconyszentlászlón pedig 200 mázsát adott holdja a múlt évben. Somogybán is előnyös ezzel foglalkozni, mert korán, augusztusban beérik, időben földbe kerülhet utána a rozs. A Somogyi 7-es burugonya jól bírja a szárazságot. Ötvenkettőben, abban az aszályos évben ótven százalékkal nagyobb termést adott ez, mint a többi fajta. Legnagyobb reményük a négyéves Somogyi 1430-ashoz fűződik. Tavaly a Dunántúl huszonöt különböző helyére küldtek vetőgumót. Most bővül kísérletezési körük. Bábolna és Pápa környékén is helyeznek el újfajta burgonyát. Dunakilitin pedig az öntéstalajt szerető gumókat ültetnek. A gyadcorlet majd megmutatja, hol milyen burgonyaféle él meg a legjobban. Az ország több mint húsz fajta kísérleti állomásának összesített adatai pedig eldöntik, melyik burgonya érdemel új nevet. BÖGÖTEMETÉS pKTELEN RICSAJ, *CSÖ*-J RÖMPÖLÉS, sípszó, kurjongatás és százféle zörej veri fel az utcát ilyenkor farsanguiólján. Délben kezdődik a zenebona, s nem ér véget, csak másnap reggel. Ügy mondják: maszkába öltözik ilyenkor minden valamirevaló népzenész. Egyikük a kolompárcigány jelmezét. ölti magára, mások oláh cigányként jelennek meg. Van köztük kéményseprő, parasztmenyecske, köszörűs, drótos és batyuba kötött apróságot cipelő cigányasszony. Babócsán különösen nagy népszerűségnek' örvend e régi szokás. Elvégre a farsangot végigmuzsikálták a zenészek, még húshagyókedden is dolgoztak, miért ne érdemelnének ok is egy napot, amikor kedvükre kimulatoz-VISZONTLÁTÁSRA, MAMA! Egyszer csak eljött a pillanat. Húzta, ameddig csak húzhatta a búcsú napját, de hát most itt van. A legközelebbi vonattal menni kell. Előtte még a titkos ismeretlen félelmetes varázsával, egy bánya minden vonzalmával, döbbenetességével, — az energia kikitermeléséért dúló élet-halál harcával, amelyet naponként meg kell vívni, — mögötte egy kedves, gyermeki múlt, csendes virágos nyarak, a puszta tele, a falu békéje: Tarnócza. — Fiszter Jóska a 22 évével most egy pillanatra a búcsú előtt összehasonlítgat, — mert olyan a búcsú, hogy az utolsó pillanatban is ott dörömböl a kétely: érdemes lesz-e menni, megérie felcserélni a községi tanács hivatalsegéd! állását, a virágágyak gereblyézését, a bánya félelmetes nagyságával, ezernyi nehéz változatával. .. Lesz-e ereje majd hozzá, vagy csak könnyelmű, fiatalos hév, a bányászinduló akkordjai csalják? — Elválik. Most úgy érzi, menni kell, hívja, várja, szólítja a pécsi uránium bánya és történjék akármi: menni fog... Sokáig szótlanul gyalogoltak. Az anyja szomorúan ment mellette. Barcs előtt megálltak. Hát akkor... — Gondold meg, Jóska,... gondold meg fiaim, nagyon gondold meg — törte meg a csendet az idős Tisztemé. Tudod, Jóska én egy kicsit magamnak neveltelek, hiszen te vagy az egyetlen, akire támaszkodhatok. — Bátran támaszkodhat rám eztán is, édesanyám. Bízhat, számíthat rám. Jobban, mint eddig. Egy-két év és annyi pénzt küldök, hogy itthon a negyedét sem tudnám megkeresni. Milyen jól fog esni. Addigra úgy is felemészti összes pénzünket a húgom kistafírözása. Várjon csak türelemmel. Egyszer csak kopogok.. . mint bányász és a bánya üzenetét hozom... Jaj, majd, elfeledtem: mától maga is munkásasszony .lett a fia után. József Attila lesz a költőnk ezután. Tanultam is tőle egyverset. Hogy is?... »Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva.« — Na ne sírjon... sokat gondolok haza Tarnócára. — Isten vele. .. Sokáig nem nézett vissza. A lábai mintha futásra nógatták volna és valami kegyetlenül csípte a szemét és szorongatta a torkát. Ejnye Jóska, no, — mi az, csak nem a könnyed... egy bányászlegény! Te, meg ne tudják Pécsett, mert örökké ezt hallod: elpityeredtél, amikor elhagyott az anyád. Ja barátom, aki bányásznak indul, az legyen bányász. Aki ötezer forintot akar havonta, megbecsülést, tiszteletet óhajt szerezni magának, tudjon is áldozatot vállalni, kockáztatni, küzdeni egy ország felemelkedéséért. Szóval ne csak a virágos parkban érezze jól magát, mert valid meg Jóska, még ha olyan szép volt is a virágos park, azt azért hamar szétrúgják a tyúkok... Férfi eddig még nem voltál. Gyerektörténet mind, ami eddig megtörtént, az igazi, a férfikor ezután jön. De azért... —... Hanem, ha rászoksz Pécsen a jampira... — hallotta most a tanácstitkár nevető hangját. —... Aztán ne hogy két hét múlva ne tudd kimondani a nevedet — toldta meg a búcsúbeszólgetcst a jóságos arcú tanácselnök Tarnócán. Visszanézett: az anyja már csak parányi feketeségnek látszott a távolban és éppen összehajoltak fölötte a tarnócai fák... Tarnóca! — sóhajtotta. Dehogy feledlek el, a te nevedet se, a magamét se: Fiszter Jóska — így mondom mindenkinek: falusiasán. Mert azért Tarnóca mindig velem lesz, Tarnócát örökké őrizni fogom. Úgy érezte, hogy a tavaszi napsütésben egy óriási zenekar, az egész határ és búcsúindulót játszik minden kis hangszer. Elindult és ahogy átlépett a falu határán, feléje dübörgött. már a jövő: Igen, ő már félig egy új sereg között menetelt, akiket hősöknek, bányászhősöknek hív a világ, a vállán a csákánnyal, mellettük apró lámpák imbolyognak. A sereg nő, egyre nagyobb lesz és büszkén barsannak a bányászindulók... csurom víz lett a homloka. Bányász kell... a bányászokra szükség van ... ! — mondta és nem fordult vissza többé. így mént el Fiszter Jóska tarnócai fiú. Bányász lett, mert hivatást érzett rá. És így mennek el sokan mások, akiket hív a bánya’ és a hívásnak nem tudnak ellenállni. Milyen jó, hogy így van ez. Ehhez a munkához valóban hivatás kell. Azt kívánjuk: küzdjetek munkátokkal a szocialista jövőért. Harcotok legyen győzelmes. Jó szerencsét hozzá! Sz. N. •• hatják magukat? Kinevezték hát a csütörtököt a bőgőtemetés napjának, s akkor aztán övék a világ A tarka, színes forgatag végigkurjongatja az utcát. Külön táncosaik is vannak. Mert ugyebár a mulatozáshoz pénz is kellr a házaknál bizony nem szórnak garast a tálcára holmi födöcsörömpölés élvezetéért. Hanem, ha a ‘táncosokat meglátják, egyszeriben megnyílnak a pénzes hugyellárisok, s mindjárt jókedvűen rikácsol a maszkába bújtatott népség... Mi tagadás, a siker elvakítja a farsangolókat, nem is hagyják abba a zenebonát, míg végig nem látogatják a falu valamennyi házát. Utána aztán nagy mulatozást csapnak az összegyűjtött pénzből. Üjabban előadást is rendeznek a nagy napon, s vendégeket hívnak, hogy minél tarkább legyen a tömeg, nagyobb a muri. Hogy ki muzsikál ilyenkor? Bizony azt elfelejtettem megkérdezni. De biztosan akad egy-két vállalkozó. Később, a hangulat tetőpontján pedig már megteszi az ,énekszó is... Éjfélkor elcsendesül a terem. Keservesen bánkódó arcot vág a nagyközönség, s a szemekből könny pereg. (Talán csak nem a visszafojtott nevetés könnyei?f Bejön a gyászoló sokaság. Pap halad az élen és mester, azaz a kántor. S ha jól megy, akad néhány ércestorkú sírafőasszony is. Négy lány hozza a fehér lepedővel letakart bőgőt, s megkezdődik a szertartás. Elcsukló hangon sajnálkoznak, hogy oly sokszor megfogdozták a bőgő nyakát, hogy oly kegyetlenül megpergették a nagy vigadalomban. A pap elbúcsúztatja külön a prímástól, a brácsástól, a cimbalmostól, s ilyenkor úgy illik, hogy a bőgős sírjon a legfájdalmpsabban, legszívhezszólóbban. Jelképesen eltemetik hát az öreg hangszertr hogy húsvétig ne hallassa hangját. Az idő azonban hat a népszokásokra is. A lányok most már csakr azért viszik ki a letakart tetemet gyászoló hangon jajveszékelvey hogy néhány perc múlva feltámadjon, s vidáman brummogjón tovább a táncteremben... — Félre a búval, félre a könynyel — harsogják a zenészek, s a reggeli napsugár is alig tud véget vetni e világraszóló zajos mulatozásnak... 3. B.
