Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

I ___SOMOGYORSZAG Vasárnap, 1957. március 3.

OTTHONUNK

Hasznos tanácsok a háztartásban

Jó, ha tudjuk.

Hemyóselyemből készült ruhadarabjainkat langyos, szappanpelyhes vízben mossuk és minden 3 liter vízhez vegyítsünk 1 dl borszeszt. Ez megóvja az elszíntelenedéstől, színösszefutástól és az anyag rugalmasságát tartósítja.

Kézzel festett holmit benzinben mossuk, de tegyünk bele néhány •sepp ecetet. Ezzel megakadályozzuk, hogy a benzinben oldódó színek öszszefolyjanak.

)

Ha fehér selyemruhánk a sok mosástól megsárgult, a langyos szappanos vizes mosás után az utolsó öblítővízbe öntsük kevés hitírogénhyp rox.aot es tuigyjuK bent albii a ruhát legalább két órán át. Gyönyörű, vakító fehér lesz tőle és az anyagnak sem árt. Selyemholminkat általában ecetesen öblítsük, mert ez felfrissíti a kelme színeit.

Elütő színű szegélyű ruhadarabjainkat vagy két színből álló ruhánkat, elsősorban nagyon bő lében lemossuk, mert sok vízben kevésbé oldódnak a színek. Ecetes öblítést alkalmazzunk, és az öblítés után a másszínű szegélyt, vagy betétet azonnal szárítsuk ki vasalóval. Ez megakadályozza a színek összefolyását.

Mérés — mérleg nélkül

Sok háztartásban nincsen mérleg. Pedig szükséges, hogy az anyagot ne pazaroljuk. Különösen fontos a mérés kezdő gazdasszonyoknál. Ezért tájékoztatást adunk a leggyakrabban előforduló anyagok súlyáról: liszt, 1 csapott evőkanál 1 dkg

liszt, 1 teljes evőkanál 2 dkg

liszt, fél liter 35 dkg

cukor, egy csapott evőkanál 1 dkg

cukor, egy tetézett evőkanál 2 dkg

kockacukor, 4 kocka 2 dkg

só, egy csapott kávéskanál 1 dkg

zsír, egy csapott evőkanál 2 dkg

zsír, egy diónyi 2 dkg

zsír, egy tojósnyi 6 dkg

Kii'önleges leven betétek

Csurgatott tészta: Egy tojás, 5 dkg liszt, só. A tojást a liszttel elkeverjük, megsózzuk és kanálon vagy tölcséren keresztül a levesbe csurgatjuk, közben a levest kevergetjük.

Vajgaluska. Egy tojás, 3 dkg vaj vagy zsír, liszt amennyit felvesz. A tojást vajjal elkavarjuk és annyi lisztet adunk hozzá, hogy keményebb galuska-tésztát kapjunk. Vizes kanállal a levesbe szaggatjuk.

Burgonyagombóc. 25 dkg főtt, áttört burgonya, 2 kanál liszt, 1 kanál

dara, 3 dkg zsírban pirított hagyma, apróra vágott zöld petrezselyem, bors. Az anyagokat összegyúrjuk, apró gombócokat formálunk belőle és a levesbe főzzük.

Palacsintametélt. Egy tojásból, 1 dl tejből, vagy szódavízből, 6 dkg liszttel palacsintatésztát készítünk. Ebből palacsintát sütünk, metéltre vágjuk és közvetlen tálalás előtt a levesbe tesszük, vagy külön tányéron adjuk fel.

DIVAT

Két nagyon csinos szövetruha. Készítsük könnyű szövetből, tropikálból. Különböző színben, kinek-kinek melyik áll jól, korához haj- és arcszínéhez és alakjához. A ruha egyszerű, jóvonalú, használhatjuk ú. n. alkalmi ruhának is.

Felmentettek hat boszorkányt, akiket 1692-ben ítéltek el

A Massachusetts-i szenátus február 25-án felmentette Ann Pudeatort és öt más aszszonyt, akiket 1692- ben boszorkányság vádjával kivégeztek.

A szenátusi döntés előtt közölték, hogy a perújítási eljárás védelmezői megállapodtak, hogy az eredeti ítéletek miatt nem kell kártérítést fizetni a kivégzett nők leszármazottainak.

A perújítás ellenfelei azzal érvelnek, hogy a város annak idején angol gyarmat része volt és így inkább az angol parlamentre tartozik, hogy helyrehozza a ballépést.

Pudeator asszony leszármazottai kérték az elítélt nők felmentését — akiket boszorkánysággal vádoltak —, hogy »tisztázzák neveiket«.

ÉRDEKES?

Mi volt a „Szerelmi iörvéi^YSzék" ?

A rég letűnt lovagkomak volt egy különös intézménye: a szerelmi törvényszék. Délfranciaország lovagvárainak úrnői, a magános várakban elűnták magukat, s időnként összejöttek, hogy valódi vagy képzelt szerelmi ügyekben ítélkezzenek. Persze az ítéleteknek csak elméleti értékük volt. Ránknézve azért érdekesek, mert. láthatjuk belőlük, hogy miként értelmezte a ragyogónak mondott lovagkor erkölcsi felfogása a szerelmet.

íme egy, 1774. évi május 7-én kelt döntés:

»Házasfelek között valódi szerelem nem lehetséges. Ugyanis, amit a szerelmesek egymásnak megengedniük, ellenérték és parancs nélkül teszik. Márpedig a házasfele' törvény kötelezi, hogy mindegyik teljesítse a másik kívánságait és semmit ne tagadjon meg tőle. Házasember a lovagi szerelem boldogságában csak akkor részesülhet, ha házasságán kívül szegődik a szerelem szolgálatába. Ezt tanítják a szerelem szabályai.

így hangzik ítéletünk. Legyen ez a jövőben állandó és nem vitatható igazság.«

Nono...

K| A JÓ TÁRSALGÓ?

Nem az, aki egymaga tíz embert tart szóval, hanem az, aki képes figyelmesen végighallgatni tíz embert:

... aki lehetőleg röviden, de ötletesen adja elő mondókáját, anélkül, hogy megemlítené Noé apánkat és dédmamájának második unokanagynénjét.

... aki témáit mindig a többiek érdeklődésének megfelelően választja ki és nem beszél a cipészmesterrel összhangzattanról és a

zongoratanárral szerves kémiáról. Mert jegyezzük meg, mindenki akkor érzi jól magát, ha hozzá tud szólni a témához.

... aki vigyáz arra, hogy a társaság minden tagja részt vegyen a társalgásban.

... aki egyszerűen, kapkodás nélkül beszél és nem feledkezik meg arról, hogy minden mondatnak alanya és állítmánya van ... még akkor is, ha történetesen szép hölgyeknek mondanak el valamit.

MÉG SZERENCSE

Naqy volt я riadalom 1770-ben az angol asszonyok között, mert eqy puritán erkölcsű képviselő azt я javaslatot terjesztette a parlament elé: »Minden asszony, legyen bárminő korú, rangú, vagy foglalkozású, hajadon vagy asszony, aki a jelen törvény kelte után Őfelsége bármely alattvalóját elamítja, elszédíti, vagy házasságra csábítja, illatszerek, hamis haj, pirosítok es más kozmetikai szerek, továbbá acélpántos fűző, abroncsos szoknya, avagy magass-rkú cipő segélyével: olyan büntetéssel fog sújtani, aminőt a törvény boszorkányságra szab ki, a házasság pedig érvénytelennek fog kimon dátni.« Mégsem került egy asszony sem maglyara. A parlament többsége a rózsásarcú ós illatos »boszorkányok« Samara döntött, a javaslatból nem lett törvény.

\7 olt egyszer egy gazdának egy kutyája — ; Szürke. Amíg fiatal volt s jó erőben, adott neki enni a gazda, de amikor megvénült és elerőtlenedctt, kikerg'tte az udvarból.

Kimegy a Szürke a mezőre „ szembejön vele a farkas.

— Mit kóborolsz itt? — kérdi tőle a farkas. Szürke igy felel:

— Látod, testvér, ameddig volt erőm, adott enni a gazda, de most, hogy megvénültem, elűzött a háztól.

— Nehéz sor, — mondja a farlcas. — De én meg tudom csinálni, hogy a gazda neked újra enned adjon. Akarod?

— Tedd meg, kedves. Lehet, heg;) egyszer valahogy meghálálom.

— Hallgass ide. Amikor kijön a gazda a feleségével aratni, s az asszony leteszi a gyermeket a boglya tövébe, te is ott légy a közelben, hogy tudjam melyik az a mező. Én felkapom a gyermeket és elviszem, te pedig ugorj fel, vesd utána magad s vedd el tőlem a gyermeket. Én mintha megijednék tőled, elejtem, te vedig visszaviszed az asszonyhoz.

No, kimegy a gazda a felségével a mezőre aratni. Az asszony lefekteti a gyermeket a boglya tövébe.

Arat, arat, de közben a gijermeket is szemmel tartja.

Hirteleh kiszökik a rozs közül a farkas, elkapja a gyereket és elhurcolja.

Szürke utánaveti magát s csahol, csahol torka szakadtából. A gazda kiált:

A minap a háztartási boltban vásároltam.

Ugye, most azt gondolják a kedves olvasók, hogy biztos azt akarom szóvátenni, hogy amikor trisót kértem, azt mondták, nincs. Pedig előttem adtak valakinek, mert láttam a szhtyrában, amikor kifelé jött az üzletből. Vagy tán azt, hogy nem adtak viszsza öt fillért, vagy bárminemű sértés ért, s most ezért akarok itt az olvasók előtt a bolt dolgozóinak »beolvasni«. Hisz a kereskedelem összes hibáit: a rossz áruellátást, a kevés választékot, a selejtes árut, azt mind annak a szegény eladónak hányjuk a szemére, aki a pult mögött áll. S ha

Juci néni szóvá teszi

netán menteni meri magát, menten felháborodunk és megbélyegezzük: »ez az ember nem a szocialista kereskedelem elvei szerint látja el feladatát« stb.

Én most nem ilyet akarok szóvátenni. írjunk a türelmetlenségből és udvariatlanságból a vevő számlájára is.

Tehát lássuk a történteket! A háztartási boltban mindazzal, amit kértem, udvariasan kiszolgáltak. Oly annyira, hogy amikor a pultról a szatyorba akartam tenni az árut, a bolti dolgozó volt olyan szíves, kivette azt a kezemből — mivel csak egy kézzel ügyetlenkedtem, a másikban csomag volt — és belepakolta a szatyorba. Épp az utolsó cipőkrémet akarja csúsztatni a szatyorba, amikor ráripakodik egy vásárló asszonytársam.

— Ni, az egyikkel milyen udvarias, de a másik várhat, talán még haza is segíti vinni a csomagját? A

másiktól meg azt sem kérdezi, hogy mit akar.

És mondja, mondja a magáét. Én megszeppenve álltam, hirtelen nem is tudtam, kitől kérjek elnézést az alkalmatlankodásért. De az eladó barátságos mosollyal máris a pörlekedő felé fordul: — Parancsol, asszonyom? — az

rá sem hederít. Most nem sürgős a kiszolgálás. Az eladó pedig kétszer, háromszor megismételi a kérdést;

— Parancsol kérem, mit adhatok.

Gyorsan az ajtó felé indultam, mert mindjárt beleszólok és még nagyobb lesz a patába. Kívülről még kíváncsian bepillantottam. Az eladó barátságos volt, a vevő morc.

Hazafelé megállapítottam magamban: belőlem nem lenne kiváló kereskedelmi dolgozó, mert én az ilyen vevőre ... ráborítanám a pultot.

Hol volt hol nem volt

A kutya meg a farkas

Orosz népmese

— Szürke, fogd meg! Vedd el, Szürke!

Elengedte a farkas a gyereket, felemelte a Szürke s odavitte az asszonyhoz. Az asszony elkapta a gyermeket, a gazda pedig kivett a tarisznyából egy cipót, levágott belőle egy darabot, s odaadta a Szürkének. Estefelé hazamentek és magukkal hívták a kutyát.

f~\tthon a gazda azt mondja ^ a feleségének:

— Asszony, főzz galuskát, de többet, mint máskor s jó 1 zsíros legyen a szalonnától. — Megfőzte az asszony a galuskát, az asztalhoz ült a gazda, a Szürkét is leültette.

— Tálalj nekünk, anyjuk, vacsorázunk.

Tálba tette az asszony a galuskát, szedett belőle tányérba az ember, meg is fújta, hogy a Szürke meg ne égesse a száját, s letette a kutya elé.

így aztán Szürke jól élt a gazdánál, sokkal jobban, mint régen. Egyszer aztán azt mondja a Szürke: Ideje már, hogy megháláljam a farkasnak a segítséget.

Éppen akkor készült férjhezmenni a gazda nagy lánya, s már készítettek is a nagy lakomát. Szürke elment, hogy megkeresse a mezőn a farkast. Megtalálta e ezt m.ondta neki: — Jöjj el estére a kerítéshez. Onnan bevezetlek a házba. Gazdámék lakomázni fognak, téged nem vesznek észr->. Ott aztán pompásan megvendégellek. Megvárta a farkas az estét s odament, ahova a Szürke rendelte. A gazda házában javában folyt a dinom-dánom.

Kijött a Szürke a farkashoz„ bevezette a szobiba s leültette azr asztal alá. Lekapott az asztalról egy kenyeret, s be az asztal alá. Lekapott egy darab húst, s be az asztal alá.

Meglátták a vendégek, kiáltozni kezdtek s meg akarták a kutyát ütni, de a gazda így szólt: — Meg ne üssétek a Szürkét, jót tett nekem, megmentette a farkastól a gyermekemet, ezért já koszton tartom holta napjáig.

Leszedi Szürke az asztalról a legjobb falatokat s mind odaadja a farkasnak. Jól lakott az éhenkórász, jó kedve kerekedett, s megszólalt:

— Jó kedvem van, Szürke egyet énekelek.

— Ne énekelj, farkas, mert rosszul jársz. Inkább majd bort hozok neked.

Megitta a bort a farkas, még duhajabb lett a kedve, űvölteni kezdett. Megrémültek a vendégek, felugráltak az asztal mellől, kiabáltak és meg akarták verni a farkast. Szürke rávetette magát a farkasra, mintha bele akarna harapni, de inkább tolla ki az aj tó felé.

A gazda kiáltott:

** — Ne üssétek a farkast, még megtaláljátok ütni a Szürkét! Szürke maga is elbánik a farkassal.

Kivezette Szürke a farkast a házból, elvitte a mezőre s így szólt hozzá:

— Az ég áldjon meg, farkas. Jót tettél velem s én, ahogy turltam, megfizettem érte.

Ott el is búcsúztak egymástól.

Г

Ww

Egy fiatal titkárnak sürgős jelentést kellett eljuttatnia Goethéhez, aki azidőben államminiszter volt. Bejelentés nélkül belépett Goethe munkaszobájába, ahol csak a költő-miniszter egyik beosztottját találta.

— Hol van Goethe? — hadarta a titkár.

— Magának, titkár úr, legalábbis Goethe úr vagyok! — szólt ebben a pillanatban a szomszéd szobából belépő államminiszter.

A fiatalember elpirult, de talpraesetten így felelt:

— Excellenciás uram, sohasem hallottam még egy Július Cézár úrról, vagy egy Homérosz úrról...

Meg fog halni

— mondotta vizsgálat után Lister angol sebészorvos egyik gazdag páciensének, aki késő éjszaka hívatta magához.

A megrémült páciens megkérdezte, valóban annyira súlyos-e az állapota, hogy azonnal végrendeletre van szükség.

— Azonnal hivassa ide az ügyvédjét és két fiát!

— Azt teszem, amit mond suttogta elhalóan a kétségbeesett beteg. — De igazán meg kell ennek történnie?

— Dehogy. Az állapota egyáltalán nem veszélyes, de nem szeretném, ha ma éjszakai szeszélye miatt csak velem járatná bolondját.

— Dobja ki ezt a vendéget, az én lokálomban nem lehet aludni! — kiált rá a tulaj a pincérre.

— Kár lenne — válaszol suttogva a pincér. — Már háromszor felébresztettem, s mindannyiszor fizetett ...

Találós kérdések

Milyen ló él a földkerekség vizeiben?

Melyik tó nyeli el és bocsátja ki újra a legtöbb embert?

Milyen lábatlan ló él erdőn, tnezőn?

Melyik fogasra nem akaszthatsz kalapot?

Melyik tyúk él örökké?

Mi ez: néma és mégis sokat mond?

Mit zárnak ki azért, hogy szökjön ki a házból?

‘seSoj tuojnieq ‘9pns ‘cqCe ‘орСЗвх)

(qsnj ‘AiCUCHJ ‘íjnAjSBlI

Szereted a számtant ?

Oldd meg gyorsan ezt a példát!

Három jóbarát különböző összegű pénzt kapott. Karcsi és Páti együtt összesen 160 forintot. Karcai és Feri 150 forintot. Pali és rers pénze összesen 140 forint. Az a kérdés, mennyit kaptak egyen kint.