Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

ARANY JÁNOS

‘C’ bben az esztendőben két Arany évfordulóról emlékezünk. Március 2-án volt születésének 40., október 22-én lesz halálának 75. évfordulója, ióla emlékezünk, aki valamilyen módon benne él a nagyar köztudatban: vagy mint a Toldi költője, 'agy mint a ballada Shakespeare-je, vagy mint az 5szikék halhatatlanja, vagy mint a magyar nyelv leglagyobb művésze. Arany egészen a mienk. Petőfi, a nlágszabadság költője, az emberiségé. Arany János nagyar költő, a magyar népé. Nincsen e hazában ilyan írni-olvasni tudó ember, aki ne ismerné a Toliit, nincs olyan középiskolát végzett, aki ne állott 'olna csodálattal a balladák előtt, nincs olyan gonlolkozó, aki ne szédült volna meg Arany költészetéíek mélységei fölött.

Költészetében benne van az egész magyar föld: i csőszkunyhótól a visegrádi palotáig, Nagyfalutól ludáig, s minden, ami e földön található: az ösztövér cútágas, a lomha földi békák, a nádas, az ér partja, i margitszigeti tölgyfák, a tengerihántás, a tabáni toonytető, a tudós macskája, a fülemüle, népi hiedelnek, szokások, babonák. Arany János minden ízében íemzeti költő. Számunkra az a szomorú, hogy úlágméretű lírikusaink lefordíthatatlanok, azt hizem, a Toldit sem lehetne semmilyen nyelven ereleti szépségében visszaadni. Mit mondhat egy idegeníek ez a négy sor: »Úgy anyám, kecsegtesd ölbcli ■bedet, Óvjad fúvó széltől drága gyermekedet; Máztad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle, Majd derék faankó válik úgy belőle.« Mi benne érezzük a gúnyolóió György gúnyjának gyilkos erejét. Arany látásnódjának egyetemes gazdagságát azzal az egyetlen >éldával igazolhatjuk, ahogyan a naplementét ábrázolta: A Kurd vize mellett úgy láthatták eleink, hogy ■már a nap is lemenőben tüzet rakott a felhőben«. A drégelyi naplementét a törökök szemében tükrözőt!: »Szép úrfiak, a nap nyugovóra hajolt, immár ödi vállát bíborszínű kaftán.« A falusi ember szánára csak így mehet le a nap: »És már a tüzes nap iz utolját futja, lekonyult az égen szekerének rúdja, üze, fénye csökken, maga lova fáradt, délibáb elfekzik és a szúnyog támad.-» A balatonmentiekhez s az alöldiekhez így jön el az este: »Elfeküdt már a nap úl a nádas réten, nagy vörös palástját künn hagyd az ■gén.« A Duna pesti oldalán álló meg azt látja: »Feleg s hegy által a menny kékje csorba, a nap most záll le о Városmajorba.« Mindannyiunk számára peíig az este mindig azt jelenti egy kicsit, hogy »fekeén bólingat az eperfa lombja«. Nagyon sok szó, kép, lyelvi fordulat csak azért él bennünk, mert Arany ajzolta belénk kitörölhetetlenül.

Meséi a magyar nép meséi, a nép ajkán élő örténetek, mondák kerülnek át Arany révén a mű:észet világába. Nemcsak Jóika ördögét, Rózsa és Ibolyát anulta a néptől, hanem Toldi történetét is először a zalontaiaktól hallotta pendelyes gyerek korában, sőt

Arany János:

EPILOQUS

Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam.

Gyalog bizon'...

Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot. Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem!

Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel. Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy' áll orra Az út szélén baktatéra.

Ha egy úri lőcsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem. —1 Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen Itt-ett Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve.

Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, lm, megjártam. Nem azt aidott, amit vártam: Néha többet.

Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,

S több a hír-név, mint. az érdem: Nagyravágyva.

Bétett volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynefc — Tudom, boldognak is vélnek: S boldogságot Irigy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely;

S pályám bére Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt neégi. Mily kevés, amit beválték Félbe'-szerbe'.

S hány reményem hagyott cserbe'!..

Az életet mái- megjártam;

Mit szívembe vágyva zártam, Azt nem hozta.

Attól makacsul megfosztó.

Egy kis független nyugalmat. Melyben a dal megfoganhat. Kértem kérve:

S ő halasztó évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán. Hova múzsám el-elvámám,

Mely sajátom;

Benne én és kis családom.

Munkás vidám öregséget,

Hol, mit kezdtem, abban véget Ennyi volt csak;

S hogy megint ültessek, oltsak.

HERMANN ISTVÁN:

Most. ha adná is már, késő:

Egy nyugalom vár, a végső:

Mert hogy' szálljon.

Bár kantja már kinyitva.

Rab madár is, szegett szárnyon?

<1877. július 6.)

Tánc és szerelem

ARGENTIN FILM

♦még az Ágnes asszonyról szóló balladái] is. A vén Márkus, Péter és Pál gazda, a bajusztalan Szűcs György és a többiek a nép ajkán élő alakok. Egyetlen idegen tárgyú verse van csupán: A walesi bárdok, de azt meg magyar történelemmé tette azzal, hogy feleletül szánta arra a felhívásra, amelyben a látogató király számára ódát kértek tőle.

Ez a népi szemléletmód mély humanizmussal párosult. Ismerte az embert, az emberi indulatokat, az emberi erényeket és gyengéket, erről I tanúskodnak elsősorban balladái, a Buda halála, a Toldi szerelme. Szerette az embert, s azt tanította: »Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben ember lenni mindég, minden körülményben.«

Arany életművét három tényező határozza meg: a kor történései, életének körülményei és egyénisége. A magyar társadalom fejlődésében sok minden történt hosszú életpályája alatt. Tanúja volt a reformkor küzdelmeinek, látta a rendi Magyarország felbomlását, részese volt a forradalomnak, kereste az utat a Bach korszak útvesztőiben, s még tapasztalhatta a kapitalizmus kibontakozását a hirtelen nagy várossá fejlődött Pesten. Nem volna igaz költő, ha mindezek mellett némán ment volna el. A reformkortól a kiegyezésig a magyar társadalom minden mozgását megrögzítette: a bomló rendiséget Az elveszett alkotmányban, a feltörekvő parasztság váevát, sorsát a Toldiban, a Bach korszakot lírai verseiben, a kapitalizmus teremtette életet az öszikék egyes darabjaiban.

Életének körülményei kívánsága ellenére alakultak. A független nyugalmat áhította, hogy alkothasson, s ehelyett robotban töltötte életét: a szalontai jegyzői hivatalban, ahol tyúkperekben ítélkezett, a nagykőrösi gimnáziumban, ahol dolgozati avítással ölte szemét s idegeit, az akadémiában, amelynek úgyszólván mindenese volt. Mindezek mellett újságot szerkesztett, Shakespeare-t, Aristophanest fordította magyarra, s még volt ideje, hogy figyelemmel kísérje a külföldi irodalmak alakulását.

Egyéniségének okoskodó hajlama, józansága nem kedvezett a költészetnek. Érzékenységével »elefántnak néz szúnyognyi bajt-». Nem volt benne elszántság: »Több eréllyel lett volna belőlem valami, erély hiányában lettem, mint munkám nagy része, töredéke* Szerénysége közismert volt. Az életet alkalomnak tekintette kötelessége teljesítésére. Nem a boldogságot, a megelégedést kereste, »... az úton itt-ott egy kis virág nekem nyitott: azt leszedve megvolt szívem minden kedve.-»

Életkörülményei és egyénisége ellenére is egyik legnagyobb magyar költő lett belőle, akinek műve »fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, amint időben,

BOROS DEZSŐ gimn. tanár

сЛшпу, Qáaes esztétikája

Kossuth Könyvkiadó

E-etunka örvendetes gyarapodása Aranyról szóló esztétikai irodalmunknak. A szerző nemcsak a tórgyalt korszak irodalmát, hanem az egy évszázad óta felgyülemlett irodalomtörténeti anyagot is értékeli a marxizmus—leninizmus tanítása alapján.

Hermann István tanulmánya az eddigi marxista kísérletek vonalán egy parasztibb Arany képét rajzolta meg. E tekintetben folytatása és továbbvitele annak az Arany-képnek, amelyet a marxista irodalomban Lukács György vázolt fel első ízbe*.

A könyv első részben Aranyt, mint Petőfi barátját és küzdőtársát mutatja be, éles megvilágításba helyezve azt az egyezést és különbséget, amely Arany és Petőfi népi esztétikájában fellelhető. A második rész az 1849 utáni Arany esztétikai nézeteinek és költői gyakorlatának fejlődését tárgyalja.

A szerző e fejlődés alapvető problémáját abban látja, hogy Arany — a 49 előtti elvekhez való szubjektív hűség ellenére — társadalmi-történelmi változások következtében elveinek és költői gyakorlatának átépítésére kényszerül.

Hermann István könyve sok új és értékes megállapítással gazdagítja marxista esztétikánkat és irodalomtörténetünket, és a szakemberek körén túl, széles olvasóközönség érdeklődésére tarthat számot.

Olvasmányos előadások a zenéről

A Népművészeti Intézet két esztendőn át sok száz példányban jeentetett meg sokszorosított »zene-szakköri anyagokat«. Ezekét az illuszrációkat is közlő Írásokat jól hasznosították az iskolák, zenei együtteek és fcultúrotthonok, amikor egy-egy zeneszerző életéről, munkásságáéi előadást rendeztek. De olvasmányként a magánosok is nagy örömmel ogadtáüc. Most, a fokozott érdeklődésre való tekintettel, az intézet »Zelei előadások« címen hat füzetből álló sorozatban kiadja őket. Az első :ét kötet, amely március elején jelenik meg, Bach, Händel, Haydn, Mott rt, Beethoven, illetve Schubert, Mendelssohn, Schumann, Chopin, Berioz és Brahms működését tárgyalja. Előkészületben van az opera és ope■ett mestereiről, az ötökről, valamint a Liszttől és Erkeltől Bartókig és i mai magyar zenéig terjedő időszak művészetéről szóló három újabb ■ötét is, melyek előreláthatóan az őszi g megjelennek. A mai külföldi zenéöl a jövő év elején jelenik meg kötet.

Az érdeklődőknek a Népművészeti Intézet (Bp., I. Corvin tér 8.) cészséggel küld megrendelőlapot. A teljes sorozat hozzávetőleges ára 24 orint, az első két kötet ára mintegy 8 forint lesz. A befizetett összeg =5 az ár közötti esetleges különbsé get az intézet utólag elszámolja.

Híven a címéhez, másfél órán keresztül a tánc és szerelem pereg előttünk, és az argentin zene rneqszállotja lesz a néző. A fülbemászó dallamok és a temperamentumos délamerikai táncok filmje ez. melynek témája másodlagos szerepű, mondhatjuk azt, csak mintegy kiegészíti az ének- és táncbetéteket.

A sors véletlen metamorfózisából adódik a cselekmény: az apának és a fiúnak a szerelmi története. Felelevenedik egy gazdag diplomata múltja, aki egy énekesnőt akar feleségül venni. Ám a társadalmi kötelezettség az apja alakjában Jelentkezik. akinek az utolsó pillanatban sikerül is szétszakítani a szerelmeseket.

Szinte lépésről lépésre ez játszódik később újra le, amikor a szerelmében csalódott apa gyermeke áll a házasság előtt. A szerencsétlen szerelem miatt sokat szenvedett apa mindent elkövet, hogy a fia nem is annyira rangon aluli, mint a sa!ét sorsára utaló házassága ne sikerüljön. Természetesen hiábavaló az igyekezet, mert a szerelem ésI a leleményesség legyőzi a nehézségeket — s a fiatalok egymáséi lösznek.

A főszerepet Lolita Torres alakítja s elsősorban az énekvirtuozitás kidombontásáva!. Ö az egyetlen főszereplő e a fűmnek, pontosabban az 6 éneke.

A kedves történetet remek epizódszerepek teszik változatosabbá és érdekesebbé. Bár a színházigazqa*A létéka néFol túlzott.

Elsősorban mint zen^s film és mint' kö-nnVtí film -keljemes estét szerez á mozilátogatóknak.

FOCI LACI

JOBBAN TUDJA

1 — Ejnye, de jó kedve van, Laci. Bizonyára oly vidám hírei vannak, mint 1 miiiyen derűs a képe.

1 — Hát nem is én bosszankodom,

1 annyi bizonyos. Bos-szankodjanak helyettem azok, akik azt képzelték, hogy majd a sportkörök pénzéből, az úgynevezett tagdíjakból nekik is jut »valami« a társadalmi munka ellenértékéként.

1

— Beszéljen világosan, Laci, mert nem értjük, mit akar mondani

I — Ha maguk is ott lettek volna a ímegyei sportvezetők részvéteiével lebo- Dnyolított országos értekezleten, akkor maguk Is értenék. Sok eruekes aoiog- ЭггИ volt ott szó Többek között kitűnt, hogy a somogyi sportvezető'

I j edül vannak abban a harcban, amelyben továbbra is a valóban önálló lés független s, orvsz-o i-t: i r ti •» • icolnak. Valamennyi felszólaló arról beiszélt, hogy az egészséges sportirónyítás ■■' megvet sportszövetségekkel képzelhető el, mert a kerületi, az ..sjTictztu aiszovetségi rendszer röpíti működése aln'* tol' ' ' °'őidézője volt. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha elmondom, nogy v« ее iha marosan a kerületi alszövetség: rendszernek. Már csak azért is, mert az is ibizonyos, hogy az alszövetségek ' nem .szedhetnek százforintos tagdíjat a sportköröktől. Ezzel ugyanis halálraítélíték volna a kis falusi sportköröket. Ezt .pedig legfőbb sporfhatóságaink nem nézhetik tétlenül.

— Remélem, több értekezleten nem járt?

— Ninc9 Szerencséjük, mert ott voltam az NB III-ba Igyekvő csapatok •^megbeszélésén is. Igaz, alig értettem

vszót, mert az elnök nem tudott rendet 'teremteni. így aztán mindenki egyszerűre akarta elmondani véleményét. A szavazás eredménye már nem érdekes, mert azt mindenki tudja. Érdekes volt viszont a volt Traktor-edző, aki az elnöki tisztet betöltötte, nagyhangon kijelentette. hogy 6 nem érdekek a dologban. Ezért nem Is foglal állást.

— Hát mi ebben az érdekes?

— Csak annyi, hogv a hangoskodó elnök másnap vagy harmadnap leszerződött edzőnek a Kaposvári Textilesekhez.

— Ez már Igen. Na és a réqi edzővel mi van?

— Úgy beszélik, nem szívesen maradnai-tt Kaposváron, mert a szíve vissza húzza őt Fonyódra, ahol korábban sikeresen szerepelt.

— No és a textilesek bíznak az új edzőben?

— Nem igen volt más választásuk, hisz maholnap már minden edző meg'ordult a Fonoda környékén. Könnyen lehet, hogy legközelebb Hor. áth-országból fognak edzőt szerződtetni. Igaz.

gyeidre megelégedtek azzal akinek a >neve hasonlít a szomszédos országra.

— No és a pályákon mi hír van?

— Akad ott is bőségesen újság. A legizgalmasabb »mérkőzésnek« a Dózsa—Meteor találkozó ígérkezik.

— Ne vicceljen, hisz hol van már a Dózsa és a Meteor?

— Mégis ők csatáznak. Most a pályabér miatt dúl ádáz harp. A KMTE a múlt évről is tartozik még' és ez évben sem akar fizetni. Kapott ií> egy szigorú levelet, hogy ha nem fizet, hát nem léphet a pályára.

— Na és kiokosodtak már az illetékesek, hogy mit lehet ebben az üqyben tenni?

— Ez nem olyan könnyű. Mert Igaza van a Dózsának is. amikor azt mondja, hogy a bérlő fizessen. Persze abban is van igazság, hogy a múlt év májusáig a Meteor nem játszhatott a pályán, mert az füvesítés alatt volt. Elárulom, azért nem dúl sokáig a vita, mert most a legfőbb sporthatóság rendeleté értelmében is minden városbaij egy sporttelepet a tanácsnak kell kézbevennie. A tanács aztán nem lesz vetéilytárs. s nem is fűtik majd a szenvedélyek, mint jelen esetben a két kakaskodó sportkört.

— Nézze, Laci, haqyjuk a bürokráciát. Mesél en valamit valóban a pályákról, ahol most már mindenütt »nagyüzem« van.

— Megtehetem, mert elég sokfelé jártam. Marcaliban pl. megtudtam, hogy az igen furcsanevű kapus, no és a fiatal, szívós játékos valahol külföldön kergeti a bőrt. Persze nem esnek miattuk kétségbe, mert ha az| ifi kapus nem is magas, de nagy reménység. Nagyatádon viszont nem távoztak el. hanem hazatérnek a volt atádi Játékosok. így került haza Szombathelyről Selmeczi, aki otthagyta az NB I-es csapatot. mert nem vitték el a külföldi portyára. Feltűnt egy régi kaposvári csillag is. Csak annyit mondok meg róla. hogy vörös a haja és ha jól tudom, kertész a mestersége. Bár lehet, hogy összekevertem egyes fogalmakat. Dehát ezén nincs mit csodálkozni. Higgye el. sokszor nem is tudja az ember, hogy hányadán áll. A KMTE-nél legalább is így van a dolog. A múlt vasárnap is pl. délelőtt a KMTE csapatában játszott a sokat cselezgető jobbsizélső. Délután pedig a Hunyadi Vasutas csapatát erősítette ugyanez a fiú. Mindkét helyen ugyancsak csodálkoztak, amikor olvasták az újságban a vasárnapi összeállításokat. Különösen a vasutasok újongtak Így, hogy helyretyutyutyu. Bezzeg leesett az álluk, amikor pénteken ismét olvasták, hogv csütörtökön Dombóváron nem Is Sándor, nem Is Jójssef, hanem Benedek rúgta az ötödik gólt.

— No, maid adnak magának, Laci, hogy megint ennyit pletykált.

— Nekem adnak? Lássák él a baját azoknak, akik nem egy. hanem két vagy három sportkört is szédítenek. Azok jobban megérdemlik • • ■