Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

таз&гдар, mi. ■*«»«. ь ....----------------5S«22ZS55£d«... ................... '* Szemlénként válogassuk ki a konkolyt a búzákéi — Higgye el, szégyenkezve járok az emberek kő­zett. Nagyon bánt, ami velem történt. Én nem vagyok »lakodó, tisztelem a felsőbbséget, meghajolok a ren­deletek előtt. Nem akarok kellemetlenséget sem ma­giamnak, sem feletteseimnek ... Megkértek a járásnál, hogy mondják le. így is tettem. — Király Ferenc (Teklics) Fonyód község volt megbízott tanácselnöke mondta el ezeket. Hogy kiderüljön, miről van szó, kö­vecsük az események időrendjét. A felvonulók elnöknek választják A régi tanácselnök, Dimovics Péterné a falu la­kossága, meg a járási tanács vezetői szerint is, már október előtt megérett a leváltásra. Október utolsó vasárnapján a tüntető tömeg a tanácsház elé vonult, s közfelkiáltással »nemzeti« bizottságot választott, ki­­nőknek Király Ferenc (Teklics) dolgozó parasztot tették жеg, távollétében. (A továbbiakban nevezzük őt Tek­­liccnek, mert a járási tanács elnökét is Király Ferenc­nek hívják.) Nem állítunk márványszobrot az október végi utcahangulatnak! A nyilvánvalóan törvénytelen választásra nem ütjük rá a törvényesség pecsétjét. De menjünk tovább. Miért írta zászlajára Teklics nevét a felvonulók három—négyszáz fős serege? Mert becsü­letes, köztiszteletnek örvendő földműves emberneK tartják őt Fonyódon, aki korábban sokat forgolódott kőzügyekben. Negyvenöt után négy évig a község bíró­ja volt. Tisztelik, szeretik a faluban, különösen a pa­rasztok körében. — Azért vállaltam az elnökséget, hogy megőrizzem a rendet, a nyugalmat — mondta megválasztásakor. — Nem engedem, hogy a faluban bárkinek is bántódása essék — így szabta meg tevékenységének alapelvét. És amikor a felbőszült tömeg egy rendőrt akart bántal­mazni, megálljt parancsolt az indulatoknak. Járt-kelt a zsibongó emberáradatban, s a maga módján, egyszerű szavakkal csitította a népet. Vasárnap este így beszélt: »Menjetek haza, pihenjétek ki magatokat. Holnap reg­gel pedig, gazdatársaim, ki-ki dolgozzék a mezőn. Bár­milyen kormány lesz, jövőre is kenyér kell az ország­nak . ..« Hallgattak bölcs, megfontolt szavaira. Siker koronázta törekvését: nem engedte megismétlődni 1919- et... A tanácsház berendezésére, irataira úgy vigyá­zott, mint a szeme világára s nem tűnt el onnan egyet­len akta, de még egy gombostű érték sem. November 4-én a falu egyik kommunistája felkereste lakásán a pártonkívüli Teklicset, s megköszönte neki fáradozá­sait^ amit a község nyugalmáért, biztonságáért tett. В tények ismeretében méltánytalan lenne őt azzal a jelzővel ellátni, hogy az »ellenforradalom embere«, még annak ellenére sem — ismételjük —, hogy megválasz­tása törvénytelen volt. Ideiglenes megbízólevél a járástól Mi történt ezután? November 8-ig Teklics Ferenc bejárt a hivatalba. Ekkor elhangzott a kormány felhí­vása: minden eltávolított tanácsi vezető foglalja el :s­­mét a helyét. Visszajött a vb-elnök és helyettese Tek­­lies pedig illedelmesen elköszönt tőlük. Dimovics Pe­temé, _ a tanács elnöke, november 30-án írásban kéí­­ifLisi tanácstól felmentését, s papírra vetette, hogy a jövőben nem kíván részt venni semmiféle társadalmi munkában. December 8-án összeült a tanácsülés, ame­­iyen reszt vett Bagó Gyula, a járási tanács vb. elnök­­helyettese is. Itt született meg a 26/1956. sz. határozat: »A Fonyódi Községi Tanács VB. titkos választás alap­ján megbízza a tanácselnöki teendők ellátásával Király Ferenc (Teklics) fonyódi lakost... « Aztán megjön a járástól az ideiglenes megbízólevél, s Teklics ismét hi­vatalba léj?. E megbízatás törvényessége is vitatható, hiszen az új elnök nem volt tagja sem a vb-nek, sem a tanácsnak. Nyilván az lett volna a szabályszerű élj t­­rás, hogy mielőbb pótválasztást tartanak a négy, gaz­dátlanná vátt tanácstagi körzetben, s ha Teklics bizal­mat kap a választóktól és a tanácsülés beveszi a vég­rehajtó bizottságba, a vb. pedig elnöki tisztre emeli, akkor törvényessé válik funkciója. Ha pedig a válasz­táson érdemtelennek bizonyulna a bizalomra, akkor nem maradhatna az elnöki székben. , Nem ezt az utat választották Fonyódon. Szóbeli uta­sítást^ kapott a felsőbb szervektől a járási tanács, hogy távolítsák el a községek éléről az ellenforradalom em­bereit. Ezt a helyes határozatot több helyen végre is hajtották. Nem akarták kitenni magukat semmiféle rosszalló megjegyzésnek, mondjuk ilyennek, hogy jobb­oldali elhajlók, vagy elnézőek az ellenforradalommal szemben. így gondolkodtak: más községekben rendet teremtettünk, miért legyen éppen Fonyód a Kivétel? Felületesen általánosítottak, s a többi község ellenforra­­áahni vezetőivel egy napon említették Teklics Feren­cet. Am, ha november 8-ig — tévese* — az ellenforra­dalom emberének tekintették is őt — bár általunk is­mert és említett tettei ennek ellenkezőjét, bizonyítják — január—februárban már nem lett volna szabad ezt tenrrök. Hiszen azóta Teklics bizalmat kapott a vb-1 en és birtokában volt a járás ideiglenes megbízólevele^ is. így tehát Teklicsről sokkal inkább azt kellett '-olna mondaniuk, hogy a vb. és a járás ideiglenes megbízott embere. S megbízói táborának szélesítését vagy az el­nöki tisztsége alóli felmentését a választókra, a tanács­tagságra kellett volna bízni, a tanácstörvény szellemé­ben. Lemondatják Február 26-án rendkívüli vb-ülést tartottak Fonyó­don. Ez alkalommal Király Ferenc járási tanácselnök képviselte a község felettes szervét. íme, a 27/195''. sz. vb-határozat: »A Fonyódi Községi Tanács VB. Király Ferenc (Teklics) megbízott tanácselnök lemondását el­fogadta...« Ennek előzményeként Teklics bejelentette: »Behívott magához Hargitai Gyula, járási tanácstitkár, isméi tette velem a rendeletet. Kérésének eleget teszek: lemondok. Mert tisztelem feljebbvalóimat...« Tóth György kap szót, akit meghívtak a vb-ülésre: -Kérem л járási tanácselnököt, szóljon hozzá az ügy­höz, mert nekem nincs kifogásom Teklics Ferenc sze­mélye ellen.« , .. — Mi sem tudunk semmi rosszat mondani feKlics­­ről — kezdi Király elvtárs, járási vb-elnök. — Igaz, ebben a községben nem történt semmi baj, de a rendel­kezéseket végre kell hajtanunk. Ismét Tóth György beszél: »Javaslom, hogy a tor­­vénvek szerint válasszuk meg Teklics Ferencet.« — Teklics Ferenc a legjobb tudása szerint dolgo­zott. Biztosította a legnagyobb rendet és nyugalmat a községben. Ha van rá mód, legyen 6 az elnoK. — így vélekedett Adám János vb-tag. Szinte érthetetlennek tűnik, de ez a valóság: a vb. elfogadta Teklics lemondását, pedig a jegyzőkönyv ta­núsága szerint egyik felszólaló szavai sem indokoljak ezt a határozatot. (Oh, dolgozó nép okos gyülekezete, mikor hagysz fel a mindenkori fejbólintással?!) A tettek alapján ítéljünk Hogyan vélekedik utólag a történtekről Király elvtárs, a járási tanács elnöke? Hibáztatja Teklicset, amiért Tóth Tibor, egykori ludovikás_ százados nem­zetőrparancsnoki kinevezéséhez aláírását adta. De //; záteszi: tudomása szerint Teklics nem ismerte Tóth múltját, aki néhány éve jött a faluba. És mit tett ez a horthysta tiszt? — Semmi különöset! — válaszolja. _ Mindvégig kapcsolatban állott a járási rendőrkapi­tánnyal. November 3-án a »járási nemzeti tanacs« írásbeli parancsot adott ki Tóthnak 16 vezető letartóz­tatására, 6 megtagadta ennek végrehajtásai. Szettépte a papírt, mondván: pribék munkára nem vállalkozik . (Ellenforradalom elleni harc! Miért nem teszed lehe­tővé, hogy minden hivatott vezető ne csupán szarma zás, múltbani foglalkozás, hanem elsősorban tettei alap­ián bírálja el az embereket! Persze, nem az egyes tet­tek, hanem egy-egy ember össz-tevékenysege legyen a mérvadó!) Hátra van még egy érv. Hargitai Gyula szerint Teklics Ferenc, ez az idősebb parasztember, nem alkal­mas ebben a nagy községben a vezetésre. Király elv­társ, járási tanácselnök adja meg ennek cáfolatát: »December óta sem volt vele semmi baj. Mindig végre­hajtotta utasításainkat, s a felsőbb szervek törvényes rendelkezéseit«. Azt is elmondja: nem híve az altala­­nosításnak. De, hát mit tegyen az ember ilyen össze­kuszált helyzetben, ilyen rendkívüli események után. __ Egyszerű a válasz: alaposan, lelkiismeretesen mér­legelje a valóságos körülményeket, adjon igazat az igazságnak, számoljon az emberek önérzetével, becsü­letével, s ne üssön oda, ahol simogatni kell. Tudjuk, könnyű ezt mondani, de nehéz megvalósítani, s nehez meghúzni a határvonalat barátaink és ellenségeink kö­zött. Nehéz, de nem lehetetlen ... Minden félreértés elkerülése végett néhány hatá­rozott kijelentés ide kívánkozik cikkünk végére. Ez az írás nem szolgálhat mentsvárul a tényleges ellenforra­dalmároknak. Cikkünk nem általánosít, s ezt nem lehet sablonként ráhúzni minden esetre. Csupán a fonyódi eseményekről adtunk számot az említett emberek véle­ményének meghallgatása alapján. Segíteni akarunk abban a nagy és felelőségteljes munkában, amelynek legfőbb vezérelve: szemenként szétválogatni a búzát és a konkolyt. KUTAS JÖZSEF Néhány szó mezőgazdaságunkról Hazánk mezőgazdaságát vizsgálva feltétlenül kikívánkozik minden me­­aőgazdasági szakemberből a segíteni­­akarás. Ez részben operatív munká­ban, részben javaslatok formájában ЗИ testet. Célunk egy: közös erőfe­­rzítéseinkkel jövedelmezőbbé tenni mezőgazdaságunkat. Ez mindany­­nyiunk célja, s mondhatni, a leg­szebb feladat, amit mezőgazdasági szakember maga elé tűzhet. Azzal, hogy hangoztatjuk a bel­terjes gazdálkodás lehetőségét és szükségességét, egy hőn áhított gaz­dálkodási irányzatról beszélünk. Biz­tosítanunk kell ennek feltételeit, s ezzel lerakjuk a magyar mezőgazda­ság jövedelmezőségének alapját. Mi kell e feladat megvalósításához? Szükséges bővítenünk az állatte­nyésztést, feljavítani a szarvasmar­haállományt. Az állatsűrüséget úgy kel! szabályoznunk, hogy a nagyüze­mi gazdaságokban is 100 kh-ra 33 dsrab számosállat jusson. Ezek meg­valósítása után lehet szó a belterjes gazdálkodásról, hiszen csak kelló lét- Kíámú állattal és fejlett állattenyész­téssel tudjuk azt megvalósítani. К belterjes gazdálkodás magában foglalja a mezőgazdaság tervszerűsé­gét és jövedelmezőségét. Belterjes gazdálkodással tudunk ismét világ­hírű lucernamagot termelni. Szerző­déses alapon biztosítható ennek terv­­szerűsége, ha a tervező-, valamint a kül- és belkereskedelmi szervek óra­mű pontossággal együttműködnek. Nagy figyelmet érdemel szántóterü­letünk talajerejének állapota, amely sajnos, jóakarattal sem mondható ki­elégítőnek. Éppen ezért kötelesség­­szerűen számoljunk a különböző nö­vényféleségek talajigényével. Rövi­den: a homokon termeljünk burgo­nyát, dohányt, rozsot, csillagfürtöt, dinnyét, bíborherét, szegletes ledne­­ket, homoki borsót, homoki babot, szöszösbükkönyt, nyúlszapukát. E növényeket megtenni a homok, de ha mást vetünk bele és kevés a ter­més, akkor azt mondjuk: rossz a föld. Pedig nincs rossz föld, csak rosszul gazdálkodó gazda. Távol áll tőlem, hogy bárki fölött pálcát tör­jek, azonban a tények engem iga­zolnak. Ugyanis a mindenáron való termeléssel, a kötött tervszámokhoz való ragaszkodással zsaroljuk ki föld­jeinket. Erre alaposan ráfizetünk, mert gyenge a terméseredmény is. A nem megfelelő talajt helyre tud­juk hozni helyes vetésforgóval, jó agrotechnikával. Viszont a jó talajt is tönkreteszi az alkalmatlan időben végzett talajmunka, a nem változa­tos termelés, illetve a rosszul alkal­mazott vetési sorrend. Talajaink ja­vításához állattenyésztésünket kell rendbeszednünk. Itt azonban olyan kérdést vetek fel, amiben nekem más a véleményem, mint a dolgozó parasztok egyrészének. Szerintem a lóállományt csökkenteni kell, leg­alább a mostaninak a felére. A meg­maradt egyedeket pedig olyan táj­fajtákká és egyéb fajtiszta törzsekké kell kitenyésztem, aminek nemcsak annyi haszna van, hogy néha a vá­sárokra elhajtjuk és egy kicsit el­dolgozgatunk vele. Arra kell töre­kednünk, hogy a világpiacon is ke­resettekké váljanak lovaink. E néhány gondolatom közrebocsá­tásával is szeretném segíteni mező­­gazdaságunk sorsának jobbrafordítá­­sát. Újvári Lajos mezőgazdász Becsületes embereket a Vaskombinát munkástanácsába Egy fénykép került a napokban a kezembe. Még október végén készült, amikor Kaposvárott is felülkereke­dett az ellenforradalom, amikor ké­szítették a kommunistákról a »halál­listákat«, s amikor letartóztatták, börtönbe zárták a megyei és városi vezetőket. Ez a fénykép a kommu­nisták egy csoportjának letartóztatá­sát ábrázolja. A képen a letartózta­tott kommunistákon kívül izgatott, hadonászó emberek, fegyveres ka­tonák, s egy alacsony, őszhajú öreg ember, aki irányítja, vezeti a letartóz­tatottakat. Megtudtam a nevét is. Gábriel Jánosnak hívják. Nem sok­kal később a Szabad Somogy néhány száma került a kezembe. Ott ismét Gábriel nevével találkoztam. Ugyanis az ellenforradalom alatt megjelent Szabad Somogy felelős kiadójaként Gábriel János volt feltüntetve. Meg­tudtam, .hogy Gábrielt letartóztatták, majd szabadon bocsátották, s most régi munkahelyén, a Vaskombinát­ban dolgozik. így kerültem el a Vas­kombinátba, s írom le az ott hallot­takat, tapasztaltakat. A „megtóvedt ember" és fia »Megtévedt ember« — legalább is sokan így beszélnek Gábriel János­ról. — Nem akart az rosszat, hiszen maga is egyszerű munkásember. — Igaz, Gábriel valóban egyszerű mun­kásember, festőként dolgozik a Vas­kombinátban. Megtévedtnek azon­ban véleményünk szerint nem lehet nevezni. A felszabadulás után Gáb­riel a kisgazdapártnak, majd a Ba­­rankovics-pártnak lett tagja, s an­nak képviselője. így hát nem vélet­lenül lett a megyei forradalmi tanács elnöke sem. Nem lehet véletlennek nevezni, hogy személyesen is részt vett a kommunisták letartóztatásá­ban. Az sem véletlen, hogy arról be­szélt az üzemben a munkásoknak, »addig ne dolgozzanak, amíg a szov­jet csapatok itt vannak«. Majd ké­sőbb pedig, amikor az üzemre visz­­szahelyezték a vörös csillagot, az egyik munkástól megkérdezte: »mi­nek teszik azt fel?« Tudjuk, Gábriel­­nak fáj, hogy ott ragyog a vörös csil­lag, mert az is arra emlékezteti, hogy elvesztették a játszmát, amitől pedig annyit reméltek. Most azonban mintha mi sem tör­tént volna, Gábriel a munkástanács tagjaként újra az üzemben dolgozik. Nem. értjük a bíróságot. Most hoztak ítéletet Hamvas ügyében és bűnös­nek mondották ki demokratikus ál­lamrend ellen folytatott izgatásért. Véleményünk az, hogy Gábriel, mint a megyei forradalmi tanács elnöke és a Szabad Somogy felelős kiadója, szintén izgatást, bűnt követett el a demokratikus rend ellen és ezért bűnhődnie kell. Fiáról, Gábriel Béláról csak né­hány szót. 1945-től 1953-ig büntetését töltötte. Az természetes, hogy apja nyomdokain haladva ő is arra lází­­totta az üzem dolgozóit, hogy addig ne dolgozzanak, amíg a szovjet csa­patok itt vannak. S az is természe­tes, hogy 6 is tagja a munkástanács­nak, de — és ez is természetes — csak addig, amíg az üzem józangon­dolkodású, becsületes munkásai el nem távolítják onnan. „Nekünk kommunista nem kell" Mielőtt még valaki azt hihetné, a két Gábriel véletlenül került a mun­kástanácsba, eláruljuk, hogy nem így történt. Nézzük meg a munkás­­tanács elnökét. Az elnök Gál János, aki az államosítás előtt öntődetulaj­­donos volt, s tíz—tizennégy ember­rel dolgoztatott. Beszélgettem olyan elvtársakkal, akik az államosítás előtt nála dolgoztak. Elmondották, hogy Gál a kulcslyukon keresztül leste embereit, hogy mit dolgoznak. Azt is elmondották, hogy fizetni sem nagyon szeretett, mert a kollektív szerződés ellenére kevesebb bért fi­zetett dolgozóinak. Olyan embernek ismerik őt az üzemben, mint aki többre tartja magát másoknál és nem is beszélnek róla másképpen, mint a »doktor úr« vagy »Gál fő­mérnök úr«. Amikor az üzemben a munkásta­nács választására készültek, egyik dolgozó megkérdezte Gált, hogy »miért nem vettek fel kommuni-.tát a munkástanácsba jelöltek Közé«. Gál erre azt felelte: »nekünk kom­munista nem kell.« Nem is került a munkástanácsba kommunista még véletlenül sem. De Elnökként képvi­seli ott a munkásokat az, aki évekkel ezelőtt kizsákmányolta őket. Gál Já­nos jó szakember, dolgozzon tovább­ra is az üzemben, de ne mint a munkástanács elnöke. A munkástanács titkára és „apró" ügyei Megfelelő embert a megfe’elö helyre. A munkástanács titkárának Harmat Nándort, volt munkaügyi előadót, mint az arra legmegfelelőb­bet választották meg. Talán ügy gondolták, olyan ember kell óda, aki legalább annyira szívén viseli a mun­kások jogait, mint a saját érdeKffit. Legalább is az üzemben dolgozók ar­ról beszélnek, hogy Harmat Nándor a saját érdekeit nagyon a szívén vi­seli. Azt beszélik az (izem dolgozói, hogy senkinek nem készül annyi munka az üzemben — megrendelés nélkül —, mint Harmat Nándornak. Tavaly lakását festette ki. Gábriel János, aki a festőműhelyben dolgo­zik több kiló festéket adott ki Har­mat részére minden utalvány nélkül. Azt már csupán csak megemlítjük, hogy a vállalat egyik volt dolgozója, Lelovics, munkaidő alatt festette ki Harmat lakását. A festék kiadását, melyről utalvány nincs, Gábriel jegy­zőkönyvileg elismerte. Igazgató, majd miniszler leszek Ma még csak egyszerű munkás vagyok, de rövidesen művezető, majd termelési osztályvezető leszek. Azután igazgató, majd a megyei ta­nács tervosztályának vezetője, s in­nen kerülök a miniszteri székbe. így mondja el várható karrierjét mun­katársainak Fonyó László. Fonyó nem jós, a jövőbe sem lát. Ezt a vár­ható karriert arra alapozza, hogy belép a pártba, s azután nincs már akadály előtte a felfelé emelkedő úton. Mi sem vagyunk ijósok, a jövőbe sem látunk, de azt határozottan mondjuk Fonyó Lászlónak, amíg itt proletárdiktatúra vaji, ő sem párt­tag, sem pedig miniszter nem lesz. Tudjuk, ha ez csupán rajta es hozzá hasonló társain állna, akkor könnyen sikerülne, de. ez elsősorban raj­tunk múlik és olyan ember előtt, mint Fonyó László — aki 1945-től 1953-ig szintén büntetését töltötte — bezárjuk a párt kapuját. Tudjuk, Fonyó László is első volt az üzem­ben, aki az ellenforradalom alatt fegyvert kért és kapott. Fonyó Lász­lóra nincs szükség a pártban, de nincs szükség az üzem munkástaná­csában sem. Reméljük, hogy az üzem dolgozói nem sokáig tűrik, hogy ilyen ember képviselje őket a munkástanácsban. A pártszervezet és a munkástanács kapcsolata Sok tennivaló van az üzemben a termelés emelése érdekében. Mégis a munkástanács üléseire a pártszer­vezet intézőbizottságát nem hívják meg, hogy ezzel kapcsolatban el­mondhassák javaslataikat. Igaz, ilyen összetétel mellett neip is csodáljuk, ha a kommunistákat; távoltartják a munkástanács üléseiről. Arról is hallottunk,, hogy »javíta­ni« akartak a munkástanács össze­tételén, mert Gál János, az elnök kérte és Fonyó László is szeretné, ha felvennék a párt soraiba. A munkás­­tanács ilyen irányú megerősítése, úgy érezzük, nem sokat segítene. Persze, meg kell azt is mondani, hogy az említetteken kívül sok be­csületes, jószándékú tagja is van a munkástanácsnak: Potó László, Far­kas József, Kelemen Ferenc, Balázs Lajos és még sokan mások, akik munkájukkal kiérdemelték dolgozó társaik bizalmát. Hozzájuk és az üzem többi becsületes dolgozóihoz szólunk. Ne tűrjék, hogy nem oda­valók képviseljék érdekeiket a mun­kástanácsban, távolítsák el őket on­nan és válasszanak helyükbe becsü­letes, jószándékú, tényleg a munká­sok érdekeit képviselő dolgozókat. Szalai László. Télikabáitts xenekar Furcsa kép fogadja a belépőt a Csur­gói Fő V'hlü vessző vet kezet kezelésében lévő »Szabadság« vendéglő éttermében. Az asztaloknál nagykabátban, ka­lapban, sapkában fogvacogva ülnek a г .и erek, A zenekar tag'ai lódenben télikabátban Játszanak, keserves kép­pel A prímás bajuszán — ha lenne ba­jusza — dér ülne. Huncut a rózsám... hapci... min­dig kacsint rám ... hapci... brumm, brumm ... pcihá ... A cimbalmos félbehagyja a játékot, orrát fű1 la, a bőgős a vastag húrok kö­zé tüsszent. Hát igen. Itt jó bort nem lehet kapni, de nát'-át igen. Kérdem az üzletveze­tőt, miért nem fűtenek? A válasz furcsa: — Takarékoskodunk. A takarékosság bizony hasznos és jó -'oloa. De nem így, nem itt és nem ez­zel. Mert ha csak tíz vendéocel több megy be a fűtött helyiség miatt, a tü­zeld ára már megtérül. Pénz nélkül mu­latni bajos — tartja a közmondás, de még balosabb hideg teremben szórakoz­ni, dideregve inni a fagyos bort.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom