Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-16 / 39. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Somogyország, AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA II. évf., 39. szám. Szombat, 1957. február 16. äs A MEGYEI TANÁCS LAPJA ARA 50 FILLÉR Szántanak a traktorok Az utóbbi napok szokatlanul eny­he időjárása az utolsó hófoltokat is eltüntette a barázdák mélyéből. A szél, a napsütés kedvezően szárítja, pirítja a rögöket, s a homokosabb, dombosfekvésű táblákon máris meg­kezdték a tavaszi szántást. A Bárdi­bükki Állami Gazdaságban csaknem 600 hold föld felszántása maradt el az őszről az ellenforradalmi cselek­mények és a kedvezőtlen időjárás következtében. Ezt a munkát most a tavaszi vetegetés beköszöntéig kell pótolni. A központi majorban már néhány nappal ezelőtt 2 traktor hoz­zálátott a szántáshoz, s mivel javult, szikkadt a föld, ma már 3 traktor forgatja a földet. Bimitinkó Ferenc, Sütő János, Landi István traktorosok tegnapig 24 holdat szántottak meg. A földbe kukoricát vetnek majd. Az eső hosszabb-rövidebb időre gátolja őket, de a jó idő minden percét ki­használják, hiszen hatszáz hold szán­­tanivaló hosszantartó munkát igé­nyel, a tavaszi kikelet pedig sürge­tően közeledik. Ha az idő engedi, rö­videsen 17 erőgép áll munkába a so­­mogytarnócai, lábodi és a balatonúj­­helyi állami gazdaságokban is. Be­széltünk Takács Ignáccal, a Bárdi­bükki Állami Gazdaság igazgatójá­val, aki közölte, hogy a föld cseppet sem sáros, s ott folytatják mindig a szántást, ahol erre a legalkalmasabb a talaj. Hamarosan kiszórják a mű­trágyát is a földekre. Ellesett képek A mosoly országa szereplőiről Kezdenek szót érteni egymással Ellenforradalmárok a Balaton partján Rendelkexés tus idegen nyelvek oktatásáról as általános- és középiskolában Az oktatásügyi kormánybiztos utasí­tást adott az általános és középiskolai idegen nyelvoktatásra. Az 1956 — 57. tan­évben az általános iskolákban orosz, angol, francia, német, a középiskolák­ban orosz, angol, francia, német, olasz, latin és görög nyelv tanítható. Az utóbbi hetekben számos iskolában gyarapodott az orosz nyelvet tanulók száma, s ezek számának további növe­lését különösen a felső osztályokban e nyelv s fontossága mellett az eddigi ta­nulmányok folytatása, valamint a meg­lévő személyi és tárgyi feltételek is in­dokolják. Mindezek lehetővé teszik, hogy az orosz nyelvi csoportok minden isko­lában működjenek, létszámmegkotée nélkül. A JELEN, amint jön a tegnapból és megy a holnapba Kötetrevaló papírost lapozgat és óvatosan mondja: — A negyedik negyedben bizony 57 százalékkal túlléptük a béralapot. Ez egymillió kilencszázezer forintot jelent. Nem volt áram, csökkentett műszakban tudtunk csak dolgozni. — Január? — Ó, január már sokkal jobb volt. Tervünket 98,21 százalékra teljesí­tettük. A munkások béralapjánál már csak 9 ezer forint túllépés mu­tatkozott, a nem munkás állomá­­mányuaknál viszont 21 ezer forintot megtakarítottunk. Veszteséges volt az üzem ja­nuárban? Ehhez már nem kell papírost sem nézni. Bor Pál, a Textilmüvek pénz­ügyi vezetője sietve válaszol: — Igen. Veszteségesek voltunk. Viszont itt is tényezők tömkelegé segíti növelni a deficitet. Megemelő­­dött a béralap, átlagosan 16 száza­lékkel. A termelés, habár erősen közelíti, még nem érte el az októ­beri szintet. Komoly mennyiségű ru­hajuttatást kapott minden dolgozó, ami ugyancsak emelte a költségeket. Habár három műszakos a termelés mint régen, egy műszakkal mégis kevesebb van szombaton. Érthető tehát a veszteség és az, hogy ön­­költségileg még nem állunk olyan jól. ■ Tatárvári Gyula, a munkástanács elnökhelyettese a végszavaknál nyit­ja be az irodaajtót. A veszteség szó­ra felfigyel, bejön és beszélgetni kezdünk. — Hogyan lehetne csökkenteni a termelési költségeket? — Először is el kell érni a napi termelésnek az októberi szintet — mondja Tatárvári elvtárs. Ez a leg­fontosabb teendő. Másodszor növel­ni a kapacitást. Erre valószínű a kö­zeljövőben már nyílik alkalom. He­lyiségünk van, új gépeket tudunk beállítani, valószínű kapunk még 16—17 ezer orsót. Aztán sok feladat volna még. Takarékoskodni az anyaggal, kivenni belőle, amit csak ki lehet, persze a minőség megtar­tása mellett. Egyúttal emelni a mun­kások szakképzettségét. — Különösen a műszakiakra há­rul most nagy feladat — szól közbe Bőr Pál. Jó javaslatokkal, a lehető legjobb technológiai eljárásokat ki­kísérletezni. Ami rajtunk múlik, a kiadások csökkentése, a pénzzel való takarékosság, mi szigorúan meg­nézünk minden kiadott forintot. — Éppen erről tanácskozik most a vállalat vezetősége és a munkásta­nács — közli Tatárvári Gyula. Programot dolgozunk ki, hogyan le­hetne a termelési költségeket csök­kenteni, Azután teljes erővel nekilá­tunk a program végrehajtásának. Vadas elvtárs, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja azt mondja: — A szeptemberi napi termelési szint 98,8 százalékát tudtuk elérni. De el kell érnünk a száz százalékot is és túl kell haladnunk. A Textilmű­vek 120 párttagja hitet tett emellett és a pártcsoport-bizalmiakon keresz­tül erre hívjuk fel a dolgozókat. Szerintem ott még van hiba, hogy a műszakiak nagyon bizonytalanok, szinte félnek szólni a munkásoknak, ha valami nem jól megy, mert ak­kor azok panasszal fordulhatnak a munkástanácshoz. Pedig itt a legna­gyobb munkafegyelemre, és a tech­nológiai fegyelem betartására kell törekedni. Sokszor még a népszerű­ség rovására is. Csak úgy tudjuk el­érni céljainkat. Peregnek az orsók, szaporán dol­goznak a kezek az első munkaterem­ben. Iványos Jánosné örömmel adja tudtunkra, túljutottak a bérkérdé­sek huza-vonáján és a munkások meg vannak elégedve a bérrende­zéssel. Persze nem lenne rossz, ha még magasabb fizetést kaphatnánk — mondja — de tudjuk, ezt most nem lehet megtenni. Az első emeleten, ahol a nagy­hasú gépek fehér gyapotpocakjaikat fogyasztják — dolgozik szerényen Kristóf Béla dobtisztító. A száz­­kilencvenegynéhány gép monoton dübörgése mellett alig hallani sza­vát. A termelés jó megindulásáról beszél, majd felénk fordul. — Talán ezeket is összetörték vol­na? — mondja és végignéz a gépek hadseregén. Az emlékműveket, amint hallottam, rombadöntötték .. . Pedig ezek is mind onnan jöttek egytől-egyig.-/ Vékony, pihe-por réteget töröl le az egyik hatalmas gép feliratáról. Alatta négy betű csillog: СССР. Szovjetunió Nem is olyan fagyos képek a mélyhűtött áruk kaposvári üzletéből Fél kiló cukorborsót kérek. — Ez a kérés nem a kaposvári piacon hangzik el még manapság, ahol egye­lőre csak a téli árukat találja meg a vásárló, hanem az örök tavasz bolt­jában, a mirelité kaposvári, Május 1 utcai szaküzletében. Igen, a zöldbor­só, a zöldbab, az uborkasaláta, s nyil­ván a kisgyermekek bánatára a sóska és a spenót is ott található mínusz 20 fokra lehűtve, s mégis örökké friss állapotban a mirelite-bolt el­árusító polcán, jobban mondva a hűtőszekrényben. Alig egy esztendeje, hogy Kapos­várott az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat megnyitotta ezt a szaküzle­tét. Azóta a háziasszonyok körében már közismertté és népszerűvé vált ez a bolt, amelyben naponta rend­szerint nem kevesebb, mint ezeröt­száz vevő fordul meg. Dunai György, a bolt vezetője ér­deklődésünkre elmondotta, hogy a kaposvári háziasszonyok eleinte ide­genkedve fogadták a mirelite-árukat. Lassan azonban mind többen rájöt­tek arra, hogy a Kaposvári Hűtőház, amely lehetővé tette, hogy mirelite­­áruval lássuk el a várost, milyen ál­dást jelent számukra. Valóban az. A hűtőszekrényből elő­kerülő szilva ugyanis oly hamvas, mintha most szedték volna a fáról. A cseresznye is hasonlóképp kelleti magát. Csak amikor a nem »szak­avatott« vásárló hirtelen megenni próbálja, akkor szisszen fel, mert bi­zony a mínusz 20 foknál ez a gyü­mölcs is csontkeménnyé válik. Vi­szont, ahogy a fagyasztott gyümölcs normál hőmérsékletre kerül, rövide­sen kienged, s ott van előttünk a friss cseresznye, a meggy vagy az eper. Ez utóbbiból — amely különö­sen népszerű — sajnos csak keveset kap a bolt. No és a gyümölcsökön és a zöld­ségen kívül mit rejteget) még a ha­talmas hűtőszekrény gyomra, kíván­csiskodunk tovább. De meg is bán­tuk, mert szinte fel sem lehetne so­rolni a jobbnál-jobb ízű ínyenc fa­latok sokaságát, a legkülönbözőbb húsféléket, amelyek közül csak ket­tőt említünk meg. Azért, mert ezek­nek az ára most lényegesen olcsóbb lett: a fél kilogrammos szalontüdő és a negyedkilogrammos máj egyaránt az eddigi 5 forint helyett 3 forintért kerül forgalomba ezután. De nem zavarjuk tovább a mély­hűtött áruk igen szorgalmas kiszol­gáló személyzetét, sem pedig a vá­sároló háziasszonyokat. Azzal búcsú­zunk, hogy aki megszerette á mire­lite-árukat, legyen nyugodt, jövőben is lesz elegendő belőlük, s tovább bő­vül a választék. Aki pedig még nem barátkozott volna meg a mirelite­­áruval, ajánljuk, próbálja meg. Nem fogja megbánni... — ács Megkezdték az önállósítási kölcsönök folyósítását Köztudomású, az állam önállósítási kölcsönnel is igyekszik segítségére lenni azoknak, akik az átszerve­zések során állás nélkül maradnak. Ezeknek a köl­csönöknek a kifizetését már meg is kezdték. Folyósí­tásukról az alábbiakat kell tudnunk: önállósítási kölcsönt azok az átszervezés folytán munka nélkül maradt dolgozók kaphatnak, akiket ér­dekképviseleti szervük — a kisiparosokat a KIOSZ, a kiskereskedőket pedig a KISOSZ — erre javasol. De kölcsönt kaphatnak azok is, — ha a helyi tanács java­solja őket és megfelelő szakismeretük, rátermettségük van hozzá —, akik egyelőre semmilyen érdekképvise­leti szervhez se tartoznak; háziipart, nyúl-, selyem­­hemyótenyésztést vagy más hasonló hasznothajtó fog­lalkozást szándékoznak űzni. Feltétele a kölcsönnek a már előre kiváltott iparigazolvány, ületve a megka­pott működési engedély és a munka megkezdéséhez megfelelő helyiség, illetve munkahely. A kölcsönt kérők a hozzájuk legközelebb lévé OTP-fióknál kaphatnak hiteligénylő lapot és a hozzá­tartozó »Javaslat« című nyomtatványt. A 2000 forint­tól 20 000 forintig terjedhető kölcsönhöz megfelelő fe­dezet kell. A fedezet ingatlan vagy ingó vagyontárgy is lehet, békekölcsön kötvények és két kezes jótállása. A kölcsön összegét öt éven belül 5 százalékos kama­taival együtt havi egyenlő részletekben kell visszafi­zetni. Az első részlet a folyósítást követő 3—6 hóna­pon belül fizetendő. A kitöltött és hitelesített nyomtatványokat az OTP illetékes fiókjaihoz kell beadni, ahol a kérelmet elbírálják. Ha azt jogosnak tartják, a kölcsönt napo­kon belül folyósítják. QJjmi Lenni a, míúz&éjgjekjeiL, ez cl mi ei'hitjz. ÉPÜLETEK SORA. Korszerűek és elhanyagoltak. Falaik között főzik, csomagolják, tárolják a finom lek­várokat, ízeket, befőtteket. Az üzem termelésének 20 százalékát küldi ex­portra. A nehézipar túlzott fejlesz­tésének, a könnyűipar elhanyagolá­sának intő példája ez az üzem. Elő­ször nézzük meg mi a rossz, azután mi a jó, és végül, hogyan lehetne még jobbá tenni. A tervek: ...1956 januárban 975 ezer forint termelési értékük volt, 1957 januárjában pedig 619 ezer. A lemaradás tehát nagy, az októberi— novemberi események a vállalatot is a terv nemteljesítési, a költségek emelkedésének útjára sodorták Veszteség: ...előreláthatólag az első negyedévben 350 ezer forint. Okok: .. .850 mázsa gyümölcsízből január­ban egy mázsát sem tudtak legyár­tani, mert a kereskedelemnek még nem kell, nem veszik át. A gyü­mölcsíz helyett, mely gazdaságos, ki­fizetődő, igényesebb árukat kellett gyártaniuk. A cukrot ugyanannyiért vásárolják meg, mint amennyiért az üzletben kapható. Miért nem kap­hatnak előállítási áron? ... Eddig Szigetvárhoz tartoztak, most végre önállóak lettek. Sokat ráfizettek a göngyölegekre, a ládák, üvegek bü­rokratikus körforgására. A normá­kat eltörölték, helyette órabért ve­zettek be. Az ösztönző erő jófomiáh megszűnt. Néhány szót az üzemről. A kon­zerviparban szinte egyedülálló elha­nyagoltság látszik az üzem terüle-Látogatás a Nagyatádi Konzervgyárban tén. Az épületek között tengernyi sár. Ezt dagasztják a dolgozók, ami­kor hordókat gurgatnak, árut hor­danak, nyersanyagot szállítanak és ebben hevernek a félkész termékek is. Az udvart már rég le kellett volna betonoztatni. Olcsóbb, szebb, jobb, könnyebb lenne a munka. A gépek még a régi »maszek« hagya­tékai. Azóta a technológia, a mű­szakfejlesztés szinte egy lépést sem tett. Nincs a vállalatnál elegendő tá­roló-helyiség. A szilva-pulp például félkész állapotban — kitéve a nap­sütés és fagy okozta károknak — kint hever hordókban az udvaron. Betonmedencék kellenének. Kemény a víz — mondja Patzek Mihály la­borvezető —, vízlágyító berendezés kellene. A vascsöveket ki kellene cserélni alumíniumra — panaszolja Vojkovics István gyártásvezető. Az alumínium hazájában nincs erre mód?... A városba vezető úton is bokáigérő sárban kell közlekedniük a dolgozóknak. A tanács megígérte. De ígért villanyvilágítást is az út mentére, hogy ne kelljen a sötétben botorkálni. Egy-két oszlop kellene csak — mondják egyöntetűen a gyár dolgozói. Az üzem főépületének kö­zepén állandóan vízben járva, és a hordókban, vízben turkálva kell vé­gezni a munkát. A huzatos helyisé­get viszont fűteni alig lehet. Télen megfagy a víz az emberek kezén. MINDEBBŐL LATSZIK, itt sok tennivaló lenne. Igen ám, de ezek­hez az épülekethez, tárolómedencék­hez, új gépekhez, az udvar lebetono­­zásához sok-sok pénz, nagy beruhá­zások kellenének. Évek hosszú sora óta elhanyagolt gyárat máról hol­napra helyrehozni nem lehet. Ezt mindenki beláthatja, de tudják ezt a Nagyatádi Konzervgyár munká­sai is. Énhez jó gazdálkodás, állan­dó, szívós, kitartó küzdelem kell. Először is növelni a termelést. De hogyan lehet növelni? Feltétlenül be kell vezetni egyes munkahelyeken a jól bevált telje­sítménybérezést. Meggyorsítani a gyártás és kiszállítás forgalmát. Bel­ső műszaki megoldásokkal, újítások­kal, ésszerűsítésekkel növelni a gé­pek kapacitását. Műszakilag fejlőd­ni, de úgy, hogy a meglévőket fej­leszteni. Jobban karbantartani a gé­peket, korszerűsíteni azokat. Majd ké­sőbb természetesen sor kerülhet — ahogy a népgazdaság helyzete meg­engedi — kicserélésükre. A terme­lés növelése azonban még nem min­den. Csökkenteni kell a költségeket, nyereségessé kell tenni az üzemet. De hogyan? A meglévő eszközök birtokában lehetetlenség -r- mond­hatnák az üzem vezetői. A szerződéses alapanyagkötések kedvező árpolitikáját is meg kellene vizsgálni, s a Somogy megyei gyű­­möícs feldolgozására építeni. Felül­vizsgálni — és ebben a felettes szerv segítsége kell — az árakat. A gön­gyölegkérdést megoldani a csehszlo­vák példával, hogy ne minden üzlet vegyen vissza göngyölegeket, hanem a MÉH, így sok felesleges forgást lehet kiküszöbölni. A cukor nagykereskedelmi árát részükre kiharcolni. A gyár és a rak­tárak közötti szállítást gépi erővel, villanyhajtású targoncák segítségé­vel megoldani. És sorolhatnánk to­vább. A Nagyatádi Konzervgyárban dolgozó 240 munkásnak nagyon sót: jó elgondolása van. Ezeket kellene egy kötélbe fonni. AZ ÜZEM ÖNÄLLÖ LETT január elsejével. Sok gond szakadt a nya­kukba, de sok szép feladat megoldá­sa hárul most rájuk. Különösen a munkástanácsra és a vállalat veze­tőire. Megépül az új öltöző, fürdő. Ä munkások munkakedvét ez növeli. A bérek is emelődtek. Szőke István­ná babválogató például 700 forintot keresett eddig, most örömmel mond­ja: — 900-at is megkeresek havon­ta. Csernela Mária szakmunkásnö­­nek is emelődött sztépen a fizetése: De ahhoz, hogy jobb munkakörük mények legyenek, még nagyobb bé­rekért dolgozhassanak, kemény munkára, jó összefogásra van szük­ség. Az önállóság kötelez. Nyeresé­gessé termi a vállalatot, fejleszteni a vállalatot, mind attól függ, hogyan dolgoznak. Somogy megyében nö­vekszik a gyümölcstermelés, a Nagyi atádi Konzervgyárnak tehát nagy jövője van. SZÜTS ISTVAfC

Next

/
Oldalképek
Tartalom