Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-10 / 34. szám

_________________________________________________SOMOGYORSZAG 7 ’UiLLáminttrfú. RUTTKAY ÉVÁVAL I/" aposvárra jött és meghódította a várost. Az Egy pikoló világos Cséri Julikája után az újabb magyar film, a Mese a 12 találatról talpraesett tornatanárnője, Kató után Annát hozta el személyesen közénk. Ezt a kis olasz lányt, akinek három estén tap­solhatott a közönség. Szerepéről beszélgetünk Ruttkay Évával, aki már nem is annyira vendég, hiszen két for­ró sikerben született előadás van a háta mögött. — Hogyan készült Anna alakítására, milyennek képzelte el azt? — Igazi olasz lányt akartam játszani, temperamen­tumos, de emellett kedves Annát, amihez a legtöbb segítséget az olasz filmekből szereztem. Nagyon sok olasz lány figuráját figyeltem meg, s ez vezetett engem a pergőbeszédű kis fruskához. — Vidéken leginkább filmjeiről ismerik, melyik filmben láthatjuk legközelebb? — Elkészült már a Kioltott lángok című színes film, mely a Martinovics-féle összeesküvésből veszi a témáját, s én ebben egy bécsi lányt játszok, aki Hajnóczi menyasszonya. — Ki a partnere, Hajnóczi szerepében? — Bessenyei. Ugyancsak vele játszom a másik filmben is, mely szintén elkészült már. Ennek a címe Keserű igazság. Ebben egy kis pesti lányt alakítok, akit nem vettek fel az egyetemre, eszpresszós lány lest, s ezzel a lejtőn is megindul lefelé. — Melyik filmben játszott először, s melyik szere­pe volt a legkedvesebb az eddigiek között? — A Beszterce ostroma volt az első, az Egy pikoló világos Julikája pedig a legkedvesebb szerepem. — Mint a Néphadsereg Színházának tagja legin­kább mégis színpadon szerepel. Mit játszik ott mos­tanában? — Mindenekelőtt Annát, amit itt, Kaposvárott. Nálunk, Pesten ugyanis csak pénteken lesz a bemutató, így én tulajdonképpen két bemutatón veszek részt. Az első Kaposvárott, a második Pesten. Aztán próbál­juk Molnár Ferenc Hattyúját is. De emellett még van három másik szerepem, amit állandóan játszok: A né­ma levente Ziliáját, aztán játszok a Szent Johanná­ban és a Makrancos hölgyben is. — Hogyan készül fel az új szere peire? — A színésznek az a nagyszerű, minél több em­bert alakíthat. Állandóan látja az embereket, a külön­böző figurákat... Az a figura pedig, melyet játszani kell, a színész fantáziájában él, csiszolódik, és az a nagy művész, aki ezt a figurát színpadon ki is tudja élni. ön úgy látszik meg tudta ezt csinálni, mert játéka igen tetszett a kaposvári közönségnek. Két elő­adás után milyennek látja ezt az új közönségét? — Aranyosak! Nem is hittem volna, hogy ilyen szeretettel fogadjanak. Pedig úgy izgultam. Mert tud­ja, premier előtt általában mindig izgul a színész... Aztán fárasztó volt a hosszú utazás is, mert egy kicsit messze van Kaposvár Budapesttől. De aztán jó ked­vem lett, mert láttam, hogy nagyon hálás közönség­nek játszom. — Lejönne-e még hamarosan Kaposvárra ven­dégszerepelni? — Nagyon szívesen. Beszélgettünk már a. színház­nál is erről Zách igazgató úrral — tulajdonképpen • az ő ötlete volt most is, hogy Kaposváron játsszuk elő­ször ezt a darabot. És mivel ilyen nagy sikere volt az előadásnak, március végén ismét lejövünk. S aztán szóba került — de ezt ne írja meg, mert még nem biztos —, hogy lejövök én vendégszerepelni A néma leventébe. De ez még a későbbiekre vonatkozó terv csak. Talán nem haragszik meg érte Ruttkay Éva, hogy titkos terv felől árulkodók, de új közönsége úgyis csak azzal búcsúztatná Annát is, Ziliát is egyaránt, hogy: — Viszontlátásra, minél előbb! KIRÁLY ERNŐ RÉGI NAGYMESTEREK Új kiállítás a Rippl-Rónai Múzeumban jC1 zzel a címmel nyílik kiállítás ma a Rippl­­•*J Rónai Múzeumban, mely túlnő a szimpla tár­lat határain, mert a jegy is, melyben a kiállítás gon­dolata fogant az volt, hogy Kaposvár népe előtt ismert­té tegyen olyan alkotásokat, melyekhez más módon nem igen tudnánk hozzáférni. A kiállítás külföldi és magyar mesterek alkotásait tartalmazza a 13. század­tól a 19. század elejéig, felvonultatva a különböző is­kolák és kifejező eszközök képviselőiből a legnagyob­bakat. A firenzei festő, Fra Angelico oltárképe, mely Krisztus keresztről való levételének tragikus pillanatát fogja meg és a Trónoló Boldogasszony reneszánsz elő­jeleket sejtető képe mellett Correggionak szinte a ka­­cérság határát súroló alakjaiban gyönyörködhetünk. Az olasz művészetet képviseli Tiziano képe is, »Az adógaras«, mely a nagy festő óriási lélekábrázoló te­hetségét példázza. A firenzei óriás, az építészetben, szobrászatban, festészetben egyaránt kiemelkedő Michelangelo Jeremiás prófétája mellett — ha színben nem is — de gyönyörködhetünk a 15. század egyik legnagyobb alkotásában a Mona Lisa-ban, a másik szellemóriás, Leonardo da Vinci alkotásában. A bemutatott német festők közül cfek kettőt emel­jünk ki: Lucas Chranachot, akinek Madonnája a kora­reneszánsz festészetének bélyegét hordozza élénk góti­kus színekkel, és Dürer Önarcképét, melyről az ókos nyugalom harmonikusan árad az arcból és a kézből egyaránt. Egészen más mentalitás Peter Breughel az élet közvetlen megragadásával: Paraszt búcsú ja alakjai­nak játékosságával és pajzánságával. A nagyközönség előtt kevésbé ismert El Greco spanyol festő művészete, aki bár a klasszikus velencei festészet megkésett híve, technikájával mégis az új idők előfutárának számítják. Rubens és Van Dyck portréi mellett Rembrandt klasszikus »Éjjeli őrjárat«-át már nemzedékek csodál­ták, s azt, hogy milyen nagy sikerrel használja a mű­vész a fény-árny játékát lelki kifejezésül is. A németalföldi mesterek közül Adrien Brguwer Kocsma jelenete, és Jan Van Der Meer »A csipkeverő lány« című képe után magyar festők alkotásait is lát­hatjuk: Bogdányi Jakab holland hatást tükröző Csend­életét és a korában sokat foglalkoztatott arcképfestő, Kupeczky János portréját, a Szőrmeikalpagos férfit, melyen a sötét háttér alkalmazása és a fény-árny já­ték Rembrandt hatásra vallanak. Idős Mar,kó Károly Idillikus tájképe a legapróbb részleteket is pontosan kidolgozó műgonddal a kor stílusát és ízlését követi. A nagy mesterek sorát a halk színekkel dolgozó Bara­bás Miklós Férfi képmás-а zárja be. Mindenképpen csak elismerés illeti a Múzeumot e kiállítás megrendezéséért, s általában azért a mun­káért, hogy ezt a »művészettörténeti kurzust« beindí­totta és tovább akarja vinni későbbi kiállításban a biedermayer-korszaktól egészen a modern irányzatok képviselőinek bemutatásáig. A válogatást Z. Soós Ist­ván végezte a művészember és a pedagógus elveinek szerencsés egybekapcsolásával, s akinek mint restaurá­tornak nem kis érdeme van abban, hogy a laikus né­zőt nem vezetik félre az évek alatt besötétült színek. Úgy gondoljuk helyesebb lett volna a képeket olyan rendszerben elhelyezni, amely szerint a 13. szá­zad mesterei a bejárati teremben lennének, mert így a szemlélő egymás után következően látná a különböző korok mestereinek képeit. A szép és érdekes kiállítás megérdemli, hogy mi­nél többen gyönyörködjenek a ritkán látható képekben. — k. e. — MONTESQ1EU HALÄLÄNAK ÉVFORDULÓJÁRA (1689—1755 február 10) Életrajza oly szegényes, mint a ne­mes és mértéktartó embereké álta­lában. Életrajzáról sokáig felderítet­len részleteket, s homályba vesző kanyarokat szimatoltak és mindmáig kiadatlan hagyatékától várták, hogy fényt vessen az elmosódó körvona­lakra. A hagyaték napvilágra került, de az életrajz nem gazdagodott. Csak ‘Montesquieu szellemi sugárzása me­­gedett néhány hőfokkal. Fénytelen életet teregetek ki, mondhatná földijével, Montaigne-el, aki szellemi őse és atyafia — ez ha­gyatékából tűnik csak ki igazán. Ugyancsak Montaigne meséli, hogy »a keresztvíz fölé mezítlábas embe­rek tartották«. Montesquieu kereszt­apja egy koldus, aki éppen betévedt a család birtokára, La Bréde-be. Mondják, Montesquieu már kis­gyermek korában szenvedélyes ol­vasó volt, s mindig tollszárral a ke­zében olvasott, hogy tüstént leje­gyezhesse szökdécselő gondolatait. Olyannak képzeljük, mint a gyermek Mozartot zongorája mellett... De ezzel már ki is merítettünk minden anekdotikus vonást Montes­quieu életéből. Nevelése és pályavá­lasztása nem tér el a hivatalnoki ne­mesosztály ifjainak vonalától: az oratorániusok kollégiumából kisza­badulva jogot tanul és 25 éves ko­rában, szűkebb hazája fővárosában, Bordeaux-ban a Parlament szolgála­tába lép. Nagybátyjától a fiatal Se­­condat báró a »president á mor­­mier«, azaz törvényszéki elnök stal­­lumát s egyúttal a Montesquieu-ne­­vet veszi át. Közben házasságot kö­tött egy környékbeli nemes-kisasz­­szonnyal. aki meglehetősen közöm­bös házaséletük során három gyer­mekkel ajándékozza meg. Tíz évi hivstalnokoskodás untig elég Montesquieunek; közepes és mérsékelt becsvágyó magisztrátus volt, akárcsak Montaigne, Bordeaux városának polgármesteri székében s szellemi szépapjának példáját követ­ve, 6 is leköszön hivataláról (azaz eladja), hogy ezentúl La Bréde-i »könyvesházába zárkózzék«, egyet­len szenvedélyének: az olvasásnak élhessen. Mert az írás nem volt szenvedélye. Hűvös és kötelességtudó viszony fűz­te hozzá, mint a családjához, olykor­olykor szégyelltem irtózott a gondo­lattól, hogy »szépléleknek« tartsák. Élete végéig »Président«-nak szólí­tották a társaságban, ahol urbánus és pallérozott lénye miatt kedvelték. Mi külső esemény történt még ve­le? Némi herce-hurca után beválaszt­ják az Akadémiába, 6 nyitja meg ama francia akadémikusok sorát, akik nem győzik eleget csipkedni és csúfolni a tiszteletreméltó aggas­tyánt, s mégis megbocsátó keblére borulnak. Azután utazik. Bejárja Ausztriát és Magyarországot, Itáliát, Svájcot és Hollandiát, Angliában két évet tölt. Hazajó s többet nem mozdul ki otthonról. »Németországban utazgat­ni, Itáliában nyaralni, Angliában gondolkodni — Franciaországban, él­ni jó« — mondja. Két mozdulatlan évtized követke­zik — egy emberélet gerince: ezalatt kiérleli, írásba fekteti', toldja s tá­gítja, csiszolja és lerázza magáról életének nagy művét. Ami hátra van: sütkérezés és szem­lélődés. Mint a többi független ne­mesember, idejének javarészét bir­tokán tölti, csak a téli hónapokra költözik a fővárosba. Szereti Pá­rizst s szereti téli epizódnak a tár­sasélet zaját. S a zaj után a vissza­vonulás édességét. írói diadala után is fönntartja az előkelő műkedvelő önvédelmi pózát; váltig hangoztatja, hogy birtokának gyarapítása és bo­rainak nemesítése jobban érdekli, mint az irodalom. Élete vége felé majdnem megva­kul egyetlen ikicsapongó szenvedé­lyétől: az olvasástól. Ettől a hősi ön­csonkítástól eltekintve, sohasem be­tegeskedik. Egy alattomos párizsi tél megsebzi a légzőszerveit, s 66 éves korában, keresztényi módon, »a re­mény felé fordulva«, csöndesen meg­hal. Kortársai sok szépet vallanak su­dár, erőteljes alakjáról és arcvoná­sainak nemes összhangjáról. Szelle­mi arcképéről megoszlik a vélemé­nyük. Montesquieu hagyatékából Jegyezzük meg: a legtöbb dolog, ami örömet okoz, céltalan. Egyszer megjegyeztem: »A nagy uraknak élvezetei, a népnek örö­mei vannak«. Ha az életben érvényesülni aka­runk, színleljünk ostobaságot és legyünk eszesek. Az a baj, hogy rövid az idő a sihederkor és az aggkor között. Nyomorúságos emberi állapot! Alighogy a lelkünác megérett, a test már hanyatlarii kezd. Nevetséges, ami az élet hétköz­napi szokásaival és magatartásá­val nincs összhangban. Az előkelő társaságban semmisé­gekről fontoskodva beszélnek: fon­tos dolgokról mint semmiségekről, III. IV. V. •SPORT# Foci Laci jobban tudja — Csakhogy végre látjuk, Laci. Mar­tnál- rosszat sejtettünk magáról, azt hittük, hogy di. . . — Rosszul hitték, bár félig-meödig mégis fején találtak a szöqet. Én uqyan nem disszidáltam, de a disszidensek között jártam. — Meséljen, hol volt? Tán túl az ópe­­rencián? — Az óperencián innen, de a mor­vák orszáqán túl. — No, beszéljen gyorsan valamit a morvátokról. — Csak eqyesszámban tudok beszél­­"ni, ugyanis a meteor-csillagqal együtt külföldre távozottak alaposan szétszó­ródtak. Mert hát nem is volt a kirándu­lás olyan egyszerű, mint a »srác« gon­dolta. Aztán az is kitűnt hamarosan, hogy nem is fenékig tejfel a menekült sportolók clete még akkor sem, ha az illető hajdani magyar asztaliteniszező cainok. Pedig Nyuqat-Németországban általában szeretik ezt a sportot, épp úgy, mint a labdarúgást. Hamarosan ki­tűnt azonban, hogy a nyugatnémeteknél a sport az olyan szórakozásszerű vala­mi. A tavalyi megyei gólrekorder ott nem tudja nyakló nélkül rúgni a gólo­kat. mert hisz edzés nélkül kell pályára lépnie, ugyanis reggel 7-től este 7-ig, vagy még tovább dolgozik. — Ne mondja. Kaposvárott pedig, azt mondják, hogy a fiú itthon haragban volt a munkával. — Ott is haragban van, de ha meg akar élni, akkor nincs más, mint hogy egy nagy húsüzemben megfogja a do­log nehezebbik végét. Aztán nem tet­szik neki az sem, hogy a németeknél ismeretlen a kalória, hogy a játékosok maguk veszik a felszerelést, s ha vidék­re utazik a csapat, akkor viszik a zsi­­roskenyeret. A mieink már elszoktak ettől. Unia is a fiú már elégqé a dol­got, ezért írt haza, hogy miként is fest valójában az amnesztia rendelet, no meg hogy bekerülne-e a KMTE csapatába, mert akkor esetleg haza is jönne. — No és maga mit mondott neki? — Én nem szóltam egy szót se, mert úgy tudom, hoqy a »fater« úgyis azt írja neki: gyere haza, minden meg lesz bocsátva. A KMTE-nél pedig nem is ke­resnek középcsatárt, mert biztosak ab­ban, hogy március 31-ig megjön a cen­ter. — Hát akkor már meg is van a KMTE csapata? — Korántsem így van. Az új kapos­vári NB ll-es együttes házatáján jól tud­ják, hogy meg erősíteni keil. Miután azonban e héten külföldön jártam, így róluk most nem tudok pletykálkodni többét. — Ennyi az egész tudománya, Laci,? — Hát azért nem egészen. Mert vol­tam Barcson is megnézni, hogy mit ko­vácsolnak a barcsi völgyekben? — Hogyan? Völgyesiről és Kovácsról szó? — Eltalálták. Barcsról ez a két játé­kos távozott el. De mint hírlik, ők is megbánták már, mert a fiumei kikötő­ben, ha édes is a narancs meg a füge, de a ládák igen nehezek. Márpedig a két fiú nem azért ment el, hogy ott lá­dákat emelgessen. — Elég volt a disszidálókból, mesél­jen valamit az itthoniakról is. — Tudja, ez nem is olyan egyszerű. Meg rájöttem, hogy én sem vagyok té­vedhetetlen. A múltkor azt mondtam, hogy Lellén szeretik az egrest. Aztán kiderült, hogy szó sem igaz az egész­ből, mert a lehelek semmiképp sem akarják megbontani azt a barátságot, amely lassan mégis csak létrejött a két balatonparti szomszédvér között. Annyit azonban elárulhatok, hogy az egresnek mégis van szerelmese. Lehet, hogy a fiú mesterséget is változtat. Fölcsap bá­nyásznak Nagykanizsán, ahonnan a Ka­posvárott ia ismertnevű középhátvéd Zalán futását rendezett, azaz mind a ketten hiányoznak a csapatból és most Somogyból szeretnének erősíteni. — Hát úgy kel! й soipogyi NB II-esek­­nek. majd rájönnek. Äogy milyen jó középhátvédet találhattak volna So­­mogyországban Is. — Én is amondó vagyok Művelődés — szórakozás Csiky Gergely Színház: A néma levente. Este fél 7-kor. Városi Mozi: Berlini románc. 3, 5, 7 és 9 órakor. . — Kiállításon mutatják be a bá­bonymegyeri szabás-varrás tanfo­lyam részvevői, hogy az eddigi fog­lalkozásokon mit tanultak. A tanfo­lyam 28 hallgatója 17-én nyitja meg kiállítását. _■— A Szépirodalmi Kiadó tervei­ből. A Szépirodalmi Kiadó idei ter­ve változatosnak ígérkezik. Közre­adják Kosztolányi Dezső összes no­velláit, összes műfordításait, Ka­rinthy Frigyestől az Utazás a kopo­nyám körül és a Capillária című könyveket. Ismét kiadják Illyés Gyula Hunok Párizsban, Tamási Szabad Ifjúság: Halló, itt Gabriel­la. 3, 5, 7 és 9 órakor. KIOSZ Mozi: Mese a 12 találatról. 2, 5 és 7 órakor. Rippl-Rónai Múzeum: Régi meste­rek kiállítása. Nyitva 10—2-ig. Áron: Jégtörő Mátyás, Ragyog egy csillag, Hazai Tükör című köteteket. Uj színfoltot jelent Zilahy Lajos: Ararát és Passuth László: Esőisten siratja Mexikót című műve. Számos újdonság kerül még a boltokba Karinthy, Krúdy, Jókai, Nagy La­jos, Tömörkény, Kosztolányi és Ba­bits alkotásainak sorozatában. — Horgászok, figyelem! Ez évi en­gedélyek kiváltása kedden és pén­teken este fél 6-tól fél 8 óráig az Iparosszékházban. Felhívás ROSTLEN ÉS ROSTKENDER TERMELŐKHÖZ A kötelező állami begyűjtési rendszer és a többtermelési prémium megszüntetése következtében kormányzatunk rendezte a szerződéses ala­pon termelt rostlen és rostkenderkórő árát. Rostlen: különleges minőség I. osztály osztály osztály osztály osztály eddigi ár i о 150 120 105 90 60 45 r különleges I. osztály II. osztály III. osztály Rostkender s új ár i n t eddigi ár 80 70 50 25 о FENTI ÁRAKON FELÜL KÓI Rostlen után Rostkender után lommentes ú 135 125 90 40 330 250 220 180 80 60 lombos á r 113 81 36 3MÉTERMÁZSÁNKÉNT 50 Ft 25 Ft ingyenes textiljuttatásban részesül a termelő. A fenti új ár egyaránt érvényes a termelőszövetkezetekre, mind az egyéni termelőkre. AZ EDDIG MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK AZ UJ ÁRAK MEL­LETT MARADNAK ÉRVÉNYBEN! A Dunántúli Rostkikészítő Vállalat újra megkezdte a rostlen és rostkenderkórő termelésére a szerződések kötését, mely növények termelése az új árak mellett nagy jövedelmet biztosít! Felkérjük a termelőket, hogy a vállalat helyi megbízottainál, vagy a termelé­si felügyelőknél minél többen jelentkezzenek a rostlen, vagy a rostkender termelési szerződés megkötése végett. DUNÁNTÚLI ROSTKIKÉSZITÖ VÄLLALAT Somogy megyei termelési felügyelősége, Kaposvár, Széchenyi tér 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom