Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-10 / 34. szám

m 8 SOMOíjS'OItSZAlí Vasárnap, 1957. február 10. X— A CSALÁDÉRT BEKÖSZÖNTŐ /Ш szívet, lelket megrázó őszi események után azt hiszem, sokan kutatva néztek a holnapba. Mi lesz?! Majd napok és hetek múltán örömmel kezdtük gyűjteni azo­kat a kicsiny és nagyobb »hétköznapi« eseményeket, jelenségeket, melyek a békét, biztonságot jelentették. Gyűjtöttük csokorba a biz­tonságos élet kis és nagy jelenségeit: indulnak a vonatok — mindig több és mindig többfelé —, zsemlyét, kiflit is süt a pék; lehet niár szappant kapni — igaz, egyelőre inkább csak piperét, de azt már ajánlják, új filmek jönnek a moziba, sorba állunk zokszó és vita nélkül a jegyekért, stb. stb. A bokréta egyre növekszik. Ebbe a csokorba szeretnénk besorolni a Somogyország új rova­tát is. Ebben vasárnaponként mindarról írnánk, ami az asszonyokat, leá­nyokat és a kisgyermekeket érdekli, foglalkoztatja. Bizonyosan tu­dunk majd hasznos tanáccsal szolgálni kinek, kinek. Természetesen csak úgy, ha ezt a vasárnapi rovatot asszony-, leány-olvasóinkkal együtt szerkeszthetnénk. Minden olvasó adna hozzá valami haszno­sat, érdekeset. Sok asszony, leány van, aki az élet különböző terüle­tén kincseket érő tapasztalatokat gyűjtött. Ezeket a kincseket hasz­nosítani lehetne, okulásként másoknak. Vitassuk itt meg majd a gyermeknevelés problémáját. Azt is, hogy hogyan öltözködjünk csinosan és olcsón. Azt is, hogy mit jó és' gazdaságos manapság főzni és sütni. Hogyan tarthatjuk rendben há­zunk táját. Asszonyokról asszonyoknak, lányokról lányoknak írunk majd. De a férfiakról is szó lesz. Nem pletykálunk! Csak az igazsá­got mondjuk. Mert úgye elkél a jótanács »férfitéren« is. Első és beköszöntő számunkban szeret Htel üdvözöljük asszony- és leány-olvasóinkat. Nekik írjuk ezt a rovatot, arról, ami őket ér­dekli. Azért kérjük olvasóinkat, juttassák el kívánságaikat a szer­kesztőséghez, hogy miről szeretnének e rovatban olvasni. Jó taná­csaikat, beküldött jó receptjeiket, kézimunka-mintáikat előre is meg­köszönjük. Tanuljunk tőlük ? Ugye az nem lenne érdekes, ha azt mutatnánk be, hogy ma, hogyan ír egy leány a fiúnak, s 6 viszont, szerelmes levelet. Ezt szinte vala­mennyien tudjuk, hisz mi is írtunk, mi is kaptunk. De az bizony érde­kes, hogy pár száz évvel ezelőtt, hogyan leveleztek egymással a fiatalok. Az alábbi levelet a XVII. században írta menyasszony a vőlegényhez. A megszólítás is milyen jellemző: A vőlegény még akkor csak bátyjlm uram volt. Kívül a levélen: Tekintetes Nemzetes Bethlen Miklós uramnak, ne­kem édes bátyám uramnak írom. Belül: Mint szerelmes Bátyám Uramnak, ajánlom kegyelmednek engedelmes szolgálatomat, Isten min­den lelki és testi jókkal áldja meg kegyelmedet. Elmúlatni nem akarom, hogy kegyelmednek ne írnék, kévá­­nom Istentől, kegyelmedet ez a le­velem találja jó egészséges órában, az kegyelmed rosszul léteién bezony igen búsultam, mi most Istennek há­la fenn vagyunk, Asszonyom Anyám 6 kegyelme is fenn vagyon, magam is most. Istennek hála. egészségben vagyok, kévánom Istentől, kegyelmed is legyen jó egészségben. Kegyelmed­nek édes bátyám Uram egy jó inget küldöttem, adja Isten, kegyelmed vi­selje jó egészséggel el. Ezek után ajánlom kegyelmedet Istennek kegyes gondviselése alá. Irám A1 Gyógyon Anno 1668. 4. áp­rilis. Kegyelmednek engedelmes szolgá­lója Kun Hona m. p. P. S. Asszonyom Anyám ő kegyel­me kegyelmednek ajánlja szeretettel való szolgálatját. A levél olvasása után megkérdezhetnénk, hol van szó ebben a szere­lemről. A »lángoló« szavak hiányoznak. A magyar szerelmes levelekben ilyet ne keressünk a XVI., XVII. században. Akkor a szerelmesek tollát féken tartotta az ősi magyar férfib üszkeség és asszonyszemérem. Táti torta Mit süssünk vasárnapra? 8 tolás fehérjét keményre verjük, 16 dg őrölt diót, 28 dq porcukrot, 2 evő­kanál kiflimorzsát a keményre vert habba keverjük. A masszából 3 la*-ot lassú tűznél * sütünk, papírral bélelt tepsiben. Meglehetősen szárazra süt­­li'i-Krémje: 6 tojás sárgája, 20 dq. cu­kor, я evőkanál erős feketekávé, a masszát sűrűre főzzük qőzön, ha ki­csit kihűlt. 20 dq vajjal habosra ke­verjük. A krémet a lapok közé kenjük. Töltött ostya (Nugat-szelet) 20 dq culerot meqpirítunk víz nélkül, beletesszük a 2-5 dq apróra váqott diót, kivajazott tányérba kiöntjük. Ha megszáradt, porrá törjük. 4 tojás sár­­qáját, 15 dq vajat, 25 dq porcukrot összefűzünk (tsszeforralunk). Ha forr, beletesszük az összetört qrillást, ezt os­tyalap közé kenjük és qyenqén lepré­­sel ük, hoqy összeraqadjon. A poqácsát előtte паи állítjuk össze. Hamis gesztenyés 40 dq liszt, 20 dq marqarin, vaqy 15 dq zsír, 3 tojás sarqája, fél sütőpor, 10 dq cukor, ezt összegyúrjuk tejjel vaqy tejfellel. A tésztát két részre oszt­juk. Króm: 50 dq áttört burqonya, 10 dq darált dió, eqy kupica rum, 25 dq cukor, három tojás habja. A tepsibe tett eqy sor tésztát véko­nyan megkenjük, lehetőleg ribizli lek­várral, majd erre rátesszük a krémet, rá a másik tésztát és villával meqszur­­kodjuk a tetejét. Meqsütjük, de a fo­­qyasztás előtti napon. "Ж, и M О Ф Egy kisgyerek jelenik meg a für­dőhely zenekaránál és megkérdezi: — Trombitás is van önök között? — Hogyne, én vagyok — jelenkezik az egyik zenész. — Akkor legyen szíves, fújja fel a lég-matracomat. — Felsegíthetem a kabátot? — ud­­variaskodik a pincér. — Hagyja csak, ne fáradjon ellenkezik a vendég. De kérem, hiszen azért vagyok itt! A vendég belebújik a kabátba, az­tán rámosolyog a pincérre: — Remélem, nem lesz semmi kel­lemetlensége. Ugyanis kabát nélkül jöttem... Napóleon hetente összehívta sze­mélyzetét s mindenkihez szólt né­hány kedves szót. Az egyik komor­nyiktól mindig ugyanazt kérdezte: — Nős? Igen, Sir. — Vannak gyerekei? — Három, Sir. Amikor már a jó ég tudja, há­nyadszor kérdezte ugyanezt, a ko­mornyik egyszer így felelt: — Tizenkettő, Sir. Napóleon megtorpant. — De hiszen múlt héten még csak három volt — mondta csodálkozva. — Igenis, Sir — felelt a komor­nyik. — Csakhogy attól tartottam, untatom, ha mindig ugyanazt fele­lem. — öt évig voltunk boldog háza­sok — zokog a fiatalasszony a váló­per kezdetén. — És aztán mi történt? A férjem hazatért külföldi útjá­ról ■ Max Liebermann festő megkért egy »jó házból« való fiatal lányt, engedje meg, hogy a róla festett ké­pet, amellyel Liebermann nagyon meg volt elégedve, néhány napra kiállítsa. A leány határozottan el­lenezte, mondván: anyja sohasem egyezne ebbe bele. A festő ravaszul mosolyogva így szólt: — Hiszen nem árulnánk el sen­kinek, hogy magát ábrázolja a kép. Jó, ha tudjuk A tea különösen erős aromájú lesz, ha a teásdobozba egy vaniliásrudat teszünk. Az öntözőkannán keletkezett lyu­kat spanyolviasszal tökéletesen el lehet zárni. Frissen festett padló festése tar­­tósabb, ha száradás után ecetes víz­zel felmossuk. A tisztító- és mosogatóruhát kite­rítve kell szárítani, mert különben hamar elernyed és kellemetlen sza­ga lesz. A vízcsapot nem szabad nagyon erősen elzárni, mert akkor a tömí­­tőkorong nagyon összeszorul és a csap csöpög. A színes szőnyegek egészen meg­újulnak, ha azokat alaposan meg­tisztítjuk a portól, majd bekenjük két liter vízbe öntött egy evőkanál terpentin oldatával. Levespor gyártását tervezik A budapesti sütőporgyárban ki­dolgozták a gomba-, csiperke- és marhahús-, borsó-, zöldség- vala­mint a rizslevespor gyártási mód­szerét. Az eredeti fűszerekkel íze­sített és szárított zöldségféléből készített levespor előnye, hogy el­készülhet tíz perc alatt az étel — és semmiféle anyagot nem kell hozzátenni. A gvár a levespor ké­szítését csak akkor tudja megkez­deni, ha a kecskeméti konzervgyár megkezdi a porráőrölt, szárított zöldség szállítását. Üj úttörő életet akarunk ! Net* kisszük. hogy lehet szebb neve­lési feladat gyermekeinknek helyes ve­zetésénél. Lépten-nyomon kérdezik pe­dagógusok. tanulók egyaránt: mikor inuul m;.r meg az iskolai ifjúsági szer­vezeti élet? A kérdés jogos és átfogó válasz nem várathat sokáig magára. De addig is útmutatásul hadd mondjam e! érzéseimet, véleményemet, amely eddigi tapasztalataim alapján megítél­ve, a kaposvári járás pedagógusai nagy többségének véleményével megegyezik. Úgy érzem, teljesen felesleges afelett vitáznunk, hogy mi legyen az új szer­vezet neve. Szocialista hazánk felépítésében minden becsületes magyar ember úttörő munkát véqez, s mennyire inkább vár ez a feladat leqkisebb maqyarjainkra. S ha tartalmában szocialista nevelést adunk — márpedig ezt akarjuk adni gyermekeinknek — miért nem lenne helyes az úttörő elnevezés, miért nem szép és lelkesítő a nemzeti lobogós, gyer­mekarccal díszített csapatzászló, miért nem buzdító az »előre« köszöntés, mikor életünk minden erejével és percébe: akarjuk elűrevinni, szebbé tenni né­pünk életét. Úgy vélem, a lényeg inkább az, hogy miként vetkőzzzük le a múlt hibáit, hogy ezzel kedvessé tegyük az úttörő életet a szülők, pedagógusok és gyer­mekek előtt. Valljuk meg. a 12 év alat ez, nem sikerült elérnünk sok-sok vo natk ozásban. S ha a hibák kijavítását a szervezési munkával kezdjük, nézzük meg elő szőri azt, hogy ki legyen a gazdája аз úttörőcsapatoknak? Semmiképpen nem tudom helye­selni, hogy iskolánkivülieket be­vonjunk * vezetés felelősé-qteljes munkájába, különösképpen nem falun. A 15—17 éves iíjú maga is kiforrat­lan, életkori sajátosságai pedig merő ben eltérőek az iskoláskorúnkétól. Ál­láspontom: nem sok vita kell ahhoz hogy pedagógusaink mit várnak ebber a kérdésben. Azt kívánják, hogy a pe­dagógus legyen teljesen a kultúráé, az Iskoláé, az úttörőcsapat legyen a petla gógusoké. és bízzunk pedagógusaink­ban továbbra is rendületlenül. Merem állítani: ha ez így lesz, pedagógusaink lelkesen fogják vezetni a csapatokat: Tiltakoznék már eleve, ha valaki azi mondaná erre. hogy* ez amolyan be­felé fordulás, elszigetelődés. Nem, erről szó sincs. Ez nem elzárkózás, hanem bizalom kérdése. Pedagógusaink szíve­sen és bátran vállalják a felelősséget, ha valóban őszintén kérjük ezt tőlük Bizonyos, hogy nem gondolnak egy pil­lanatra sem arra, hogy visszaélve a bi­zalommal, ellenséges érzéssel neveljék gyermekeinket, hiszen pedagógusaink Is a nép fial, forrón szeretik dolgozd népünket, szeretnek az új. a boldogabb jövő formálói lenni! Bízzuk bátran azt is pedagógusaink ra. hogy ők válasszák meg, melyik ta­nulót érheti az a megtiszteltetés, hogy az úttörő csapat tagja lőhessen. Leqyen a csapat a becsületben, szorgalomban, a közösségi életben önzetlen, kiválóak csapata! A mesterpróbázások már azok részére legyen lehetősig, akik ezt már a lei­­vétellel kiérdemelték. A tervezet sze­rinti célkitűzés, hogy vegyük át a cser­készetből az értékes tartalmat. Nem találkoztam egyetlen nevelővel sem. aki ezt úgy értelmezné, hogy az idealis­ta világszemlélet átmentéséről lenne szól De azt is látják, hogy az eddiginél lényegesen több magyar ízt kell az út­törő életbe belevinni. A felsőbb veze­tés állíttasson össze. pl. olyan kataló­gust. amely könyvökben gyermekit já­­ságunk ezernyi hőst megismerhet, amelyek kedvesek előttünk és boldogít a hallgatja az őrsi, vagy rajfoglalkozásoa Móra, Móricz, Jókai, stb. nagy magyar tehetségek Ifjú hőseinek lángoló haza­szeretetét és követni kívánja őket. Ezeket a könyveket kapják meg az is­kolák, úttörőcsapatok! S ha ott a fog­lalkozásokon még játszanak, mesterked­nek, egyszóval: gyerekként élnek, az a néhány óra vezérfonalként marad meg egész életükön át. Ennél a kérdésnél se vádoljon senki sovinizmussal! Jól tud­juk mi azt, hogy az igazi hazaszerejel kialakításához meg kell szerettetnünk a Ságvári Endréket. Oleg Kosevojokai is. hiszen tőlük is biztosan tanulhatnak hősi hazaszeretefet. Így képzeljük te­hát: boldog gyermekélet viruljon аз úttörőben, nemzeti hagyományainkon felnőve, értsék és szeressék meg a bá tor, harcos szocialista élet példaképek hogy így váljanak ők is ilyen emberré Uj módszerek kellenek a helyes tartalom megvalósításához. Itt csak egy-két kérdést említek í-I. A központi -táborozás nagyszerű elgondo !ás. éljenek továbbra is. Iskoláink szc­­vezheüiek tanulmányi kirándulásokai ezután is szerte hazánkban. De mi* dez nem nőhetett olyan arányúvá amely elég lenne. A kaposvári járásban járási tábor létesítését tervezzük a fes tői zsippói határban, 1 — 1 hétre hizto sítanár.k 50—100 úttörő részére sátra kát, fürdésit és még sok segítséget A irészvéte! szinte minimális anyagiakéi kíván, egész Iskolák vehetnek részt г táborozásban. S ezek a hetek hagyomá­nyai lehetnek egy-egy csapatnak. S íg\ lehet a nyári táborozást évi célkéni kitűzni, amelyért érdemes takarékom kodni. gyűjteni közösen is. szorgalma san tanulni, stb. Tervezgetünk, akarunk. Gondola­tainkban lehetnek tévedések, bíráljuk meg ezeket közösen. De nemes felada tot vállalunk: boldog ifjúságot, boldog népet akarunk látni. Segítsük egymást ebben szülök, pedagógusok, az égést társadalom. Induljon meg az ifjúsági élet iskoláinkban, szóljon az ének. mo solyogjon a gyermeksereg bátra*, őszinte örömmel, okosodjon ifjúságUBk hogy müveit, derűs ifjúság léphesse« az életbe felépíteni boldog életünket, boldog jövőnket! Nagy Károly tanúim, felügyelő TALÁLD KI! Találjátok ki az alábbi versszakok­ból, hogy mi a vers címe és ki az írója: De addig sírva, kínban, mit se várva Mégis csak száll új szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor, Pusztaszer, Mégis győztes, mégis új és magyar. S nem csak dicsőké a haza; A munkás, pór, szegény. Bár észrevétlen, dolgozik A hon derületén. Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségi rét. Ezüst derűvel ráz a nyír Egy szellőcskét leng az ég. 1. Melyik dalt nem lehet eldalolni? 2. Mi nem lesz nedvesebb ha víz­be esik? 3. Milyen várban nincsenek ka­tonák? 4. Melyik tű nem szúr? 5. Melyik ló fog halat? 6. Melyik ló gyümölcs? 7. Melyik tó ég? 8. Mi van minden kerék közepén? 9. Milyen só szerszám? •osf ‘j ‘ojtnAS ‘pi-8uu ‘9X94 ‘n;oq ‘лплз[Э[ ‘osa ‘[ep[o Mátyás királlyal tör­tént, hogy egy vadásza­ton a főurak annyira be­lemelegedtek a szarvas­­hajtásba, hogy bizony rájuk sötétedett. De a sötétség még nem lett volna baj, hanem sűrű fellegek is jelentkeztek az égen. Villámlott. Dör­­gött. A vadászoknak hát menekülniük kellett, fe­dél alá. Bezörgettek hát a legközelebbi nemesi kastélyba: — Adj szállást! mondták a nemesek —. mert olyan égszakadás zúdul ránk, hogy még tán a ruhát is lemossa rólunk, ha elér bennün­ket. A kastély tulajdonosa nem ismerte a vendége ­ket. De azért szívesen látta őket. Ahogy belép­kedtek fáradtan, poro­sán, a legelső volt. hogy sorra megolvasta, hányán is vannak. — Tizenegy — mondja ki a számot az utolsó­nak. Hát majd elhelyez­kedünk valahogy — vá­laszol erre a legfiatalabb nemes, aki legutolsónak érkezett. — Ennivaló akad nálunk elég. Ez­zel nem terhelünk. De hány ágyad van? — Csak tíz, a vendé­geknek! TŐo\ volt faoI nem volt Tizenegy vendég — Hiszen akkor rend­ben vagyunk — moso­lyog az ifjú. — Tíz ágy­ba tizenegy vendégöt nagyon könnyen elhe­lyezhetsz. — El ám, ha az egyik ágyba ketten is aludná­nak. Az sem szükséges válaszol az ifjú. — No, én már megöre­gedtem. Számolni is jól tudok. De tíz ágyba ti­zenegy vendéget még sohasem helyezett el senki anélkül, hogy va­laki ne kényelmetlen­­kedne. — Pedig nagyon köny­­nyű — mondotta a fia­tal nemes. — Idenézz! Azzal elővett egy darab krétát és lerajzolta a tíz ágyat az asztal lapjára. Ötöt egymás mellé. A másik ötöt meg ponto­san alája. — No, — azt mondja a kastély tulajdonosa —, erre igazán kíváncsi va­gyok, — Ide az első ágyba fektetek kettőt. — Máris nem jó. — De jó. Mert én nem fektetem bele. Csak oda­kínálom a két főnemes­nek. Nem bánom. — Tehát az első ágy­hoz vezetem az első és második urat. A többit elkísérem a többi ágy­hoz. Mindegyik ágyba jut egy vendég. — így van — bólintott a házigazda. — Eszerint a második ágyba kerül a harmadik vendég. A harmadikba a negyedik. És így to­vább. A 9-ik ágyba ke­rül ugye a tizedik. — Helyes. A tizedik. Ez rendjén van. — Akkor így szólok a tizenegyediknek: — Tes­sék pajtás, eredj ide a tizedik ágyba. Tehát mindenüvé jutott egv vendég. A fiatal nemessel öt­ször is elmondatta a gazda a számítást, még­sem értette. Hogy vala­hol hiba settenkedik a számításba, az bizonyos. Mert tizenegy vendég tíz ágyban egyesével nem fér el. annyit a gazda is tudott. — Várj csak — mon­dotta a gazda, amikor feküdni készültek —, amíg én ezt ki nem ta­lálom, nem mozdulok innen. — Jó — felelte rá a fiatal nemes —, de akkor engedd meg, hogy én le­dőljek addig a te ágyad­ra Leheveredett. De el is aludt nyom­ban. Reggel, amikor a va­dászok felébredtek, a gazda még mindig ott könyökölt a számításnál, a fiatal nemes meg aludt boldogan a gazda ágyában. — Ki ez a nyálas szá­jú — szólította meg a gazda bosszúsan az első ébredőt, s rámutatott az alvóra. — Mátyás király — su­sogta a gazda fülébe a főnemes. — De el n» áruld, hogy én meg mondtam. Hát nem is árulta ei. Reggelre kisütött a nap. A vendégele vidá­man keltek útra, hogy folytassák a vadászatot. Néhány nap múlva fu­tár érkezett a kastély­ba. A király pecsétes levelét hozta. Ez volt benne: »Én, Mátyás király, megígérem a kastély tu­lajdonosának, hogyha megfejti a hibát, olyan kastélyt ajándékozok ne­ki, amibe tizenegy ágy lesz, tizenegy gyönyörű szobában megvetve és aranyos terítővei leta­karva. Vajon ti megkapná­­tok-e ezt a szép kastélyt Mátyás királytól?

Next

/
Oldalképek
Tartalom