Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-09 / 33. szám
^gombát, 1957. február 9. ........^.................. __ ________________________________....................................................||>|[|M.... ............................. ^ Tts*ta yíwa'í. sí pohárba! Sokan emlékeznek még a Tejüzemben is az októberi és novemberi napokra. Egyik hely volt ez, ahol divatba jött az »-akasztás« emlegetése. Legtöbbször a kommunistákra vagy azokra emlegették, akik próbáltak józanabb úton megállni és álláspontjukat bátran hangoztatták. Azok, akik az akasztások »-bátor és hős« kezdeményezői voltak, akkor, — kudarcuk után sem higgadtak le kellően. A helyes és megnyugtató az lett volna, ha látva méltatlanságukat, nem veszik többé ajkukra a nép nevét, és nem néznének ma lelkiismeretfurdalás nélkül azok szemébe, akiknek élete, vagy halála felett igyekeztek kimondani a döntő szót. Legjobb védekezés a támadás. Régi recept ez, de legtöbbször — de legalábbis ideiglenesen — sokszor jó. A Tejüzem munkástanácsa is úgy látszik magáénak vallja ezt a szólás-mondást. ügy kezdődött, hogy miután sikerült az ideiglenes munkástanácsot »biztosítani a kommunista befolyás veszélyétől«, és indián módra körültáncolni az égő, széttépett »vörös rongyot«, miután a jó kapcsolatot megteremtették a Nagy Imre kormánnyal és biztosították azt a kellő támogatásról — munkához láttak. Ha meggondolták az üzem dolgozói, hogy1 kik is voltak ezek a »bizalmat kapott« munkástanács-tagok, no« ▼emberi cselekedeteiket látva nem ▼olt min csodálkozni. Az idő azonban közben változott, ök is ... Szinben és mázban. Azóta hallani hangjukat reggel, napközben, este és feltétlenül bele kívánnak szólni a holnap fontos ügyeibe. Hát hogyne, hiszen »illetékesék«. Ma ismét »megváltók«, »hősök«, »félistenek«. Szóval felvirradt a nap, amikor megválasztathatták magukat az ideiglenes munkástanács tagjainak. Az összetétel igazán egységes volt: legalábbis abban, hogy a tanács vezetői közül senkire se lehetett úgy felnézni, mint a munkások megbízható képviselőjére. A közelmúlt ezt fényesen igazolta. Hiszen még olyan élesen domborodott ki Vágó Tibor, Török Dénes, Király Lajos és Czanka József néhány hónappal ezelőtti viselkedése. No, de az igazságnak előbb vagy utóbb győzni kell — gondolta sok elkeseredett munkás — és győzött? Úgy ám, úgy, hogy ismét a dolgozók sorai maradtak a vesztesek. Telt az idő és az ideiglenes munkástanácsól egyszer csak végleges lett. Tőnek Dénes »jó érzékkel« az élre tört. j-iogy hogyan, azt megmagyarázhatván misztikus homály fedi. Mózs bécsi pl. — a raktár egyik dolgozója — csak Törökkel való későbbi beszélgetése folytán eszmélt rá a tényre. Akkor már legfeljebb a kezét szoríthatta ökölbe ... — nos, fő a diplomácia! A pártszervezet azóta megerősödött sorokkal küzd azért, hogy rend, megelégedés, igazságos vezetés jöjjön létre a Tejüzemben is. Szava sohasem halkul el az igazságtalan munkástanács megválasztása oszlott szövetkezetekkel kapcsolatos ígéretek visszavonásáról«. Egyik olvasónktól levelet kaptunk, beírja benne, hogy — szerinte — sok mindent helytelenül csinálunk, úgymond: ismétlődnek a régi hibák. Válaszul szeretném közreadni néhány friss tapasztalatomat. A Marcali Járási Tanács egyik vezetőjével beszéltem a napokban. — írjatok a szövetkezetek újjáalakulásáról — mondja. — Két tsz van a járásunkban eddig: a pusztakovácsi Dimitrov és a kürtöspusztai Latínka. De mozgolódnak a nemesvidiek is. Az ősszel feloszlott Alkotmány Tsz volt tagjai közül néhányan az újjáalakulás iránt érdeklődnek. Tizenhárom ilyen családról tudunk. Jól esik ilyesféle híreket hallani annak, aki együttérez a falu dolgozóival, aki szereti a szövetkezeteket. De önkéntelenül előlonakodik a kérdés a múlt rossz tapasztalatai nyomán: Nem valami kényszer igazgatja-e a közös útra visszakívánkozók életét? Nem, hiszen a szövetkezés gondolata most nem a járási tanács irodáiban, hanem a vidi családi otthonokban született újjá ... Az aggályoskodólc persze . azt mondhatják erre: a járási vezetők annak idején sem beszéltek az újságíróknak az önkéntesség megcsorbításáról. Ha kényszerhez nyúlnak, azt ma sem tárnák föl az érdeklődő előtt. Nos, mit lehet erre válaszolni? Azt, hogy ma más idők járnak a falun. Nemcsak a szólamokban, hanem a valóságban is él a termelési biztonság. Ennek fénye egyaránt elárasztja a szövetkezeti táblákat és Sok 1(Ш oénzt Sterte» föl a hűaz egyéni parcellákat. Ennyit »o fel- tők tisztítása a Marcali Gépállomá-Kaposmérőn nyugodt zavartalanságban követi egyik téli nap a másikat. Nyoma sincs itt semmiféle retorziónak, vagy félelemnek a múlt ősz miatt. Mégpedig azért, mert a falu népe a. józan eszének parancsát követte, megőrizte önuralmát, s biztos kézben tartotta az elszabadulni készülő szenvedélyek gyeplőjét. Pedig a bajok, a hibák ezt a községet sem repülték át. Itt is volt tagosítás, amely sebet ütött az egyéni gazdák lelkén. Néhányan ugyan október végén, november eleién elérkezettnek vélték az önigazságszolgáltatás idejét. Voltak régi gazdák. akik a szövetkezeti táblába került földjükön vetettek kenyérmagot. A többség azonban — és ez az általános — hallgatott a tanács szavára. Kétnyári János vb-elnök óva intett mindenkit a törvénytelenségektől. Ezért szállta meg a nyugalom a fatót, s nem is vettek senkit őri- 7«the a községben. Jól tudják a mérőiek: ki mint vet, úgy arat, s aki nem követett el bűnt, nem kell tartama a felelősségrevonástól.. niatt. Felemeli hangját, hogy szétlebbentse a munkástanácsot körülvevő titokzatos ködöt, amelybe senki se láthat bele — de főként nem az egyszerű emberek. Ne gondolja azonban senki, hogy a munkástanács tagjai tán tétlenek, vagy nem elég »egységesek«. Ha kell, hát aláírást gyűjtenek önmaguk védelmére úgy, hogy a tanács vezetői gazdasági pozícióit betöltő tagjai viszik végig az üzemben a gyűjtőívet. Velük lépeget emberről emberre a racionalizálás réme. »Aki nines velünk, az ellenünk van«. Mondanunk sem kell, hogy senki sem akadt, aki ne adta volna aláírását. Ezet a levelet még a sajtóhoz is eljuttatták. A terv hát pompásan sikerült, mert a 84 aláírást tartalmazó nyilatkozatot a lap egyik számában leközöltük. Úgy látszik azonban — legalább is így vélték a munkástanácsban —, hogy ez még nem volt döntő csapás azokra, akik kezdettől fogva már lerántották a leplet. — Népszerűtlenné kell tenni a pártszervezetet! — hangzott, és az aktussal nem vártak sokáig. Ügyük segítségére jött a szerencsés véletlen is. Októberben ez a munkástanács felelőtlen ígérgetésekkel próbált népszerűséget teremteni magának. ígérgette hát a tejet, a vajat. No, lám, hisz nálunk minden fenékig tejfel. Persze, az igazi hivatásukat — már tudniillik azt, hogy az üzem jövője és gazdaságos működése milyen legyen, nem került hathatósa^ napirendre. Közben a minisztérium ideiglenesen felfüggesztette az októberben megígért természetbeni járandóságot, mondván: az ország többi üzemében többnyire nem került ilyenre sor, várni kell addig vele, míg az egységek alapelvet ki nem dolgozzák. A pártszervezet természetesen támogatta ezt az átmeneti járandóság megszüntetést, szívén viselve az üzem jövő sorsát, és az egységes rendelet mielőbbi kibocsátásának óhaját. A munkástanács nem késett a gúnyos kijelentéssel: »Ugye, mi adtunk vajat, tejet — vágták a dolgozók szemébe — a kommunisták elvették tőletek ...« A pártszervezet azonban nem fáradt meg, még a kiagyalt kudarcok láttán se”i meg. Miért is tette volna ezt? Miért is kellene félrevonulni azoknak, akik birtokában vannak az igazságnak? Az idő meghozza győzelmüket. Ma már napról napra többen lesznek. A hang, amely igazságot, a bizalomra méltatlan emberek visszahívását kéri, egyre több ajakról hangzik el. Van-e megtisztelőbb feladat, mint bírni egy üzem munkásainak bizalmát? Ettől a bizalomtól indítva megragadni a kormánykereket és úgy vezetni az üzem gazdasági életét, hogy az harmonikus és zökkenőmentes legyen? Aligha... De hangsúlyozzuk, csak bizalomból és méltóképpen A Tejüzem munkástanácsának tagjai többségükben becsületes emberek, de zavarja munkájukat annak a néhánynak jelenléte, akikről tudják, hogy nem bírják a munkások bizalmát. Éljenek hát jogukkal a dolgozók és hívják vissza azokat, akik erre a hivatásra nem méltók, öntsenek végre tiszta vizet a pohárba! (—di) A KPDSZSZ fiataljai megalakították ifjúsági szervezetüket Közei száz fiatal gyűlt össze f. hó 7-én délelőtt a Textilművek volt kultúrotthonában. Céljuk az volt, hoqy a szakszervezethez tartozó vállalatok fiatal dolgozói egységbe tömörül jenek és megalakítsák a KPDSZSZ támogatása mellett a Magyar Ifjúmunkások Forradalmi Szövetségének szervezetét. -Az országos ideiglenes bizottság vitaindító levelének ismertetése után fiatal dolgozóink ivemében mindinkább felcsillant annak felismerése, hegy csakis ez a szervezet lesz alkalmas ó -ra* hoqy a fiatalok megtalállak politikai, szakmai fejlődésükhöz a helyes utat és igényeiknek megfelelő* szórakozási lehetőségeket. Selves ez a szervezkedés, mely harcokban indult és azoknak az ifjúmunkásoknak az akarata nyomán jött létre, akiket október 23-án a hosszú esztendők alatt felgyülemlett elkeseredés vitt az utcára Szervezetünk alapjait munkásfiataljainkra rakjuk le, akik a dolgozó néptől idegen, bürokratikus gazdasáqi és politikai vezetés súlyos vétkei miatt, mély felháborodássá Г szembefordultak a Rákosi —Gerö-klikkel. a szocialista demokratizmus kibontakozását akadályozó népellenes erőkkel, de mindvégig hűek maradtak a szocializmus eszméihez. Ez a szervezet Tesz hivatva arra, hogy a lehető legjobban felszámolja azokat a súlyos hibákat, melyeket fiatal dolgozóink safát bőrükön éreztek az elmúlt esztendőkben. Saját bőrükön érezték, mit Jelent az alacsony kereset, a rideg, bürokratikus bánásmód, az elhelyezkedési lehetőség, a házasulandók lakás- és egyéb problémái melyek mind-mind akadályozták fiataljaink alkotó munkáját, nehezítették életkörülményeit. Ezért tekintjük ml Is elsőrendű hivatásunknak, hogy mindenkor határozotfory t**4 я becsületes dol£oz&kat sújtó »terror«. tan képviseljük az ifjúmunkások érdekeit, jogos követeléseit, velük karöltve harcoljunk életkörülményeik javításáért. Mindent elkövetünk azért, hogy ifjúmunkásaink forrón szeressék hazájukat, s a nemzeti követeléseket magukénak vallják. Fiataljaink helyes politikai eszméjének fejlesztése mellett nagy gondot fordítunk ^ Munka Tör\'enykönyvében meghatározott jogok betartására és részükre is megfelelő kulturális lehetőségek biztosítására. Ezért a lehető legrövidebb időn belül véglegesen elintézzük a volt Textilművek Kultúrotthonának átvételét, mely már folyamatban van. E kultúrotthonban a még ezután megválasztandó igazgatóval, a szervezet, a szövetség ideiglenes intézőbizottságával egyetemben olyan kultúréletet kív"án teremteni, amely felnőtteknek és fiataloknak egyaránt biztosítani tudja a kulturális igényeinek kielégítését. A beszámoló utáni .vitákon több fiatal is elmondta hogy nagyon örülnek a kultúrlehetőségek biztosításának. De szeretnék, ha a vezetőség úgy végezné munkáját, hogy a kultúrotthon ne a rossz hírben illő Béke Szálló »lovardájához« legyen hasonló. Ezzel mi is egyetértünk és biztosítani fogjuk ennek alapfeltételeit. A ’elenlévö fiatalok ezután пасту körültekintéssel 9 tagú intézőbizottságot választottak, s az elnöki teendőkkel Pál József fiatal kartársat bízták meg. Foqadja minden fiatal dolgozónk szeretettel szervezetünk megalakulását, legyenek annak harcos taqjai, hogy közös erővel küzdjünk közös céljaink valóra váltásáért. Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szabad Szakszervezetének Megyebizottsága Nagyobb bátorsággal. SOK PÁRTTAG VOLT AZELŐTT a Nagyatádi Fonalgyárban. Most jóval kevesebb. Az ember akaratlanul is arra gondol, e nagy csökkenés soksok régi hibára, mindenekelőtt az MDP létszámának meggondolatlan növelésére vezethető vissza. De korántsem akarjuk azt állítani, hogy a volt MDP tagjai — legalább is többségük — meggyőződés nélküli párttag volt. Akadt ilyen is, mint mindenütt. De sok olyan kommunista van ma is az üzemben, aki nem vetette el elveit, csak vár még ... Azok a kommunisták azonban, akik tenni is kívánnak valamit, nem kötötték különböző feltételekhez belépésüket. Ezek az emberek az októberi események forgatagában is látták: itt már nem a demokratizálásért folyik a harc. Azokban a napokban Gáti Andorné, Nagy Erzsébet, Gál László, Jankovics Mária és még néhányan így nyilatkoztak: mi azok maradunk, akik voltunk, kommunisták! Megalakult a pártszervezet. Igaz, csak tíz tagja van. Ezt egyesek örömmel könyvelték el, gondolván, hogy nem sok szava lesz a pártszervezetnek üzemükben. Mások viszont e tíz ember elhatározásában, őszinte szándékában erőt láttak, mely tettekre lelkesít. És volna is mit tennie e kis pártszervezetnek a Fonalgyárban. Csakhogy tevékenységét még sok minden gátolja. Egy új párt új szervezete lépett az élet porondjára, vezetői is újak, s egyikük, másikuk még tapasztalatlan. Horváth Sándorné, az intézőbizottság elnöke így mondja: több segítséget várnak a járási intézőbizottságtó!. Ez így elég üresen, megszokottan hangzik, de tartalma sokkal mélyebb. Milyen gondokkal küzd Korváthné? Sokszor véleményt hall erről vagy arról az üzemben, máskor hozzá fordulnak kérdéseikkel a dolgozók. Nem, szó sincs arról, hogy Horváthnénak nincs véleménye. Van, mindenre tudna választ adni, de valahogy bátortalan. Arra gondol mkidig, helyes-e az a válasz, amit 6 mondana? Nem más ez, mint az első lépések zavart okozó gátlásai. S a járási intézőbizottság segítsége nem azért kell, hogy ketrecbezárt véleményt kölcsönözzön Horváthnénak, hanem azért, hogy több tájékoztatást és bátorítást nyerjen a járási vezetők szavaiból. Jogos kívánság ez, s megkönnyítené az új közösség, munkáját. De van ennél nagyobb baj is az üzemben. Horváth elvtársnő elmondta, hogy egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy pártszervezet is van az üzemben. Együtt kellene dolgozni a munkástanáccsal, a szakszervezettel, de mindennek még csak jelei sem mutatkoznak. És az a tény, hogy a pártszervezet képviselőit nem kérdezik meg különböző dolgokban, olyan érzést vált ki a kommunistákból, mintha szemben állnának egymással, sőt a munkástanács gátolni igyekezne a pártszervezet megerősödését. Nem, mint mondják, nincs erre konkrét bizonyíték. De történnek olyan dolgok az üzemben, amiből erre lehet következtetni. Mindenekelőtt kifogásolják és joggal, hogy ■ a munkástanácsban nincs egyetlen párttag sem. így a pártszervezet tagjain keresztül sem tudja hallatni hangját! a munkástanácsüléseken, s egyéb lehetőséget sem biztosítanak erre. Helytelenítették a munkástanácsnak azon határozatát, hogy a pártmunkások ne mehessenek be az üzembe, hanem a portára hívják ki a dolgozókat. (Bár ezt a gyakorlatot megszüntették már, mégis megjegyezni kívánjuk, hogy az »új megoldás« sókkal több kiesést jelentene a dolgozóknak a termelésből.) Több dolgozót igyekeztek lebeszélni a pártba való belépésről, mint pl. Lázár Tibornét, s többen a munkástanács tagjai közül — Horváth Gézáné, Nemes Imréné, Nagy Jánosné — nem szívesen veszik tudomásul a pártszervezet létét. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK között kétségtelen, hogy nem bontakozhat ki kellőképpen az uj szervezet munkája. A baj azonban ott van, hogv a kommunistákat elkeseríti ez a gyakorlat, s bátortalanok, nem kérik, nem tesznek semmit azért, hogy elismerjék őket, s megkérdezzék véleményüket mindazon tárgyalásokon, ahol az üzem, a dolgozók ügyes-bajrs dolgait vitatják meg. A munkás!anács és a szakszervezet vezetőinek viszont meg kellene értem, hogy a kommunisták sem akarnak mást, ők is a nép, a dolgozók érdekében cselekednek, s az együttműködés elengedhetetlen. Jó gazdasági munka és jó politikai munka — ez a kettő szükséges ahhoz, hogy jobbak legyenek a munkakörülmények, színvonalasabb a termelés, megnyugtatóbb a munkások életkörülménye. S az együttműködés kizárja majd a lehetőségét is annak, hogy egyes munkástanácstagok gátolják a pártélet kibontakozását. Horváthné elvtársnő így mondta: nekünk nem párttagokra, hanem kommunistákra van síjjükségünk. Azt szeretnénk, ha két hónapon belül megerősödne a szervezet. S aztán dolgozhatnánk úgy, mint valamikor régen. Nem, nem a közelmúltra gondolok, a 46-os időkre SZÉP ELHATÁROZÁS, őszinte akarat vezérli a fcnalgyári kommunistákat. Az elképzelés azonban kevés. Nagyobb akarattal, bátrabban, lendületesebben lássanak munkához és tetteikkel vívják ki, hogy elismerjék szervezetüket. Jávori Béla Oltótanfolyam indult Balatonbogláron A Balatonboglári Szőlészeti Állami Gazdaság vezetősége elhatározta, hogy dolgozói közül egy szólóvesszőoltó gárdát nevel ki. Ennek óz lesz a célja, hogy szakavatott kezek végezzék az oltást, így sokkal nagyobb eredményeket tudnák majd elérni. Február 6-án meg is kezdődött a tanfolyam, melyen 30 dolgozó vesz részt és egy hétig tart. A legügyesebb kezűek végzik majd a vesszők oltását a gazdaságban, AZ ÚJSÁGÍRÓ JEGYZETÉBŐL son. Legalábbis Vörös Ferenc szerelő sokallotta az időveszteséget és költséget. Ezért törte fejét valami jobb, olcsóbb megoldáson. Gondolkodott és cselekedett — eredményesen. Házilag készített hűtőmosó berendezést. Zárt tűztérbe nyúlik egy légmentesen zárható tartály, amelyben olajat oldó, lúgos oldatot forralnak fel. A keletkező gőzt túlhevitik, s a tartályba helyezett traktorhűtőt 15 perc alatt tisztára mossa a forrás miatt cirkuláló oldat. Ezt a munkát kézzel három óra hosszat tudták elvégezni, korántsem ilyen megfelelően. A berendezés arra is jő. hogy más egyéb olajos gépalkatrészt megtisztítson, no meg a kályhát is helyettesíti a műhelyben. Egyszerű és hasznos ez az újítás, mint amilven egyszerű, de hasznos tagja társadalmunknak Vörös Ferenc is. ö és a többi névtelen Vörös Ferenc szereli a kisgépeket, egyszersmind a nagy gépezetet, a szocialista rendszert is hazánkban. Ezeket a jobbrat.örő. gondolkodva, tudatosan munkálkodó embereket — levélíróinkkal ellentétben — mi nem soroltuk a »letört, kedvtelen« dolgozók közé... Évike, egyik ismerősöm nyolcéves kislánya Kaposvárott jár álta'ános iskolába. Л második osztályos gyermek a családi otthonban soha nem hal*ott vallásos dolgokról. Az utóbbi időben mégis az istenhit kérdéseiről faggatja szüleit. Édesapja megkérdezte tőle, miért e nagy érdeklődés? őszintén válaszolt a kislány, hiszen olyan őszinték a gyermekek... Évikét megvetik, csúfolják kis társai, mivel nem tanul hittant. Tavaly sem íratták be szülei vallásoktatásra, akkor mégsem gúnyolódtak a kislányok. Most azonban ezt teszik. Ki állítaná, hogy magától sarjad a gyűlölet a gyermeklelkekben? A kisiskolások lelkinyugalmának megzavarása elég általánossá vált. Érthető, hogy a kormány gátat vetett e káros szellem terjedésének. Aki a tanév elején jelentkezett hittanra — háborítatlanul tanulhatja a vallást. Ez az érem egyik oldala. És a másik? Azok a szülők, akik korábban úgy döntöttek, hogy ne részesüljön hitoktatásban gyermekük — legyen akaratuk szerint. Ezt kívánja a lelkiismereti és vallásszabadság. így értelmezendő a »fakultatív hitoktatás«, kedves olvasónk. Összetört ember üldögél a b.-i határőrség irodájában. B. Gyula, a Tabi. Gépállomáson dolgozott, brigádelszámoló volt. Dolgozott... amíg el nem bocsátották. Azelőtt mindig szorgalmas, igyekvő embernek ismerték, a munkája iránt sem volt kifogás. Erről tanúskodtak különben a régebbi dicséretek. Nemrégiben őt is elbocsátották. Úgy látszik, nem nagyon vizsaálgatták az elbocsátásra kerülők szociális helyzetét, mert ha körültekintően mérlegelik B. Gyula ügyét, akkor bizonyára nem kerül a racionalizáltak közé a háromgyermekes családapa. Földié nincs, kilátástalannak vélte a jövőt, s a családdal együtt elindult a déli határ felé... új hazát, munkalehetőséget keresni. A határőrök elfogták ... B. Gyula, a 39 éves ember, lélekben összetörve ül szemben a határőrhadnaggyal. Még az érettségi előtt álló kislányát is ki kellett venni az iskolából, mert ha kereset nincs, taníttatni sem tudja — panaszolja. S. R. határőrtiszt szavai megnyugtatólag hatnak a három gyermekes családapára. így bizony nem lehet emberekkel bánni, kettétörni szépen induló, fiatal életeket. Segíteni tudnak és találhatnak is megoldást a gépállomás vezetői, ha nem szűkölködnek emberségben. Segíteni tudnak azzal, hogy visszaadják a kedvet eqy majdnem hontalanná vált családnak. Ez a cikk is segítésért, a gyors megoldásért íródott. Remélem, meghallják, akiknek szól. K. 1.
