Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-09 / 33. szám

* _________ _____ lOTOGTOtSZÄQ Szombat, 1957. február 9.

—аяшпжамвмаямжимняцпш*ihwiiiимицктп«»1ямщ»чнши*тTnminu—«jh■ umra;;EaB?MaHg^KW'Hvww>iMureu«NoHft*a»«anHS«HT«CT,»fJWLaiiiNo*t»M»i —п—ыии-т.)»»ип|у|»-д^МдГ|.1-у цптиппцтнтпп— гпггд-n iiiiimiii ■ihwiiihiiiii.ii h mm пип щ. ______ _____________ ____

Néhány hét snúlirn megmdul cs immka

a földeken

Bajcsy Ede főigazgató nyilatkozata

Hogyan induljon meg a földeken [ ä munka! — erről nyilatkozott Bajcsy Ede, a földművelésügyi minisztérium növénytermelési főigazgatóságának vezetője.

A forradalmi munkás-paraszt kormány megszüntette a mezőgazdaság sok káros megkötöttségét. A földművelésügyi minisztérium a jövőben nőm kívánja kötelezően előírni sem a termelőszövetkezeteknek, sem az egyéni termelőknek, mit termeljenek. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy most, a tavaszi munka megindulása előtt a dolgozó parasztság figyelmét felhívjuk a legfontosabb feladatokra, nem kötelező előírásként, hanem megszívlelendő tanácskéat.

Az idén előreláthatólag nem lesznek nagyobb kifagyások, vagy felfagyás okozta károk, s ha ilyenek mégis jelentkeznének, dolgozó parasztságunk tudja, mi a teendő, magától elvégzi a szükséges hengerezést és fogasolást. A tavaszi ff trágyázáshoz az idén az elmúlt évinél übb nitrogén műtrágya áll rendelkezésre és a többtermelés érdekében kívánatos, hogy a fejtrágyázást, ahol szükséges, mindenütt elvégezzék.

Későbbi feladat a gyomirtás. A termelőknek érdekük, különösen ott, ahol az acatoláshoz elegendő munkaerő nem áll rendelkezésre, hogy a kitűnően bevált vegyszeres gyomirtást alkalmazzák. Erre a célra annyi gép áll rendelkezésre, amivel minty egy 440 000 holdon lehet elvégezni a vegyszeres gyomirtást.

Ebben az évben a gyomirtáshoz vegyszert az egyéni termelők is vásárolhatnak, de felhasználásánál szigorúan meg kell tartani a használati utasítást.

Az ősszel elmaradt kenyérgabona vetések részbeni pótlására — elsősorban ott, ahol erre az adottságok á legmegfelelőbbek — vessenek a termelők tavaszi búzát. A többi területet főleg takarmánytermesztéssel ajánlatos hasznosítani. Az állatállomány számára a takarmányalap megteremtésére már ebben az évben cl kellene érni, hogy a szántóterület legalább ötven százalékán takarmánynövényeket termeljenek, elsősorban kukoricát, takarmánygabonát és szál as takarmányokat, főleg pillangósokat. Az idén az elmúlt évi jobb magtermés következtében minden lehetőség megvan arra, hogy a termelők a lucerna és a vöröshere vetésterületét jelentősen növeljék.

A szerződésesen termelendő növények közül a minisztérium elsősorban az ipari növények és a vetőmagvak szerződéses termelését igyekszik elősegíteni. Az új termelési feltételek alapján, amelyek az eddiginél jobban biztosítják a termelők anyagi érdekeltségét, előreláthatólag elérhetjük, hogy az előirányzott mintegy hétszázezer holdra megkössék a szerződéseket és a tavasszal mindenütt idejében elvessék ezeket a növényeket.

\ tavaszi vetésekhez a termelők elsősorban saját vetőmagkészleteikre támaszkodjanak. Emellett — főleg a szálastakarmányok területének növelésére, a vetőmagfelújításra és a hiányok pótlására — a termelőknek központi készletből készpénzért, illetve cseretermény ellenében nagymennyiségű vetőmagot adunk. Kertimagvakból is a múlt évinél nagjmbb mennyiségről gondoskodtunk, így például háromszáz vagon vetőborsót, 22 vagon vetőbabot és 23 vagon zöldiségmagot adunk a termelőknek.

Az októberi események miatt tavaszra tolódott át az őszre tervezett gyümölcsfatelepítések nagyrésze is. A rendelkezésre álló szaporítóanyag lehetővé teszi, hogy az idén fokozzuk a házikerti gyümölcsfatelepítéseket is.

Igen fontos feladat az idén, hogy végre döntő javulást érjünk el а legelőgazdálkodás terén. A legelőgazdabizottságok törekedjenek a ^ legelőterületeken a hozamok növelésére.

A növényvédelem terén legsürgősebb feladat a gyümölcsfák téli és tavaszi ápolása — fatisztogatás, rügyfí^adás előtti permetezés, stb. —, fel*kell készülni továbbá a mezei pocok, a csócsároló és más kártevők minél hatékonyabb irtására is.

A tavaszi munkákhoz továbbra is nagy segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek és egyéni termelőknek egyaránt a gépállomások, amelyek a tavaszi szántásra mintegy tizenegyezer traktort tudnak munkába állítani. Ezzel — ha az időjárás megengedi — március 31-ig megközelítőleg egymillió holdon lehet a szántást elvégezni. A szántásoknál és a vetésnél mintegy ötezer gépállomási traktorra számíthatnak.

Az idő sürget. Javasoljuk a termelőknek, hogy még a téli időszak alatt javítsák ki gépeiket, hozzák rendbe eszközeiket, szerezzék be és tisztítsák ki a vetőmagot, vásárolják meg a szükséges műtrágyát, növényvédőszert stb., hogy az arra alkalmas első tavaszi napon már teljes erővel indulhasson meg a munka a földeken. (MTI)

A KOREAI NÉPHADSEREG

megalakításának

9. ÉVFORDULÓJA

Phenjan (MTI). Csői Jen Gén almarsall, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, február 7-én napiparancsot intézett a koreai néphadsereg, a haditengerészet és a légierő tisztjeihez és harcosaihoz a koreai néphadsereg megalakításának 9. évfordulója alkalmából.

Mint az Uj Kína jelenti, Phenjanban csütörtökön este ünnepi gyűlést rendeztek a koreai néphadsereg megalakításának 9. évfordulója alkalmából. .Az ünnepségen megjelentek a kormány vezetői, köztük Kim ír Szén miniszterelnök is.

CSÜTÖRTÖKÖN TÚLHALADTA A HATVANEZER TONNÄT A NAPI SZÉNTERMELÉS

A szénbányászat januárban naponta átlag 47 849 tonna szenet adott. Február első hat napján az átlagos napi termelés 56 069 tonnára növekedett. Csütörtökön, február 7-én a szénbányászat ismét kimagasló eredményt ért el, s egy nap alatt 60 204 tonna szenet termelt.

Január eleje óta a legjobb eredményeket a közép-dunántúli, a nógrádi, a mátravidéki és a várpalotai szénbányászati tröszt érte el. Az említett trösztök a szeptemberi mehynyiségnek 90—95 százalékát adták.

ÉRDEKESSÉGEK — furcsaságok

Jean Shephard

Drasztikus

módszerek

A londoni kerületi bíróság élénk érdeklődés mellett tárgyalta Mrs. és Mr. Thomas Reed válóperét. A bírák és a nagyszámú hallgatóság előtt hamarosan kibontakozott, hogy Reed úr meg van elégedve a feleségével, mert jó szívű, hűséges és szorgalmas asszonyka, de olyan sokat beszél, hogy férje otthon napokig szóhoz sem tud jutni. Az asszony azzal érvelt, hogy rettenetes méltánytalanság esett rajta: férje több ízben sózott heringet dugott a szájába és arra kényszerítette, hogy lenyelje — így percekig meg sem tudott szólalni. A bíróság végül is. összebékítette a feleket, a férjnek meg kellett ígérnie, hogy többet nem fordul ilyen drasztikus eszközökhöz.

Rabszolgakereskedelem Japánban

Japánban még ma sem sikerült kiirtani az emberkereskedelmet. A japán rendőrség adatai szerint a Üabszolgakereskedelem az egyik legjövedelmezőbb üzletág. Az elmúlt évben a rendőrség 18 721 rabszolga adás-vételét állapította meg és 13 400 személyt tartóztattak le emberkereskedelem miatt. Leginkább fiatal lányok esnek az embertelen kufárok áldozatául. A megélhetéssel küszködő szülők legtöbbszön nincstelen parasztok — nem masina állítólag egy egyszer eladják fiatal óra alatt ezer egyszerű leánygyermekeiket. melódiájú slágert »gyárt«. És több mint tízmilliárd dallamvariációt tud felhasználni. Kezelése teljesen egyszerű, csupán néhány kapcsolót kell beállítani. A zeneszerzők azal vigasztalódnak, hogy nemcsak nekik kell majd új munka után nézni, hanem a költőknek és regényíróknak is, mert ha ez így megy tovább, hamarosan a verseket és regényeket is gépekkel, billentyűk puszta lenyomásával fogják előállítani. A kérdés csak az, hogy milyen eredménnyel.

amerikai rádióriporter egyik esti adásában arra szólította fel hallgatóit, hogy másnap a tréfa kedvéért valamennyien kérjék meg barátaikat, ismerőseiket, hogy azok egy nem létező regény után érdeklődjenek a könyvkereskedésekben. E célból a leleményes újságíró kitalálta, hogy a regény címe: »Én, Libertine«, cselekménye: egy XVIII. században élő angol hercegnő szerelmi kalandjai. Szerzőjéül egy bizonyos Mr. Frederick R. Ewing nevű egyént nevezett meg a tréfacsináló és a szerzőről még azt is megállapította, hogy Oxfordban végezte tanulmányait, foglalkozása tengerésztiszt. A tréfa ragyogóan sikerült. A könyvkereskedéseket annyira elhalmozták megrendelésekkel, hogy az egyik legnagyobb New York-i kiadóvállalat megbízott egy híres írót, hoCTv haladéktalanul lásson hozzá az oly sokak által keresett regény — megírásához.

Elektromos

zeneszerző?

Hamarosan rossz napok virradnak az amerikai slágerkomponistákra. A Burroughs konszern közhírré tette, hogy sikeresen tevékenykednek egy elektromos agy megszerkesztésén, amely feleslegessé fogja tenni a közkedvelt melódiák szerzőinek munkásságát. Az ördöngös

A mosoly iskolája

Az egyik nagy amerikai áruház eladási osztályának főnöke felszólította az összes férfi és női alkalmazottakat, hogy jelentkezzenek Jey B. Eden színházi rendezőnél. A rendezőt azért szerződtette, hogy tanítsa meg mosolyogni az alkalmazottakat. Miután kipróbálták az alkalmazottak mosolygási készségét, a rendező megállapította, hogy eddig mosoly helyett csak ügyetlen grimaszt produkáltak. Az óriási különbséget, amely az igazi és mesterkélt mosoly között van, leginkább az illető szemkifejezéséből lehet észrevenni, ugyanis a szívből jött mosolynál a szem is mosolyog, nemcsak az arc. A kéthetes tanfolyam befejezése után az áruház forgalma az elkövetkezendő három hónapban 15 százalékkal megnőtt.

Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben III.

4 „Fővárosi Nemzeti Bizottság” аж ellenforradalom szolgálatában

A polgári restauráció különféle csoportjai a Nagy Imre-kormány tehetetlensége és gyors jobbratolódása nyomán sietve felhasználták az októberi események során előállt helyzetet arra, hogy kezükbe kaparintsák a Fővárosi Tanács irányítását. A 'különféle újjáalakuló ás újonnan alakuló pártok képviselőiként alakították egy úgynevezett »Fővárosi Nemzeti Bizottság«-ot. Ez az önmagát ídnevezett testület a törvényese« mégválasztott Fővárosi Tanácsot és annak végrehajtó bizottságát megszűntnek nyilvánította és átvette a hátaimat a Fővárosi íanács hivatalában. Hasonló dolgok történtek az egyes kerületi tanácsoknál.

A »Fővárosi Nemzeti Bizottság« megalakításában a következő pártok

2—2 képviselője vett részt: 1. a Kisgazda Párt, 2. a Szociáldemokrata párt, 3. a Keretény Magyar Párt, 4, a Parasztpárt, 5. a Kommunista Párt. Bevonták ebbe a »Nemzeti Bizottságba« még külön az »ifjúság« valamilyen — nem a Keresztény Ifjúság Szövetségéhez tartozó — képviselőjét is.

A kommunisták bevonása a polgári restaurációnak e fővárosi szervébe hasonló jellegű volt, mint a Nagy Imre-kormányban lévő kommunisták ideiglenes megtörése.

A régi koalíciós pártok mellett a horthysta »Keresztény Magyar Párt« színrelépése volt jellemző ebben a restaurációs testületben. Ez a párt a horthysta idők fővárosi keresztény pártjának örökébe szeretett volna lépni. Ez a csoport a »pártszervezést« éppen csak hogy elkezdte, s a Fővárosi Tanács néhány hivatali szobáját foglalta le (írógépeket és gépáíőnőket igénybevéve), hogy ott »országos központját« megszervezze. Segítőtársa volt a Keresztény Ifjúság Szövetsége nevű, ugyancsak újonnan alakult, s a horthysták egyetemi és középiskolai »bajtársi szövetségeire«, »Turul« egyesületére stb. emlékeztető szervezet, mely vezető szerepre törekedett az ifjúsági mozgalomban.

November 1-i ülés

E »Nemzeti Bizottság« november 1-én tartotta az első és november

2-án az utolsó ülését. Mindkét ülésen a jobboldali szociáldemokrata Beehtler Péter elnökölt. Első ülésének egyik első határozata az volt, hogy a tanács végrehajtó bizottsága helyett visszaállítják a polgármesteri tisztséget és a plenáris tanács helyett a régi »közgyűlést«. A kisgazdapártiak javaslatára nyomban »megválasztották« polgármesternek az egykori Kisgazda Párt jobbszárnyának egyik régi képviselőjét, Kővágó Józsefet és polgármesterhelyett esnék Beehtler Pétert.

Ezután a kereszténypárti dr. Zajgóvári Károly sietve javasolta, hogy »az osztályvezetőktől felfelé minden vezetőt nyilvánítson leváltottnak a nemzeti bizottság«. Vita után úgy határoztak, hogy azokat menesztik, »akiket a nemzeti bizottság nem erősít meg«. Kiküldtek egy albizottságot a személyek felülvizsgálására. Az albizottságban egy-egy képviselője volt a kisgazda, a szociáldemokrata, a keresztény és parasztpártnak, míg a kommunistákat kizárták belőle. Ugyanis a kommunisták eltávolítása volt a céljuk.

A »Nemzeti Bizottság« első ülésén megvitatták a »politikai határozatot«. Zajgóvári volt a hangadó, aki a varsói szerződés felbontását követelte. A szovjet csapatoknak az országból történő teljes kivonásáról szólva kijelentette, hogy: »nemzetközi. jogilag is lehetetlenség ezt ebben a pillanatban elérni, csak abbán az esetben, ha a magyar kormány — függetlenül attól, hogy a világtörténelemben voltak nagyobb szerződésszegések is és végső szükségben a nemzetközi jog is elismeri a szerződésszegés jogosságát — tehát: ha a magyar kormány azonnali hatállyal felbontja a varsói szerződést«. Zajgóvári nyilatkozott a sztrájk kérdésében is. »A sztrájk mindnyájunkat megöl — mondotta —. és ha ezt nem hárítjuk el és a munkásokat nem bírjuk rávenni a sztrájk leállítására, nem tudom, hogy a nemzeti bizottság tagjai közül ki tudja vállalni a felelősséget«. Hozzátette azonban: »Csak akkor kívánhatjuk a munkásságtól a sztrájk beszüntetését, ha a kormány a varsói szerződést azonnali hatállyal felmondja és egyben semlegesnek nyilvánítja Magyarországot«.

Bilkei Gorzó Nándor (demokratapárti) a varsói szerződésről azt mondotta, hogy annak felmondása az adott nemzetközi helyzetben veszedelmes lépés, olyan katasztrófához vezethet, »amelyhez képest még Mohács sem mérhető, ezzel a tűzcsóvával tehát igen óvatosan játsszunk«.

Potoczki Kálmán (kisgazdapárti) kijelentette, hogy »nincs felhatalmazása arra, hogy ilyen súlyos kérdésben pártja nevében nyilatkozzék«. Huszonnégy órai haladékot kért, hogy tisztázza pártjával ezt a kérdést. Ennek alapjár^az állásfoglalást elhalasztották.

A széteső Nagy Imre-kormánv ugyanezen a napon már meghozta döntését, s a varsói szerződést — _ a »Szabad Európa« utasítását közvetítő Zajgóváriak követelését teljesítve — felbontottnak nyilvánította.

November 2-i ülés

»Fővárosi Nemzeti Bizottság« november 2-i ülésén először ismét a kommunista vezetők leváltásával foglalkoztak. Az ülésen elnöklő Bechtler Péter bejelentette:

Megbeszélést tartott az osztályvezetőkkel. Megmondotta, hogy mindenki végezze a munkáját és semmi egyébbel ne törődjenek. Nem mondta meg, hogy az osztályvezetőktől felfelé az állások hatálytalanokká lettek — nem mondta meg azért, mert ez a munkamorált befolyásolná. Természetes, hogy ha a vezető állások megüresednek, akkor a Nemzeti Bizottság gondoskodik az állások betöltéséről.

Az oktatási osztály jelentette neki, hogy az osztályvezető és annak helyettese lemondtak. Minthogy ez a helyzet, azzal a javaslattal jöttek, hogy Szoboszlait bízzák meg az oktatási osztály vezetésével. Szoboszlal egyébként kiváló pedagógus és azelőtt ennek az osztálynak a vezetője volt — csak azért került el, mert nem volt vonalas — és mternálótáborba is került

Zajgóvári Károly a Kereszténypárt részéről kylön indítványt jelentett be: »Eddig egyetlen osztályvezetői sem váltottak le. Valamennyi osztályvezető és azoknak a helyettesei az átkos emlékű Magyar Dolgozók Pártjától kapta kinevezését. Ha már ez az állás megüresedett, akkor a Kereszténypárt részéről azt indítványozta, hogy a főváros területén az oktatási osztály vezetője dr. Magyar István piarista tanár legyen és a Kereszténypárt nem tesz ellenvetést azzal szemben, hogy a helyettese Szoboszlai legyen. A forradalom nem azért volt, hogy az oktatás és az ifjúság nevelése terén ugyanaz a szellem uralkodjék, amely eddig uralkodott«.

Baranyai János (kommunista) állást foglalt Szoboszlai mellett, mert kinevezése egyben rehabilitálását is jelentené.

Zajgóvári Károly: »A szociáldemokrata párt és a kommunista párt egyesüléséből született meg a Magyar Dolgozók Pártja. Az összes osztályvezetők innen származtatják hatalmukat. Tehát, ha egy pozíciót kér a keresztény párt, akkor illojalitásnak tartja, ha azt nem kapja meg.«

Potoczki ff álmán: »Ha egy napot késik ennek a pozíciónak a betöltése, az nem döntő jelentőségű. Bejelentette, hogy társa, aki a fővárosi dolgokban tájékozott, nincs jelen, £ maga pedig a szóban lévő jelöltek közül egyiket sem ismeri és így nem tud tiszta lélekkel állást foglalni. Mivel a főváros közoktatásügyének kérdését nagyon súlyos kérdésnek tartja, azért kérte, hogy a legközelebbi alkalommal történjék döntés, addig pedig megszerzi a szükséges információkat.«

Beehtler Péter mint elnök bejelentette, hogy a hétfői (november 5-i) ülésen fognak határozni.,

A kommunisták eltávolításának tervével együtt Zajgóvári rögtön előállt azzal a követeléssel, hogy a felszabadulás után eltávolított összes horthystákat hozzák vissza a fővárosi közigazgatásba és a fővárosi üzemek élére. A volt nyilasok és a »ma is fennálló aggályok alá esők« (vagyis közismert háborús bűnösök) visszahozatalát még nem követelte; ezt nyilván későbbre hagyta, amennyiben a horthystákkal együtt nem sikerül csendesen a nyilasokat is visszahozni. Az ülés jegyzőkönyvében erről a következőket olvashatjuk:

»Zajgóvári Károly bejelentette, hogy a keresztény párt részéről indítványt kíván tenni. Indítványozta, hogy a Nemzeti Bizottság rendelje el azt, hogy az 1945-től a politikai magatartásuk miatt elbocsátott összes dolgozókat a főváros és

üzemei ugyanazokra a helyekre fogadják vissza, ahonnan elbocsátották őket.

Zajgóvári Károly: Hogy azután ez miképp történik, az részletkérdés, azonban kérte a Nemzeti Bizottságot, hogy elvi határozatot hozzon arra nézve, hogy az 1945 óta politikai magatartásuk miatt elbocsátott összes alkalmazottait a főváros és vállalatai visszaveszik.

Elnök: Odáig nem lehet elmenni, hogy: »politikai magatartás«, mert hiszen voltak nyilasok!

Zajgóvári hangsúlyozta, hogy hozzátette azt a klauzurát, hogy: kivéve a nyilas magatartás miatt elbocsátottakat ...

Elnök: Az elvi határozatot a következőképpen fogalmazta meg: Akiket 1945 óta politikai okokból elbocsátottak, azok számára szükségesnek tartja a Nemzeti Bizottság a rehabilitáció lehetőségét. A kérdés nyilvánosságra hozatala a gyakorlati megoldásra tartozik, erről tehát ne döntsön most a bizottság. Felhívta az ülés részvevőit, hogy akik ezt a határozatot elfogadják, tartsák fel a kezüket,

Zajgóvári Károly szót emelt a »rehabilitáció« kifejezés ellen. Mint mondotta, indítványa úgy szólt, hogy akiket 1945 óta politikai okokból elbocsátottak (kivéve azokat, akiket nyilas magatartás vagy népellenes bűntett miatt bocsátottak el), a főváros és intézményei kötelesek visszavenni. A »rehabilitáció« más probléma.

Elnök: Vagy pedig állásba helyezi őket a főváros, vagy valamelyik intézménye és ezzel rendben van. Ez a legjárhatóbb út. Ezt határozatként kimondotta. Kérte a bizottságot, hogy a nyilvánosságra hozatalról ne döntsenek. Ezt a kérdést is meg kell beszélni Kővágó Józseffel ...«

Zajgóvári Károly kijelentette, hogy a legközelebbi ülésen kap majd indítványt a Nemzeti Bizottság ebben az ügyben. Erre azonban már nem került sor. A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása, s a szovjet csapatok vissza jövetele nyomán a polgári restauráció e fővárosi hatalmi szerve szétesett és megszűnt létezni.

(Folytatjuk.)