Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-15 / 11. szám

Kedd, 1957. január 15. SOMOGYOR8ZAG S

„A mi feladatunk az ország kenyerének biztosítása"

Nagyatád, Eperjesi utca 5. A téli nap bágyadt sugarai ferdén esnek a kis gazdásági udvarra, ahol Bognár György egyénileg dolgozó paraszt lakik. Amikor meglátogattuk, éppen fát fűrészelt. Kicsit bizalmatlanul fogad, aztán mégiscsak megindul a beszélgetés közöttünk, előbb kint az udvaron, majd a szobában. Bognár György 53 éves parasztember. Tartózkodó és bizalmatlan. A múlt tette azzá... S bár az utóbbi évek során sok keserűség halmozódott fel benne is, de azért bizakodva, reménnyel teli szívvel néz a jövőbe.

— A mi feladatunk — mondja az ország kenyerének biztosítása. Én az idén is, jobban mondva tavaly elvetettem másfél hold rozsot, négy és fél hold búzát. Ha a kormányzat biztosítja nekünk egyéni gazdáknak is a pétisót meg a műtrágyát, akkor az elvetett gabonám minden holdja megadja a 12 mázsát.

• Beszélgetésünk során sok mindenről szó esett, a múltról, hibákról, a termésről és a gazdaságról.

— Megmondom én mi volt a rossz a múltban. Legyünk őszinték. 48-ig jól ment a parasztnak. De aztán megkötötték a kezünket. A különböző kötelező termelési szerződések nem adtak szabad kezet, hogy úgy gazdálkodjunk, ahogy mi szeretnénk. A jobb földeket a termelőszövetkezetek részére foglalták le, és mi egyéni gazdák háttérbe szorultunk. Az erőltetett szövetkezetcsinálás meg egyenesen elvette a paraszttól a munkakedvet. A beadás sok gazdatársamat elkeserítette és nem dolgozott szívvel-lélekkel, úgy, ahogy azt a föld megkövetelte volna.

Csend szakad közénk. Bognár bácsi bizalmatlanul pislog, hol ide, hol oda veti a tekintetét. Közben nyílik az ajtó, magas, nyúlánk fiatalember lép be rajta.

— A fiam. Egyetemre jár.

Ez új irányt ad a beszélgetésnek. Mihály, aki annakidején mint parasztgyerek került a műszaki egyetemre. Ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe.

Szó esik a kormánynyilatkozatról

is.

A kormánynyilatkozatról hallottam — mondja vontatottan a gazda — és őszintén szólva nemcsak engemet, hanem minden gazdatársamat megnyugtatott. A paraszt tudja a kötelességét: szánt, vet és arat, hogy

az ország kenyere biztosítva legyen. ( A kormányzattól mi csak azt várjuk és kérjük, hogy biztosítsa nekünk egyéni gazdáknak is ugyanazt, amit a termelőszövetkezeti tagoknak.

Bognár György jó gazda hírében áll — tanácstag is. A második világháború előtt csak öt hold földje volt ma pedig 12 holdon gazdálkodik. A( földnek lelkiismeretes, odaadó gaz-( dája, aki mindig szem előtt tartja, a magas terméshozamot. Mi sem bi-, zonyítja ezt jobban, mint az, hogy az, elmúlt 12 esztendő alatt, a magas < beadás ellenére is — egy év kivételé-1 vei — mindig megvolt a kenyere ési a földhöz szükséges vetőmag is. < — Mezőgazdaságunkat csak akkor tudjuk virágzóvá és fejlettebbé tenni, ha mi egyéni gazdák és termelő-( szövetkezeti tagok egyformán telje- ( sítjük legfontosabb kötelezettségűn-, két: a termelést! ,

Búcsúzáskor melegen kezetrázunk. — Aztán az igazat írják ám az újságban. Mert még levelezője is lehetek a Somogyországnak ...

íme: a bizalmatlanság eltűnik a kis gazdasági udvarról — és minden kis gazdasági udvarrók''

Díszére van-e Kaposvárnak a két népbüfé?

Egy fiatal, jól öltözöttnek éppen nem mondható, ám nyomaiban hiper«Uvatosan öltözött férfi lép a pénztárhoz és mosolyra húzott szájjal kérdezi: k

Kossuth van?

Nincsen kérem.

Hát Terv?

Nincs semmiféle cigarettám.

A homályból ekkor a sorbanállókat félretaszítva előnyomul az előbbi fiatalember barátja.

— Tényleg nincs cigarettája? — érdeklődik faarccal, miközben oldaltkacsint.

A pénztár előtt vagy tizenöten állnak, ki-ki nyújtogatja az előre elkészített összeget. A pénztárosnő szakadatlanul számol, adja a blokkokat és idegfeszitő munkája közben észre sem veszi, hogy ez a cigarettakérés csak arra szolgál, hogy «-tréfálkozzanak« vele. S tán, hogy közben el is tereljék a figyelmét.

Úgy látszik, sikerül, mert az asztalkáról eltűnt egy blokk, fél liter borról. Míg egy idős bácsi, aki kifizette, felkutatja zsebeit és keresgél a földön, hogy hátha leesett — a pult mellett megtalálják — az egyik fiatalember kezében.

Természetesen nem történt semmi hiba. Csak tévedésből került a blokk illetéktelenhez és így ifjú ismerősünk kénytelen beállni a sorba és valóban vásárolni egy fél liter bort, hogy a gyanúnak még a látszatát is elterelje.

Pedig szó sincs itt arról, hogy rendőrt hívnának. Nem feltűnő és nem ritka eset ez. Sőt, még jól is végződött. Abban az életelemben, abban a levegőben, melyben ez a jelenet lejátszódott, természetszerű és hétköznapi volt. Csupán a jóérzésű emberek szemében tűnt fel és azokban merül fel a kérdés bárahányszor betérnek egyik vagy másik népbüfébe ahol sosem marad az a néhány perc valamiben élmény nélkül: szüksége van erre Kaposvárnak?

Kötekedők, zsebtolvajok, prostituáltak és részegeskedők gyülekezete a népbüfé. Azonban nemcsak ezek látogatják e helyeket, melyeket elkereszteltek már épp elég — nem éppen hízelkedő — jelzővel is: «topogó«, «-köpködő« stb. —• egyéb hely híján ide járnak meginni a maguk fröccseit a becsületes, rendes dolgozó emberek is. Szó nem eshet, a vendéglátóipar évekkel ezelőtt az ő kedvükért és nem az alvilágnak nyitotta meg a népbüféket, csak az a baj, hogy még mostanáig sem vették észre, hogy gazdát cseréltek ezek.

Borgőzös levegő, vágnivaló füst, bűz, részegek lármája, veszekedések, lopások — ezektől szabadítaná meg a kaposvári embereket, no meg önmagát is a Vendéglátóipari Vállalat,

ha valami más megoldást keresne a népbüfé-rendszer helyett. A viszonyok rendeződtek, az idegek lecsillapultak, van már mód és lehetőség arra, hogy ismét szétnézzünk a magunk portáján. Mindenki szívesen venné, ha egy szép, tiszta helyiségben, asztalhoz ülve, kényelmesen fogyaszthatná el itókáját.

Végül még egy célszerű szempont: ha a közeljövőben magánosok kezébe kerülnek egyes vendéglátóipari üzemek, népbüfékkel az állami vendéglátóipar nemigen versenyezhet velük.

Száz szónak is egy a vége: a nép-1 büfé-rendszer elavult dolog, nem vonzza a közönséget és lehetőséget nyújt az alvilág virágzásának. Kultúrált kereskedelem, kultúrált vendéglátóipar — és akkor nem lesz szégyenfoltja Kaposvárnak a két népbüfé! F. K.

DENIS PITTS:

Hány egyiptomit öltünk meg?

Csak a mennybéli mindentudók mondhatnák meq, hány egyiptomit öltünk meq Port Said megszállása alatt. Mi azonban nem tudjuk megmondani, mert elrejtik előlünk a kellemetlen iqazsáqokat. Az eqyiptomiak sem tudják, mert a valósáqot féktelenül eltúlozzák.

Beszéltem az Eqyesült Nemzetek kiküldöttjével: 6 azt fogja jelenteni, hoqy legalább kétezer eqyiptomi halt meq.

— Megállapítottam — mondotta —, hoqy 120 000 eqyiptomi vagy hajléktalan, vagy elmenekült Port Saidból. Körülbelül 4000 »családi egység« — nem szükségképpen különálló ház — pusztult el.

Én is jártam ott. Azt hiszem, hogy az arab városnegyedben, azokban az utcákban, ahol harcok folvtak. mintegy 500 polgári személyt öltek meg.

De azt is tudjuk — minthogy a hullákat a víz a partokra mosta —, hogy sok egyiptomi a vízbe fúlt; ezektol uzsoraösszegeket csikartak ki. hogy túlzsúfolt halászhajókra felvegyék őket;

így akartak az Invázió napján megmenekülni.

Az angol kormány számadatai szerint a halottak száma száz és a sebesülteké 546. R. A. Butler ezt a számot mondta öt héttel ezelőtt. Az egyiptomiak négyezerről beszélnek, de ők eltúlozzák a számokat.

Sir Walter Monckton két héttel ezelőtt, egynapi Port Sald-i látogatás után beismerte, hogy »utóvégre lehetséges, hogy a halottak száma felülmúlja a százat«.

Anqlián kívül senki sem hitte el ezt a számot.

George Wlqg, az alsóház ülésén érdeklődni fog az egyiptomi áldozatok legutolsó számadatai iránt.

Ezt mondta nekem: »Feltétlenül lényeges, hogy megtudjuk az igazságot. Nem hiszem, hogy eddig az igazságot megmondták volna«.

Én sem hiszem.

(A Daily Herald cikke)

Zavaros intézkedések az elbocsájtások körül

Többször is írtunk már arról, hogy milyen nagy körültekintést, igazságosan mérlegelő bánásmódot igényel a racionalizálás. Az emberséges döntést, gyors ügyintézést azonban többhelyütt ismét a felülről áramló bürokrácia, bizonytalan kapkodás nehezíti meg.

Ennek egyik igen jellemző példáját kell felelevenítenünk. A szóbanforgó központi intézkedés ugyanis nemcsak az elbocsátásra kerülő dolgozókat érinti, hanem a leépítést végző szervek józan tevékenységét is szinte lehetetlenné teszi.

A Közellátási Kormánybiztosság Terményforgalmi és Raktározási hivatala 68 493/1957. szám alatt Felszámolási tájékoztatót küldött a megyei szervnek. Az intézkedés részletesen foglalkozik a volt begyűjtési dolgozók elbocsátásának módjával.

A 4. pont azóta már többször is zavart keltett. A tájékoztató ugyanis előírja, hogy a fizetési előlegek részleteit — melyek a munkaviszony megszűnését követő időre esedékesek, törölni kell. A felmondás előtt esedékes részleteket azonban le kell vonni. (A fizetési előlegekhez tartoznak a jármű- és Tükerelőlegek is.)

A megyei kormánybiztosság nem értett egyet ezzel a döntéssel. Nem érthetett egyet, hisz az előlegek törlése kb. 60 000 forint veszteséget jelentene az országnak. Január 8-án telefonon hívták a budapesti szervet, de jobb intézkedés helyett továbbra is az összeg törlésére kaptak utasítást.

A baj azonban csak ezután kezdődött. A megyei közellátási kormánybiztosság törölte: az előlegeket. Äm még aznap, január 8-án megéxkezett a 2/1957. sz. távmondat, mely kérte: azonnal közöljék, hogy hány motorkerékpár után és milyen összegben törölték az előleget. A közlésre azonban nem kerülhetett sor, mert 9-én 3/1957. sz. alatt újabb távmondat érkezett. Ez utóbbi aztán végleg felborított mindent. Módosították a 4. sz. pontot, mégpedig így: a járműelőleget nem szabad törölni, hanem azt az érdekeltek terhére kell írni. Hívják fel a dolgozók figyelmét, hogy havonta fizessék be a részleteket. Ha ezt elmulasztanák, ellenük polgári pert kell indítani...

Röviden tehát ez a lényege az intézkedésnek: tegyél jól, szerezz vele népszerűséget, aztán gyorsan vond vissza, mielőtt még ígéretedéi teljesíthetnéd. Bár talán nem ez a gondolat vezérelte az utasítás-sorozatot gyártók tevékenységét, de meggondolatlanságuk, kapkodásuk ide vezetett.

Hasonló zavarokat és kellemetlenséget okozott a Felszámolási tájékoztató 9. pontja. Ez ugyanis előírja: minden dolgozónak fel kell mondani, katonai szolgálat, szülés, terhesség, betegség stb. miatt dolgozókat állományban tartani nem lehet.

Mit tett a megyei?

Ellenvéleménye és tiltakozása ellenére is kénytelen volt elbocsátani a terhes anyákat. Am 12-én újabb módosítás érkezett, ezúttal a

9. pontra vonatkozóan: terhes anyákat elbocsátani nem szabad. Nos, megyei szerv, most gyorsan csináld vissza, amit tettél!...

Szót emelünk s felháborodottan tiltakozunk az ilyen embertelen eljárások ellen. Van arra idő, hogy meggondoljuk, mit cselekszünk, s talán jó lenne akkor elküldeni az utasításokat, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy nem szórni módosításra. De ne játsszunk az emberekkel, ne kergessük őket feleslegesen a kétségbeesésbe, s főleg ne hozzunk törvénytelen intézkedéseket. Az emberséges bánásmódról, az igazságosságról nem elég csak hangzatos szólamokat zengeni. Ennél többet követel a nép: tetteket a jóakarat, megértés és igazságosság szellemében.

J. B.

Bemutatjuk a Havelt és az Undinet

Félreértés ne essék, nem személyekrőü van szó. Mindkettő rádió, melyeik még idegeneík Magyarországon, s ezért várnak a bemutatásra Németországból hozták őket az elmúlt héten, egyelőre jmég nem léptek szolgálatba, s a Nagykereskedelmi Vállalat raktárában várnak erre a pillanatra.

Kezdjük a nagyabbikkal, A Havel 5+2-es készülék. Szinte mindent tud. Hárem hangszórója van^ éspedig egy elöl, etgy-egy pedig oldalt. Rövid-, közép- és hosszúhullám vételére alkalmas. A rövidhullám ja három sávra nyújtott, és ezenkívül alkalmas ultrarövid- hullámú adások vételére is. A hullámváltás és kikapcsolás biUenőgcmbokkal történők. Érdekessége a rádiónak, hogy két hangszírszabályzóval szereltek fel, amelyek segítségével a hangskála kívánt hangjára állíthatjuk a készüléket. Ellátták a tervezői vételszűrő vei is, hogy a közeli, vafv a távoli adások vételzavarait ki lehessen küszöbölni. Nem feledkeztek meg a készülék szerkesztői a lemezikedvelők ről sem, mert lemezjátszó csatlakozást építettek a rádióra. Ezenkívül van még egy beépített magnetofon csatlakozója, és egy külső hangszóró csatlakozója is. Szép készülék. Igaz, az ára is. . . (3300 forint.)

Az Undine nagyon sokban hasonlít hozzá. Ez a készülék is 5+2-es, csak nincs úgy felszerelve, mint a Havel. Például nincs zavarszűrője, és nem nyújtott a rövidhullám ja sem. Természetesen, az ára is kevesebb, «csak« 2900 forint.

Mindkét készülék hamarosan be fog mutatkozni személyesen is a rádáóüzietetoben.

A z ablakok alól lassan szökik az éjszaka, mert felébredt már a hajnal. Odafenn a dombon nemsokára megperdül az óriás gépek lendkereke, csattognak a szíjak és a szőke Évák, barna Pannák hosszú fonalakba szőnek bele egyegy megszületett, színes leányálmot. És a nyugodt éjszaka után végtelen hétköznapi nyugalommal terpeszkedik a tiszta téli ég alatt a Textilművek.

A zongora olyan, mint a viharos ég. Zúg, dübörög, énekel, mini a szél, és a finom ujjak villámként cikáznak a billentyűkön.

— A művész — szólal meg halkan a leányotthon vezetőnője.

— Elszégyellte magát?

A zongora elhallgat. A homlokon

még élnek a ráncok egy másodpercig, aztán közömbös nevelésre nyílik a kissé duzzadt száj.

— Szégyellni? Minek?

Belesüppedünk a szőnyeggel borított társalgó kárösszegébe. Metyó Rózsa szemei bizalmatlanul szegeződnek rám. Az arca ismét komor lesz és lassan buagyannak az életállomásokat jelző szó так: 1945 A szegedi gyermekgondozó keze kiragadja a háborús pusztulásból. Ott végzi el a nyolc általánost, egy évig jár zenei gimnáziumba Az*An Tatami tragédia és kettétörik Minden. Egy szép napon leszállt a kanosvári pályaudvaron.. . , ázó*a itt. Kitűnő fonónő. Munkájáért hétszer tüntették ki. Keresete ezer forinton felül mozog.

Szülei? — Nem emlékszik rájuk. Aztán felkapja a kezét. Emlékek közt kutast. De mégis, egyszer

HÄRMAN a kétszáz közül

mégis látta az anyját, három éves votU. El akarta vinni az intézetből, de nem engedték. Nagyon sírt, aztán többet nem jött érte. Nővéréről annyit tud, hogy orvostanhallgató Budapesten. Még nem látogatta meg. Van pénze, a nyáron, felkeresi.

— Szülőszerető — avatkozik a beszélgetésbe a vezetőnő. — Sajnos, megtagadta tőle az élet. Ez az, ami Rózsát elkeseríti. Sokszor tartózkodó, elzárkózik. Magányt keres. Még szánkózni is egyedül jár. Társai feledtetni igyekeznek vele a sivár gyermekkort. Itt mindene megvan. Félrerakja a pénzét és várja az »igazit«, aki egyedül tudja majd . megosztani vele a közös lelki élményeket. Akkor majd egészen boldog lesz.

Igen, a zene. A most alakuló leányotthon zenekarnak egyik tehetséges tagja. A szilveszteri bálon felállt a székre és harmadmagával »szolgáltatta« a zenét. Viharos jókedvvel ... A kisujja ráesik az egyik huncut zongorabillentyűre Pajkosan mosolyog. Aztán meglendül a másik karja és a zongora hangja visszaverődik a falról és megsimogatja a függönyöket: »A nő szívét ki ismeri, ezer csodával van teli...«

rP"endo Tornaii!

1 A szölí*ásra nyúlánk leány áll fel az ebédlőasztaltól. Éppen befejezte a galuskás pörkölt fogyasztást.. Futva kerüli meg az ehéölő oszlopait és egyenesen a vezetőnő

nyakába ugrik. Megcsókolja a gyermekképű, 23 éves felettesét.

— Hívtál? Miért hívtad Trendot? Észrevesz, nem tud hova tenni. — Aztán felélénkül: — Haza, Görögország?

— Nem, várni kell még azzal, Tomi. Megmutatod az újságírónak a szobádat, képeidet és elmondod, hogy érzed magad itt, mit szeretnél.

Tomi előreszalad A félemeleten megáll egy pillanatra, s az egyik nagy falitükörben megigazítja éjfekete haját. Mire felérünk a ragyogóra csiszolt lépcsőkön a második emelet 22-es szobájába, Tomi már úgy fogad, mint egy igazi »főbérlő«, saját szőnyeges, parkettás szobájában. Tomi a szókimondó, akiben az igazság nem bír megmaradni, ide a szobájába varázsolta Görögországot. Görög kép függ a falon, a fényképeken görög hegyek sziklái, amott a tenger. Tíz évvel ezelőtt látta ezt a tájat utoljára. Arra emlékszik, hogy édesatyjával sok halat fogott. Aztán jött a háború. A partizánok harcoltak és őt elhozná1 oda, ahol már nincs háború, mert. »Tomit félteni a jó emberek«. A búcsúzáskor apja csónakba szállt és '-■'erezett a tengerre. Nagyon sokáig integetett. Azóta nem látta.

MagyarorszAerm m.rt iskolába. Megtanult fonni. A jószívű magyar lányok mindenre en+anították. Vásárolni viszont a T-amiar lányok tanulnak tőle, külörnsm. amióta magyar vőlegénye van. Fizetéskor a legízlésesebb ruhát Tomi hozza a

leányotthonba. Szereti a somogyiakat, sokat meglátogat közülük. Jól érzi itt magát, szorgalmas munkás. Kívánsága egy van: békét! Olyat, hogy még ő is megláthassa Görögországot. Az ablakhoz szorítja homlokát. Finom arcéle belerajzolódik a fényben fürdő Fonoda képébe. Ki tudja, mire gondol. Talán arra a csónakra, amely egyszer elment a tengeren, de nemsokára visszajön majd... és ő ott áll a parton...

ff aki igazján »itthon van«.

Nem látta a kék tengert, nem vágyik sehova, és nem vár senkit. Itt született a somogyi buckákon, itt él és itt boldog. Nyílttekintetű, egyenes gondolkodású, rajongó gyermek. Az apját korán elvesztette, az édesanyja ma is élő példakép. Mindig munkás életre tanították. Erről mesélnek az öregek, ezt látta az édesanyjától, és ezt teszi itt a munkahelyén. Vince Gizi a »vicckirálynő«. Igazán, Gizi olyan »cukin« tudja előadni a vicceket. Persze, a rossz vicc neki is kevésbé sikerül.

Nemrég kelt fel. Az éjjeli műszakban dolgozik majd, ezért aludt. Nem lepődik \meg. Természetesnek tartja, hogy beszélnie .kell önmagáról és beszél. Kék szemével nézi a plafont, s beszél a harcról, amit eddig vívott. Tudja, korántsem elegendő az a nyolcezer forintos hálószobabútor. amit azóta vett, amióta itt dolgozik. Ez az élet eleie csak. »A felnőtt kor ezután következik.«

—- Megválik-e munkahelyétől, ha férjhez megy? — Nehéz a felelet. Hol a pedagógusra, hol Önmagába néz. Kiben keresi a választ? Kitekint a füstölgő gyárra:

— Maradok — mondja halkan. És ide, az otthonba akkor is úgy jön, mintha haza jönne. Megelégedett. És ha éjfélkor a gépe mellé áll, most is olyan kedvvel teszi ezt, mint tíz évvel ezelőtt. Bízik önmagában, bízik a gépében, mert bízik az emberben.

Gizi nincs egyedül. Itt az otthonban a hozzá hasonló, életrevaló somogyi lányok vannak túlnyomó többségben. Szeretném, ha csak néhány ecsetvonással jellemzett alakja maradna meg legtovább.

f's valaki mégis kimaradt. Kimaradt az a szőke, 23 éves kitűnő pedagógus, aki alig néhány hónapja lépte át ennek a csinos, modern, minden korszerű követelménnyel rendelkező leányotthonnak küszöbét. De ez a rövid idő elég volt áhhoz, hogy belopja magát a kétszáz fiatal lány szívébe. Ahhoz, hogy ízelítőt adjon nagyszerű pedagógiai érzékéről Imre Júlia. Képességei messze felülmúlják az -átlag pedagógia határait. Irányít, együtt játszik, tanít, bonyolult problémákat old meg naponta, a fiatal jellemek biztoskezű alakítója, noha nehéz pillanatokban 5 is szívesen venné a tapasztaltabbak jótanácsát. De senki se ad ilyet, egyedül van, és állja a vártát Otthont igyekszik1 itt teremteni és hogy ez eddig sikerült neki, anna'<- tanúja a megelégedett kétszáz fiatal leány.

SZEGEDI NÁNDOR