Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-08 / 5. szám

Kedd, 1957. január S. __________________________SOMOGYORSZÁG___________________________________________ _____ (Folytatás az előző oldalról.) zőgaadasági és kulturális tér ел egy­aránt — tudományos alapokon, tu­dományos módszerekkel kell történ­nie. Ezért a kormány tudományos életünk fejlődését, az elméleti és kísérleti tudományos kutatást — főleg a gyakorlati feladatok megol­dását előkészítő alapkutatásokat — anyagi eszköaeinkihez mérten, tá­mogatásban kívánja részesíteni. A kutatások támogatására szánt eszkö­zök felhasználásáról maga a Tudo­mányos Akadémia, illetve a legki­válóbb tudósok és szakemberek döntsenek. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai, az ország legkivá­lóbb tudományos szakemberei, a jö­vőben az eddiginél jóval nagyobb mértékben vegyenek részt az álla­mi feladatok megoldásában, csök­kentve az őket terhelő adminisztra­tív tevékenységet. 4. Iskoláinkban az Ifjúságot a de­mokrácia és a szocializmus szelle­mében, a haza-, a munka, az igazság szeretetére, emberiességre és becsü­letességre kell nevelni. A tanter­mekben és a tankönyvekben érvé­nyesíteni kell a napi politikai ese­mények hatásától, a hibás aktuali­zálástól mentes tudományosságot és az oktatás nemzeti jellegét. Az álta­lános és középiskolákban az idegen nyelvek tanítása a tanulók válasz­tása alapján történjék. Az ifjúság számára a középiskolai és egyetemi továbbtanulás t a tanulók képességei és tanuCímányi eredményei alapján kell biztosítani. Az eddiginél na­gyobb mértékben kéül1 növelni az is­kolai tantermek számát építkezéssel és az oktatás céljára alkalmas épü­letek átadásával1. Törekedni kell a népi kollégiumi rendszer visszaállí­tására és fejlesztésére. Törvényja­vaslatot kell készíteni az egyete­mek és a felsőoktatási intézmények reformjáról, a munkás- és dolgozó parasztigyerekeknek az egyetemekre és főiskolákra való felvétele jelen­tős kiszélesítéséről azzal, hogy a fel­sőoktatási intézmények a népgazda­ság és a kultúra minden területe számára képzett, a népi demokra­tikus rendszerhez és a szocializmus­hoz hű szakembereket képezzenek. Az egyetemi oktatás reformjának keretein belül számos karon öt évre kell felemelni a tanulmányi időt. Továbbra is biztosítani kéül, hogy a felnőtt lakosság általános, közép- és felsőfokon a legteljesebb önkéntes­ség alapján továbbképzésben része­sülhessen. 5. A magyar művelődés előttünk álló feladatait a kormány a demok­ratizmus kiszélesítésével, a legkivá­lóbb szakemberekkel szoros együtt­működésben kívánja megoldani. A kulturális élet irányításában, a kul­túra művelőinek és alkotó tovább­fejlesztőinek elgondolásait messze­menően figyelembe kell venni. En­nek érdekében a kormány vezető állami szerveink mellett tudományos és művészeti tanácsokat létesít, amelyek munkájukban tudományos szakintézetekre támaszkodnak.. A dolgozó nép kulturális színvonala szakadatlan emelése érdekében az iskoüánikávüli művelődés ügyét szé­leskörű társadalmi feladatnak te­kinti, amelyhez az állam hathatós erkölcsi és anyagi támogatást biz­tosát. 6. Az irodalmi és művészeti szak­területek legkiválóbb képviselőinek bevonásával sürgősen ki kell dolgoz­ni azokat a szervezeti és gazdasági formákat, amelyek az irodalmi és művészeti élet gazdag sokoldalú ki­bontakozását máméi nagyobb mérték­ben elősegítik. 7. A kormány a művelődésügy in­tézésének több minisztériumra és fchiivatalna való szétdaraboltságát, a 'Párhuzamos tevékenységeket kifejtő középszerveket és intézményeket megszünteti és ehelyett kiislétszármí újtápusú, egységes Művelődésügyi Minisztériumot hoz létre, amely az adminisztratív utasátgatás helyett döntően fontos feladatának tekinti a kulturális tevékenységek elvi irá­nyítását, serkentését, támogatását és koordinálását. VIII. As állam és as egyhás viszonyáról A forradalmi munkás-paraszt kor­mány alkotmányunk széliemében tiszteletben tartja mindenegyes ál­lampolgár lelkiismereti szabadságát és a vallás kérdésében való állás­foglalást az állampolgár magánügyé­nek tekinti. 1. A kormány az egyházak és vallásfelekezetek szabadságát bizto­sítja, támogatja és védi. A népi de­mokratikus állam és az egyházak között megkötött egyezményeket el­ismeri és tiszteletben tartja. Az isko­lákban teljes mértékben biztosítja a fakultatív hitoktatást, vagyis a val­­léscktatáshain való részvétel vagy rész nem vétel szabadságát. 2. A kormány ugyanakkor elvár­ja, hogy a különböző vallásfelekeze­tek egyházi és világi funkcionáriu­sai a jelen helyzetben a feszültség enyhítése, a társadalmi konszolidá­ció érdekében, általában pedig az állam alkotmányának és törvényei­nek teljes tiszteletben tartása mel­lett töltik be hivatalukat. 3. A kormány törvényes felelőssé­ge tudatában nem tűrheti, hogy bármely vallásfelekezet egyházának bármely szervét vagy funkcióját bár­ki is a Magyar Népköztársaság tör­vényes rendje ellen irányuló politi­kai reakció céljai szolgálatába állít­sa. Megengedhetettennek tartja a kormány azt is, hogy az egyházak tagjai közül valakit is az egyházi funkciók vagy szolgáltatásiak tekin­tetében haladó politikai nézetei miatt az ország törvényét sértő mó­don hátrányos megküíLöniböztetésben részesítsenek. 4. Az állam és az egyház viszonyá­ban felmerülő esetleges vitás kérdé­seket a kormány tárgyalások és megegyezések útján kívánja ren­dezni. IX. Külpolitikai kérdésekről A Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kormányát [külpolitikai tevékenységében a ném­áéti függetlenségnek, az ország szu­verenitásának biztosítása és a dol­gozó magyar nép érdekeinek védel­me vezérli. Koriunkban minden ha­ladó ügyinek, így a nemzet függet- 1«őségének és az ország szuvererü­­sának legkövetkezetesebb képvise­lje és védelmezője a nemzet legha­­tdóbb osztálya: a munkásosztály és annak eszmei és politikai vezető­je: a munkásosztály forradalmi párt­ja. A magyar kommunisták bátran sákraszáffiltak a nemzeti függetlensé­gért 1918-ban a Habsburg-monarchia élűén, hősiesen harcoltak 1919-ben a magyar kcmmüm megdöntéséért ro­hamra indított imperiailista seregek élten, a Tanácsköztársaság bukása vitán 25 éven át kitartóan küzdöttek az eHenforradalmi Hcrthy-rendszer ellen. A második világháború évei­ben a Hitier-fasdszta hódítók elleni harcban magasra emelték a nemze­ti függetlenség és szabadság zászla­ját, s az utóbbi 12 év alatt is visz­­szavertek minden, nemzeti függet­lenségünket fenyegető imperialista beavatkozási kísérletet, A forradalmi munkás-paraszt kormány november 4-én, amikor felvette a harcot az ellenforradalom étién, nemcsak a szociális és társa­dalmi haladásért, a miumkáshatalo­­mórt szállt síkra, hanem síkraszállt e magyar nemzeti függetlenség szent ügyéért is, amelyet a magyar ellenforradalmi erőket támogató és tápláló imperializmus a munkás­paraszt állammal együtt megsemmi­sítéssel fenyegetett. A nemzeti függetlenség, a társa­dalmi haladás, népünk békéjének védelme, s a szocialista Magyaror­szág felépítésének biztosítása veze­ti a kormányt akkor, amikor kül­politikájában a dolgozók nemzetközi szolidaritására, a Szovjetunióval és a szocialista tábor valamennyi or­szágával való tartós szövetségre tá­maszkodik. Ugyanakkor külpolitikánk ábapel­­ve változatlanul az, hogy minden országgal, függetlenül ainnak társa­dalmi berendezésétől, az egyenjogú­ság, a nemzeti függetlenség és szu­verenitás, az egymás belügyeiibe va­ló be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök alapján békés és gyümölcsö­ző kapcsolatot teremtünk. A Szovjetunióval valló kapcsol la­tunkat a népünkkel, s a Magyar Népköztársasággal szemben rossz­indulatú és ellenséges körök igye­keznek kedvezőtlen színiben feltün­tetni és támadni, holott ez a kap­csolat a múltban is és most ds mély elvi a’aipckom nyugszik. A Szovjet­unió volt az a szocialista állam, ameiyinek segítségével népünknek sikerült a második világháború vé­gén visszanyernie nemzeti függet­lenségét, lerázva magáról a Hrtier­­fasiszták és a Horthy-ireakció jár­mát. Most ismét a Szovjetunió volt az a hatalom, amelynek támogatásával népköztársaságunk az ellenforradal­mi imperialista támadásit visszaver­te, s megvédelmezte a súlyos ve­szélybe került nemzeti függettenáé­­günlket. A szovjet hadsereg a jelenlegi ki­élezett helyzetben' Magyarország te­rűje tón védi a magyar népet a kül­ső imperialista erők esetleges ka­tonai támadásával szemben és ezzel biztosítja azt, hogy népünk békében éljen, s a szocialista építés és az or­szág felvirágoztatása nagy ügyének szentelhesse erőit. Sztálin életének utolsó szakaszá­ban a magyar—szovjet kapcsolatok­nak valóban mutatkoztak olyan, ren­dezést kívánó kérdései, amelyek zavarták a két testvéri ország egész­séges viszonyának alakulásét, ezek­nek a zavaró körülményeknek jó­részét az utóbbi időben teljesen egyetértésiben már felszámoltuk, A magyar—szovjet viszony minden mai és jövőbeni kérdését — így a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatokkal kapcsolatos kérdéseket is — a két ország baráti, testvéri és szövetséges viszonyának megfelelő­en, a magyar és szovjet kormány baráti tárgyalások útján kívánja rendezni. E rendezés elvi alapja a Szovjetuniónak a népi demokratikus országokkal való kapcsolatára vonat­kozó október 30-i nyilatkozatában is deklarált proletárinternacionalizmus, az egyenlőség, a szuverenitás és nemzeti függetlenség tiszteletbentar­­tása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök elve. X. A nemset haladó erőinek ősssefogásáról A magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány ebben a nyilatkozat­ban leszögezte elvi állásfoglalását a legfontosabb kérdésekben. E nyilat­kozat nem lép fel átfogó, minden kérdésre részletesen kiterjedő kor­mányprogram igényével. Olyan elvi célkitűzéseket igyekszik leszögezni, amelyek meggyőződésünk szerint egyeznek a magyar dolgozó tömegek kívánságával, akaratával, megfelel­nek az ország és a dolgozó nép érde­keinek. Ezek a célkitűzések további alapját képezhetik egy olyan kor­mányprogram kidolgozásának, amely már az egyes szakterületek részle­tes tennivalóit is tartalmazza. E nyilatkozatban kifejtett elvek és vázolt feladatok valóraváltását min­denekelőtt akkor látjuk biztosított­nak, ha a szocialista eszmékhez, a marxizmus—leninizmus elméletéhez, az igaz hazafiságot, a más népek megbecsülésével összeforrasztó pro­letárnemzetköziséghez hű magyar kommunisták, a munkásosztály be­csületes fiai magukévá teszik azo­kat, s a maguk helyén is dolgoznak, harcolnak értük. Másodszor abban látjuk a megva­lósítás biztosítását, ha világnézetre, foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül minden munkás, pa­raszt és értelmiségi, minden igaz ha­zafi nemzeti ügynek tekinti az or­szág előtt álló feladatok mielőbbi si­keres megoldását, s ezért közös erő­vel, a nemzeti összefogás alapján küzd megvalósításukért. A kormánynak az a szándéka, hogy e nyilatkozatban kifejtett poli­tikai platform alapján tárgyalásokat kezd a különböző pártállású és pár­­tonkívüli közéleti tényezőkkel és szakemberekkel, s közülük mindazo­kat, akik készek az ellenforradalom­mal szemben a nép ügyéért, a szocia­lista vívmányok megvédelmezéséért, a szocializmus további építéséért, az ország felvirágoztatásáért, a nép bol­dogulásáért dolgozni, bevonja az át­fogó részletes tervek kidolgozásába. A (kormányt ugyanakkor az a szándék is vezeti, hogy tárgyaláso­kat folytasson a különböző közéleti tényezőkkel és pártónkívüli szak­emberekkel azért, hogy a kormány­ban is vegyék ki részüket a köz­ügyek irányításából, a feladatok megoldásának gyakran nem könnyű, de megtisztelő, a nép, az ország, a nemzet érdekében folytatott mun­kájából. A szocialista forradalom igaz harcosai tömörítsék szilárd és megbonthatatlan egységbe dolgozó népünket, s vezessék tántcráithatat­­•lanul a harcot szerte az egész or­szágban. A szocialista eszme és á nép ereje legyőzhetetlen, ha ályen egységben forr össze. Mii bizonyosak vagyunk abban, hogy hazánk hű fiai és leányai né­pünk javára egyesült erővel győze­lemre viszik a szocialista Magyaror­szág szent ügyét. 1957. január 5-én. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI MUNKÁS-PA­­RASZT KORMÄNYA. Be kell jelenteni a külföldre távozottakat A VÁROSI TANÁCS FELHÍ­VÁSA: A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elrendelte az október 23-a után elhagyott vagyon­tárgyak zár alá vételét. Ezen ren­delkezés értelmében a lakók betű­­soros nyilvántartó könyvének veze­tésével megbízottak, lakóbázottsá­­gök, házfelügyelők, vagy ilyen hiá­nyában a házban lakók három na­pon (bedül tartoznak bejelenteni azt, hogy ha a házban, valamint lakás­ban bejelentettek az 1956. október 23-át követő időben ismeretlen hely­re, vagy külföldire távoztak. A 'be­jelentést a Városi Tanács Pénzügyi Osztályához keü megtenni. AZ ÖNKÉNTESSÉGRŐL A falu lakossága érthető nagy megelégedéssel fogadta a kormány­nak azt a rendelkezését, hagy a dol­gozó parasztok maguk döntsenek sorsakról, jövőjükről. Legyenek ők saját szerencséjük kovácsai, s önel­­szántukból válasszanak: egyénileg, vagy közösen akarják-e földjüket megművelni. Igazságos ez a rende­let — a parasztság önkéntes elha­tározása a 'gazdálkodás módjának megválasztásában kel, hogy a falu örök törvényévé váljék. Eddig csak szóban volt az, de a valóságban nem. A falu népe sokat hallott a szövetkezetszervezés egyik alapelvé­ről, az önkéntességről, ugyanakkor számos dolgozó paraszt keserűen ta­pasztalta, megszenvedte azokat a nyílt vagy burkolt kényszerintéz­kedéseket, amelyek meggyőzés és meggyőződés nélkül hajtották a földművelő embereket a szövetkeze­itekbe. Legyen teljes összhang a hir­detett elmélet és a gyakorlat között — ezt követelte egyre erőteljeseb­ben és joggal a falu népe október 23-a előtt is. A műit év második fe­lében vógeszakadt az erőszakos szö­­vetkezetszervezésmek. Akkor azért szálltak síkra a tsz-etobe bekénysze­­rttett parasztok, hogy tegye lehető­vé a kormány számukra a kilépést, az egyéni gazdálkodáshoz való visz­­szatérést. Az Októberi események alatt is ez volt a falu egyik fő jelszava. Ám ezen a zavaros őszön mór nemcsak a parasztok, hanem újsütetű »jó­akaróik-« ás szájukra vették ezt a követelést. Kik ezek a parasztérdek­védők? Kuliákok, volt földbirtokosok — a negyvenötben letűnt világ hí­vei. ök, akik azelőtt nyúzták a pa­rasztot, szívták a cselédek vérét, most 'lám mit hoz a sors — fellép­nek a falusi nép érdekeinek szószó­lódként! Ám nem önzetlenül — na­gyon is jól megfontolt anyagi elő­nyeik végett. így volt ez Lengyel­tótiban is. A Táncsics Termelőszövetkezet­ben hívatlan bár, de mindenna­pos vendégként megjelent októ­ber végén Jovánczai uraság fele­sége. Elérkezettnek látta az időt arra, hogy az államhatalom által nem védett szövetkezeti tagoktól visszavegye egykori földbirtokát és épületeit. Jól tudta: amiig a szövetkezet egy­ben marad, ez a terve nem valósít­hat meg. Ezért hát megfenyegette a szövetkezetieket, s biztatta eket, oszlassák fel a tsz-t. Segítségére volt a szövetkezet szétkergetésében Nagy Dezső is, aki viszont egykori kertészetének visszavételét remél­hette a tsz feloszlatásától. A tsz-tagok pedig nem érezvén támaszt maguk mögött, engedni kényszerültek a fenyegetések­nek. A tsz feloszlott, Jovánczai pedig beköltözött a tsz-irodába. Ma is ott lakik. így mondja el ezt keserű szívvel Papp József, a szö­vetkezet egyik régi tagja. Kísértetie­sen emlékeztet ez a módszer az öt­venhármas nyári időkre. Akkor Papp bácsi harmadmagával — Vere­­'bélyi Istvánnal és Kiss Vendellel — tartotta meg a szövetkezetét. Amint mondja, ezt nem is bánta meg. A tagok nagy része megtalálta számí­tását a szövetkezetben. Most a fel­oszlatásnál elámulva tapasztalták, mennyi mindent teremtett a közös összefogás. Ám a lavina elindult, tovagördült, nem tudott 6 sem mit ■tenni — szétosztották a szétosztha­­tót, a szövetkezet volt, nincs. És az egykori cselédek ma a legna­gyobb bizonytalanságban élnek, s keservesen kérdezik önmaguk­­tól, mi lesz velünk holnap? Nagy kérdés, melyben parasztcsalá­dok tízednek jövője zsugorodik össze. Valószínűleg Papp Józsefiből nemcsak a saját sorsának bizonyta­lansága miatt érzeti aggodalma vált­ja ki a ma még bátortalan érdek­lődést: nem iehetne-e néhány csa­láddal is szövetkezni? És itt van jo­gosultsága az önkéntesség érvénye­sítésének, hiszen a feloszlatás — ők, lengyeltótiak a leghitelesebb tanúi ennek — nem ds volt olyan nagyon önkéntes. Miért tesszük szóvá mindezt? Mert kötelességünknek érezzük az igazság kimondását. Igaz az is, hogy a somogyi szövetkezetek nagy részét valóban a tagság önkéntes elhatá­rozása szerint osztotta fel. A meg­maradó tsz-ekből is kiléptek azok a gazdák, leik nem érezték jól magu­kat a tsz-ben, akik akaratuk elle­nére dolgoztak eddig! közösen. Az. ő cselekedetüket nem hibáztatjuír, hi­szen jobb egész szívvel a kisparcel­­lán, mint félszívvel a közösben. Ám felemeljük szavunkat — ha kés­ve is, de remélhetőleg még nem későn — azoknak a volt szövet­kezeti tagoknak védelmében, akiket kényszerrel kergettek szét. Amennyire káros és tűrhe­tetlen volt a szövetkezetek erő­szakos szervezése, olyan káros és megengedhetetlen a tsz-ek kény­szerrel történő feloszlatása is. A kormánynak az önkéntességről szóló rendelete lehetővé tette, hogy orvosolják a szervezésnél korábban akozott sérelmeket. Ugyanígy módját kell ejteni ammak is, hogy az októ­ber óta szétvert szövetkezeteik talpra álljanak, újjászerveződjenek, ha tagjaik, vagy tagjaik bármennyi­re elenyésző része is így akarja. Ezt is jeleníti az önkéntesség elvének megvalósítása, melyre! a Jovánczai­­féle uraságek nagy előszeretettel megfeledkeztek. A feloszlott vagy szétkergetett szövetkezetek tagjainak nagy gond­ban fő a fejük. 'Azt javasoljuk ne­kik, tanácskozzák meg közösen, hogy mihez kezdjenek a tavasszal. Állja­nak melléjük a helyi tanácsok és a törvények szellemében adjanak se­gítséget nekik. Úgy véljük, a kor­mány nyilatkozata útbaigazítja őket — nemcsak Lengyeltótiban, hanem, másutt is. K. J. KISHÍREK A NAGYVILÁGBÓL BELGRAD (MTI) Mint a TANJÜG jelenti, rövidesen Belgrádba érkezik az ame­rikai külföldi .gazdaságii kapcsolatok tanácsadó bizottságának négy tag­ja és öt szakértője. Ezt a bizottsá­got Eisenhower elnök nevezte ki az­zal a feladattal, hogy vizsgálja mes az Egyesült Államok külföldi gazda­sági kapcsolatait és március 1-ig terjesszen be javaslatot a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére. VARSÓ (MTI) Január 5-én útbaiindították a 'budapesti magyar gyermekek ré­szére a varsói gyermekek által összegyűjtött újabb vagon — össze­sen 12 tonna — ajándékot — jelen­ti a PAP. — Az ajándókgyűjtési kampányban Lengyelország vala­mennyi általános iskolájának tanulói tevékenyen részt vesznek. Ismét előfizethetek az újságok A posta február l-től ismét rendszeresen házhoz kézbesíti az olva­sók kívánságára a napilapokat. Előfizetni a postás kézbesítőknél, vagy a postahivatalokban lehet. Olvasóink az alábbi megrendelőlapon is kérhetik a Somogyország házhoz kézbesítését. Figyelem! Itt levágni! 1. A pontos adatokkal és jól olvas­ható írással kiállított megrendelő lapot át lehet adni a levélkézbesítő postásnak, vagy azt bérmentesítés nélkül el lehet juttatni a postahiva­talhoz. 2. A megrendelőlap alapján az előfizetési dijat a megjelölt lakáscí­men a postakézbesítő beszedi. 3. A díjak előzetes megfizetése nélkül a posta az előfizetést nem in­dítja meg. A lap kézbesítését február 1-vel indítjuk meg, addig is azonban kérheti a lapot, hogy a postás azt az előfizetés megkezdéséig, mint árus­példányt juttassa el. Bérmentesítés nélkül postára adható. 180 056/1957. Posta vezérigazgatóság. HIRLAPMEGRENDELÉS POSTAHIVATAL hírlapfelelős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom