Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-06 / 4. szám

Vasárnap, 1957. január в. SOMOGYORSZAG в ■ II пии^---1ТГГ--gWlH'TI WIIHIMHHtWHHHHWHHHHHHHHHHHHHMHHMHHMHWMMMHMMMMHHMMMHHHHHHHM Nem lesz könnyű, DE VAN BENNE VALAMI JÓ! — Hat éve vagyok itt — mondja és elnéz a szobából (kifelé, messze ... Hat év! Nem kis idő. Azóta hatszor Ispte ibe a hó az ablakból jól látha­tó rétet, a Kisróma-hegy meredek oldalát, az akácfákkal szegélyezett dűlőutakat és Rockék emelétes vil­lájának tetejét. Sokszor állt itt töp­rengve és gondolkodva, számottéve az eltöltött időről. Olyan ismerős innen a kép, a Cukorgyár magas íkóménye, a kcckaaliakű 'házak, s a .nemrég — szinte a ködből élőhúvó — Hűtőház hatalmas vasbeton tömbje. Elnézte, amint készítették, az áll­ványok erdejét, rajtuk a szorgos, fekete hangyának tűnő emberekkel. Egy ország, melyben nem lehet ezer lépést tenni — gondolta sokszor —. hogy valamit ne építenének. Az építés, az alkotás, a produktív miunka nagyszerű terveivel érkezett Kürschner József, a Kefeanyagkiké­­szítő Vállalat igazgatója is hat esz­tendeje Budapestről. S végered­ményben mit alkotott, mit épített? A hat esztendő óriási keze lemor­zsolta a nehéz éveket, baja teljesen szürke lett, s nem mozog olyan fia­talosan, mint akkor, abban az idő­ben. A nagy tervek iis elmosódtak, szétfolytak az években, megfojtotta őket a paragmfius, a kötöttség a függés tapasztalatlanabb emberek­től, a bürokrácia vasimarka. A 200 munkás közben dolgozott, dolgozott és dolgozott, de Kürschner elvtárs még azt sem mondhatta el, többet keresnek, mint hat évvel ezelőtt. Né­ha elhitte, hogy ennek így kell len­nie, néha azonban elkapta a kétke­dés, fűtötte a tettvágy — tenni va-> •lámát, többet, jobbat ezekért az em­berekért. Danes János főművezető szintén dereshajú, idős északi«. Olyan em­ber, akiről azt szokták mondani: ►"kisujjában a szakma-«. Gömömi Ist­ván főkönyvelő intelligensarcű, ko­moly, megfontolt ember. Úgy mond­ja az igazgatónak: ... nézd Jóska bácsi... — Danes csak úgy hívja: Jóska! — mert 6 egyidős vele. Sok nehéz gond kalapálttá össze baráttá ezt a három embert. E hármas felé nyújtotta most •becsületes munkás­kezét a légjobb segítőszándékkal Gazdag Géza karbantartó lakatos^ a munkástanács elnöke. Nincs is itt semmi haj, s a munkások jobblé­­téért sarjadt közös törődést nem bontja meg semmilyen személyi el­lentét, A függönyt azonban itt is fellib­bentette október 23-a. Világossá vált, így, ilyen gyakorlattal az üze­met vezetni tovább nem lehet. Elő­bukkantak a nagyobb önállóságból fakadó sürgős teendők. Azok a ter­vek, melyeket éppen a fentről meg­szorított, megbénított vezetés miatt nem lehetett megvalósítani. —■ Az első teendő — mondja Riirsdhner elVtárs — az üzem nyere­ségessé tétele. Eddig majdnem mindig ráfizetéssel dolgoztunk Miért? — A Kefeanyaigkikészítő Vállalat, ahogy a nevében is benne van, csak kikészít. Mint anyagot, készárut gyárt ugyan, mint 'gyártmányt azon­ban csak félkészárut. Pécsről, a Bőrgyárból, kapjuk az anyagot, itt tisztítjuk, mossuk és osztályozzuk, azaz kikészítjük a sortét. Itt kész ecseteket, keféket nem gyártunk. A farészeit egy másik, nem kaposvári üzem készíti. Eddáig diktált árakkal dolgoztunk, melyet Budapesten álla­pítottak meg. Nem lehetett olyan jól dolgozni, hogy nyereségesek le­gyünk. A megállapított árak ugyan­is nevetségesen alacsonyak voltak. Ebből adódott a munkások kevesebb keresete is, — Már régen is foglalkoztunk olyan gondolattal — fűzi tovább a szót Danes János főművezető —. hogy építeni kellene kiegészítéskép­pen egy pótüzemet, ahol készáruk hagynák el a gyár területét — Kétmillióba kerülne — vág közbe Kirscíhner József. — Uj gépek kellenének, felszerelés stb. Ez pedig komoly 'beruházás. Az biztos, hogy ideális állapot, amikor a feldolgozói és készárut 'gyártó üzem ott van, i ahol a sörtek ikészí tés. Ha mint anya-1 got adjuk el, 20 sízázalék haszon i van csak rajta, ha mint készárut ér-i ítékesítj.ük, legkevesebb 40 százalék i nyereséget tudnánk elérni. i — Maradjunk mi csak a kikészí- < tésmél — mondja óvatosan Gömöri' István főkönyvelő. — Sokba kerülne ' ez nekünk. — A jelenlévők azonban' nem akarják abbahagyni a fejtege­tést. Sokat gondolkoztak már a meg-' oldáson. ' — A maszek konkurálni fog ve-' lünk — töpreng Danes ibácsi. —• Vi-' szent nincsenek gépei, jó felszerelé­sei, és így mi versenyképesebbek lennénk. — Folytassuk nagyobb mértékben az exportot — véli a főkönyvelő. — Júliusban indult az eliső szállítmány és ez kétezer forint hasznot (hozott. Nézd, Jóska 'bácsi —■ fordul' az 'igaz­gató felé — Anglia keresi a gyár készítményeit, jónak és szépnek ta­lálja, fokozni kellene az export­szállítmányokat. — Én csak amellett vagyok — kö­ti magát elképzeléséhez Danes Já­nos —, hogy készáru 'gyártására tér­jünk át. Még úgyis jobban jönnénk ki, ha az üzem egyik része a mos» tani gépekkel átállna 'készárura, a másik fele folytatná a kikészítést. Még beruházni se kellene, csak igen kevés gépet. így szövik, szövögetik a jövő ter­veit a vállalat vezetői. Mindegyikü­ket a segítősaándék hajtja, hogyan, miképpen lehetne rentábilissá, jólfi­­zetővé tenni az üzemet. Hogyan, mi­képpen lehetne emelni a termelést, a munkabéreket, de ugyanakkor csökkenteni a termelésd költséget. Gazdag Géza, a munkástanács el­nöke a 'bérezésről mond pár szót. — Órabért akarunk 'bevezetni, de a teljesítménybér meghagyása meffltett. Aki többet készít, többet keressen! Persze, a minőség az első. Erre a jövőben is törekszünk, sőt talán még jobban, mint eddig. Kovács Mária, a munkástanács tagja kifogásolja a konkrét intézke­dések hiányát. Sürgősen meg kelle­ne állapítani a béreket, elvégre tudni akarjuk, mennyit keresünk — mondja. Bizonytalanság van a mun­kások között. Varga Sár dór né is így vélekedik, ö sem tudja még, hogy mennyit fog keresni. Az eliső mun­kateremben, a »fel verőben « csupa ■asszony, lány dolgozik. A 'gépek gu­miszalagjai zizegve forognak a vég­telen -pályákon, szép rendben ütöget­­ve a megtisztított tarka sörtéket. Nem tudom, azelőtt milyen volt a hangulat itt, de most jó. A jövő — a jobb, több ibér, emberibb élet — kialakításának lehetőségét -kapták kézbe az üzem munkásai, munkás­­női. Rajtuk, egységes akaratukon, szorgalmukon múlik, hogyan alakít­ják a maguk és az ország hasznára Még nem dőlt ed' — nem dőlhetett el —, hogy az igazgató, a főműveze­tő és mások elképzelései hogyan válnak valóra. A lehetőségeik vi­szont megvannak. ■ Csak szén legyen, áram legyen — mondja Kixsohner József —, "ak­kor nem lesz semmi baj. — Ezt mondja Danes János is, és a két »öreg« nagyon 'bizakodó. Ennek a vállalatnak van jövője, s gondjai nem a pangás, az egyhelyben topo­­gás, hanem a fejlődés gondjai. Szűts István BELFÖLDI HÍR A Magyar Távirati Iroda munka­társának értesülése szerint a megszű­nő állami egyházügyi hivatal főbb feladatát az újonnan szervezendő művelődésügyi minisztérium egyház­ügyi főosztálya veszi át. Az átszervezéssel párhúzamosan csökkentik az új főosztályra háruló feladatokat, s az ügymenet egyszerű­sítésével a létszámot is. A megyékben a tanácsok művelődésügyi osztályai végzik majd el az eddigi egyházügyi megbízott munkáját. — Önállóságot kapott a Csurgói Napsugár Ktsz Hat évvel ezelőtt alakult meg Csurgón a Napsugár Vegyesipari Ktsz. Ezalatt a hat esztendő alatt nagyon sokat fejlődött, erősödött, eredményekben pedig gazdagodott a szövetkezet, amely december elején önállóságot kapott. Megindult a ter­­vezgetés, a vita, hogyan fogják ezt az önállóságot a legeredményesebben és a ^gazdaságosabban felhasználni. A líirfcnCT egyöntetű véleménye az volt, hogy továbbra is együtt maradnak és közösen dolgoznak. — 115 tagunk van — mondja Radnóti László, a ktsz elnöke —, de új munkaerőre lesz majd szükségünk, mert a meg­lévő — szabó, cipész és fodrász — részlegeinket kibővítjük. A dolgozók részére pedig üj üzemi konyhát léte­sítettünk. Sok, szép eredményt mutatott már fel a vegyesipari ktsz, különösen a műbőrkabátok és az esőkabátok ké­szítésében — itt jegyezzük meg az 1956-os évi teljesítmény alapján 600 ezer forintos nyereséggel zártak. Most, hogy önállóságot kaptak, élje­nek a lehetőséggel és minél előbb valósítsák meg azt a tervüket, hogy a jövőben exportra is termeljenek. ! Ugyancsak nehéz mostanában tá­plálkozni Gáts Tiborral, a közkedvelt P Somogyi Tücsök bábszínháza vezető- Pjével. Sok a dolga, s ahogy mondja: 1 még meghalni sem ér rá. * De nem is csoda, hisz új, és még az * eddiginél is jobb műsort ígér a so­­imogyi falvak ifjabb és idősebb lakói­dnak a bábszínház. d Október elején a bábszínpad a nép­­d művelési minisztériumtól egy nyóic­­d személyes kis társasgépkocsit kapott. ► így mos már kényelmesebben, s egy­­f Den nagyobb apparátussal járhatták ?a falvakat, egészen október közepéig. P Szerepeltek többek között Meszteg- Jnyőn, Vésén, Tapsonyban, Böhönyén, is a műsor mindenütt nagyon tetszett, imindenütt visszahívják a bábszínhá­­izat. Rendszerint két előadást tartot­­itak. Az egyiket gyermekek részére. iEzen bábszínpadra átdolgozott ma­­igyar népi játékokat mutattak be. A d második előadás a felnőtteké volt és d különleges mechanizmussal megol­­ddott bábuk zeneszámokat, hegedű és d harmonikaszólót adtak elő. Két néger dbáb táncszámmal szerepelt, s volt dmég egy igen sikeres számuk, a Ka­csintó dizőz. E műsorszámmal a régi, [pesti dizőzök szokványos műsorát fi­gurázták ki. Talán mondani sem kell, igen nagy sikerrel. G YARMÁTOK KIÁLTANAK Gáncson, gazon, qödrökön keresztül, Szennyes árral, vad viharral, sziláiul szemben Megyünk! Fehér hajcsárok korbácsolnak Vissza, vissza, Mi megyünk tovább! Fegyver, korbács, gyilok tépte sebeinkből Csöpög a vér útunkra. Megyünk! S minél több vért vesztünk, Annál vérmesebbek leszünk. Minél többet éhezünk, Annál jobban Jól vagyunk lakva . Sokan, sokan elesünk, S mindig többen, többen vagyunk, S szivünkben és arcunkon piros rózsák lángolnak, ipkeletre nézünk. Ránk sugározza arcát a szabadság. SOMOGYI PÁL BÉKÉS, BOLDOG tJJ ESZTENDŐT Szerény váqqyal és reménnyel Nézünk eléd, új esztendő, Nem csillogó, talmi fénnyel: Volt belőle elegendő. Életünknek újult arcán Ma még sűrű qond sötótllk És a lelkünk csendes harcán A vihar méq itt visszfényük. De már fennen raqyog napunk: Szebb tavaszba hajlik e táj, S mert tettekben egyek vaqyunk, Jönni foq a raqyoqó nyár. Sebeidre, édes hazáik, ügy keresünk majdan gyógyírt, Hogy a világ bámul reánk S minden tája hordja a hirt: Él a magyar, él, s oly hitben, Melyen nem fog semmi gazság, Nem béklyózza egy vakisten, Vezére a népiqazság. S ha az ármány újra kelne, Hogy honunkra vessen üszkőt, Fölzúg népünk gerjedelme, S tudni fogja, hova üssön. Végén, e pár gondolatnak, Hadd kívánjak nagy‘kelendőt Minden igaz, jó magyarnak Békés, boldog új esztendőt! Kaposvár, 1957. január 2. SZALAI JANOS RÖVIDESEN MEGKEZDI ELŐADÁSAIT a So-mófytfi Tücsök Október elején még szó volt egy többhetes csehszlovákiai turnéról is. Meghívták ugyanis Csehszlovákiába a bábszínházát, s készültek már az ottani előadásokra is. Főként ének­és zeneszámokkal szerepeltek volna. Természetesen a lehetőséghez képest a kevés szövegű darabokat válogat­ták a külföldi útra. Az októberi események után rövi­desen megkezdték készülődésüket az új „évadra”. Az új műsor keretében a gyermekelőadáson Mészöly Géza állatmeséje és egy székely népmese feldolgozása kerül majd előadásra, a felnőttek részére pedig a Párbaj cí­mű bábjelenetet készítik, amelyek a kispolgári élet visszáságait nevetteti ki igen elmés formában. A társulat a közeli napokban bő­vül. A Budapesti Állami Bábszínház­tól és a Győri Bábszínpad néhány művésze szeretne az immár országo­san is igen neves Somogyi Tücsök bábszínházhoz jönni. Valószínű, hogy a Népművelési Osztály jóvoltából mózigépet is kap­nak, s így az előadások során vetíté­seket is rendezhetnek. A terv szerint egyelőre csupán a gyermekek részé­re készült mese és rajzfilmeket, eset­leg cseh bábfilmeket vetítenek. Többek között gondoltak már arra is, hogy — ha lehetőség lesz rá — több, kisebb csoportra oszolva, egy­­időben több helyiségben is tartanak előadást. A Somogyi Tücsök előadá­sai iránt az érdeklődés mindenütt igen nagy, s most, hogy gépkocsi is áll rendelkezésükre, technikailag is lebonyolítható lenne. A társulat egyébként nem igényel semmiféle állami támogatást. Fenn­tartja saját magát. Sőt az új, eddigi­nél látványosabb, gazdag kiállítást is saját anyagi erőből tudják fedezni. Somogy falvaiban, s most már Ka­posvárott is egyre nagyobb érdeklő­déssel várják á Somogyi Tücsök újabb előadásait, s reméljük, hogy már a közeljövőben tapsolha­tunk a Somogyi Tücsök előadásának. Üj filmévad, új filmek, új örömök A mozilátogató közönségünk az új filmévadban sokkal nagyobb igé­nyeket támaszt filmek iránt. Ezt a n agy érdeklődést az illetékesek igye­keznek a legteljesebb mértékben ki is elégíteni. A januári műsortervről már adtunk részletes jelentést, s habár a februári és márciusi még csak hozzávetőleges tervezet, mégis fényesen bizonyítjá, hogy senki sem fog csalódni a bemutatásra kerülő új fii mekben. A nyugat-német filmgyártás alkotását, a „Dr. Danwitz házassága“ című orvosfilmet, a „Saját felelősségére” című román, a „Nevetés a pa­radicsomban” és a „Megosztott szívek” c. angol filmeket, valamint az „Életemből“ címmel Smetana, a nagy cseh zeneszerző pályafutásáról szóló filmet láthatja februárban a közönség. Valószínűleg bemutatásra kerül ebben a hónapban a Karlovy-Vary fesztiválon nagy sikert aratott fran­cia film is, a „Ha a világon mindenki ilyen volna“ és a magyar filmgyár­tás szatirikus alkotása, a „Csodacsatár”, a legkiválóbb magyar komiku­sok főszereplésével. A „Mese a tizenkét találatról“ című másik magyar film már már­ciusban kerül a közönség elé. A remekbeszabott ötletekkel megírt tör­ténet egy totószelvény legendás tündöklését és bukását mutatja be, ka­cagtató, sziporkázó formában. A olasz „Rendőrök és tolvajok“ szintén a nevettetés jegyében született. A drámai műfaj a színes angol „Romeo és Júlia“ képviseli. A film rendezője az olasz Renato Castellani. Az „El­veszett kutyák nyakörv nélkül“ kissé küönösen hangzó című film egy gyermekbírósági ügy hátterét és fordulatait kíséri. Olasz film lesz még az „Ez a hajnal“, melynek főszereplője Lucia Bose, a „Róma 11 órá“­­ból már ismert filmszínésznő. Két nyugat-német film zárja le a már­ciusra tervezett bemutatókat, az egyi к a német militarizmust leleplező szatíra, a „Kapitány és a hőse“, a másik egy rég nem látott színészt hoz ismét a vászonra, Viktor de Ко wa-t, az „Isten és az ember előtt“ című filmalkotásban. Természetesen ez a vázolt műsor nem meríti ki mindenben a lehető­ségeket. Amint a nehéz külkereskedelmi és valutaproblémák megoldód­nak, újabb filmek megvételéről kezdenek tárgyalásokat az illetékesek. Sor kerül ezen kívül több régi, szinte elfelejtett magyar filmnek a felújításáról is, melyek megismerése eddig el volt zárva a közönség elől. Uj filmévad, új filmek, új örö mök. Az 1957-es év első negyedére tervezett filmbemutatóknak ezt a közös címet lehetne adni. TÖBB ANYAGOT JUTTATNAK A KISIPAROSOKNAK A kisiparosok ez év első hónapjai­ban a tavalyinál nagyobb mennyisé­gű anyagot kapnak, hogy jobban el­láthassák a lakosságot. A Kisiparo­sok Országos Szabad Szakszervezete az első negyedévben az asztalosok­nak fenyő fűrészárut, faanyagot stb. juttatnak, az elmúlt évinél mintegy 50 százalékkal többet. A dissous-gáz felhasználók, a la­katosok és bádogosok számára egy­­szerűsűítik az anyagkiutalást. Akik palackokkal rendelkeznek, utalvány nélkül, megrendelő levéllel megvá­sárolhatják a gázt. A kisiparosoknak januárban bea­­zint és egyéb ásványféleségeket is utalnak ki. A szerelők számára ólom­csövekről gondoskodnak. A cipészek januárban kapnak anyagkiutalást. Megkezdődnek oz előadások a TTIT-ben Az Októberi esemé­nyeik több intézmény, hivatal utolsó napjait jelentették. Legfőképpen azoknak az intézmé­nyeknek, amelyek nem tudták ibebizonyí tarai, hogy fenntartásúk, Uh tetve meglétük az ország dolgozóinak bármelyik rétégére is hatással vol­­nia, vagy ibármeüyi'k ré­teg fórumává tudott volna válni. Az ismert események parancso’ó- Oiaig írják elő, hogy az országnak olyan intéz­ményekre van szüksége, amelyek az új szellem­nek és a fenti követel­ményeknek teljes mér­tékben eleget tudnak tenni. A Társadalcm- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társu­lat megfelel ezeknek a ■követelményeknek, ép­pen ezért a jövőben is működik, mint az értel­miség összefogására al­kalmas szervezet. Ezért felkerestük a TTIT So­mogy megyei szerveze­tének vezetőit, hogy jö­vendő munkáitokról:, ter­vekről1 гл”’’ atkozza'" uv Török Lehet a megyei titkára a követ­kezőket mondotta: — A (klubéi »adásokat már ■közeljövőben megkezd­jük. A téma kiválasztá­sékor abból a tapaszta­latból indultunk ki, hogy csak oliyan előadá­sokat szervezünk, ame­lyek a tudományos ér­deklődést teljes mérték­ben kielégítik. Minden­képpen mefliózrai akar­juk az elmúlt időszak rossz 'gyakorlatát, az erőszakolt témákról szó­ló élőadósak tartását. Gondolom, ezt úgy tud­juk a (légjobban etérni, ha minél jobban israer­­jük\ az értelmiség igé­nyeit. Ktobelóadásaink már ennék jegyében kezdődnek el. Az első előadást »Ha­za és emberiség Beetho­ven művészetében« cí­men tartjuk, mely a nagy zeneköltő munkás­­sásával foglalkozik A prózai részeket zeneileg az Egmont nyitány és a IX. szimfónia tölti (ki. Nagvon időszerű a második e’őadás témá­ja. é'inedig a Szuezi­­e.sq tonna története El kell azonban mondani, hogy ez nem szorítko­zik a napi politikai 'kér­dések területére, 'hanem fölidrajztörténetd jelegű, és a csatornával, mint évezredes szükségű léte­sítménnyel foglalkozik. Ezután tartunk egy orvosa prab’émáról szóló előadást. Terwbevettünk egy színházm ű veszeti előadást — az őszihez hasonlóan —, melynek megtartáséra dr. Né­meth Antalt, az ismert­­nevű színházi rendezőt kérjük fel. A forradalom előtti munkánkban azt tapasz­taltuk, hogy há’ás fel­adat a nagyobb rendez­vények szervezése is. Az irodalmi estekre gondolok itt, amelyek­nek nevelőhatiása é’’az­­hető volt minden ilyen­fajta rendezvény után. Ezeket a jövőben is folytatni akarjuk. »Haza és haíadás« — ezt a je’szót tűztük ma­gunk e’é 1957-ne — kap­csolódik a heszéVetéshe Papp Ferenc szakmai titkár. Elóed'íse'tokrr. rendezvén veteke+ 'w tetrn akarjuk a tudo­mányok egyetemes egé­szének legújabb ered­ményeit, vagy állásfog­lalását 'bizonyos kérdé­sekben. Vagy a legidő­szerűbb téma: irodal­munk és történelmünk felszabadulás utáni ese­ményeinek, 'hagyomá­nyainak tisztázása, a tegszólesebbkörű viták alapján. Értelmiségi em­bereknél elég sokszor képez vitatémát egy-egy író ifeflfogása, helye a magyar irodaiamban — például a Szabó Dezső kérdés — ezzel is fog­lalkozni aikárunk. Az e’lmúlt évben szó volt a népfőiskolák szer­vezéséről. Mi szívesen segítenénk érmek meg­­szieirvezésébeih is. és az előadások tartásában ás. Az a véfleményürak, hogy a népfőiskoláknak sok­kal több a hasznuk, rrrtef a szórványos elő­adásoknak. Ezek a terveink, ame­lyeknek ik'atekításiárfíJ is, a végrehajtásánál is a nagyobb öná’Cóság ' és az igényesség elve veze­tett 'bennünket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom