Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-06 / 4. szám
4 SOMOGYORSZÄG Vasárnap, 1957. január 6. DÉLIBÁB a Szivárvány Áruházban Ritka természeti tünemény a délibáb. A megfigvelések szerint leginkább az Alföld végtelen rónaságain fordul elő, ott is csak nyár.döben. Csodák csodájára — legújabban a Dunántúlon is tapasztalha;ó. Mégpedig Kaposvárott. Ott is csak a Szivárvány Áruházban. No, de ne vágjunk elébe a dolgoknak. Úgy történt, hogy a minap Január 4-én) déli 12.30 órakor Kaposi István, a Megyei Tanács kereskedelmi osztályának dolgozója éppen déli sétáját tartotta a Kossutháren. A félnapos megerőltető irodai munka után, no meg a bőséges ;béd miatt — szükség is van ilyen egészségügyi sétára. Ilyenkor dél;ájt nem olyan forgalmas a kaposvári utca, az üzletek kirakataiban gyönyörködni kívánó járókelő is nyugodtabban legeltetheti szemét a izebbnél-szebb árukban. Ezt csinálta Kaposi István is egy darabig. A Szivárvány Áruház ;lőtt azonban meggyorsított léptekkel, hirtelen a bejárati ajtóhoz sie;ett. Három koppintás az üvegen és uramfia — a zárt ajtó (ebédszünet niatt volt zárva) néhány pillanat után kitárult előtte. Udvarias taglejésekkel, egy kiszolgálónak öltözött tündér tessékelte beljebb a váratan vendéget. Mögötte pedig kísértetiesen megcsikordult az ajtózár culcsa. Ami pedig azután tárult a szeme elé, az egyenesen álombéli Tüneménynek számít. Az egyébként sötét homlokkal sorakozó pultok — délibábszerűen — megfordítva mutogatták magukat a kedves vevőnek a kísérteties világításban. A pult egyik rekeszében valami vakítóan fehér tárgy íziporkázott. Csábító látvány volt! Képzeljék el, kedves olvasóink — így tízméteres vászonanyag nyújtózott kéjesen a pult ölén, ami közíyelven sifon névre hallgat! — Éppen ilyenre vágyom! — kiáltott fel Kaposi fojtott hangon. Ebben a pillanatban a kiszolgálónak öltözött tündér körvonalai elentek meg a pult előtt és reszkető kezekkel emelte fel a nevezett iifongöíigyöleget, majd átnyújtotta a sóbálvánnyá meredt Kaposinak, »ki még reszketőbb kezekkel szorította magához a tündéri-ajándékot. — Köszönöm — rebegte — köszönöm. Ismét csikordult a kulcs a zárban és Kaposi barátunk egy mesebeli látomány és egy még mesésebb értékű tárgy tulajdonában lassú, étova léptekkel kilépett az utcára. Kedves olvasó! Ha éppen sifonra van szükséged, próbáld meg te = felfedezni a délibábot a kaposvári Szivárvány Áruházban. Elnézést térünk azonban, ha esetleg csodát látni vágyó szándékod sikertelenéggel végződik. Elvégre nem lehet mindenki a Megyei Tanács kerestedelmi osztályának dolgozója. M. J. Termelők helyett a földművesszövetkezetek róják le a felvásárolt bor után a forgalmi adót A földművesszövetkezetek a múltban csak korlátozott mértékben vásároltak bort saját szükségletükre, lletve továbbeladásra. A szabadfelrásárlást akadályozta az, hogy a ternelőknek 4—4,80 forint, földműveszövetkezeteknek pedig 2 forint for- Salmiadót kellett fizetni literenként. A napokban a Szövetkezetek Orzágos Szövetsége — az illetékes zervetokel egyetértésben — tájékozatót küldött a földművesszövetkeeteknek, amelyben a bor szabad felvásárlásának új módjait ismerteti. A ájékoztató szerint az a termelő, aki a földművesszövetkezeteknek adja el borát, az eladott mennyiség után forgalmiadét nem fizet, s helyette a fóldművesszövetkezet rója le az államnak járó literenkénti 3 forintos forgalmiadét. A tájékoztató ismerteti a nagykereskedelmi és a földművesszövetkezeti fogyasztási árakat is. A nem tájjellegű, úgynevezett kommersz borokat szeszfokuktól függően a földművesszövetkezetek 11,50—14,70 forintért, tájjellegű minőségi borokat 13,80—18 forintért vásárolják. NEM MESE az, hogy a Barcs és Kaposvár kö-< zott közlekedő »személyvonat« 5 órai alatt teszi meg az alig 50 km-es út-' szakaszt. A MÄV többi vonalain ki- j sebb-nagyobb késéssel érkeznek niegi rendeltetési helyükre a szerelvények,! és a reggeli járatok még nyolc óraj előtt elérik a kaposvári pályaudvart. ( De a barcsi?... Az ilyenkor még| félúton szokott lenni! ( Az utasok fáradtan, elkeseredet-1 ten fagyoskodják végig a hosszú, hideg reggeleket. Csoda-e, ha inge-( rültek és talán szidalmaik nem isi azokat érintik, akik ezért elsősorban* felelősek. Tudjak azt, hogy nehéz energia-( gondokkal küzd az ország. De azt isi tudják, hogy a barcsi szerelvény órás útja nem pusztán ezen múlik. A MÄV igazgatóságának sürgősen tennie kell valamit a lehetetlen és napról napra tűrhetetlenebbé váló állapot megszüntetésére. Tenni — de még ma! Készül a munkástanácsokról I szóló torvenyerejü rendelet ■ végrehajtást utasítása A Magyar Távirati Iroda munkatársának értesülése szerint készül az Elnöki Tanács által kiadott, a munkástanácsok működésére vonatkozó törvényerejű rendelet végrehajtási utasítása. Az utasítás kidolgozásánál már figyelembe veszik az e kérdésekkel kapcsolatos vitákon, megbeszéléseken, a sajtóban és a rádióban elhangzott elgondolásokat, nézeteket. Tíz km hosszú kisvasútat építenek a Balatonnagybereki AG-ban A csaknem 16 ezer holdas Balatcnnagybereki Állami Gazdaságban a lápos talaj miatt nagy nehézségekbe ütköz!к a belső szállítás. A gazdaság igazgatója a munkástanáccsal egyetértésben úgy határozott, hogy idén tíz km-rel növelik a kisvasúti hálózat hosszát. A síneket már beszerezték és most a gazdaság a saját gépműhelyében úgynevezett repülő vágányokat készít. Qjj,&g,y,LLLnak, eÚTL&L&dttak a g^íftek A KAPOSVÁRI ÁG JAVÍTÓMŰHELYÉBE*» A GÉP AZ EMBER SEGÍTŐTÁRSA, küzdő fele. Segít a javak előteremtésében, keresetet, kenyeret ad szelőjének, jólétet, kényelmet hoz az emberiségnek, ireje erőt takarít meg az izmokban, megkönnyíti, riegtermékenyíti az emberi szorgalmat, kézügyességet, im ez az erő sem kifogyhatatlan. Mint ahogy az emeri testnek is ételre, italra, pihenésre van szüksége, gyanúgy a gép is hozzáértő kezelést, gyógykezelést •jván. Ha jól bánnak vele türelmes, hűségesen szolgála az embert, de megbosszúlja a rossz gazdát. S mily ehetetlen a rossz géppel az ember. Háborúban életeet tesz kockázatossá, a békés építőmunkában termé:ektől ütheti el az embert. A gép segítőtárs, küzdőárs, de csak akor, ha megbecsülöd, ember! Talán ezt elenti, erre figyelmeztet a traktor zúgása, az eke csi:orgása is. Zaj, kalapácsverés, reszelés, csavarhúzás zaja tölti e az aránylag kicsi javítóműhely csendjét. A légtéren nagy füstfelleg honol, az emberek csendben, fiyelmesen dolgoznak, ök értenek a gép nyelvén, beleítnak a gép leikébe, egyszeri ránézésből, kopogtatásól meg tudják állapítani a diagnózist. Szerelők. A íűhely kicsi, felszerelése még korszerűtlen. Megvan gyan a villanyköszörű, villanyhegesztö, villanyesztera és a többi munkagép, de az életet, az erőt jelentő /iííamcsenersia még em jut ei testükbe, idegükbe, lég nincs villany a Kaposvári Állami Gazdaság javíiműhelyében. A gépek azonban kopnak, törnek, javíini kell őket. A felelősség, a több munka a szerelőkre árul. S ők lelkiismeretük, szívük parancsa szerint jól llátják feladatukat. Fürgejárású Zetor szalad a város ;lé. A vontatón három vattaruhás, halinacsizmás fiadember. Rakodni mennek. Dolgozni, keresni akarnak, avi 1200—1400 forintot, úgy mint eddig, hogy jusson íaguknak és a családnak is ruha, s szórakozópénz. .ereshetnek, a gép üzemzavar nélkül közlekedik, tegap került ki a javítóműhelyből. Nem félnek, hogy »áll, ismerik a szerelőket munkájukról. De mi lenne, a másként lenne s nem kereshetnének? RATKÖCZI FŐGÉPÉSZ még fiatalember, harminзп alulinak látszik. Annál több a szaktudása. Szeínykedve hárítja el magáról a kérdést, ilyen kis, elhayagolt műhely az övéké, a javítást elvégzik becsületein, jobb lenne ha nagyobb, kedvezőbb körülményekéi rendelkező gazdaságról írnánk. Vagy írjunk a traktorosokról, szerelőkről, mindnnyian derék emberek. Neveket sorol, tényeket mond. ogy Mezei József, Srakta Sándor, Sárközi Sándor aktorosok kétszeresen teljesítették a gépekre előányzott éves tervet. A traktorosok közül Koczka Jáos, Németh Géza és Pólya Dezső a legjobbak. Sok diiéretet érdemelnek a szerelők is: Csömör Miklós, zücs János és Szabó György is. ök biztosították, hogy gépek egész esztendőben lényeges üzemzavar nélkül lontek. Csak saját magáról nem mond semmit. Azt mondja: nem szereti a nyilvánosságot. Pedig neki isi érdeme, hogy a gépjavítás most a téli nehéz hónapok-1 ban is zavartalanul folyik. 1 Alkatrészből nincs hiányuk, mert jó előre még, az* októberi események előtt felhajszolták a legfontosabb J kellékeket. Sürgősségi sorrend alapján vonják javítás' alá a gépeket. Egy vontató generáljavítást kapott, kettői középjavítást. Sorra kerülnek a traktorok is. Azt a ge : neráljavítást, amelyet egy-két évvel ezelőtt még 14—; 15 ezer forintért végzett el a Gépjavító Vállalat, az ! talán még tökéletesebben ma házilag, hat—hétezei forintért javítják. A gondosan végzett téli gépjavítás \ a gépek évközbeni ellenőrzése, gondozása folytán nerr ( szükséges minden gépet minden esztendőben nagyja < vitás alá vetni. Azonkívül érvényesülni kell a személy \ felelősségnek is, mert a javításnál a gép szétszedésé-1 tői az összerakásig jelen van és segédkezik a gyógyí ( tásban a traktoros is. Ö dolgozik vele majd egész esz- ( tendőben, érdeke tehát, hogy felleljenek benne minder.! hibát és tökéletesen orvosolják is azt. A javítási sor-! rendben előtérbe kerülnek az erő- és munkagépek.! majd utána következnek a cséplőgépek, aratógépek * A tavaszi munkakezdésnél ott lesz minden szán- J tás-vetésre való gép, — ezt garantálják a szerelők. Noha a Kaposvári Állami Gazdaságban az idén többékevésbé biztosítva vannak a téli gépjavítás időbeni elvégzésének feltételei, az ittenieknek mégis volna ( egynéhány javaslatuk a jövőre vonatkozólag. Először, is több alkatrészt kérnek. E téren jelenleg is sző vévé-, nyes a helyzet. Uj alkatrészt ugyanis csak úgy kap Э| vevő, ha a régi, használtat leadja a FMAV (Földmű-i velésügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalata) megyei i lerakatának. Ezt ők felújítják, s új áron eladják. Ha például a gazdaság egyik G 35-ös traktorában oválosodik a főtengely, és ahelyett újat akarnak, a kopottat1 le kell adni, ezt a FMAV köszörülteti, majd esetleg* legközelebb 700 forintért visszaadja. A használt alkatrészt a gazdaság is fel tudná használni. S ha több lenne az alkatrész, nem kellene tartalékokat gyűjteni, a hibás alkatrészt nyáron, munkaközben is ki lehetne cserélni. Vagy egy másik eset. Pesten egyes pihentagyúak, úgynevezett százas cikklistát készítettek azokról az alkatrészekről, amelyeknek szerintük nem szabad elkopni egy bizonyos ideig. S ha ez utóbbi mégis bekövetkezik, akkor — mivel ezeket nem gyártották, leáll a gép, megáll a tudomány. Szóval a jobb anyagellátás kisebb önköltséget, nagyobb takarékosságot jelentene. EZT FIGYELEMBE KELL VENNIÖK az országos szerveknek is. Ha a gépjavításhoz szükséges feltételek < a jövőben mindenütt biztosítva lesznek, meghosszab-! bodik a mezőgazdasági gépek élettartama, s még biz-] tosabb segítőtársa lesz a gép az embernek. V. J. 5 {Nehéz az utunk, de az új esztendőben a nehezét legyűrjük Az elmúlt két hónap eseményei megrázták, felzaklatták a falu életét is. A falu is része volt az október 23-án kezdődő eseményeknek. Igaz, ezt még ma sem ismerik el igen sokan, mert nem ismerik a falu életét, a 12 év alatt lejátszódó eseményeket. Nem látják azt az utat, amelyen a mezőgazdaság járt egész a jelen ellentmondással teli helyzetig. Ez a folyamat úgymond 1945-től kezdve napjainkig csupa ellentmondás. Ez az ellentmondás meim mondvacsinált dcuog, hanem komoly gazdasági alapja van. E cikk rövidsége miatt csak vázlatosan, elemzés nélkül vagyok kénytelen rámutatni az ellentmondás alakulására. 1. 1945—46. A volt földesiurak azok szekértolói és a dolgozó parasztság közti elkentét. 2. 1947-től 49-ig a szegényparasztság, középparasztság egy része és a kulákság közti ellentét. (A tényleg kulák birtokról van szó.) 3. 1949-től ellentét a termelőszövetkezetbe lépő parasztok és kívülálló és az előbbi két szakasz szereplői között. Itt már bonyolultabb, szerteágazóbb erientétről van szó, mivel a szocializmus alapján végző gazdasági egységek is jelen vannak. Habár e szakasz ellentmondása nem kibékíthetetlen, azonban a helyzetet hallatlan módon élezte az a körülmény, amely a népgazdasági politikában az agrár kérdést nem tudományosan a magyar valóságnak megfeíieuően. eitemezte, hanem szubj aktivista módon, erőszakos eszközökkel akarta megoldani. Az igazság az, hogy a szövetkezeti politika előtérbe állításával az önkéntesség elvének hangsúlyozásával az erőszak eszközei domináltak (begyűjtés, adó) a működő szövetlüezeteknét, az áJlam monopol szerepének biztosítása. A túlméretezett ipari program hátterébe szorította a mezőgazdaságot, a hagyományos termelést, a jól bevált vetésforgót stb. összefoglalóan mind a tsz-ek, mind az egyéni parasztgazdaságok magabiz- I tossáiga megingott. I A Somogy megyei MSZMP ideig! lenes intézőbizottsága, el van szán, va, hogy a paraszti, állami érde- I keknek megfelelően világos, hatá- I rozott, félreérthetetlen álláspontot I képviseljen. I Tudatában vagyunk annak, hogy I október 23-a még bonyolultabbá * tette a mezőgazdaság helyzetét. * Október 23 után a magyar falu 1 fő kérdésévé a tsz-ek helye, szere- 1 pe, létjogosultsága — az egyéni pa- 1 rasztgazdaságok biztonsága — ke' rült. Itt elvileg és gyakorlatilag is a két út lehetősége került napirendre. De mielőtt erre a lehető. ségre kitérnék, szükséges leszögezni: mi támogatunk minden szövetkezést, amely mentes a kizsákmányolástól és a paraszti, állami érdekeknek megfelel! A szövetkezés legyen a parasztoké, legyen önkéntes. Párt és állami szervek olyan mértékben szóljanak bele, amenynyiben segíteni tudnak és ésszerű I javaslataikkal segítik a magyar ! mezőgazdasági szövetkezés új út> ját Mi ellene vagyunk minden erőszaknak. A leghatározottabban fellépünk minden olyan törekvés ellen, amely erőszakos módon akar érvényt szerezni a szövetkezeti politika elvi, gyakorlati kérdéseinek. A szövetkezés a dolgozó parasztok ügye! Jelszavunk: a szövetkezet legyen ténylegesen a parasztoké. Szükségesnek tartjuk kimondani: minden szövetkezési formát támogatunk, amely a dolgozó nép érdekeit hivatott képviselni, nem tartalmaz kizsákmányolási célokat! Minden kizsákmányolás ellen vagyunk. Elvünk: tisztességes eszközökkel és célokkal a magyar mezőgazdaság fellendítéséért! Másszóval támogatjuk minden erőnkkel a szövetkezést, de támogatjuk azokat a dolgozó parasztokat is, akik még nem győződtek meg a szövetkezet előnyéről és egyénileg kívánnak gazdálkodni. Határozottan fel fogunk lépni minden olyan kísérlet ellen, amely bármiféle fajta nyomás, vagy megszorítással akarja növelni a tsz-ek létszámát. Azt akarjuk és ezt biztosítjuk is, hogy a dolgozó paraszt ténylegesen a saját tapasztalata és meggyőződése alapján lépjen a szövetkezetbe, akkor, amikor azt jónak látja, de csak akkor. Ha egyénileg akar gazdálkodni, ám, gazdálkodjon úgy. Szükségesnek tartjuk megyénk helyzetét elemezve kinyilatkoztatni az önkéntesség elve érvényre juttatásával, hogy fellépünk minden olyan törekvés ellen, amely a szövetkezés útját állja. Amikor elítéljük az önkényeskedés korábbi elvi — gyakorlati módszereit, ugyanakkor szükségesnek tartjuk a leghatározottabban leszögezni elvi állásfoglalásukat atekintetben, hogy fellépünk minden olyan törekvés ellen, legyen az tudatos, vagy tudatlan, amely a magyar mezőgazdaság jövője, az új szövetkezeti eLvek el.en vain. Az, aki e törekvések, önálló kezdeményezések, kísérletek ellen van, az a magyar mezőgazdaság, az egész nemzet ellen van. Nem megengedhető, hogy bárki, akár állami, vagy társadalmi osztályhelyzetéből adódva a szövetkezés ellen szóljon, ha ez a dolgozó parasztok önkéntes elhatározásából történik. Erőszakos közbelépés akár így, akár úgy, a szocializmus alapelvei ellen szól és ténykedik. A párt és a kormány leszámolt minden erőszakos törekvéssel! De a leghatározottabban fellép minden olyan irányzattal szemben, amely a szocializmus alapjai ellen támad. Tudatában van annak, hogy a magyar mezőgazdaság jövője, az agrárkérdés végleges megoldásának útja Magyarországon is a szövetkezés. De ez a szövetkezés a sajátos magyar viszonyoknak megfelelően, a magyar paraszt testéhez méretezett, szokásjogait felölelő szövetkezés legyen. Ehhez türelem, előrelátás, a dolgozó parasztok, részéről magabiztosságra, állami garanciákra, tudományos alapokra épülő agrár-programra van szükség. Szükség van a dolgozó parasztok véleményére. Ezt az október 23 után kialakult események teszik szükségszerűvé. Cikkem bevezető részében vázlatosan foglalkoztam az 1945 után kialakult folyamat ellentmondásos jellegével. Ez az ellentmondás október 23-a után még bonyolultabb, szerteágazóbb, a felszínen problematikusabbá vált. A bonyolultság — a tszek feloszlása, a belszolgáltatási rendszer eltörlése után fokozódott. Itt megint nincs mód a részletes elemzésre, rövidesen sor kerül ennek elvi magyarázatára is. Elégedjünk most meg a vázlatos felsorolással, amely a főbb ellentmondásokat tükrözi. 1. Élesebben jelentkezik a faluváros ellentéte. 2. Ipari munkások és dolgozó parasztok közötti ellentét. 3. Falun a tsz-ből kilépő szegény és módosabb parasztok közötti ellentét, mert a tsz-ek feloszlása miatt a szegény ember, vagy a nem elég »szemfüles« — úgymond úgy áll, mint az ujjam és ma azon gondolkodik — hova tovább? Másrészt a jogosan korlátozott vagy likvidált kulákok, akik a legkülönbözőbb eszközökkel követelik vissza a korábban törvényes úton kisajátított vagyonukat. (Itt nem a törvénytelenül, mesterségesen elzavart kisemmizett emberekről van szó.) 4. Halványabb, de mégis tényként szereplő úri birtokosok — különösen külföldről irányuló törekvései — amely különböző elvi alapokból táplálkozik és a föld nagybirtokos, úri hitbizományi rendszerét lett volna hivatott visszaállítani. E tények és tényezők, irányzatok, a régi hibás gazdaságpolitika embertelen, a magyar valóságot semmibe vevő tevékenysége, ma ismét hallatlan felelősség, józanság, emberiesség, útkeresés elé állít minden becsületes embert, aki a nemzet jobb sorsáért becsülettel akar munkálkodni. El vagyunk szánva arra, hogy a szocializmus elvén állva a legtisztább eszközökkel erőnkhöz mérten népünk legjavát szolgáljuk, őszintén akarunk élni, dolgozni, teremtő módon segíteni. Az új esztendő legyen a bizakodás, a kölcsönös bizalom megújhodása. Ne szítsuk az emberi gyarlóságból következő önzés lángját. Legyünk megértők és egymást segítők. Próbáljunk már végre szót érteni e honban anélkül, hogy a kákán csomót keresnénk. Értelmes nemzet lévén, próbáljuk rendezni sorainkat. Törődjünk egymás megbecsülésével és egy kicsit többet, valamennyien őszintébben, helytállóbban a haza sorsa iránt. Mi bizalmat akarunk, őszintén, nyíltan állunk jobb sorsra érdemes népünk elé. Nehéz az utunk, de ha mind akarjuk, együtt megyünk és a nehezét az új esztendőben legyűrjük. Illés Dezső,
