Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-06 / 4. szám
Vasárnap, 1957. január 6. SOMOGYORSZÄG * A SOMOGYORSZÁG POSTÁJÁBÓL Nyílt levél dr. Pataki Zoltánnak a Megyei Tanácsra Kedves Doktor Ür! Nem azért intézem önhöz a nyilvánosság színe előtt e levelet, mert oly jelentős személyiségnek tekintem, inkább azért, mert szeretném a saját kezével fejére illesztett glóriát igazi fényében ragyogtatni, de főként azért, hogy Önhöz intézett soraimból a Megyei Tanácson, de főként a Mezőgazdasági Igazgatóságon mások is szót értsenek. Megrökönyödve hallottam ugyanis a napokban, hogy ön nyíltan gáncsolja a Megyei Tanácson a pártszervezést, ócsárolja a párt szervezőit, a párttagokat, akiknek pedig annyira joguk marxista világnézetet vallani és ahhoz ragaszkodni, mint önnek annak ellenkezőjéhez. Ezt valószínűleg elismeri ön, akiről köztudomású, hogy milyen kifinomult jogi érzékkel rendelkezik. Őszinte érdeklődéssel szemléljük és szemléltük a közelmúltban az ön kissé túlhangolt, frisskeletű, részleteiben nagyon ellentmondó »forradalmiságát«. Frisskeletűnek tartjuk »forradalmi felháborodását«, mert emlékszünk még korábbi magatartására is. Nem tudunk arról, hogy Ön egy halk mukkot szólt volna, vagy csak egy fia röpcédulára is elszánta volna magát akkor, midőn vérbe tiporták ezt az országot a gőgös náci hadak, akik szőrszálhasogató, faji elveikkel történetesen Önnek személy szerint is kellemetlenkedtek. Az ellenállást ráhagyta a kommunistákra, ön akkoriban elbújt az angol rádió hírei mögé és éveken át ott is maradt. (Lehet, hogy azóta már a Szabad Európa és a spanyol rádió híreivel is korszerűsítette informáltságát.) Bátran kijelenthetem, hogy önnek személy szerint az elmúlt esztendőkben különösebb panaszai nem lehettek. Tudomásom szerint senki sem zaklatta, nem túlságosan jelentős munkáját megbecsülték (ha nem is annyira, mint korábban a főispáni titkárokét), sikerült úgy helyezkednie, hogy egy munkás keresetének két-háremszorosát mindig megkereste. (Elismerem, sajnos ez sem volt túl sok.) Örömmel láttam, hogy politikailag is fejlődött. Egyik konferansziéjában már azt magyarázta az elámult hallgatóknak, hogy az »r. h.« nemcsak a rémhír rövidítése, hanem annyit is jelent, mint »reakciós hülye«. Vidáman énekelgetett a népi együttesünkben, sőt cikkei is jelentek meg a Somogyi Néplapban. Hiába hittünk azonban az Ön képmutatásának. Nem volt őszinte. Igazi énje az októbervégi napokban bújt elő, amikor nagy harsányan döntött a Megyei Tanácson afölött, hogy ott ki a »magyar« és ki nem, amikor melldöngetve helyeselt azoknak, akik veszélyesen cselekedtek is azokban a forrongó napokban, ön bebizonyította ezekben a napokban, hogy azok közé az idejét múlt honfiak közé tartozik, akik csak a többi magyar utolsó csepp véréért hajlandó harcolni. Azon már nem lepődtem meg, hogy az ellenforradalom letörése után Ön ismét megjelent munkahelyén a Megyei Tanácson és mintha mi sem történt volna, elfoglalta kényelmes és nem is legrosszabbul fizetett állását. Az viszont oktalan és illetlen dolog, hogy ott ma is naphosszat szidja a Kádár-kormányt.. Nem találja furcsának annak a kormánynak a rendelkezéseit végrehajtani (nem tudom ugyan, hogyan), amelyre csak szidalmazó szavakat talál? Nem találja furcsának, doktor úr, egyidőben szolgálni és ócsárolni ugyanazt a rendszert, ugyanazt a kormányzatot? Nem tartanám helyesnek, ha jelen levelem alapján, vagy akár viselt dolgai miatt önt elbocsátanák állásából. De legyen ön gerinces és következetes! Szidja csak a Kádárke rmányt! De ne a Kádár-kormány közigazgatási apparátusában, annak alkalmazottaként! Úgy vélem, nélkülözni tudják ott önt magas szakképzettségével, minden képmutatásával és összes kulacsaival egyetemben. A fentiek miatt nem lehetek tisztelő híve: Bálint Györgyi. Több mint hárommillió forint a fel nem osztható közös vagyon Répáspusztán Megyénk termelőszövetkezeteiben befejezéshez közelednek a zárszámadások. Azokban a közös gazdaságokban, ahol a tagság nagyrésze továbbra is a társasgazdálkodás mellett döntött, a közös vagyon gyarapítására is gondoltak és inkább kevesebb osztalékot vittek haza. A répáspusztai Első ötéves Terv Termelőszövetkezetben most egy-egy munkaegység 36,80 forintot ér. Lehetett volna ennél több is, de a tagság inkább a közös vagyon növelésére gondolt. A tavalyi bevételük több mint másfél millió forint volt, amelyből 480 ezer 406 forintot az állattenyésztésből nyertek. Ezzel a répásiak vagyonának összértéke túlhaladja a hat és félmillió forintot, s ebből a fel nem osztható szövetkezeti vagyon 3 millió 176 828 forintra növekedett. A tagság szilárd elhatározása, hogy most a beadási kötelezettség eltörlésével, valamint a szabadabb és belterjesebb gazdálkodás lehetővé tételével ebben az évben még jobb eredményeket érnek el, s bebizonyítják a közös gazdálkodásban rejlő lehetőségeket. Ki védi őket? Somogyudvarhelyen négy család kilépése után is megmaradt az Ady Termelőszövetkezet. Megmaradt, mert a szövetkezet tagjai bíznak erejükben, dolgos karjaikban és biztosa n tudják, hogy az eléjük táruló lehetőségekkel virágzóvá, gazdaggá tehetik a szövetkezetüket. Örömmel vették a Kádár-kormány határozott álláspontját is a szövetkezetekkel kapcsolatban, hogy a közös vagyont senki nem bánthatja. Ám az öröm közé üröm is vegyül. Fekete Sándor, a tsz agronómusa, tolmácsolva a tsz-tagok elkeseredését, elmondta, hogy a tagok úgy látják, a helyi államhatalmi és karhatalmi szervek nem védik kielégítően a. szövetkezetei. Elmondta, hogy a szövetkezetből az októberi események során illetéktelen személyek elhordták nyolc tehenet, öt lovat, több disznót és a tsz más vagyonát, s ezért még senkitől nem kaptak kárpótlást. Olyan emberek, akiket az elmúlt években kitelepítettek, majd visszatértek a faluba, kihasználva a zavaros napokat, igyekeztek megszedni magukat a szövetkezetiek rovására. Csak egy-két példát: egy Jakabovics nevű kútmester — aki mellesleg még most is Nagyatádon lakik — azzal az indokkal, hogy — az ő kitelepítésekor az állam által tőle lefoglalt két rossz sovány lovat a termelőszövetkezet abban az időben megkapta, most minden kérés nélkül, a tsz két legjo bb lovát vezette elő az istállóból. A lovakat egy hét múlva tízezer forintért eladta. írásos bizonyíték van azonban a szövetkezetben arról, hogy a Jakabovics-féle lovakért az állam időközben megterhelte a tsz-t. A lovak tulajdonjoga ezek szerint kétségtelenül a termelőszövetkezetet illeti. Egy másik ember, névszerint Csák Lajos is fenékig nyúlt a tejfelbe, két lovat, kocsit, szerszámokat, pokrócokat vitt el a tsz-től jogtalanul. S így lehetne sorolni még a többi törvénysértő cselekedetet is. A szövetkezet tagjai nem érzik maguk mögött az állami és karhatalmi szerveket, mert Somogyudvarhelyen egyesek azt tartják, hogy a közös vagyon csáki szalmája s a falu sötét elemei azt akarják hogy bizalmatlanságot keltsenek a tsz-tagok között, szeretnék, ha felbomlana a jólműködő Ady Tsz. A törvényesség felett őrködő hivatott járási tanácsi és karhatalmi sze rveknek rendet kell teremteni Somogyudvarhelyen. Be kell bizonyítani, hogy a szövetkezet tulajdona nem csákiszalmája, azt a törvény védi. A tsz-tagok jogosan elvárják, hogy megvédjék közös munkájuk áldozatos gyümölcsét, hogy nyugodtan, zavartalanul dolgozhassanak. EGY IFJÚSÁGI VEZETŐ GONDJAI T/égh Józseffel beszélgettünk ' egy intézőbizottsági ülés után. Aggódik, mi és hogyan lesz, vajon helyes volt-e az első lépés? Mert hogy nem könnyű új ifjúsági szervezetet munkábalendíteni, az bizonyos. A régi szokások, módszerek nem jók, ezt tudja Végh József is, s ezért töpreng, jobbat keres. Azt mondta beszélgetés közben, hogy a felülről jövő kezdeményezés helyett más módszert kellene követni. És ebben igaza van. De honnét az aggály? Saját munkájukból. .. A Textilműveklbsn -ugyanis megkezdődött a szervezés. S amint az intézőbizottság tagja mondja, a vezetők rövid idő alatt 113 tagot szerveztek be. Hogy milyen módszerekkel? Beszélgettek az üzem fiataljaival, elmondták, körülbelül mit akarnak, s az önkéntes elhatározásra bízták a jelentkezést. Nos, ebből nem is lenne nagy hiba. Csakhogy a jó vezető a jövőre is gondol, s Végh József ilyen ember. Mert mi is volt az egyik nagy hibája a Dísznek? Az, hogy nagy létszámra törekedett, ezzel beérte, s a belépő, de nem dolgozó DISZ-tagok szó ami szó, tétlenségükkel járatták le a szervezetet. És ezt most el kéne kerülni. A célkitűzés helyes. Olyan emberek legyenek a szövetség tagjai, akik maguk akarják. De ahogy Végh József gondolja, talán jobban meg lehetne győződni erről az akaratról, ha nem a vezetők járnák sorba a fiatalokat, hanem azok keresnék meg a szövetséget, s kívánónak részt venni a munkájában. No persze, szó sincs arról, hogy magától várjuk egy szervezet kialakulását. Ez így nem menne. De ugyanígy nincs szükség a nagyarányú tagszervezésre sem. Miért? Azt mondja Végh József, hogy a jelenlegi 113 tagból -legjobb esetben is csak 50 munkájára számíthat. S ha ez így van, egy csomó munka -feleslegessé vált. De mi lenne akkor, ha egy kisebb csoporttal, vagy mondjuk azzal az 50 fiatallal kezdenének el dolgozni? Ha úgy csinálnák ezt, ahogy most a fiatalok elképzelik, nem kéne többet szólni senkinek, hogy lépjen be a szövetségbe. A tervek — hogy szórakoztasson, neveljen, műveljen és kevesebbet gyűlésezzen a szervezet — kétségtelenül }ók. Ezt elmondjuk a fiataloknak (akik ismerték a DISZ hibáit), de ha akarják, elhiszik, ha akarják, nem hiszik jóirányú törekvésemket. Meg kell győzni őket erről. S ezt csak tettekkel lehet. Ha tehát a szövetség Textilmüvekben lévő magja, gerince munkához lát, s fiatalokat érdeklő tevékenységet folytat, a többiek — mint mondani szokás — harapni fognak rá, s maguktól jönnek szíves-örömest. így gondolja Végh József, s az elképzelés nem rossz. Terveik is vannak, s erről vitatkoztak az intézőbizottsági ülésen. Mi az, ami vonzza a lányokat., ami kedvet ébreszt bennük a szövetségben való részvételre? Ezt is tudakolták már. Kétségtelen, hogy a fiatalok szórakozni akarnak mindenekelőtt. És erre lehetőségeit kell nyújtani. Vasárnapra már teadélutánt terveznek. Aztán nagyon vidám és érdekes farsangi bálokat kell rendezni, hisz a lányok már készítgetik a jelmezruhákat. Főző-, varró-tanfolyamot akarnak, ami előkészíti őket az életre, hasznos és szórakoztató is egyúttal. De valljuk be, belépnek azért is a szervezetbe, mert ezután annyit politizálhatnak, amennyit ők akarnak. S csak rajtuk áll az is, hogy mennyire válnak meg a taggyűlések régi, megszokott hibáitól. Úgy hallatszik — s erről beszámoltak a vezetők —, hogy olyan javaslat van az üzemben: »Magyar Ifjúmunkás Szövetség« legyen a fiatalok szervezetének neve, s a forradalmi szót hagyják el. Ez ugyanis kétes gondolatokat támaszt bennük, és sokakat távoltart a szervezettől. Javaslatukat eljuttatják majd az Ifjúmunkás Szövetség központjába is. Végh József elismerte az intézőbizottsági ülésen, hogy Szűcs Marika javaslata jobb, mint az övé Eszerint, mielőtt elkezdenének valamit, hívják össze a lányokat, s ők mondják el, mit s hogyan akarnák az ifjúsági szervezetben. _ Hanem, mint a beszélgetésből kiderült, másért is fő Végh József feje. Nincs megelégedve az intézőbizottsággal, erőtlennek tartja azt, s a kiegészítés sem könnyű. Úgy mondja: a vezetőknek be kell látni, hogy -most nincs fiumetlenített titkár, s őket azért választották az intézőbizottságba, hogy kialakítsák az új szövetséget üzemükben. Ezért eddig még keveset tettek. \Mi csak annyit fűzünk ■ hozzá, \LfJ- hogy ha az intézőbizottság minden tagja gondolkozik, töpreng azon, hogyan lehetne jobban, célszerűbben munkábalendíteni a fiatalok közösségét, sokkal többre mennének, s Végh József gondjait, a fiatalok aggályait is kisebbítenék. IDEJE, HOGY FELÉBREDJÜNK! Igen. Ideje, hogy felébredjenek, talpraálijanak a kommunisták. Itt az ideje, hogy feleszméljenek a több mint kéthpnapos kábultságból. Ideje, hogy rendezzék soraikat, számbavegyéK, kik azok az elvtársak, akik a forrongások közepette minden kilátásba helyezett, vagy véghezvitt megpróbáltatás ellenére is hívek maradtak a proletariátus vezérlő eszméjéhez, a marxizmus—leninizmushoz. Az is időszerűvé vált, hogy az események súlya alatt megingott elvtársakat hívjuk és bátorítsuk a nép érdekében végzendő pártmunkára. Nehéz, nagyon nehéz feladat ez. Nehéz hitet önteni a hitetlenkedőkbe, erőt adni a kételkedőknek, viszszaadni hitét a hitevesztett embereknek. Ennek csak egyetlen módja van: a kommunisták tanácskozzanak egymással, vezetőik adjanak biztatást, útmutatást a párttagoknak a munkához. Ezt tette Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke is, aki a napokban beszélgetett a lengyeltóti és somogyvári kommunistákkal. Ezer meg. egy nyomasztó kérdés nehezedik elvtársaink gondolatára. Mi történt október 23-a után hazánkban? Miért jutott el idáig az ország? — kérdezték mindkét községben. És a válasz? A népi demokrácia hibáinak lenyesegetésével indult tömegmozgalom helyes és szükséges volt városon és falun egyaránt. Ám amikor a munkáshatalom megdöntéséért nyitották meg torkukat a tűzokádó fegyverek, a mozgalom elvesztette haladó jellegét, ellenforradalommá vált. A megyei események is erről tanúskodnak, hiszen Somogybán is a jószándékú emberek kezéből a népi demokratikus rendszer felszámolásának hivei kezébe csúszott át a vezetés. Igaz, a somogyi megmozdulásokban is resztvettek a becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok. Ellenforradalmárok ők? Nem, ez nem mondható. Ám egy mozgalom jellegét sohasem a benne részvevő tömeg öszszetétele, hanem annak célkitűzései, kihatása határozza meg. Már pedig a mozgalom a népi demokratikus állam szerveinek, intézményeinek felszámolására — következésképpen a népi államhatalom megdöntésére irányult. így a részvevők akarva, akaratlanul is ennek a célnak eszközeivé váltak. Szirmai elvtárs tényekkel bizonyította, hogyan szervezkedett október 23-a előtt az ellenforradalom, s mit tett az események megindulása után. Miért támogatták a magyar munkások és parasztok a saját hatalmuk sárbadöntését? Azért, mert az ellenforradalom megnyeraelte a nép jogos sérelmeit — szavakban a méltánytalanságok orvoslását hirdette, de tettekben a rendszer elsöprését szolgálta, meglévő hibáival és eredményeivel együtt. Milyen hibák keserítették meg népünk életét? Elsősorban a gazdaságpolitika súlyos tévedései. Az erőnket meghaladó iparosítás, a parasztságot sújtó erőszakos tsz-szervezés és beszolgáltatás, aránytalan bérezés. Mindennek aztán az életszínvonal látta kárát. Az anyagi körülmények nem kívánatos alakulását^ tetézte a sok törvénysértés és törvénytelenség, amely nemcsak a rendszer ellenségeit sújtotta, de sokszor a becsületes dolgozó emberek életét is keserűvé, bizonytalanná tette. Ehhez járult még a magyar nép nemzeti érzésének megcsúfolása is. Joggal követelte október 23-án a nép e korszak hibáinak végérvényes felszámolását. A hibákét, de nem a népi demokráciáét, s nem annak eredményeiét. Nem akarta, és nem akarhatta a magyar munkás, hogy a tőkés kezéből kapjon nagyobb darab kenyeret. Nem akarta a paraszt, hogy a grófok, bárók, földesurak, papok tulajdonába menjen vissza a föld, s nem akarta a becsületes értelmiség, hogy ne a nép, hanem a népelnyomók szolgálatába állítsa tudását. Azt akarta és akarja népünk, hogy az 1945 óta elért eredményeinket megvédjük és továbbfejlesszük. Azt, hogy gazdasági nehézségeinkből kilábalva, örökre száműzzük a munkanélküliség rémét, hogy okos gazdasági politikával, derekas munkával biztosítsuk életkörülményeink állandó javulását. Hogy indítsuk meg az ország vérkeringését és tudjunk foglalkoztatni minden munkáskezet és gondolkodó agyat. Hogy a nép álljon posztot az államhatalom őrhelyein, a nép fiai üljenek továbbra is az egyetemek padjaiban. Biztos megélhetést a nemzet minden hű fiának, nyugodt, félelemnélküli életet minden becsületes embernek — ezt akarjuk ennek megvalósításán fáradozunk. — Független, szocialista Magyarországot akarunk, — mondotta Szirmai elvtárs. Függetlenségünk azt jelenti, hogy teljes egyenlőség alapján rendezzük kapcsolatainkat minden szocialista állammal és a tőkés országokkal is. A szocializmust akarjuk építeni. Elég volt a kopírozásból, drága árat fizettünk érte. A magunk sajátosságainak megfelelően építsük a szocialista rendszert hazánkban. De szocializmust építünk a népi demokrácia útján, mert a polgári demokrácia meghonosítása hazánkban a burzsoázia javát szolgálná, a népre ez csak szenvedést hozna. Ezért vagyunk mi a munkás-paraszt hatalom mellett. A kérdésekre kapott feleletek nyomán egyre tisztábban kibontakozik a jelen képe a lengyeltóti és somogyvári kommunisták előtt is. Számot vetnek önmagukkal, munkájukkal. Azonosítják magukat a 12 év eredményeivel, amelyeket a néppel együtt a párt elért. De nem hallgatnak a hibákról sem. A régi párttal együtt tévedtek, az új párttal együtt fognak hozzá a hibák kijavításához. Ennek első lépése az MSZMP-szervezetek létrehozása. Az új pártban a helyük mindazoknak a volt MDP- tagoknak, akik érzik: a Rákosi—Gerő-klikkben, nem pedig a kommunista eszmében csalódtak. A párt a zászlaja alá hívja azokat az egykori pártonkívülieket is, akik szintén eevetértenek az MSZMP célkitűzéseivel és készek dolgozni azok valőraváltásáért. A pártszervezés lassan megy, sokan még vívódnak. Több elvtárs így vélekedik: addig nem lének be, amíg nem ismerem a pártnrogramot. Való igaz a pártnak nincs még programja, hiszen nem is lehet. Azt csak az MDP felső vezetői engedhették meg maguknak, hogy a párttagság megkérdezése nélkül készítsenek programot. Az MSZMP ebben is szakít a múlt hibáival. A programot majd az országos kongresszus dolgozza ki, amelyen részt vesznek a párttagság által választott küldöttek. Addig az alapszervezetek tagjaik öntevékenységére vannak hagyatva. Természetesen a program elkészítése után is önállóan dolgoznak maid a pártszervezetek, hiszen az MSZMP élő valósággá akarja változtatni azt a lenini tanítást, hogy a párt gazdáia maga a párttagság. A demokrat’»reiis és a centralizmus — a párt felépítésének vezérelve —, nem kerülhet többé összeütközésbe pgvmással Nem fordulhat elő az új munkásnártban, hogy negyedévenként önkritikát gyakorolton, hiszen a taeság a nén akaratának, kívánságának megfelelően alakítja ki a üórt — Mondhassa meg minden párttal. prnit érez. Ha igaz ügyért emel szót. foeadiák el tanácsát, ha rosszul ítél meg eeves kérdéseket, megevőzéssel vezessék rá a helyes útra, — mondotta a bosszú évek keserű tapasztalataiból okulva Keresztes ’"társ Somogyváron; A pártszervezet létrehozása nem megv máról holnapra. A lengvelóti szőlészeti gazdaságban például egy hónapig készítették elő az alapszervezet megalakítását. A volt MDP-szervezet tagságának egy része, kilenc kommunista alakított szervezetet a múlt hét csütörtökjén. Nem törekszenek magas létszámra, kevés, de tiszta elvű emberek léptek szervezeti közösségre egymással. A kislétszámú, de erős szervezet tagjai úgy határoztak, felkeresnek minden egyes régi párttagot, aki önként vállalja a harcot, maguk közé fogadják. A községi szervezet tagjai is azt vallják Újvári elvtárs szavaival élve: „Szilárdan összefogjuk kezünket, s nem engedjük megbontani a mi kis közösségünk tagjainak egységét«. Somogyváron nem feledkeznek meg a munkásmozgalom régi harcosairól sem, akik 19-ben kezdték a küzdelmet, de a negyvenes évek végén elfordultak a párttól. A fiatalok szíves szóval visszahívják a mozgalomba őket, mint pl. Gréczi Istvánt is. Az egész országot súlyosan megrázó események után bontotta k: zászlaját az MSZMP. Lassan, nerr tömegesen, hanem egyenként gyülekeznek e lobogó alá a kommunisták A tájékoztatás, a felvilágosítás megrövidíti a párthoz vezető útjukat, hitet, erőt ad nekik a ma és a holnap nagy küzdelmeihez. Jöjjenek a pár! soraiba elvtársaink, akiket nem а г anyagi érdek, hanem a nép, a szocializmus ügye szolgálatának szépsége késztet erre. Kutas József.
