Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-06 / 18. szám

AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ywv I. évfolyam. 18. szára. C ütörlök, 1956. december íj. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA Jm|bL ARA 50 FILLÉR ' ':ß\! tv'4 Gondolatok az új párt kapuja előtt Belépjek-e az új pártba? — teszi fel a nehéz kérdést Kiss István ka­posvári olvasó a Somogy ország va­sárnapi számának hasábjain. A levél írója nemcsak a maga nevében be­szél, érvel és vívódik, hanem sokunk a volt MDP-tagok jelentős részének, a józanéletű kommunisták kételyeit veti papírra. Én is úgy vagyok, mint Kiss Ist­ván és még sokan mások: töprengek, gondolkodom, »remények és kétsé­gek közt« vívódom. Mély lelki vál­ságba jutottam, mert én is hitiem és bíztam az MDP-ben, annak veze­tőiben. Hittem olyan emberekben, akiknek szájából az igazságot véltem hallani, s ma már világosan látom, de október 23-a előtt is kezdtem lát­ni, hogy pártom felső vezetői hazu­gok, népámítók voltak, s lelkiisme­retlenül visszaéltek az én benső érzé­seimmel, az én meggyőződésemmel is. Azt igyekeztek elhitetni velem, fiatal párttaggal is, hogy nálunk minden a legjobb rendjén megy. Ránk erőszakolták — az egyszerű kommunistákra — akaratukat, s nem engedtek szóhoz jutni bennün­ket. Különösen nem, ha ellenvéle­ményünk volt, látva a szavak és tet­tek közti kiáltó ellentétet. Am az idők forgásával eszmélni kezdtünk. Hogy csak az egyik legfőbb eszmél­­tefőt említsem — a XX. kongresszus kezdte felnyitni sokunk hályogborí­totta szemét. Aztán sorban követték egymást az események, s a becsüle­tes kommunisták azt látták, hogy ezt sem azt sem csináltuk jól. Érző, gondolkodó emberek lévén, kiknek ne borult volna fel a lelki egyensúlya? Kiben ne hasított volna széles medret magának a kétely, a fenntartás, a bizalmatlanság? Ki ne sürgette volna az igazság győzelem­re jutását? Mindnyájan, akik kom­munistáknak vallottuk és valljuk magunkat, vágytuk, akartuk a tisz­tulás minden hazugságot elsöprő vi­harát. Nem a véráztaíta utat, hanem az eszmei fegyverek nyílt összecsa­pásának igazságtevő csatáját óhajtot­tuk, követelve a valóság világos, kendőzetlen feltárását, így szabva irányt a jövőnek. Nem ez történt. Bekövetkezett a véres '^október 23. Nincs mi mentse az eseményekért a főbűnösöket. Az MDP összeomlott, mert nem marxi—lenini alapra épí­tették. Most új párt szerveződik — az MSZMP — amely a marxizmust— leninizmust akarja tartópilléréül vá­lasztani. Valósággá érhet-e ez a törekvés? Független, önálló lehet-e ez a párt? Ezt a kételyt tolja előtérbe a szűnni nem akaró lelki vívódásom. Úgy ér­zem, van alapja kétkedésemnek. Lássunk néhány történelmi tényt. 1948-ban Sztálinék kiagyalták a Ju­goszláviával való szakítás hamis el­méletét. Erre nálunk Rákosi és hívei megrendezték a minden színpadi tra­gédiánál színpadibb és tragikusabb Rajk-pert. Önállóan? Saját elhatáro­zásukból? Nem. Ez a szovjet poli­tika kritikátlan átvétele, egyszerű kopírozása volt. A XX. kongresszus csupán Sztálin bűnéül rótta fel ezt és egyebeket. A történelem még adós e bűn magyar okozóinak perével. De van más mondanivalóm is erről. Ol­vastam Joszip Broz-Tito pulai be­szédét, amelynek egy része fokozza és ébren tartja kételyemet az új magyar párt függetlenségével kap­csolatban. A júliusi KV ülésről van szó, amelyen Rákositól Gerő vette át a párt vezetését. Tito elvtárs leírja tömören ennek előzményeit, mond­ván, hogy az SZKP vezetői »...Rákosi menetelét Gerő maradásához kötöt­ték«. E kijelentést tudomásom sze­rint nem cáfolta meg a Pravda, így hát nyilván Moszkvában is igaznak tartják. Én magam is helytállónak vélem Tito e szavait, melyek rávilá­gítanak az SZKP és a volt MDP kap­csolatára. E hibákat én nem tudorú Sztálin számlájára írni. Leginkább tehát az új párt függet­lensége miatt aggódom. Amíg nem látom kellő biztosítékát az MSZMP önállóságának, addig a magam szi­lárd marxista—leninista meggyőző­désével az új párt kapui előtt állok. Kaposvár, 1956. december 5-én. Elvtársi üdvözlettel: VÁRVÖLGYI MIKLÓS fiatal értelmiségi. Hogy állunk az áruellátással? Az elmúlt hetek vásárlási láza ugyan­csak megcsappantottia üzleteink áru­készletét. Különösen a téli holmikat vásárolták, de rengeteg élelmiszer, szappan és háztartási cikk is elfogyott. Kereskedelmi szerveink most azon igyekszenek, hogy a legszükségesebb áruféleségeket továbbra is biztosítsák. A napokban 20 teherkocsi ruházati cikk, méteráru, konfekció, cipő érke­zett a kereskedelmi vállalatokhoz, ami ugyan nem sok, de mégis bővíti a vá­lasztékot. A Vasnagykereskedelmi Vál­lalat képviselői most vannak Budapes­ten, hogy villamossági és műszaki cik­keket, háztartási gépeket hozzanak. A vegyi cikkek közül a szappanellá­tást — ha inem is olyan mértékben, mint azelőtt — de biztosítani tudják. Egyéb vegyiszerben, főleg mosóporok­ban azonban hiány van, mert a mosó­szerek gyártásához külföldi alapanyag kell. Most folynak azonban a tárgyalá­sok ia Német Demokratikus Köztársaság­gal mosópor behozatalára, így tehát remélhető, hogy ez a hiánycikk is rö­videsen megjelenik az üzletekben. Tel­jesen eltűnt a kaposvári és vidéki bol­tokból az édesáru. Kereskedelmünk azonban karácsonyra Győrből és Buda­pestről vásárol cukorkát, csokoládét. Ha szerényebb keretek között is. mim máskor, de megörvendeztethetjük gyer­mekeinket. A dohányosok a Kossuth-cigarettát hiányolják. Amint a rádió közölté, a do­hánygyárakban már készül a Kossuth­­cigaretta, s így biztosan rövidesen jut majd belőle a somogyiaknak is Javul a közlekedés Magyarország és Jugoszlávia között Belgrádi (MTI). A Politika beszá­mol arról, hogy az utóbbi napokban érezhetően javult a vasúti közlekedés Magyarország és Jugoszlávia között. Szabadka és Kelebia határállomások között november 28-án megindult az éjszakai vonat járat is, amelyet addig biztonsági okok miatt szüneteltettek. November utolsó napjaiban helyre­állították a rendszeres szerríélyfor­­galmat. Jugoszláviából mindennap egy személyvonat indul magyar te­rületre, és bár nincs közvetlen ösz­­szeköttetés Budapesttel, az utasok helyi vonatokon elérhetik a fővárost. A nemzetközi gyorsvonat-forgalom Magyarországgal csak két hét múlva indul meg. Osztrák vélemény a magyar gazdasági helyzetről Bécs (MTI). A bécsi lapok híradá­sa szerint osztrák gazdasági körök­ben azzal számolnak, hogy Magyar­­országnak az ipari termelés teljes újrafelvételéhez már a legközelebbi jövőben nagyobb áruhitelre lesz szüksége. Osztrák gazdasági körök hajlandók a magyar gazdaságnak ezt a szükségletét kielégíteni, azonban hangsúlyozzák, hogy ez csak állam­közi szerződések keretében történhet, és kizárólag Ausztriában előállított áruk szállítására vonatkozhatnak. И Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Megyei Intézőbizottságának közleménye 1956. december 8-án, szombaton de. 9 órakor az Iparos Székház nagytermében (Beloiannisz u. 18. sz. alatt) a Magyar Szocialista Munkás­párt megyei nagy aktív a ülést tart. Az aktívaülés előadója: Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Ideiglenes Központi Intéző Bizottságának tagja. Belépés a párttagsági könyv, valamint a kiadott meghívó felmutatá­sával. MSZMP IDEIGLENES MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Mi újság üzemeinkben ? Az országszerte meginduló munka megyénkben is érezteti hatását. A munka itt is egyre serényebbé vá lik, munkástanácsaink mindjobban igyekeznek leküzdeni a nehézségeket, az anyag- és energiahiányt. A bányákban megkezdődött karbantartás miatt tovább rosszabbodott me­gyénk villamosenergiaellátása, mert ezekben a napokban és hetekben c teljes erővel dolgozó bánya-szivattyúk meghajtására rengeteg áram kell. Ezért a DÄV csak éjszakára tud áro/mot biztosítani üzemeinknek. A munkások azonban dolgozni akarnak. Ezéit üzemeink nagyrésze áttért az éjszakai műszákra. A Patyolat Vállalatnál hétfőn megjelentek az Óbudai Hajó­gyár munkásai. Azért jöttek, hogy folytassák a félbehagyott kazánépí­tést. Azt ígérik, hogy két-három hét múlva elkészítik a kazán villamos­berendezését és az elektromágneses darut, (DEMAG) felszerelést. Előre­láthatóan tehát az új esztendőt már teljes kapacitással kezdi meg a Pa­tyolat. Ezzel megoldódik az üzem [ütése is. A dolgozók egyenletes me­legben végezhetik munkájukat, s a nagyobb légkörnyomás könnyebbé és jobb minőségűvé teszi a ruhamo­sást, illetve tisztítást. Jugoszláviától kap anyagot a Csurgói Faipari Vállalat A Csurgói Faipari Vállalat saját áramfejlesztővel dolgozik, náluk nem okoz gondot a villamosenergia ellá­tás. A munkájukhoz szükséges fale­mezük azonban kevés. A vállalat igazgatója Jugoszláviához fordult segítségért. Elment az egyik Jugo­szláv faipari vállalathoz, és ott meg­állapodtak abban, hogy a jugoszlá­­vök annyi faanyagot adnak a válla­latnak, amennyire szüksége van. Ezeknek a falemezeknek egy részét a csurgói vállalat bútorlapnak dol­gozza fel és úgy küldi vissza Ju­goszláviába. A Csurgói Faipari Vál­lalat tehát öntevékenyen dolgozik és biztosítja azt, hogy ne legyen anyag­hiány az üzemben. Munkában a Mezőgazda­sági Gépjavító Vállalat munkástanácsa A Gépjavító Vállalatnál is ezen a héten már éjszaka dolgoznak. Nap­pal pedig a munkástanács tagjai azon fáradoznak, hogy üzemük ré­szére legalább annyi áramot bizto­sítsanak, hogy nappal inspekciós szolgálatot tudjanak tartani és kija­víthassák azokat a mezőgazdasági gépeket, amelyekre sürgős szükség van. De gondoskodik a munkásta­nács munkáról is. Jelenleg is Bu­dapesten tartózkodnak közülük, és esztergályos munkára hoznak meg­rendelést. Dolgozik a Vas- és Fémipari Kombinát is Az elmúlt hetekben többször ter­jedtek el kósza hírek a Vaskombi­náttal kapcsolatban. Pedig a Vas­kombinát dolgozói szorgalmasan dol­goznak. Most éjszakai munkára tér­tek át. Igaz, hogy a villamosenergia-, kohókoksz- és nyersvashiány miatt nem dolgozhattak teljes kapacitás­sal, és volt sőt van is zökkenő mun­kájukban. A munkástanács azonban a vállalat vezetőségével együtt min­dent elkövet, hogy biztosítsa a ter­melést, a munkát a dolgozóknak. Si­került is nekik nagyobb mennyiségű vasat és szenet szerezniük, most a szállítási nehézségeket akarják le­küzdeni. Az ENSZ közgyűlésének keddi ülései New York (AP). Az ENSZ közgyű­lése kedden délelőtt helyi idő szerint 10 óra 45 perckor ismét összeült, hegy folytassa a magyarországi hely­zet megvitatását. Van Vajthajakon, a közgyűlés gi­neké közölte, 26 küldött jelentkezett felszólalásra. Bejelentette továbbá, hogy figyelembe véve a kérdés sür­gősségét; a vitát kedden befejezik még akkor is, ha éjszakai ülést kell tartani. A kilépések ellenére is megmarad a szövetkezet Somogyiad, 1956. december. méltóságteljes lassúsággal ' ' szállingózó kövér hópelyhek hamarosan halálukat lelik az úton­­útfélen álló pocsolyákban, a lucskos talajon. XJgylátszik, a hóistenek nem vetettek jó ágyat leküldött hófiaik­­nak. A korábbi enyhüléstől s az éj­szakai esőtől felengedett a föld fa­gya. Sárhízlaló idő ez. Cuppogva, osabogwa dagasztják a sarat a ta­nácsház udvaráról kiforduló, gabo­nával megrakott lovasszekerek. Bent az irodában szokatlanul komor arc­cal találjuk Boszkovics Jánost, az Augusztus 20 TSZ elnökét. A szövet­kezet ügyeit, a kilépőkkel kapcsola­tos teendőket jött megtanácskozni a hivatalbeliekkel. Hátha tudnának valami okos javaslattal élni. Neki már hetek óta nagy gondban fő a feje. Mert hogy az elején kezdjük, a forradalom, vihara Somogy jódra is eljutott, s szétszakítva a régi rideg embertelen parasztpolitika kötelét, a parasztok is egyszerre szabadoknak kezdték érezni magukat. Szó ami szó, sokan — különösen az idén szövetkezetbe szervezették közül — kerekperec megmondták: egy percig sem akarnak tovább olyan szövet­kezetben élni, ahova a tavasszal szinte tömegestől, hit és meggyőző­dés nélkül léptették be őket. Bosz­kovics János sem azon tépelődik most, hogy az Augusztus 20 tagsá­gának csaknem háromnegyede ki­lép, hiszen ő már a tavasszal is lát­ta: nem lesz sok köszönet az ilyen­fajta tsz-szervezésben. Tiltakozásá­ra azt mondták a szervezők: »ne csak magatoknak keressétek a jót, ne legyetek ellenségei a többiek­nek«. Igaz, az erőszaknak engedve, >*beengedték« a parasztokat, a föld ezer holdakra szaporodott, az állat­állomány viszont alig nőtt, tekintve, hogy az új belépők nem nagyon tö­rekedtek a közös vagyon növelésére. A munka is csak ilyen kényszere­detten haladt. j\kik igazi hívei a szövetkezet­­' ’ nek, azok sem 1953-ban, sem. most nem inogtak meg. Mintegy 40—50 család, a szövetkezet alapítói, együttmaradtak, s nem engedtek az olyan követelődző hangoknak, hogy »fel kell oszlatni a szövetkezetett. — Azt már nem — mondták a régi tagok —, akár körömmel is megvéd­­jük hat évi közös munkánk, össze­fogásunk gyümölcsét. — Őket nem •bírja az egyéni gazdálkodás sem­milyen csillogása sem a szövetke­zetből kicsábítani, mert e hat esz­tendő alatt megtanulták: a jó kezek­ben lévő szövetkezet többre képes bármilyen jó egyéni gazdaságnál. Együttmaradt továbbra is 450 Jiold föld, 40 szarvasmarha, 370 sertés, 300 juh, 700-as baromfiiörzs, a gaz­dasági épületek, egy Zetor — egy­szóval mindaz a vagyon, amelyet a régi tagság szerzett a nagy felfej­lesztés előtt. Csak azt osztják ki a kilépőknek, amit belépéskor a szö­vetkezetbe bevittek. Természetesen ledolgozott munkaegységeik után most és a zárszámadás után ők is megkapják a szövetkezetből járan­dóságaikat. Ebben egyetértés van a kilépők és bennmaradok között. Éppen ez az emberséges, becsületes szándék növeli tekintélyüket. Ne érezze megbántva, megkárosítva magát egyetlen kilépő sem — ez az elv vezérli a tsz-belieket. Tavaly ilyenkor sokkal jobban állt a tsz takarmány dolgában, most nagyobb gond lesz a közös állatállo­mány áttelelt elése. Nagy gondot okoz ez a tsz elnökének. ■ Es még több más probléma, amelyre a já­rási, megyei szervektől várnak vá­laszt, útbaigazítást. (Közülük bizony most egyet sem lehet látni a szö­vetkezetben, pedig várják őket.) 1. Mi lesz azokkal a szerződéses növényekkel, amelyeket a tsz vetett el, és most a kilépők kapják meg; 2. hogyan számolják el a vetőmagot a kilépőkkel; 3. hogyan számolják ki a kilépők adósságát és a többi. És mit vár az elnök a kormánytól? — Önállóságot. 'C.ngedjenek bennünket szaba­­*- dón gazdálkodni, ne szólja­nak bele a termelésbe — mondotta Boszkovics János. — És még egyet: ezután cs(ak olyan szövetkezetek maradihassanak meg, amelyekbe a parasztok önkéntesen léptek be, s hajlandók is szivvel-lélekikel, egész családjukkal küzdeni érte. Az ilyen szövetkezetek életképesek és vonzók lesznek, bizonyítani fogják a nagy­üzem fölényét az egyéni gazdáknak. A KENYÉR Д kenyér — anyagi oldala minden eszmének, szent igének, melyért becsületes mun­kával, imával, önzéssel, gazság­gal, verítékkel, vérrel kapaszko­dik az ember. ... Mikor jut be­lőle akkora, hogy elégedett és testvérnek testvére legyen az ember? Egy gyermekkori emlék él bennem elevenül, öreg tanárun­kat — ,7ci már régen sírban pi­hen — egyik osztálytársunk gú­nyos jelzővel illette. Ki volt az? — csattant el inkább kérő, mint felelősségrevonó kérdése. Mi, a betyárbecsülethez híven, nem árultuk el. Tanárunk akkor né­hány szót szólt: az iskolában még összetartotok, de majd az életben a nagyobb darab ke­nyérért egymás árulói lesztek. Nem jós-szavak voltak ezek, csak a valóság diktálta. Igazsá­gáról meggyőződtem azóta na­gyon sokszor. S a kenyérért folyó harc — bármennyire is hittem, bizony­gattam ellenkezőjét r- nem szűnt meg annak az osztálynak a hatalma alatt sem. melynek a múltban a legbizonytalanabb ke­nyér jutott. Egymást marták az emberek, s a »mindent a közért-« leple alatt önző, egyéni célokért •kapaszkodtak. Volt, akiben há­borgott a lelkiismeret; égőn marta az örök kérdés, miért jut keveseknek sok és sokaknak ke­vés — mikor a jelszó: a népé minden itt? Feleletet nem adott rá, mert 6 is ember volt. Sok­szor mondtuk róla: mily nyo­morgó munkás volt a múltban, most jó állású vezető, és elsza­kadt osztályától. Elszakadt? A számadás órái­ban rájött ugyan ő is, hogy a magasból másképp hallik min­den »... templomének, bármily rekedt hang, jajszó és sóhaj dallamba alvad össze, míg föl­ér... De odalent másképp hal­lanák, hol közbe szól a szív ve­rése is...« Családja, gyermeke van, élni akar, s ezért ha kell, eladja lelkiismeretét — erre kényszeríti a kenyér. Mit tet­tem, amiért ma bűnhődök? — kérdezik sokan. — Végrehajtot­tam, amit mondtak, hogy meg­éljek, hogy kenyerem legyen. Hogy ez lehet mentség? Elfo­gadható ók? A kérdés lényege: ember voltál-e az embertelenség­ben? Tudsz-e úgy élni, hagy embert látsz embertársadban? Kenyér kell minden ember­nek. Családok, gyermekek szá­jába falat kell. Nincs joga ettől megfosztani senkinek senkit. Ki­vívtuk a munkához való jogot, ne legyen frázis e jog. Nem apostoli szavakra van ma szük­ség. Embereken áll az emberek sorsa, kenyere. Az emberen áll, hogy mindenkinek jussion ke­nyér, s ez ne legyen keserű ke­nyér fi volt államvédelmi beosztottak hivatali működésének felülvizsgálása A forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettesének és a Legfőbb Ügyésznek 5004/1956. számú együttes rendelete elrendelte országszerte a volt államvédelmi szervek beosztottai eddigi tevékenységének felülvizsgálatát. Felülvizsgálat alá kell vonni vala­mennyi volt államvédelmi állományú beosztottat, tekintet nélkül arra, hogy polgári alkalmazottként foglalkoztattak, vagy .ideiglenes jelleggel a korábbi tes­tület állományába visszavették, illetőleg véglegesen elbocsátották. A felülvizsgálat célja annak megálla­pítása, hogy a volt államvédelmi állo­mányú beosztott részese volt-e a meg­szüntetett államvédelmi szervek által elkövetett törvénytelenségeknek (ha­mis vallomások kikényszerítése, hamis bizonyítékok készítése, eljárások 'indí­tása és kezdeményezése koholt vádak alapján, törvénytelen fogvatartás, bán­­tálmazás, alaptalan korlátozó intézkedé­sek, pl.: rendőri felügyelet alá helyezés, internálás, kitiltás kezdeményezése, tör­vénytelen fegyverhasználat, a hivatali hatalommal való visszaélés egyéb ese­tei és más bűncselekmények). Az együttes rendelet értelmében So­mogy megyében is megalakult a felül­vizsgáló bizottság. A bizottság felhívja a megye lakosságát, hogy aki a volt államvédelmi szervek beosztottainak fenti törvénysértő tevékenységéről bár­mit is tud, azt akár ajánlott levélben jelentse be vagy a Megyei Rendőrkapi­tányságon, vagy a Megyei Ügyészségen, akár ennél a két szervnél szóban sze­mélyesen terjessze elő. Az ajánlott levél címzése: Megyei Rendőrkapitányság, Felülvizsgáló Bizottság, »Bizalmas«, vagy Megyei Ügyészség, Felülvizsgáló Bizottság, »Bizalmas«. A rendelet értelmében a bejelentése­ket legkésőbb ezen felhívás megjelené­sétől számított 10 nap alatt kell meg­tenni. Kaposvár, 1956. évi december 6. Felülvizsgáló Bizottság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom