Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-23 / 250. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl Wi Non na ., M ■ j AZ KjP SOMOGY /El BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA I XIII. évfolyam, 250, szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1956. október 23. I A Magyar Népköztársaság El-* nöki Tanácsa 1956. október 2#-á* három Somogy megyei pártpropagandistát kormányki tűnte testien részesített. Szocialista MuH- káért Érdemérmet kapott Cserszegi Ferenc balatonberényi propagandista. Munka Érdemérmét kapott Horváth Ferenc kaposvári és dr. Lakatos Károly mos- dósi propagandista. Hz elkövetett hibák ..em ismétlődnek meg Vita a „Somogyi ösaxegexés^-ről Megyei vesetők nyilatkoznak a „Somogyi összegezés66 vitájáról (Vasárnapi tudósításunk folytatása.) Mohácsi Károly elvtárs arról beszélt, hogy a magyar parasztban erősen benne van a tulajdonjogi érzet. A tsz-ben pedig sokszor úgy érzik a tagok, hogy nincs tulajdon. Mert ren- dellkeziiík a járás, a megye, a gépállomás, csak éppen ők nem. Kovács Béla elvtárs, a Bács-Kis- kun megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságának vezetője elmondotta, hogy a problémák, melyekkel mi küzdünk Somogybán, náluk is megvannak. Náluk most egyidejűleg folynak a ki- és belépések. De jóval több a kilépés. Náluk az 1955. március 4-i határozat után korántsem lendült úgy fel a tsz-mozgalom, mint itt. Ezután számokkal, adatokkal mutatta ki, hogy megyéjükben a tsz-ek többsége igen szegény, eladósodott, s így nem tudnakf igazi nagyüzemi gazdálkodást folytatni. (Pl. 58 kát. holdra jut egy tehén!) A tsz-ek jó gazdálkodását akadályozza az is, hogy a gépállomások nincsenek korszerűen felszerelve. Végül ő is a begyűjtési rendszer felülvizsgálának szükségességét és az önkéntesség elvének szigorú betartását hangsúlyozta. Tildy Zoltán nagy taps közepette lépett emelvényre. — Kedves barátaim! — Örömmel tölt el, hogy szerte az országban sok szó esik a magyar mezőgazdasági termelés és földművelés problémájáról. Én szívesen hallgatom a beszédeit és szeretném, ha az országban mindenki szívesen hallgatná. Azok is, akiknek nem tetszik az itt-ott felcsapó keserűség. Gondoljanak arra, hogy aratni is kell azt, amit elvetettek. És gondoljanak arra, hogy a sok zaklatás nem tűnik el nyom nélkül az emberek leikéből. Én jobban szeretném, ha semmi szenvedély nem lobbanna fel, mikor vitatkozunk. Nem kis dolgokról van itt szó. Egész jövendőnkről, .az ország jövendőjéről.! — Önök, akik itt vannak, felelősek az egész nemzetért, az ipari munkásságért is. Szeretném, ha mindenekelőtt a felelősség szava szólalna meg. Jó hogy vannak szakértőink és hallunk jó hozzászólásokat. Jó, hogy vannak egyszerű magyarok és kiválnak gondolataikkal. Engem legjobban Banga Lajos barátom beszéde lepett meg. Küoblbant belőle az, ami a magyar parasztembert jellemzi. De nehogy igaz legyen ebben az országban, amit egy fiatal írónk írt a két világháború között: »Két ember élt itt ebben a hazában, mindkettő magyar volt és nem akartak tudni egymásról.« Ne nyilvánuljon most meg jparellenes tendencia, nehogy az ipari munkásság, vagy vezetőik között fellöbbanh ásson a mezőgazdaság és földművelőefLetneS irányzat. Én elszomorodva csak egyet láttam ezeken a vitákon: nincs félelmesebb dolog, mjnt amikor egy egész nemzet hallgat. Tisztán lájtja ma már mindenki, hogy ez a nép akkor is gondolkodott, amikor nem beszélt, akkor is megvolt az ítélete. Most, mikor kicsit megnyílnak a zsilipek, most szól. Mély szomorúsággal látom, hogy bizalmi válságban él népünk. Az ország vezetői felé is mondom ezt. Én elfelejtettem az elmúlt nyolc esztendőt, mert el akartam felejteni. Nincs bennem más, mint maradék erőimmel szolgálni ezt a népet és ezt az örszágot. Azt szeretném tanácsiként mondani mindenkinek, akire valami felelősség hárul: állítsák helyre a szavaknak hitelét cselekedetekkel! Senki ki ne mondjon ígéretet, ha nem biztos benne, hogy be tudja tartani. — Kedves barátaim! — Józan ítélet kell és türelem. Azt szeretném, ha ezeknek a vitáknak a leszűrt hangját meghallaná mindenki, aki felelősséggel tartozik az ország jövőjéért. Szeretném, ha a kormány nyugalmat adna ennek a népnek. Olyan szövetkezeti törvényt hozna, amely tudományosan átgondolva, a néppel előre megbeszélve valóban törvénnyé válna, a szó igazi értelmében. Jól ismerem a somogyi népet, ez kényszerített arra, hogy most itt felszólaljak. Lázár István író hedrahelyi tapasztalatairól beszélt. Megállapította, hogy Budapesten nagy a változás, Kaposváron kevesebb, Hedrehelyen majdnem semmi. Ezután azt fejtegette, hogy a sztálini parasztpolitika a parasztságot teljes egységbe kovácsolta. Sündisznóállásba vonult a falu. Ö is kifejezést adott azon véleményének, hogy a szövetkezeti úton sokkal előbbre tartanánk, ha nem követjük el ezeket a hibákat, amit a vita részvevői már taglaltak. -»«Javasolta, hogy a jövőben a tsz-ek hirdessenek pályázatot agronómusi állásra, s próbaidő után véglegesítsék a mezőgazdászt. Végül részletet olvasott fel a cikkből, mely a Termelőszövetkezeti Híradó ezévi 6. számában jelent meg. A cikk Somogyról szól, s szemérmetlenül, a való helyzet teljes mellőzésével dicsőíti a szövetkezetek helyzetét. Nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy az ilyen cikkek felett már elhaladt a történelem kereke. Kardos István, a hedrehelyi Búzakalász Tsz elnöke jogosan utasította vissza azt az elhangzott állítást, hogy a munkáskáderek kalandorság- ból mentek falura. Felvetette: a tsz- ből kilépőket segítse az állam, hogy mindjárt az első évben teljes erővel tudjanak gazdálkodni, termelni. Tóth István elvtárs, a Megyei Párt- bizottság első titkára a következőket mondotta: — A vitát vezető elvtárs első szava az volt, hogy »igazságot hoztunk, igazat mondjunk.« Igazat szeretnék és fogok mondani. — A Megyei Pártbizottság egyetért Márkus István elvtársnak, a Csillagban megjelent »Somogyi összegezés« című cikkével. Ez a cikk a Somogy megyei Pártbizottságot, engem magamat is rádöbbentett arra, amit ’ eddig talán nem láttunk olyan világosan, hogy milyen hibákat követtünk el az 1955—56-os tsz-íejlesztés- ben. Annyi megjegyzésenf'van. hogy ez a cikk egészebb lett volna, ha íróik több termelőszövetkezetet néztek volna meg, és a pozitív, negatív vonások szélesebbkörű összegezésével még igazabb képet adtak volna a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről, hibáiról. És ezt, véleményem szerint, el kell végezni. — Ami bennünket és engem illet, ki kell mondani — ahogy a legutóbbi kommunista nagyaktíván is kimondtuk — mélységesen hibásnak érzem magam, hibásnak érezzük magunkat a Megyei Pártbizottságon, hogy a fejlesztés során megsértettük az önkéntességet. Higgyék el a felszólaló elvtársak, akik jogosan bíráltak bennünket, hogy lelki ismeretfurdalást érzünk, mert szem elől tévesztettük a lenini elvet. Ezután arról beszélt Tóth elvtárs, hogy tapasztalatai szerint a parasztság nagy többsége is látja, hogy a jövő útja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Nincs tehát ebben vita, csak a módszerben és formákban cseréljük ki véleményünket. Majd így folytatta: — Itt, ezerkétszáz ember előtt, munkások, parasztok, értelmiségiek előtt mondom azt, hogy a Somogy megyei Pártbizottság még egyszer nem követi el a múlt hibáit. Azért itt mondom, hogy a megye számon tudja kérni tőlem is. a többi vezetőtől is! — A másik alapvető kérdés, amiről beszélni szeretnék: az a véleményünk, hogy a mezőgazdaságban elkövetett hibák alapvető oka egész gazdasági politikánkban keresendő. A párt III. kongresszusa, a második ötéves terv irányelvei mondották ki, hogy 1960-ra szocialista mezőgazdaságot kell csinálni. Hogy ezt mir'e alapozták, nem tudom. Azt tudom, hogy a kormány és a párt adta ki a százezres tervszámokat, és ezeket hajtottuk mi túl, helytelenül. Ezután azt fejtegette Tóth elvtárs — egyetértve több felszólalóval —, hogy az állam ne adminisztratív beavatkozással irányítsa a mezőgazda- sági termelést, hanem a piaci árak szabályozásával. Beszélt arról is, hogy a tsz-ek vezetőit és minden most születendő szövetkezeti forma vezetőit ezután ne a járás, a megye jelölje ki, hanem maguk a tagok válaszszák meg. Majd így folytatta: — Meg kell vizsgálni az elkövetkezendő időben a begyűjtési és adórendszert. A Megyed Párt-Végrehaj- tóbizottsáig a Központi Vezetőségnek több esetben szóvá tette már azt, hogy adózási rendszerünk nem megfelelő, különösen az öt holdon aluli kisparasztokra nézve. Kértük ennek felülvizsgálását, ami, úgy tudom, folyik is. Ugyanígy szükség van a begyűjtési rendszer felülvizsgálására is, különösképpen, ami a kötelező szabad kukorica begyűjtését illeti. — Mélységesen érezzük a felelősséget és rajta leszünk, hogy amíg a nép itt tart bennünket, amíg a párttagok bizalmából itt vagyunk, még egyszer ezek a hibák Somogy megyében ne ismétlődjenek meg. Reméljük, hogy a jövőben ismét felvirág- zik és továbbhalad előre a termelőszövetkezeti mozgalom — fejezte be nagy tetszéssel fogadott szavait Tóth elvtárs. Összesen húsz hozzászóló beszélt a vitán. A vitavezető elnök előtt még húsz jelentkező neve volt. A gyűlés úgy döntött, hogy Márkus elvtárs foglalja össze a vita eddigi tanulságait, s ha még utána akarnak hozzászólni, akkor a szót megadják. Márkus István elvtárs arról beszélt, hogy a vitán felmerült kérdések és javaslatok egy része ott helyben megoldódott, más részűiket egyrészt továbbviszik ok, másrészt minden bizonnyal megtárgyalja a Megyei Pártbizottság, és figyelembeveszik Budapesten is. Ezután üdvözölte a Megyei Pártbizottság és általában a megye funkcionáriusainak önkritikáját, mely Tóth elvtárs őszinte, nyílt, elemző felszólalásában jutott kifejezésre. Ezután arról beszélt, hogy még nem teljes az egyetértés. Vannak, akik feltétlen hívei a szövetkezeti mozgalomnak, vannak, akik nem híved. Egyben azonban megegyezünk: ezekre a vitákra szükség van. A továbbiakban Dobi István elvtárs felszólalást bírálta, mely sok tekintetben atúlhaladott elveket ál-' Mtottá előtérbe. Márkus elvtárs megállapította, hogy a vitán felszólalók lényegében egy étéi- tettek a »Somogyi összegezés«-*ben kifejtett három javaslatával, sőt jelentősen ki is bővítették. Rámutatott arra, hogy nagy a bizalmatlanság a vezetője és vezetettek között. E bizalmatlanság eloszlatásánál elsősorban a vezetők tehetnek sokat. Ezután azt elemezte: az elmúlt nyolc év világosan bebizonyította, hogy megdőltek a mezőgazdasági, de az egész népgazdasági politika eddig helyesnek tartott alappillérei. Ám felhívta a figyelmet, hogy mielőtt valamit cselekednénk, jól gondoljuk és vitassuk meg. — Tizenegy esztendő elegendő volt ahhoz, hogy megismerjük a szocializmus és kapitalizmus közötti különbséget — mondotta befejezésül. — A tizenegy esztendő tapasztalata arra is megtanított bennünket, hogy bízzunk önmagunkban. A szocializmust elsősorban saját (tapasztalatunk szerint és a helyi feltételeknek megfelelően építsük. Döntő kérdés, hogy a nép bízzon magában! S még egy: Hogy továbbhaladásunk minél gyorsabb legyen, hogy fejlődésünk minél biztosabb legyen, ahhoz a tanácsokat és a pártot alkalmassá kell tenni a vezetésre. Ezután a gyűlés részvevői a vita ■befejezését határozták el. Majd meghallgatták és elfogadták a Nagy Imre elvtárshoz küldendő táviratot. Fábián Zoltán elvtárs befejezésül azt mondatta: — Engem nagyon megfogott Tóth elvtárs önkritikája. Nekünk, íróknak is van lelkiismeretünk. Saját ebben a hazában nem élhetünk. Meg kell azonban mondani, hogy én is, mint mások, figyeltem az előttem ülők arcát. Főleg azokét, akikről tudom, hogy funkcionáriusok. S ezeken az arcokon nem láttam azt a mély lelki megrendülést, amiről Tóth elvtárs beszélt. S a közbekiabál-t hozzászólásokból sem lehet egyértelműen ezt a következtetést levonni. Már pedig vegyék tudomásul ezek az elvtársak, hogy a népet vezetni nem lehet akkor, ha önmagukban fel nem számolják mindazt a rosszat, amiket elkövettek eddig. Én úgy érzem, hogy ez a vita mindenkit meg kellett hogy győzzön erről. Szeretném külön hangsúlyozni, hogy teljesen jogosnak tartom Tóth István elvtárs ilyen értel- felszólalását. A Kaposvárott régen látott és régen várt forró hangulatú gyűlés a Himnusz hangjaival zárult. Pénteken a kaposvári Vörös Csillag Filmszínházban több mint ezer ember részvételével vitatták meg Márkus Istvánnak a »Somogyi ösz- szegezés« című tanulmányát. A felszólalásokról lapunk vasárnapi és mai számában beszámoltunk. A vita részvevői nem hoztak, hiszen nem is hozhattak határozatot a tsz-mozgalom tennivalóiról, a mezőgazdaság termelésének fellendítéséről. E rendezvény arra volt jó, hogy segítse felmérni a valóságos helyzetet, ítéletet mondjon a múlt hibáira és javaslatommal éljenek a felszólalók a jövőt illetően. A »Somogyi összegezés« vitája valóban vita volt, amelyen mindenki nyíltan elmondhatta véleményét, tapasztalatait, elgondolásait. Élénk, szenvedélyes eszmecsere volt ez, s az országvezetésre vár a feladat, hogy e tanácskozás anyaga alapján is határozottan mutassa meg az előbbre haladás útját a mezőgazdaság számára. Nem lenne tehát helyes, ha bárki is — akárt részt vett a vitán, akár mástól értesült az ott elhangzott javaslatokról — a törvényekkel szembehelyezkedve akarna cselekedni. Sajnos máris van példa a félreértésekre. Ezek tisztázására és a további félreértések elkerülése végett lapunk munkatársa felkereste Németi László elvtársat, a Megyei Tanács VB elnökhelyettesét és Sási János elvtársat, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságának vezetőjét és nyilatkozatot kért tőlük. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és az azokra kapott válaszokat. — Sasi elvtársnak mi a véleménye a vitáról? Én a vitát szükségesnek és helyesnek tartom. Helyeslem ezt a kezdeményezést. mert Uven vitára, ahol a jelenlévők minden gátlás nélkül, őszintén, nyíltan mertek véleményt mondani á szövetkezeti mozgalomról és az egyéni parasztok gazdálkodásá- ndk helyzetéről és lehetőségéről is, korábban, a már ismert okok miatt nem kerülhetett volna sor. Szilárd meggyőződésem, s ebben a vitán szerzett tapasztalataim is. megerősítenek, hogy a mezőgazdaság eredményes, sikeres előrehaladásának egyedül járható útja a szocialista nagyüzemi ínezőgazdaság kialakítása. Olyan szocialista mezőgazdasági nagyüzemekre, szövetkezetekre gondolok, amelyekbe a dolgozó parasztok nem kényszerítő eszközök hatására, nem a gazdasági kényszer miatt lépnek be, hanem kimondottan a lenini önkéntesség elve alapján térnek rá erre az útra. Olyan szövetkezeti gazdaságokra gondolok, amelyekben a tagok érdekei összhangban vannak, találkoznak az állam érdekeivel. Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy ezen a vitán nemcsak termelőszövetkezetek jelenlegi formájáról esett szó, hanem vitatkoztak a felszólalók egész mezőgazdasági politikánkról, beleértve a szövetkezetek, az állami gazdaságok, gépállomások és az egyénileg dolgozó parasztok helyzetét is. — Helyesnek tartja-e több hozzászólónak azt a javaslatát, hoqy kiléphessenek a szövetkezetből mindazok, akik nem találják meq számításukat a tsz-ben? Egyetértek abban — válaszolta Sási elvtárs —, hogy az olyan tsz- tagok részére, akik az egyéni gazdálkodást akarják választani, lehetővé tegyük az egyéni gazdálkodásra való visszatérést. De ezt, véleményem szerint, megfontoltan és körültekintően, megfelelő időpontban kell végrehajtani. Legalkalmasabb időpontnak a zárszámadás elkészítése utáni időszakot tartom. Addig minden szövetkezeti parasztnak legfontosabb feladata kell hogy legyen — s ebben a párt- és állami szervek, gépállomások is nyújtsanak messzemenő segítséget —, hogy az őszi vetési és betakarítási munkákat közösen gezzékl el, ami egyformán érdeke a szövetkezetben bentmaradni és esetleg kilépni akaró tagoknak is. Véleményem szerint ezekben és a többi kérdésekben is az országos ve- zetőszerveknek sürgősen dönteniük kell. Tudomásom van arról, hogy országos párt- és állami szerveink a mezőgazdaság kérdésével foglalkoznak. Helyesnek tartanám, ha erről minél előbb, a végleges álláspont kidolgozását is megelőzve nyilatkoznának. — Hogyan értékeli azt a javaslatot, hogy a gépállomásokat fel kellene számolni és a gépeket a tsz- eknek átadni? Véleményem szerint e javaslat megvalósítása helytelen lenne — mondotta Sási elvtárs —, mert szövetkezeteink jelenleg nem lennének képesek arra, hogy a nagyüzem gépesítéséhez szükséges gépeket beszerezzék, illetve zavartalanul üzemeltethessék. Ezentúl az egyéni gazdáknak nem tudnánk gépi segítséget adni. Eddigi rendelkezések szerint teherautókat, Zetorokat, pótkocsikat és hozzátartozó felszereléseket már vásárolhattak a szövetkezetek. Ezt a gépvásárlást bővíteni lehetne nagyobb tsz-eknél szántótraktorok, esetleg aratógépek beszerzésének a lehetővé tételével, de mindezek ellenére a gépállomások fenntartását szükségesnek tartom. — Németi elvtársnak mi a véleménye a beadási rendszer felülvizsgálásának szükségességéről? Véleményem szerint beadási rendszerünket sürgősen felül kell vizsgálni. Tudomásom szerint felsőbb szerveink is foglalkoztak már ezzel a gondolattal. A begyűjtési rendszer felülvizsgálása azonban nem jelentheti azt, hogy a jelenleg fennálló rendeletek értelmében a beadási kötelezettséget bárki is emiatt ne teljesítse, yietve halogassa. A vitából, valamint Vas Zoltán elvtársnak a legutóbbi Petőfi köri felszólalásából a megyében egyes dolgozó parasztok azt a következtetést vonták le, hogy már az idén nem kell beadást teljesíteni. Ez helytelen következtetés, mert a jelenlegi beadási törvény december 31-ig van érvényben és beadási kötelezettségét minden dolgozó parasztnak és termelőszövetkezetnek e törvény alapján kell teljesítenie. Én, ismétlem, egyetértek begyűjtési rendszerünk felülvizsgálásával, mert a begyűjtés jelenlegi formája és tartalma a mezőgazdasági termelést fékezi. Különösen az állattenyésztésre van rossz hatással, mivel a termelők nem tudják biztosítani a kellő takarmányalapot. — A Megyei Tanács vezetőinek meglátása szerint mi a visszhangja a pénteki ■ vitának a megyében? A Megyei Tanács vezetői szombaton és vasárnap több községbe látogattak el, ahol a szövetkezeti tagokkal és egyéni gazdákkal beszélgettek — folytatta Németi elvtárs. — Mind a szövetkezeti tagoknak, mind az egyéni parasztoknak az a véleményük, hogy helyesnek és szükségesnek tartják a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérésnél a szó szoros értelmében vett önkéntesség elvének betartását. Azt is helyeslik, hogy a jelenlegi formák mellett lehetőséget kell adni tágabb keretek között létrejövő szövetkezéseknek. Egyetértenek azzal is, hogy begyűjtési rend- szeiünket, beadási árpolitikánkat, s egész mezőgazdasági politikánkat sürgősen felül kell vizsgálni és az égető kérdésekre megoldást kell találni. Elmondották a szövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok egyaránt — akikkel beszélgettünk —, hogy ők készek arra — ha az intézkedésekben igazi segíteni- akarást tapasztalnak —, hogy a mezőgazdasági termelésünkben fennálló problémákat rövid időn belül megvé- | oldják. újjászületésünk nélkül ma mű
