Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-14 / 243. szám

Vasárnap, 1956. októb*r 14. SOMOGYI NÉPLAP A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL MÁVAUT utasok panasza Mivel többször utazom Kaposvárra, alkalmam van meggyőződni a MÁVAUT-állomásoin uralkodó fejetlenségről. Az indulásra kész autó­buszok előtt futkosó em­berek keresik a lakóhe­lyük vagy éppen a hiva­tali ügyben felkeresendő község felé menő autó­buszt. Hiába keresik, leg­többször nincs kitéve a tábla, és a hangszóró sem kiabálja fülükbe az indulás időpontját. Meg­történik, hogy saját hi­báján kívül az utas má­sik buszba sodródik, bosszankodhat is emiatti Hát szükség van erre? Nekünk utazóknak nem, de úgy hisszük a MÁ- VAUT dolgozóinak sem telik öröme e zűrzavar­ban. Jó lenne, ha a leg­forgalmasabb helyre függesztenék ki az indu­lások időpontját és táb­lát tennének minden au­tóbuszra. BENCS GYÖRGY megyei tanácstag, Juta. Emfókezsies RSräinäiiMs Nemrégiben mi, Szent- balázs, Kaposgyarmat, Cserénfa iskoláinak út­törői, nevelői a sántosi sertéshizlaldába tettünk kirándulást. A gyerekek nagy érdeklődéssel jár­ták végig a hizlaldát, gyönyörködtek az álla­tokban. A dolgozókat kérdésekkel halmozták el, minden érdekelte őket. Számoltak, jegyze­teltek, egyszóval minden látottat agyukba véstek. A gazdaság megtekin­tése után ellátogattunk szép kultúrtermükbe, ahol meglepetésként te­rített asztallal vártak bennünket. Uttőrő-nóta- szóval, vigalommal ért véget a látogatás. Dél­után a színház előadását, a Csongor és Tündé-t néztük meg. Ez is igazi élményt jelentett. MARSCHALL LAJOS tanító, Kaposgyarmat. A dolgozók érdekében VÁLASZ Királyházi Ferenc, Harangozó Péter és Németi Dezső olvasóink levelére Mint ismeretes, évek óta panaszkodtak városunk dolgozói, hogy csupán tipizált italboltok vannak, ahol a vendég csak állva fogyaszthatja el az italt, sőt még az ételt is. Vendégeink panasza jogos volt, mert a ven­déglátóipar valóban eléggé kultúrálatlan körülmények között működött. Nem akarom azt mondani, hogy most sokkal jobb körülmények között dolgozunk, mint pár évvel ezelőtt, de meg akarjuk szüntetni az egyes ital­boltokban még uralkodó áldatlan állapotokat is. Orszá­gosan a legjobb szakemberek bevonásával megkezdő­dött a vendéglátóipar átszervezése. Barátságos, házias, úgynevezett kisvendéglőket akarunk létrehozni, ahol ol­csó, ízletes és kiskeresetű dolgozók által is könnyen megvásárolható ételeket, italokat szolgálunk ki. Ezek­ben a kisvendéglőkiben konyhák működnek, és olcsó ételeket lehet kapni. A vendéglők átszervezését vendégeink 80—90 szá­zaléka megelégedéssel fogadta, mert előnyös egy 3—4 tagú családnak, ha 20—25 forintból meg tud ebédelni vasárnap, akár hazaviszi, akár ott fogyasztja el az ebé­det. Éppen ezért vált szükségessé, hogy ezekben a ven­déglőkben megszüntessük az álló kiszolgálást, hiszen nem volna helyes, ha az étkező vendégek mellfitt fröcs- csös pohárral a kezükben ácsorogjanak az emberek. Igaz, ezeken a helyeken 15 fillérrel drágább a pohár sör, azért, mert az eddigi negyedosztályú helyett harmad- osztályú helyek lettek, és pincér szolgálja fel az ételt, italt. Felvetődött az a kérdés is, mint például a sza­badság-parid vendéglő esetében, hogy miért nem ol­csóbb az az ital, amit hazavisznek. Ez teljesen lehetet­len, mert hiszen ezeknek az üzleteknek el kell számol­niuk, és csak egyféleképpen számolhatnak el, a harmad- osztályú árakkal. A panaszok a megváltozott árak miatt azokról a helyekről érkeztek, illetve olyan vendégektől, akiknek lakása közelében létesült ilyen kisvendéglő. Nem tud­juk megtenni, hogy ezek mellett még italboltokat is fenntartsunk. Eddig 3 italboltot alakítottunk át kisven­déglővé, és még körülbelül ötöt átalakítunk, de ma­radnak italboltok is, ahol olcsóbban vásárolható az ital. Aki gyakran fordul meg Budapesten, láthatja, hogy fővárosunk legszebb helyein egyik napról a má­sikra megszüntetik a büféket. Városunk dolgozói is többször kérték már a Béke Szálló sűrítésének a meg­szüntetését. Erre rövidesen sor kerül, bár számolhatunk azzal, hogy ez foevételcsökkentést jelent majd, de nem a haszonszerzést tartjuk szem előtt, hanem azt. hogy városunk dolgozóinak igényeit kielégítsük. Két hónappal ezelőtt alakítottuk át először az egyik italboltot 'kisvendéglőnek, és máris az tapasztaltuk, hogy ez helyes volt. Persze nem könnyű dolog egy 8—10 év alatt megszokott vendéglátóipari rendszert megvál­toztatni, úgyhogy mindenkinek megfeleljen, s hogy hi­bák ne forduljanak elő. Mindent megteszünk azért, hogy ezek a kisvendéglők megfeleljenek a követélmé­nyeknek, és a dolgozók valóban megelégedéssel beszél­jenek a vendéglátóipar munkájáról. BALOGH LAJOS. a Kaposvári Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. CSORDULTIG A POHÁR Még augusztus elején közöltük Veres András zákánytelepi dolgozó pa­naszos levelét, aki arról írt, hogy a helybeli tej- gyűjtő nem ad tejet a kisgyermekes szülőknek, emiatt kénytelenek öt kilométert gyalogolni Gyékényesre a tejért. A levél nyomán a Zákányi Községi Tanács megálla­pította, hogy Cserépné, a .tejbegyűjtő helytelenül járt el. Mivel a tanács közvetlenül nem utasít­hatta Cserépnét a tej igazságos elosztására, ezért közvetlen felettes szervéhez, a Csurgói Tej üzemhez fordultunk, tejüzem vezetői utasítot­ták Cserépnét, hogy első­sorban a kisgyermekes anyáknak adjon tejet Azonban még mindig' nem került pont az ügy végére. A napokban is­mét levél érkezett Zá kánytelepről. Veresné el­keseredetten tudatja, hogy a tej-begyűjtő -bősz- szút áll rajtuk, amiért megírtuk lapunknak, hogy milyen helytelenül viselkedett. Cserépné, amikor csak teheti, bele­köt Veresmébe. Heteken át Veresnének csak fél liter tejet adott, s ami­kor a fiatalasszony kér­te, hogy adjon több te­jet, hiszen 6 és 23 hóna­pos kisgyermekeinek nem elég a napi fél liter tej, Cserépné mit sem törődött ezzel a kéréssel, A fiatalasszony nem bír­ta már az állandó pisz- kálódást, most minden­nap kilométereket gya­logol a falúba 1 liter te­jért. Megengedhetetlenül vi­selkedik Cserépné. Jó lenne már véget vetni ennek az ügynek olyan formában, hogy Veresék panasza végre elinté­ződjön, megkaphassák mindennap a szükséges tejmennyiséget, és hagy­ják békében őket. Cse­répné vegye tudomásul, hogy ő van a vevőkért, és nem fordítva. Szövetkezeteinkről9 mezőg azdaságunkról C SZÁMVETÉS 3 FELOSZLIK-E A BÖHÖNYEI DÓZSA! A nyáron hallottunk arról, hogy Szijjártó elvtárs, a bőkönyei Dózsa elnöke a minisztériumba készül. Azt akarta kiverekedni, hogy a tsz feloszoljon. Aztán még­sem ment fel. Kíváncsiak voltunk az okokra, melyek megváltoztatták szándékát. Ezért látogattunk el Böhö- r.yére. Szijjártó Lajos így kezdi: — Jómagam nem azért kívántam a feloszlást, mert nem látom a nagyüzemi gazdálkodás jövőjét. Nem, én csak ennek, a mi nagyüzemi -gazdaságunknak nem lát­tam létjogosultságát. S rövid mondatokba tömöríti a tényeket. Tavaly szeptemberben alakulták. A -gazdák egy része többszöri zaklatásra, a nagy adó- és beadási terhek kilátásba he­lyezésére lépett be. Nyilván ez a réteg nem dolgozott bent szívesen, sőt rontotta a többiek munkafegyelmét is. A rossz hangulat tetőfokát érte el, mikor világossá vált, hogy az egyéniben maradtakat sem fojtják meg az állami terhek. Sőt, az országvezetés különböző fó­rumain elhangzott 'beszédek egyre fokozottabb segítsé­get helyeztek kilátásba nekik. Akkor az egyéni gazdák nevettek, és ujjal muto- ga/ttak rájuk: »-No lám, ezek a kis ijedősek«. A Dózsa ’•ä-gjai meg így beszéltek: »Semmink sincs, s erre a semmire még kölcsönöket is szedünk fel. Megesz ben­nünket a bank!« Ez volt az az idő, amikor a teheneket sokáig az elnök meg a brigádvezető gondozta. Végül is — alapszabályellenesen — -bérmunkást fogadtak mellé­jük. Ekkor határozta el Szijjártó Lajos: iíyen körülmé­nyek között nem lehet tovább haladni! No dehát, azt sem lehet csak úgy »rúgd fel, hagyd ott« módra, mint 53-ban. Nem akarta, hogy még évek múlva is szidják, hogy ő ellopta a kiosztásra kerülő közöst. Hozzáfogott hát a számvetéshez. Legelőször is előszedte a -tavalyi, alakuláskor felveti leltárt. És látja: »955. IX. 11. Az újonnan alakult Dó­zsa Tsz közösbe vitt vagyona: 11 szarvasmarha, 8 ló, 8 kocsi. Erre van 101 család — ugyanannyi tag — és 769 hold összterület.« Nézi, nézegeti a -papírokat, de bi­zony az égadta világon ott nincs más olyanokon -kívül mint: ekek, borona, lószerszám. Egyszóval, semmivel in­dultak. Egyetlen gazdasági épület nem volt. A vetőma­got úgy kaparták össze. A -későn befejezett tagosítás következtében egyszántásba, zuhogó esőben vetettek. Nem volt közös takarmány, nem volt egyetlen sertés sem... S most mi van? Mit lehet szétosztani? Legelőször is van 367 000 forint kölcsön. (Ezt fájlalja a tagság.) Hát, mindenesetre, ezt szét lehet osztani... De nézzük to­vább. Tízvagonos raktár, harminc férőhelyes fiazta-tó, ötvenes tehénistálló, negyvenezer forint értékű daráló, pálinkafőző. Állatállomány: 15 tehén, 30 növendék, 30 koca, 50 darab 100—110 kilós hízó, 93 malac (12 koca még hasas). Szemben a tavalyi évvel, most megvan a takarmányaiap: kb. 13 vagon szálas, fele széna, fele ló­here. 73 mázsa árpa, 170 mázsa zab. Szerényen számol­va, lesz 900 mázsa kukorica, másfél vagon takarmány- burgonya, 20 vagon takarmányrépa. Nagyon szép lett a szuloki dohány: 15 holdon 90 mázsa. Besilóznak 300 köbméter répaszeletet és kukoricaszárat. Ez csak a közös, a fel nem osztható alap. Ezenkí­vül kiosztásra került, és kerül 15 050 munkaegységre négy és fél vagon -búza, másfél vagon árpa, 3 vagon lóhere, ugyanennyi burgonya és kukorica (májusi mor- zsoltban). Takarmányrépából kiosztanak hét és fél va­gont. Azonkívül 18 000 cigarettát, 15 mázsa cukrot. Pénzből 145 000 forintot. Egy munkaegység pénzre átszámítva 32,40 forin­tot ér. Hajnalodott, -mire a végére jutott. Akkor letette a ceruzát, megdörzsölte két szemét s elgondolkodott. Mit jelentenek ezek a száraz adatok? Először is: egy év alatt megteremtődött a tsz gazdasági alapja. A legszük­ségesebb épületek rendelkezésre állnak. Megvan a to­vábbfejlődéshez szükséges számosállat és takarmány. (Volt tehát értelme a kölcsönnek.) S ha megnézzük, hogy tizennégy hónap alatt a közös vagyon tizenhat— tizenhétszeresére emelkedett, akkor semmi az a 367 000. (Különben ez év végéig 136 ezret visszafizetnek.) Jö­vőre kiforogja magát a -befektetett tőke. De mivel nagy része hosszúlejáratú, azt ismét fejlesztésre lehet fordí­tani. Nem is beszélve olyan előnyökről, hogy most a rendesen elmunkált földben van vetőmag bőven. Ta­valy nem volt aprómag, most annyit vethetnek, ameny- nydt akarnak. S az elnök, aki pár héttel előbb még a miniszté­riumba szándékozott, most így beszél: — Tavaly ősszel még egy zsák után is szaladgálni kellett. Most az állam iránti kötelezettségek teljesítésén és az osztalékon túl több mint egymillió forint vagyo­nunk van. Ez a tőke százegyfelé szaggatva elvesztené erejét. Nem is szólva arról, hogy egy részét (daráló, pá­linkafőző, magtár, stb.) szét sem lehet vinni. Együtt vi­szont duplájára is nőhet egy év alatt. Különösen akkor, ha a tagság kedve is megjön. Az -pedig legtöbbünknél előkerül az első osztalék után. Hisz egész évben az volt a -baj, hogy sokan nem hittek a zárszámadásban. —- Nem teljesen önkéntesen alakultunk, nem dolgo­zott mindenki kedvvel. Mégis egy év, az első esztendő után azt mondom: vétkeznénk önmagunk ellen, ha fel- oszlanánk!... S a legutóbbi közgyűlés óta, ahol mindezeket elő­tárta, így gondolkozik a tagság nagyobbik része. Nem oszlik fel tehát a böhönyei Dózsa. Kialakul előttük a jövő — maguk egyengetik. A férgese viszont előbb- utóbb elhullik, dehát azokért meg nem is kár. t ! K; F. ]\f agy GONDOT FORD T 3 Megyei Fárt-végrehajtóbizott- ság a termelőszövetkezetekre. Kü­lönösen a gyenge lábon álló, inga­dozó tsz-ek megszilárdításával fog­lalkozik behatóan. E célból hívta egybe nemrégiben ismét a járási párt- és tanócsszervek vezetőit me­gyei értekezletre. Milyen intézkedé­sekkel lehet talpraállítani, megerő­síteni legfiatalabb szövetkezeteink közül azt a tízet, tizenegyet, ame­lyeknél az ingadozás számottevő je­lei mutatkoznak? — ezt a feladatot tűzte ki céljául a tanácskozás. A megbeszélés folyama azonban ki­lépett ebből a szűkreszabott me­derből. Nem lehet ugyanis néhány szövetkezetről beszélni csupán, anél­kül, hogy az egész mozgalomra, a magyar mezőgazdaság helyzetére — jelenére és jövőjére — ne terelődne át a szó. Vegyük sorra az értekezlet főbb gondolatait. Maradjunk először az értekezlet szűkebb értelmében vett céljánál, a gyenge tsz-ek gondjai­nak, megszilárdításuk teendőinek számbavételénél. A beszámolóban Pankász Ferenc elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára elmondta, hogy a termelőszövetkezeteink egy részének tagjai nem érzik teljesen maguk mögött a párt és az állam támogatását. Fájlalják, hogy a meg­alakulás után nem kaptak —• és ma sem kapnak — kellő segítséget a felsőbb szervektől mindennapi ba­jaik megszüntetéséhez. Megingatta hitüket a szövetkezet jövőjében a kellő gazdasági alap hiánya, főleg a közös épületek létrehozása körüli húzavona. Több helyen kisebb osz­talékra számíthatnak a tervezettnél. Mindezek hatására számos új tsz tagját foglalkoztatja a kilépés gon­dolata. Ez a szándék ölt testet he­lyenként a közösbe adott állatok széthordásában. Mi hát a teendő? Megyei és járá­si vezetők menjenek a gyenge szö­vetkezetekbe, okos, meggyőző szó­val állítsák vissza a tagság meg­rendült bizalmát a közös gazdálkO' dásban. Keressék meg mindenütt szövetkezet tántoríthatatlan híveit, s rájuk támaszkodjanak munkájuk­ban. Kutassák fel a helyi építőanyag előállítási lehetőségeket; biztosítsák az illetékesek a Kaposvári Állami Gazdaságban és Kadarkúton a mész­égető teljes munkába-állítását. _ Az erdőgazdaságok is vegyék számba hogyan tudnák faanyaggal segí­teni a termelőszövetkezetek épít­kezéseit. Az őszi betakarítás, ve­tés időbeni elvégzése, a zárszám­adásra és az állatok átteleltetésére való fontos felkészülés — a szövet­kezetek megerősítésének soronlévő feladata. Az ügyészségek dolgozói pedig magyarázzák meg, hogyan vé­dik törvényeink a közös vagyont. JGYAN JUTOTTUNK IDE, ahol vagyunk, miből adódnak nehézségeink. Választ adtak e kér­désekre a felszólalók, főként Dögéi Imre elvtárs, a Központi Vezetőség tagja. Itt lépett ki keskeny medré­ből a vita. Dögéi elvtárs történelmi­leg elemezte a tsz-mozgalom kibon­takozását. Emlékeztetett arra,' hogy a mozgalom első számszerű terebé- lyesedése arra az időre esik, amikor túlzott ütemű iparosítás — 1953 előtt — jó bérrel csalogatta az eke­szarvától a városi műhelyekbe a falu dolgozóinak egy részét. E a nem eléggé átgondolt gazdaságpolitika a mezőgazdasági beruházások elha­nyagolását vonta maga után. A kö­vetkezmények ismeretesek: ha­nyatlott a földművelés és állatte­nyésztés, visszaesett a paraszti mun­ka becsülete és értelme, nőtt a tar­talékföldek holdjainak száma, öt­venhárom júniusa után ráléptünk e hibák kijavításának útjára. Ismét megszilárdult az egyéni gazdák ter­melésbiztonsága, emelkedett a me­zőgazdaság hozama, s ötvennégy őszére megszilárdultak termelőszö­vetkezeteink is. Ezen a talajon in­dult meg a tsz-mozgalom újabb ro­hamos fejlődése a múlt évben. Tavaly és az év tavaszán nagy erőt adott a pártfunkcionáriusoknak a tsz fejlesztéséhez a KV 1955. már­ciusi határozata — erről beszélt Kovács Sándor elvtárs, a Kaposvári JB első titkára. Megyeszerte meg­indult a szervezés, s a kezdeti sike­rek újabb eredményekre buzdítot­tak. Minthogy a Megyei Pártbizott­ság nem végzett alapos ellenőrzést, s nem lépett fel kellő eréllyel a szer­vezési hibákkal szemben, az új tsz- ek tagságának jelentős része nem önként, nem meggyőződésből, ha­nem a nyílt vagy burkolt erőszak hatására lépett be a szövetkezetekbe. mezőgazdaság szocialista átszer­vezésében — ma már világosan lát­juk, megsértettük a lenini elveket. Ennek visszahatásaként jelentkez­nek most a bajok új szövetkeze­teinkben. Látnunk kell, hogy az erőszaknak nemcsak a közvetlen tormaja káros: nemcsak annál a dolgozó parasztnál szül rossz vért a kényszer, akivel szemben alkalmaz­zuk, hanem másoknál is, hiszen egy-egy ilyen, még annyira szórvá­nyos eset is hatással van a paraszt­ság nagy részére: az erőszaktól megijedve, annak elkerülése végett, félelemből menekülnek a szövetke­zetbe. Ne szépítsük a dolgot: ez is kényszer, ennek sincs helye a szö­vetkezeti politikában! A SZERVEZÉS LÁZÁBAN lét­rehozott szövetkezeteink tag­jait azzal nyugtatgattuk, még a volt középparasztokat is, hogy jobba» megtalálják számításukat a tsz-ben, mint az egyéni gazdaságban — mondta Suri Sándor elvtárs, ka­posvári járás tanácselnöke. Beszél­tünk nekik a nagyüzem lehetőségé­ről, fölényéről, de a lehetőség való- raváltása közben magukra hagytuk őket. Nem szóltunk a kezdeti nehéz­ségekről, arról, hogy az első évek nagy erőfeszítést igényelnek a kö­zös gazdaság anyagi alapjainak le­rakásához. Kevés magyarázó sza­vunk volt arra, hogy ilyen nagy be­ruházások az első években átmene­tileg soványítják az osztalékot, de a továbbiakban bőségesen kamatoz­nak. És most pl. Magyaregresen emiatt van elégedetlenség. Itt ugyan­is a szövetkezetbe lépett középpa­rasztok jövedelme kisebb lesz, miiit a kívülálló egyéni gazdáké. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az egyéni gazdaságokban job­ban, nagyobb mértékben hasznosít­ják a munkaerőt, mint egyes szö­vetkezetekben. Vonjunk le néhány tanulságot az elmondottakból. Állítsuk első hely­re a szövetkezetek gazdasági hely­zetét. Amelyik tsz erős gazdasági alapra épült, annak tagjai ^ saját sorsukon érzik a közös gazdálkodás áldásait, s kiállnak a mozgalom mel­lett. Ha jól gazdálkodik a tsz, ha nagyobb jövedelmet ad, mint az egyéni gazdaság, akkor tagjai meg­elégedettek, akkor életmódjuk von­zó példa a kívülállókra. így a tsz-ek agitálnak önmagukért, s a felvilá­gosító munkához cáfolhatatlan, kéz­zelfogható érveket szolgáltat a szö­vetkezeti élet. Ez pedig eleve halál­ra ítél mindenféle erőszakot, nyo­mást vagy kényszert a szervezésben. A gazdasági megerősítéshez nagy segítséget ad az állam, ám ennek a dolognak is megvan a fonákja. Nem lehet cél, hogy a gyenge szövetke­zetekbe a szervezés után éveken keresztül száz-meg százezreket for­dítson a kormányzat, hiszen az ilye» tsz-ek tagjai nem is érzik jól magu­kat a szövetkezetben. (Aki ismeri a parasztság lelkivilágát, az nyilván egyetért ezzel a megállapítással.) A jövőre szóló következte­tésül ebből az szolgál, hogy a szö­vetkezet megalakítása előtt gondo­san számba kell venni a gazdasági lehetőségeket. Hogyan tovább? — erre a kérdés­re nem tudott választ adni az érte­kezlet. Okultunk eddigi fogyatékos­ságainkból, teljesen szakítunk azok­kal, s jóvátesszük hibáinkat. Ám, szükség van arra, hogy az országos politika határozottan mutasson utat a jövő felé, mert a jelenlegi helyzet nem ad kellő alapot a második öt­éves terv mezőgazdasági célkitűzé­sei megvalósításához: az átszerve­zéshez és a hozam előirányzott eme­léséhez. Megalapozott gazdaságpoli­tikával biztosítani kell, hogy a ma­gyar föld művelői teljesen lássák munkájuk értelmét, hogy felvirágoz­tassák mezőgazdaságunkat. A szö­vetkezeti mozgalom továbbfejleszté­se megköveteli a magyar valóság körültekintő elemzését a dolgozó parasztság véleményének alapján, akik sorsukon érzik parasztpoliti­kánkat. Olyan szövetkezeti formák­ra van szükség, amelyekben a leg­kisebb zökkenőkkel jár' az »enyém«- ről a »miénk«-re való áttérés. Egy­szóval: ne a határozatokba, sémák­ba gyömöszöljük bele a falu életét, hanem az életből vett tapasztalato­kat, az élet követelményeit általá­nosítsuk határozatok alakjában. Ef EZDEMÉNYEZÉSRE máris van példa megyénkben. A tabi járás vezetői a dolgozó parasz­tok tapasztalatai, kívánságai alap­ján kidolgoztak egy alapszabály­tervezetet, amely az eddigi merev korlátokat ledöntve, tág teret enged a szövetkezeti parasztok kezdemé­nyezéseinek. Úgy tervezik, hogy kí­sérletképpen a somogymeggyesi Május 1 Tsz-ben alkalmazzák ezt — a felsőbb szervek beleegyezésével, — Másutt is nyilván foglalkoznak hasonló gondolatokkal. Ne törjék derékba ezeket az elképzeléseket, s ne irodákban mondják ki rájuk az utolsó szót! Kutas József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom