Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-14 / 243. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. október 14. HORVATH JANOS: ( ^EKETETENQERI HAJÓÜT vn Viharban hazafelé Jaj, de kívántuk! Jaj, de nehezen bírtuk! Vihar volt a javából, amolyan feketetengeri. Mikor Szocsiban elbúcsúztunk a szovjet földtől, két és fél napi tengeri út állt előttünk. Három hétig hordott hátán bennünket a mi szerelmesünk, s igen hű, kedves, barátságos volt hozzánk. De szerelem-e az, amelyben nincs egy kis vihar? Mi is azért böllenkedtünk tengerünkkel, mutassa meg, milyen, ha haragos. Ó aztán nem nagyon kérette magát. Ha kell, hát tessék, élvezzék — mondta... Be van rúgva ez a hajó — hallom korán ébredő kabintársam hangját hajóútunk második napjának reggelén. A szekrényajtó kinyílik, becsukódik. Itt a vihar — örvendezünk. Kabinablakunkból hol a tengert, hol az eget látjuk. Vízszintesen fekve ez nem is rossz, de amint leszállunk, mi is részegek leszünk, s vérünk a fejünkbe rohan, enyhe szédülést érzünk. Ennek bizony fele se tréfa. Jó lesz előszedni a hazai kisüstit, amely jó orvosság a tengeribetegség ellen és szíverősítő is. Ezen a napon kevesen reggeliztek, megfogadva az orvos tanácsát. Egyelőre még ragyogott az ég. csak a tenger volt haragos. Sőt, délfelé el is csendesült. A levegő nyomott, mozdulatlan volt. Az utasoknak megjött az étvágya, jól be is ebédeltek. Ám a vihar előtti csend hamar elmúlt! A jó ebédből pedig rövidesen a delfinek lakomáztak. Aki eljutott a korlátig, maga tálalta a tengerasztalra ebédjét, aki nem jutott el, az útitársát tisztelte meg egy »rókával«, ha véletlenül útjába került. Hányt-vetett bennünket a tenger, mi pedig visszafizettünk neki. Három óra felé már legtöbben kabinjukban pihentek, vízszintesen fekve, védekezve a tengeri betegség ellen. Pedig a java ezután kezdődött. — Figyelem! Figyelem! A kabinablakokat azonnal zárjuk be! — harsogja a mikrofon. De figyelmeztetés nélkül is csuknánk, hisz már a hullám csapkodott be rajta. Fülsiketítő zúgással bömbölt a rettenetes erejű szél, pásztázva a hatalmas hullámokat. Mi, a bátrabbak rohantunk a zárt fedélzetre, látni akartuk a vihart. Hát ha gyönyörködni nem is lehetett, de az elemek vad tombolá- sa, félelmetessége elbűvölt bennünket. Hajónk a hullámhegyekkel szembefordulva bukdácsolt. Egészen elsötétedett az ég, s toronymagas hullámok, sűrű esőcseppek mosták a fedélzetet. A tengerészek csáklyák- kal, kötelekkel erősítették a fedélzet bútorzatát. A kapitány pedig a radar-készüléken figyelte a tengert, nehogy összeütközzünk egy másik hajóval. Fülünk zúgott, gyomrunkat torkunkban éreztük, tompa fejfájás kínozott. Szerencsére a nagy vihar nem tartott soká, s ha kétórás késéssel is, este kikötöttünk Konstan- zában. Izgalmas, érdekes volt a vihar, de azért mindenki boldogan állt meg az öreg föld hátán, hogy aztán Konstanza matrózcsárdájában vigasztalja meg magát, s a száraz- földön is úgy érezzen, mint a tengeren. Az utolsó tengeri éjszakánk jelmezbállal, emelkedett hangulattal múlt el. S egy kis büszkeség — legnagyobb sikerünk nekünk magyaroknak volt. Az első díjat a mi tűzevő fakirunk nyerte, ezenkívül még három jelmez nyert jutalmat. Sikerünket tetézte még a jó »-Tokaji« és a »Leányka« is. A kétdecisek karcsú nyakát sűrűn meghajtották az utasok, s a jó magyar bortól magasra csapott a jókedv. Tánccal, dallal búcsúztunk kedves barátainktól, bolgár, cseh, lengyel, német, román útitársainktól. Várnában mondtunk búcsút kedves hajónknak, »úszó szállodánk« figyelmes személyzetének, bátor kapitányunknak. S itt váltunk el szerelmünktől, a Fekete-tengertől. Várna pompás strandján még egyszer megöleltük, aztán szívünkbe zárva, a viszontlátás reményében elbúcsúztunk tőle. Kedves, pezsgő fürdőváros Várna. Jó konyhája, szép és olcsó bőrkabátjai hamar megnyerték a utasok tetszését, a homokos tengerpartról és a csinos nőkről nem is beszélve. Este indultunk viszontagságos körülmények közt most már vasúton Russe, a bolgár határállomás felé, ahol egy hálókocsi várt ránk. Bukarestben »szerencsénkre« nem kapcsolták hozzá kocsinkat az expresszihez, s így egy napot »kénytelenek voltunk« eltölteni a román fővárosban. Ez műsoronkívüli szám volt. Bukarest: Belvárosi részlet. Bukarest modern város. Tízemeletes épületei, új villamosai, a központ forgataga, élénk hangulata szép élményt jelentett számunkra. Bukarestben mindenütt tudnak magyarul. Ahogy mondják. Románia legrosi park derítette fel. A tó, a Haty- tyúk-szigetével, a himbálódzó csónakokkal, a vidám gyermeksereggel adnak felejthetetlen képeket Kolozsvárról. Ismét keresztülvágunk a Királyhágón. Csúcsán kis kosárkában málnát vásárolunk. Szánkban annak ízével, emlékezetünkben a táj szépségével hagyjuk el a vadregényes viMié'rt dobog hevesebben szívünk, mikor ismét magyar földön gurul vonatunk? Miért szökik könny szemünkbe, mikor Budapesten hozzátartozóink nyakába borulunk? Szép volt, gyönyörű volt az út, de a haza, a mi édes hazank forró, szívrepeső ölelését nem pótolhatja. Bocsánatot kérünk, hogy eddig távol voltunk, de jól viseltük magunkat, es jó, nagyon jó, hogy hazaértünk. S mikor Kaposvár felé robog a vonat, az az árva cigány, ki a »Darumadár útnak indul« c. dalt hegedüli a vonaton, nem tudja elgondolni, mi ütött abba a barna utasba ott az ablaknál. Miért könnyezik és ad tíz forintot kis tálcájára ... Hazaértem — ezer élménnyel gazdagodva, egy darab világot látva. Beletekintettem három ország életébe: gyönyörködtem szépséges tájaikban, s egy kicsit megismertem az ott élő embereket, gondolkodásukat, vágyaikat. Nem könnyű a mi és az ott élő emberek életének összehasonlítása. Az árak, a kereset nem fejeznek ki mindent hűen. Hibás is minden párhuzamvonás, amely bizonyos körülményeket figyelmen kívül hagyva, csak az anyagiakon méri az emberek életét. Ha csak ezt nézem, akkor azt mondhatom, nem cserélnék DLi^aitáj&kitak, uitomkutk Kolozsvár: Mátyás király szobra. nagyobb magyar városa, mert 200 000 ember beszél magyarul. Nagy a labdarúgás iránti rajongás. A Vasas —Rapid mérkőzés rádióközvetítését hangszórók bömbölték annak idején. Különben nem nagy az irántunk érzett barátság, ezt főleg a vonaton éreztük, ahol nem valami udvariasak voltak a «híres« román vasutasok. További bonyodalmai'; kezdődtek Kolozsvárott. Itt megint szerencsénk volt. Míg a vasutasok és kísérőink azon alkudoztak, mikor visznek tovább bennünket, mi városnézésre mentünk. A történelmi város műemlékei gazdag élményt jelentettek, útunk! szép ajándéka volt. Megálltunk a Szamos hídjánál, sokáig néztük Mátyás király szobrát, a Mátyás-templomot. Sétáltunk az utcán, hallgattuk a magyar beszédet s a számunkra kicsit különös erdélyi magyarok panaszát. Kincses Kolozsváron bizony nem látszik, hogy sokat fejlődött volna. Úgy gondolom, a romániai magyarok nagyobb fejlődést szeretnének. Itt nemcsak a külsőségről, hanem a magyarok nemzeti fejlődéséről is szó van. Itt is kísért még a múlt. Van még tennivaló a románok és magyarok részéről egyaránt. Elkomoruló tekintetünket a szép váegyik országgal sem, azt mondom, legyünk elégedettek. De a ma a múltból fakad, s a ma a jövőt szépíti. Az emberek vágyai, ha nagyon akarják, teljesülnek. A szocializmust építő népek akarják. A szovjet nép is nagyon akarja, örültek nekünk, jó volt hallani: nagy dolog, hogy idegenek járják országukat. Megértettem az ukránokat, akik ma határtalanul örülnek az SZKP XX. kongresszusa utáni eseményeknek. Nehezebben értettem meg a grúzokat, akik nem tudnak egykönnyen szakítani a Sztálin-kultusszal. S jó volt, hogy a párt funkcionáriusai Grúziában is lácják, mi a teendőjük a XX. kongresszus után. Az útleírás véges, én is a végére értem. A jegyzettömb még sok élményt, eseményt őriz, de nem jut mindnek hely. Búcsúzóul még any- nyit: jó, nagyon jó, hogy utazni lehet külföldre. Jó nekünk, jó más népeknek. Őszintébb légkör, tisztultabb világ kibontakozását segíti elő, ha látjuk, hogy élnek más országokban az emberek. S ha még döcögnek is a társasutazások, nem rovom meg érte az IBUSZ-t, sem a társvállalatokat, hisz ahogy az INTURISZT igazgatója mondta — mikor véleményünket kérte —, most tanulják a társasutazások szervezését. Inkább köszönet neki és munkatársának, kedves kísérőnknek. Gyűjtse hát mindenki a pénzt, s utazzon, lásson világot... — Vége — Helyes az udvariasság — de miért csak a más bolygón Várna: Búcsú a tengertől. A Rómában tartott VII. űrhajózási kongresszuson az amerikai űrhajózási társaság elnöke szeptember 19-én amellett kardoskodott, hogy az űrhajózások során nem szabad hódítókként fellépni. Nagyon is lehetséges, hogy a világűrben az embernél jóval magasabbrendű élőlényekre bukkannak. Amennyiben feltételezhető, hogy valamely bolygó lakott, csak az ottani lakosság engedélyével szabad kikötni a bolygón és vigyázni kell arra, nehogy a leszállásnál valakit veszélyeztessenek. Az »österreichische Volksstimme« ehhez még hozzáfűzi: a jóindulatú tanács ugyan korai még kissé az űrhajósok számára, de helyes lenne, ha bizonyos emberek itt lent a földön is megszívlelnék — például a szuezi konfliktusban vagy Ciprus esetében. SIESS, KICSI FECSKE Siess, kicsi fecske, Itt ne maradj télre! Suhanj, fürge szárnnyal Napsütötte délre. Társaid már régen útjuk arra vették, Zajló tenger felett A levegőt szelték, Pálmafákon ringó fészkük megkeresték, Siess, kicsi fecske, Ne maradj minálunk, Bár melegre fűtött, Kellemes a házunk És díszes kalitkát, Ezüstrácsút, szépet, Csipkés aranytornyút Ígértek tenéked. Küldlek, bár boldogan játszadoznék véled! Siess, kicsi fecske, Szállj el Afrikáig! Hideg szelek fújnak, Ne várj már sokáig! Repülj kis csicsergő, Vége már a nyárnak! Ne bánj magot, morzsát, Mikkel itt kínálnak! Hidd el, jobb az íze a tág szabadságnak! ZSÓFI NÉNI Szép eredmények az első hetekben A DISZ Megyei Bizottság felhívására a Sétatér utcai iskolában megalakult a vöröskeresztes csoport. Tagjai a jó tanuló és a jó úttörőmunkát végző pajtások közül azok lehettek, akik önként vállalták a feladatot. A vöröskeresztes csoport tagjai az udvar és az osztályok tisztaságát ellenőrzik. Egészségügyi tanfolyamra járnak. s a kisebb sérüléseket is ellátják. Eddig jó munkát végeztek. S ha év végéig ugyanilyen lelkesen dolgoznak, akkor méltán büszkén hordhatják a vöröskeresztes jelvényt, munkájuk jutalmát. Kirándulás a tsz földjére Az egyik növénytanórán elhatároztuk, hogy alkalomadtán megtekintjük a napraforgó-kombájnt. Tervünk nem sokkal ezután valóra vált. Útnak indultunk. Iskolánktól már hosszabb ideje gyalogoltunk, mikor célhoz értünk: Kíváncsian közeledtünk a géphez, amely búgva vágta a napraforgófejeket. Ahogy ott nézelődtünk, odajön hozzánk egy traktoros és azt mondja: — Gyertek, gyerekek, nézzétek meg azt á gépet, amely a rögökből mint a liszt, olyan földet készít. Átsétáltunk a géphez. Ez nem más, mint gyűrűshenger, melyet traktor vontat. A gép vezetője elmondja a tulajdonságait, a gép munkáját. Aztán odafordul a fiához, aki egyik osztálytársunk. — Ülj fel a gépre ésl mutasd meg a pajtásoknak, hogy ismered már jól a masinát. Nagy bámulatunkra csakugyan értett pajtásunk a géphez. Apja helyet cserélt vele, és most osztálytársunk vezette. Másfelé folytattuk útunkat. Egy távolabbi parcellához érkeztünk. Ott megtekintettük a növényeket, a vetést, és a vetőmagot tanulmányoztuk. Ezzel be is fejeződött sétánk. Hazafelé tartottunk. Tapasztalatokban gazdagon tértünk haza. Eredményes volt látogatásunk. Lukács János, Andoes QÖRBE TÜKÖR A késő a földkerekség legszánan- dóbb gyermeke. Ég és föld, az időjárás és a természet összeesküdött ellene. Haragosa a nap és ellensége az eső, a technika és minden, ami a ké- sőnjövőt akadályozhatja abban, hogy pontosanjövő legyen. Már külsejéről is lerí a viharos sietség. Haja ziláli, tekintete feldúlt, ruhája rendetlen. A tanítás kezdetét jelző csengetéstől kezdve lihegve, szaggatottan beszél, még akkor is, ha teljesen pihenten, nyugodtan érkezik az iskola kapuja elé. Más emberek mielőtt megérkeznek valahova, előveszik tükrüket, fésűvel végigsimítanak hajukon, megigazítják nyakkendőjüket, letörlik cipőjükről az út porát, hogy amikor belépnek, mindenki azt mondja rájuk: »milyen rendes ember, mintha skatulyából húzták volna ki.-"' A későnjövő ugyanezt csinálja — csak fordítva. Tükrébe néz, összekócolja haját, zsebéből lconzervált port szór cipőjére, feldúlja arcvonásait és lihegni kezd. Tragikus külsején kívül a későn- jövőre legjellemzőbb még csapongó, szertelen képzelete. Ebben Jókaival vetekszik. A későnjövőnek elképzelhetetlenül gazdag raktára van kifogásokból. Ezeket tudományos rendszerezéssel két csoportra oszthatjuk: egyik a szoloott, köznapi kifogások, másik pedig a szokatlan, ünnepi kifogások. A szokott, köznapi kifogásokat általában első alkalommal, év elején kevésbé ismert tanároknál alkalmazza. Ilyenek pl.: közlekedési baleset történt; lezárták az utat; csak kerülővel jöhettem; otthon felejtettem a könyvemet és vissza kellett menni érte. Vagy: az óránk késett, elaludtam stbstb. Ismert tanároknál az ilyen kifogások már nem hatnak. Sebaj! — mondja a későn jövő — erőltessük meg kissé a fantáziánkat. öl perccel csengetés után nyílik az ajtó, és belép rajta a késő. — Miért jössz ismét elkésve? — kérdezi a tanár. A késő arcán pillanatnyi zavar tükröződik, majd kissé megrendült hangon, nyilván a szomorú élmények hatása alatt így válaszol: — Tanár úr, kérem! Reggel, amikor felhoztam a tejet, a harmadik és negyedik emelet között elromlott a 1im.!;!IHI.IíiIiI,Iliiül: lift. Tessék elképzelni, én egy liter tejjel a harmadik és negyedik emelet között lebegtem ... Vagy egy másik alkalommal: — Tanár úr, kérem! Az éjjeli eső annyira kimosta felénk az utat, hogy megbénult a közlekedés. Dúsképzeletű barátunk szükség esetén még cifrább történeteket is rögtönöz. Egyik csendes mellékutcában álarcos banditák támadták meg... Leszakadt a híd, amelyiken keresztül kellett volna jönnie ... Utcájukban földrengés támadt, minden ház összedőlt, az övéké, is csak ö maradt életben stb... Kihalófélben lévő diákfajta. Éppen azért konzerváltuk jellegzetes alakját vidám múzeumunkba, hogy * nem késő, de későbbi nemzedékek, csodálkozva álljanak meg arcképe előtt: Ilyen volt Ö! Ki hallotta ? ... hogy a régi magyarok is készítettek »húskonzervet«: a marhahúst j<8 megfőzték ós besözták, maid megszárítva porrá zúzták, a húsport aztán felforralt vízbe dobták, s ezt a nagy táp- lálóerejű eledelt kevés kenyérrel fogyasztották. ... hogy gyártanak olyan üveget is, amely könnyen fűrészelhető, szeget lehet beleverni, és kitűnő hőszigetelő: ennek az úgynevezett habüvegnek 5® centiméter széles, 50 centiméter hosszú és 10 centiméter vastag tömbje olyan könnyű, hogy úszik a vizen. ... hogy 50 kilométer távolságról is jó fényképfelvételeket lehat készíteni egy észak-amerikai két és fél méteres gyújtótávolságú, óriási fényképezőlencsével. ... hogy a jó méhcsaládokban a kivételesen nagy teljesítményű anyák kedvező körülmények között naponkint 3000-nél is több petét tudnak lerakni, __hogy a legrégibb orvosi receptgyűjtemény 4000 éves: egy szumér orvos véste ékírással 16,5 centméter magas, 9,5 centiméter széles agyagtáblára: egy ókori ázsiai város romjai között találták. . .. hogy egy dél-afrikai gazda talált egy strucctojást, ágyba dugta párnák közé és egyik reggel arra ébredt, hogy struccfióka sétál a szobájában. FEJTSD MEG! 1 2 3 1 r~ 6 7 8 A V 9 10 n 12 !!!!!! 13 !!!!!: 14 15 íiiii: L 16 17 18 üli ||i| 19 »> po 21 :::::: 22 üli!! 23 Ili 24 ül!!; 25 26 jjjjjj !!!!: 27 :::::: 28 jjjjjj :::::: 29 i ht> Ilii 31 32 Ili 33 34 1: 35 Ilii • iiíiii 36 37 Ilii 38 39 A V. IMII | M Vízszintes: 1. Folyóirat indul megyénkben. I. rész: A folyóirat címe. 9. Becézett női név. 10. Meder. 11. Személynévmás. 12. Felkiáltó szó. 14. A külszín. 16. Ilyen vásár is van. 19. .. . Bence. 20. Légnemű anyag. 23. Ruhadarab. 24. YS. 25. Érték. 26. Kiosi- nyítőképző. 27. Gyümölcsök. 28. Bácsi. 29. Függőleges 6. folytatása. 31. Azonoe mássalhangzók. 32. Tiltó szó. 34. Véd. 36. ATÉ 38. Testrész. Függőleges: 1. Talán. 2. Valódi. 3, Sporteszköz. 4. Morze-hang. 5. Menyasszony. 6. Függőleges 22. folytatása. 7. ZKA. 8. Vét mássalhangzói. 13. Bi- zonytalas. 15. Tör. 17. Madár. 18. Ne» a jobb. 21. Földet túrok. 22. Folyóirat indul megyénkben. II. rész (folytatás a nyíl irányában. 27. Drogéria része. 3®. Mint a vízszintes 34. 33. SZTK elődje. 35. Szétmegy. 36. Ajándékoz. 37. Ilye* lap is van. 38. VA. 39. Téli fele. Beküldendők: a vízszintes 1.. függőleges 22.. 6., vízszintes 29. Beküldés határideje: október 17.
