Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-19 / 221. szám

! SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1356. szeptember 19. Erősödik az olajmonopóliumok elleni arcvonal j a Közel-Keleten Augusztus vége felé a világsajtó hírt adott arról, hogy a libanoni kormány fizetési meghagyást jutta­tott el az Irag Petroleum Company- hoz, amelyben 36 millió libanoni font fizetését követeli. Ebből az ösz- szegböl 24 millió adóhátralék, 12 milliót pedig büntetésül szabtak ki a társasáqra, mert tudatosan ha­mis adatokat közölt bevételére vo- j natkozóan. Az International Affairs című folyóirat megvilágítja az eset hátterét. * * * Sem Szíria, sem Libanon nem ter­mel kőolajat. De az iraki és szaudi- arábiai olajat e két államon keresz­tül vezetik egészen a Szíriái és liba­noni Földközi-tengeri kikötőkig. In­nen ered a libanoni és Szíriái kor­mány vitája a külföldi olajmonopó- 1 Hunokkal, amelyek az olajvezetéke­ket kezükben tartják. Ezek közül a külföldi társaságok köEÜl a legjelentősebb az 1PC (Iraq Petroleum Company). A nagy kapi­talista monopólium részvényeinek 47,5 százaléka angol és angol—hol­land társaságok: a British Petroleum Company és a Royal Dutch Shell tu­lajdonában van. Majdnem az összes többi részvények amerikai és fran­cia kézben vannak. Az IPC-ről is­meretes. hogy az angol admiralitás- sal áll kapcsolatban és az angol kor­mány közvetlen támogatását élvezi. Az IPC évente több mint 30 mil­lió tonna kőolajat indít útnak az észak-iraki Kirkurk vidékéről az európai piacok — főleg Franciaor­szág — felé, mégpedig olyan árakon, amelyek messze meghaladják a ter­melési költségeket. Ez a társaság óriási profité líra tesz szert, az erre vonatkozó adatokat azonban nem hozzák nyilvánosságra. Jelenleg három vezetéken szállítják ■az olajat, ezek közül az egyik Ban- jaez szíriai kikötőig, a másik kettő Tripolisz libanoni kikötőig visz. Ezenkívül még két vezeték létezik, ezek Haifa izraeli kikötőig visznek, de ezeket az izraeli—arab konfliktu­sok miatt nem használják jelenleg. Az IPC azáltal, hogy az olajat cső veken át juttatja el a Földközi-ten­gerig, ahelyett, hogy a Perzsa-öböl- bői kiindulva az arab félszigetet megkerülve hajón szállítaná, ton- nénkint közel 1,1 font sterlinget ta­karít. meg. Méltányos tehát, hogy Li­banon és Szíria szintén részesüljön az olajtársaságok profitjából, ame­lyet a területükön keresztül vezető ■olajvezetékek révén érnek el. Az IPC a közelmúltig egy 1931. évi megállapodás értelmében fizette a bérleti díjat. 1931-ben még mindkét ország mandátumterület volt, kény telenek voltak elfogadni a rájuk kényszerített rendkívül hátrányos feltételeket. Az IPC 1954-ben Szíriá nak például 8 millió szíriai fontot, Libanonnak pedig 4 millió libanoni fontot fizetett bérlet címén. Ugyan­akkor az IPC profitja az arab sajtó közlése szerint 1955-ben például 646 millió libanoni font volt. Az immár független Szíriai és Li­banoni Köztársaság nem hajlandó többé beérni ezekkel a «-morzsákkal« •— ahogy a Le Jour című beiruti lap a bérleti díjat nevezi. A két ország a nem egyenjogú felek közt létrejött megállapodás revízióját és a bérleti ■díjak felemelését követelte. Az első ország, amely síkraszállt jogai mellett. Szíria volt. Az IPC ma már 65 millió szíriai fontót fizet évente bérleti díj címén. Az összeg a vezetékeken átszivattyúzott olaj mennyiségével párhuzamosan növek­szik. Ezenkívül Szíria még 85 millió szíriai font térítést is kapott az. el­múlt évekref visszamenőleg. A Libanon és az IPC közt folyó tárgyalások viszont másként alakul­tak. Libanon azt követelte, hogy a társaság adja át Libanonnak annak a profitnak a felét, amelyet azzal szerez, hogy az olajat a hosszú hajó­út helyett Kirkuktól Tripoliszig olaj­vezetéken át szállítja. A jelenlegi olajszállítmányok mellett ez évi 27 millió libanoni fontot jelentene. Az IPC kereken visszautasította ezt a követelést és mindössze pár százezer fonttal akarta a bérleti díjat fel­emelni. Az úgynevezett «tonna-kilo­méter« elvhez ragaszkodik, ami azt jelenti, hogy a vezetéken átszivaty- tyúzott olaj mennyiségét és az olaj­vezeték hosszát veszik figyelembe. Ez az elv Szíriában elfogadható, mert területén 480 kilométer hosszú vezeték visz át. Libanon számára azonban hátrányos lenne, mert itt a vezeték mindössze 32 kilométer hosz- szú. Az IPC tehát nem abból indul ki. mennyi profitot szerez a vezeték révén és hogy mennyire fontos ez a 32 kilométeres vezeték számára — egyszerűen megmakacsolta magát, ragaszkodik a »tonna-kilométer« elv­hez., amelyet Libanon visszautasít, így a tárgyalások megszakadtak. Miért makacsolta meg magát az TPC9 — Ha elfogadná a libanoni fel­tételeket — írja a Tribune des Na­tions című francia lap —, akkor »ki kellene tárnia főkönyveit«, számot kellene adnia profitjáról. De van en­nél fontosabb ok is. Az arab sajtó hangsúlyozza, hoey az IPC mögött olyan csoportok állnak, amelyek nyo­mást gyakorolnak Libanonra és arr3 akarják kényszeríteni, hogy csatla­kozzék a bagdadi paktumhoz. Nem véletlen, hogy az iraki kormánv, amely tagja a bagdadi paktumnak, rendkívül nagy figyelemmel követte a tárgyalásokat és még gazdasági »segítséget« is ajánlott Libanonnak, amennyiben az IPC javaslatát elfo­gadja. Az IPC és a bagdadi paktum szer­vezői nem érték el céljukat. A liba­noni közvélemény teljes mértékben témogatjá a kormány álláspontját. A Telegraph a többi között ezt írja: »A társaság azt képzeli, hogy Libanon még ma is a nyugati hatalmak man­dátumterülete... A libanoniak nem hajlandók semmilyen társaság vagy ♦ állam rabszolgái lenni. Szuverenitá-1 suk fenntartását minden más meg-í fúr,tolás fölébe helyezik«. ■ Megindult a harc az US Tapline ♦ Company ellen is, amely a szaud- arábiai olajtelepekről a Szaida liba­noni kikötőig vivő olajvezetékeket tartja kezében. Ennek a vezetéknek egy 95 kilométer hosszú szakasza ve­zet át Szírián. Egy 1949. évi megál­lapodás értelmében Szíria valamivel több mint egy millió dollár bérleti díjat kapott évente. Szíria követelé­sére azonban a társaság kénytelen volt a bérleti díjat háromszorosára emelni. Mint hírlik, Libanon is kö­vetelni fogja a Taplineval érvény­ben lévő megállapodás felülvizsgála­tát. Mindez azt mutatja, hogy ezek az országok, amelyek nemrégiben még a kapitalisták gyarmati vadász- területét képezték, nem hajlandók tovább alávetni magukat olyan meg­állapodásoknak, amelyek nem alapul­nak az egyenjogúságon. A londoni konferencia előtt Szovjetunió és Egyiptom levele a Biztonsági Tanácshoz A londoni rádió jelentése szerint a Szovjetunió és Egyiptom levelet in­tézett a Biztonsági Tanácshoz, amely­ben közlik észrevételeiket a csator­nát használók szövetségének felállí­tására vonatkozó nyugati javaslat­ról. Egyiptom felkéri a Biztonsági Tanácsot, hogy figyelje gondosan a szuezi helyzet alakulását. A levél szerint a csatornát használók szövet­ségének tervezett megalakulása az ENSZ alapokmányának megsértését jelentené és összeegyeztethetetlen lenné Egyiptom szuverén jogaival. Egyiptom tőle telhetőén mindent megtesz, hogy békés megoldást ta­láljon a probléma megoldására. A levél hangsúlyozza azt is, hogy a forgalom a Szuezi-csatornán ez idő szerint teljes rendben és biztonság­ban folyik. Az egyiptomi révkalauzok péntek óta gyakorlatilag alvás nélkül dol­goznak. Annak ellenére, hogy több mint száz európai révkalauz szombatra virradó éjjel abbahagyta a munkát, hétfőn estig a csatornán zavartala­nul bonyolódott le a forgalom. A néhány tapasztalt egyiptomi révka­lauz péntek este óta úgyszólván nem aludt, majdnem szünet nélkül hajón volt. Európai hajózási ügynökök Port Szaidban ezzel kapcsolatban kijelen­tették: »Az egyiptomiak eddig meg­tartották azt az ígéretüket, hogy a csatorna fennakadás-mentesen dol­gozni fog«. Az iráni külügyminiszter szerint meg lehet találni a szuezi kérdés bér kés megoldását. A Reuter jelentése szerint Ali Goli Ardalan iráni külügyminiszter mi­után megérkezett Londonba, hogy részt vegyen a második szuezi érte­kezleten — kijelentette: meg tudjuk találni a szuezi kérdés békés megol­dását. Ez az én küldetésem és ez mindannyiunk reménye. Jugoszláv—indonéz közös nyilatkozat Belgrad (TANJUG). Joszip Broz- Titónak, a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság elnökének meghívására Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke 1956. szeptember 12—13-ic állami látogatást tett a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban. A látogatás ideje alatt a szívélyes­ség. megértés és. a kölcsönös megbe­csülés légkörében tárgyalások foly­tak, amelyek nemzetközi problé­mákra, valamint a jugoszláv—indo­néz együttműködés kérdéseire vonat­koztak. HOLD - RÉSZLETRE Ha hinni lehet a United Press hírügynökségnek, Washington­ban a napokban a következő eset történt: F. A. Seaton belügyminiszter titkárságán kigyulladt az egyik telefon színes lámpácskája. In- termbán a Florida állambeli La­ke landból. Egy bizonyos gentle­man a miniszterrel szeretne be­szélni. Milyen ügyben tulajdon­képpen? Egy kis üzleti ügyről van szó. Az állhatatos üzletembert összekapcsolták Elmer Bennett- tel, a miniszter külön referen­sével. — Miben állhatunk az igen tisztelt gentleman szolgálatára? — Semmiség az egész. Egy kis üzletet szeretnék kötni... — Üzletet? Kérem. Éspedig? — Óh, csekélység. Szeretném megvenni a Holdat. — A Holdat? — Igen, igen. Mihelyt meg- egyeztünk, azonnal küldöm a csekket. — Hh ... Igen ... Kapcsolom Mr. Woosleyt, az állami földek osztályának igazgatóját. Woosley nem volt a szobájá­ban és a spekuláció lázától meg­szállott lakclandi (»Mondja csak. mennyibe is kerül a Hold?«) a titkárára támadt, kért, követelt, rábeszélt. — Igazán csekélységről van szó — bizonygatta — és a mi- , nisztériumnak egyáltalán nem kell fáradoznia holmi okmá­nyokkal. Haladéktalanul küldöm a kívánt összegű csekket. A United Press hírügynökség — mellesleg megjegyezve —nem említette meg a vásárló nevét ttudnak. Amerikában üzleti tit­kot tartani). A hírügynökség azt állítja, hogy a minisztérium­ban, miután sokáig kutattak a törvénykönyvben, megkönnyeb­bülten sóhajtottak fel: az állami földek _ vásárlásának rendjéről szóló törvény megköveteli, hogy a vásárló személyesen tekintse meg a szóbanforgó parcellákat és területeket. A nyereséghaj- hászástól megdühödöit lakelan- dinak aligha lesz módjában, hogy a törvénynek ezt az elő­írását a közeljövőben teljesítse. Rossz nyelvek azt állítják, hogy a nagy kapkodásban sen­kinek sem jutott eszébe, hogy a Hold tulajdonképpen nem tar­tozik az Egyesült Államok bir­tokai közé... Téli menetrend lép életbe A Magyar Államvasutak Vezér- igazgatósága közli, hogy szeptember 30-án nulla órakor életbelép az új téli menetrend. Ugyanakkor éjjel 3 órakor történik az órák visszaigazí- tósa. Érdekességek in ne n-o nnan Vadászat a megvadult robotrepülőgépre Néhány nappal ez­előtt Dél-Kalifomiá- iban két órára leállí­tották a repülőforgal- imat. Ugyanis az egyik távirányítású, pilóta- nélküli vadászrepülő­gép »önállósította« magát, nem »hallga­tott« az irányító be­rendezésre és félő. volt, hogy egy városra zuhan. Le akarták lő­ni. Két vadászgép vet­te üldözőbe rakétalö­vedékekkel. Ügylét- szik, nem a legjobban céloztak, mert a raké­talövedékek a gép mellett süvítették el. Az egyik rakéta egy olaj gyárira zuhant, és nagy tüzet okozott. Le ikelett zárni az ország­utakat. mert ezekre is ■estek rakéta’övedékek A 200 haszontalanul kilőtt rakéta sok he­lyen okozott tüzet és több házat megron­gált. A robotrepülő­gép közben vidáman repült tovább. Csak két órával később zu­hant le a dél-kalifor­niai sivatagban: elfo­gyott a hajtóanyaga. Még ekkor is kárt okozott: szétszakítot­ta a sivatagon átme­nő villanyvezetéket. Biztosítás — ikrek ellen Angliában biztosí­tás köthető ikerszüle­tések esetére. Az egyik íbiztosító társaság a napokban fizetett ki 300 fontot az ikerszü­letések ellen biztosí­tott Mrs. Williamsnak, akinek kettős ikrei ■születtek. Vízalatti porszívó Az Innsbruck mel­letti Wattens alpesi fürdőhely medencéjét porszívókkal tisztít­ják. A medence fene­kén elhelyezett por­szívók zsákokba szív­ják a vízben lévő port, homokot és egyéb szennyet. Újabb 15 000 hold földet vesznek el kisbérlőktől gyakorlótérnek Nammen nyugatné­met község határában Hitler idején hatalmas ■gyakorlóteret létesí­tettek a Wehrmacht számára. 1945 után a volt gyakorlótéren k:s- bérlők telepedtek meg, akik ismét termékeny szántófölddé változ­tatták ezt a területet. Blank bonni hadügy­miniszter most Nairn- ímemnél 15 000 holdat követel gyakorlótér számára. A telepesek­nek már fel is mond­ták a haszonbérleti szerződést október 31-i hatállyal. Új számoló automata A drezdai Funkwerk együttműködve a drez­dai Műszaki Főiskola gyakorlati matemati­kai intézetével olyan elektromos számológé­pet szerkesztett, amely­nek másodpercenkénti teljesítménye 100 szá­molási folyamat. Az új számológép a jénai »Qprema« típusú szá­mológéppel ellentét­ben a nagyobb teljesí­tőképességű elektro­mos csövekkel műkö­dő automaták típusá­hoz tartozik. Az új dezdai gép segíti az. INDK tudósait abban, hogy a második ötéves terv ker&tében, köny- nyebben oldják meg azokat a problémákat, amelyek eddig nagy­arányú számolást igé­nyeltek. Anglia adóssága az Európai Fizetési Unióban 113 107 143 fontsterling Az angol kincstár közlése szerint Nagy- Britanmia hiánya az Európai Fizetési Unió­iban júliusban 24 475 millió fontsterling volt. Ezzel Anglia adóssága az Euró­pai Fizetési Unióban 113 107 143 fontsterling­re növekedett. 12 szélerősségben is használható gyufa Az NDK legnagyobb gyufagyára, a riosaá gyufagyár állította elő az ú. n. »Vihargyufát«. Ez az. újfajta gyufa még erős orkánban sem alszik ki. Éppen ezért ennek az előállí­tásánál elsősorban az északi halászokra és vasutasokra gondoltak. Az új gyufát mintegy 20 milliméter hosszú gyújtható anyaggal látták el. Ekzéma gyógyítása hipnózissal A moszkvai területi ibőrgy ógy ászát i klini­kán eredményesen al­kalmazzák ekzéma és más bőrbetegségek gyógyítására a hipnó­zist. Néhány hosszabb altatás után (az egész gyógyítás 25—30 na­pig tart) megszűnik a fájdalmas viiszketeg- ség, elmúlik a számos bőrbetegségre jellem­ző álmatlanság,' vala­mint az idegesség, fej­fájás és a közérzet egyéb rendellenessé­ge. Fokozatosan el­tűnnek a bőrkiütések is. Nehezebben gyó­gyíthatók hipnotikus álommal az elhanya­golt bőrbetegségek. A gyógyeljárást most el­terjesztik a. moszkvai terület más kórházai­ban is. Kötelező középiskolai oktatás a Szovjetunióban A szeptember l én kezdődött új iskolaév a Szovjetunió oktatás­ügyében határkövet jelent. Az idén első­oszt ál ycs gyermekek túLnycmó többsége már tíz éven keresztül jár iskolába, tehát kö­zépiskolai oktatásban részesül. A XX. komg- ' resszus útmutatásai szerint minden gyer­mek számára beveze­tik a kötelező közép­iskolai, illetve tízéves oktatást. lll!lllllllllllllllll!lll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!IOIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHHHIII41llllt(lllltllllltlllllltllU)lll)!llllllllllllllllllllllllllllllllllll!lll!lltllUllllllUltllll||||||llllllll|||||||||||||j|||)||tj|i|||||||||||||i|||||i|ji Orosz emberek — az egyiptomiak munkahőstetteinek tanúi 1862 NYARÁN a »Tengerészeti almanach« szerkesztőségébe csr^nag érkezett. Egy ismeretlen tengerész­tiszt, A. Kovalevszkij cikkének kéz­iratait tartalmazta. »A szerkesztőség — közölte a fo­lyóirat — ezeket a feljegyzéseket attól a személytől kapta, aki lehe­tővé tette Kovalevszkij számára, hogy megtekinthesse a Szuezi-föld- szoroson folyó munkákat, azzal a céllal: közölje benyomásait a »Ten­gerészeti almanach« olvasóival, aki­ket bizonyára érdekel, hogyan is ál valóiéban ez az egész világot érdeklő kérdés....« »Felhasználva a kedvező időjárási — írja Kovalevszkij — megnéztem a M-akíar és Szababiar között folyó munkát. Csak sajnálni lehet a tehet­séges arabokat, ha. látjuk, amint a «civilizálok« nádpálcával verik a több tízezer főnyi munkástömeget... amely semmiféle munkabért nem kap...« Az orosz tengerésztiszt, megbélye­gezve az európai gyarmatosítókat, részvéttel beszél a kiéhezett parasz­tokról, akiket Egyiptom minden ré­széből hajszoltak a gigászi építkezés­re. Felháborodva ír a korbácsé« francia felügyelőkről, akik ezt a szégyenletes fegyvert alkalmazzák a szabadságszerető egyiptomiakká! szemben. Lelkesedéssel számol te tehetséges arabokkal való találkozá­saitól, akik »azonnal elsajátították az új munkamódszereket és alapos munkát végeznek.« A nemzetközi részvénytársaság, amely vesztegetésekkel és csalás r '' egyiptomi parasztok tízezreit rendel­te alá magának, az arabokat a leg­nehezebb munkák elvégzésére hasz­nálta fel. Munkájuk, mint Kova­levszkij közölte, hihetetlenül olcsó volt. Éppen ezért, amikor a Timszah- tótóű El-Fedonig húzódó magaslatot le kellett bontani, a csatamaépítke- zést vezető Lesseps nem is gondolt arra, hogy beszerezze a szükséges gépeket. Csupán még 40 ezer fella- hot követelt Egyiptom kormányzójá­tól, Szaid pasától. »A társaság vezetősége ... amely nádipálcához folyamodik — jegyezte meg Kovalevszkij — kihasználja az ország szörnyű elmaradottságát, bár meglehet, azt is látja, hogy intézke­dései az arabok pusztulását ered­ményezik.« Az orosz tengerésztiszt járt a leendő csatorna valamennyi részle­gen. És mindenütt meggyőződött ar­ról, hogy az épitőmunkások tízezreit — az egyiptomi parasztokat — az európai tőkések éhezésre, megbete­gedésre, fiaiéira kárhoztatták. És mit nyújt a társaság azoknak, akik a saját kezükkel, a saját föld­jükön építik ezt a csatornát? »Az embertelen munkát végző arabokat — írja méltatlankodva Ko­valevszkij — kezdetleges sátrakban helyezték el. Ez a Ballah és a Men­zale tavak közt elterülő nedves te­rületen halálos betegségeket okoz­hat.« Kovalevszkij tengerésztiszt tanú­bizonyságát arról, hogyan építették a Szuezi-csatornát, a 60—70-es évek­ben egymás után több szemtanú örökítette meg: orosz írók, tudósok, mérnökök. »Az arab munkások — közölte ■1862-ben a pétervári »Mérnöki fo­lyóirat« — a csatomaépítkezésen az iszapot nem lapátokkal, hanem a puszta kezükkel emelik ki és kosa­rakban cipelik a földet.« A NEMZETKÖZI RÉSZVÉNY­TÁRSASÁG igájában nyögő egyip­tomiak kényszermunkájáról beszélt a Szuezi-földszoroson tett látogatá­sa után I. Glusinszkij, az UtmémökL Intézet professzora. F. Tyerner az Orosz Földrajzi Társaság tagja 1870 elején beszámolt a mocsaras vidéken épülő csatorna munkálatainak ne­hézségeiről. »A nehézségek leküzdé­se kizárólag a helyi lakosság erőfe­szítéseinek köszönhető... Az arabok puszta kezükkel végezték a csatorna elsődleges mélyítését.« A munka fo­lyamán sok ezer egyiptomi vált tel­jesen munkaképtelen nyomorékká. »Lehet-e csodálkozni azon — írta 1869-ben egy bizonyos L. A-v az Európai Hírnök című folyóiratban —, hogy amikor a • földszorcson ki­tört a kolera, úgy hullottak a mun­kások, mint a legyek ? ...« Az »Utazás a Szuezi-csatornához« című névtelen feljegyzések (megje­lent 1868-ban a »Világkörüli utazó« című pétervári folyóiratban) szerző­je beszámolt az orosz olvasóközön­ségnek, hogyan dolgozott az építke­zés egyik részlegén 12 ezer egyipto­mi paraszt. »Egyesek — írta — a töltés alján csákányozzák a földet, a leendc) csa­torna medrében és a kivájt földet kézről-kézre, kosarakban adogatják fel a töltésre. Ez az ókori módszer csodálatos eredményekkel jár, ame­lyek még jobban megdöbbentenének bennünket, ha nem jutna eszünkbe, hogy azon a klasszikus földön já­runk, ahol kolosszális munkákat vé­geztek puszta kézzel. V. Szollogub író, aki 1869-ben el­látogatott a Szuezi-csatornához, ha­tározottan kijelentette, hogy a »Szue­zi földszoros ... nem válhat semmi­féle európai hatalom tulajdonává«. »A Szuezi-csatornában — írta »Az új Egyiptom« című könyvében — Kelet ébredését üdvözöljük ... Eljön az idő — jósolta az író —, amikor a rabok százmilliói megismerik a sza­badságot; eljön az idő, amikor ide­gen érdekek sok százmillió áldozata elidegeníthetetlen jogokat szerez el­idegeníthetetlen tulajdonához ... « EZ AZ IDŐ jött el napjainkban, amikor Egyiptom kormánya törvé­nyes cselekedetet hajtva végre, álla­mosította a Szuezi-csatorna Társasá­got. A. Ljubarszkaja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom