Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

SOMOGYI IS ÉP LAP Vasárnap, 1956. szeptember 16. — HORVATH JÁNOS: ( ^eketetenqeri HAJÓÜT III. ISMERKEDÉS Hajónk a nyílt tengeren halad. Kabinunk kerek ablakából nézzük a szikrázó éjszakát. A motorok egyen­letes dübörgése lassan megszokottá válik. Nem jön álom a szemünkre. Ki-ki a maga gondolatával van el­foglalva. Először vagyunk a tengeren. Különös érzés... A TENGERREL ..P*'« < "VrZi's só Mit filmen láttunk, könyvekből elképzeltünk, most valóság. Nem tudunk a kabinban maradni, felmegyünk a fedélzetre. Mindenkit vonz a tündöklő tengeri éj, cso­dálattal tölt el a lágy hullámokon csillogó holdvilág. Első éjszakánk a tengeren. Gyönyörű az éj, a csillagos éggel ölelkező tenger. Nyugágyba telepszünk, s tovább gombolyítjuk gondolataink fonalát. Holdvilágos ój a tengeren. Jó itt a hajón, nagyon jó! Jó, hogy utazni lehet, hogy világot láthatunk! Jó, hogy béke van! Egy há­borús filmben hallottam: a boldogság a béke. Itt most boldog emberek vannak, akik a 'békének köszönhetik ittlétüket. Legyen sokáig béke!... S elűzzük az árnya­kat, mélyek besettenkednek békés hangulatunkba ... — Ne aludjanak! Mindjárt felkel a nap — rebbent fel egy hang kit merengéséből, kit szendergéséből. Hi­szen már süt a nap! De hol van? Hova bújt, hogy csak sugara látszik? Ragyog az ég, csillámlik a víztükör, de a nap még a,tengerben van. Nehéz leírni a csodála­tos pillanatokat. Mint távoli hajó füstje a láthatáron, akként tűnik fél a nap első sugara. Ragyogása betölti az eget, a ten­gert, de magát rejti még. Aztán mint valami vízi isten, ki felemeli glóriás fejét, felbukkan, vörös sugarakat szór, szikrákat hányva mosdik a tengeriben. Egész ke­rekségében? Nem! A tenger játszik velünk. Tükröt tart a fenség elé, s fél arcát másik féllel toldja meg. De nem hagyja nézni magát. Kíváncsiságunkért megbün­tet. bennünket. Elhomályosítja szemünk, hogy. e sze- mérmetes pillanatban meglessük, s felbukva teljes képpel, vakító fénnyel, ontja ránk aranysugarait... Gyönyörű, felejthetetlen élmény volt, s ha csak tehettük, később is meglestük a napfelkeltét. Hajóval találkoztunk. Az első napon minden új volt számunkra a tenge­ren. Figyeltük a fürge delfineket, a látóhatáron feltűnő hajókat, s ha part közelében haladtunk, gyönyörköd­tünk a romantikus tájiban, a sziklákról meredő várak­ban, romokban, egész ütünk alatt nem tudtunk betelni a tengerrel: csodáltuk, féltük, tiszteltük. * * * A tenger vize sós, erről hamarosan meggyőződ­tünk. Hajónk úszómedencéjében már az első napon tengervízben lubickoltunk. S ki nem volt kíváncsi a tengervíz ízére? Az egyik csehszlovák utas ■— mikor a kostoláson rajtacsípték — nagy derültség közt ibi­A sziklákat ostromló tenger. ger, életveszélyes volt a fürdés. De mit nekünk az élet­veszély! Nem vagyunk mi ijedősek. A hely, ahol fü­rödtünk, gyönyörű tájon van, közel ahhoz, ahol az Othello című szovjet fűm tengeri jeleneteit forgatták. Mi a valóságban gyönyörködtünk a parti sziklákon megtörő hullámokban, a partot mosó habokban. Ám mégis rossz helyet választottunk fürdésre. Egy vas- és facölöpökre épült móló közelébe teleped­tünk le, nem mentünk be a strandra. így érdekesebb, gondoltuk. A tengerpart emberfej és golyó nagyságú, a nap hevétől forró kaviccsal van lerítve, nehéz rajta a já­rás. Két-hárcm lépés a tengeribe, s elnyel a víz. Ha egyik pillanatban térdig állunk, másikban már tonná­nyi súllyal csap át a hullám fejünk felett. Ha a part­ról sikerül átvergődni a hullámhegyen, akkor pompás a hullámháton, völgyben úszkálni, de ... Ha a szovjet halászok kifognak egy delfint és szemüveget, sárga Papucsot visel, az Petro doktor emlékeit őrzi. Ö ugyan óvatos duhaj volt, s a parton a habokkal mosatta magát. Ám nagyon megtetszhetett a hableányoknak, mert egy hullám magához ölelte, s eltüntette habkarjai között. Hogy csak szemüvegét, s papucsát hagyta emlékül a tengerben, útitársainak kö­szönheti, akik a sós vízből nagyot kortyoló doktort partra húzták. Ha a hálóba akadnak fürdőruhás, für­dősapkás halak, azokat is a magyar turisták ruház­ták fél. A partot mosó hullám. De milyen emléket adott a tenger? Ez már koránt­sem vidám történet, inkább figyelmeztetés azok szá­mára, akik tengerre mennék. Harmat Lívia, debreceni útitársunk elfáradt az úszkálásban, s megpihenni a mólóhoz úszott. Igen ám, de elfeledkezett, hogy nem a debreceni strandon van és a tonnányi súlyú hullám nekicsapkodta testét az oszlopoknak. Kétségbeesésében nem tudott elúszni, segítségre szorult. Hárman is in­dultunk menteni, de szégyen ide, szégyen oda, meg­értünk kikecmeregni az oszlopok közül. Ketten lábun­kon sérültünk meg, egy férfinek pedig felhasította az oldalát a vasoszlop. Már-már tragédiába fűlt Lívia fürdése, mikor egy fej jelent meg mellette. Erős kar fogta meg vállát, egy hullám tetejére fekve elragadta az oszloptól és partra úszott vele. Amikor melegen szorongattuk kezét, érdeklődtünk kilétéről, szerényen csak azt mondta: szovjet ember. Utunk során még sok ilyen szovjet emberrel találkoztunk. Őszinte szeretetet, melegséget kaptunk tőlük. Fecskefészek: várrom Jalta közeiében. zonygatta, hogy a tengervíz oldja a fogkövet. Volt aki üveget töltött meg tengervízzel, hogy otthon megkós­toltassa. * * * Közelebbi ismeretségbe a jaltai »Aranystrandon-* kerültünk a tengerrel. Itt örök emléket cseréltünk egymással. {Már elnézést kérek, hogy a programszerű utat itt átugrom, de a tenger kedvéért teszem, s a vá­rosokról, a sorrendi eseményekről később számolok be.) A magyar virtus, a hetvenkedés kitört belőlünk. Odesszában nem tudtunk, most itt akartunk — min­den figyelmeztetés ellenére — fürödni a Ungerben. A képek bizonyítják, hogy nem volt jókedvében a ten­A vihar már nem fér bele e cikkbe, s az ütünk vé­gén lepett meg bennünket. így én is akkorra hagyom, búcsúzóul a tengertől. Még talán néhány érdekes ada­tot a Fekete-tengerről. 417 000 négyzetkilométer a te­rülete. Hossza 1200 km. Mi Konstancától Batumiig ezt a hosszúságot végigutaztuk, közel 3000 km-t tettünk meg oda-vissza. Szélessége 270—640 km. Mélysége 2244 méter, átlag 1197 méter. A vize 2 emeletes. A Boszporusz-szoroson egy nehéz víz jön be, s nem ke­veredik össze az alsó réteggel. Az alsó rétegben nincs élet, mert az oxigén nem hatol be. Ez a kénhidrogénes víz mindent megfeketít, s az iszap is fekete a fenéken. Vihar idején — mert erről híres a Fekete-tenger a tö­rök part mentén — ez az iszap feljön a víz színére, megfesti a tengert, ezért nevezték el a törökök Fekete- tengernek. (Folyt, következik.) JCL&fiaitálóknak, áiiövokmk Kirándulás a töröcskei erdőbe Meleg nyárvégi vasárnap volt. A nagy hőségtől még a fák koronái is bágyadtan hajladoztak. Egyébként is nagyon vágytunk a szabadba, de aznap különösen kel­lemetlen volt a kőfalaik közt a nagy meleg. Elterveztük, hogy délután kirándulni megyünk a töröcskei erdőbe, s talán mondanom sem kell, hogy egyaránt örömmel fogadtuk a kirándulás tervét. Ebéd után indultunk. Vidám v ótaszóval, tréfás beszélgetés közben érkeztünk egy nagy, füves rétre. Elmerengve nézegettük az elénk táruló vidék szépségét. De nem sokáig gyönyörködtünk, mert közvet­len előttünk a szederbokrok seregét pillantottuk meg. Ez kell neikv/nkí — kiáltottuk s pillanatok alatt min den szeder-bokornak akadt gazdája. A völgy csendjét felverte hangos kiabálásunk, nevetgélésünk. A szeder­szemek csalogattak egyre távolabb. Mikorra visszamentünk a találkozó- helyre, mindannyian össze-vissza karcoltuk kezünket, lábunkat. Se­beinkre azonban nem sok ügyet vetettünk, bekalandoztuk közel s távol a vidéket, átkutattunk minden bokrot, majd fáradtan, de valamennyien tele kosár szederrel tértünk haza. Az ilyen kirándulásokat már csak a tavasszal ismételhetjük meg, mert beköszöntött az ősz, a »gondatlan, rossz gazda«, mely lassan min­dent letarol, bennünket pedig a szobába kényszerít. Ezért is sajnálom, hogy vége a szép nyári időnek. Egy-egy ilyen ki­rándulás alkalmával igen sokat tanulhatunk, megismerkedünk a váro­sunkat környező tájjal, megismerkedünk az erdők, mezők virágaival, növényeivel. Az ilyen kirándulásokon csakugyan játszva tanulunk még­hozzá nem is keveset. BERECZKY ERZSÉBET, VI. oszt. Érzékeny növények A növényvilág egyik érdekes je­lensége a sok növénynél észlelhető rendkívüli érzékenység. így pl. érzé­kenységéről közismert a növényi kacs. Ha a Csendes-óceán szigetein élő Sycos nevű növény kacsára csak egy negyedmilliomod gramm súlyú vattaszál hullik, azonnal összekunko- rodik, mint a kígyó. A földi tök is nagyon érzékeny. Ha kacsán végig­húzzuk szép időben ujjúnkat, egy perc alatt összegörbül. Érzékenységéről híres a mimóza is. Ha megérintjük levelét, az érintés helyétől kiindulva sorban összecsa­pódnak többi levelei. Amikor az utolsó pár is összecsapódott, az ösz- szetett levél gerince lehajlik. Ha szép napos és párás az idő, az inger tovább terjed a szomszédos ágak le­veleire is. , Lehet-e papírdobozban főzni ? Lehet bizony, mégpedig nyitott tűzhelyen úgy, hogy a láng körül­nyaldossa a dobozt. Szó sincs boszor­kányságról. Legjobb e célra a vízhatlan per- gamentpapír-doboz. Legyen csak ak­kora, hogy beleférjen a főzésre szánt tojás. Helyezzük gázlángra vagy gyorsforralóra úgy, hogy a láng sza­badon érje külsejét. A víz hamar felforr, anélkül, hogy a papiros meg­gyulladna. Miért nem ég el a papiros? Ennek egyszerű a magyarázata. A víz nyi­tott edényben csak forrpontig mele­gedhet fel, ami 100 Celsius fok. Mi­vel a víz kitűnő hővezető, elvezeti a meleget a papirostól, s ezáltal nem melegszik fel annyira, hogy meg­gyulladhasson. Ugyanez oknál fogva kartondobozban még ólmot is ol­vaszthatunk anélkül, hogy elégne. Ebben az esetben az ólomnak, mely szintén jó hővezető, a dobozban pon­tosan azon a helyen kell lenni, ahol kívülről a láng éri. Az ólom is el­vezeti a papírtól a hőt, forrpontje 345 Celsius fok, vagyis alacsonyabb, mint az a hőfok, amelynél a papír meggyullad. EGY CERUZÁCSKA KESERVEI Ceruza csonkja sir dogál: — Kisgazdám leckét irdogál, ujja szorítja torkomat, s nem nő agyában gondolat. Higgyék el erről ő tenet. s ki mást okol, mint engemet. Kínoz és büntet, borzalom, csíkot hasít a hátamon. Aztán a fámat r ágja meg, sárga kabátom tönkremegy. Testem rrár csúf és foltozott, rücskös, sebektől mardcsott. Nyögök hiába, szüntelen, tovább gyötör a szemtelen. Bumm! — most hegyecském törte ki, arca haraggal van teli. Bicskát szorongat, éleset, s vágja, faragja testemet, fogyok, akár a hócsomó tavaszi naptól olvadó Pici, torz törpe, az vagyok, lassan a sírba bágyadok. Végső szavam halld, kisgyerek: Nekem már mindegy — elmegyekl Sok kicsi társam ittmarad, kínozni őket nem szabad! Ne ronts haraggal ellenünk, s hálás segítőt nyersz velünk! ZSÓFI NÉNI Pályázati A Szabad Művészet pályázatot hir­det az általános iskolák VII—VIII. osztályos és a középfokú iskolák ta­nulói számára »Miért tartom remek­műnek?« címmel. A feladat két kép­zőművészeti alkotás leírása, elemzé­se és értékelése 3—6 gépelt, vagy 5— 8 kézírásos oldal terjedelemben. A két képzőművészeti alkotás közül az egyik szabadon választható, a régi vagy modern festészet, grafika vagy szobrászat köréből, a másik az alább megadott művek egyike legyen: 1. Stróbl Alajos: Arany János em­lékműve (Budapest, Múzeum-kert). 2. Szinyei Merse Pál: Majális (Szépművészeti Múzeum, Budapest). 3. Munkácsy Mihály: Rőzseszedő (Szépművészeti Múzeum, Budapest). 4. Goya: Korsós lány (Szépművé­szeti Múzeum, Budapest). 5. Meunier: Zsákhordó (Szépművé­szeti Múzeum, Budapest). FEJTS1 felhívás ! 6. Derkovits Gyula: Három nemze­dék (Uj Magyar Képtár, Budapest). Pályázni lehet az iskolákon vagy a DISZ-szervezeteken keresztül. Be­küldési határidő 1956. október 31. Cím:' Szabad Művészet szerkesztősé­ge, Budapest, VII., Lenin körút 9—11. A pályaműveket a Magyar Kép­zőművészek és Iparművészek Szövet­sége által kijelölt bizottság bírálja el. A legjobb dolgozatokat a követke­ző díjakkal jutalmazzuk: 2 db 400 fo­rintos, 2 db 300 forintos, 3 db 200 fo­rintos, 10 db 100 forintos díjjal, ezenkívül még 20 dolgozatot része­sítünk könyvjutalomban. Azt a három iskolát, vagy úttörő szakkört, ahonnan a legtöbb pálya­mű érkezik be, kisebb művészeti könyvtárral ajándékozzuk meg. A legjobb pályamunkákat a Szabad Művészet leközli. ) MEG! Vízszintes: 1. Színházunk műsorán sze­repel. 8. Tagadószó. 9. Égtáj. 10. Hónap­rövidítés. 11. Azonos mássalhangzók 12. Mutatószó. 14. Személyes névmás. 15. Napszakot. 16. Őrizd! 17. Kerti mun­kát végez. 18. A leány férje. 20. Azonos magánhangzó. 22. Vissza: jelez. 24. Ma­dárhangot adó. 28. Betűt vet. 29. Iga­vonó. Függőleges. 1. Színházunk műsorter­vében szerepel. 2. Tisztogatás. 3. Azo­nos mássalhangzók. 4. Gaz. 5. OU. 6. Rág betűi keverve. 7j Séta magánhang. zói. 12. Női név. 13. Falatozó. 14. Pa­radicsomi. 19. Óhaj. 21. Ékezetfelesleg­gel időmérő. 23. »Lélek mérnöke«.. 25- Érték. 26. Állati lakhely. 27. Fém. Beküldendők: vízszintes 1., függőle­ges 1. Beküldés határideje: szeptember 20-ig,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom