Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

* P á r í P ári P 11 pár! útmutatása a falu dolgos népe számára A tss mozgalom tapasztalatai a j’ouyódi járásban Merre tovább? Hova visz a falu ,'itja? A kommunistákat és párton- kívülieket, szövetkezetben vagy ;gyéni parcellán dolgozó parasztem- oereket egyaránt élénken foglalkoz­tatják napjainkban is ezek a kérdé­sek. A válaszok sem váratnak ma­gukra. A júliusi KV-ülés, az augusz­tusi megyei kommunista nagyaktí­va, a megyei tsz-tanácskozás s a múlt vasárnapi népfront-nagygyűlés Kaposvárott, mind-mind egyértel­műen mutatta meg a mezőgazdaság jelenét és jövőjét. Nem mondunk le hazánk szocialista holnapjáról! To­vább dolgozunk a tsz-mozgalmunk megerősítéséért, fejlesztéséért — ez pártunk útmutatása a falu dolgos népe számára. Hogyan válnak való­ra e határozatok a fonyódi járás­ban? Megerősödött, megszilárdult a járás 21 szövetkezetének legtöbb­je. A somogyvári Szabadság, az öreglaki Ifjú Gárda, a lengyeltóti Táncsics és még számos más tsz messze túljutott már a közös út ele jén tornyosuló buktatókon. Az idei cséplési eredménylapok is hitelesen tar ásít jók: gazdagabb terméssel há lálja meg a munkát a nagytábla, mint a kisparcella. Soroljunk fel né­hány példát: a somogybabodi Kos­suth 10, a falu egyéni gazdái 8,5 má­zsa búzát takarítóiak be átlagosan holdanként. A látrányi Alkotmány 14,26, a gárdonypusztai Béke őre Tsz pedig 16,6 mázsa búzaterméssel büszkélkedhetik. Nincs ennek más magyarázata, mint az, hogy nagy­üzemben nagyüzemi módon, egyet­értésben, a tagok egyéni akaratát egyetlen közös — éppen ezért erős — akaratba forrasztva gazdálkodnak. Az egréras szöiretkefetek közül is több a régiek után iramodott. Megyeszere elismerést aratott már a somogytúri Üj Somogy, amelynek tagjai, Görög János agronómus — elnök — vezetésével sikeresen kiáll­ják a közös gazdálkodás első évé­nek próbáját. Csak a kertészetük eddig 300 ezer forinttal hálálta meg az ügyeskezű tsz-esek munkáját. Futotta tehát a 14 forintos előlegre munkaegységenként. Az Űj Somogy többi várható bevételéből biztosan meglesz az 50 forintos osztalék min­den munkaegységre. A béndekpusztai Petőfi tagjai is alaposan nekigyürkőztek az első év­nek. Siker koronázta erőfeszítésüket: burgonyájuk legszebb a járásban, s gabonájuk is másfél (mázsával megte­tőzte a járási átlagot. Két gyenge tsz van a járásban. Mindkettő, a bala- tonkeresztúri és a viszi, a múlt év­ben alakult. A keresztúriak már- már kezdenek úrrá lenni a bajokon. Viszen azonban sok tennivaló akad még, hogy a széthúzás helyébe az összefogás költözzék. Ma már látják a járási szervek — a pártbizottság és a tanács mezőgazdasági osztályának vezetői is —, mi a bajok eredője: magukra hagyták, elhanyagolták e két fiatal szövetkezetét. Pedig amelyik tsz maga mögött tudja a járás segítségét, az akár csak egy év alatt s nagyot léphet előre. A gár- donypusztaiak hosszú évekig egy­helyben topogtak, s nem sokra vit­ték. Ám ma tízzel több fejőstehenet tartanak, mint tavaly; épül a fiaz- tató sertések számára; 60—70-en szorgoskodnak a répaföldeken, míg az elmúlt években csak 10—15-en szoktak kapát fogni. Ebben benne van a megerősített vezetés fárado­zása is: Vörös István agronómust elnökké választották. Adnak a sza­vára, s hallgatnak jótanácsaira, me­lyek a nagyobb termésben, a kőzet­vagyon növelésében s a szaporodó osztalékban mutatkoznak meg. Hogyan vélekednek az egyéniek? Jól látják a járás vezetői: első fel­adat a meglévő szövetkezetek talpra- állítása. Most megkülönböztetett fi­gyelmet szentelnek minden szövetke­zetnek, főleg a két gyengének. Hadd lásson a járás minden egyéni gaz­dája — bármerre nézzen is — min­denütt tiszta, gondozott, az övénél gazdagabban termő szövetkezeti föl­deket! A szövetkezetiek jobbmódú, gondtalanabb élete — ez adja meg a belépési agitáció erejét. Ma azonban nincs belépés, pedig a járás legtöbb szövetkezete — is­mételjük — bátran kiállja a legké­nyesebb szemű parasztember bírál­va vizsgáló tekintetét is. Leginkább az önkéntességet teszik szóvá a kí­vülállók. Somogyváron, Somogyvá- moson és másutt is, úgy vélik, az önkéntesség elve egyértelmű az agi­táció mellőzésével. Egyes tsz-ekben, pártszervezetekben is tartja magát ez a tévhit. Lábrakapását, meghono- sc.dását segítette a néhány hónap előtti politikai bizonytalanság, ame­lyet azonban pártunk felső vezetésé­nek határozott politikai állásfoglalá­sa már tovaűzött. Nincs tehát ok a falun sem a kétkedésre: lépjünk előre a tsz-mo^galom fejlesztésében Termelőszövetkezeti, községi párt- és tanácsvezetők magabiztosan szervez­hetik a szövetkezeti agitációt. Ügyünk igazába vetett szilárd hittel bizton hívhatjuk a közös útra a ma egyéni gazdáit. Vessünk véget a pár­hónapos megtorpanásnak, hiszen a júliusi párthatározat nem a tsz-agi- tációt, hanem a szövetkezet szerve­zésében alkalmazott helytelen mód­szereket marasztalta el. A KV hatá­rozata arra kötelez bennünket, hogy népszerűsítsük a párt szövetkezeti politikáját, ismertessük a közös gaz­dálkodásban elért sikereket, min­denféle túlkapás nélkül toborozzunk újabb és újabb parasztcsaládokat a tsz-mozgalom zászlaja alá. Töreked­jünk arra, hogy a dolgozó parasztok a jó példák egész sorát látva, önként, saját elhatározásukból, a maguk és családjuk jobbléte megalapozása vé­gett lépjenek be a szövetkezetbe. Az önkéntesség lenini elve tehát nem zárja ki, hanem megköveteli az agitációt, a dolgozó parasztok felvi­lágosítását. A tsz-látogatások is jó szolgálatot tesznek az ügynek! Segí­tik megismerkedni az egyéni gazdá­kat a szövetkezeti élet rendjével. Mindez azonban nem elég: személyes érvelésre van szükség. Ki más szí­jából hangzanak leghitelesebben a szövetkezetbe hívó szavak, mint ép­pen a tsz-ek tagjaiéból? Azok tehát, akik évek óta szövetkezetben élnek, a legtöbbet tehetik a mozgalom ki- terebélyesedéséért nemcsak dolgos kezükkel, hanem szíves szavukkal is. Mi legyen a csoportokba! ? Hat első típusú termelőszövetke­zeti csoport van a járásban, s egyi­kük sem dolgozik, öreglakon pl. két tszcs is alakult, de tagjai egyénileg gazdálkodnak. A belépési nyilatko­zatot még a télen aláírták, a tavasz- szal mégis a régi módon fogtak mun­kához. Hegedűs Lajos, a II. Rákóczi Ferenc Tszcs elnöke így vélekedik erről: »A XX. kongresszus után meg­másítottuk elgondolásunkat«. Hely­telenül tették. Pártunk eddig is, most is azt javasolja a dolgozó pa­rasztoknak: fogjanak össze, mert közös erővel jobban megtalálják szá­mításukat a föld megművelésében. Az öreglaki — de a többi község pártszervezete is — akkor cselekszik helyesen, ha ezt a cáfolhatatlan igaz­ságot újra meg újra elmondja a dol­gozó parasztoknak. összefoglalva: Pártunk változatlanul vallja: a termelőszövetkezeteké a jövő, mert a szövetkezeti táblákon dúsabb ter­mést érlel a paraszti szorgalom, föld­szeretet és a gazdálkodáshoz való hozzáértés, mint a barázdákkal szét­választott kisparaszti földeken. Kommunisták és tsz-tagok válja­nak ismét szószólóivá ennek az esz­mének. Tegyék erőssé, virágoztassák fel szövetkezetüket, hogy a vonzó példa minél több követőre leljen fal- vainkban. Kutas József TISZTÁBB AZ ÜT A Megyei Tanács ötös pártalapszervezete legutóbbi taggyűlésén el- fogadta — egyhangúlag és nagy megelégedéssel — dr. Kerekes András megyei könyvtárvezető tag jelöltjeivé teli kérelmét. Azóta már a Városi Párt-végrehajtóbizottság is helyesnek ítélte a döntést. Balatonföldváron, a Megyei Tanács ódonhangulatú üdülőjében — ahol egyhetes szabadságának utolsó napját töltötte feleségével és legki­sebb fiával — kerestem fel dr. Kerekes Andrást. Mondja el, mit jelent számára hosszú évek után ismét a párt tagjának lenni. Formailag is együtt azokkal, akikkel lélekben, cse lekedetben mindig együtt volt. A legfájóbbnál kezdte: "1949 januárjában zártak ki a pártból. A különleges felülvizsgáló bizottság kizárási javaslatot terjesztett a donneri alapszervezethez. (Bár a központ 11.-höz tartoztam.) »Idegen« alapszervezet taggyűlése szavazta meg. Engem meg se hívtak. Miért zártak ki? Nem tudok bizonyosat...« A Városi Pártbizottság szerint a fő indok: a múltban a munkásem­ber fia nem tudott diplomát szerezni. Körülményeket figyelembe nem vevő, sablonmeghatározás! Akkori merev értelmiségi politikánkra jel­lemző ... Dr. Kerekes András édesapja kőműves volt, a MÉMOSZ alapító 'tagjainak egyike. Egész életében a m unkásosztály harcosa'. Bátyja vörös katona, később az MSZMP tagja, a Horthy-terror éveiben megbízhatat- lan, kommunista-gyanús... TI ogy Kerekes Andrásnak ma három diplomája van: nem kiváltság, protekció — küzdelmes élei eredménye. Magánúton szerezte a közgazdász oklevelet, munkája mel lett lett a közgazdaságtudomány dok­tora, érdemelte a pedagógiai főiskola könyvtárszakának piros diplomáját. Legálisan csak három évig tanult a műszaki egyetemen. Mérnöknek készült, de a harmincas évek nehéz gazdasági körülménye derékba törte mérnöki pályáját... »A kizárás után, ha nem is éreztették velem — bennem élt: megbé­lyegeztek. Formailag rosszabb helyzetbe kerültem, mint egy pártonkívüll Kizárt párttag voltam. Marcangolt a »miért«, furcsa kettősségben éltem. Egyszerre voltam megbélyegzett és megbecsült. Kizárt párttag — és ä Megyei Pártbizottság aktívája. Brosúrákat szerkesztettem, foglalkoztam a tsz-problémákkal, riportokat írtam a Somogyi Néplapnak. Kitüntettek. Elsőnek kaptam meg a könyvtárosok közül a »Szocialista kultúráért« ér­demérmet, és tavaly április 4-én a »Munka érdemérem^-mel tiszteltek meg. Hogy miért nem kértem előbb a felvételt? A tagrevízió után hosz- szú ideig tagfelvételi zárlat volt. Később határozat látott napvilágot: ki­zárt párttag nem kérheti felvételét. .. 1953. óta figyeltem, mi a sorsa a hasonló okok miatt formailag távol tartott értelmiségieknek. Megnyug­tató cselekedetek csak az utóbbi időben történtek...« Aztán fiatalos lelkesedéssel munkáját, terveit említette: »Az ősszel alkotó-szabadságra me gyek, ha lehet Tihanyba. Xántusz Jánosról, a Somogybái származó természettudós utazóról készítek, mo­nográfiát ... Szakírásokon is dolgozom...« Boldogan beszél nagy fiáról és nagylányáról: Pesten technikusok, és a legkisebbről, aki iskolába ké­szül ... T) T. Kerekes András ma is úgy mint 1945. óta bármikor, fáradságot nem ismerve dolgozik, tervez, lelkesedik. Mikor elbúcsúztam, mégis úgy é reztem: ma jobban ...A formai visz- szatérés — állomás, mely után tisztább az út... MOLNÁR JÓZSEF Elégtétel a — Ezt nem hagyjuk annyiban. Ez el­len szót emelünk — így tanakodtak a mikei vezetők, miután elolvasták a So­mogyi Néplap augusztus 26-i számában a »Több barátot érdemel« c. cikket. — IV!i hát a kifooásuk? — kérdezték tőlük a minap a Megyei Pártbizottság és a szerkesztőség képviselői. Erre az­tán megeredt a panaszos szó. — Nincs igaza a cikknek — mondja ki a kemény ítéletet Odor Károlyné ta­nácselnök. — Abban valóban hibáztam, hoay nem mentem el a DISZ-gyűlésre, amikor hívtak. (Hiszen éppen ezért bí­ráltuk!) Dániel Pál MDP-titkár: Neki ne len­ne kedve az »ifi-munkához«? Hiszen pár éve még a szereposztásnál is jelen volt a DlSZ-ben. Ma több segítségre telne erejéből. — Csak azt ne írták volna, hogy Werkmann Annusról vegyenek példát a fiatalok veti ellen Pitz Géza tsz-el- nök. — Én inkább azt mondom, hogy mikeieknek őt ne kövessék a mi diszistáink. El­küldtük szakiskolára . . . Utána megká­rosította a közöst. .. Több mint 300 baromfiról nem tudott számot adni... Amikor kérdőre vontuk, megsértődött. Azóta felénk sem néz . . . (Bezzeg, erről nem beszélt Werkmann Anna az újság­írónak! Munkatársunk pedig igaznak vélte Annus szavait, s elmulasztotta megkérdezni a tsz vezetőitől, hogy mi a teljes igazság.) — Az sem úgy van. hogy mi vesze­kedünk a szövetkezetben — folytatja Pitz elvtárs. — Tudják a kívülállók is, hoc.y mi jól megértjük egymást. Inkább azért érdemelnénk bíráló szót, hogy nem megyünk kilincselni a kívülállókhoz. Nekünk most már jól megy a sorunk, s nem hívjuk magunk közé az egyénie­ket De szövetkezetünk kapuját nyitva tartjuk előttük. (Csak éppen a hívó szót sajnál iák. Ezért nincs új belépőjük.) . .. Ennyit a mikei cikkünkről, elég­tételképpen. PÁRTUNK ÉRTELMISÉGI POLITIKÁJÁRÓL A KÖZPONTI VEZETŐSÉG HATÁROZATA ¥ apunk tegnapi számában is- mertettük a Központi Vezető­ség határozatát pártunk értelmiségi politikájáról. Mai cikkünkben a ha­tározat második részét, az értelmisé­giek közötti politikai munka főbb feladatait és teendőit közöljük. A párt- és állami szervek fontos feladata, hogy biztosítsák a régi és az új értelmiség összefogását, az egész értelmiség aktív részvételét a szocializmus építésében, és biztosít­sák az alkotó tevékenység feltéte­leit. A régi értelmiség; megnyerésére irányuló politikánk nem átmeneti jellegű: a szocializmus építésében, az ifjúság nevelésében nem nélkülözhe­tő az idősebb nemzedék gazdag tu­dása és tapasztalata. A párt- és ál­lami szerveknek az értelmiségiek el­bírálásánál nemcsak a származásból kell kiindulniok, hanem elsősorban 11 év óta végzett munkájukat, jelen­legi szakmai és politikai tevékenysé­güket kell figyelembe venniük. Ál­talában véget kell vetni annak a bi­zalmatlanságnak, amellyel egyes párt- és állami funkcionáriusok még mindig viseltetnek a becsületesen dolgozó régi értelmiségiekkel szem­ben. Ugyanakkor türelmes nevelő­munkával el kell érni, hogy meg­szűnjön az a bizalmatlanság és le­becsülés js, amely a régi értelmiség egy részében él a munkásosztály és a parasztság iránt. A régi értelmiség megnyerésére irányuló politika természetesen ko­rántsem jelent ideológiai fegyver- szünetet az értelmiség jelentékeny 'részének gondolkodásában még meg­lévő burzsoá nézetekkel szemben, el­lenkezőleg: jelenlegi viszonyaink, az osztályharc hazai körülményei köze­pette az ideológiai harc és politikai nevelőmunka erőteljes fokozása szükséges a múltban gyakran alkal­mazott adminisztratív módszerek he­lyett. Határozottan fel kell lépni minden ellenséges, burzsoá nézettel szemben, és türelmesen meg kell magyarázni tz ilyen nézetek terjedé­sének káros következményeit. A z új értelmiséggel kapcsolat- ban továbbra is legfontosabb feladat: gondos politikai és szakmai nevelése, számának növelése — szö­gezi le a határozat. Az egyetemeken és pályájuk kezdetén minden segít­séget meg kell adni ahhoz, hogy szakmai és általános műveltségük, elméleti képzettségük alapos, poli­tikai magatartásuk szilárd legyen. Az állami szervek az eddiginél haté­konyabb intézkedéseket tegyenek an­nak érdekében, hogy hazánkban és a Szovjetunióban végzett értelmisé­giek számára olyan munkafeltétele­ket teremtsenek, amelyek lehetővé teszik további fejlődésüket és szer­zett ismereteik leghasznosabb gyü- mölcsöztetését. Az értelmiség politikai és szakmai fejlődésének elősegítése érdekében — párt- és állami vonalon — több gyakorlati intézkedést kell tenni: A megyei és városi pártbizottságok vizsgálják meg az értelmiség egyes rétegei között folyó pártmunkát. El kell érni, hogy a szakmailag legki­válóbb, művelt, politikailag jól fej­lődő szakemberek közül mind töb­ben váljanak a párt tagjaivá. A poli­tikailag és szakmailag legkiválóbb diátok közül egyetemi tanulmányaik utolsó .évében az eddiginél nagyobb számban kell felvenni párttagokat. A Budapesti Pártbizottság és a me­gyei, városi pártbizottságok szervez­zenek rendszeresen olyan tanácsko­zásokat, csoportos beszélgetéseket, amelyeken az egyes értelmiségi ré­tegek sajátos problémáit vitatják meg. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy funkcionáriu­saink mind több értelmiségivel épít­senek ki személyi kapcsolatokat. A párt- és állami szerveket, különösen azokat, amelyek az értelmiségi mun­kát irányítják, az eddiginél bátrab­ban kell képzett, művelt, ideológiai, politikai szempontból is fejlett ér­telmiségiekből megerősíteni. /f pártszervezetek erőteljesen vonják be munkájukba a kommunista értelmiségieket, és biz­tosítsák szakmai továbbfejlődésük feltételeit. A kommunista értelmisé­giek legfontosabb pártmegbízatása a szocialista építésben végzett ma- gíisszinvonalú munka, ezért kisebb felkészültséget igénylő megbízatá­sokkal lehetőleg ne terheljék, ha­nem speciálisabb politikai feladatok­kal bízzák meg őket. Mindent el kell követni, .hogy a falvakban főleg a pedagógusok, de az értelmiség más rétegei is a párt szilárd támaszai, politikájának állan­dó propagálói és szervezői legyenek. Az értelmiségiek közti propaganda- munkában növelni kell a filozófiát és a politikai gazdaságtant tanulók­nak, az önálló terv alapján tanulók­nak a létszámát. Az értelmiségiek között folytatott politikai munka kiszélesítése, a mun­kásosztály, a dolgozó parasztság, va­lamint az értelmiség kapcsolatának szorosabbra fűzése, tehát nemzeti egységfront-politikánk tartalmasab­bá tétele érdekében a felélénkülő népfront-mozgalomba minél több ér­telmiségit kell bevonni, és ezen ke­resztül a közélet számára megnyer­ni. A budapesti és a megyei pártbi­zottságoknak, a minisztériumoknak, a tanács vb-knek ki kell alakítaniuk azt a gyakorlatot, hogy az országos és helyi politikai, gazdasági és kul­turális tervek kidolgozásakor hall­gassák meg a kommunista és pár- tc-nkívüli kiváló szakemberek véle­ményét és javaslatait. A Központi Vezetőség felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát és az egyes minisztériumokat, hogy szeptember 30-ig dolgozzanak ki ter­vet arra vonatkozóan, hogy az értel­miségiek egyes rétegei az eddiginél nagyobb számban mehessenek tanul­mányútra a Szovjetunióba és népi demokratikus országokba. A Központi Vezetőség felkéri a Mi­nisztertanácsot és a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy vizsgálja felül az értelmiség egyes rétegeinek anyagi helyzetét, és tegyen javasla­tot a második ötéves tervben foko­zatosan megjavítandó bérrendezé­sekre. Szeptember 30-ig dolgozzanak ki tervet a vezető értelmiség autó- használatának, illetve autóvásárlá­sának kiterjesztésére. A z értelmiségi dolgozók számá­** ra megfelelő szabadidőt kell biztosítani elmélyült szakmai és ideológiai tanulásra, kulturális igé­nyeik kielégítésére. Nem szabad fe­lesleges adminisztratív teendőkkel, sokféle társadalmi munkával túlter­helni őket. A pedagógusoknak biz­tosítani kell az évi pihenésre és ön­képzésre forcítandó kéthónapos sza­badságot. Ez idő alatt a pedagógust más célra igénybevenni csak önkén­tes jelentkezés alapján és külön dí­jazással lehet A Központi Vezetőség felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy vizsgálja felül a vezetőállású értelmiség üdülési lehetőségét, és tegyen javaslatot annak megjavítá­sára. A pártbizottságok és a miniszté­riumok fokozatosan vizsgálják felül a területükön egyes értelmiségiek­kel szemben elkövetett kirívó sérel­meket, és tegyék jóvá az elkövetett hibákat. Javaslatot kell kidolgozni a közép­iskolai és egyetemi felvételek rend­szerének módosítására. A középisko­lai és egyetemi felvételi rendszert fokozatosan úgy kell átalakítani, hogy az értelmiségi származású ta­nulók a munkás- és parasztszárma- zásúakkal egyenlő elbírálásban ré­szesüljenek. A DISZ Központi Vezetősége szen­teljen nagyobb figyelmet az értelmi­ségi ifjak közötti politikai munká­nak. Ennek érdekében központi ve­zetőségi ülésen vitassa meg a fiatal értelmiség helyzetét és a köztük fo­lyó DISZ-munkát. A Központi Vezetőség felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy teljes ülésen vitassa meg az értelmiségiek közötti munkáját, s tegyen határozott intézkedéseket az értelmiségiek közötti munkát lebe­csülő és elhanyagoló egyes szakszer­vezetek tevékenységének megjavítá­sára. A Központi Vezetőség javasolja, hogy a minisztériumok az illetékes szakszervezetekkel együtt tárgyalják meg a területükön dolgo­zó értelmiségiek helyzetét, különle­ges problémáit, és hozzanak megfe­lelő határozatokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom