Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-29 / 230. szám

mLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ HDP SOHO r MEG El BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAMACS LAPJA Budapest, 1956. évi szeptember hó 29-én. Honvédek, tiszthelyettesek, tisztek, tábornokok! Hadseregünk polgári alkalmazottai! Elvtársak! Köszöntőm Önöket szeptember 29-e, a Magyar Néphadsereg Napja alkalmából. XIII. évfolyam, 230. szám. ÁRA 50 FILLÉR A Népha lsereg Napja Szeptember 29-én, az 1848-as Velence—pákozdi ,győzelem évfor- dülóján hatodszor ünnepli népünk a Magyar Néphadsereg Napját. Hatodszor ünnepeljük azt a napot, amely a felszabadult dol­gozó magyar nép és fegyveres ereje megingathatatlan egységének szimbóluma. A pákozdi dombon emelkedő hősi emlékmű örök emléket jelent ama dicső napnak, amelyen a fiatal magyar honvédsereg, a haza sza­badságának és függetlenségének véde Imére felkelt nép ragyogó győ­zelmet, nagyszerű diadalt aratott a. császári zsoldos vezér, Jellasich hordái felett. Győzött a frissen toborzott, fiatal magyar honvédsereg és bebizonyította, hogy a nemzet seregei legyőzhetetlenek, ha a nép támogatja. Ezen a napon hadseregünk harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei, tá­bornokai, a magyar dolgozó néppel együtt évről évre büszke öntudat­tal emlékeznek a dicső honvédsereg hőseire, megfogadva, hogy méltó utódai és örökösei lesznek a pákozdi honvédseregnek. Nemzetünk történelmében nagy jelentősége volt ennek a csatá­nak. Megmentette az ország fővárosát és megrendítette az osztrák császári önkényuralom tekintélyét, időt biztosított Kossuth Lajos és a forradalom többi vezetője számára, hogy tovább szervezzék a forrada­lom és a szabadságharc szent küzdelmét. A pákozdi csata a nép és a hadsereg egységének, az igaz ügy diadalának a jelképe. Az ifjú hon­védsereg pákozdi győzelme jelképezi számunkra az egész magyar tör­ténelem szabadságharcos hagyományait: azt is, ami megelőzte Hunya­di, Zrínyi és Rákóczi harcos törekvéseit és azt is, ami utána követke­zett: az 1919-es Magyar Vörös Hadsereg dicsőséges harcait. Pákozd azért tudja számunkra mindezt jelképezni, mert ebben a csatában mutatkozott meg először a legnagyobb erővel, milyen hatal­mas győzelmekre képes az olyan hadsereg, amely a népért küzd és amely mögött ott áll testestül-lelkestül, öntudatra ébredten és harcra készen, hőslelkű édesanyaként maga az egész nép. Pákozd dicső emlékét égbenyúló kőoszlop hirdeti. Minden emlék­műnél maradandóbb emléket hagyott azonban e nagy nap népünk lelkében. Olyan emléket, amelyet az évszázadok történelmi vihara sem törölhet ki belőle. Ezt a nép lelkében élő emléket a Miniszter- tanács 1951-ben hozott határozatával a hadseregünk hivatalos ünne­pévé avatta. A Minisztertanács határozatában többek között ez áll: »Történel­münk e dicső napja méltó arra, hogy néphadseregünk — amely sza­badságharcaink forradalmi hagyományai örökösének tekinti magát — büszkeséggel gondoljon rá és épülő szocialista hazánk, függetlensé­günk, dolgozó népünk védelmére lelkesítse, buzdítsa néphadseregün­ket... Ez a nap erősítse dolgozó népünk és hadseregünk széttéphetet- len össze formaságát.« A mi néphadseregünk évről évre fényes tettekkel bizonyítja, hogy megértette a történelem tanulságát: a hadsereget min­denütt ott lehet találni, ahol a nép érdekében tenni, cselekedni kell. 1954 júliusában hadseregünk harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei egyaránt ott álltak a gáton és hősies munkájukkal védték a nép éle­tét és vagyonát a Duna áradatától. A mi hadseregünk ezekben a na­pokban nagyszerű hőstettekkel hajtott végre. Ezekben a napokban is­mét bebizonyosodott, hogy a magyar nép, a magyar haza biztosan szá­míthat hadseregére. Szinte hagyományossá vált, hogy hadseregünk minden évben se­gít a parasztságnak a termés betakarításában. Sok száz és ezer hold­ról vágták le a gabonát és sok száz és ezer embernek biztosították a kenyerét az idén is honvédeink. Es tovább lehetne még sorolni a példákat, hogyan segített hadse­regünk a dolgozó népnek, mint pl. ez évben is a dunai árvízvédelmi munkálatokban. De nemcsak ilyen nagy eseményekben jut kifejezésre az, hogy a hadsereg ott áll a nép mellett, hanem kifejezésre jut az egyes harcosok cselekedeteiben is. Kifejezésre jut Vida Ferenc őrvezető, Háász Henrik, Tresek János és Pólyák Balázs honvédek cselekedetében, akik Gyenesdiás község­ben tűzoltási munkálatokat végeztek. Kránitz József egyéni dolgozó paraszt nádfedeles háza kigyulladt. Ez a négy harcos meggátolta a tűz tovaterjedését és a lakásból mindent sikerült megmenteniük. De nemcsak a ház mentésében vettek részt, hanem a tűz okozta kár helyrehozásában is segítettek Kránitz József egyéni dolgozó paraszt­nak. A népért való odaadás kifejezésre jut Kovács János tizedes és illés Imre honvéd elvtársak hőstettében is. Helyőrségi szolgálatuk el­látása közben Bodrogi Zoltán kilencéves kaposvári kisfiú életét men­tették meg azzal, hogy a magasfeszültségű villanyvezetékről levették, amit vadgesztenyeszedés közben fogott meg. Mindezek a tények ázt bizonyítják, hogy a hadsereg ott áll a nép mellett, s minden tettét a dolgozó nép iránti szeretet vezérli. * Dolgozó népünk szeretető pedig a harcosok iránt abban nyilvánul meg, hogy állandóan gondoskodik hadseregéről. Népünk nagy áldoza­tokat hoz a hadsereg erősítéséért, korszerű fegyverzettel látja el és biztosítja a kiképzés, a hadsereg erősítésének minden anyagi feltéte­lét. A hadsereg erősítése pedig még napjainkban is szükséges. Figye­lembe kell venni, hogy az imperialista agresszív körök nem akarnak belenyugodni az őket ért kudarcokba. Mindent elkövetnek azért, hogy megakadályozzák békés építő munkánkat. Erre figyelmeztetnék ben­nünket a szuezi és a Nyugat-Németországban lejátszódott események. A magyar dolgozók nagy eredményeket hozó szocialista alkotó munkájának zavartalanságát, szebb jövőnk felépítéséhez szükséges nyu­galmat, békáét és biztonságot csak úgy tudjuk biztosítani, ha állandó­an erősítve, készenlétben tartjuk hadseregünket. Dolgozó népünk hálás szívvel gondol a hadseregére, s ezen a na­pon. még jobban keblére öleli katonáit, mert látja, hogy a néphadsereg katonái szívében a nép ügye iránti hűség, a nép iránti ragaszkodás és a hazaszeretet lángja lobog, hogy néphadseregünk minden tette a dol­gozó nép érdekeit, a haza védelmét szolgálja. A Néphadsereg Napja alkalmával hálás szívvel köszöntjük had­seregünket és sok sikert, a kiképzés ben kiváló eredményeket kívánunk hadseregünk minden harcosának, tiszthelyettesének, tisztjének és tá­bornokának. Azt kívánjuk, hogy hadseregünk a jövőben még nagyobb és jobb eredményeket érjen el a kiképzésben, hogy erősödjön és fej­lődjön. Él­11jen dolgozó népünk és néphadseregünk széttéphetetlen ösz- szeforrottsága! Éljen győzelmeink szervezője, néphadseregünk nevelője és lelkesítője: a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a Magyar Néphadsereg, békénk és szabadságunk odaadó védelmezője, szabadság­harcos és forradalmi hadseregünk méltó utóda! Ezen a napon dicső elődeinknek, az 1848—49-es szabadságharc hős honvédéinek első győzelmére, a pákozdi csatára emlékezünk. A pákozdi diadal, több mint egy évszázad elmúltával is, a nemzeti egység nagy erej t, a szabadságéri «.-zdő nép és a nép ügyéért harcoló hadsereg győ­zelmét’ hirdeti. Az idei Néphadsereg Napját népi demokráciánk gazdasági és poli­tikai sikerei közepette ünnepeljük. A Központi Vezetőség júliusi hatá­rozatainak következetes végrehajtása biztosítja hazánkban a párt egysé­gének megszilárdítását, a szocialista demokratizmus továbbfejlődését, a népjólét emelését, a szocializmus sikeres építését. Megszilárdul népünk egysége és a jobb jövőbe vetett bizalma, egyre jobban kibontakozik al­kotó ereje. Néphadseregünk katonái, akárcsak dolgozó népünk, még egysége- sejten tömörülnek pártunk és kormányunk köré, és mint eddig is min­dig, készek a párt és a kormány utasításainak fegyelmezett végrehajtásá­ra. Népköztársaságunk kormánya, hogy kifejezésre juttassa következe­tes békeakaratát, elhatározta néphadseregünk létszámának ismételt csök­kentését. Ugyanakkor békénk és szabadságunk, szocialista vívmányaink védelme megköveteli hadseregünk fegyverzetének, harci technikájának és kiképzésének további korszerűsítését. Pártunk, kormányunk és egész népünk azt várja tőlünk, hogy erőnket nem kímélve teljesítsük megtisz­telő feladatainkat, továbbra is éberen és odaadóan őrködjünk szocialis­ta hazánk biztonsága, népünk békéje és szabadsága felett. Elvtársak! E feladat maradéktalan végrehajtása érdekében tovább kell erősítenünk néphadseregünk fegyelmét, erkölcsi-politikai egységét, növelni harckészültségét. Sajátítsák el kiválóan a korszerű haditechnika ismereteit, s törekedjenek allhatatosan újabb és újabb sikerek elérésére a harci és politikai kiképzésben. A Néphadsereg Napján köszönetét mondunk pártunknak és kormá­nyunknak, egész dolgozó népünknek azért a szeretetért és állandó gon­doskodásért, amellyel körülveszi néphadseregünket. Minden tettünkkel erősítsük dolgozó népünk és hadseregünk kapcsolatát. Köszöntjük felszabadítónkat és legjobb barátunkat, a nagy szovjet népet. Szilárd elhatározásunk, hogy tovább erősítjük megbonthatatlan fegyverbarátságunkat a Szovjet Hadsereggel és a szocialista tábor többi testvéri hadseregével. Éberen őrizzük békés épitőmunkánk vívmányait, szeretett hazán­kat, a Magyar Népköztársaságot! Éljen néphadseregünk szülőanyja) a dolgozó magyar nép és vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen és erősödjék a népek békéjének záloga, a szocialista tábor fegyveres erőinek testvéri fegyverbarátsága! Éljen szabadságunk, békénk és biztonságunk hűséges védelmezője, szabadságharcos hagyományaink követője, a Magyar Néphadsereg! BAT A ISTVÁN vezérezredes sk., a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere KATONAKÓRHÁZBÓL KÖZKÓRHÁZ Szombat, 1956, szeptember 29. Üzenet Toponárra Mi, nagyberkiek örömmel csatla­koztunk a toponáriak versenyfelhí­vásához, amelyben vállalták, hogy a harmadik negyedévi adóbefizetési kötelezettségüket szeptember 25-ig 100 százalékra teljesítik. Mi 110 szá­zalékos tervteljesítést vállaltunk szeptember 25-re, amit már ló^én teljesítettünk. Szeptember 22-én mát 122 százalékos volt a harmadik ne­gyedévi adóbevételi térvt'eljesítésünk, s azon versenyez az egész falu, hogy 30-ig elérjük a 150 százalékot. Sze­retnénk, ha a toponáriak hamarosan felzárkóznának mellénk. Ezt üzenjük a toponáriaknak Nagyberkiből. Nemes János vb-titkár A% állami gazdaságok hírei Jól haladnak az őszi munkák a megye állami gazdaságaiban, őszi árpából 115 százalékra teljesítették a vetési tervet. Őszi keverékből 66 százalékot, rozsból 77 százalékot, bú­zából 8 százalékot vetettek el. Somogytarnócán, Felsőbogáton és Bárdibükkber. már befejezték a bur­gonya szedését, s a többi gazdaság is jól halad az időszakhoz képest. A balatonújhelyi és a marcali gazda­ságban megkezdték a kukorica tö­rését. Háromfán folyik a minősített napraforgóvetőmag betakarítása. Az őszi munkákban különösen jól dol­gozik! a: Állami gazdaság: Igazgató: Lábod Vájmár Teodor Somogytarnóca Gondos József Gyengébbek: Csillagpuszta Frolyó Imre Alsóbogát Gergely Károly Az őszi silózás nem kielégítő néhány Gépállomásunknál. Olyan is akad, mint a marcali, mely semmi silózást sem jelentett. Kérdezzük Szántai elvtárs főmezőgazdásztól, hogy hol van a nyári másodvetésként elvetett silókukorica, silócsalamádé? Mikor óhajtják azt lesilózni? Nem sokkal különb a Csurgói Gépállomás eredménye sem, ahol mindössze 20 köbmétert teljesítettek eddig. De Balatonkiliti sem dicsekedhet a 160 köbméterrel... A cím egyszerű, de mögötte sok­kal több rejlik. Mögötte van az, hogy a nemzetközi helyzet feszültsé­ge csökkent, hogy ennek eredménye­képpen hadseregünk létszámát 15 ezer főyel csökkenthettük. A hadse­regünk létszámának csökkentése pe­dig lehetővé tette azt, hogy a Ka­posvári Katonakórházat átadjuk a Somogy megyei Tanács VB Kapos­vári Közkórházának. A katonai kórház átadásával mint­egy 50 ágyas részleggel bővült a ka­posvári közkórház. Ez azt jelenti, hogy 50 beteggel többet tudnak gyó­gyítani megyénkben. Röviden: javul a dolgozók egészségügyi ellátása. Különösen nagy volt az öröm a kaposvári közkórház vezetői és or­vosai részéről. Hogy miért, azt mind­járt leírom. Azért, mert szép, egész­séges, rendben tartott épületet és korszerű kórházi felszerelést kaptak kézbe. Megkapták az egész felszére- lést, az ágyakat teljes garnitúrával, az egész gyógyszerkészletet, röntgent, műtőasztalt — ami maga 15 000 fo­rint értékű —, az összes műszereket, aminek összértéke több mint félmil­lió forint. Ezenkívül az épület, mely szerényen számolva is másfélmillió forint érdekű. Az átvételnél jelenlévő személyek azzal búcsúztak, hogy hamarosan üzembehelyezik és megkezdik a gyó­gyítást itt is, hogy minél több be­tegnek visszaadják az egészségét. — la — FEJLŐDÖTT AZ ÚJÍTÓMOZGALOM, Gömbölyű arcú, telt- kairú, csiupavddám asz- szony ront be a szobá­iba, meg sem állva az előadó íróasztaláig. — Elfogadták, lel­kem? ... — Elfogadtuk. Kétszáz forintot kap érte. — Hű, be jó! Éppen most kell: kifizetnem az ortopédcipőin árát. — Hót csak jöjjön máskor is, szívesen lát­juk. — Tudom, lelkem. Van még javaslat a tar­solyomban, de nem »'kiabálom« el. Viszont­látásra! Az ötven év körüli munikákasszony elsiet, s Miklós Zoltán újítási előadó kérdést sem vár­va mondja: — Antal néni, többszö­rös újítónk, ötvenkettő óta dolgozik itt, a Tex- tólművekiben. Kiváló szakmai tudását a Ma­gyar Posztónál és a Lő­rinci Fonóban nyerte. Jelenleg bőröző. Minden évben rendszeresen újít. Egyik újításával (a bőr- cilinderek tisztításának módosítása) 31 871 forint megtakarítást értünk eL Ezért eddig több mint 1700 forintot kapott. El­nyerte egyébként az üzem első negyedévi legjobb újítója címet. Az első félévi pályázati hónap alatt a legtöbb megtakarítást elérő cél­kitűzést teljesítette. Ezért 500 forinttal díjaztuk. Nemcsak Antal Mi- hályné újít a Textilmű- vekiben. Szabó Eszter szintén sokat töpreng a munka megkönnyítésén, a gazdaságosabb meg­oldásokon. Jónak találta a bíráló bizottság a kö­szörülés egyenletességét mérő eszköz pontossé- gát javító újítását. Álta­lában 8—ilO dolgozó nő van, aki rendszeresen újít. Miklós1 elvtárs kimu­tatásán érdemes elidőz­ni. 1955-ben nyolc hó­nap alatt 99 újítási ja­vaslati érkezett hozzá­juk (csak saját újítás, tapasztalateserés nélkül), ebből 69-et elfogadtak, s 43-at bevezettek. Az idén viszont, ugyancsak nyolc hónap alaitt, már 173 újítási javaslatot kellett felülvizsgálni, 85-öt el is fogadtak és 70-et bevezettek. Mind­ez az újítási mozga­lom számszerű emelke­dését bizonyítja. Az utó- kalkulált gazdasági ered­mény 1955-ben 408, 1956- faan 407 ezer forint meg­takarítás. Mit jelente­nek az utóbbi adatok? Míg a beadott újítá­sok számának emelke­dése az újítómozgalom fejlődését, a dolgozók érdeklődésének héáyes felkeltését bizonyltja, addig a megtakarítási mutatók —i az újítások műszaki színvonalának — egyhelyben állásáról tanúskodnak. Kétségtelen, két le­gyet ütni egycsapásra, méhéz dolog. Az is bizo­nyos, hogy a korszerű gépéken már nehezebb jó (és utákalkiuláüható, azaz gazdaságilag ered­ményes) újítást kieszel­ni, megvalósítanál Az sem közömbös egy újító számára, hogy milyen gyorsan bírálják el és mikor vezetik be újítá­sait. De ezen a téren, bár akad javítanivaló, a Tex­tilművekben elég jól ha­ladt a munka. Rendsze­resen megtartják az újí­tó-értekezleteket, újítási- faliújságon elpanaszol­hatja bárki esetleges sé­relmét. Jobban díjazzák az újításokat, mint ta­valy. Mégis az újítások műszaki színvonala nem emelkedett, sőt esett, habár a feltételek lát­hatóan kedvezőbbek. Le- het-e ezen javítani? Igen! Példa erre Por- teRa Béla kártoló mű­helyfőnök múlt évi nagy újítása, melynek előkal­kulált, vádható gazdasá­gi eredménye majdnem félmillió forint. Aki ke­res, talál — tartja a közmondás. Ehhez vi­szont a dolgozók (és itt a legegyszerűbb beosz­tásban lévő munkások­ról és munkásnőkről DE... beszélünk) jobb, alapo­sabb műszaki képzettsé­ge kell. Máért tud Antal Mihályné még itt, a sok új és jó gép otthonában is újítani? Mert műsza­ki képzettsége nemcsak megfelelő, hanem még egy kicsit felül is múl­ja beosztását. Vagy mondhatnánk úgy ás.: jó gazdája saját munkájá­nak. Ismeri csínját-bítn- ját munkakörének, sze­reti' a gépeket, szereti elgondolásaival meg­könnyíteni nehéz fizikai munkáját Neveljenek a Textil­művek mérnökei, techni­kusiad, művezetői, hagy szakértelemmel rendel­kező vezetői a sok-sók munkás asszon yból még több műszakilag is kuL túráit dolgozót, száz és száz Antal Mihálynét! Akkor biztosi, hogy az eredményt, egyrészt a munkások magasabb életnívóján, másrészt a népgazdaságnak áldott millió forintokban lehet pár év múlva lemérni. A Textilművekben so­kat fejlődött az újítási mozgalom. Ha még na­gyobb fontosságot tulaj­donítanak e mozgalom­nak, megsokszorozódik, kibővül az érdeklődők köre, könnyebb lesz a munka, több a kereset, jobban emelkedik a ter­melékenység is. — Szűts —*■

Next

/
Oldalképek
Tartalom