Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-23 / 198. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1956. augusztus 23. Tiltakozások a Német Kommunista Párt betiltása ellen Bonn (TASZSZ). A Német Kom­munista Párt betiltása után a nyu­gatnémet propagandagépezet való­ságos hajtóvadászatot indított a Né­met Szövetségi Köztársaságban még megmaradt haladó szervezetek ellen. Ez a többi között megnyilvánul azok­ban a nyilatkozatokban, amelyeket Thediek, a Német Szövetségi Köz­társaság össznémetügyi minisztériu­mának államtitkára adott. Mint a Die Welt című lap rámu­tat, Thediek aggódik »-az álcázott kommunista szervezetek tevékenysé­gének megélénkülése« miatt. Az ilyen szervezetek közé sorolja a töb­bi között az egységért, békéért és szabadságért küzdő németek szövet­ségét. Thediek veszélyes »-kommunista szervezetnek minősíti a nyugatné­met dolgozók minden olyan szerve­zetét, amely síkraszáll a. béke védel­mében«. * * * Bécs (MTI). A lobaui kőolajfino­mító vállalat üzemi bizottsága a kö­vetkező táviratot intézte a bonni kormányhoz: — A legerélyesebben tiltakozunk a Német Kommunista Párt betiltá­sa ellen. A karlsruhei ítélet a de­mokratikus alapjogok megsértését jelenti. Ernst Schmiedt, az Austro—Fiat gépkocsiművek üzemi tanácsának elnöke az österreichische Volks­stimmenek adott nyilatkozatában többek között kijelentette: — Az Adenauer-rendszer szégyen­letes kísérletet tett, hogy 11 évvel a hitleri uralom bukása után kikap­csolja a közéletből a kommunistá­kat, akik a legnagyobb áldozatokat hozták a fasizmus elleni küzdelem­ben. De éppen úgy, mint Hitlernek rém sikerült, Adenauernek sem si­kerülhet a kommunistákat és a mun­kásmozgalmat elnémítani. Varsó. (TASZSZ). Egész Lengyelor­szágban tömeggyűléseket tartanak, amelyeken az ország dolgozói felhá­borodással tiltakoznak a Német Kommunista Párt betiltása ellen. ADENAUER TELJES ERŐVEL FEGYVERKEZIK Berlin (MTI). Közvetlenül a Né­met Kommunista Párt betiltása után •olyan tények kerültek napvilágra, amelyek azt bizonyítják, hogy az Adenauer-kormány most teljes erő­vel a felfegyverzés gyors megvaló­sítására törekszik. Egy kedden meg­jelent hivatalos bonni közleményben a kormány ismét a leszerelési irány­zatok ellen lép fel és »hagyományos fegyverzettel ellátott hadosztályok« felszerelését követeli. MEGÉRKEZETT A PLOVDIVI NÉPI EGYÜTTES Szerdán a menetrendszerű belgrá­di gyorssal megérkezett a Plovdivi INépi Együttes. Fogadásukra a Nyu­gati-pályaudvaron megjelent Rózsa Irén, a Kultúrkapcsolatok Intézeté­nek főtitkára. Ott volt V. Nedelkov, a budapesti bolgár nagykövetség első titkára. Ászén Diamandiev, a 62 tagú együttes művészeti irányítója az együttes nevében hangoztatta: bol­dog örömmel jöttek Magyarországra, és tudják, hogy a bolgár nép ajkán született népdalok utat találnak majd a magyar hallgatókhoz, a magyar ■néphez. A bulgáriai vendégművészek elő­ször a magyar fővárosban lépnek fel, majd augusztus 25-én Miskolcon, 26- án Özdon, 29-én Győrött, 31-én Veszprémben, szeptember 3-án Pé­csett, 4-én Mohácson mutatkoznak be. Szeptember 3-án kezdődik a tanítás az ipari tanulóintézetekben A Munkaerőtartalékok Hivatala ipari tanulóintézeteiben és a helyiipari ta­nulóiskolákban az ünnepélyes tanév­nyitást szeptember elsején tartják. A tanítás szeptember 3-án kezdődik. Az első tanítási napon Pécsi János, az MTH elnöke reggel 9 órakor rádión üdvözli az ipari tanulókat, az MTH mestereit, nevelőit, tanárait. Az MTH a tanévnyitással kapcsolat­ban közli, hogy azok az elsőéves ta­nulók, akik tanácsi vállalatokkal, szö­vetkezetekkel vagy magánkisiparosok­kal kötöttek szerződést, minél hamarabb iiratkozzanak be a kijelölt ipari tanuló­iskolákba. Sülles javaslata nem szolgálhat alapul a további tárgyalások számára A szuezi értekezletről Kairó. A TANJUG tudósítója je­lenti: Kairói pölitikai körökben kedden hangoztatták, hogy Krisna Menőn indiai küldött hétfői beszéde a dik­tátum elítélését jelenti és nagy tá­mogatást nyújt Egyiptomnak. Kai­rói politikai körökben úgy vélik, hogy Dulles javaslata nemcsak lé­nyegénél, hanem merevségénél fog­va sem kielégítő, s így nem szolgál­hat alapul a további tárgyalások számára. Ezzel szemben Kairóban azt tartják, hogy Menőn javaslata magában foglalja azokat az eleme­ket, amelyek lehetővé teszik a to­vábbi tárgyalásokat Egyiptom szu­verén jogainak tiszteletbentartása mellett. Kairóban várják, hogy Londonban közelebb kerüljenek egymáshoz az álláspontok és megtalálják azt a for­mulát, amely Egyiptom számára is elfogadható lesz és amely alapul szolgálhat az új tárgyalások számá­ra. „Ab egyiptomi flotta készen áll...“ Alexandria (MTI). Abdel Hakim Amer tábornok hadügyminiszter, az egyiptomi fegyveres erők főparancs­noka ellenőrző körutat tett Alexand­ria környékén, ahol ellenőrizte a ten­gerészgyalogság hadgyakorlatát. A hadügyminiszter kijelentette: »Az egyiptomi flotta készen áll immár arra, hogy szembenézzen minden es­hetőséggel«. Az egyiptomi sajtó az ellenőrző kőrútról szólva hangsúlyozza, hogy a tengerészeti erők »új egységeket Megkezdték a nyeremények kifizetését Az V. békekölcsönsorsolás nyere­ményeinek kifizetését szerdán reg­gel kezdték meg az Országos Taka­rékpénztár fiókjaiban és a postahi­vatalokban. A sorsolás főnyereménye Pápáról a fővárosba »vándorolt«. Bognár Já­nos, a Mélyfúró Berendezések Gyá­rának szállítómunkása a kőbányai OTP fiókban váltotta pénzre a XI. osztály 47022 sorozatú 05 számú köt­vényét. A főnyeremény tulajdonosa Gödöllőn lakik egy családi házban, amelynek azonban csak a fele az övé. A pénzből 40 ezer forintot ta­karékba tett, a többin pedig meg­vásárolja a ház másik felét, kerék­párt és rádiót vesz. J e g y e x d MAGAS PÁRTFOGÁS A nürnbergi per során fény derült többek között Herta Oberheuser hal­latlan goncsztetteire is. A doktornő a rawensbrücki koncentrációs tábor »főorvosa« volt. Fischer SS Ober­sturmführer mellett dolgozott, mint asszisztens. Az Obersturmführer uta­sítására barbár »tudományos kísér­leteket« végzett a Gestapo kezébe került fogolynőkön. Herta Oberheusert annak idején húszévi börtönbüntetésre ítélték. Azonban alig ült hat esztendőt a rács mögött, s az amerikai hatóságok sza- badonbocsátották. Sem az amerikai, sem a nyugatnémet hatóságok nem fosztották meg orvosi praktizálási jogától. A fasiszta bűnös nemrég az egyik városi kórháznál helyezkedett el. Úgy látszik, még ez sem elég. Mint a Weltbühne című német folyóirat közölte, Storch, a Német Szövetségi Köztársaság munkaügyi minisztere írásban kérte az illetékes nyugatné­met szerveket, hogy minden támoga­tást adjanak meg az »orvosnőnek«. Bizonyára ugyanígy gondolkodnak a bonni hadügyminisztérium vezetői is, akik a Bad-Hodesbergben létesí­tett egészségügyi intézet igazgatójá­vá Ziegfried Ruffot, az idő előtt szabadonbocsátott SS »orvost« ne­vezték ki. Ruffot lényegében a bon­ni hatóságok ugyanabba a tisztségé­be és ugyanabba az intézetbe he­lyezték, amelyben Hitler alatt dol­gozott. Ö 400 dachaui foglyot kül­dött a másvilágra »kísérleteivel«. Felmerül a kérdés: vajon milyen célból támogatják ezeket a bűnösö­ket? meg jól! Mit ér egy emberélet? Az emberéletnek különböző ára volt a különböző korszakokban. A rabszolgatársadalomban például nem számítót bűnnek egy rab­szolga meggyilkolása. A vissza­taszító emberkereskedelmet Ben­jamin Franklin is megbélyegez­te, maró gúnnyal ostorozta a né­met feudális hercegeket, akik har­minc guineáért árulták a jobbágy­katonákat. Az ember azt hihetne, hogy mindez már régen a múlté. A Délafrikai Unióban azonban még ma is vannak olyan bírák, akik 75 fontsterlingre becsülnek egy emberéletet. A 15 esztendős Omar Arendot letartóztatta a rendőrség és szülei­nek a következő értesítést küldte: »■Fiát agyonlőtték, holnap fél 9 órákor átveheti holttestét és holmi­jait« ... A fiúkat ártatlanul lopás­sal vádolták. A fiú tragédiájának híre egész Capetownt felháborította. Az em­berek követelésére összeült a bí­róság. amely megállapította, hogy »gondatlanság« okozta a gyilkos­ságot, mivel »nem volt szükség csőre tölteni«. A bíróság úgy talál­ta, hogy a rendőr komoly bűntettet követett el és méltó büntetést ér­demel. Mindezeket figyelemben éve 75 fontsterlingre büntették a. gyil­kost. Sőt még választhatott is: vagy 75 font büntetés, vagy három hó­nap börtön. A délafrikai fajvédők tehát nyu­godtan gyilkolhatnak, legfeljebb 75 fontra büntetik őket. Ennyit ér egy emberélet a Délafrikai Unióban. foglalnak magukban, amelyeket Egyiptom a közelmúltban vásárolt A normandiai ütközet — „repriz“-ben Párizs (MTI). Nyugatnémet, angol és francia katonatisztek a közeli napokban ismét farkasszemet néznek majd a nor­mandiai Caen városkában, hogy a tör­ténelemben először közösen rekonst­ruáljanak egy e tkeseredett ütközetet. A DPA híradása szerint a nyugatné­met, angol és francia katonatisztek, va­lamint más államok katonái a helyszí­nen ismét le akarják játszani az 1944. június 6-i döntő normandiai csatát. Érdekességek mne n-o nnan MESSERSCHMIDT ÜJBÓL A SZÍNEN Az ismert repülőgép­tervező, MesserUhhmidt — aki annakidején hű­en szolgálta Hitlert és a fasiszta hadsereget — készüli arra az idő­re, amikor Nyugat-Né- metorsizágban újból nyíltan lehet gyártaná a hadirepülőgépeket, s egyelőre háromkerekű »Souper—200« típusú autók gyártásával fog­lalkozik. Ezek a ko­csik belülről hasonlí- taniak egy vadászrepü­lőgéphez, sőt külsőleg is van valami hasonló­ság. A különleges autó­nak hátul elhelyezett léghűtéses egyihengeres motorja van, amelynek térfogata 200 köbcen­timéter, teljesítőképes­sége 9 lóerő. A két ülés egymás mögött helyezkedik el. Az autó magassága alig 120 cm, tengelytávolsá­ga klb 2 méter. Nyu­godtan elfér egy na­gyobb teherautó alatt. Súlya mindössze 220 kg. Messerschmidt ez­zel az autóval néhány kisebb szerkezeti vál­toztatás révén közön­séges benzinnel 130 kilométeres maximális sebességet, s 24 óra alatt 103 kilométeres átlagos sebességet ért el. A »Super—200« rö­vid idő alatt megdön­tötte a háromkerekű autók 30 nemzetközi csúcs.erediményét. Heves ciklon pusztított Nyugat-Indiában Műit hét végén a Karibi-tengerben fek­vő nyugat-indiai szige­teken óránkénti 170 kilométeres sebesség­gel száguldó forgószél- vésíz pusztított. Szom­baton a Ki$ Antillák­hoz tartozó Guadalo- pue-szigeten végzett szörnyű pusztítást, va­sárnap pedig Puerto Ricában. A ciklonnak több emberélet esett áldozatul. Az anyagi kár több millió dollár. 63 fok meleg Albániában Az ÍAlbán VNépköz- társasáigcn több napja szokatlanul erős hő­hullám vonul végig. A hőmérséklet több he­lyen 63 fokig emelke­dett. Júniusban is emelkedett a munkanélküliek száma Amerikában Az Egyesült Álla­mok munkaügyi mi- nisztérdurnánalk hiva­talos adatai szerint a munkanélküliek száma júniusiban 300 000-rel emelkedett és megkö­zelítette a 3 milliót. 340 öngyilkosság egy negyedév alatt Baden-W iir ttenbeng- ibetn 1956. eflső negye­dében 340-en követtek el öngyilkosságot. „Díszes“ koporsó Nyugat-Berlinben Nemrégiben Nyugat- Berlin legnépesebb ut­cáján hatalmas fekete koporsót találtak, ame­lyen a következő fel­írás volt: »Ilyen sor­sot szánnak a német ifjúságnak.« Az érdek­lődők serege vette kö­rül a »díszes« kopor­sót. Sokan nyíltan és élesen kifejtették véle­ményüket Nyugat-Né- metország remilitari- zálásáról és a hadkö­telezettség bevezetésé­ről. A rendőrség egész csapatot rendelt ki és a rendőrök az érdeklő­dök élceitől kísérve el­szállították a koporsót. Ez is egyik példája annak, milyen határo­zottan harcolnak a ^nyugatnémet fiatalok a hadkötelezettség el­len. Autóbuszon Európa körül A közlekedési dolgo­zók Svédországban tar­tott kongresszusán 14 indiai vett részt. A kongresszus után elha­tározták, hogy »Co­meth« típusú autóbu­szon. beutazzák egész Európát. Eddig Párizs­ban, Berlinben és Var­sóban jártak, megis­merkedtek ottani kol­légáikkal és .i'-gusz- tus 7-em megérkeztek Moszkvába. A moszk­vai 1. számú autóbusz­park dolgozói melegen fogadták az indiai vendégeket. r <7 JUGOSZLÁVIÁRÓL E hónap elején a Hazafias Népfront »Mi van a nagyvilág­ban?« című külpolitikai füzet­sorozatában új kiadvány je­lent meg »Mi az igazság Ju­goszláviáról?« címmel. Me­gyénk dolgozóit különösképpen érdekli a szomszédos jugoszláv nép élete, szocializmust épító munkája. Ezt az érdeklődést kívánjuk kielégíteni azzal, hogy lapunkban folytatólagosan kö­zöljük a »Mi az igazság Jugo­szláviáról?« c. füzet írásait. Úgy hisszük, hogy ez egy lé­péssel ismét közelebb hoznatja országainkat s népeinket egy­más életének teljesebb megis­meréséhez, barátságunk to­vábbi megszilárdulásához. A békés élet megőrzésében re­ménykedő magyar nép tavaly nagy biztatásokat nyert. A nemzetközi helyzet lassú, de szemmel látható enyhülése, hazánk felvétele az ENSZ-be, kapcsolataink rendeződése nyugati szomszédunkkal, Ausztriával — mind-mind táplálta a reményt: meg lehet őrizni a békét. A békereményeinket tápláló ese­mények sorában különös jelentőségű országunk viszonyának normalizáló­dása Jugoszláviával. Nagy öröm mindkét nép számára, hogy katona­fiaink nem néknek ellenségesen far­kasszemet a határnál. Ha csupán ennyi történt volna, azt is igen-igen meg kellene becsülnünk. Népünket egész történelme tanítja a délszlá- vokkal való barátságra. Évszázados közös harcaink a török és a német hódítók ellen figyelmeztetnek: min­dig együtt, sohasem egymás ellen! De nemcsak erről van szó. Népeinket nemcsak a múlt, de a jövő is össze­kapcsolja. Bebizonyosodott, hogy Ju­goszlávia olyan ország, amely a szo­cializmus építésének útján halad. Nemcsak a »meg nem támadás«, még csak nem is a szomszédbarátság — ennél sokkal több: a közös célok ad­ják az alapot Magyarország és Jugo­szlávia fejlődő kapcsolatai számára. Népeink barátságának megújításá­hoz a Szovjetunió bátor politikai lé­pése, Hruscsov és Bulganyin belgrá­di útja nyitott kaput.- Ezzel megkez­dődött az a folyamat, amelynek so­rán Jugoszlávia és a szocializmus többi országa között lebontják a té­ves nézetekből, dogmákból, igazság­talanságokból és hamis adatokon ala­puló vádakból emelt falat. Akkor, 1955 júniusában megkezdődött, az az­óta eltelt egy év alatt tovább fejlő dött ez a folyamat — de még sok a tennivaló. Segítsük testvéri kapcso­lataink megszilárdítását Jugoszláviá­ról szóló ismereteink terjesztésével is. Első útikalauzunk Tatár Imre, aki a Szabad Nép kiküldött tudósítója­ként 1955 nyarán a szovjet kormány­küldöttség belgrádi látogatása során járt Jugoszláviában. Kisöpörjük a múlt lerakódásait Tizenkét nappal azután, hogy fel­röppent a világszenzációt keltő hír: »Szovjet kormányküldöttség utaz'k Belgrádba!« Nyilkita Szergejevics Hruscsov ott állt a jugoszláv főváros repülőterén. Mellette Joszip Rroz- Tito, mögötte a szovjet kcrmánykül- döttség tagjai: Bulganyin, Makóján, Sepilov, Gromiko és Kumiikin. A szovjet küldöttséget vezető Hruscsov szavait visszafojtott lélegzettel fi­gyelte az egész világ: vajon mit mond most, a több mint fél évtizedig tartó szaikadás után? Hruscsov igy kezdte beszédét: »Kedves Tito elvtárs! Kedves elv- társak, a kormány tagjai és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének vezetői! Kedves elvtársak és polgár­társak!« Más körülmények között ezek a szavak semmiféle feltűnést nem keltettek volna, most azonban nem a szokásos bevezető formula szerepét játszották. Jó hat esztendő óta most hangzott el először a nemzetközi közvélemény előtt ez a kifejezés: »Tito elvtáirs«. Mintegy száz tudósító, fényképész, film- és televíziós opera­tőr állta körül a repülőtér betonján a két kormányküldöttséget, száz tu­dósító — a világ szeme és füle. S amint elhangzott a szó, »elvárs«, a meglepetés moraja 2Úgott fel, egye­sek arcán öröm, másokon megrökö­nyödés tükröződött, kinek-kinek vi­lágnézete, reményei és vérmérséklete szerint. Izgatottan berregtek a felve- vőgópek, a ceruzák szédült iramban jegyezték a szenzációt. A szovjet küldöttség belgrádi tartózkodásának első percei isi jelezték már, hogy itt egy szokásos 'hivatalos látogatásnál több készül. 1955. május 28-án kezdődtek a tár­gyalások, s a külföldi tudósok serege feszülten leste a híreket, tükrözve ezzel a nemzetközi közvélemény iz­galmát és érdeklődését. Az esti sajtó- konferenciákon valósággal ostromol­ták a jugoszláv szóvivőt: »Miről foly­nak a tárgyalások?« »Vannak-e el­lentétek?« »Mondta-e már Tito ,is, hogy: elvtárs?« j Egy ízben valamelyik angol tudó­sító valósággal magából kikelve kö­vetelte, hogy közöljék a Szövetségi Végrehajtó Tanács ebédjén c na ~ - zott ipohárköszöntők szövegét. A tár­gyalások közben azonban csak rend­kívül szűkszavú közlemények láttak napvilágot, ezzel szemben a találga­tások légiója terjengett és röppent szét Belgrádból. »Több jel arra mutat — jelentet­te a washingtoni rádió —, hegy Tito és a szovjet vezetők között ailapvexő ellentétele vannak.« A Politika című belgrádi lap azonban kellő értékére szállította le ezt a megállapítást: »Realista módon nem lehet feltéte­lezni, hogy egyetlen, éjszaka alatt mogszüntethetők a nézeteltérések és meg lehet oldani valamennyi problé­mát. A jugoszláv—szovjet tárgyalá­sok azonban megmutatják, hogy ... meg lehet találni azokat a közös pon­tokat, amelyeken felépülhet a két or­szág jövőbeni .kapcsolata.« Ennek a kapcsolatnak azon a hé­ten le is rakták alapját, de ehhez elsősorban az 1948—1953. közötti idő­szak emlékévéi kellett leszámolni. Hruscsov történelmi jelentőségű re­pülőtéri beszédében erről is szólt: »őszintén sajnáljuk, ami történt és .határozottan kisöpörjük annak az időszaknak minden lerakódását.« Természetes, hogy hat esztendő minden káros maradványát nem le­het egyik napról a másikra kisöpör­ni. Ezt tapasztalhattuk Belgrádiban is. A jugoszláv főváros szívesen, ba­rátságosan fogadta a szovjet vendé­geket. de érezni lehetett, hogy a sok éves feszültség csak most kezd oldód­ni. Ott-tartózkodásunk idején jugo­szláv részről soha nem hánytorgatták fel a múltat, egyetlen alkalommal azonban kiszaladt egy belgrádi újság­író száján a megjegyzés: »Sok kese­rűséget okoztak nekünk ezek az évek, de tudtuk, hogy helyes1 úton hala­dunk.« Valóban, nehéz egy csapásra elfeledni ezeket a sötét éveket, a Jugoszláviával kapcsolatos, rágalma­kat. Jó érzés viszont arra gondolni: csakhogy végre túl vagyunk rajta! A .belgrádi tárgyalások történelmi jelentőségét éppen az adta, hogy be­tette az ajtót e múlt mögött. A megegyezés létrejött 1955. június 2-án. Ne részletezzük most az együt­tesen aláírt közlemény szövegét, amelyben szó volt több kérdésiben azonos külpolitikai nézetekről, a ke­reskedelmi és kulturális .kapcsolatok szélesítéséről, a szocialista tapaszta­latok cseréjéről. Mindennek gyakor­lati következményét azóta már ta­pasztalhattuk. Nézzünk inkább elő­ször körül az országban. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom