Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-23 / 198. szám

VILÁG PROLETÁR]Ál EGYESÜLJETEK Somogyi Néplap AZ MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 198. szám. A StA: 50 FILLER Csütörtök, 1956. augusztus 23. Barcs, Mosdós, Nagyberki tsx-ei a nagyobb kenyérért Ahogy őszre fordul az idő, újra elindulnak a vetőgépek, ládájukban a kövér piros-barna vetőmaggal, hogy jövőre még több kenyér jusson a dolgozók asztalára. Az idei termésből azonban jut a kiállításra is. A barcsi Vörös Csillag Tsz való­ban nagyüzemi méretekben — 650 holdon ért el az idén 12,70 mázsás átlagtermést kenyérgabonából. Jól trágyázott földbe, jó elövete­mény után és főleg idejében ve­tettek, s először is, másodszor is, harmad­szor is munkájuktól függött a jó termés — s nem az időjárástól! A kiállításra küldendő mintazacskók­ban már ott piroslanak a magas si­kértartalmú szemek. Az agrotechnikához, a tudományo­san megalapozott termeléshez azon­ban kisebb tsz-eink is tartják magu­kat. A bíráló bizottság a mosdósi Alkotmány Tsz búzatermését is mél­tányolta, s kiállításra méltónak ta­lálta. Itt 25 holdon 13,55 mázsás őszi bú­zaátlagot értek el. Miért? Mert csávázatlan mag itt sem került a földbe még tévedésből sem. Minőségi vetőmagot vetettek ők is. Trágyázásban, elővetemény és műtrágya megválasztásában és meg­adásában ők sem maradtak el a bar­csiak mögött. A nagyobb kenyeret szolgálta a nagyberki Győző Tsz is. Öki — mint írtuk — január meleg napjaiban juttatták földbe a mago­kat, mégis 12 és fél mázsás termés­hozamot nyertek tavaszi búzából. Még március 5-én is vetettek belőle. Abból is tíz és félmázsás átlaguk lett. Termésük olyan szép, hogy mind a kettőből küldenek mintát a kiállításra. Mi ebből a tanulság? A felszabadulás előtt is termett Magyarországon szép acélos búza, a heverésző kevesek dúskálása mellett mégis milliók éltek kukoricakásán. A fölös búzával Kanadában moz­donyt fűtöttek, Horthy-Magyaror- szágon pedig piros eozinnal festették be, jószágokkal etették meg. Ezek a kiállításra méltó búzát ter­melő tsz-ek — mint annyi társuk — azért vetnek clyan gonddal, szorga­lommal, komoly agrotechnikával, hogy nagyobb legyen a kenyere min­den dolgozónak. Ezt tükrözi az idén az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tás is. A siófoki járási kiállítás főpróba az Országos Mezőgazdasági Kiállítás előtt HOGYAN AKARNAK TÖBBRE JUTNI B SZENTGHLOSKÉRI JÓSZÍÍGTENYÉSZTÖK? A siófoki járási mezőgazdasági kiállításon újra tanúságot tett me­gyénk egyik jelentős tája: munkájá­nak gyümölcsei érdemesek arra, hogy hamarosan ország-világ szeme elé kerüljenek Budapesten. Az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás előkészületeképpen a járás szövetkezetei és egyéni gazdái el­hozták ide, amit legjobbnak, leg­szebbnek tartottak. Nagy becsvágy- gyal hasonlították össze saját szép növényeiket, gyümölcseiket, jószá­gaikat a szomszédokéval. Megvitat­ták, melyik termelési eljárás jobb. A két nap alatt ezer és ezer érdek­lődő fordult meg itt. Ezen a vidéken legjobb gabona- termelő tsz az ádándi Petőfi. A be- , mutatott 16,5 mázsás búzatermése, j 12,50 mázsás rozstermése, 9 mázsás repcéje és 13 mázsás borsója kel­tett járásszerte nagy feltűnést. Kár, hogy a Petőfi Tsz »Jó bornak nem kell cégére jelszó alapján nem na­gyon fordított gondot a külső csín­ra. A bálvány ősi Dózsa Tsz-nek sem kellett szégyenkeznie bemutatott ga­bonatermése miatt. Még több fi­gyelmet szenteltek a látogatók a ki­állítás elé tárt aprómagoknak, ame­lyek az exportok révén egyformán hasznot hajtanak az egész ország­nak, a népgazdaságnak, a termelő­nek. A kötéséi Béke Tsz — sok egyéb mellett — fajtiszta Ella bur­gonyájával vívta ki a látogatók el­ismerését. A burgonyatermelő So­mogybán ez a különben igen jó faj- : ta leromlott, s a többi tsz is kér tő- [ lük kölcsön vetőmagot a 130 má- ; zsás hozamú Ellából. Oldalakat érdemelne a többi ki­állító is. De külön elismerésre mél­tó a zamárdi Alkotmány Tsz szép kertészeti áruja. Ez a szövetkezei a balatonmenti üdülőket látja el min­denféle jóval. Csak a 400 öles min­taparcellán termelt zöldségárui kö­zül kiemelkedett az a szép paradi­csomtő, amelyen 5—6 kiló súlyt ki­teyő, szépen fejlett bogyók voltak. Dicséret illeti érte Manhalt János tsz-kertészt. A Balatonújhelyi Állami Gazda­ságról is sok mindent megtudtunk a kiállításon. Az országos kiállitás- ra küldött »Hajnal« és »Narancs« nevű teheneik mellett a mintais­tállójuk legjobb teheneiből és a törekpusztai üszőnevelő telep leg­jobb üszőiből ide is hoztak muta­tóba. Meglepő látvány volt, hogy a Zamárdi Erdőgazdaság a számára fenntartott gyönyörű pavilonokat teljesen üresen hagyta. Tanulhatott volna pedig a nagyatádi kiállításon. Ott ugyanis az Erdőgazdaság még csemetekertekkel is gyönyörködtet­te a rengeteg látogatót. Szentgáloskér régóta neves jószág­tartó község, s most is 64 törzsköny­vi ellenőrzés alatt álló és 40 törzs­könyvezett tehenére büszke. A kis­üzemi állattenyésztésben szokatlanul magas tejhozamú teheneikre büsz­kék. Gelencsér Jánosnak egy 6082 és egy 5948 literes magyartarkája van. De nem keli szégyenkezniük a többieknek sem. Gelencsér Lászlóné- nak 5180, Kovács Jánosnak 4997, Harsányi Károlynak 4180 literes tej­hozamú tehene hozza a hasznot. Szép jószágaival nagy megbecsülést szer­zett magának Márton Vendel, Kis Ferenc, Kazi Péter, Takács Pál és mások. Szerződéses növendékbiká­kért 13—15 ezer forintot kapnak. Hogyan akarnak többre jutni? Erről tanácskoznak hetek óta a szentgáloskériek. Az összefogás, az egymásra támaszkodás, egymás bi­zonyos fokú megsegítése, eligazítása több haszonnal kecsegtet az eddigi­nél is. Ezért határozták el, hogy na­pokon belül szarvasmarhatenyésztési szakcsoportot hívnak életre. Sokat Több mini 1360 000 forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító 1956 második negyedében tűzkár, ál­latkár, balesetkár, sportbaleset stb. cí­mén 167 somogyi termelőszövetkezetnek, 363 egyéni gazdának és magánszemély­nek. A barcsi Vörös Csillag Tsz tűzkár címén 135 ezer, a somogyvári Szabad­ság Tsz 31 577, ifj. Mátyás István so- magytarnócai egyéni gazda 11 750 fo­rint kártérítést kapott. A somogyjádi Augusztus 20 Tsz 24 160, a magyaratádi Búzakalász 13 000, a bálványosi Dózsa 18 078, Gulyás Géza kőröshegyi dolgozó paraszt 3040 forint kártérítést kapott elhullott állatai után. Mutatja ez a né­hány számadat is: a mi társadalmunk óvja a közösség és az egyén tulajdonát, vagyonát. A biztosítás azt célozza, hogy egy tűz, vagy más elemi kár esetén egyetlen család se menjen tönkre. Ép­pen ezért fontos, hogy biztosítással is védjük vagyonúnkat, s a kötelező biz­tosítási díjakat mindig pontosan fizessük. Magyar kirándulók Jugoszláviában Belgrád (MTI). Az elmúlt napok­ban a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége apparátusának, a Minisztertanács titkárságának és a Magyar Rádiónak mintegy 150 dol­gozója kirándulást tett Belgrádba. segítene — többek között — a szak­csoportnak a helybeli tejcsarnok fö­lözőgépe. A fölözött tejjel j— a sa­vóval — szemlátomást gyorsabban nő a malac. Itt még nem ér véget a társulás kézzelfogható előnye. Azzal is több haszonhoz juthatnak, ha 5— 20 sertésre közösen szerződnek. így ugyanis kilónként 80 fillérrel kap­nak többet érte. Húsz darabon felüli sertés szerződéses nevelése esetében pedig kilónként egy forint többlettel méltányolja munkájukat az Állatfor- gélmi. Ez — csak a beadási alap­súlyt véve alapul — sertésenként 126 forinttal több jövedelemhez juttatja a társult gazdát. Híres Szentgáloskér arról is, hogy a szántóföldi takarmánytermelésre mindig nagy gondot fordít. A meg­alakulás előtt álló szarvasmarhate- nyésztő szakcsoport leendő tagjait az is vonzza elhatározásuk tetté vál­tására, hogy a szakcsoport a takar­mánytermelésben oly fontos műtrá­gyát is nagyobb mennyiségben kap­ja. SZATYROK XIaponta rovom a kaposvári ^ ” utcákat. Nem séta szem­pontjából, dehogy. Családanyák nemigen érnek rá sétálni. Csak egy körforgalmat bonyolítok le otthonról ismét hazáig. Üres sza­tyorral indulok, és tele szatyor» rál érkezem. A kapun még nagy tempóban ívelek ki, de mire hazaérek, már lassúbb az iram. Húzza kanomat a sok csomag, mert bizony az egy szatyor sok­szor csak látszólagos, meglapul benne még egy-két másik is. Ütközben kerül elő szükség sze­rint a többi, mint bűvész köpenye alól a tarka selyemkendők. Hogy miért kezdtem ilyen unalmas témába, nem is tüdőm. Talán mert érzem a sorsközössé­get azzal a másik 20 000 avagy még több kaposvári asszonnyal, aki ugyanígy rugaszkodik neki minden délelőtt vagy délután a napi beszerzésnek. Valóban nincs ebben semmi érdekes és újszerű. Mégis eszembe jut az az idő, mi­kor üres szatyorral indultam — és üres szatyorral érkeztem ha­za. Akkoriban olyasmiket kér­deztünk az utcán szembejövők­től, hogy vajon lehet-e valahol vajat kapni, vagy hogy hol ad­nak lisztet, vagy van-e már ke­nyér, s ha van, sokan állnak-e érte? Hát igen ... Húzza karomat a kenyér, a liszt, s néha lassan mászom meg utcánk dombocská­ját, főként piaci napokon, mikor a szatyrok mellett még egy zöld­séges kosarat is kell cipelnem. Es már alig jut eszembe és eszünkbe az üres szatyrok ideje. Pedig mit nem adtunk volna ak­koriban azért az örömért, hogy egyetlen tele szatyrot cipelhes­sünk haza! Sz. J. Mit kell tudni a törzskönyvi ellenőrzési díjakról? A törzskönyvezési munka feltéte­leinek és minőségének megjavítása indokolttá teszi, hogy a tenyésztők a törzskönyvezés költségeihez anyagi­lag is hozzájáruljanak, ami egyben az előzetes minőségi kiválasztást is elősegíti. Az FM és a Pénzügyminisz­tehén, tenyészkanca után tenyészkoea után anyajuh után Az a tenyésztő, aki az ellenőrzési díj befizetéséinek ismételt felszólítás ellenére sem tesz eleget, annak álla­tát a törzskönyvezésből ki kell zárni tenyészbika után tehén, üsző mónesikó és kanca után tenyészkan, után koca, kocasüldő, tenyészkos és anyajuh után (baromfi után tórium közös rendelete szerint mos» tantól a tenyésztők a törzskönyvi el­lenőrzésbe vett tenyészállatok után törzskönyvi ellenőrzési díjat kötele­sek fizetni. A törzskönyvi ellenőrzési díj évi összege: Tsz-tagaknak háztáji állat után és Tsz-eknek: egyéni tenyésztőknek 15 Ft 25 Ft 10 Ft 20 Ft 3 Ft 3 Ft és részére semminemű igazolást kiad­ni nem szabad. A törzskönyvezett állatok szár­mazási lapjának kiállításáért a kö­vetkező díjat kell fizetni: Darabonként: 50 Ft 30 Ft 20 Ft 10 Ft 2 Ft Származási lapot a törzskönyvező I könyvi ellenőrzési díjat csekkbe!ize- szerv csak annak ad ki, aki a törzs- | tési lapon előzetesen befizette. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ «■■■■■■' KAPOSVÖLGYE KÉT ARCA Üjfajta motoroshajókat építenek a Szovjetunióban Gorkij (TASZSZ). A Krasznoje Szor- movo hajógyárban megkezdték egy víz­alatti szárnyakkal ellátott motoroshajó építését. Az új hajótípus sokkal gyor­sabb az eddigieknél. Az épülőben lévő hajó 65 utas szá­mára készül, és óránként 60 kilométeres sebességgel fog haladni. Amikor még nem megy gyorsan, a hajó teste ugyan­úgy a vízben lesz, mint a közönséges hajóknál. Amikor azonban sebessége meggyorsul, két vízalatti szárny a víz fölé emeli a hajótestet, csak a szárnyak a kormány és a hajócsavar marad a vízben. így siklik majd a hajó nagy se­bességgel a víz színe fölött. AHOL VOLT... 1952 őszéin alakult Kisgyalánban a Dimitrov és az Alkotmány Tsz. -Há­rom gazda sem maradt kívül. Csima Sándor, a termelési állandó- bizottság elnöke: — Én a teheneimet sohasem haj­tom legelőre. A tsz-becn egy talpalat­nyi földet sem kaptam, hogy a ház­táji jószágot eltartsam. Kihajtottam hát a legelőre. Ott meg véresre ver­ték, mert nem szokta a falkát, el akart szökni. Jáger János, a népfront-bizottság elnöke: — Soha annyi szívtágulásos, vese- bajos, reumás embert, mint akkor volt a faluban! Nagyon sok egész évben bele se ütötte a kapát a fö'd- be. Elmentek a környékre, bort vet­tek a pénzen, amit a közösbe vitt állatokért, felszerelésért kaptak. Az­tán kiültek a küszöbre, ott böűiesel- kedtek: »na nézzük, mire megyünk a közösben?« A végén az osztásinál meg mindenki egyformán kapott... — Csak krumplit nem! — veszi át a szót ismét Csima Sándor. — 53 ta­vaszán hatvan holdat traktor szán­tott burgonya alá. Egy reggel megyek ki, látom: nagyon sekélyen merítik a kapát a földbe. így nem lehet vet­ni! Odaérek, látom: az eke alig há­rom ujjnyira hasította fel a földet. Hát nem is lett ott semmi termés. Csima József tanácselnök: — Mindenki »okos« volt, de senki sem tudta, hogyan kellene például a 400 hold szántó vetésforgóját elkészí­teni, vagy a munkaegységet kiszámí­tani ... No, itt megállhatunk, s nem kell talán hosszan magyarázni, hogy miért bomlott fel a tsz 53 őszén. ES AHOL VAN! Feloszlott az Fonóban is, Kapos- vötlgye »székhelyén«. Pedig ott jól dolgoztak, szép termést takarítottak be, s 40 forintnál többet ért egy munkaegység. Úgy hitték azonban, többre mennek külön-külön. Hogy mennyire tévedtek, anra két évvel későbben, tavaly ősszel jöttek rá. Akkor 826 holdon 87 család újból tsz-t alakított. Hogy miért, annak sok oka van, mi csupán két dologban ke­restük: 1. A gép — Az alakulás óta ióvontatású eke egy barázdát sem húzott a mi 636 hold szántónkon! — mondja Fo­nal Ernő elvtárs, a Vörös Hajnál Tsz elnöke. — Hisz itt a gépállomás! Nemcsak olcsóbb, de jobb munkát is végez. Jobbat! Néha bizony elő­fordul, hogy a traktorosok keresni akarnák — a mi zsebünkből. Az ősz- szei például nem vettünk át egy ta­lajmunkát, mert az egyik tárcsát le­akasztotta a traktoros. Újra meg­csináltattuk vele! Aztán éjjel kimen­tünk, megnéztük, milyen mélyen szánt... Hiába, emberek vagyunk, az ujjunk sem egyforma. Lóherét, lucernát — amit nem ad­tunk ki a tagoknak háztáji tehenük etetésére — kis részben tófogatú, nagyobb részben zetoros fűkaszával vágtuk, rendsodróval gyűjtöttük. Géppel 80 hold kalászost arattunk. Ha a gép nem segít, kukoricánk ga­zos maradt volna, mert az eső éppen aratás idejére tolta ki a harmadik kapálást. Az összes tartóhántást gép végezte. így igaerőnk felszabadult, pár nap alatt behordtuk a kereszte­ket, kezdődhetett a cséplés. Szóval, még felsorolni is nehéz, hogy meny­nyit segít a gép. Pedig a területünk még több darabban van, mint ahány hold! 2. Az állattenyésztés Nemcsak a fonalaknak, gölleiek- mek, büssüieknek vagy kisgyalániak- nak fáj híres szarvasmarhatenyészté­sük leromlása. Országos gond a Ka- posvölgye. Szakemberek és termelők a fellendülés egyik fő akadályát a vetésterviben látják. Valóban: hármas vetésforgót kialakítani ott lehetetlen, ahol 40—42 százalék a kenyérgabona területe. Ilyen viszonyok között ele­gendő szálas- és szemestakarmányt nem lehet termelni. A javaslatok már feljutottak Pestre, s a kormány se­gít a kimondottan állattenyésztő vi­dékeknek. Mindenesetre, a fonód Vö­rös Hajnal Tsz nem várta a mannát. Segített magán! — Annyi a takarmány — mondja Zábó István, a gépállomás főállat­tenyésztője —, hogy teheneket kell venni, hozzá! Vesznek is 18 darabot. Ez évben építettek féL egy 42 férő­helyes istállót. A téli takarmányozást éppen most állítjuk össze. Mégpedig: »650 kg élősúlyra és 8 liter tejre na­ponta kell 30 kg takarmányrépa, 10 kg siló, 2 kg búzapdlyva, 3 kg lucer­na, 3 kg zabosbükköny, 2 kg takar- mányszalma, fél kiló melasz, fél kiló korpa, fél kiló extrahált napraforgó. Ezen felül minden liter tejtöbbletre 35—40 dkg abrak.« Ebbein benne van a szükséges száraz anyag ke­ményítő érték és emészthető fehér­je. A tejtermelést a takarmányrépa és a siló teszi olcsóvá. Ezért az ősz­szel 300 köbméter silót készítenek. Csak ennyit, mert egyelőre nincs több tárolóhely. Jövőre már a dup­láját! Ez a takarmámylbeosztás olyan, ahogy a nagykönyvbem meg van írva! S ahogy a Kaposvölgyéban talán öt-hat egyéni gazda tudja ellátni te­henét. Ilyen szakszerű etetéssel ér­tük el, hogy az alakulás óta 4,3 li­terrel emelkedett a fejési átlag. Segíts magadon, as állam is megsegít! Tovább mutat már ez minden ve­téstervi bajon. Arról van szó, hogy Kisgyalán határának a felén 45 előtt nagybirtok terpeszkedett. Ott volt 90 tehén. Naponta 12 kanna tejet, szállí­tott piacra az uraság. S a kisgazdák 205-től vittek ugyanennyit. Tehát: nagyüzemiben jobb, szakszerűbb, jö­vedelmezőbb az állattenyésztés. Bi­zonyításul vegyünk csak két példát. Egy kicsit, meg egy nagyot. A kicsi: Jáger János hétfőn nyolc óra után kezdett fejni. Máskor azon­ban úgy jön a sora, hogy már het- kor fej, vagy pedig későbben, kilenc­kor. Reggel ugyanaz a helyzet. Jól tudja fjedig, hogy szigorúan egyidő- ben kellene, ahogy a fonói tsz-ben csinálják: reggel 5-kor, este 6-kor! A nagy: Minden kisgyalánd gazda tudja, mit jelent az ízletes, tápanyag- dús siló a jószágnak. S ezért sóhaj­tanak olyan nagyokat, ha ide fordul a szó. Mert a faluban nincs, nem bírnak a tárolóhelyek építésével. Pe­dig ha szövetkeznének, államunk hozzásegítené őket a létesítéséhez. S akkor Jáger János tehene nem 15-öt, de 20 litert is adna. Ám jól tudják ezt ők is... Végül: Nyilvánvaló, hogy az or­szágnak nagyobb darab kenyeret is csak a mezőigazdasági nagyüzem ad­hat a termésátlagok emelkedésével. Hát ide szabad legyen csupán hat számadatot leírni: Kisgyalán község ezévd termésátlaga búzából 7,6, rozs­ból 6,7. árpából 6,1 mázsa. A fonói Vörös Hajnal Tsz az idén búzából 10,2, rozsból 11,5, árpából 14,2 mázsát termelt holdanként átlagosan. Ugye, ehhez nem kell magyarázat?' í Kunszabó Ferene

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom