Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-03 / 182. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl Somogyi Néplap AZ HDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 182. szám. ARA: 50 FILLER Péntek, 1956. augusztus 3. ló tehenészet = tarlós jövedelmezőség »Biztosítani kell, hogy a szarvas- marhaállomány 1960-ra mintegy öt százalékkal és a tehénállomány az 1955. évi 885 ezerről egymillióra emelkedjék.-« (A KV július 18—21-i ülésének a második ötéves terv irányelveiről szóló határozatából.) Számos régi és új tsz-ünk szervezetileg jól felépített gazdasággal rendelkezik, politikailag megerősödött, s az elkövetkező pár évben jól jövedelmező, a kívülálló parasztságra vonzó hatású nagyüzemi gazdálkodást alakíthat ki. Sok tsz-ünk egy- egy termelési ágban kiváló eredményeket mutathat fel. Az öreglaki Ifjú Gárda pl. tavaly 250 mázsás cukorrépatermést takarított be holdanként. Sajnos, más a helyzet termelőszövetkezeteink állattenyésztésében. Ez korántsem fejlődik egyenletesen, elmarad a növénytermelés színvonalától. Erre legjobb mutató a tehenészet. Körzetünk legtöbb tsz-ében nem is beszélhetünk tenyésztésről, de még állattartásról sem. A termelőszövetkezeteknek évenként 2100 liter tejet kell fejnünk egy-egy tehéntől. Ez aránylag nem sok, mégis mindössze három tsz teljesítette féléves tejtermelési tervét. A somogyvári Szabadságban 10,6, a lengyeltóti Táncsicsban 11,7, az öreglaki Ifjú Gárdában 7 liter volt a júniusi istállóátlag. A többi tsz-ben ennél sokkal alacsonyabb volt az istállóátlag. Egyik oka ennek a takarmányhiány. Termelőszövetkezeteink nem törődnek eléggé a takarmánytermeléssel. A silózásra, zöld futószalag beállítására is kevés gondot fordítanak. A széna nagyrészét pedig — méghozzá a legjobb minőségűt — szétosztják a tagok háztáji állatainak. A somogybabodi Kossuth Tsz- ben pl. idén is az összes szénát kiosztották. A télen rosszul takarmá- nyozott tehenektől persze nem várhatunk bő tejelést a májusi legelőkön. Ugyanez a helyzet az abrakgazdálkodásban is. A balatonboglári Dózsában pl. a szabadtej után kapott korpát sem a tehenekkel etetik fel, hanem a sertésekkel. A másik alapvető hiba: a növendéknevelés mellőzése. Ugyanis tsz- eink nem szívesen nevelnek növendékmarhát — úgy tartják, hogy nem éri meg. Ezt a következőkre alapozzák: a tej ára 3 forint, de a balaton- környéki tsz-ek 4, sőt 4,50 forintért is értékesíteni tudják szabad tejüket. Viszont egy üszőborjúnak ahhoz, hogy jól fejlődjék, szoptatásos nevelés esetén kb. 630 liter tejre van szüksége. Ennek pénzértéke — a 3 forintos literenkénti arat figyelembe véve — 1890 forint. Ehhez jön még a széna és az abrak ára. Egy üszőborjú tehát választási, tízhetes korában kb. 2500 forintjába kerül a tsz-nek. Ezzel szemben a kiváló osztályzatú borjúért — ha eladásra kerül — maximum 9 forintot kap kg- ként a tsz. Ahol a tagság nem előrelátó, a borjaktól megvonják a tejet, korán leválasztják, emiatt a borjú megcsökik. Sokhelyütt nem értik meg, hogy az előlegezett befektetést, a jó gondozást a borjú tehénkorában kétszeresen visszatéríti. Hiszen a kis korától kezdve jól fejlődött tehén jó tejelőképességű. Az ilyen tehéntől nem 2100, hanem 3500—4000 liter tejet is lehet várni évente. A közös gazdálkodás igazi alapja a közös állatállomány. Hogy a tehenészet minden tsz-ben jövedelmező üzemág legyen, nagyobb gondot kell fordítani a takarmány termelésére, rá kell térni a zöld futószalagra. A télre biztosítsanak tsz-eink olcsó és sok zöldsilót. Ezzel nemcsak a tejtermelést fokozhatják, hanem a tej előállítási költsége is olcsóbb lesz. Ne osszák szét sehol a takarmányt a közös rovására. Felelősség- teljes feladat vár ebben a termelőszövetkezeti mezőgazdászokra. Meg kell magyarázniuk, hogy növendék- marha-nevelés nélkül nincs jó tehenészet, enélkül pedig nem lehet számítani tartós jövedelmezőségre. Tóbiás Péter, a Lengyeltóti Gépállomás kihelyezett mezőgazdásza A Segesdi Gépállomás túlteljesítette kombájnaratási tervét! A Gépállomások Megyei Igazgatósága jelenti: Az augusztus 1-i értékelés szerint a globális nyári idényterv teljesítésében a gépállomások sorrendje a következő: összes traktor- és motormunka normálhold: 1. Iharosberény 59 % 3. Mernye 88,2% 2. Csurgó 53,6% 4. Balatonkiliti 78,2% 3. Darány 52,4% 5. Fonó 72,1% 4. Mernye 52,1% Utolsók: 5. Fonó 51,3% 15. Karád 52 % Utolsók: 16. Tapsony 22,1% 15. Balatonkiliti 37,1% Tarlóhántás: 16. Karád 32,6% 1. Csurgó 55,3% Összes aratás: 2. Marcali 52,2% 1. Mernye 94,9% 3. Mernye 46,1% 2. Darány 83,1% Utolsók: 3. Balatonkiliti 81,3% 15. Kaposvár 27,7% 4. Csurgó 81 % 16. Nagybajom 25,1% 5. Tab 78,8% Cséplés: Utolsók: 1. Fonó 28,2% 15. Nagybajom 51,2% 2. Mernye 23,3% 16. Tapsony 40,9% 3. Marcali 21,7% Kombájnaratás: Utolsók: 1. Segesd 103 % 15. Segesd 12,8% 2. Csurgó 97,3% 16. Iharosberény 7,9% Az első gabonát a hazának A mezőcsokonyai Uj Élet Tsz befejezte a kenyérgabona cséplését, teljesítette évi beadási kötelezettségét és 80 mázsa szabadgabonát adott el az államnak. Hasonlóképpen a nagyberki Becsület 100 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét, ezenfelül 50 mázsa kenyérgabonát adott el szabadon az államnak. Ifj. Havasi József, a nagyberki Győző Tsz elnöke a termelőszövetkezetből kapott kenyérgabonából 10 mázsát adott el az államnak. TANÁCSAINK életéből Kifogás a pogányszenfrnártoni legeltetési bizottság munkájára Pogányszentpéter községben a július havi tanácsülés megmozgatta a falu lakosságát, élénk vita volt. A földművesszövetkezet ügyvezetője beszámolt a földművesszövetkezet munkájáról. Sokan szóltak hozzá, sokan foglalkoztak az áruellátással. A tanácsülés beszámoltatta a legeltetési bizottság elnökét. Mitnyek Ferenc dolgozó paraszt kifogásolta a legeltetési bizottság murrkáját. — Túlságosan magas — mondotta — a községi apaállatok részére biztosított földterület művelési költsége. Javasolta a tanácsülésen, hogy sürgősen vizsgálja meg a legeltetési bizottság munkáját, penzgazddlkoddsat.' így kell előkészíteni a tanácsülést! Nagyon jól sikerült tanácsülésekről lehet beszámolni Somogysimonyi, Vé- se és Varászló községekből. Mind a három termelőszövetkezeti község. A végrehajtóbizottságok mind a három községben nagy gondot fordítottak a személyes meghívásokra. A községi végrehajtóbizottság tagjai a mezőkön keresték fel személyesen a tanácstagokat és hívták -meg őket a tanácsülésre. Minden tanácstaggal a beszélgetés során ismertették a napirendi pontokat is. Ahol még a vb-titkár sem ment el a tanácsülésre A jólsikerült tanácsülések mellett voltak olyan helyek is, ahol megfelelő előkészítés hiányában, a tanácsülések nem voltak határozatképesek. Ez történt pl. Nemesvid községben, ahol a tanácsülés napján egyetlen tanácstag sem tartózkodott a faluban, így természetesen a tanácsülésen- sem jelentek meg. Sőt a végrehajtóbizottság titkára, aki a szomszéd községben lakik, éppen a tanácsülés napján ment haza, mitsem törődve az előkészítéssel, a tanácsüléssel. Még a meghívókat sem küldték ki a tanácstagoknak. Csak engedély kellene... Sotmogyudvanhelyen a mezei dűiő- utakat és hidakat megjavították. A községi tanács a vasútállomásihoz vezető mintegy fél kilométernyi útszakasz villamosítását is tervbe vette. Ennek az útnak a villamosítása a község lakosságának régi óhaja. A villanyoszlopok faanyagát a lakosság társadalmi úton adja össze. A megyei tanács vb tervosztálya már több esetben ígéretet tett, hogy a munka elkezdésére engedélyt ad. Ez azonban még a mai napiig is késik, illetve a tervdokumentáció hiánya miatt nem lehet a munkát elkezdeni. So- mogyudvarhely tanácsa, valamint a község lakossága sürgős intézkedést vár az illetékesektől. Megbecsülik választói Méhes Illés somogyudvarhelyi dolgozó paraszt, járási tanácstag szívén viseli választóinak gondjait. Beszámolóját, fogadóóráit rendszeresen megtartja. A fogadóórákon felvett panaszokat azonnal továbbítja a községi tanács végrehajtóbizottságának. Ha a panaszok helyben nem intézhetők el, a járási tanácson intézi el. Legutóbbi fogadónapján 19 választó jelent meg, akik különféle észrevételt, javaslatot tettek, illetőleg panasszal fordultak hozzá. Többek javaslatára a földművesszövetkezeti kenyér- és szikvízellátás megjavítására hozatott intézkedést. So- mogyudvarhely dolgozói megbecsülik azokat a tanácstagokat, akik jól képviselik választóik ügyét. Panasz a Kaposvári Gépállomásra Az osztopáni Győzelem Tsz-ben 200 kh. tarló vár arra, hogy a Kaposvári Gépállomás felszántsa. A sürgetésre csak ígérgetéseket küld gép helyett a gépállomás. A tsz a 60 holdnyi másodnövényt sem tudja elvetni, mert a gépállomás nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségét. Pedig három gép csépel Osztopánban ée ha másképp nem, a cséplőgépet meghajtó traktorokkal is szánthatnának este cséplés után. Váltsa be ígéretét és teljesítse szerződésben vállalt kötelezettségét a gépállomás. Köszönt az elnök barátja Sóvári nem volt nagyhatalmú ember, csak éppen fennen hordta szikár orrát. A fehérhajú Kormos bácsi pedig fnem volt bűnös múltú ember, csak nem tudott még megszabadulni a ráragadt alázatosságtól. Mindén találkozáskor tiszteletteljesen köszöntötte Sóvárit, aki időnként el is fogadta a köszönést, legalább is erre mutatott ajka re- begése. A kalaplevételt kispolgári csőké vénynek minősítette. Kormos bácsi nem tudni miért tisztelte olyan nagyon Sóvárit. Talán azért, mert két évvel ezelőtt látta karonfogva sétálni az elnökkel, másfél évvel ezelőtt pedig egy értekezlet elnökségében mint »kiküldöttet«. Kormos bácsi szívesen köszönhetett mindenkinek, mert akit üdvözölhetett, azt egy kicsit barátjának tekintette és a jóbaráti kapcsolat — mégha kissé egyoldalú is — megnyugtató. Kormos bácsi pedig sokat adott nyugalmára. A minap hazatérve nagydaco- san közölte feleségével, hogy ő pedig többet nem köszön előre Sóvárinak, hiába is várja. A többit ínjár súgta közel hajolva felesége füléhez: — Valami történt... Sóvári előre köszönt nekem. Igaza van, Kormos bácsi, történt valami, sőt sok minden nagyszerű. — kb — A tavalyinál ezerrel több mezőgazdasági dolgozó üdül az ország legszebb tájain A MEDOSZ évről évre mind több mezőgazdasági dolgozó számára teremti meg a gondtalan üdülés lehetőségét. Ebben az évben körülbelül 11 000 állami gazdasági, gépállomási, erdőgazdasági és más mezőgazdasági üzemi dolgozó tölti szabadságát az ország legszebb tájain, Viseigrádon, Galyatetőn, a Mecsekben1, a Mátrában, Lillafüreden és a Balaton partján, ezerrel több mint tavaly. Július végéig csaknem hatezer mező- gazdasági dolgozó vette igénybe a kedvezményes beutalást. Befejeztük az aratást, cséplést — jelentették Fehsöbogátról A Felsőbogáti Állami Gazdaságban tegnap befejeződött az aratás, cséplés. Ez évben minden gabonát géppel vágtak le s a munka 87 százalékát végezték el kombájnnal. Új kenyér a zamárdi Alkotmányban A zamárdi Alkotmány Tsz már a hét elején befejezte az aratást és a cséplést. Egyszerre végeztek e két fontos munkával, mert kombájnnal arattatták valamennyi kalászosukat. A búza 11 mázsát adott holdanként, bár a kemény tél nagy próbára tette a vetést. A gondos tavaszi ápolás, fejtrágyázás azonban megdúsította a búzát. A korábban elcsépelt búzából két kg-ot osztottak munkaegységenként előlegként. így már az új búzából ehetnek kenyeret az alkotmánybeliek. Évvégi zárszámadáskor kb. 4 kg jut egy-egy munkaegységre. A legtöbb tagnak még tavalyi búzája is van, de már csak kíváncsiságból is sütöttek kenyeret az új lisztből. ÚJRA A KÖZÖSBE Finta Kálmán somogyaszalói gaz- :da az idén cikóriát termel. 11 holdjáéból rászánt 200 négyszögölet. Ebből [kiviláglik, hogy nem fél az újtól. Rá- [lép a még alig kitaposott ösvényre |— de módjával! Mert tavaly ter- ímeltek már a faluban, s elég jól 1 bevált. Nem szeret első lenni, de ; utolsó sem. A cikórián kívül néznünk még pár példát: a Latinka [ Sándor Tsz 49->ben alakult. Ö 52-ben : lépett be. 53-ban sokan otthagyták ja közöst, ö a közepetáján lépett ki. Mint cseppben a tengert, szemlélheted benne a keserű évszázadok álltai óvatosra, gyanakvóra gyúrt ma- I gyár parasztot. Aki néha túl iperész, [néha túl félénk, olykor nem világosan látó — de mindig konok, ke- [ ményfejű. A megzavart ember... Igen, nem látott mindig világosan. Elmondja, hogy 53-iban sok társával együtt azt bitte, vége a tsz-mozga- lomnak. Persze, érhet az ember füléig bármilyen hír, nem készteti nagy elhatározásra, ha saját bőrén nem tapasztal belőle valamit. Hát ő tapasztalt, úgy érezte, sokat is: — Nem sokan dolgoztak akkor a közösben — meséli. — Reggel elindult a tsz-tag, este megjött s beíratta a munkaegységet. Én meg tudtam, hogy táján se volt a burgonyának, hisz ott kapáltunk hárman is: apám, feleségem, meg én. Az akkori vezetés is gyenge volt. Mikor elmondtam nékik, azt felelték: «■Hát mit csináljunk velük?-« Ősszel meg azok tartották először a zsákot... Én akkor azt mondtam: Na, hát ha nem tudtok semmit sem csinálni, engem engedjetek. Kiléptem... Nem látta tisztán azt sem, hogy miért volt kilépéskor tizenegyezer forint adóssága. Azt vélte: csak dolgoztunk, dolgoztunk, s a végén mi tartozunk. ...aki makacs is... Tavaly mondták neki, hogy lépjen be. Épp akkor jött meg a kivitt adósságról a fizetési felhívás. Mondták neki: ha belép, a közösség viseli a terhet. Kifizette a 3600 forintot, és kínlódott tovább. Meddig? — Ha az ember becsukja a szemét, fainak megy — mondja mosolyogva. — Figyeltem én mindig a tsz-t. S meglepő részletességgel, pontossággal tárja fel a Latinlka mai helyzetét: — Ma már nincs lógás. A kukoricájuk nem gazos, hanem igen szép. 87 hold búzát aratott náluk a kombájn. S annak a területnek az átlaga csak valamivel kevesebb, mint 12 mázsa. Az egyéniek közüli nekem van a legjobb termésem, 10 mázsa egy holdon... A gép nemcsak úgy segít, hogy elvégzi a munkát, ter- mőbbé teszi a talajt. Most nyáron pl. d Latimkabeliek nem tudták volna harmadszor is megkapálni a kukoricát, ha egy kombájn és egy arató- gép nem dolgozik helyettük. Aztán nagyon szép, négy éves telepítésű gyümölcsösük van. Lassan teremni kezd már. Ha a gépek nem végeznék el a talaj- és betakarítási munkák nagyobb felét, nem jutna kéz a fákhoz. Mert a gyümölcsös hálásan ad, de csak akkor, ha kap is. De tud okulni... ... Mint cseppben a tenger, nézheted 'benne a parasztot. De láthatod azt is: kemény koponyáját népi szándékszik összetörni azzal, hogy a feltáruló új élet kapuját becsukja maga előtt, s fejjel megy neki. — Nem volt igazunk, mikor 53- ban felhánytorgattuk, hogy hiábavaló a sok állami kölcsön. Persze, akadt köztük felesleges js. De nézze meg most bárki a Latinka portáját: istállók, magtár, gazdasági épületek. Ha ezt akkor nem építjük, még most is kínlódhatnának. A tsz elnöke, Győrül Pál legénykori pajtása. Kiszámították már együtt, hogy neki a 11 holdról évi jövedelme 15—16 ezer forint. Pedig hárman dolgoznak: apja, félesége, ő. A tsz-ben teljesítenének évente 580 munkaegységet. Ennyire tavaly egy- egy tsz-család 23 700 forint értéket kapott. Azonkívül ott van még az adó és a b«adásmentes egy hold háztáji, aztán a tehén, a sertés. Mindezt összeadva tavaly Tóth György, Kavács Károly, Ropoli Imre és a többi tag 40 000 forint tiszta haszonnal zárta saját évi mérlegét. S az az ember, aki tavaly inkább kifizette a tartozást, minthogy visz- szamsnjen, most belépett. A múlt havi közgyűlésein vettek fel egyhangú döntéssel. I És mindig jobbra vágyik l Ne higgyük azonban, hogy most teljesen megelégedett a Latinkávai. (Jaj annak, aki nem vágyik többre, jobbra, szebbre! Az már elveszett ember.) Elmondja, hogy még most sem mindig tökéletes a munka megszervezése. Előfordul, hogy égy-egy tag délnek megy, pedig északra kellene fordulnia. Meg aztán tavaly ősszel egyszerre 70 mázsa búzavetőmagot csáváztak, s a fele csíraképtelenné vált, mire földbe kerülhetett volna. Pedig az esős idővel számolhattak volna úgy, hogy egyszerre 15 —20 mázsát csáváznak csak. — Egy kicsit mindig tagnak éreztem magam — mondja s lehajtotta a fejét, a dózmdját markólássza. — De, tudja! — szólal meg kis idő múlva: — Rájöttem én, hogy miért léptem ki 53Hban ... Mert azt hittem: semmire semmi gondom, csak dolgozom, s majd kapom a tele zsákokat. Pedig mi lenne, ha mindenki így gondolkodna ... A tsz nemcsak közös munka, hanem közös boldogulás, közös élet, jövő, minden! Nemcsak a lovamat, földemet, két kezemet kell bevigyem, hanem az eszemet és egész magamat, akit úgy hívnak, hogy Einta Kálmán. KUNSZABÓ FERENC
