Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-03 / 182. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1956. augusztus 3. Minden téren megszilárdítjuk a törvényességet AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA A LEGFŐBB ÜGYÉSZ BESZÁMOLÓJÁT Áz országgyűlés szerdán délelőtt folytatta tanácskozásait. Az ülésen megjelentek a párt és a kormány vezetői közül Apró An­tal, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kiss Károly, Kovács Ist­ván, Mekis József, Szalm Béla, Bata Istvánt, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla elvtársak és a Minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai testület több tagja. A magyar országgyűlés örömmel üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának leszerelési felhívását Az ülést Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a magyar országgyűlésnek megküldte a Legfelső Tanács felhívását, amelyet a leszerelés ügyében a világ vala­mennyi országának parlamentjéhez intézett. (Non György elvtárs beszámolójának első részét tegnapi számunkban közöl­tük.) Az utasszállító repülőgépünk ellen elkövetett gyalázatos merénylet is fo­kozott éberségre int bennünket. Ez az alávaló gaztett és annak feldicsérése az imperialista sajtó részéről újból felhívja figyelmünket arra, hogy el­lenségeink nem válogatósak. Gonosz­Tiszteit országgyűlés! A Központi Vezetőség határozata megerősíti büntetőpolitikánknak az utóbbi időben már kialakított he­lyes gyakorlatát, amikor arra szó­lítja fel bűnüldöző szerveinket, ügyé­szeinket, bíróinkat, hogy államunk biztonságát és a törvényes rendet sértő súlyosabb bűncselekmények el­len összpontosítsák erejüket. A megtévedt dolgozók jelentékte­lenebb bűncselekményeivel szemben elsősorban társadalmi úton, nevelő jellegű intézkedésekkel kell eljárni. Ennek az irányelvnek valóra vál­tásával elérjük, hogy a súlyos bűn­cselekményeket eredményesebben fogjuk felderíteni és elhárítani, töb­bek között azért is, mert megszaba­dítjuk igazságügyi szerveinket az apró-cseprő ügyek tömegétől. Bűnüldözésünk egyik legfontosabb feladata, a nép vagyona ellen vétők felelősségrevonatása. Nemcsak azért, mert szocialista gazdálkodási ren­dünk a társadalmi tulajdonra épül, hanem azért is, mert a legtöbb bűn- cselekmény népgazdaságunkat sérti. Ennek egyik fő oka a szokásos bű­nözők bűncselekményei mellett a hatalmát vesztett osztályellenség kártevése. A bűnözők kihasználják a gazdasági szervezeteinkben elharapó­zott bürokráciát, a felületes ellenőr­zést, és fosztogatják, lopják, sikkaszt­ják a nép vagyonát. A társadalmi tulajdon elleni bűn- cselekmények elkövetőinek megfe­lelő üldözése, felelősségrevonása fon­tos állami feladat. De ennél nem ke­vésbé fontos, hogy a gazdasági veze­tők, dolgozóink több figyelmet for- dítsanak a népvagyonnak nemcsak | A bűnözés okainak vizsgálata során a rendőri és ügyészi szervek egy­aránt sok tapasztalatra tettek szert ahhoz, hogy követeljék az alkoholiz­mus romboló jelenségei elleni álta­lános küzdelem megerősítését. Gya­korlati munkánk során sokszor lát­tunk eseteket, amikor főleg a rum és pálinka mértéktelen fogyasztása, nemcsak az egészséget rombolja, de bűncselekményekre is vezet. A kapi­talista társadalom egyik legaláva­lóbb maradványát, a prostitúciót megszüntettük. De, főleg nagyváro­sainkban még előfordul a titkos pros­titúció. A társadalom szervezett erői­nek kell odahatniok, hogy több gon­doskodással, az ilyen jelenségeket megszüntessük. Rendőreink évről évre képzetteb­bek, tapasztaltabbak, és ennek ered­ménye, hogy egyre jobban becsülik őket dolgozóink. Ezért csökken a ha­tósági közegek, elsősorban rendőrök sérelmére elkövetett erőszakos cse­lekmények száma is. Az ilyen esete­ket a bíróságok nem mindig bírálják el kellő szigorral. Hozzá kell tenni azonban, hogy néha, főleg a még ta­pasztalatlanabb rendőrök fellépésé­be* is akad hiba, amikor fellépésük vagy nem eléggé határozott vagy éppen túlzott és kiváltója lesz egyes személyek meggondolatlan magatar­tásának. Az ilyen jelenségek ellen is fellépünk. Habár egyre kisebb számban, de vannak még olyan panaszok, hogy a rendőrségen egyes beosztottak durva törvénysértéssel erőszakot alkalmaz­Rónai Sándor elvtárs ismertette a . felhívást, amelyet július 17-én a magyar sajtó is közölt, majd a kö­vetkező határozati javaslatot terjesz­tette az országgyűlés elé: A Magyar Népköztársaság ország- gyűlése őszinte örömmel, lelkesen támogatja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a leszerelés ügyében a tevőkkel szövetkeznek, csakhogy árt­hassanak országunknak, népünknek, mely végképp kiszabadult karmaik­ból. Államvédelmi szerveinknek, de nemcsak nekik, minden igaz haza­finak résen kell lennie. Fokozottabb éberséggel, elszántsággal kell küzde­ni, hogy ártalmatlanná tegyék azo­kat, akik hazánk, népünk, törvé­nyeink ellen fordulnak. szorgos megteremtésére, de gondos megőrzésére, kezelésére is. Jó egyné­hány ügy tanulsága alapján megra­gadom az alkalmat, hogy innen is kérő szóval forduljak a vállalatok igazgatóihoz, földművesszövetkeze­teink tagjaihoz, főleg a szövetkezeti ellenőrző bizottságok tagjaihoz, hogy még jobban vigyázzanak a felügye­letük alatt álló népvagyonra. Rendőrségünk áldozatos helytállá­sa és munkája komoly eredményeket mutat fel a polgárok személye ellen intézett erőszakos támadások, ember­ölések, rablások elleni harcban. Tel­jes felelősséggel és örömmel számol­hatok be az országgyűlés előtt arról, hogy az ilyen bűncselekmények szá­ma lényegesen kisebb a felszabadu­lás előtti hasonló cselekményeknél, így állampolgáraink hasonlíthatatla­nul biztonságosabb körülmények kö­zött élhetnek és dolgozhatnak, mint azelőtt. Az államrend elleni izgatások szá­ma is csökkent. Világosan elkülönít­jük azokat, akik bírálattal feltárják a megmutatkozó hibákat, segítik ezeknek kijavítását azoktól, akiknek a gyűlöleten kívül semmi közük a demokráciához, s izgató, gyűlölködő kijelentésekkel tesznek kísérletet, hogy zavart keltsenek, akadályozzák építő munkánkat. Az ilyen rosszhi­szemű, ellenséges elemeket természe­tesen bíróság elé állítjuk. Nyilvánvaló az is, hogy nálunk nem lehet szabadsága azoknak, akik a dolgozók érdekei ellen akarják azt felhasználni, akik pártunk, államunk, intézményeink ellen izgatnak, akik a sovinizmust, antiszemitizmust és más burzsoá-reakciós nézeteket ter- I jesztenek. tak előállítottakkal szemben. Az ügyészi felügyelet kötelessége min­den ilyen esetet a legalaposabban kivizsgálni és a magukról megfeled­kezett személyek ellen eljárni. Kato­nai bíróságaink ilyen esetekben meg­felelő szigorral torolják meg a tör­vénysértéseket. Jelentős mértékben javult az elő­zetes letartóztatás elrendelésének gyakorlata. A múlt év hasonló idő­szakához képest az előzetes letartóz­tatottak száma több mint a felére csökkent. (Múlt év július 1. napján 3681 előzetes letartóztatott volt, fo­lyó év július 1. napján pedig 1493.) Ügyészeink külön figyelmet for­dítanak a fiatalkorúak, a 12—18 éve­sek bűncselekményeire. Itt is javu­lás tapasztalható. Egy év leforgása alatt a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma 30 százalék­kal csökkent. Azok a legtöbbször kis- jelentőségű és éretlenségből, kaland­vágyból elkövetett cselekmények, amelyeket a fiatalkorúak elkövet­nek, majdnem kizárólag nevelőintéz­kedéseket követelnek meg s elsőren­dű kötelességünk, hogy minél széle­sebb körben megelőzzük az ilyen eseteket. Ezen a téren már sok he­lyen jól működnek az ifjúságvédel­mi bizottságok, amelyek számon- tartják a fiatalokat, a késői órákban hazaküldik őket, vigyáznak, hogy züllött elemek közé ne kerüljenek stb. A megelőzés legfontosabb köve­telménye a 14—16 éves fiatalok munkábaállítása. A vállalatok nagy része kitér az ilyen korú, de főleg a világ valamennyi országának parla­mentjeihez intézett felhívását, amely újabb nagy jelentőségű lépés a fegy­verkezési hajsza megszüntetésére, a béke megóvása, az országok közötti baráti kapcsolatok további fejlődése, és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. A Magyar Népköztársaság ország- gyűlése egész dolgozó népünk egysé­ges, szilárd békeakaratának is kife­jezést ad, amikor magáévá teszi és melegen üdvözli a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának felhívását. Fel­hívja a kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést az or­szágok közötti békés együttműködés fejlesztésére, a béke megóvásáért, a nemzetközi feszültség csökkentésére. Az országgyűlés a beterjesztett ha­tározati javaslatot egyhangú lelkese­déssel elfogadta. börtönből, javítóintézetből szabaduló fiatalok alkalmazása elől. Jellemző annak a 16 éves fiúnak az esete, aki személyi igazolványát azért hamisí­totta meg, hogy idősebbnek tűnjék fel, mert fiatal kora miatt nem al­kalmazták. Hazánkban éppen úgy, mint a többi szocialista államban, a társa­dalmi erők növekedésével a bűnözés erősen csökken. Elég például arra utalni, hogy az 1932. évben 310 482 személy ellen indítottak eljárást, vi­szont az 1955. évben 172 749 ellen. Ez a csökkenés, ami több mint 45 százalékos, világosan mutatja társa­dalmi rendünk erősségét. A büntetőeljárás alá vontak száma még sokkal kevesebb lenne, ha maga az ügyészi szervezet nem követett volna el a múltban számos hibát. Sok esetben formális szemléletből kiindulva apró-cseprő ügyekben is bíróság elé állított dolgozókat. Bíróságaink függetlenek — törvényeinket alkalmazva a dolgozók érdekeit védik Az ügyészi szervezetet a bíróság munkájának törvényessége tekinteté­ben is felügyeleti jog illeti. Bíróságaink nem olyan bíróságok, amelyek — mint Lenin mondotta — «•ténylegesen a kizsákmányolok kér­lelhetetlen és kifinomult eszközei voltak, amelyek mutatni kívánták a rend védelmét, de ténylegesen a pén­zeszsák érdekeit védték«. Bírósá­gaink a munkásosztály és szövetsé­gese, a dolgozó parasztság hatalmát, állami, társadalmi és gazdasági rend­jét védik. A burzs®ázia szószólói — érthető okokból — élesen támadják bírósá­gainkat, a nép bíróságait és azzal vádolják, hogy az ilyen bíróságok nem az igazságot keresik. Mi vissza­utasítjuk az ilyen rágalmakat. Szo­cialista bíróságaink függetlenek és kizárólag csak a törvénynek vannak alárendelve. A szocialista bíróságok a nép bíróságai és senkit sem ítél­nek el pusztán osztályhelyzete miatt. Az osztályellenség, ha nem vét tör­vényeink ellen és eleget tesz az ál­lam iránti kötelességeinek, nem ke­rülhet bíróság elé. Bíráskodásunk mélyen demokra­tikus jellege viszont megköveteli, hogy az ügy elbírálásánál mindenkor figyelembe vegyük azokat a körül­ményeket, amelyek arra mutatnak, hogy a bűntettes ártó szándéka ép­pen osztályhelyzetéből, a dolgozók társadalmi rendjének gyűlöletéből fakad. Bíróságainknak eszerint kell mindenkor törvényeinket alkalmaz­ni. ítélkezési gyakorlatunkat vizsgál­va megállapíthatjuk, hogy bírósá­gaink ítéleteiben általában érvényre jut dolgozó népünknek törvényeink­ben kifejezett akarata. Világosan rá kell mutatnunk arra is, hogy bíróságaink nem mindenkor tartottak lépést társadalmunk fejlő­désével. Pártunk Politikai Bizottsá­gának 1955 novemberi határozata megállapította, hogy túl sok olyan, alapjában véve rendesen dolgozó em­bert ítéltek el a törvény kereteinek merev felfogásával börtönbüntetésre, akikkel szemben nem börtönt, ha­nem más — elsősorban nevelőjeliegű a szocialista humanizmus szellemé­nek megfelelőbb intézkedéseket kel­lett volna alkalmazni. A Politikai Bizottság 1955 novem­beri határozata alapján felülvizsgál­tuk a közönséges bűncselekmények­re meghozott ítéleteket. Javaslatunk­ra 390 elítélt kegyelmet kapott, míg 8500 személyt, ügyük felülvizsgálása után feltételesen szabadlábra helyez­tettünk. Azoknak az ítéleteit is felül­vizsgáltuk, akiket még nem hívtak be börtönbüntetésük megkezdésére. Ennek során több mint 12 000 sze­mély börtönbüntetését nevelőjeliegű büntetésre változtattuk. Felülvizs­gáló munkánkat tovább folytatjuk. Szükségesnek tartjuk, hogy minden­kit kibocsáttassunk börtöneinkből, akikkel szemben ez a legszigorúbb intézkedés nem feltétlenül szüksé­ges. Éppen társadalmunk fejlődése, né­pi demokratikus rendünk megerősö­dése teszik lehetővé a korábbi bör­tönbüntetések végrehajtásának fel­függesztését. Bizonyos, hogy ezek az intézkedések e megtévedt dolgozókra jó hatással lesznek. Reméljük, hogy korábbi életmódjuk megváltoztatásá­val elkerülik a rájuk kiszabott bün­tetés végrehajtását. Fejlődésünk nagy eredményeinek, közbiztonságunk jelentős megszilár­dulásának arra kell irányítania bí­róságainkat, hogy állandóan figye­lemmel kísérjék életünk igényeit és a törvény keretén belül ne mecha­nikusan alkalmazzák a törvény ren­delkezéseit, hanem átgondoltan és minden bíróság elé kerülő személy tekintetében egyéniesítve. Ezen az úton meg kell javulnia népi ülnöke­ink tevékenységének, akik egyenjo­gú bírókként ítélkeznek a hivatá­sos bírókkal. A bíróságok tanácsai­nak minden bíróság elé állított sze­mély ügyében gondosan kell vizsgál­niuk az ügy összes körülményeit. A múltban sok esetben a puszta beismerés túlzctt jelentőséget nyert. A beismerés azonban egy bizonyíték csupán, amelyet a bíróság mint min­den más bizonyítékot, a perben fel­merült minden adatot összefüggésük­ben szabadon mérlegel. Büntető per- rendtartásunk kifejezetten ki is mondja, hogy »a terhelt beismerése egymagában egyéb bizonyítási eszkö­zök alkalmazását feleslegessé nem teszi«. Az igazság kiderítésében nagy je­lentősége van a védelemnek, a véde­lem szabadságának. A védelemhez való jog érdemben illet meg minden bíróság elé állított személyt. Meg kell állapítanunk, hogy sok­szor nem vettük kellőleg figyelembe a szocialista igazságszolgáltatás eme alapvető követelményét. A védői jo­gok korlátozása törvénysértés és hát­rányára van ez igazságszolgáltatás­nak. Ezt felismerve, az igazságügy­miniszter, a belügy- és honvédelmi miniszter és a legfőbb ügyész közös utasítása megszabja azokat a törvé­nyi feltételeket, amelyek a védők jo­gait biztosítják azokban az ügyek­ben is, ahol az államtitok és a köz­erkölcs érdekében a törvény kivéte­lesen zárt tárgyalást enged meg. Az igazságszolgáltatás törvényessé­gének nagy fontosságú biztosítéka a tárgyalás nyilvánossága és az így is érvényesülő társadalmi ellenőrzés. Ezzel a lehetőséggel sem éltünk még teljes mértékben. A társadalom ellen­A XX. kongresszus, amely a szo­cialista demokrácia megerősödését eredményezte, a törvényesség jelen­tőségének hangsúlyozásával új len­dületet adott a szocializmust építő államok további fejlődéséhez. Pár­tunk Központi Vezetőségének ez év júliusi teljes ülése ebben a szellem­ben hozta meg nagy jelentőségű ha­tározatait. Egész népünk, államunk szempont­jából nagy jelentőségű a Központi Vezetőség határozatának a szocia­lista törvényesség további megszilár­dításával foglalkozó része. Dolgo­zóink nagy megnyugvással fogadták az erre vonatkozó határozatokat. Osztatlan örömmel fogadták e hatá­rozatokat ügyészeink, bíróink, egész szocialista jogásztársadalmunk. A szocialista törvényesség megszilárdu­lása elősegíti a gazdasági építő mun­kát. A terv- és munkafegyelem meg­szilárdításával, a Munka Törvényé­nek betartásával kedvező feltétele­ket teremtünk üzemekben, intézmé­nyekben a termelő-, alkotó munká­hoz, második ötéves tervünk teljesí­téséhez. A szocialista törvényesség szigorú betartásával véget vetünk minden önkénynek, törvénysértés­nek. Azokkal szemben is, akik rossz­indulatúan visszaélnek a hatalom­mal, amit népünk rájuk ruházott és azokkal szemben is, akik jóhisze­műen, nem ismerve fel a törvényes­ség szigorú megtartásának nagy je­lentőségét, követnek el törvénysérté­seket. Az önkényes intézkedések v> egszüntetésével nagymértékben elősegítjük a szocialista demokrácia megszilárdulását, növeljük az állami szerveink iránti bizalmat, törvénye­ink iránti tiszteletet. Nekünk vannak biztosítékaink, hogy azok a törvénysértések, ame­lyeket annyira fájlalunk és elítélünk, sohasem fognak megismétlődni. Ilyen biztosíték népi demokráciánk meg­őrzésének valódi kiszélesedését és hatékonyságát akkor fogjuk biztosí­tani, amikor — s hozzáteszem, minél hamarabb — megvalósítjuk a bírák­nak a választását és a bírák rendsze­res beszámolóit választóik előtt, ahogy azt alkotmányunk és a Köz­ponti Vezetőségünk legutóbbi hatá­rozata megköveteli. Tisztelt országgyűlés! A bíróságok által kiszabott börtön- büntetések végrehajtásában az ügyé­szi felügyelet hároméves tapaszta­latai alapján ugyancsak fejlődésről adhatok számot. Megalkotásra ke­rül a Büntetésvégrehajtási Szabály­zat, amely hatályon kívül helyezte azokat a burzsoá börtönszabályokat, amelyek a büntetésvégrehajtás ideje alatt is az elítéltek legszélsőségesebb kizsákmányolását tették lehetővé. Társadalmi rendünk megerősödése, a közbiztonság megszilárdulása, va­lamint a büntetőpolitikánk szektás gyakorlatának felszámolása azt ered­ményezte, hogy a bebörtönzöttek száma állandóan csökken. 1955. no­vember 1-én 37 027, 1956. március 1-én 27 836, július 10-én pedig 22 088 volt a bebörtönzöttek száma. Túl­nyomó többségüket közönséges bűn- cselekményekért ítélték el. A fent már ismertetett okok következtében a bebörtönzöttek számának további csökkenése várható. Ez a folyamat szocialista rendünk erősödésének egyik kétségtelen jele és egyben mu­tatja bűnüldöző és igazságügyi szer­veink javuló munkáját is. Megteremtettük a feltételes szaba- donbocsátás széles törvényi lehetősé­gét. Ezzel azonban a büntetésvégre­hajtási szervek nem éltek megfele­lően. Az ügyészség ezt a hibás gya­korlatot megszüntette és ennek ered­ményeként csak ez év május és jú­nius havában 1222 elítélt feltételes szabadságra bocsátását kezdemé­nyeztük. A börtönbüntetésnek nálunk nem a megtorlás a célja, hanem elsősor­ban a nevelés. Börtöneink legfonto­sabb nevelőeszköze a munka. Ennek biztosítására főleg a minisztériumok­tól lényegesen több támogatást kell kapnunk. A letartóztatottak munká­jukért fizetést kapnak és ebből gon­doskodhatnak családjukról is. Az 1950. évi II. törvény lehetővé tette egy új büntetési nem, a javító­nevelő munka alkalmazását. A ki­sebb bűncselekményt elkövető dolgo­zót nem fosztjuk meg személyes sza­badságától, hanem csupán arra köte­lezzük, hogy eddigi munkahelyén a bíróság által meghatározott bércsök­kentés mellett dolgozzon. Hiba, hogy ezt a büntetési nemet bíróságaink in­dokolt esetben is ritkán alkalmazzák. De a kevésszámú ilyen elítélttel saj­nos az üzemekben nem foglalkoznak megfelelően. irgathatatlan szilárdsága, a Magyar Dolgozók Pártjának, népköztársasá­gunk kormányának szilárd elhatáro­zása, hogy népünket, államunkat ren­díthetetlenül a szocialista törvényes­ség megtartásának útján vezeti és a legélesebben elítél és megbélyegez minden törvénysértést. A törvényes­ség biztosítéka a szocialista demok­rácia mind következetesebb és mind teljesebb kibontakozása hazánkban. Biztosítéka a törvényesség állandó erősödésének az az egészséges bíráló légkör, amely lehetővé teszi á hibák bátor. felvetését, megköveteli azok kijavítását s a törvénysértések elkö­vetőinek felelősségrevonásót. Végül, de nem utolsósorban, bizto­sítéka a törvényesség szigorú meg­tartásának az újt.ípusú, népi demok­ratikus, szocialista jellegű ügyészség intézménye, amely nem függ a vég­rehajtó hatalomtól, s amely a leg­főbb ügyész útján, akit az ország- gyűlés választ, kizárólag hazánk tör­vényhozó testületének, a nép válasz­totta országgyűlésnek felelős. Tisztelt országgyűlés! Az ügyészi szervezet a jövőben még nagyobb odaadással őrködik a szocialista törvényesség fölött. Ügyé­szeink legjobb képességükkel, mun­kájuk állandó javításával, a dolgozók bírálatainak, bejelentéseinek és pa­naszainak figyelembe vételével, pár­tunk útmutatásainak követésével kí­vánnak eleget tenni szép hivatásuk­nak. Ehhez a munkához kérem a kép­viselő elvtársak támogatását, s egy­ben kérem a tisztelt országgyűlést, fogadja el jelentésemet. A legfőob ügyész beszámolójához Csikesz Józsefré, Kiss Károly, Sárii Rózsi és Birkás Imre képviselők szóltak hozzá a vita során. Non György elvtárs válasza után az or­szággyűlés a beszámolót elfogadta. Non György elvtársnak, a népkö stár saság legfőbb ügyészének beszámolója Védelmezzük a társadalmi tulajdont Csökkent a bűnözések száma A törvényesség biztosítékai

Next

/
Oldalképek
Tartalom