Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-19 / 196. szám
I VILÁG PROLETÁR]Ál EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 196. szám. ARA: 50 FILLÉR Vasárnap, 1956. augusztus 19. Köszöntjük a hétesztendös alkotmányt H ét esztendős alkotmányunk. Itt van újra a nekünk minden zászlós és jelszós ünnepnél több és szebb augusztusi évforduló, a születésnap, a szívünkhöz olyan közelálló, kedves szülöttünk születési évfordulója. Kis könyvecske: lapok, paragrafusok, holtnak tűnő betűk, mondatok — s ha kezedbe veszed, órányi idő sem kell, hogy átlapozd. De olvassuk hét esztendő óta, s úgy olvassuk, mint e lapok, a betűk írói, mert mi írtuk, és mi tudunk olvasni úgy a sorok, a betűk, a hét esztendő mögött, hogy minden sora alkotmányunknak beszéljen, éljen. Egyetlen nagy mondat a mi alkotmányunk: „Minden hatalom a dolgozó népé”. A többi már csak e nagy-nagy mondatnak a része, s ezekből a részekből tevődik össze a mondat, amely él, cselekszik és hat, ma sokkal inkább, mint bármikor. Hét esztendős az alkotmány. Hét esztendő nem nagy idő egy nemzet életében. Fokozatosan edződünk hozzá a változásokhoz, együtt az egyén és a tömeg. De ha bárkit megkérdezünk a munkálkodók közül, sírva vall a múltról, de lassan már kacagva a jelenről. Régen és titkon álmodott szép áhítások váltak valóra könyvünk betűivel, amikor e betűk beszélni, élni kezdtek. A Verbőcziek törvényén, urak alkotmányán mélybe-rekedt nemzet emelkedett naggyá hét esztendő alatt. Bizalmatlan, bús, lemondó, dacos, haragos arcok és szemek váltak hét esztendő alatt bizakodóvá, mind többet, jobbat akaróvá, nevetővé, munkálkodó alkotóvá. Hét esztendő alatt mindez! S az utóbbi félesztendőben még több, mint bármikor! Ezek az arcok, a bizakodó, ezer és tízezer arc korunk jelképei. Alkotmányunk él, nékik él ma jobban, mint bármikor. Ezek az arcok kifejezést tudnak adni érzéseikről. Országos méretekben vizsgálni hét esztendőt, a hét esztendős alkotmány hatását — kötetek dolga lenne. De itt, Somogybán, a Balatontól a Dráváig is annyit beszél e hét esztendős alkotínány, mint amennyit az urak ezeréves alkotmánya sem beszélhetett. És másként , és másról is beszél. Nem hivalkodó kivétel az enjiber, aki ha nem is tudattal, hogy mindent alkotmányunknak köszönhet — vallja a nagy változást. Az évforduló hinti fényét ezekre az emberekre, és ma új fényt hint, hogy a hétesztendös alkotmány ma jobban hasson, jobban érvényesüljön minden napunkon, minden munkánkban, törvényhozásunkon, intézkedéseinken, a nép életének jobbátételében, mint bármikor. Éj szellemmel, hatékonyabban érvényesül ma alkotmányunk, mint az elmúlt esztendőkben. Ámítás lenne, ha azt mondanánk: nincs több panasz, nincs többé neheze a munkának, életnek. Van. Van még panaszkodó, jogosan panaszkodó. Van még, aki többet vár, mint amennyit eddig kapott. Van, aki igaz szavakat, igazságot vár tévedések, jogtalan hántások helyett. De nincs ok arra, hogy bizalmatlanul, sértődötten a múlton, az elmúlt esztendők túlkapásain, vétett hibáin rágódjunk. Nincs ok, hiszen egyre több az ember — és az ilyen ember a több — aki érzi és bizalommal, megelégedéssel érzi napjaink óriási változását életünk minden területén. Nem is az elmúlt évekhez kell mérnünk a változást. A hét esztendő előtti Magyarországhoz kell mindent mérnünk, hogy érezhessük, mit jelent életünkben alkotmányunk szelleme. A változás akkor kezdődött, nem most, hónapokkal ezelőtt. A különbség annyi, hogy megkaptuk a kort, amelyben az eddig tán csak emlegetett, de halott paragrafusok is élnek és hatnak. Minden hatalom a dolgozó népé! Hogy mit jelent ez, nem is lehet hirtelen felmérni. Jelenti, hogy életünk minden területén minden érte, a dolgozó emberért van. Jelenti, hogy a gyárban a munkás, a földeken dolgozó parasztjaink, irodákban, orvosi rendelőkben értelmiségünk amit alkot, azt magának alkotja, a maga életét teszi jobbá és szebbé munkájával. Jelenti, hogy megszűnt a múlt keserű munkanélkülisége, a gyár körüli őgyelgés, s jelenti, hogy ebben az országban a nép maga irányítja sorsát nemcsak munkájával, de azzal is, hogy ott van, amikor törvényeket hoznak, s ő maga alkotja a törvényeket. Ott vannak a parlament padsoraiban a nép képviselői — csak ők vannak ott — s «-hozzáértő, okos« szavakkal, a «dolgozó nép okos gyülekezetében« vitatkoznak, interpellálnak arról, hogy mit kell, mit lehet még tenni, és hol, hogy jobb legyen az élet, kevesebb a panasz, nagyobb a megelégedés. S hogy a dolgozók ülnek a törvényhozás asztalánál — ez már elmondja azt is, hogy a törvényeket a nép hozza, a nép érdekében, s minden intézkedés, minden paragrafus alkotmányos életünk szilárdítását jelenti. De nézzünk körül bárhol.. Az egyetemen, a főiskolákon, a gimnáziumokban, ahol a múlt proletárjainak, Tiborcainak gyermekei szívják magukba a tudást. Nézzünk körül ott, ahol nevető gyermekarcok, boldog mosolyok beszélik el hét esztendő történeteit mosolyaikkal. Elmehetünk oda is, ahol német, délszláv nyelveken tanulnak a nemzetiségi falvak gyermekei, ahol a nemzetiségiek olyan egyenrangúan, olyan jogokkal élnek, mint c haza más polgárai. Elmehetünk a tárgyalótermekbe, ahol a nép bírái ítélkeznek, ahol a törvényt, az alkotmány törvényeit alkalmazzák. Nem is a mondatok, nem is az eredmények beszélnek alkotmányunk szellemének érvényesüléséről legjobban. Beszélnek napjaink, napjaink minden órája, beszél a bizalom, amellyel az ország népe sorsa, jelene és jövője elé néz. Meg van adva a bizalom alapja, s alkotmányunk immár nem holt betű — valóság. Hét esztendő nem nagy idő a mi ezeréves történetű nemzetünk életében, mégis nehéz felmérni, amit hét esztendő adott. S minden eredmény, minden szépsége napjainknak alkotmányos jogaink érvényesüléséből, az alkotmányból fakad. Hét esztendő óta változatlan örömmel, változatlan bensőséggel ké szültünk mindenkor az augusztusi ünnep, a születési évforduló ünneplésére. Ebben az évben, a hetedik évfordulón megnövekedett ez az ünneplőkedv, ahogy megnövekedett a bizalom is, s még nagyobb bensőséggel készültünk mai ünnepünkre. Nemcsak az új kenyeret, népünk fáradságos munkájának eredményét tesszük le e nap asztalunkra, letesszük hétesztendős munkánk nagy aratását, nagy alkotását is: alkotmányunkat is, hogy mérlegre tegyük paragrafusait, mondatait, miképp valósultak meg, miképp tették szebbé dolgozó népünk napjait. Jóleső az ilyen mérleg elkészítése, jóleső visszatekinteni egy olyan útra, amelyet ugyan tévedések is, de még több szép, emberi, nagyszerű eredmény jelez. Köszöntjük a hétesztendös alkotmányt, s a köszöntéssel együtt köszöntjük az embert is, aki munkájával megalkotta, s aki hét esztendőn át segített is, hogy a megalkotott alkotmány éljen is, hasson is. Köszönt júk népünket, alkotmányunk szülőjét és birtokosát, alkotmányunk adta jogaink élvezőjét. Köszöntjük azzal, hogy az érkező esztendőkben, az új évfordulókon minden visszatekintés szebb, nagyobb eredmények ről adjon számot, s még biztatóbb, szebb napokra adjon reményt... Augusxtsis 20 tiszteletére yáüiülták — teljesítették A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT dolgozói munkahelyenként tettek felajánlásokat az alkotmány tiszteletére. A taszári építkezés dolgozói kétszer nyolc lakás átadását vállalták augusztus 20- ra. A lakások jóval a vállalt határidő előtt elkészültek. A kaposvári 24 lakás építkezésének dolgozói Is eleget tettek ígéretüknek. Augusztus 20-a előtt befejezték a belső munkálatokat. A Nagyatádi és Balatonkilitl Gépállomás építkezésének dolgozói is vállalásukhoz híven összeszerelték az előregyártott hangárszíneket. A Siófoki Kenyérgyár építkezés dolgozói augusztus 20 előtt befejezték — a liszfszitáló malom kivételével — az épület tetőhéjazatának elkészítését. A FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT dolgozói is kiváló eredményekkel ün- neplik augusztus 20-át. Augusztus 20-a előtt érezhetően megjavult a gyártmányok, illetve javítások minősége. Különösen a babakocsigyártó részleg munkájában mutatkozik jelentős javulás. Az alkotmány ünnepi héten elkészített babakocsik mind kifogástalan minőségűek. A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR Karbantartó dolgozói közül Dicső Andor erőtelepi kazánfalazó brigádja vállalta az alkotmány tiszteletére, hogy új téglák helyett használtakat fog a falazathoz felhasználni. Vállalását megvalósította és ezzel 1300 forint megtakarítást ért el. A kazánkovácsok közül Szeidler Imre brigádja augusztus 20-ra felajánlotta, hogy két db tartályt készít terven felül. Vállalását határidő előtt teljesítette. Kenyérgabonából 100 százalék Balatonszárszón augusztus 20 előtt 3 nappal végeztek a csépléssel. Ez a cséplőmunkások lelkes munkájának köszönhető. De jól dolgozott a pártszervezet, a tanács, a Hazafias Népfront helyi bizottsága is, s az eredmény: a balatonszárszói dolgozó parasztok 100 százalékra teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket. Egyetlen hátralékos sincs a faluban — írják levelükben a község vezetői. fÄ HUAFiAS ÜÉPFttl ÚJ KENYÉR I Befejezték a cséplést Nyolc kiló búzaelőlecjet osztottak munkaegységenként a somi Előre Tsz- ben. A cséplést befejezték. Rendezték állam iránti kötelezettségüket. Vígan ünnepelnek 20-án. Pénzből 10 forintot kaptak előlegként. (Jánó Lajos leveléből.) Négy magyaratádi gazda 35 mázsa kenyérgabonát adott el az államnak 120 egyéni gazda áll párosversenyben a Toponárral versenytárs Magyaratá- don. E 120 közül a négy legjobb: id. Nagy József dolgozó paraszt 10 mázsa, Szávai Imre 8, Molnár Sándor 9, Zsob- rék Sándor 8 mázsa gabonát adott el szabad áron az államnak és már mind a négyen teljesítették a kukorica, burgonya, napraforgó kivételével egész évi beadási kötelezettségüket. Végeztek a csépléssel, rendezték a beadást Bolhán Bolhó község vb-elnöke, Zanati József elvtárs táviratot küldött szerkesztőségünknek, melyben örömmel közli, hogy a cséplést augusztus 16-ra befejezték. Az alkotmány-ünnep tiszteletére kenyérgabonabeadási tervüket 104, takarmánygabonabeadási tervüket pedig 102 százalékra teljesítették. Bolhó község dolgozó népe így ünnepli méltóképpen alkotmányunk születésének 7. évfordulóját. Tovább a tsz-ek megszilárdításának, fejlesztésének útján ! A patosfai Törekvő Tsz-be újra megkezdték a belépést Szülőanyád a föld volt, a vemhes rónaság, Szorgoskezű pékek dajkáltak, kemencék lángja csókolt, Asztalunkon pirosodsz, mint a valóra vált reménység. Testet öltött öröm! Rajtad szökdécsel szemem s könnyem boldogan kicsordul. Földjeink, szorgalmunk gyermeke, drága kenyér, Egyformán becézget gyermek és felnőtt tenyere. Szeretlek, bámullak és büszkén, énekkel táncolok körülötted, Mint a szerelmes, ki hónapokig várakozott És egyszerre ragyogva, pirulán megjelent szerelme. Tünemény! Ünnepellek szabad hazámban szabad ritmusokkal, Sima bőrödet ünnepelem, mely jobbszagú Valamennyi virágnál e hazának, bársonytapintású, Mint a ma-született gyerek. Vígságom ég és föld, hegy és viz veri vissza — Parasztok, munkások ölelnek magukhoz, gyönyörű kincs, Üj kenyér, jelképe a folyton újuló jövendőnek, Jelképe munkás hónapoknak,, Magyar kenyér!' világosbarna bőröd jóillatát mélyre szívom, Mialatt új barázdákat vág az eke. Keszthelyi Zoltán. A tavalyi zárszámadáskor még 540, ma 1200 holdon gazdálkodik a hétéves múltra visszatekintő patosfai Törekvő Tsz. A tagok jó munkája láttán különösen az idei tavaszon léptek be hozzájuk a »tények agitációja« alapján hétről hétre zz új tagok. A jó növénytermesztéssel és állattenyésztéssel boldoguló tsz-be újra megindult a nyári munka befejeztével a belépés. A szövetkezet új területről is jövedelemhez jut. Téglavetőjével és szeszfőzdéjével a soküzemágú gazdálkodásra adott példát. A minap a falu egyik legtekintélyesebb középparasztja látta be, hogy az előleget, pénzt és abraknakvalót szépen osztó szövetkezetben biztosabb lesz az élete: Kovács Dániel is kérte felvételét. Eredményes volt Varga Károly interpellációja Varga Károly, megyéink képviselője az országgyűlés augusztus 3 i üléséin a juh és a szarvasmarha máj- mételykor betegségének eredmény e- setob leküzdése érdekébe in térpéll dóban, kérte, hogy tegyék olcsóbbá a betegség hatásos gyógyszerét, a Dls- tolt. Az interpelláció utáni a Földművelésügyi Minisztérium nyomban előterjesztést tett az Országos Tervhivatalnak, amely máris intézkedett, hogy szeptember elsejétől a Dóstól árát 32 százalékkal szállítsák le. K enyerszegés Asztalnál ül az egész család. Kiki a maga helyén. A házigazda: a család feje az asztalfőnél, a gyerekek — a katonasorból tavaly kinőtt Jóska s a férjhezmenő sorban lévő Erzsi — az asztal két oldalán foglalnak helyet. A gazdasszony csak akkor ül asztalhoz, amikor a többiek már jóízűen elfogyasztották az utolsó falatot is. Ez már így szokás náluk. A gőzölgő étel mellé odakerül a pirosas-barnás,hajú kerek _______ k enyér. Bélé fehér, mint a hó és foszlós, mint a ,.aides. Idén ez az első új kenyér a házban. Gabonáját a gadácsi szövetkezeti föld nevelte, amelynek Apáti József is munkálója fiával és lányával együtt. Most van első évfordulója annak, hogy az őszhajú, harcsabajuszú Apáti gazda is aláírta a belépési nyilatkozatot. Egyszer ugyan volt már ő a szövetkezetben, de 53-ban kilépett. Még visszagondolni sem szeret erre. Megtévesztették akkor. Azt hitte, az ő egyéni gazdasága jobb lesz, mint a szövetkezet. Mondogatta is. «Majd én megmutatom, hogyan kell mintaszerűen gazdálkodni, sokat termelni A tsz nyomomba se léphet.« S dolgozott családjával együtt reggeltől estig, szorgalomból nem volt nála hiány, de bizony nehezen érte utol magát. A barázdában az eke után kullogva érezte: fáj a lába. Sokat kellett gija- logolni a ló után. S látta a tsz birtokán a traktort, az bizony kettőt is fordult, míg ő lóval egyet! S a traktor után három eke forgatta egyszerre a friss földet. Méghozzá milyen mélyre! Eljött az aratás. A termelőszövetkezet gabonája jobban fizetett, mint az övé. Mérgelődött magában. Nem egyszer azon kapta magát: szinte akaratlanul is a tsz-ről gondolkodik. Talán mégsem kellett volna kilépnem — rágódott. Eh, azért is egyedül kezdem az évet, ha már nekifogtam, nem hagyhatom abba. A Táncsics azonban évről évre gazdagabb lett. 55 tavaszán már kezdtek visszaszállingózni azok a dolgozó parasztok, akik akkor 53-ban vele együtt hátatfordítottak a szövetkezetnek, őszre kelve tsz-község lett Ga- dács. Az öreg Apáti sem akart elmaradni a többitől, észbekapott: magamnak legyek ellensége? Nem. S makacsságon győzött az új. És most itt van az asztalon a hófehér kenyér. Jut belőle esztendőn át bőven az egész családnak. Még a kis Jancsinak, Lackónak és Nándinak, Apáti nagypapa kedvenc unokáinak is kerül egy-egy karaj. Apáti József az egyik legboldogabb ember a faluban. Huszonöt mázsa búzát mértek neki előlegként szorgos munkájáért. A zárszámadásnál még körülbelül 20 q-át kapnak. rui- man. 45 mázsa gabona még soha nem volt az ő padlásán. Ha valaki megkérdezné őt: jó-e a szövetkezet? — első felelete határozottan az lenne: nézd meg a kenyeremet, nézd meg a padlásomat. Igen, az egykori uradalmi cseléd aligha gondolt valaha arra, hogy neki egyszer 16 mázsánál több kény ér- nekvalója lesz. A dadapusztai, gerézdi uradalmak csi- rásainak, cselédjeinek hajnaltól vakulásig tartó gürcöléséért 16 mázsánál — annak is több mint a fele rozs volt — egy dekával sem mértek több gabonát. Ennyi volt a kommenció, ennél több csak a megalázásból jutott. Mert a cselédet a tiszttartó, az uraság, a letűnt úri társadalom emberszámba sem vette. A cselédnek csak a dologhoz volt joga meg az éhezéshez, a nyomorúsághoz. Milyen nagy fájdalom égette a szülő szívét, amikor a kenyeret kérő gyereknek azt kellett mondania: nincs. A cselédgyerek legnagyobb boldogsága az volt, ha tarisznyájába jutott egy-egy darab barna kenyér. Negyvenöt mázsa búza egy esztendőre, gyönyörű, habfehér kenyér, íme: ez a jelen. Ez a termelőszövetkezet. Apáti József megtalálta helyét, boldogulását a szövetkezetben. Hármuknak év végéig 900 munkaegységük szaporodik össze. Lesz mit aprítani a tejbe. Kenyérmellé való is bőven kerül az asztalra. Két hízót vágnak. Az egyik már gömbölyödik az ólban. Előlegként eddig 3000 forintot kaptak készpénzben. Apáti József nemcsak az új kenyérre, a jövedelemre büszke, hanem munkájára is: 7 vagonnyi termést kötözött zsákokba. Új élet tárult Apáti József elé. Rendíthetetlen hive ö már a szövetkezetnek. Az új kenyér ünnepén azt kívánjuk az 53 éves Apáti Józsefnek: még sok új kenyér- szegést érjen meg erőben, egészségben. VARGA JÓZSEF.