Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-02 / 181. szám

Csütörtök, 1966. augusztus 2. SOMOGYI NÉPLAP 3 Ülésezik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) alaptalanul elítéltek ügyeinek felül­vizsgálatában. Az alaptalanul elítél­tek ügyük felülvizsgálatának befeje­zése után, sokan már a vizsgálat alatt is, szabadlábra kerültek. A Legfelsőbb Bíróság eddig 149 el­ítélt ügyében hozott döntést, ennek sc.rán 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, 10 személy bűnösségét kisebb súlyú bűncselekményben állapította meg, •és ennek megfelelően lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Beje­lenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a Legfelsőbb Bíróság elítélt, mert már korábban letöltöt- ték a kiszabott büntetést, illetve egyéni kegyelmet kaptak. A felülvizs­gálat folyamán még 156 személy ke­rült szabadlábra, részben kegyelem­mel, részben büntetésfélbeszakítással. A Legfelsőbb Bíróság perújítási el­járásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annakidején a koholt vádak alapján halálra ítél­tek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vád­pont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat. Ök- jóvátehetetlenül ál­dozataivá váltak a törvénysértések­nek. Ez nem jelenti azt, hogy nin­csenek velük szemben kötelezettsé­geink. Kivégzett elvtársaink rehabi­litálásán túlmenően intézkedést tet­tünk hozzátartozóik erkölcsi és anya­gi támogatására. Mintegy háromszáz alaptalanul el­ítélt szabadult ki a börtönökből a fe­lülvizsgálat során. Túlnyomó többsé­güket koholt vádak alapján tartóz­tatták le és ítélték el a »Rajk-ügy- ben«, a »Kádár-ügyben«, a »Sólyom­ügyben«, a »volt szociáldemokraták ügyében«, a »volt jugoszláv emigrán­sok ügyében« és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köztudomású, évtizedes munkásmozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondoskod­ni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják el az őket megillető helyet társadalmunkba n. Pártunk és állami szerveink anya­gi vonatkozásban sokat segítettek ed­dig is a rehabilitáltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a törvény előírta módon rendezzük. Er­re az igazságügyminiszter megtette a szükséges intézkedéseket. Intézkedés történt, hogy a rehabilitáltakat mun­kába helyezzék, részükre lakást biz­tosítsanak, a betegeket orvosi keze­lésben, gyógyüdültetésben részesít­sék, az idősebbeknek megfelelő nyug­díjat folyósítsanak. Intézkedés tör­tént arra is, hogy a rehabilitáltak munkaügyi jogfolytonosságát elis­merjék, kitüntetéseiket visszakapják stb. A törvénytelenségek felszámolása bizonyítja népi rendszerünk erejét Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíróságok alaptalanul elítéltek. A tör­vénytelen perekkel egyidejűleg a bi­zalmatlanság egészségtelen légköré­ben sok elvtársat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsátottak el felelős funkciókból, illetve munka­helyükről. Anélkül, hogy a munkáju­kat jól végző mai vezetőket, beosz­tottakat leváltanánk, indokolt a ko­rábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakörbe állítani, amit ké­pesítésüknél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyeinek fe­lülvizsgálata azt bizonyítja, hogy né­pi demokratikus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysértéseket felfedje, hogy ér­vényt szerezzen a szocialista törvé­nyességnek, hogy helyrehozza az el­követett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél tovább me­gyünk. Szabadlábra helyezzük nem­csak azokat, akiket ártatlanul elítél­tek, de azokat is, akikre valóban el­követett bűncselekményekért a múlt­ban túl súlyos büntetéseket szabtak ki. Rendszerünk megszilárdulása le­hetővé teszi, hogy kegyelmet gyako­roljunk és az igazságosan kiszabott büntetés letöltése előtt helyezzünk szabadlábra olyanokat is, akiket a háború utáni években háborús és népellenes bűntettekért és más politi­kai bűncselekményekért ítéltek el a bíróságok. Ezeknek az ügyét egyéni­leg bíráljuk el. Nem gyakorolunk ke­gyelmet olyanok esetében, akiknek kiszabadulása népünkre, államunkra veszélyt jelentene. Az igazságügymi­niszter, a belügyminiszter és a leg­főbb ügyész együttesen döntenek ab­ban, hogy kit kell szabadlábra he­lyezni. Ez a munka folyamatban van. Eddig 1400-nál több személyt helyez­tettünk így szabadlábra. Megvizsgáltuk annak a 250 elítélt­nek az ügyét is, akiket háborús bűn­tettekért a szovjet bíróságok ítéltek el és akiket a szovjet hatóságok át­adtak a magyar szerveknek. Az 1953 júniusi központi vezetőségi határozat megkövetelte a pártellen­őrzés megerősítését \és az állami el­lenőrzés megvalósítását az állambiz- tcnsági szervek munkája fölött. Egy­idejűleg az állambiztonsági szerve­ket, az ügyészi szervezetet, az igaz­ságszolgáltatási apparátust a párthoz hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg, közöttük számos olyannal is, akiket rehabili­táltunk. Az új ügyészi szervezet állandóan felügyeletet gyakorol az államvédel­mi szervek munkája felett. A három­éves tapasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek munkájában gyökeres változás történt, a szocia­lista törvényesség itt is megszilár­dult. Az ügyészi felügyelet során észlelt minden törvénysértés miatt felelős- ségrevonás történik. Ez alatt az idő alatt 54 államvédelmi nyomozóval szemben kezdeményezett az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvénysértések elkövetőit 13 ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet feladata, hogy minden erővel segítse az államvédel­mi szervek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerő­sített államvédelmi szervek végeznek, igen nagy jelentőségű és rendkívül felelősségteljes. Ebben a munkájában segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szervek dolgozóit. Vilá­gosan kell látnunk, hogy a háborús uszítok elszenvedett kudarcaik elle­nére sem tették le a fegyvert. Még hatályban van az Amerikai Egyesült Államok 1951. október 10-i törvénye, amely évi 100 millió dollárt irányoz elő a békeszerető államok elleni ak­namunkára és kémkedésre. Ezt az összeget a legutóbb 25 millióval fel­emelték. Az ilyen szennyes feladatra azon­ban egyre kevesebb a jelentkező. De még mindig akadnak olyan elvete­mült elemek, akik semmit sem tanul­tak, mint például Sulyánszki Jenő és 14 társa, akik volt ludovikás tisztje­löltekből, hadapródokból regrutálód- tak. Fegyvereket gyűjtöttek a ma­gyar nép ellen. Az ítélet kiütötte ke­zükből a fegyvert és lesújtott rájuk. (Non György elvtárs felszólalásá­nak második résaét lapunk holnapi számában közöljük.) __LJallod-e, Annus, a ti terület* t ek nagyon csúnya! A rózsaszínruhás kislány morcc [san felhúzza a vállát. — Nem tudhatom. Én nem jártai í arra... — Elég baj, hogy nem! Pedig má í az egész munkacsapat szégyenkezi i miattatok. És ezzel megkezdődik a pörleki ',dés. Nem durván, de komolyan, fék | lősségrevonó hangon. Hat kisláni ; hat kedvesarpú, dolgoskezű lányk !vitatkozik a szoba sarkában. Nem ! rég jöttek be a munkából a tsz poi ; tájára. Most elbeszélgetnek egy k ; csit. Nemcsak a rosszról, a jóról is. iMég a házasság is szóba kerül üyer E kor ... Víháncoló, 16—18 éves lányok öl a somogyszili Kossuth Tsz D1S. munkacsapatának tagjai. Itt ülnek, pamlagon: a kis cserfes Farkas Ke tó, Somogyi Magda a munkacsapat _vezető, Csutorás Rózsi, Hunyadví: J Annus és Ilonka, a két testvér ~é Ábrahám Irén, a kis copfos. A töt biek — mert tizenketten vannak munkacsapatban — már hazamentet Asszonyok is vannak köztük, ázol inak kell vacsorát főzni. j J~íe hallgassuk csak a beszélgi ( test. Igen tanulságos. Somogi Magda, a munkacsapatvezető beszé , Annusnak mossa a fejét, meg Hónké nák, a két testvérnek: — Nézzétek csak meg a mi téri Hetünket! Az tiszta, a tiétek meg gc !zos ... — De tudod, hogy én beteg va- \gyok — válaszol Annus. — Persze, hogy tudom. Most bt \teg vagy, de azelőttről van szó. \ Akikor se nagyon kedveltétek a műi lkát. Hanyagok voltatok. — Nem ott van ám a baj, hállod- >:— szól közbe Kató. — Mi kimer Itünk reggel hét órakor, ők meg k \lenckor jártak ki a földre. Este : Miért maradt el a DISZ VB ülése? E héten rendkívül fontos megtár­gyalná valót tűzött napirendre a DISZ Meigyei Végrehajtóibizottsága. A július 11-re hirdetett VB-ülést azon­ban sajnálatos körülmények miatt el kellett halasztani. Az ülés ugyanis határozatképtelen volt, hisz az érte­sített 15 tag közül mindössze nyol­cam jelentek meg. Helytelen volna arra hivatkozni, hogy a nyári szabadságolások okoz­ták e részvétlenségst, bár egy-két VB-tag igazoltam volt távol. A hiba forrása inkább az egyes elvtársak­ban, s a kevésbé körültekintő elő­készítésiben van. A végmehajtóbizottság első napi­rendként a Szervezési Osztály jelen­tését tárgyalta volna a megye állami gazdaságainak DISZ-munikájáról. Előzőleg határozatot hozott a VB, hogy erre a napirendre meghívja az ÁG Termelési Igazgatóság, a ME- DOSZ Megyei Elnökség képviselő­jét és két állami gazdaság DISZ- titkárát. A MEDOSZ képviselőjén kí­vül azonban egyetlen meghívott sem jelent meg. És hasonló hilbát tapasz­talhattunk a második .napirendi pont­tal kapcsolatban is, melyben a bar­csi DISZ VB jelentését kellett vo’ma megvitatni az ifjúság termelési ak­cióiról. Mindkét napirendi pont fon­tos és időhöz kötött, hisz a fiatalok termelésben váló fokozottabb rész­vételét volt hivatott elősegíteni. A Megyei DISZ Bizottság belső munkatársainak éppen ezért sokkal nagyobb gonddal! kellene előkészíte­ni a VB-üléseket. A meghívók kéz­besítésén kívül megfelelő intézke­déssel el kell émáök, bogy a VB tag­jai megbízatásukhoz méltó felelős­ségérzettel, pontosan jelenjenek meg a végrehajtóbizottsági üléseken. JLeveleink nyomán »Nem kell már vakoskodnunk...« Jávori István elvtárs patosfai levele­zőnk egyik levelében panaszkodott, hogy a nagyatádi áramszolgáltató vál­lalat hónapok óta ígéri a villany beve­zetését a tűzoltószertárba és a Kossuth Lajos utcába, de ígéretét nem akarja beváltani. A levél megjelenése után azonnal bekapcsolták az áramot a tűz­oltószertárba. és a Kossuth Lajos utcai közvilágítást is rendbehozták. Nem kell már vakoskodnunk. Köszönjük a gyors intézkedést, s reméljük, hogy népi lesz több partasz a nagyatádi áramszol­gáltató vállalatra — írja Jávori elvtárs. — -----------------------------------------------' O wyaiizanifi nem óén asizonifi a belegt Petőfiben Dévényi elvtársat, a belegi Petőfi Tsz párttitkárát a búzatáb­lán találtam, a kombájn mellett. Amikor észrevett, lelkendezve kia­bálta: Szabó elvtárs, még egyet fordulunk és aztán beszélgethetünk. Hiába kerestem a tarlóban elhullott szemeket, egy négyzetmé­ter területen csak négy szem búzát találtam. A dűlő végén leültem egy zsák búzára. Azon gondolkodtam, milyen módszerekkel segít­sem Dévényi elvtársat. Ebben a pillanatban két öregasszony haladt el mellettem a dűlő- úton. Ebédvivésből ballagtak hazafelé. Az egyik azt mondja — és ezzel a kombájn felé nézett: — Hej, Istenem, csak most lehetnék fiatal! Hogy beszédbe elegyedhessek velük, odaszclok: öregasszony nem vénasszony! Nem is kellett mást mondanom, odajöttek hozzám mindketten, leguggoltak mellém és elkezdtünk beszélgetni. így kez­dődött velük az ismeretség. Az egyik, István Ferencné 70 éves, a Pe­tőfi Tsz tagja. A másik: a 60 éves Héjjas Sándorné szintén a Petőfi tagja. István Ferencné azt hajtogatja: — Egész más a világ, mint régen, elnézem ezt a kombájnt, mennyi munkást pótol, mennyivel könnyebben aratnak most az emberek, mint valamikor! Amikor én fiatal házas voltam, az urammal korán reggeltől késő estig arattunk, most az emberek urak ahhoz képest. A férjem estére kelve úgy el volt fáradva, azt sem tudta, lefeküdjék-e vagy vacsorázzék. A fiam brigádvezető a tsz-ben. Mindig azt mondja: »Édesanyám, ez még semmi, majd öt év múlva nézzen meg bennünket, akkor még több gép lesz«. — Bizony, pártunknak az a célja, hogy kevesebbet dolgozzunk mi, falusi emberek és többet szórakozzunk. Legyen időnk művelődni, újságot olvasni — fűzöm a beszéd fonalát. Érdemes megírni a Somogyi Néplapba, hogy Belegen az öreg­asszonyokban is bízhatnak az emberek. — A mi elnökünk, a Kékesi elvtárs szép szavával a Rinyába tud­ná hajtani az embereket! így Bözsi néni, úgy Kati néni — minden­kinek szívére tud beszélni —■ dicsekednek. Közben azt is megtudom tőlük, hogy már gabonát is mértek a tsz-ben. Héjjas Sándornéék 5 és fél mázsa búzát kaptak előlegbe. Kukoricájuk rr,sg olyan, ami­lyen még soha nem volt. — Csak az a baj — mondják —, a tehe­neink nem ehetnek zöldet. De majd ezt is megoldja a mi vezetősé­günk. Hiszen úgy halljuk, hogy minden háztáji tehénre 10 mázsa ta­karmányt silóznak. — No, de elmegyünk ám, mert sürget a munka. Eleget járt a szánk — mondja Héjjas néni —, most ebédet hoztunk, azután pedig megyünk répát gazolni. Elköszönünk egymástól. Érdemes a hallottakon elgondolkodni. A belegi Petőfi asszonyai magukénak érzik a tsz-t. Nemcsak dolgoznak, de bele is szólnak a vezetésbe. Kár, hogy nem mindenütt van így. Ha ilyen felelősséget éreznének a kisbajomi tsz asszonyai tsz-ükért, bizonyára nem néznék el, hogy közös kukoricájukat fel­nője a gaz, vagy hogy 50 petrence szénájukat felnője a sarjú. A kis­bajomi Hajnal, de sok tsz asszonya példát vehetne a belegi asszonyok­ról szorgalomból, lelkesedésből egyaránt. Szabó István, a Nagyatádi Járási Párt-VB instruktora, .....— .................-.....— -_______________________________V N agyobb mennyiségű gyűrhetetlen szövet kerül forgalomba A .kereskedelem a nyár végére na­gyobb mennyiségiben hoz forgalom­ba nem gyűrődő ruhaszöveteket. El­sőnek a sottis fésűs viscosa női! szö­vetek kerülnék a boltokba. A gyűr- hetetlemítő eljárás javítja a műszál­szövetek minőségét, s az ebiből ké­szült ruhák tartósabbak. Az eljárás­sal jelenleg a Kispesti Textiflgyár és a Goldberger Textilművek nagyüze­mi módon, foglalkoznak. Megjavítjuk az áruellátást Július ISi számunkban jelent meg a bolhei dolgozó parasztok panaszos le­vele »Miféle áruellátás ez?« címen. A bolhói földmű vesszövetkezeti boltban ugyanis napekig nem lehetett szódavi­zet, bort, sört és cigarettát kapni. A JÁSZÖV megállapította, hogy az áru­ellátás valóban igen hiányos volt, rész­ben a boltvezető hibájából, részben szál­lítási nehézségek miatt. — A hiányok pótlásáról intézkedtünk, s ezután rend­szeresen ellenőrizzük a járás földmű­vesszövetkezeteinek áruellátását — írja levelében a JÁSZÖV titkára. Megkönnyítették a »-Luna« tűzhelyek vásárlását A Belkereskedelmi Minisztérium közli, hogy a »Luna« zománcozott asztali tűzhelyek, amelyeknek ára 820 forinttól ezer forintig terjed, au­gusztus 1-től hat havi részletre kap­hatók az állami kereskedelem erre kijelelt boltjaiban az ország egész területén,. A fővárosban 381, vidéken 120 lakást adnak át augusztusban Az Építésügyi Minisztérium Lakás- építési Igazgatóságának közlése sze­rint augusztusiban Budapesten; és vi­déken 501 lakásba költözhetnék be a lakók. Vidéken augusztusban 120 lakás talál gazdára. Esztengcmban 44, Ka­posvárott 12, Várpalotán 8, Miskol­con 56 lakás épült. ßserfesek... mi bevártuk sokszor a sötétedést, ők meg öt órakor már hazamentek ... — De nálunk otthon is van ám inunka — hangzott az ellenvetés. — Hát minálunk ki végzi el, mit gondolsz? Egyszerre nekitüzesedtek a lá­nyok. Mindegyik fújta a magáét, míg végül kiderült, hogy rájuk több jutott otthon is, mint a két test­vérre. — Ezzel nem érünk el semmit — mondja komolyan Magda —, inka ib azt mondjátok meg, mit csináljunk... — Segíteni kéne... — hangzik szinte egyszerre a válasz. De ho-) eyan? Annus és Ilonka területén a ku­korica már csak silónak lesz jó. Ezen nem tudnak segíteni. De a ci­kóriánál aamM Hőbbet. — Kimegyünk egy napra mind­annyian. Helyrehozzuk az övékét is. Ebben megegyeznek. A két testvér szégyenkezik egy kicsit, de azért örömmel fogadja a segítséget. Előbb kellett volna... bizony előbb. De azért most se késő. ha már túl vannak a nehe­zén, vidámabb dolgokra for­dítják a szót. Nevetgélnek, vihán- cohmk jókedvűen, de tervezgetnek is, úgy a maguk módján, ahogy a fia­talok szokták ... Magabiztosan, lel­kesen. Nem régi munkacsapat ez, csak áp­rilis óta dolgoznak együtt. Előtte még meg kellett »ütközni« a ma­mákkal. Ök nem valami szívesen fogadták a lénymunkacsapat hírét. Inkább maguk mellett szerették lát­ni lányaikat. Később aztán csak be­leegyeztek, s azóta az egész tsz sze­retettel figyeli a lányok munkáját. Magda a legfiatalabb közöttük, a munkacsapatvezető. Hogy van-e te­kintélye? De van ám! A lányok között is, de az asszonyok talán még jobban hall­gatnak rá. Nem sok tapasztalata van még igaz, nem is lehet, de kemény és határozott tud lenni. Bizony kor­dában tartja a lányokat, ha éppen arra van szükség. Most is arról be­szél, mi lesz jövőre. Az idén »csak« 24 hold kukorica, 6 hold burgonya, 5 hold cikória ás 2 hold dugványré­pa egész évi művelését vállalták, de jövőre többet akarnak. — Több terület kell, hogy több jusson kelengyére — mondja Kató. — Hogyne, hogy férjhez menj, és üt hagyd a tsz-t! — Azt már nem! Ne félj, idehozom én a férjemet... Ha nem jön, meg­mondom neki, keressen más lányt magának... — Da 'ósak akkor megyünk ám férjhez, ha a tsz tartja a lakodal­mat — toldja meg Rózsi. — Jól van, most ne menjetek férj­hez, maradjatok itt — komolykodik Magda. anem nekem van egy javas­latom — mondja az egyik kislány. Huncutul néz a kát testvér­re, s megböki a mellette ülőt: — Most jó volt, hogy közeli földet kaptunk, meg egy tagban a 37 hol­dat, de jövőre a legmesszebbit kér­jük. Tudjátok, miért? Akkor autó­val megyünk ki dolgozni, s aki ké­sik, az jöhet gyalog ... — Hát ez nagyon jó lesz — na­vetnek a lányok. — De ne félj, ha autóval mennénk, mindenki ott len­ne pontosan... ‘— Mit alca/rtok már megint azzal az autóval? — lép a szobába Tóth Józsi bácsi, a brigádvezetd. — Mond­tam már, hogy megyünk a Balaton­ra.., Elintéztük... No, ennél jobb hírt sem hallhat­tak volna a kis cserfesek. Olyan üdvrivalgás tört ki hirtelen, hogy csak úgy remegtek belé a falak. Jó­zsi bácsi meg mosolyogva nézte lá­nyait. Nagyon megelégedett. S ahogy mondja, lányai bizony hírnevet sze­reztek a tsz-nek. Többet kapáltak, meg jo<bb lesz a termésük is, mint az asszonyoknak. Azt meg csak látni kellett volna, hogy milyen nagy szorgalommal szedték hárman a markot tíz kasza után. No aztán se­gítenek máshol is: édesanyjuknak a területén, és valljuk be, egy időben a kertészetet is ők húzták ki a baj­ból. És csak jót tud mondani Horváth János agronómus is. — Mi nagyon sokat köszönhetünk az agronómus elvtársnak, meg a ve­zetőségnek. Mindig, mindenben segí­tenek nekünk — mondja Magdi há­lálkodva —, másképp aligha lenné­nek ilyen szépek a földjeink ... S ha a beszélgetés közben hibák­ról esik szó, mindjárt hozzáteszik: — Jövőre majd másképp megy dm... Jobban összefogunk. Nagyszerű lányok ezek a Ids cser- lesek. Sokat csacsognak, beszélnek vidáman, jókedvűen, de ha dolgoz­nak, akikor adják erejük, akaratuk, lelkesedésük legjavát. A hogy Magdi, az ifjú vezető kezdte a társalgást, most ő tesz pontot a végére is. — Hanem, lányok, gyerünk ám haza, mert ma még szórakozó est lesz... Eljöttök? Gyertek ám! Ma rádiót hallgatunk, és talán táncolunk is egy kicsit, ha jó zene lesz... JÁVORI BÉLA /

Next

/
Oldalképek
Tartalom