Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

Szecda, 1956. augusztus 1. SOMOGYI NÉPLAP 3 Öoík máK az élet s a kaLáiz... — Jó kövérek a búzaszemek — mondja Kovács Anna, a répás­pusztai termelőszövetkezet Pe- töfi-briqádjának kiváló dolgo­zója. Bő a termés a ráksi Uj Élet Termelő­szövetkezet búzatábláin. — Hosszú a szalmája, dús a kalásza — mutatja örömmel Szabó Margit az ifjúsági bri­gád tagja. A répáspusztai Első ötéves Terv Termelőszövetkezetének ifjúsági brigádja munka köz­ben. Napi átlagteljesítményük 180 — 200 mázsa. t ♦ A GRÓFI SZÉRŰiX ♦ ADY ENDRE verse ♦ Nyár-éjszakán a grófi szérűn 2 Reccsen a deszka-palánk ♦ S asztag-városban pirosán ♦ Mordul az égre a láng. ♦ í Éjféli hajnal, szörnyű fény ez, $ Nincs párja, napja, neve 1 Fut, reszket a riadt mezőn J Az égő élet heve. ♦ | I s í * ♦ i : ♦ ♦ | 1 : | ♦ ♦ ♦ ♦ í : : 2 4 ♦ : Koldus, rossz áimú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. Az egész táj vad fá|dalom, S a gróf mulat valahol. Szenes kalászok énekelnek Gonosz csúfos éneket; »Korgó gyomrú magyar paraszt, Hát mi vagyok én neked?« »Miért fáj neked az égő élet? Nincs benne részed soha. Ne sírj, grófodnak lesz azért Leánya, pénze, bora.« »Ne félj, a tél meg fog gyötörni, Mint máskor, hogyha akar, Élethez szemhez nincs közöd. Grófi föld ez és magyar.« S mégis, amikor jön a reggel S pernyét fújnak a szelek. A grófi szérűn ott zokog Egy egész koldus-sereg. Siratják a semmit, a másét, — A gróf tán épp agarász — Érzik titkon, hogy az övék E bús élet s a kalász. Kalmár József rönásmisztai tsz-tagnak nem nehéz a gabonászsák. — vándorkiállításokra készülnek a művelődési otthonok szakkörei. A nyáron több járás fej­lődéséről készítenek a szakkörök szí­nes képkiáliíiiásckat, amelyeket az ősiszeil mutatnak be a községekben. Mit láttunk a tabi mezőgazdasági kiállításon? Vasárnap zászlódíszbe öltözött a tabi sportpálya. Itt rendezték meg a járási mezőgazdasági kiállítást. A növénytermelési pavilonban 16 termelőszövetkezet és 6 egyénileg dolgozó paraszt mutatta be szebbnél szebb termelvényeit. A TABI KOSSUTH gabonaneműi mellett igen szép kollekciót állított ki a kertészeti termelvényekből. Az ízléses, szemnek, szájnak kívánatos elhelyezés és rendezés Varga János tsz-kertész ügyességét dicséri. A TÖRÖKKOPPÁNYI RÁKÓCZI 13,5 őszi árpa-, 12 mázsás rozstermé­se mellett egy teherautó sárgadiny- nyét hozott tel a kiállításra. A NÁGOCSI SZABADSÁG érde­kessége: az »M silókukoricafajta«, melynek egy-egy tövén 8—9 szár nőtt. Száranként több cső kukoricát terem. A TABI PETŐFI kiállítását Mada­rász István tsz-kertész rendezte. A kiállított fajtaheterózis kukorica egy-egy szárán két-két fejlett cső található. 10 kh. rostlentermésük ma­gassága eléri a 110 cm-t és holdan­ként 20 mázsát várnak róla. Minta­szerűen állították ki a kertészet ter­mékeit. Bemutattak ötféle paradicso­mot, kétfajta paprikát és uborkát. A tsz-eken kívül Gimesi József, Bártfai Adáin zicsi egyénileg gazdál­kodók virágkollekcióit láthatták a lá­togatók. A daránypusztai Kísérleti Gazda­ság illóolajnövényeinek igen sok lá­togatója volt. A Tengődi Állami Gazdaság, a T’abi Gépállomás és a Növényvédő Állomás külön-külön sátrakban mu­tatták be gépeiket. A kisipari Ktsz készítette 100 férőhelyes szarvasmar- ha-mintaistálló 3 méteres modelljeit mutatta be. Az állattenyésztési pa­vilonban a szarvasmarhák legjobb­jai 4—6000 literes tehenek, növen­dékbikák és üszők, valamint serté­sekből a tabi járás kiváló kocái és malacai dicsérték tenyésztőik eszét és szorgalmát. A bírálat eredményeként a növény­termelésben: I. díj megosztva: a tabi Petőfi egy rádiót, a tabi Kossuth egy fényké­pezőgépet kapott. Állattenyésztésben: I. díj: Scmogymeggyesi Előre »-23. Bimbó« nevű tehene kapta (5740 kg tejtermelése 3,8 százalékos zsírtarta­lommal): jutalmul egy tejszeparátort kapott. A somegymeggyesi Előre Tsz bikáiért egy órát, Molnár János tö- rökkoppányi egyéni paraszt szak­könyvet, Schnell János törökkoppá- nyi egyéni paraszt oklevelet kaptak. Sertések közül: Az I. díjat a bonnyai Béke Tsz fehérhússertés »Böske« nevű kocája 10 malacával nyerte. Jutalmul egy rádiót kapott a tsz. A II. díjat a nágocsi Szabadság Tsz .sajáttenyésztésű mangalica-kan­ja nyerte. A tsz fényképezőgépet ka­pott. A III. díjat — egy értékes szak­könyvet — a kapolyi Szabadság Tsz nyerte kocájáért, mely három mala- cozási idő alatt 31-et nevelt fel. Oklevéllel jutalmazták a nágocsi Szabadság és a bábonymegyeri Dózsa Tsz-t. A legtöbb terméket és állatot a törökkoppányi Rákóczi Tsz hozta, s ezért egy tejszeparátort kapott ju­talomképpen. A tabi járási kiállítás eredményes megszervezéséért Deák János járási elnökhelyettest, Szaloznai Andor me­zőgazdasági osztályvezetőt és Hargi­tai Sándor főállattenyésztőt illeti a dicséret. Zahoránszky József ÍGY nem jo Van egy tsz. A kialakult szokások szerint van elnöke, mezőgazdásza, sőt földje, vetései, szarvas- marhái, sertései. Az adott tsz-ben mindenki végzi a maga dolgát, rendeltetése szerint. Az elnök rendel­tetése, hogy az egészet ellenőrizze, irányítsa, kézben tartsa. Az adott tsz adott elnöke tudatában van en­nek. Dolgaiban magabiztos, mert vannak elképzelései a vezetés módszereit illetően. Nézzünk csak egy ilyet. Az elnök elindul napi kőrútjára. Először is benéz a sertésólba. Látja, szé­pek a malacok, csak az egyik kutricát nem takarí­tották ki ma ... — Szabadság, elnök elvtárs! — köszön neki a sertésgondozó, villával, seprűvel a kezében. — Szabadság! — mondja ő kis nehezteléssel, ami ugye érthető. S kisiet onnan, megy a szérűre. Látja, szépen folyik a cséplés, csak a törekhordó kiszakadt, s a pelyvát végigszórják a földön. — Jó reggelt, elnök elvtárs! — köszön rá a csép­lőcsapat vezetője. Ö morog valamit s tovasiet. Sok a dolga, meg kezd mérges is lenni. Micsoda gondat­lanságok! Kiér a mezőre. Látja, szépen halad a má­sodvetés, csak az egyik csoroszlya mindig valahogy eltömődik, s akadozva szórja a szemet. Ez már sok! Lépteit szaporázva indul be az irodába. — Szervusz, elnök elvtársi — üdvözli a tábla szé­lén a növénytermesztési brigádvezető. ő ismét bólint s még jobban siet: halaszthatatlan az ügy! Ám az iroda előtt újra egy akadály. A mező­gazdász épp akkor ér oda kerékpárjával: — Elnök elvtárs! Elnök elvtárs! — kiabál feléje lihegve. ö csak legyint: nem ér rá! Bent magához rendeli az írnokot, írógéppel súlyosbítva. Arcát kezébe te­meti, majd fel-aílá jár a szobában, s dörögni kezdi a mondatokat: »Minden hozzám beosztott vezetőnek, úgymint az állattenyésztési, növénytermesztési bri­gádvezetőknek, valamint mezőgazdásznak! Székhelyei­ken! Felhívom az elvtársak figyelmét, hogy napi el­lenőrző körútam során...« S itt részletesen elemzi a látott hibákat. A végére odadiktálja: »Ha az elv­társaknak bármilyen problémájuk lenne — legyen az akár személyes is — forduljanak hozzám bizalommal.« Ha valaki azt hiszi, hogy mindez kitalálás, na­gyon téved! Menjen el Somogytúrba. A fiatal Uj So­mogy Tsz máris szép eredményekkel dicsekedhet. Nem kis része van ebben agilis elnöküknek, Görög elvtársnak. El-hal a munkájáért, a tsz-ért. Nem jel­lemző tehát ez az eset reá, sem többi tsz-einkre. De nem ártana, ha megszüntetné ezt a módszerét. K. F. Ezt láttuk a Szántó Imre utcai munkásszálláson KÉPTELEN KÉP Az épület gyönyörű, modem. Nagy ablakokkal, ajtókkal, tágas, napfényes szobáikkal. A lépcsőház­ijain, mindjárt a bejáratnál hatal­mas festmény. Amilyen nagy, leg­alább olyan rossz, igazi giccs. Egye­nesen elriasztja a jobbízlésű em­bert. Ezzel akarja az Állami Építő­ipari Vállalat fejleszteni a dolgozók A LÉPCSÖHÁZBAN szépérzékét? Jó pár száz, vagy ezer forintot adhattak ki ezért a ször­nyű mázolmányért. Sok hasznos aprósággal tehették volna ezért a pénzért szebbé, kényelmesebbé a dolgozók otthonát. Például néhá»y olcsó, ízléses rézkarccal, székekkel, rendesebb szőnyeggel. KÉT EMBER Este hat óra. Megjöttek a mun­kások. Ott ülnek a kőművesek, ácsok, segédmunkások a székeken és az ágyakon. Mert szék nem jut mindenkinek, csak a szerencséseb­beknek. Szék ugyanis nincs any- nyi, ahányan laknak a szobákban. Így a dolgozók az ágyra kénysze­rülnek, arai nem nagyon segíti elő a tisztaságot. Láthatólag mindenki unatkozik, a 220 főnyi munkásszál­EGY SZÉKEN láson. Rádió csak néhány szobá­ban van. Ott, ahol a bősz rádiója- vátók még nem »javították meg« a rádiókat. A szobák többségében ugyanis szétszedték a készüléke­ket. Most állítólag vezetékes rádiót ilcapnak, amelyet minden szobába bekapcsolhatnak. Kell is nagyon a munkában elfáradt, dolgos embe­reknek. UBORKASZEZON A KONYHÁN A munkásszálláson külön kony­hájuk van a női dolgozóknak. Ott süthetnek, főzhetnek kedvükre. Nyáron azonban nemiigen van eh­hez kedvük. De minek is? Hiszen finom volt ma- is a vacsora. Pör­költ nókedilivaL A meleg meg ne­héz, bágyasiztó. Gyümölcsöt rraaj- szoigatoak hát, meg kovászos uber- kát esznek. Ez érik a szobák aib­MATYI MEG — Pedig jó lenne, ha kaphatnánk könyveket — mondja egy pisze­orrú kőművestanuló. — A városi könyvtárba kell járnunk. »Éppen most kaptam, felszólítást, hogy vi­gyem vissza a könyveket« — hal­lunk az egyik sarokból egy vékony gyerekhangot. Odanézünk, és való­ban, nevetőarcú kisgyereket látunk AZ ÍGÉRET — Azelőtt még csak járt agy-két folyóirat, újság, rádiónk is volt — panaszkodnak a tanulók. — Most már semmi nincs. Illetve egy sakktábla és a 220 főnek egy ping­pong-asztal. — Csak a számolás marad a gyerekek esti szórakozá­saként — mondja Halász János tanár. Halk sóhajok hallatszanak az ágyak felőiL (Ugylátszik, ezt a szórakozást nemigen kedvelik a fiatalck.) Rádió kellene meg sok könyv, folyóirat, újság — mond­ják szinte kórusban. És egy tangó- harmonika, ami állítólag van is a lakaiban, ezt készítenek csak a konyhán. Mindannyian vidám, egészséges, fiatalok. Ők is unatko?^ mák. Nem találják meg a szórako­zási, művelődési lehetőséget. Van ugyan könyvtár, a könyvek azon­ban túlnyomórészt nehéz, ideoló­giai művek, a magyar szépiroda­lomnak nyoma sincs benne. A TÖBBIEK ott. Hollösi József kőművestianuiőt, a közismert »Miatyit«. Dühösen tiltako­zik. Ö nem kisfiú. Egyike itt a leg­idősebbeknek. Pontosan 16 éves, három hónapos és 21 -napos. És ezt mindenki kétségbevonja, .még a mozijegyszedő is. Múltkor is kiza­varták előadás közben. SZÉP SZÓ... vállalatnak, csak nem adják oda. Pedig vannak, akik tanulnának rajta. Mint ahogy Huak József ipari tanuló is hegedül. A Zene­iskola egyik tehetséges tanulója. Tanulni, művelődni szeretnének az Állami Építőipari Vállalat ta­nulói Erre kértek már annyiszor lehetőséget, és kaptak rá — ígére­tet. — Mert azt sokszor kaptunk — mondják búcsúzóul. Szeretnénk, ha egyszer már kéréseinket valahol komolyan vennék. Hát mi komolyan vesszük. OTTHONRA VÁGYÓ FIATALOK ÍRJÁK Segítséget várunk Semegyaracs vezetőitől A barcsi Járásban párt- és tanács- szervejnk segítségével 27 közséa if­júsága büszkélkedhet már DlSZ-he- lyiséggel. A szomszédok jó példája azonban egy cseppet sem lelkesítet­te a somogyaracsi vezetőket. Igaz, március óta már számtalan ígéret­tel biztatgatták a fiatalokat. Megol­dást azonban máig sem találtak, vagy talán nem is akartak. Csak erre lehet következtetni megjegy­zéseikből, kifogásaikból, melyek sze­rint a fiatalok magatartása nem ki­elégítő, ezért nem is érdemlik meg a DISZ-helyiséget... Eddig még minden kérés hiába­való volt mert a fiatalok segítség helyett csak »jó« javaslatokat kap­tak. A fiatalok azonban nem javasla­tokat, hanem gyors intézkedést vár­nak a község vezetőitől. Tanulni, szórakozni, művelődni akarnak, s csak akkor tudják bebizonyítani, hogy méltók a segítségre, ha ve­zetőik lehetőséget biztosítanak szá­mukra. Arra kérjük Somogyaracs veze­tőit, hogy gondoljanak a Központi Vezetőség határozatára, tartsák kö­telességüknek az ifjúság nevelését, és ígéretek helyett most már tet­tekkel segítsék a falu fiataljainak munkáját. Kultúrháxból elárusítóhely Van egy szép kultúrházunk, azaz csak volt, most már nem a miénk. A bőszénfai tanács — anélkül, hogy megkérdette volna a fiatalok / éle- I menyét, vagy elmondta volna, hogy miért történt, ez — odaköltöztette a földművesszövetkezeti boltot. Mint később megtudtuk, a bolt helyiségét átépítik, s most három-négy hónapra megfosztottak bennünket otthonunk­tól. Fiataljaink megértöek. : Tudjuk, hogy a bolt közérdeket szolgál, hogy nem lehet megszüntetni az elárusí- tást az átépítés befejezéséig. De tud­juk azt is, hogy több olyan ház is van a községben, amely megfelelt volna erre a célra. Nekünk szüksé­günk van a kultúrotthonra, tanulni, szórakozni akarunk. Nem beszélve arról, hogy ezzel az intézkedéssel a vándormozi is a szabadba kénysze­rült. DISZ-szervezetünk tagjai a Somo­gyi Néplap útján kérik vezetőinket, keressenek más megoldást, és adják vissza kultúrotthonunkat... BŐSZÉNFAI DISZ-TAGOK KOVÁCS MIHÁLY iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiN NEM KElL A „HÍRNÉV" A Csurgói Vegyesfaipari Vállalat »nevezetessége« volt a bútorlap gyártása. Ezt a hírnevet nem kiváló munkájával, hanem éppen ellenke­zőleg: rossz minőségű bútorlapjai­val szerezte. Hallomásból már azok a bútorüzemek is ismerték, ame­lyekkel nem állott összeköttetésben. Ettől a dicstelen »dicsőségtől« akar most már végérvényesen meg­szabadulni a Csurgói Vegyesfaipari Vállalat. Teljesen új alapokra fek­tetik a bútorlapok gyártását. Meg­valósítják azokat a technológiai el­járásokat, amelyeket nem is igen is­mertek az üzemben. Hónapokkal ez­előtt leállították már a gyártást, és most teljesen átszervezik, átszerelik az üzemet. Különválasztották és kü­lön tárolják most már a száraz anyagot a nyers faanyagtól. Osztá­lyozzák, csoportosítják a különböző fanemeket is. Azelőtt a bútorlapok felületét nem csiszolták, hanem azt a továbbdolgozó bútorüzemekben kézzel kellett lecsiszolgatni. A kézi csiszolás azonban soha sem volt és nem is lehetett kifogástalan. Most egy gyalugépet hengercsiszolónak alakítottak át. Ez a gép bútorlapok felületét tükörlap simaságúra lecsi­szolja. Az eddig használatlanul he­verő présgépet is beállítják a ter­melésbe. A minőség megjavítására minden hónapban szakmai, előadást tartanak az üzem dolgozóinak. Ezeket az előadásokat igen nagy érdeklődés kíséri. Legutóbb is egy erdőmémök előadását a dolgozók 80 százaléka hallgatta meg. Az újonnan átszervezett bútorlap­termelés pár héten belül megindul. — Olyan ütemben akarunk dolgozni és olyan minőséget akarunk gyár­tani — mondja az üzem új igazga­tója —, hogy behozzuk a leállás okozta elmaradást, és most már a csurgói bútorlapot jó minőségéről tegyük ismertté.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom