Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-26 / 201. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. augusztus 26. Algéria — a gyarmati imperialista háború színtere A francia gyarmatosítok, 1830-ban kezdték meg Algéria meghódítását, de a déli, sivatagi rész megszállása csak 1902-ben fejeződött be. Azóta tart az algériai nép meg-megújuló szabadságmozgalma a leigázásokkal szemben, melyet a francia imperialisták a külföldiekből toborzott hírhedt idegenlégióval igyekeztek fékezni. Most hónapok óla hadszíntér Algéria: az algériai hazafiak partizánharcokban és nyílt csatákban küzdenek szabadságukért a gyarmati elnyomást állandósítani akaró francia katonai egységek ellen. A kegyetlenkedések és megtorlások sem félemlítik meg őket. Algéria két részből áll: egy 210 000 négyzetkilométer kiterjedésű északi területből és egy 1 980 000 négyzetkilométer nagyságú déli területből. A hatalmas déli terület csaknem teljes egészében sivatag; gazdasági és politikai fontossággal Franciaország számára főként az északi terület bír. A kisebb északi területen 8,1 millió ember él, ebből kb. egymillió európai. Ä déli hatalmas területen élő 650 000 ember leözül csak 9000 az európaiak száma. Az európai népessé gnek 90 százaléka francia. Három nagyváros van Algériában: Alger, Órán és Constantine. A lakosság Alger- ban 70 százalékban, Oránban 80 százalékban és Constantine-ban 50 százalékban európai. Észak-Algéria területe a tengerpart közelében rendkívül termékeny, azonban az ország többi részén a talaj mezőgazdasági szempontból csekély értékű. Algéria 6 millió hektárnyi szántóföldje és 650 000 hektárnyi szőlője csaknem kizárólag európaiak birtoka. A közismerten magas franciaországi borfogyasztás számára Algériából igen nagy mennyiségben importálnak bort. De jelentékeny Algéria búza-, árpa-, zab- és fatermelése is. A bányakincsek közül Algéria gazdag vasércben, ólomércben, hor- ganyércben, piritben és foszfátokban. Algéria külkereskedelmének mintegy 95 százalékát Franciaországgal bonyolítja le. Behozatalában főleg textiláruk, gépek, gépkocsik, cukor, petróleum és szén, kivitelében bor, gabonafélék, olívaolaj, foszfátok és juhok szerepelnek. Algériában is szákadozóban van már a gyarmati kizsákmányolás lánca. __________________________RÜH GYÖRGY A kairói rádió hírmagyarázója a londoni értekezletről Az egyiptomi hadsereg vezetőinek tanácskozása Kairó (MTI). Az egyiptomi ^nemzeti felszabadító« hadsereg vezetői csütörtökön este Kairóban Kannal Eddám Husszein őrnagy hadseragfő- parancsnok ein ökleiével tanácskozást folytattak «-a népi ellenállás megszervezéséiről agresszió esetén az Egyiptomi Köztársaság egész területén-« —• jelenti a kairói rádió. Egyiptomban katonai szolgálatra hívták be a tartalékos tiszteket Kairó (MTI). Az egyiptomi sajtó csütörtökön közölte az egyiptomi erők főhadiszállásának közleményét, amelyben katonai szolgálatra hívták be az összes tartalékos tisztet — jelenti az AB’P. TŰZ A RIVIÉRÁN Grasse (MTI). A Riviérán lévő és parfümgyártásáról híres Grasse városkát pénteken majdnem elpusztította a tűzvész — jelenti az Associated Press. A Riviérától északra lévő erdőségekből a meleg időjárás következtében számos erdőtűzről érkezett jelentés. Az egyik erdőtűz átterjedt a 13 000 lakosú Grasse-ra. A várost csak a szél váratlan megfordulása mentette meg a teljes pusztulástól. így is ötven család vált hajléktalanná. A tűz leküzdésére 1500 csendőr, tűzoltó és önkéntes indult. Három csendőr életét vesztette a lángok között és sokan megsebesültek. Párizs (MTI). A kairói rádió hír- magyarázója csütörtökön este kommentárt fűzött a londoni értekezlet záróüléséhez. »Még néhány héttel ezelőtt meglepte a közvéleményt — hangzik a kommentárban — az amerikai kormány szembehelyezkedése az erőszak alkalmazásával. Az emberek többsége ebből a magatartásból arra következtetett, hogy az Egyesült Államok a Közép-Keleten igyekszik leszerelni az angol és a francia szövetségeseket. Viszont Dulles londoni magatartása megerősítette az egyiptomi nép túlnyomó többségének gyanakvását. Az amerikai külügyminiszter épp oly harciasnak mutatkozott, mint a francia és angol kollégája. Ö volt ennek az Egyesült Államok védnöksége alatt álló értekezletnek a karmestere«. A kairói rádió hírmagyarázója végül hozzáfűzte: a jelek szerint Dulles még nem ébredt annak tudatára, hegy a világ népeinek többsége, beleértve azokat is, amelyeket az Egyesült Államok ellenőrzése alatt tart, ellenzi az erőszak alkalmazását Fgyiptommal szemben, és síkraszáll azért az elvért, amely a nemzetközi ellentétek békés módszerekkel való rendezését célozza. „Megrostálják“ a külföldi segély címén Egyiptomba irányított amerikai szállítmányokat Washington (MTI). A nemzetközi együttműködési .hivatal (ICA) úgy határozott, hogy ezentúl megrostálja a külföldi segély címén Egyiptomba irányított jelentős amerikai szállítmányokat — jelenti az AFP. Érdekességek i n n e n-o n n a n Ismeretlen város a dzsungelben A hátsó-indiai Kambodzsa fővárosától, Pnom-Penhtől 200 mérföidinyine északnyugatra van Angkor romváros. Két francia misszionárius fedezte fel a XVI. században az »ismeretlen várost a dzsungelben«. Vajon Nagy Sándor építette vagy a rómaiak? Erre a kérdésre senki sem tud feleletet adni. Két évszázaddal később egy kutató is írt ennek a városnak építészeti csodáiról, de az ő jelentése is feledésbe ment. Csak amikor Mouhot francia természetbúvár 1'861-ben ismét felfedezte Angkor titokzatos romjait, kezdett a tudomány vele foglalkozni. Bár az egész várost a trópusi növényzet benőtte, épületei ma is építőinek magas kultúrájáról adnak számot. A »Szürke templom« hatalmas tornyai emelkednek a hosszú oszlopos galériák fölé, amelyen csodaszép szobrok mutatják »Nagá«-t, a hétfejű szent kígyót, amelyet óriások visznek a Prah Khan folyó hídjain keresztül. Kambodzsa a VI. és XIII. századok közt élte virágkorát. Civilizációja, vallása és kultúrája az Indiai műveltség hatósugáréiban állt, de a szomszédos kínai kultúra is éreztette hatását. A XV. században valószínűleg háborús cselekmények kónyszerí- tették a kambodzsaiakat arra, hogy Aing- kort elhagyják és az új főváros Pnom-Penh legyen. R. Gy. Örarúgós borotva Egy svájci gyár a villamoshálózattól távol tartózkodó férfiak számára olyan borotvakészüléket gyártott, amelynek testébe kis viíllamosmotor helyett rugósi szerkezetet építették be. A rugó hozza működésibe a levehető fejben lévő körkést. A borotvafejfoen két kés van: a külső, amely mozdulatlan és tulajdonképpen nem más, mint egy nyílásokkal ellátott vékony acéllap, s belülről hozzá illeszkedik a háromfogú forgó kés. Az egész mechanizmus műanyagtokban van. A tok egyik oldalán található a borotvafej a késekkel, a másik oldalon pedig a rúgó felhúzására szolgáló kulcs. A tokból két gomb áll iki, a vörös gomb megnyomása után elindul a kés, s ha meg akarják állítani, úgy a fekete gombot kell megnyomni. Egy teljes felhúzással három percen, át lehet biztosítani a kés forgását. Alagút — előregyártott betonelemekből Drezda mellett, a hainsbergi állomáson egy 240 méter hosszú alagutat építenek az állomás 22 sínpárja alatt a gyalogjárók számára. Ennek az alagútnak az az érdekessége, hogy az előregyártott betonelemekből épül. Minthogy az új építési módszernél az eddig szükséges betonozási munkálatok elesnek, az építkezés több mint három hónappal meggyorsul. A három tonnánál is nehezebb, 3,5 méter széles és közel 3 méter magas betonelemeiket az építkezési helyen gyártják és teherkocsikkal az alagút megfelelő helyére szállítják. Ott kötél- felvonóval felállítják és csavarokkal egymáshoz erősítik az elemeket. Az alagúthoz körülbelül 300 ilyen előregyártott elemre lesz szükség. Gumi utak Mint köztudomású, útburkolatnak rendszerint betont, aszfaltot, követ, vagy homokot használnak. Nemrégiben érdekes közlemény jelent meg arról, hogy az Egyesült Államokban 50 és Angliában 60 utat gumival 'burkoltak. A •gumi gyakorlati alkalmazására az eredményes laboratóriumi vizsgálatok után került sor, amelyek azt mutatták, hogy a nyersgumi és a bitumen keveréke jól bírja a hőmérséklet ingadozásokat. nem repedezik és a közönséges aszfaltnál kevésbé koptatja az autóabron- csoikat. Kilencmillió írástudatlan van Mexikóban Jósé Angel Ceniceros közoktatásügyi miniszter közölte, hogy Mexikó harmincmillió lakosa közül 9 millió írástudatlan és 3 millió gyermek nem jár iskolába, mert nincs megfelelő tanintézet — jelenti az AP. Történelem előtti időkből származó barlangi festmények a Szahara északi részén A Szahara északi részén, Hogartól északkeletre eddig fel nem tárt barlangokban nagyjelentőségű, történelem előtti időkből származó leleteket, barlangi festményeket találtak. A festmények szórna nem kevesebb, mint tízezer. A világ leggazdagabb történelem előtti művészeti központja tárult fel így a tudomány számára. Körülbelül tizenkét különböző :kor más lés más stílusát tükrözik a festmények. Ezek és a barlangokban talált más leletek is azt bizonyítják, hogy a történelem előtti időkben az afrikai néger, az etiópáai, és a földközitengeri kultúra találkozóhelye volt itt, a Szahara északi részén. A Dráván túl is a szövetkezeté a jövő Aiki manapság megfordul Barcson és különösen a Vörös Csillag Tsz- ben, gyakran fültanúja lehet olyan- féle; beszélgetésnek, amikor a barcsiak odaátról, a jugoszláv falvakról, a Dráván túli parasztok életéről beszélgetnek. Élményszerű epizódok, tapasztalatok vagy éppen levelek kerülnek elő — hiszen sokuknak rokonaik, ismerőseik élnek a határon túl, tőlük kapnak leveleket, vagy baráti látogatásra átmennek oda és visszatérve újságolják a látottakat. Ezeket a tapasztalatokat ismerteti Horváth László, a Szabad Nép munkatársa. * * » Király Józsefné néhány nappal ezelőtt érkezett vissza rokoni látogatásról. A szomszédos, határmenü jugoszláv községben, Homokzátony- ban járt. Mit látott az ottani tsz- bem? — Kiesd a falu, a termelőszövetkezet is kis területein gazdálkodik. Sok hasonlatosság van a mi termelőszövetkezeteinkkel. A közös gazdálkodás alapja ott is a közös munka, munkaegységet írnak. De a részesedés már másként történik. Ott csak készpénzt adnak ki havonta, természetben semmit. A kenyérnek valót is úgy veszik meg a tsz-tagok a közös gazdaságból, pénzért. Latolgatja a kis létszámú hallgatóság (valamennyien a barcsi Vörös Csillag Tsz tagja), vajon jó lehet-e az ilyenféle részesedési rendszer? Eldönteni persze nem tudják, de Királyné azt mondja, hogy az ottaniak megelégedettek, hiszen a munkaegységek után kapott dinárért mindent megvásárolhatnak. Azután szó esik a tsz-ek tervezéséről. Arról, hogy ez is másként megy ott, mint nálunk — példáinak okáért a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben. A termelőszövetkezetek maguk terveznek, teljesen önállóak. Nincs kötelező beadás, viszont az igaz, hogy az adó sokkal magasabb, mint nálunk. Egy termő szőlőtőke után például évente öt dinár adót kell főzetni. Amint csak úgy hirtelenjében kiszámoljuk: egy hold szőlő évi adója 30 000 dinár (ez vásárlóértékben több mint 2000 forintnak felel meg.) Az állam tehát ilyentféléképpen biztosítja a költség- vetéshez, a közérdekű létesítmények építéséhez a dolgozó parasztság megfelelő hozzájárulását. Egy másik különbség a mi termelőszövetkezeteink és az ottaniak között, hogy Jugoszláviában nincsenek gépállomások — a termelőszövetkezetek maguk vásárolnak traktorokat és egyéb gépeket. Királyné mindjárt hozzáteszi: a homekzátonyi tsz-ben kevésbé használnak gépeket, mint példáiul Barcson. így szövődik a szó több szemtanú hiteles elbeszélése alapján. Nem tudnak mindenről pontosan, az összehasonlítások is hiányosak, de mégis jobban megásrnénik egymást a Dráva két oldalán lakó rokonok és ismerősök foarátkozása terén. Török Kálmán, a ‘barcsi Vörös Csillag Tsz egyik könyvelője. Anyósa egész nyárra jött át Zágrábból. A 64 éves Bede Kálmánné a Horvát Népköztársaság fővárosában lakik fiáinál, aki az egyik ottani gyár művezetője. ö a keresetről beszél: — Az én fiam havonta 24—26 000 dinárt keres, és jól megél a család. Igaz, hogy a kenyér és a ruházkodás valamivel drágább, mint Magyarországon, de a hús meg olcsóbb. A jugoszláv mezőgazdaság viszonyairól sok haitármentá községben sző esik mostanában. A barcsi Vörös Csillag Tsz-beliek igencsak csóválták a fejüket, amikor néhány héttel ezelőtt arról hallottak, hogy odaát a szomszédos verőcei járásban néhány évvel ezelőtt még a földeknek 30 százaléka volt tsz-ben, most pedig csak 15 százalékon folyik közös gazdálkodás. Nem ismerik pontosan a határon túli körülményeket, de jól tudják, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztése ott is nagy gond. Ezért is érdemes a jugoszláv termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét röviden ismertetni. 1953-ban a nagyon gyenge mezőgazdasági termelő- szövetkezetek többségét átszervezték. Több mint 5000 termelőszövetkezetet oszlattak fel, több mint ezret pedig a tagság döntése alapján fogyasztási és értékesítési szövetkezetté alakítottak át. Tito elnök abban az időben ezt mondotta: »Azért kellett a termelőszövetkezetek nagy ré- szénék feloszlását megengedni, mert olyan helyeken is megalakították a szövetkezeteket, ahol nem voltak meg a szükséges feltételek.« De ugyanekkor azt is hozzátette, hogy sajnos, sok helyen feloszlattak fejlődőképes szövetkezeteket is. A termelőszövetkezetek átszervezésével egyidejűleg a jugoszláv kormány olyan intézkedéseket is tett, amelyek gátat vetettek az egyes személyek tulajdonában lévő földterület korlátlan növelésének. így korlátozták a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének lehetőségét. Az átszervezés után az önkéntes alapon megmaradt termelőszövetkezetek sokhelyütt még az állami birtokoknál is jobb eredményeket érték el. 1955. májusában Jugoszláviában 875 termelő- és körülbelül 7000 termelő-értékesítő szövetkezet működött. Ez utóbbi szövetkezetek több mint 3400 tejgazdaságot, borpincészetet, malmot, téglagyárat, műhelyt és egyéb, a falusi szükséglet kielégítésére dolgozó üzemet hoztak létre. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság mezőgazdasági földterülete 1955- ben a következőképpen oszlott meg: egyéni gazdasághoz tartozik a földterület 78 százaléka, szövetkezetekhez 5 százalék, állami tulajdon 17 százalék. 1954-ben — a hivatalos statisztikai adatok szerint — a jugoszláv nemzeti jövedelemhez az ipar 42,7 százalékkal, a mezőgazdaság pedig 26,6 százalékkal járult hozzá. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzett jövedelemhez alacsony. Ennek a mezőgazdasági termelés alacsony színvonala az oka, mert az iparosítás méllett bizonyos mértékig háttérbe szorult a mező- gazdaság fejlesztése. Az erőteljesein fejlődő iparosítás ma már lehetővé teszi, hogy a jugoszláv kormány nagyobb anyagi erőkkel támogassa a mezőgazdasági termelés fejlesztését. A most következő esztendőkben a jugoszláv- kormány ezrév-el küld traktorokat, kombájnokat és más mezőgazdasági gépeket a falvakba. Egyrészt a jugoszláv ipar gyártmányait, másrészt pedig külföldről vásárolt gépeket. Állandóan fokozzák a hazai gépgyártás termelését is. A mezőgazdasági gépgyárak szövetsége 1962-ág átszervezi a mező- gazdasági gépipart és a gépgyártást 1955-höz viszonyítva négyszeresére növeli. A gépesítéssel egyidejűleg fokozottabb gondot fordítanak a nagyüzemi társgazdáikodás, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére is. A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését Jugoszláv iában is — csak úgy, mint a többi szocializmust építő országban — az egész népgazdaság érdeke megköveteli Edvard Kardelj, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége novi- szádi járási bizottságának konferenciáján erről a következőket mondotta: »A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban most abban a helyzetben vagyunk, hogy határozott lépést tegyünk előre a falu további szocialista átalakítása céljából.« A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a jugoszláv kormány tehát nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy az elmaradott egyéni kisgazdaságokat fejlett termelési módszerekkel, gépekkel dolgozó szövetkezetekben tömörítsék, .hiszen Jugoszláviában is a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeké a jövő. Erről tanúskodnak a tények, erről beszélnek a jugoszláv párt és kormány vezetői és erről szólnak a Dráván túlról érkezett szemtanúk elbeszélései ás. (Vége)
