Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-26 / 201. szám

Vasárnap, 1956. augusztus 26. SOMOGYI NlrtAP • * A Minisztertanács határozata a tsz-ek megerősítéséről A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megtárgyalta a földmű­velésügyi miniszter és a SZÖVOSZ előterjesztését a termelőszövetkeze­tek megerősítéséről és az egyszerű termelői társulások továbbfejleszté­séről, s több fontos határozatot ho- zctt. A Minisztertanács a közös gaz­daság gyorsabb és biztonságosabb megalapozása érdekében a többi kő­zett javasolja a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknek, hogy a bevitt tehén, üsző, koca és takarmány el­lenértékét a közgyűlés határozata alapján a bevitelkor egy összegben azonnal fizessék ki, s ezek ellenér­tékéből — a bevitt takarmány ellen­értékét kivéve — a fel nem osztható szövetkezeti alapra 10—20 százalékot vonjanak le. A határozat részletesen foglalkozik az új belépők által be­vitt vagyontárgyak ellenértékének kifizetésekor ' nyújtható kedvezmé­nyekkel. A Minisztertanács megállapítot­ta, hogy a termelőszövetkezetek rossz építőanyagellátása károkat okozott. Kötelezte az építésügyi minisztert, az országos erdészeti főigazgatót, va­lamint az Országos Tervhivatal elnö­két, hogy a termelőszövetkezetek építőanyagellátását a lehetőséghez mérten javítsa meg. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek áruszállí­tásának megjavítása érdekében A Minisztertanács utasította a közlekedés- és postaügyi, vala­mint a földművelésügyi minisz­tert a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek részére 150 teherautó, 50 üzemképes pótkocsis univer- zál-traktor, továbbá 50 Zetor- traktor átadására, készpénzfize­tés ellenében. A határozat intézkedik a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek feldol­gozó és értékesítési tevékenységének kiterjesztéséről. Foglalkozik a ter­melőszövetkezetek hiteltartozásának kérdéséyel is; néhány rövidlejáratú hitel kivételével a termelőszövetke­zeteknek nyújtott hiteleket egyszáza­lékos kedvezményes kamatfeltételek mellett hosszúlejáratú hitellé kell átalakítani. A határozat értelmében az alacso­nyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok, amennyiben alapszabály szerint gazdálkodnak, tehergépkocsit vásárolhatnak, továbbá a közös tevé­kenység keretében s annak előmoz­dítására segéd- és feldolgozó üzeme­ket létesíthetnek. A Minisztertanács megtárgyalta az egyszerű termelői társulások hely­zetét. Megállapította: a jelenlegi egyszerű termelői társulásokra építve elő kell segí­teni ezek még szélesebbkörű el­terjedését. így alkalmi társulások, termelői szakcsoportok létrejöttét, egy-egy termelési, illetve munkafolyamat kö­zös megszervezésére, elvégzésére. A határozat értelmében az egyszerű termelői társulások tagjainak a kö­zös termelési tevékenységükre ked­vezményeket kell biztosítani. a burgonyatermelés gépesítéséről, az export emeléséről tanácskoznak Marietta-pusztán Dunántúl megyéi A homakszentgyörgyi Kossuth Tsz elnöke a burgonyaültető gépről azt mondta a tavasszal, hogy annyira megkönnyítette az ember munkáját, olyan egyenletes mélységben földbe potyagtatta a gumókat, hogy ha a burgonyaszedő gép is ilyen tökéletes lesz, akkor minden elismerése az iparé! A vetőgépet dicsérte már a re­kord újburgonyatermés is. A tsz-ek ugyanis újburgoriyából csak 36 600 ■mázsáért 8 784 000 forintot kaptak. Az idei rekordtermést tehát megindí­totta a vetőgép — pontot tesz a bő termés után a tökéletes betakarítást nyújtó burgonyaszedőgép. Gépállo­másaink az idén már hatvanat kap­nak belőle — harminc már meg is érkezett. A sokszor esős késő őszre ■maradó burgonyaszedés eddig a leg­több kínlódással, sokszor meghűlés­sel, betegséggel járt: ez az új szerke­zet ezt a gondot is leveszi a falu vál­láról. A burgonyatermelés teljes gépesí­téséről, a legjobb agrotechnikájáról, az export növeléséről ezért tartanak tanácskozást marietta-pusztai kísér­leti gazdaságunkban augusztus 28-án a dunántúli tsz-ek és kiváló gazdák. A tanácskozáson gyakorlati bemuta­tókat is tartanak. A burgonyaterme­lés gépesítése mellett az emberre há­ruló termelési fogásokat, a szelektá­lást, a helyes tárolást is megbeszélik. Ez a gazdaság azért alkalmas erre az összejövetelre, mert itt folytatják azokat a kísérleteket, amelyek az új burgonyafajták dunántúli meghono­sítását szolgálják. MILYEN INTÉZKEDÉSEKET szándékozik tenni Geszti Pál újsáqíró elvtárs, a Művelt Nép mun­katársa a csornai »változatlan« helyzet megoldása érdekében?! Ta­lán akad olvasóink között egy- kettő, aki nem tudja, miről van szó Csornán; ezek számára röviden is­mertetjük a tényállást. Geszti elvtárs két közleményben beszámolt arról, hogy Csornán a törvénytele­nül meghurcolt, kuláknak minősí­tett és kitelepített Gulyás Jó­zsefnek és családjának rehabili- tálási Ugye milyen vontatottan ha­lad, illetve nem is mozog. A végén megállapítja, hogy egyrészt nem tudta meggyőzni a csornai elvtársa­kat arról, hogy a sajtóban megje­lent bíráló cikkekre reagálni kell, másrészt arról sem, hogy a tör­vénysértéseket jóvá kell tenni. A közleményből kiderül, hogy a községi tanács és a járási pártbi­zottság vezetői nemcsak a kritiká­tól iszonyodnak, hanem még az új­ságírót is olyan valakinek tartják, aki számukra ideqen, akinek az ő ügyes-bajos dolgaikhoz semmi köze sincsen. Fellépésük, modoruk olyan — a közlemény szerint —; hogy bi­zony Geszti elvtárs helyében nem szívesen mennénk el hozzájuk egy harmadik látogatásra. Vajon mi mindennek az oka? Talán nem lát­ják be, hogy a rehabilitá­ció útja a helyes út? Azt hisszük, a csornai elvtársak belátják, hogy Jóvá kell tenni a múlt törvénysértéseit. Sőt! Az, hogy a reklamáló szóra olyan paprikás hangulatban felelnek, szinten arra utal, hogy a nagy hanggal salát magukban akarják elnyomni a fel­törő igazság kezdetben halk szavát. Tudják ők, hogy mi a teendő, csak nem akarják még nyíltan és külö­nösen nyilvánosan tudomásul ven­ni! Pedig rájuk is áll: noblesse oblige: az állás, a megbízatás kötelez! Kötelez a helytelen tény­kedések kijavítására. Az az igazi vezető, aki nemcsak belátja, hanem ki is javltja hibáit! A dolgozók nem a vaskalaposokban, a mell- döngetőkben és kerepelve-önbírá- lókban bíznak, hanem azokban, akik kevés, de keresetlen szóval, viszont annál több aktív cseleke­dettel korrigálják hibáikat. Ám ne feledjük, hogy nemcsak testi, hanem szellemi tehe­tetlenség is létezik, ami na­gyon megköti és fékezi cselekede­teinket. Szokták ezt a rógihaz való ragaszkodásnak, maradiságnak, pa- tópáloskodásnak is nevezni. Azok, akik tegnap hittel ós meggyőző­déssel hajtották végre a kapott utasításokat, azok ma — éppen mivel értelmesek és gondolkozók is — gyakran nehézkesen viszo­nyulnak a korrekcióhoz! Minél kevesebbet gondolkodik valaki, an­nál hosszabb nála az a folyamat, melyben megszűnik az említett szel­lemi tehetetlenség és megszületik, kialakul, megerősödik ós megérik az újnak helyes belátása, a tegnapi hitnek és meggyőződésnek hiányta­lan és sérülésmentes átváltása! Erre kell gondolnia az újságíró­nak, és miután a kórjelzést felállí­totta, a kezelést a betegek teljes gyógyulásáig folytatnia kötelessége! Hogy milyen úton? Erre egy régi törvénnyel felelünk: Az orvosnak szuverén joga a kezelés formájának megállapítása. M. i. INKÁBB EGY HÓNAPPAL ELŐBB, MINT EGY NAPPAL KÉSŐBB ' —.................... ....... N YÍLT levél Molnár Dezső elvtárs inkei tanácselnökhöz »Ha nem tetszik, írja meg!« Ezt mondtad, kedves tanácselnök elvtárs augusztus 14-én este a darvaspusztai kocsmában egyik vá­lasztópolgárodnak: Báli Györgynek. Mi váltotta ki e szavakat? Lássuk az előzményeket. Az adófizetést jöttél szorgalmazni Darvasra az adóügyi megbí­zottal együtt. Te azonban felhasználtad az alkalmat, hogy vadász­szenvedélyedet kielégítsed: szürkületkor elmentél kacsavadászatra. Majd a vendéglőbe vetted utadat, s a vadászzsákmányt elkészít­tetted vacsorára. Körülrakattad az asztalt sörrel telt üvegekkel, s ide jöttek a parasztok adót fizetni. Jobbról melletted az adóügyi meg­bízott számolgatta a pénzt, balról pedig az Iharosberényi Gépállo­más berúgott szerelője bólogatott. Csendesen iddogáltatok mindad­dig, amíg ki nem tört a botrány. Mert uram bocsá’, a három láda sör már csaknem elfogyott, s a munkából hazatérő Báli Györgynek nem jutott. Báli György és mások is kértek a vendéglőstől sört, de ő váltig azt hajtogatta: nem adhat. És ekkor avatkoztál bele Te, Tanácselnök elvtárs! Mégpedig hogyan? »Az elvtárs ne pofázzon! Ha magának nem tetszik, írja meg!« E mondatot kétszer is megismételted, és még más rendreutasítás is járult ehhez. S ami még rosszabb, felkaptál az asztalodon lévő 6—8 üvegből egyet és odadobtad: »Itt van, igya meg az elvtárs!« Gondolkodjál, helyes volt-e ez? Nem az lett volna a fel­adatod, hogy megmondd a vendéglősnek: nem helyes, hogy a pult alá rejti a sört! Sőt, Te inkább azt hajtogattad, ehhez neki joga van. A kocsmáros az előbb azt mondta: övé a sör, te pedig most már azt állítottad, hogy előre kifizetted. És még csodálkoztál azon, hogy Báli elvtárs kikelt magából. De egy szót sem szóltál Timár barátodnak, hogy neki sincs joga ká­romkodni, fenyegetőzni. Neked tudnod kellett \clna, mennyire sér­tette a dolgozó parasztok becsület- és igazságérzetét az, hogy a kocs­mában szeszesitallal, sörrel, kacsapecsenyével megrakott asztal mel­lett szedtétek az adót. Mit gondolsz, mit szólnak mindehhez az adó­fizető darvasi dolgozó parasztok? Vagy ahhoz, hogy az Iharosberényi Gépállomás szerelője naponta többször is berúg, s az állam tulajdo­nát képező motorkerékpáron száguldozva veszélyezteti a közforgal­mat, az állam gépét? Meggondolandó ezenkívül a jogtalanul felvett kiszállási költség is. Szerinted talán helyes volt az is, hogy hazatértetekben éjfél után lövöldözéssel felriasszátok a darvasi dolgozó parasztokat? E levelem megírásával segíteni akarok, hogy Te is belásd, inkei tanácselnök elvtárs: nem a nép van miértünk, hanem mi vagyunk a népért! Kaszópuszta, 1956. augusztus 19. LANDI JÓZSEF párttitkár. Törődjenek többet a dolgozók étkeztetésével a Lábodi állami Gazdaság vezetői — Az ételek mennyisége ellen nincsen kifogásunk, de lehetne ízlete- sebb az étel, változatosabb az étrend — mondták a Lábodi Állami Gaz­daság vadasi üzemegységének konyháján étkező cséplőmunkások. Nem lehetetlent kívánnak a dolgozók, csak azt, hogy ezentúl gondosabban ál­lítsák össze az étrendet, ne úgy, mint mostanáig. Eddig ugyanis nem na­gyon válogatták: mikor mit főzzenek, előfordult, hogy több napra ele­gendő zöldfőzeléknek valót küldtek a központból, s megromlott. Az étlapot a főszakács megkérdezése nélkül állítják össze a központ­ban, az árazást azonban a főszakácsra bízzák, mondván: nem lépheti túl a napi étkezésre bocsátott összeget. A konyhán dolgozó szakácsok­nak sem biztosítják a legszükségesebb eszközöket, felszereléseket, nincs pl. tökgyalu, uborkagyalu stb. A szakácsok aratásban, cséplésben napi 12—14 órát is dolgoznak, de túlórát nem fizetnek nekik. Szinte nevetsé­ges, hogy a központban nyilatkozatot írattak alá velük: A konyhán semmiféle kosztot nem fogyasztanak«. (Vajon, akik ezt a »szabályt« ki­találták, betartanák-e? Bajosan.) Törődjenek többet a dolgozók étkezte­tésével, a szakácsokkal az állami gazdaság vezetői. Megéri. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Mire tanít a kúntelepiek példás begyűjtési eredménye? A törvényesség megsxilárdításának feltétele: a törvények ismerete »A kormány az országgyűlés szí­ne előtt mond köszönetét dolgozó parasztságunknak szorgalmas, odaadó, népi demokratikus rend­szerünket lelkesen támogató munkájáért.« (Hegedűs András eivtársnak az országgyűlésen mondott beszámolójából.) Szorgos-dolgos nép lakja Kúntele- pet. Az 1300 holdat kitevő határt 210 ■egyéni parasztgazda bírja. Mindany- nyian egy célért dolgoznak: a több termésért, családjuk boldogulásáért. Ma még egyénileg dolgoznak, de le­het, hogy ősszel vagy jövőre itt is sokan az újat, a gépesíthető szövet­kezeti nagyüzemi gazdálkodást vá­lasztják, s akkor sokkal többre men­nek. HangyaszargaSmuk eredményei a szövetkezetben meghatványozód­nak. Járja csali végig az idegen nap­közben a falut: itt-ott lát csupán va­lakit' az udvarokon, lakásokban; aki dolögbáró, az a határban serényke­dik. Kúntelepen amit ma megtehetnek, nem halasztják holnapra. így vannak a begyűjtéssel is. A har­madik negyedévből még több mint egy hónap hátra van, ém a kúntelepi gazdák nem kötik magukat a naptár­hoz, azt mondják: inkább egy hó­nappal előbb, mint egy nappal a ha­táridő után. Fussuk csak át a nyil­vántartást! A következő számadatok tárulnak elénk a harmadik negyed­évi tervteljesátésnői: hízottsertésfből 90 °/o ■vágómarháiból 68 % ibaromfiból 91 % tojásból 108 % tejből 108 % A gazdák egyhanmada — kfb. 70-en — a földekről ősszel lekerülő ter­ményeken kívül mindenből teljesítet­te eeész évi (beadási kötelezettségét. Rendben, szervezetten, a csépléssel egyldőíben halad a kenyér- és takar­mánygabona beadása is. A 210-lből mindeddig három dolgozó paraszt nem teljesítette beadását. (Nem ter­mett meg nekik.) Senkiinél sem kel­lett a törvényiben előírt jogszabályok­ra hivatkozni, mindenki öntudatosan tett eleget állampolgári kötelességé­nek. Kúntelepen tehát ssilárdas állami fegyelem. Szilárd, mert kétoldalú: a tanács is, a dolgozó parasztok is betartják a törvényességet. A beadási búza és rozs után gyors­beadási prémiumként 50 mázsa in­gyenes korpára kaptak utalványt a kúntelepá dolgozó parasztok. Ha a korpát pénzben számoljuk, ez 7500 forint számításon felüli bevételhez juttatja a falut. Persze 7500 forint 210 ,gazdának nem sok. Csakhogy a kúntelepi állattartók nem eszerint számolják a korpát, hanem így: mennyi tejet termelhet egy tehén a kapott korpától? Ha egy M!ó korpá­tól egy liter tejet ad a tehén, akkor az 50 mázsától1 5 ezer literrel több te­jet fejhetnek, az pedig 15 ezer forint többletjövedelmet jelent a falunak. Mi a »titka« a kúntelepiek ered­ményeinek? Nem titok az. Elsősor­ban annak köszönhetők, hogy a ta­nács és a dolgozó parasztok olyan egészséges közhangulatot teremtettek, melyben a legnagyobb szégyennek számít, ha valaki elmarad a beadás­sal. Varga Ferenc 15 holdas egyéni gazda örömmel dicsekszik: nem is emlékszik olyan esetre, hogy falujuk­ban valaha is alkalmazni kellett volna a törvény szigorát a beadás teljesítése végett, ő maga már csak kukoricával és burgonyával tartozik, az évi adóból pedig mindössze 600 forinttal van hátra. Kúntelepen senki sem haragszik a tanácselnökre, sem a begyűjtési meg­bízottra, ellenkezőleg igen nagy te­kintélynek örvendenek a falu előtt. Miskolczi József elvtárs, a tanács el­nöke és Szabó István élvtárs, a be­gyűjtési megbízott nem restell el­menni a dolgozó parasztokhoz, ha valaki véletlenül elfelejtené a vál­lalt határidőt megtartani. Ragaszkod­nak ahhoz, hogy amire a dolgozó pa­raszt egyszer szavát adta. azt tartsa is meg. A másik »nyílt titok«, hogy a ta­nácstagok, de különösen a végrehajtó bizottság tagjai példát mutatnak vá­lasztóiknak. Aki viset prédikál, ax vixet is igyék — tartják. Mind a négy vb-tag pél­dául — bár volt, aki későbbre üte- meztette — már az első negyedévben teljesítette egész évre járó hízottser- tésibeadását. Egyed Kálmán, a be­gyűjtési állandó -bízót tság elnöke szántón1 rendezte egész évi kötelezett­ségét. Minden alapjuk megvan arra, hogy helytállásra buzdítsák esetleg elmaradó paraszt társaikat. S ezt meg is teszik. Kölcsönös a bizalom. A kúntelepi példa is mutatja, hogy a dolgozó parasztok az olyan tanács­vezetőket szeretik, tisztelik, akik sze­rények, udvariasak,’ s a törvényessé­get is megkövetelik mindenkitől. Té­vednek, rossz úton járnak azok a ve­zetők, akik úgy akarnak tekintélyt szerezni magúiknak, hogy egyesek érdekében elnéznek a törvények meg nem tartása fölött. Az ilyen ve­zető csak a hízelgők előtt »jó ember« — a becsületes, állam iránti köteles­ségét hűen teljesítő dolgozó parasz­tok előtt — márpedig ez a többség — elveszti tekintélyét, becsületét. Erre is tanít a kúntelepiek példás be­gyűjtési eredménye. Varga József A tanácsok, végrehajtóbizottságok törvényszerű működésének elenged­hetetlen feltétele, hogy a vezetők és az apparátus dolgozói jól ismerjék a törvényeket, a törvényerejű ren­deleteket. Ismerni kell a Miniszter- tanács és a minisztériumok által ki­adott határozatokat, rendeleteket és utasításokat is. Állandóan tanulmá­nyozni kell pártunk Központi Veze­tőségének alapvető fontosságú hatá­rozatait. Természetesen nem elég a törvé­nyeket, határozatokat csak ismerni, következetesen és szilárdan végre is kell hajtani azokat. Véleményem szerint tanácsainknál javul a tör­vényismeret, ami elsősorban a szak­mai konferenciáknak köszönhető. Még jelentősebb lenne azonban az eredmény, ha a községi vezetők min­den alkalommal lelkiismeretesebben tanulmányoznák a megjelent jogsza­bályokat. Az esetenként felmerülő törvénysértések hiányos szakmai is­meretekből adódnak, és sok esetben a felsőbb tanács dolgozóját bürok­ratának tartjuk, mert szóváteszi a törvénysértést vagy a helytelen gya­korlatot. A törvényesség biztosításának el­engedhetetlen feltétele a végrehajtó- bizottságok, állandó bizottságok és tanácstagok jó munkája. Rajtuk ke­resztül ugyanis a dolgozók széles rétege kapcsolódik be az államigaz­gatás munkájába és az állami tevé­kenység ellenőrzésébe. Ugyanakkor a megyei és járási vezetőknek, va­lamint az apparátus dolgozóinak az eddiginél lényegesen többet kell fog­lalkozniuk a községi vezetőkkel. Nekünk, községi tanács-vezetőknek és az apparátus dolgozóinak az eddi­ginél szakszerűbben és lelkiismere­tesebben kell kezelnünk a felsőbb szervektől érkezett határozatokat és utasításokat. Ügyelni kell az iktatás­ra és főleg a határidők pontos be­tartására. Mikor határozathozatalra vagy döntésre kerül a sor, minden esetben el kell olvassuk az arra vo­natkozó törvényeket. Régi mondás: »Senkinek sem káptalan a feje«, a községi vezetőké sem. Varga Dezső községi VB-titkár, Barcs. „Hús nélkül távoztam .. Augusztus 20-a előtt való nap a Kossuth Lajos utcai földszöv. hús­boltban akartam húst vásárolni. Amint beléptem az üzletbe, olyan kel­lemetlen szag ütötte meg az orromat, hogy azonnal elment a kedvem a vásárlástól. A gondatlanul tárolt hús »illata« betöltötte az egész helyisé­get, és rajtam kívül nagyon sokan kifordultak az üzletből hús nélkül: Annak, hogy Kaposvárott állandóan lehet húst kapni, minden dolgo­zó nagyon örül, annak ellenben senki nem örül, hogy romlott vagy már megszagosodott húst is árusítanak. Éppen e gondatlan kezelés miatt nagyon sok embernek az a véleménye, hogy a fagyasztott hús nem jó. Én tapasztalatból mondom, hogy a fagyasztott hús igen is jó, de csak ügy, hogy ha a Hűtőházból kikerülve a húsboltokban is megfelelő hideg helyen, gondosan tárolják. Ne sajnálják a jeget a hústól kereskedelmi szerveink. Igen jó lenne az is, ha a városi tisztiorvos, a kereskedelmi és egészségügyi osztály gyakrabban felkeresné a húsboltokat, megnézné az árut, ezzel elkerülhetővé válna, hogy romlott húst árusítsanak. VIGH PÁLNÉ, Béke utca 58,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom