Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

Vasárnap, 1956. júlins 22. SOMOGYI NÉPLAP 7 A nándorfehérvári győzelem Irta: Páti Ferenc dr évfordulója Ma van a nándorfehér­vári győzelem 500. év­fordulója. 1456. július 22-én ért véget a nándor­fehérvári csata a török visszavonulásával és tel­jes vereségével. II. Moha #ned szultán, aki 1453-ban Konstantinápolyi foglalta el, most Nándorfehérvár, azaz Belgrád elfoglalásával akarta megmutatni erejét. A szultán ezt könnyebb feladatnak vélte, és íme, ami három évvel azelőtt .-sikerült, az most Belgrád- nál nem sikerült. Június végén vette ostrom alá a várat, de a több hetes vér­ontás meddőnek bizonyult. -A török bevetette minden erejét, mégsem tudott megbirkózni a vár védel- imére felvonult erőkkel. Félévezred múltán most büszke visszaemlékezéssel «gondolunk a nándorfehér­vári hősökre, népünk tör ténelemformáló hősi har­cára. De a történelem nemcsak emlékezés, ha­nem megértés és tanítás is. S most félezredév tá­volából visszatekintve, próbáljunk belehelyezked­ni az akkori körülmények­be s megérteni azokat a DUGOVICS TITUSZ (Wagner S. olajfestménye.) körülményeket. Történelmünk első évszázadait be­töltik azok a honvédő harcok, miket Itt, a Kárpátok medencéjének vihar­zónájában a négy világtáj felől érke­ző támadások ellen vívtunk meg. Idő­közben a déli támadó, a bizánci bi­rodalom legyengült, s már csak Kons- tantinápolyra szorítkozott, de helyébe a 14. század második felében egy sok­kal veszedelmesebb és pusztítóbb tá­madó, a török lépett. A török az ak­kori idők legmodernebb harcászatát, a tűzfegyveres harcászatot alkalmaz­ta. Gyermekadót szedett, s ebből reg- nutálta félelmes hírű gyalogságát, a janicsárságot. 1389-ben, az első rigómezei csatá­ban a török legyezte a független Szerbiát, s a Balkán majdnem a Duna vonaláig török birtokká lett. A továb­bi előnyomulásnak Európa ellen már csak Magyarország állhatta útját. Közben 1402-ben megtörténik az an­karai esata, amikor Timurlenk tatár kán döntő csapást mért a török had­seregre. Ezt a nagyszerű alkalmat el­mulasztotta kihasználni Zsigmond ki­rály, akit ez időben német-római csá­szárrá is megválasztottak. Az »euró­pai ügyek« elterelték figyelmét a leg­fontosabb európai ügyről, a török ki­veréséről. S mikor e nagy feladatra aráér, a török már újból megerősö­dött. Most már töretlen erővel foly­tatja támadásait. Ekkor lépett a tör­ténelem színterére Hunyadi János. Mint minden nagy hadvezérnél. Hunyadinál sem lehet elválasztani a hadvezért a politikustól. Éppen poli­tikai lángelméje által válik lehetővé hadvezéri lángelméjének Wibontako- zása, amaz feltétele emennek, ő korá­nak legkorszerűbb hadvezére, de egy­szersmind legkorszerűbb politikusa is. Ez így volt, és nem is lehetett másképpen. A kor, melybe Hunyadi beleszüle­tett, a török veszély kiélesedésének, ■de a feudális anarchia kiélesedésének kora is. A feudális anarchia ebben az időben általános európai jelenség. A rendiségbe áthalló feudalizmus ná­lunk is kitermeli a maga anarchiá­ját, mégpedig eléggé virulens formá­iban. Jellemző, hogy az úri rend az ország védelmét a török veszély ide­jén is a megtépázott hatalmú király feladatkörébe utalja. De a történelem dialektikájának megfelelően európa- szerte ekkor indul el az új hullám, a központi hatalom megerősítésének hulláma. Hunyadi felismeri ennek fontosságát. Élete alapvető feladatá­nak vallja a központi hatalom erősbí- tését. Erősbödjék a központi hatalom, akkor van jobb dolga a szegény nép­nek is. Hunyadi tisztán látja ezt, és azt is tisztán látja, hogy akkor is és a következendő időkben a néptöme- ■gek részvétele nélkül szó sem lehet ■eredményes honvédelemről. A leg­korszerűbb gondolkozás hatja át minden ténykedését. A tűzfegyveres harcászat állandó hadsereget igényel. Franciaország után Hunyadi szervezi meg az első állandó hadsereget. Ka­tonai tudásának fejlődésében nincs megállás. Ifjú korában a huszita és olasz harcászatot tanulmányozta, ké­RÉSZLETEK VAJDA JÁNOS: RÉG! DICSŐSÉGÜNK c. költeményéből Beborult az ég fölöttem, És nem láthatom azokat Az örök hír jeleiként Ragyogó szép csillagokat. Nem nézek én most az égre. Sem a föld setét méhébe. Belenézek Magyarország Szép történetes könyvébe. Magyarok történetkönyve Hiszen úgyis éppen olyan, Mint egy félig sötétült ég Csillagokkal kirakottan. A tejút a Hunyadiak Dicső kora, egyik-másik Órjás csillag a magasban A sok közül alig látszik. A nap eltűnt, itt az éjjel. Vége a nap munkájának; Előttem a történetkönyv Nagy csillagbetűi állnak. Visszamegyek gyönyörködni A gazdagabb múlt időbe. Látom Belgrádnál rohanni Nagy Hunyadit a törökre! »Allah!« hangzik háromszor száz Ezer ember aj akár ól. »Éljen a király! a haza!« Nem is hallik ki a várból. Mahomet császár utolsó Rohamát most parancsolja. Haragban tajtékozó ajkkal Ott van a legelső sorban. Már a bástyán hadakoznak, A toronyban ing a zászló; Egy merész erős törökkel Küzd a magyar zászlótartó. Egyik sem bír a másikkal. .. Míg a magyar átkarolva A törököt, lerántja az Utcakőre a zászlóval. — Magyarok történetkönyve Be nehéz olvasni téged . .. Alig bírható örömnek Vagy nagy búnak kínja éget! Mahomet, császár emlékül Szemén ha^a egy sebet vitt, Oly szép volt mellette a könny, Mit Hunyadi halálán sírt! . . . sőbb a török harcászat fortélyait lesi ki. Egyéni vitézsége minden csatájá­ban példamutató. Méltán írja Zrínyi, a költő, nogy Hunyadi »minden vitéz embernek példája lehet«. Hadvezéri pályája 1439-ben kezdő­dik, mikor a török által kiváltképp veszélyeztetelt Szörényi bánságot kel­lett megvédelmeznie, s 17 évvel ez­után, a nándorfehérvári csatában ér véget, amely csata után Hunyadi ha­marosan meg is halt. Harcászatának jellemző vonása az aktív védelem volt gyors és meglepő hadmozdula­tokkal. így tudott cjyakran győzelmet aratni a túlerőben lévő ellenség fe­lett is. Seregének zömét a nem nagy létszámú, de jól kiképzett és állan­dóan gyakorlatoztatok állandó hadse­reg alkotta, ez a zöm biztosította a vezér által elrendelt hadmozdulatok tervszerű végrehajtását. Ehhez járult a Hunyadi által oly szívesen bevetett népfelkelés, mely tömegerejével és lendületével mindig meghozta a győzelmet. Jó példa erre mindjárt az 1442-es erdélyi hadjárat, amikor is először vereséget szenve­dett Hunyadi a váratlanul támadó tö­röktől, de azután a népfelkelés igény- bevételével fölényes győzelmet vívott ki. Különösen figyelemkeltő ez, ha meggondoljuk, hogy alig néhány év­vel azelőtt volt Budai Nagy Antal felkelésének, az erdélyi parasztfelke­lésnek vérbefojtása. Hunyadi nem félt a jobbágyságtól, mert a nép bízott benne és szerette őt, birtokain min­dig is emberséges sorsa volt a job­bágyságnak. Hunyadi ragyogó győzelmei még ma is megdobogtatják a szívünket, s a történelem még a várnai vereséget sem írja Hunyadi tehetségének vagy hazaszeretetének rovására. Úgy áll­nak előttünk évszázadok távolában a Hunyadi-hadjáratok, mint valami hősi éposz, melynek hatalmas zárófejezete a nándorfehérvári diadal. 1456-ot írtak. Már a tavasszal híre járt, hogy II. Mohamed szultán Ma­gyarország ellen készülődik, s Hu­nyadi János, mint az ország főkapi­tánya idejében megkezdte a védelmi előkészületeket. Ebben az időben Nándorfehérvár volt Magyarország legerősebb délvidéki végvára, ez volt Magyarország déli kapuja. Nyilván­való volt, hogy a szultán ezt a kaput akarja elfoglalni, hogy bejuthasson a közép-európai térségbe. így is tör­tént. a szultán a vár alá érkezett hozzávetőleg 150 ezer emberrel, köz­tük kitűnő tüzérséggel, hajók is bő­ven álltak a szultán rendelkezésére. Ezzel szemben Szilágyi Mihály veze­tése alatt a vár őrsége alig hétezer emberből állott. A válságos helyzetben a király Bécsbe szökött, a főnemesség is tá­vol maradt a honvédelemtől. Hunyadi ezúttal is a dolgozó néphez fordult. Megbízásából szegőnypapok, vándor­diákok indulnak toborzó útra az or­szágban. Rövid itíó' alatt körülbelül 50 ezer főnyi sereg jön össze az egykorú forrás szerint »földművesek­ből, szántóvetőkből, kapásokból«. A toborzásban Kapisztrán János olasz ferencrentíi szerzetes is részt vett, hatását azonban egyes történetírók túlbecsülik. Megjelenése sok helyt fe­lekezeti viszályt szított, s ugyancsak egykorú forrás szerint a tolmácsolás­ban a hallgatóság nemigen értette. Az első katonai cél az ostromgyűrű szétzúzása és a várőrséggel való ösz- szeköttetés megteremtése volt. Ez fé­nyesen sikerült is. Heves ütközetben a magyar és szerb hajósok szétverték a török hajóhadat. A török közben el­foglalta a várost, és már a vár ellen indult döntő rohamra. Az egyik ja­nicsár már majdnem kitűzte a győ­zelmi zászlót a vár fokára, de Dugo- vics Titusz átkarolta s magával rán­totta a mélységbe. Ez július 21-én történt, s másnap, július 22-én a pa­rasztcsapatok ellentámadásba mentek át, ugyanakkor Hunyadi reguláris csapatai ügyes hadmozdulattal birto­kukba kerítették a török ágyúit. A megvert török hanyatt-homlok mene­kült. Ez volt a világtörténelmi jelentő­ségű nándorfehérvári győzelem. A döntő csatában megvert törSk két emberöltőn át nem mert nagyobb tá­madásra indulni, de 1521-ben, Dózsa forradalmának leverése után, az or­szág nagy szétziláltsága idején elfog­lalja Nándorfehérvárt. És ez már a mohácsi vész bevezetője volt. A NÁNDORFEHÉRVÁRT DIADAL REGGELÉN G. B. SHAW (1856—1950) T tllius 26-án lesz száz esztendeje anorak, hogy megszületett az " angol és a világirodalom egyik legismertebb és legnagyobb drámaírója, George Bemard Shaw. Születéséinek századik évfonduló- jáiiól a földkerekség minden részén megjetmilékeznek, ahol művelt em­berek élnek. Az írországi Dublini-ben született. ír származása rányomta bé­lyegét alkotó tevékenységére és különösen arra a kritikai álláspontra, menyed az angol polgári társadalom eSleintmondásait, az angol törté­nelem árnyoldalait meglátta és megmutatta. Szülei a jómódú polgár­emberek éllstét élték, de édesapja az alkoholizmus útjára tévedt Gyermefckcrámak biztató emlékei nevelőapjához, egy Lee nevű zene­tanárhoz fűződnek, alki édesanyjának a zeneíamátáslban munkatársa és vezetője volt. Nevelőapjának nrgjr hatása volt rá. Tőle tanulta a zene és természet szere te tót és azt a természetes, egészséges életmó­dot, amit egiészen 1950-ben., 94 éves korában (bekövetkezett haláláig megtartott. (Téűen-myárcn nyitott ablaknál aludt, alkoholt nem ivott Sitb.) Mikor drámaírói tevékenységéi megkezdi, két évtizedes kritikusi pálya érlelte már íróvá. Közben tagja lesz az angol Fábiánus Táreat- ságnaik, melynek tagjai ►►szocialistáknak« nevezték magukat. (Tudni keűd, hogy a fálbiánuscfcat nem lehet marxi—lenini értelemlben szo­cialistáknak nevezni.) Shaw egy időben szenvedélyesen vetette belé magát a politikai életbe, öt. éven át mintegy ezer politikai .beszédet tartott. Megismerkedett Henry George amerikai közgazdász tanításai­val és Mara: Tőkéjével is foglalkozott. A fábiánusok tevékenysége parlamenti eszközök .igényibevételére és az értelmiség meggyőzésére irányult. Fábiámus munkássága erősen érezhető Shawmak úgyszólván minden írásán. Drámáiban nem a fizikai munkát végző munkás je­lenik meg, hanem a művelt értelmiségi, aki éppen műveltsége segít­ségével látja meg és leplezi le a kapitalizmus hazugságait és belső ellentmondásait. A kapitalista társadalom kritikai leleplezése, em­bertelen erködJcsének kipeLlengórezése, önmagukkal ellentmondásba keveredő alakjainak éles drámai fordulatok reflektorfényébe állítá­sa — ez azoknak a drámai műveknek az eszmei mondanivalója, me­lyeket Shaw drámaíród tevékenységének első szakaszában, 1392-től 1914-ig írt. Ebben az időben írt drámái közül1 különösen kiemelkednék (mint az angol kritikai realizmus ma is frissen ható remekművei): Warrenné mestersége (előadását az angol színpadi cenzúra Angliá­ban 30 éven át megakadályozta, ma az angol főiskolákon kötelező ol­vasmány!); Az ördög cimborája, John Bull második szigete, Barbara őrnagy, Fanny első színdarabja, Pygmalion stb. Kétségtelen, hogy Shaw becsületes szándéktól és. az igazság szen­vedélyes keresésétől vezetve rajzolta meg a kapitalista társadalom ké­pét. Lenin mondta róla, hogy »Jó ember, aki a fábiánusok közé keve­redett.« Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy egyéni élete és ideológiai állásfoglalása tele van ellentmondásokkal. Anyagi bajokkal ritkán küzdött, sőt amikor 42 éves korában feleségül veszi az ugyancsak jó­módú Charlotte Paine Townshend kisasszonyt, még kedvezőbb anyagi körülmények közé kerül. Feleségével együtt nagyon jól értették a módját annak, hogyan kél’ világhírű színdarabjainak előadásaiból minél ügyesebben minél több pénzt szerezni. A z író életmódja és művei közötti ellentét érthető és áthidal­^ ható: jómódját és tehetségét az igazság hirdetésének a szol« gáilatába állította. Nem hidalható át azonban az az ellentét, mely mű­vednek társadalloimnajza és kimondottan politikai és egyéb, nem szép- irodailtmá jellegű írásaidban (többek között saját műveiről írt tenjedel» mes kritikai ismertetésekben) hirdetett élvei között tátong. Vonatko­zik ez elsősorban az 7b.sen-től átvett ú. n. életerő-elméletre, melyet aztán később a teremtő életerőről feflálMtott elméletté fejlesztett. Ezek az elméletek a társadalom fejlődésének bizonyos automatikus, az ú. n. életerő szinte misztikus tényezőit ismerik ed, és így önmaguk­ban hordják a társadalmi harc értelmének és fontosságának leki­csinylését. Érthető, hogy a nyugati polgári kritikusok Shawnak éppen azokat a műveit tartják legérettebb alkotásainak, mélyekben a leg­tisztábban megnyilvánul ennek az ►életerőnek«, iűletve »teremtő élet­erőnek« a hirdetése, amilyen például John Tanner házassága, vagy drámaírói tevékenységének második szakaszában, 1914. után írt Vissza Matuzsálemhez című drámája. A szocialista elveket hirdető Shaw ezek szerint nem jutott tűd a kritikai realizmuson, mert ahol a társadalom fejlődésének jövő táv­latait kereste, homályos és zavaros elméletekbe tévedt. Van azonban írói működésének egy olyan pozitív oldala, mely egész életművének ma is időszerű és szerves része, és ez az író meg nem. alkuvó harca a felvilágosodásért, a természettudományos igondolkodásért, a ter­mészetes emberi életért és mindenféle (babona vallás, vagy istenlhit elvetéséért. SíhaJcespeare-trőií azt úta, hogy »már majdnem teljesen istenta>ga>dó« volt. Shaw büszkén, sőt sokszor a kispolgárok bosszan­tására kissé kérkedve vallotta magát isten tagadónak, és ha nem is küzdötte fel magát a materialista filozófia egészen tiszta és félre­értést nem tűrő csúcsaira annyi bizonyos, hogy a természettudomá­nyos gondolkodás szemszögéből nézte az életet és a társadalmat. Bármelyik alkotását is Vizsgáljuk, szinte mindegyikből kicsendül az a humanista meggyőződés^ hogy az emberi haladást csakis úgy le­het biztosítani, ha az ember nem szakad el a természettől, az egysze­rű és természetes élettől. Hogy a természetfeletti hatalmakat kereső miszticizmus az embert éppen legemberiibb mivoltából vetkőzteti ki, ez a humanista tanítás a legtisztábban dcmlboradik ki Shaw egyik legnagyobb alkotásában, az 1923-ban int Szent Johanna című szín­művében. Az egyház főpapjai annak idején máglyán égették el Fran­ciaország megmentőjét, az orleánsi szüzet. 1923-ban pedig szentté avatták. Az író lerántja a leplet errŐL a kényes ügyről és beagazolja, hogy az emberi gonoszságnak, az »ördögnek« a szolgálatában álltak azok, akik Szent Johannát máglyára küldték, ahogy ő maga mondja nekik: »...maguk az ördög tanácsára hallgatnak, én pedig az Is­tenére.« „ i Shaw egy álromantikus, olcsó érzelgőséggei telített .polgári világ (Angliában Victoria királynő hosszú uralkodásának kora) ellen lá­zadt fel az emberi haladás védőimében. Ezzel magyarázható, hogy néha túllő a célon. Úgy tűnik, hogy váitriolszeírű szatírájának elszórt csöppjei mindent .befecskendeznek, ami útjába akad. Az iróniának és az öniróniának ez a sokszor furcsa vegyüléke új utakat vágott azi angol drámairodalom történetében, és Shaw személyében kitermelte Shakespeare után a legnagyobb angol drámaírót. Egy olyan dráma» írót, afc-'nefc számára a drámaírás nemcsak jó kereseti forrást jelen­tett, hanem komoly költői hivatást ás, mert elejétől fogva hangsú­lyozta: »Őszintén tanító célzatú színpadra van szükségünk.« Amit szépirodalmi alkotó munkásságában nem tudott magvalósa- tamá, azt megtette politikai nyilatkozataiban, amikor 1931-ben a Szovjetunióban járt, és nem hallgatva el a fábiámus politikai ellent­mondásait, a Szovjetunióban étért nagyszerű eredményeket követendő példaként állította saját hazája elé. A munka szenvedélyes szeretete. az igazi humanizmus, az élet minden legkisebb dciisáfoam tanúsított komoly felelősségvál­lalás jellemezte a polgári társadalom nagy ledeplezőjét (akinek a pol­gári társadalommal szemben tanúsított magatartására jellemző, hogy 1925-ben visszaiutasítja a neki odaítélt Nobel-díjat!), az angol és a wlágirodaiiam kritikai realizmusának egyik legnagyobb képviselőjét, George Bonnard Shawt. | Dr. Bellyei László, a TTIT Irodalmi Szakosztályának elnöke. J (Pándy L. tusrajza.) V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom