Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

Vasárnap, 1956. július 22. SOMOGYI NÉPLAP PÁRT és PÁRTÉPÍTÉS ★ A Nagyatádi Járási Párt VB instruktora i az új pártoktatási ér előkészítéséről I Azt mondják, a jó instruktor isme­ri területét; tudja, hogy mikor, hol, irályén segítségre van szükség; kér­dezetik bármikor termelési vagy pártfeladatokról, meg tudja mondani a valóságos helyzetet. Én most Szabó István eHvtárstói, a Nagyatádi Járási Párt-VB imstruk- tcrátéÜ! épp arról kérdezősködöm, hogy a hozzá tartozó községekben hogyan állnak az új pártoktatási év e! őkészí tétével. Szabó elvtárs azok közé az instruktorok közé tartozik, akiket az imént név nélkül említet­tem, mert egyszerre megadja a vá­laszt eképpen: Kutason és Szabáson halad leglassabban az előkészítés, itt kelti! legtöbbet segítenem. Szak szerint Belegen és Kisbajom­ban előbbire tartanaik, mert hiszen ez a másik két község, mely Szabó elvtárs körzetéhez tartozik. Bólint, hogy így van. Aztán 5 veszi sorra, először a »-jó«, majd a ►»rossz« közsé­geket, én meg gyorsabban szántom ceruzámat a papíron. I BELEGEN I — mondhatnám — vége felé jár a kiválogatás —• kezdd. — De mielőtt hozzákezdtek volna a hallgatókkal beszélgetni, először a propagandistá­nak néztek utána. Nem volt néhéz, mert van jó propagandistának való elvtárs a községben, csupán az volt a kérdéses, hogy elvállallja-e. Elvál­lalta mind a kettő. I»gy tehát, a Mar­xizmus»—leninizmus alapjai II. éves tanfolyamot Dévényi József elvtárs vezeti, aki tavaly az első éves tanfo­lyam jó propagandamunkájáért a járási párt-wb-től könyvjutalmat ka­pott. Belegen még lesz egy Időszerű kér­dések tanfolyam is, melynek propa­gandamunkáját Kovács Sándor elv­iéire sgronómus, régi propagandista vállalta. Ezen a tanfolyamon a Dó­zsa és a Virágzó Feld Termelőszövet­kezet tagjai, brigád- és munkacsapat- vezetők, népnevelők vesznek részt. Mindkét tanfolyamra megkezdték a kiválogatást. A pártvezetőség, igen ügyesem, nemcsak egymaga oldja meg ezt a feladatot, hanem megkért vedetőbeosztásiban lévő párttagokat, pl. termelőszövetkezeti elnököt is ar­ra, hogy nyújtson segítséget az egyéni, beszélgetésben. így közösen, több erővel gyorsabban haladnak, és minden feltételük megvan, hogy a taggyűlésig elvégezzék a kiválogatást. KISBAJOMBAN igaz, csak egy Időszerű kérdések tanfolyam indul, de ezt alaposain ké­szítik elő. A kisibajomiak is előre megfontolták, hány propagandistát tudnak biztosítani, s csak ezután kezdtek a tanfolyam megszervezésé­hez. Héjjas József tanácselnök elv­társ vállalta a propagandamunkát, és mint propagandista, ő -is részt vesz a kiválogatásban, A hallgatók vala­mennyien termelőszövetkezeti taigok lesznek, -párttagok és pártonkívüldek is, általában olyanok, akikre a pánt­szervezet minden munkában támasz­kodhat. Kisitoa-jomlbani a kiválogatást úgy tudták időre elvégezni, hogy mind a mégy tsz párttiitkára a maiga termelőszövetkezetében beszélt a ta­nulni akaró elvtórsakkal, és megálla­podott velük. Természetesen ez nem jelenti, hogy az egyszeri beszélge­téssel befejezték az új pártoktatási év előkészítését Kisbajomban. Még a nyár folyamán a párttitkárok, párt­vezetőségi tagok és a propagandista elvtárs is keresi az alkalmat, hogy mindjobban felkészítse -a hallgatóikat a tanulásra. SZABÁSON már elhatározták, hogy két tanfo­lyaméit indítanák, az egyik a Marxiz­mus—leninizmus «lapjai II. évfolya­ma lesz, de a másiknál még nem tud­ták dönteni. Szábáscn is -biztosítva vannak a propagandisták. A Marxiz­mus—leninizmus alapjai tanfolyamot én magam- vezetem és rajtam kívül még ketten ajánlkoztak propagandis­tának. Az egyik Sörös László elvtárs, járási tanácseCinök-hélyettes, aki ki­jelentette, ha Időszerű kérdések tan­folyamot szerveznek, lesz propagan­dista. Árok József elvtárs, a S-egesdi Gépáilcmés agrcnómuisa, aki Szabá­son lakik, ahhoz: kötötte a -propagan­damunka elvállalását, hogy Gazdasá­gi ismeretek tanfolyamöt indítsunk.. Mivel azonban a pártvezetőség nem látja biztosítottnak mindkét» tanfo­lyamon a megfelelő számú 'hallgatót, így azt határozta, hogy majd a be­szélgetés során tmegkérdezi az elv­társiaktól, ki, hol tanulna szívesebben. Természetesen azt is megmagyaráz­zák, hogy körülbelül melyik tanfo­lyam milyen alapképzettségét köve­tei. Ez eddig rendben .is volna, ám most már a határozat meghozatalán túl kellene -menni, és a valóságban is megkezdeni a hallgatók kiváloga­tását. Az e havi taggyűlések napi­rendjén szerepel a pártoktatás elő­készítése, s félő, ha az előkészítést n elmulasztják időben elvégezni, a tag-1 gyűlés sem tudja majd mélyxefhatóan5 megtárgyalni. KUTASON I egyedül az állami gazdaságban fo-» lyik megfelelő ütemben az előkészí-' tés. Itt három oktatási formát szer­veztek. Az Időszerű kérdések tamfo-' lyamát két üzemegységben, a kutasig ban és a jákóiban szervezték meg, Szolilár János és Markó István elv- társak vállalták a propagamdaimunh1 kát. A hallgatók -kiválogatása is már- megtörtént, a két tanfolyamnak) negyven hallgatója -lesz. Marxizmus—-leninizmus II. év tanfolyamot a nagybajomi üzemegy-) ségben indítanak 15 elvtárssal. Fő-! leg azok jelentkeztek, akik tavaly; már az első évfolyamot elvégezték.! A propagandista szerepét is Szecsődi, István -elvtárs, a tavalyi propagandis­ta vállalta-. A harmadik oktatási forma, mely§5 a .gazdaságban indul, felsőfokú pk-S tatás, politikai gazdaságtan -lesz. Ide© elsősorban a gazdaság vezetői, egy-<$ két fc-nigádyezető, agronómus és más»* szakember jelentkezett. A propagan-© darmunkával Farkas Gyula igazgatót© bízták meg. E tanfolyam meigszerve-A zéséért a .pártvezetőség kizárólagiö Szabó elvtársat, az MDP-vezetőség1 titkárát -tette felelőssé, áld eleget! .téve a megbízatásnak, minden- halb gatóval személy szerint -beszélt, és1 felkészült arra, hogy énről beszámol­jon a taggyűlésen. Az állami gazdaságban tehát jól' folyik az előkészítés, nem így azon-)§> ban a községben. Itt is beszéltek® ugyan pártvezetőségi ülésen, hogy, milyen -teendőket kéül megoldani az^ előkészítés során, de ezen túl nem, jutottak, a beszélgetést a hallgatók­kal még nem kezdték meg. Az indok, általában az, hogy az MDP-vezetőség | titkára, Kiss elvtárs elutazott. Emiatt, azonban nem állhat meg az előkészí­tés, hiszen a jövő évi oktatásért nemcsak az MDP-vezetőség titkára.» hanem az MDP-vezetőség minden; tagjá felelős. Eddig van Szabó elvtárs »nyilatko-1 zata. Mi .pedig csupán annyit teszünk; hozzá, íhoigy neki is elsősorban ott1 kell a legtöbb segítséget adnia, ahol' legtöbb a baj, mert a -pártvezetésé-, gekkel együtt ő de felelős »körzetében' az 1956—57-es pántoktatási évért. Vucsák Magda '1 A kommunista értelmiségi, a pártmunkás, az ember. .. 'JUllforgató emberről írni furcsa feladat. Önkén- ügyeikről, mindnyájunk közös dolgairól, hogy meg­■* telenül az a félelem kíséri az embert: mit szól nyugvást, elégedettséget éreztek, s nagy sérelmeikre ő hozzá, vajon ő így írná-e, ha hasonló feladat előtt is választ kaptak. Vélt sérelmek, vagy jogos sérelmek, állna. De hiszen most nem is annyira a mi külső mun- minderről szó esett ezer} az estén. Akkor Nagybajom- katársunkról, mint magáról az emberről, Kellner Bé- bon azt mondták: ilyen pártnapon még nemigen voltak. Iáról van szó. Az autóbuszt már lekéstük. Kellner Béla még rá­■— kb — így szignálja írásait, frappáns, tömör szánt egy félórát, hogy meglátogassa a községi könyv- krokijait, humoros írásait, amelyek megmosolyogtat- tárat. Ott is tanácsokat adott, s amikor az éjszakában jáJz, de legalább annyira elgondolkoztatják a gondol- nekiimdirttunk, hogy a jákói vasútállomásig gyalogol- kodva olvasókat. Észreveszi, s pár vázlatos, de élesen junk — hat kilométeren át beszélt nekünk arról, mi jellemző vonással, mint a szavakkal dolgozó karika- vezeti őt, amikor a falvakat járja, amikor nemcsak a turista, papírra veti a vasárnap délelőtti korzó divat- könyvtárak rejtelmeit kutatja, de elér tekintete a párt­majmát, a jampecot. S a legény, ha magára ismer az irodákba, s azon túl is az egyszerű falusi emberek ezer írásból, s mindazok, akik magukra ismernek, tán nem és ezer gondjához. Elmondta, mi vezeti őt, amikor is haragszanak — gondolkodnak. Megírja a gyermek- pártnapot tart ismeretlen községekben, ismeretlen em- száj soha sem erőltetettnek ható, felnőtteket, tanító bereknek, amikor leírja szavait, s szórakoztatva tanít- rrwndásait, úgy, ahogy a csevegő gyermekektől ellesi, ja az olvasó, a gondolkodó embert. Észreveszi a falusi könyvtár nehézségeit, a falusi Aratás előtt ismét összeakadt az utunk. Akkor egy kultúrmunkások panaszait, s papírra veti, hogy az brosúra írására vállalkozott. Vállalkozott arra, hogy írott szó jogán, orvoslást kérjen. S amikor azt bízzák munkáján kívül felkeresi a megye MNDSZ-asszonyait, rá, hogy interjút, beszélgetést leészítsen egy érdekes, s az írott szó eszközeivel hűen beszámol munkájukról, eszes parasztemberről, a sokat emlegetett Nehemiás- A brosúra. meg is született. Ott voltunk születésénél, ról — napokig figyeli, napokig útján kíséri születendő Ott voltunk, amikor a 603-as Lőcziné s a göllei tsz- riportjának hősét, hogy úgy rajzolja meg, amilyen az elnöknő küzdelmes életéről, sorsáról beszélt az ősziilő- a valóságban, hogy ne papírfigurát, hanem embert hajú embernek, Kellner Bélának, aki fürge kézzel állítson a tanulni, okulni vágyó parasztember elé. rótta a sorokat az asszonyok múltjáról, jelenéről. A Somogyi Qiéfdafi. A SOMOGYI ASSZONYOKÉ Köszönjük a kenyeret, falusi asszonyok, lányok! Most van a mezei munka dandárja: az aratás. Szorgos munka folyik mindenütt a határban: dolgozó parasztjaink kemény harcot vívnak, hogy minél előbb, minél kisebb szemveszteséggel be­takaríthassák a kenyémekvalót. Kora hajnaltól késő estig, szinte megállás nélkül dolgoznak. . S e nehéz munkában rész[ vállalnak hűséges segítőtársaik: asz- szonyaik, leányaik is. A kézi aratásnál a marokszedés, kötözés szinte törvényszerűen a »fehérnépek« dolga. Hajladoznak egész nap, és amikor este fáradtan hazatérnek, a főzés, takarítás, mosás is rájuk vár. Tsz-asszonyaink munkáját megkönnyíti már a gép, nekik nem kell már annyit fáradozniuk, a gép felszedi helyettük a markot, ké­vébe köti a rendet. Az ö dolguk már csak annyi, hogy az elcsépelt szalmát lehordják a tarlóról, a kévébe kötött gabonát keresztbe rak­ják, az elcsépelt magot kitisztítsák, megszárogassák. Nehéz, fárasztó munkát végeznek falusi asszonyaink, leányaink. Mindennapi kenyerünk biztosításáért a férfiakkal egy sorbán küzde­nek. Köszönet és elismerés illeti munkájukat, megbecsülést érde­melnek. Szorítsuk meg gondolatban dolgos kezüket, köszönjük meg nekik, hogy fáradoznak, munkálkodnak valamennyiünk- kenyeréért. Az Iszákdombtól a Mátra csúcsáig LEVÉL MÁTRAHÁZÁRÓL Rózsaszír-ű bautalólap vigyoroq a kezemben. Azt mondja: »Na, ko­mám, na, te, kis vásott, igénytelen somogyi dombokhoz szokott sze­rencsés földi halandó, elküldelek én a Mátrába, Mátraházára üdülni. Láss te is egyszer csodát!« így kerültem én ide. Jobban- mondva, nem eqéseen ilyen egysze­rűen. Vonat cipelt Budapestig, on­nan pedig egv kéktestű, karcsú Ika­rus repített tovább. Ez utóbbi uta­zás felért egy csodálatos tengeri úttal. Néhány boldogtalan utas ui. a tengeri betegség minden testet- lelket sorvasztó pokoli kínját érez­te az országút hullámzó hepehupái­nak jóvoltából. Pár óra szelei el és máris bá­mulhatjuk a Mátra hegység egyre növekedő, a látóhatár szélére ra­gasztott hatalmas púpjait. Fegyel­mezett re ídben sápadtzöld szőlők sorakoznak előőrsként a Mátra al­ján. Feljebb, az út sárga kacska­ringója szinte szívja az autóbuszt. Jobbra erdő, balra erdő, hátam mögött hét év körüli kisfiú: — Anyu, te azt ígérted, hogy hegyre viszel! — kéri számon. — Hol itt a hegy? — De fiacskám — botrán- kozik meg a mama —, hát nem lá­tod? Ez itt mind hegy körös-körüf! — Hogy a csudába látnám ettől a rengeteg tától? — így a csemete. Nyitott ablak mellett középkorú házaspár. A férfi szunyókál. Az asszony: — Jenő, szippants, ez már igazi ózo'idús levegő! — Jenő hor­kant és felretten: — Mit csináljak, fiacskám? — Szippants! — Mire az szegény engedelmesen beleszusz- szant a benzingőzös levegőbe és — hallhatóan — alszik tovább. Végül elhozza az Ikarus végál­lomásunkat és kitessékel Mátrahá­zán. Szemem bámul, szívem ámul, tü­dőm tágul. Nem, nem akarom le­írni az elém táruló látványt. Nem is tudnám lefesteni a fákkal búbo- zott, zöld selyem gyeppel letakart, virágokkal telefröcskölt mosolygó — nem komor — hegyek szépsé­gét. Túlságosan is megihlet ez a mindent elsöprő pompa. Megnémít, megbénít. Talán a zene — igen, a zene millió árnyalata: lágy pianó- ja, robbanó fortissimója, csipkés staccatója fejezheti ki méltóan és érthetően a hegyek dallamát. Ko­dály Zoltán a Mátrai képek-ben csendíti meg a váratlanul, szinte or­vul a szem elé pattanó új és újabb gyönyörű panorámák zenébe gyűj­tött tarka csokrát. Egy szál árva tolinak egyszólamú, egyhangú me­séje minderre vérszegény és ke­vés. Elmesélem inkább, hogy első nap délutánján a »legrövidebb úton« felmásztunk a Kékes-tetőre. Fék másztunk, a szó legszorosabb ér­telmében, néha négykézláb. Utóbb kiderült, hogy ez a »legkurtább« ösvény alig volt 1—2 km-rel hosz- szabb a leghosszabbnál. E túra óta csak lefelé szeretek hegyet mászni. A Kékes-tetőre felkacsintó kilátás szemléletét Igen nehéz abbahagyni. A szembenlévő, ágaskodó hegycsú­csok szürkés-zölden, irigykedve né­zegetik hosszúra nyújtózott, 1014 meter magáé Kékes testvérüket. Pedig Galyatetőnek sem kell szé­gyenkeznie 954 m magasságával, a hozzáslmulö hatalmas üdülővel, ami szép arányaival a lehető leg­szebb díszként mosolyog ki a fe­hértestű nyírfák, borzas bükkök és cakkos levelű tölgyek ölelése közül. Mátraháza alatt csábítgat barát­ságos strandfürdőjével, elszórt, hí­vogató üdülőivel Mátrafüred. A kis, 33 méteres uszoda vizébe már a második nqpon belecsobbantottuk felbeyült testünket. És azonnal le­hűltünk. Akadták ugyan olyanok is, akik szifvákék ajakkal azt állítot­ták, hogy a víz meleg, de voít dlyan becsületes Hlek is, aki bevallotta az Igazat. Visszabuszozva otthonos, barát­ságos, kényelmes üdülőnkbe: — Én n, nem vagyok fáradt, én stramm va­gyok! — felkiáltássalJ pillanatok alatt elszenderedve érdekes álom lepett meg: itt, a Mátra kellős kö­zepén olaj után kutatva fúró tor»» nyot működtettek heves berregés közepette. Erre riadtam fel. Tökwé- tes éberséggel ültem fel, ám a bfer- regés még tovább ott motoszkált a szoba csendjében úszva. Igazat ál­modtam volna? Nem! — Csak a szomszéd szobában alvó középkorú­nál valamivel korosabb, ám daliá­sán udvarlő bácsi horkolása jutott ■ be hozzám, á közbenső fallal da- colva. . Még csak pár sort rakok ide: az 1 1 erdők varázsáról. A reggeli erdő zamatos illatáról, könnyes csillo- rií gásáról, a Nappali erdő levélredő­nyein át tolakodó napsugár-csepJ pékről, az alkony: erdő vörössé' kent facsúcsairól, no és végül 3z éjszakai erdőről ... Az éjszakai erdő sötétszürke tömegében vöröslő szentjánosbogárka lámpásokról», a hallható csendről és a — minden igyekezetük ellenére mégis ^ lát­ható szerelmespárokról. Óé le­gyünk inkább diszkrétek , és ez utóbbi jellegzetes mátrai képről ne nyújtsunk ismertetőt. Pont, nagy pont következik most és ez a kis vers: »Alomnál szebb nyári mese Egy nyaralás történeté. Rövid sorok... két hét; s vége. Emlék lesz csak száz élménye. S az üdülő így sir szegény: Kár, hogy mese és nem regény!« TÖRÖK LÁSZLÓNÉ / Ezzel persze még nem mondtunk el mindent. Nem csak az Kellner Béla, akinek — kb — jelzéssel meg­jelennek írásai, tanító vagy szórakoztató humoreszkjei. T/’an úgy, hogy mindennapos vendége a szer- y kesztőségnek. Van úgy, hogy írást sem hoz, csak bejön, elmondja véleményét egy-egy írásról, a riportjai lapunkban. Ezzel még nem mondtunk sokat, szerkesztőség munkájáról, s úgy fogadjuk ezeket a Ez is hozzátartozik jellemzéséhez, de még mennyi szavakat, mint a segítő barát, az őszinte kommunista, minden... az író szavait. Bizonyos, nemcsak a szerkesztőség, az t: nTalán akkor ismertük meg igazában, amikor nem olvasó is örül, amikor egy-egy írás alatt meglátja a £ ■* is a Somogyi Néplapnak, hanem a pártnak — kb — jelzést. Vélemények, levelek tanúsítják: az X dolgozott. Hadd mondjuk el még, hogy foglalkozását olvasók szeretik írásait. S vélemények, párttagok és tekintve értelmiségi dolgozó, a Megyei Könyvtár mun- pártonkívüliek véleménye tanúsítja: szeretik Kellner katársa. A könyvtár olvasói s a falusé, könyvtárak dől- Bélát, az embert, a kommunista értelmiségit, ffozói ismerik. Ismerik, mint mindig segítenikész em- Nem azért tette, amit tett, se nem azért teszi, amit bért, ismerik, mint bátorszavú pártmunkást — mert tesz, mert irodája falán ott függ pártunk és kormá- hisz pártmunkás is — s ismerik — s ez a legfontosabb nyűnk elismerése: a »Szocialista Munkáért Erdem- — mint embert... érem« adományozásáról tanúskodó oklevél, a >>Szociális­Kellner Béla esztendővel ezelőtt mutatta meg má- kultúráért« kitüntetés oklevele. Munkájáért mind- sik arcát. A Nagybajomba induló autóbuszon találkoz- ez^ megérdemelte. Megérdemelte, hogy megyeszerte is­merik és szeretik az emberek írásait, de szeretik őt is. Arról írni, akinek írása lapunkban gyakran szere­pel talán, furcsa feladat... De mi nemcsak Kellner Béláról, a mi külső munkatársunkról akartunk írni, © Kíváncsiak voltunk a pártnapra. Este hat órakor sokkalta inkább Kellner Béláról, mint a kommunista © a tanácsház nagytermében alig harminc párttag és értelmiségiről, Kellner Béláról, az emberről. S ha nem Í pártonkívüli előtt állt fel s mondta el a szabván ij- tudunk teljes rajzot adni róla — bizonyosak vagyunk © beszámolóktól annyira elütő, öntudatos, meggyőző sza- abban — ő munkájával, írásaival hűbb, életszerűbb © varit. Úgy beszélt a pártról, a párt politikájáról, mun- rajzot ad saját magáról a jövőben is. A párthoz hű. a o kajáról, hogy a teremben lévő pártonkívüliek egymás- pártért áldozni, dolgozni mindig kész értelmiségi hű % hoz és hozzánk hajladoztak suttogva, s kérdezték: ki ez rajzát. S Kellner Béla, ahogy ezt eddig, ezután is meg az ember? Ki ez az ember, aki végre úgy beszél fogja adni... N. T. tunk össze vele egy januári délutánon. — Hova? — Nagybajomba, pártnapot tartani. ' Nagy .divat a kiskosztüm Mindig (kedvelt ruhadarabja volt a hőiknek, de idén nyáron különösen dominál. Azért is, mert nincs túl meleg és a kis­kosztüm mégsem annyira ká­nikulai öltözék,' mint például a lenge tűit- vagy voál-ruhák. Ná­lunk főleg tropikálból, vászon­ból, taftból készülnek kiskosztü­mök. A blúzok közül most nem annyira az aljiba ,betűrt, mint a szoknya, fölött .hordott kabátka­szerű, derékban testhezálló a di­vatos. Képünkön is egy ilyen kis»ko»sz- tüm látható. Az alj ritkább ra­kásai, mint általában a rakott al­jak, a felső része teljesen újvo­nalú. Előnye, hogy nem túl hosz- szú, így n'éifft melegíti a csípőt. Teljesen díszítés» (gomb és csat) nélkül a legszebb. Belül bújta-. tott gombolást telhet alkalmazni. Csak a túl kövér nőknek nem. ajánlatos viselet. GYEREKSZÁJ Karcsika mindössze 9 éves, és nagy az ijedelem a családban, amikor rajtakapják, hogy ciga­rettázik. Alaposan leszidják: — Nem szégyelled magad, ki­lenc éves korodban cigarettázol? — Nem tehetek róla, mama — mentegetőzik Karcsi. — Már négy év óta igyekszem leszokni, de sehogysem megy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom