Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-21 / 171. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi AZ MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIII. évfolyam, 171. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1956. július 21. „Szilárdan, ep emberként állunk pártunk Központi Vezetősége mögött“ A 23. Autóközlekedési Vállalat dolgozói körében is nagy visszhangot keltett a Központi Vezetőség július 18-i határozatának híre, Gerő elv­társ beszámolója. Marosi János elv­társ, aki gépkocsivezetőből lett a vállalat műszaki osztályának veze­tője, így mondja el az AKÖV-nél le­zajlott eseményeket: Rendkívüli taggyűlésünkön a dol­gozók nagy figyelemmel hallgatták végig a KV határozatát és Gerő elv- társ felolvasott beszédét. Még aznap az éjjeli műszakban dolgozók gyak­ran terelték a beszélgetés fonalát a KV határozatára, s az ezzel kapcso­latos eseményekre. Az a vélemény alakult ki, hogy a határozat hosszú időre irányt mutat a magyar kom­munistáknak, a magyar dolgozó nép-' nek. Sok szó esett üzemünkben a be­számoló egyes pontjairól. Nálunk is örömmel taglalták a dolgozók az életszínvonal emelkedéséről szóló részt, épp úgy, mint azt a szakaszt, amely felhívja a dolgozók figyelmét, hogy nem feledkezhetünk meg az osztályellenségről. Dolgozóink pont­ról pontra megvitatták a Politikai Bizottság beszámolóját, s igen mély­rehatóan vizsgálták meg azt a részt, amely teret nyújt az alsó szervek kezdeményezésének, s a dolgozók körében fokozottabban érvényesíti az anyagi érdekeltség elvét. E téren már vannak tapasztalatai a 23. AKÖV-nek. Épp az újítómozgalom­ban kapott szerepet a vállalatnál az alulról jövő kezdeményezés, s azóta megháromszorozódott az újítások száma. A gépkocsivezetők munka­idejének rendezése vár most legelső­sorban megoldásra. A tehergépkocsik vezetői ugyanis gyakorta 360—400 ólát ülnek havonként a kormányke­rék mellett. Olyan helyes és igazsá­gos bérezési módszer kidolgozására teszünk javaslatot, amely a gépko­csivezetőknek biztosítja a havi 210 —240 órás munkaidőt. Hogy gépko­csivezetőink még inkább vigyázza­nak a gondjaikra bízott járművek­re, hogy még gyorsabb és zavarmen- tesebb legyen a szállítás, hogy még kevesebb legyen a baleset, annak egyik elengedhetetlen feltétele az, hogy a gépkocsivezető pihenten, s ne fáradtan üljön a volán mellett. Mi egy emberként állunk pártunk Központi Vezetősége mögött, s fel­sorakozunk a dolgozók milliói közé, akik örömmel fogadták a határoza­tod A 23. AKÖV dolgozói, kommu­nisták és pártonkívüliek azon dolgo­zunk, hogy megoldjuk azokat a fel­adatokat, amelyek a határozatból vállalatunkra hárulnak. AZ IDŐJÁRÁS KEDVEZŐ — használjuk ki a kombájnokat! Megyénkben teljes erővel folyik az aratás. Pártszervezeteink, gépállomá­saink, termelőszövetkezeteink, taná­csaink jó szervező munkája máris nagyszerű eredményeket biztosított. Az aratásban a legjobb eredményt a Segesdi Gépállomás érte el, ahol az egy kombájnra eső teljesítmény meghaladja a 79 holdat. A Nagybajo­mi Gépállomáson a kombájnok át­lagteljesítménye meghaladja a 62 kh-at, az egy gépre jutó napi telje­sítmény pedig eléri a 11 kh-at. Azonban egyes gépállomások körzetében súlyos lemaradás tapasztalható. A vezetők nem tesznek meg mindent, hogy a kombájnokat jobban kihasználják, noha az időjárás erre kedvező. Az iharosberényi, kaposvári és tapsonyi gépállomás körzetében a kombájnok napi teljesítménye nem éri el a jó gépállomások teljesítményének még a felét sem. Az illetékes szervek pe­dig szó nélkül nézik, hogy a tsz-ek kézi erővel végezzék az aratást, ak­kor, amikor elegendő kombájn áll rendelkezésre. Ha a tsz kézi erővel arat, ezért holdanként hat munka­egységet kell kiadni, ami pénzre át­számítva 240 Ft. Cséplési díj fejében a gabona 4,8 százalékát, a cséplőcsa­patnak pedig 4,5 százalékát kell ki­adni, ami pénzre átszámítva 197 fo­rintot tesz ki. így egy hold learatása kézi erővel 437 Ft-ba kerül. Kom­bájnaratásnál a gép díja holdanként 56 Ft, ehhez az elcsépelt gabona 4,2 százaléka jön kiadásként. Ez pénzre átszámítva 80 Ft-ot tesz ki. így 1 kh kombájnaratás mindössze 130 Ft-ba kerül. A különbség 310 Ft. Mivel ez a gyakorlat a népgazda­ság, de ugyanakkor a termelőszövet­kezetek szempontjából is káros, a Megyei Pártbizottság és a Megyéi Tanács felhívja a pártszervezeteket, a járási és községi tanácsokat, a ter­melőszövetkezetek elnökeit, a gépál­lomások vezetőit: 1. A kombájnaratásra lesaerződött területeket csak kombájnnal enged­jék learatni. Meg kell szüntetni azt a helytelen és káros gyakorlatot, hogy egyes tsz-ek kézzel arassák le a szer­ződött területeikről a gabonát. 2. Mivel a kombájnaratás a terme­lőszövetkezeteknek és a népgazda­ságnak is érdeke, a kombájnaratásra leszerződött területet még akkor is kombájnnal kell learatni, ha az ara­tás ezzel 4—5 nappal tovább húzód­na. A tsz-elnökök, gépállomási és ta­nácsi vezetők felvilágosító munkával — de határozott állásfoglalással is — biztosítsák a leszerződött területek kombájnnal való learatását. Megyei Párt-VB, Megyei Tanács VB. cAkikw hihzkék öMiyiLvik Legjobb kcmbájnosok: Gépállomás: Bettik, terület: Neiczer Sándor Istvánfi János Ifj. Vörös Ferenc Miklós József Bernde József Nagybaj oani Nagybajom! Marcali Segesdi Segesdi 110 hold 102 hold 102 hold 97,5 hold 93 hold Legjobb aratógépvezetők: Gépállomás: Learatott terület: Bunyevácz József Czár István Krista Ferenc Szeác Páíll Élteiké» János Darányi Mennyei Karddá Darányi Csokonyavisontei 136 hold 110 hold 117 hold 117 hold 116 hold Kitűntek a gépi aratásban csütörtökön Bernde József segesdi komibájnos teljesítménye 18 hold. Loór Lajos bailiatomkiliti kambájinos teljesítménye 15 hold. Czár István mennyei aratógépveze­tő teljesítménye 25 hold Teljesítette aratási tervét. Hethind István iharosberényi arató- géprvezető teljesítménye 15,5 hold. Albrecht Zoltán lengyeltóti arató­gépvezető teljesítménye 16 hold. napokban tartják meg rendes havi taggyűlésüket. Ezek a taggyűlések most már egyre jobban különböz­nek az előzőektől, amikor megyei, járási pártbizottságaink egyöntetű­en megszabták minden pártszer­vezetnek, hogy milyen napirendet tárgyaljanak jrneg. Röviddel eze­lőtt elvetették ezt a módszert és a helyi pártszervezetek erejében, ön­állóságában, ítélőképességében bízva messzire dobták a mankót. Megadták a lehetőségét, hogy párt­vezetőségeink saját belátásuk sze­rint, a feladatokat és a politikai helyzetet figyelembevéve maguk válasszák meg a taggyűlés tár­gyát. Lehetne-e most fontosabb, a párt és a dolgozók szempontjából ége­tőbb kérdéseket megvitatni, mint amelyeket a Központi Vezetőség július 18-i ülése elénk tárt? Nem, ezeken a nagyjelentőségű tényeken nem lehet túltennie magát egyet­len kommunistának sem. Nem elé­gedhet meg egyetlen, a pártját igazán szerető kommunista sem azzal, hogy ő maga megértse, mit jelent a Központi Vezetőség hatá­rozata ránk nézve, egész dolgozó népünkre nézve. Magyarázni kell pártosan, szenvedélyesen, pártunk vezetésében és határozatában szi­lárdan bízva. Politizálni kell! Ez most a mi feladatunk. Vannak, akik szándékosan más értelmet próbálnak adni a pártha­tározatnak; vannak ellenségeink, akik azt hiszik, hogy most gátlás nélkül rágalmazhatnak bennün­ket, kommunistákat. Azokat, akik 11 éven át — és vannak, akik már előbb — szívvcl-lélekkel, fáradsá­got nem kímélve, nem egyszer a nappalokat éjszakába nyújtva dol­goztak a jövőért. Dolgoztak azért, hogy a magyar nép, a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság, az ér­telmiség és minden becsületes em­ber, aki szereti hazáját, magáénak érezze ezt az országot. Erezze, hogy az ország ügyeibe van bele­szólása, hogy szabadon lélegzik, hogy munkájától, csakis munkájá­tól teszik függővé megbecsülését. És azok, akik 11 évig legjobb esetben ölhetett kézzel ültek, vagy éppen hátramozdították becsületes szándékú, országépítő munkánkat, próbálnak most nem kritizálni, ha­nem rágalmazni! Milyen jogon? Nem félnek, hogy szembetalálják magukat a munkásosztály egysé­ges kiállásával, vasöklével, amely már nemegyszer megvédte jogát? Jogát, a népi demokráciát. Vegye tudomásul mindenki, aki most ki akarja használni az alkalmat, aki elkövetett hibáinkban vájkálni akar, hogy téved; hogy erősebbek vagyaink, mint bármikor, hegy egységesebbek vagyunk, mini va­laha; hogy minden erőnkkel, szí­vünk minden melegével ott va- gvunk a Központi Vezetőség mcl- Mt. Ugyanúgy, ahogy nem szégycll- tük feltárni hibáinkat, ki is javít­juk azokat, de ennél sokkal to­vább megyünk. Megvalósítjuk az ötéves tervet, hozzájárulunk a ter­melékenység, a termelés emelke­déséhez, népünk jólétének fokozá­sához. Tudja meg mindenki, hogy egyetértünk a párt politikájával, mely célul tűzi, hogy a második ötéves terv végére mezőgazdasá­gunk döntő többsége nagyüzemien termeljen. Egyetértünk vele és te­szünk érte itt, Somogybán is. Van erőnk és van támaszunk: a somo­gyi kommunisták lelkes helytállá­sa, a somogyi termelőszövetkezeti tagok okos, felvilágosító szava és a somogyi termelőszövetkezetek példás eredményei. Ki meri ezt kétségbevonni? Ki meri azt állíta­ni, hogy a mi szavunkban nem le­het bízni? Ezer és ezer példával cáfoljuk ezt meg. Egyetértünk a Központi Vezető­ség bírálatával, hogy adminisztra­tív módszerekkel nem lehet ter­melőszövetkezetet szervezni; egyet­értünk és ígérjük, hogy messzire elvetünk minden olyan módszert, mely csak kicsit is sértené a dol­gozó parasztok önkéntes elhatáro­zását. ígérjük, hogy mindenek elé­be a pártpolitikai munkát helyez­zük, és szétzúzunk minden olyan nézetet, amely a Nagy Imre-féle jobboldali politikának a marad­ványa. Élre hát, somogyi kommunisták, menjünk a becsületes, jószándékú dolgozók közé, érveljünk és ma­gyarázzuk igazunkat, mely min­den hazáját szerető, becsületes em­bernek az igaza. Mutassuk meg az aratásban, cséplésben, a beadás­ban, az üzemi tervek teljesítésé­ben, hogy egyetértünk a Központi Vezetőség határozatával, hogy minden erőnkkel támogatjuk mun­kájukat. Fűtse át a taggyűlések részve­vőit a párt iránti forró szeretet, a dolgozó nép iránti odaadás, érez­zük át valamennyien nagy-nagy felelősségünket jövőnkért. Legyünk ott mindenütt, ahol az emberek vi­tatkoznak, irányítsuk, vezessük e vitát helyes irányba, mutassuk meg világos, egyértelmű állásfog­lalásunkat. Lássa meg mindenki erőnket, tudja meg mindenki iga­zunkat, fokozzuk tovább a bizako­dás légkörét, mely eddig is körül- iivezte pártunkat. Induljunk együtt újabb harcokra, a biztos győzelem reményében, a párt zászlaja alatt. Kommunisták, legyünk ott mindenütt, ahol az emberek vitatkoznak! Pártszervezeteink megyeszerte a MIÉRT SZAPORODIK AZ ADÓSSÁG? A Kaposvári Gépállomás műszaki problémáiról vPártunk most méginkább megerősödik“ Az MDP Központi Vezetőségének tagjai csütörtökön országszerte üze­meket látogattak meg. Tájékoztatták a dolgozókat a Központi Vezetőség szerdai üléséről, az ott elhangzott fontos határozatokról, majd hossza­san elbeszélgettek a munkásokkal, műszakiakkal, pártaktivistákkal. A beszélgetés során részletesen vála­szoltak a dolgozók kérdéseire. Kaposvárra Dögéi Imre elvtárs lá­togatott el, aki felkereste a Kapos­vári Textilművek dolgozóit. A vendég érkezésének hírére a Textilművekben röpgyűlést tartottak, melyen számos dolgozó mondta el véleményét a KV-határozattal kapcsolatban. Róth József né, a felszólalók egyike többek leözött a következőket mondotta: "Mi, ikommunisták egy pillanatra sem felejtjük el Rákosi elvtárs érdemeit, tiki a legnehezebb időben állt a párt élén és mutatott irányt a magyar dolgozó népnek. Biztos vagyok ab­ban, hogy pártunk most méginkább megerősödik. Ezt célozza az is, hogy mind a Központi Vezetőséget, mind pedig a Politikai Bizottságot részint kipróbált, részben pedig munkájuk­kal arra érdemet szerzett becsületes elvtárstikktil erősítették meg. Egyem- berként állunk pártunk mellett, s tá­mogatjuk munkájában Központi Ve­zetőségünket.« Dögéi elvtárs válaszolt a dolgozók kérdéseire, s hosszan elbeszélgetett a Kaposvári Textilművek dolgozóival. Az aratási idény megkezdése óta a Kaposvári Gépállomáson egy ara­tógépre naponta átlag 6,56 hold jut, míg egy kombájnra 3,93. Ezzel szem­ben az aratógép napi. normája — a különböző kategóriájú területek át­lagát véve — 9,8, a kombájné 8 hold. Mindjárt kitűnik tehát, hogy a gép­állomás eddig több száz hold gabo­na learatásával maradt el. Miért? Egy nap, nyolc ember, 48 óra v A múlt hét egyetlen napján az aratógépek műszaki hibából össze­sen 34 órát álltak. Ebből 6—8 óra kisebb, a gépkezelő által kijavítható hiba, a többi azonban szerelő és szerkocsi kiküldését kívánta meg. A szerkocsin Horváth István vezető mechanikussal, Kovács Koós Endre műhelyvezető mérnökkel mi is ki­mentünk az osztopáni Győzelem földjén dolgozó — jobbanmondva veszteglő — aratógéphez. Ez a kötőgép akkor már másfél napja kint volt. Érdemes megnézni röviden, miéit kellett egy szerkocsi­nak, sofőrjének, egy villanyszerelő­nek, egy szerelő lakatosnak, a mű­helyvezetőnek és a vezető mechani­kusnak több mint hat órát eltölteni ennél a gépnél. 1. Az idén felrakott új ponyvák csatijai hamar elromla­nák, ki kellett őket cserélni (1 óra). 2. Az alsó vezető ponyva állandóan fellazult, nem hordta a kalászokat. Hosszas keresgélés után rájöttek, hogy a keszavezető lemez felszakadt, ez nyomta fel a ponyvát. Ott hely­ben újat szabtak ki helyette, lyuka­kat vágtak bele, majd felerősítették (2 óra). 3. Ezután a kötőszerkezet bolondult meg. Csináltak azzal min­dent: gyanakodtak a kutyafejre, a tűre, a kévekidobóra. Végül rájöt­tek, hogy az automatával van baj. Akkor azt állítgatták, míg kiderült, hogy a menesztőtárcsa elkopott. Meghegesztették (3 óra). Mindez tehát hat órát vett igény­be. És nemcsak az előbb említett öt embernek, hanem még egy zetoros- nak, egy kötőgépkezelőnek és a bri­gádvezetőnek. összesen nyolc em­ber = 48 óra! Egy heti munkaidő! A téli gépjavításnál pedig sokat mon­dunk, ha négy órát vett volna igény­be mindez. Hát miért nem történt meg? A vezető mechanikus elvtárssa], Kovács Koós elvtárssal, valamint a javítóműhelyi szerelőkkel, a gépállo­más vezetőivel folytatott hosszas be­szélgetés, közös elemzés után a kö­vetkezőkre jutottunk: A Kaposvári Gépállomás — de ál­lítják, hogy az ország összes gépál­lomása — a munkagépek javítását másodrendű feladatnak tekinti. Első az erőgép! Ennek oka, hogy csak az utóbbi műszaki technológiá­ja kidolgozott. Legkisebb alkatrészé­nek neve, helye, méretei, funkciója, szokványosán előforduló hibái itt fel vannak tüntetve. Javításuk a követ­kezőképpen történik: az erőgépet tel­jesen szétszedik, majd »fürdőbe« mennek az alkatrészek. Ezután a hi- brfelvételi jegyzőkönyv alapján meghatározzák, melyik alkatrész ki­fogástalan, melyik kerül felújításra, melyiket kell kicserélni. így a MEO vezetője megkövetelheti a pontos, 100 százalékos munkát. Mindez nincs meg a munkagépek­nél (aratógép, kombájn, kultivátor, vetőgép, cséplőgép stb.). Nincs meg, hogy egy felújítandó alkatrészhez milyen méretek kellenek. Ilyenkor aztán becsúszhat egy-két milliméte­res eltérés. Ez eleve megteremti a hibásodás feltételeit, ami aztán csak a nyári munkánál bújik elő. Ezen túl elismerték az elvtársak, hogy gondosabb munkával pl. az osztopáni gép 2. és 3. hibáját a télen meg lehetett volna előzni. Ráébred­tek arra, hogy nincs elsőrendű és másodrendű gép. Csak pontosan és szakszerűen karbantartandó gép van! Ezért határozták el a műhely vezető mérnökei Horváth elvtárssal együtt, hogy e télre ők maguk kidolgozzák a munkagépek műszaki technológiáját. A másik helyileg kijavítható hiba: az osztopáni aratógép és kombájn kezelői szemmelláthatólag az idén még nem tisztították, zsírozták gé­püket. Bogdán József kötőgép-kezelő még azt sem tudta, hogy kell a zsí- rozót használni, de nem is zavartat­ta magát, mert nem hordta gépével. Mióta dolgozik, e nyáron még nem nézte át gépét a felelős vezető óvó szemével, csavarkulccsal a kezében, így aztán érthető, hogy a csavarok fellazultak, hogy nem vette észre a kaszavezető lemez felszakadását... Jogos mentegetésképpen kell arról beszélni, hogy sok baj van az új gé­pekkel. Többször előfordul, ho#y 4 —5 is áll. A Répáspusztán arató új kombájnnak például egynapi munka után kettétörött a hátsó járókerék- himbatengelye. Ez a gyár hibájából történt, mert nem megfelelő anyag­ból készítették, és nem a műszaki előírás szerint helyezték fel. Ékelés helyett ugyanis hegesztették. Általá­nos hibák még az új gépeknél: kötő­szerkezet, hegesztés az aratógépek­nél; gumiszíjak, ékszíjak, szelepru­gók, hegesztés a kombájnoknál. Mindez azt mutatja, hogy a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár és az EMAG nem végeznek megfelelő munkát. Horváth elvtárs javaslata, hopy a gépállomásokról egy átvevő mindig utazzon fel az új gépekért. S az ne ve^'e át, ha hibát talál! Mert most csak kiadó van — a gyár részéről. Nagyon hasznos lenne az is, ha egy többéves tapasztalattal rendelkező szakember lenne ott a mezőgazdasági gépek gyártásánál. Rengeteg hibát előznénk Így meg, s nem akkor jönnénk rá, mikor az 50 —100 holdas táblában — reccs! — leáll a vadonatúj gép. E hibák kijavítása, országos jelen­tőségű intézkedések megtétele haté­konyabbá, eredményesebbé tenné a szocialista állam segítségét, amelyet, a gépállomásokon keresztül nyújt az: egyre fejlődő szocialista mezőgazda­ságnak. Kunszabó Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom