Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-21 / 171. szám

I SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1956. július 21. A A Külügyminisztérium szóvivőjének tájékoztatója A Külügyminisztérium tájékoztatá­si főosztályéin Rubin Péter rendkívü­li [követ és meighatailmaizott minisz­ter, a Külügyminisztérium szóvivője péntekiem sajtóértekezletet tartott, amelyen tájékoztatta a magyar saj­tó képviselőit az időszerű magyar küi- pdTitiikaii kérdésekről. A Külügyminisztérium szóvivője a következő kérdésekre válaszolt: Kérdés: Hoqyan értékeli a magyar — görög diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló nyilatkozat alá­írását? Válasz: A diplomáciai viszony fel­vétele jelentős lépés a két ország kö­zötti -kapcsólíatok normalizálása útján, s ugyanakkor hozzájárul a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás miaüett élésének további ki­bontakozásához is. Ismeretes egyéb­ként, hogy a magyar—görög keres­kedelmi kapcsolatok már néhány éve fennállnak és szépen fejlődnek. A legutóbbi kereskedelmi tárgyalásokon az árucseréiorgailom 1956. évi volu­menét a tavalyinak szinte háromszo­rosában állapították meg A cáai íkapcsdlatok felvételét egyezmény, melyet 11 ország — köz­tük a Magyar Népköztársaság — kor­mánya a közelmúltban írt alá, ko­moly jelentőséggel ibír az atomener­giának békés célokra történő, az egész emberiség javát szolgáló fel- használása szempontjából. Világos., hogy az atomenergia 'békés felhasz­nálásával kapcsolatos bcnyoQiuilt kér­déseket egy oüiyam kis ország, mint hazánk, önállóan nem oldhatja meg. Amennyiben a szovjet kormány­nak általános európai együttműkö­désre irányuló javaslatát az európai államok magukévá teszik, a magyar kormány, éppen a fenti okokból, örömmel csatlakoznék ez újabb, szé- lesebbkörű egyezményhez is. Kérdés: Magyarország milyen munkát folytatott 1956 első felében az UNESCO-ban? Válasz: Az elimúlít félévben az UNESCO-ban folytatott munkánkat egyes UNESCO-akciókba faló foko­zott .bekapcsolódásunk és az UNESCO magyar nemzeti bizottsága ^ , ^tevékenységének megélénkülése jel­_____^ n yomon lemezte. Bizonyos fékig fejlődtek az UNESCO tagállamainak nemzeti bi­zottságaival való kapcsolataink is. Résztvettünk megfigyelővel az UNESCO végrehajtó -tanácsa április­iban rendezett madridi ülésén, a rádiók kulturális programjaival fog­lalkozó párizsi értekezletén, továbbá az UNESCO szakértői értekezletén Genfiben, melyen a békés együttélés elve (tudományos vizsgálatának mód­szereit vitatták meg. Legutóbb az európai UNESCO-tag- államok nemzeti .bizottságainak fran­ciaországi értekezletén fejtettünk ki hasznom tevékenységet. Jelenleg a novemberben sonraike- rülő UNESCO-közgyűlésen való ma­gyar részvételt készítjük elő. A köz­gyűlés napirendjéhez Magyarország már eddig is számos jelentős javas­lattal járult hozzá. Magyarország egyébként tagja annak a bizottság­nak, amely a közgyűlésen az egyes tagállamok által benyújtott javaslato­kat fogja feldolgozni. sági kérdések rendezése* Olyan görögj) MEGOLDÓDIK-E A 107 ÉVES PETŐFI-REJTÉLY? követelésekről van szó, amelyek há-y boirúelőtti .kereskedelmi adósságak-í* toól és görög áülaimpolgárök vagyonátn Magyarországon ért háborús károk-. 1 bál erednek és amelyek a két ar-ft. szag szakértőinek becslése szerintiit nem tesznek ki jelentős összeget. Bi-jJ zomyos vágyók benne, hogy a diplo-y máeiai -kapcsolatok felvétele iiehető-í* vé teszi a kulturális együttműködés^ -kialakátását is, annál inkább, miveljr Magyarországon (komoly hagyomá-í* nyal vámnak a hellén kultúra kuta­tásának. Kérdés: Mi a véleménye Eisen­hower elnöknek Kós Péter maqyarj követ megbízólevele átadásakor, mondott beszédéről? Válasz: Eisenhower elnök (beszédé­ből kitűnik a vitás kérdésiek nendezé-j sére valló törekvés, örömmel; üdvöz-- löm ezt a kétségtelenül pozitív nyi-j lafkozaitot és emlékeztetek arra, hogy a magyar kormánynak az Egye-íj sült Államokkal szemben folytatottv poliiikäját hasonló törekvés jellemzi.K Kérdés: Mi a véleménye DullesiJ* amerikai külügyminiszternek a jú­lius 11-i sajtóértekezleten tett ki­jelentéséről a népi demokratikus országok »felszabadítását« illetően?»!. Válasz: Du llesnek ez a kijelentése * azt mutatja, hagy az amerikai kül-jj* ügymimmszter vonakodik tudomés-u1^ venni, hogy hazáinkban és a többiv népi demokratikus országban a szo-W ciailista rendszer szilárd és megim-ja gaithatatűlan. Egészen nyilvánvaló,,)' hogy a magyar nép, amely 1945-benij; végleg felszabadult és azóta bátran élM szabadságával, az ilyen nyii-at-kozato-jj Icát beavatkozásnak tekinti, amely-Jj, nek egyetlen cólija -bátorítást adni alj kiajpátalilista rendszer restaurálását kí-Ia vánó reakciós erőiknek. Jjj Kérdés: Mi a véleménye Magyar-íj­ország részvételéről az Egyesülte Atomkutató Intézetben és hogyanjj* értékeli a szovjet kormánynak az.ü atomenergia békés felhasználására 1- I irányuló általános európai együtt-ll működésről szóló javaslatát? a' Válasz: Az Egyesült Atomkutató. Intézet megszervezéséről szólói] Beszámoló a fehéregyházi kutatásokról A közeljövőben alighanem évszázados titok oldódik meg a Se­gesvár melletti Fehéregyházán: a Petőfi-rejtély, amely a magyar sza­badságharc 1849. július 31-én lezajlott kegyetlen s szomorú ki mene­telő, csatájával kezdődött. A harcmezőn Bem maroknyi honvédseregében ott volt a világ­szabadság lánglelkű költője is. Itt tűnt el. Itt látták utoljára. De va­jon itt halt-e meg? Erről nem lehet tudni semmi biztosat, hiszen a vesztett csata után szemtanúk jelentkeztek, akik azt állították, hogy itt vagy amott látták, volt, aki haldokolva találta a csatamezőn, volt, aki azt állítatta, hogy elmenekült, mások szerint »magukkal vitték Scariatin orosz generális kozákjai«, sőt egyes polgári lapok odáig mentek, hogy a költő állítólagos szibériai sírjáról még fényképet is közöltek. Számos legenda fonódott az eltűnt Petőfi köré a nép kép­zeletében. A titok felderítésére, végső tisztázására, sajnos, eddig még nem került sor, habár kevés idővel a szomorú kimenetelű csata után az akkori Petőf^kutatóknak könnyen módjukban állott volna a rej­télyt megoldani. Ezt a hallatlanul nagy mulasztást igyekszik most pótolni, jóvá­tenni —■ amennyiben az lehetséges — a Román Tudományos Akadé­mia. Nemrégiben ugyanis egy antropológusokból, tudósokból álló hármas munkakollektívát nevezett ki, amely a Magyar Tudományos Akadémia megbízottaival együtt, a közeljövőben ásatásokat végez az egykori fehéregyházi csatatéren a költő tetemének felkutatására. A kutatók figyelme elsősorban Fehéregyháza héjjasfalvi végétől nem messzire, Cionta János egykori román jobbágy unokájának kert­jében lévő tömegsír felé irányul, mert az öreg jobbágy többször el­mesélte otthon a véres csatát és a másnapi temetés lefolyását, ame­lyen tudvalévőén ő is részt vett. Cionta-telek végében ásott közös sírba a falu jobbágyai 20—25 elesett névtelen szabadsághőst temettek el. Cionta János az egyik­ben Petőfi Sándort vélte felfedezni. A sírra emlékeztetőül 1888-ban fakeresztet és két régi ágyút állítottak, de egy évvel lcésőbb az akkori főszolgabíró rendeletére eltávolították. Cionta akkori leírása arról a szabadsághősről, akit sajátkezűleg helyezett a sírba, teljesen a nagy köl­tőre vall. Török Aurél és Salamon orvos, valamint más kortársak feljegyzé­sei szerint: »Petőfi bal felső szemfoga szinte agyarszerű, kiálló volt, annyira, hogy felső ajkát is egészen megduzzasztotta.« E ritka jel alap­ján, a csontvázak között még most is fel lehetne ismerni a költő kopo­nyáját s maradványait. Vajon ott lesz-e Petőfi a Cionta-kerli közös sírban? Vajon meg­oldódik-e a százhét éves, s a világirodalomban eddig páratlanul álló rejtély? Erről most senki sem tudna biztosat mondani. A közös ro­mán—magyar kutatások — amelyek egyben a két nép barátságáról tesznek tanúságot — remélhetőleg megoldják a rejtélyt. Máthé András írása a bukaresti Előré-ben.) Érdekességek i!i!illlllllll!llll!lllllli!illll!llllllllil!l!l!lllillli!lillllll!llll!llllllllllllllllllllllllllllllllillll * _ . „ „ „ „ „ „ I mnen-onnan Újabb gyermekrablás az Néhány nappal ezelőtt az amerikai Westbury város egyik házának kert­jében gyermekkocsiban aludt az egy­hónapos Peter Weinberger. Édesany­ja néhány percre bement a házba. Mikor visszatért. a gyermekkocsit üresen találta. A kocsiban a követ­kező szövegű cédula volt: »Ezt azért tettem, mert sürgős szükségem van 2000 dollárra. Többet is kérhetnék. Ha a rendőrséget értesíti, vagy csü­törtök reggel 10 óráig nem fizeti ki a pénzt, csecsemőjét megöljük«. A Weinberger-család titokban a rendőrséghez fordult. A kitűzött idő­pont előtt néhány perccel a kisbaba apja egy, a háztól harminc méter­nyire lévő fa alá borítékban elhe­lyezte a váltságdíjat. Polgári ruhás rendőrök lepték el a környéket és el­zavarták az újságírókat és fényké­pészeket. Egy rendőrségi riporter és egy fényképész azonban a közelben elbújt. Senki sem jelentkezett a borítékért. A gyermek édesanyja a New York-i televízióban egy szívettépő közle­ményt olvasott fel; »Nem akarjuk Egyesült Államokban megbosszulni magunkat, csak gyer­mekünket akarjuk«. A csecsemő el­rablója már többször telefonon érint­kezésbe lépett a családdal. Azt állí­totta, hogy a kis Péter jól érzi ma­gát, és bejelentette, hogy a váltság­díjat 5000 dollárra emeli. New York környékének valamennyi templom- és zsinagóga-kapuját éjjel-nappal nyitva tartják, hogy a gyermekrabló a gyer­meket bevihesse. Katolikus papok, protestáns lelkészek és zsidó rabbik kijelentették, hogy a rendőrséget nem értesítik, ha a gyermekrabló ve­lük érintkezésbe lép. Közben múlik az idő és a szerencsétlen szülők, akik pillanatnyi szünet nélkül keresik gyet meküket, félnek, hogy a gyenge szervezetű csecsemő nem marad élet­ben. Westbury-ben már egy év előtt ha­sonló gyermekrablás történt, amikor a hároméves Stephen Dammant ra­bolták el egy üzlet bejárata előtt. Ezt a gyermeket azóta sem találták meg. Ebben az amerikai városkában a szülők most állandó félelemben él­nek. Műtét zsebkéssel Az aiusztráMiaii Sid­ney várasáinaik egyik kóriiázábarai egy 25 éves -nőn -műtétet haj­tottak végre, amely­nek sarán a tüdő egy részét edtávofltítottáik. Néhány nappal a mű­tét után egy ápolónő észrevette, hogy a meg- operált nő fulladási ro­hamot kapott. Azonnal orvosért futott, aki megállapította, hagy a szívműködés megszűnt. Hirtelen elhatározás­sal az orvos elővette zsebkését és azzal fel­nyitotta a sebet, majd ujjaival masszírozni kezdte a nő szívét. Né­hány -perc múlva a szív újiból dobogni kez­dett. A beteg -nő álla­potát súlyosnak, de nem kilátástalannak tartják. ötszáz földlökés május óta A középső Appemii- mak és az adriai terv gerpart -között fekvő Santa Sofia, Galeata és Rocca San Casoiaino községekben az elmúlt hetekben gyakori föld­lökések voltaik, ame­lyek következtében 20 épület megsérült. A lakosság rémületében az utcákra menekült. Olasz hivatalos tájé­koztatás szerint ezen a vidékein május óta (több miint 500 földlö­kést észleltek. A nép féüielmében az éjsza­káikat sátrakban- tölti. Tessék beszállni a vasúti szállodába Aki csak egy éjsza­kát tölt Béniimben, vagy néhány órát kell várnia éjszakai csatla­kozásra, annak már nem kell szállodát ke­resnie a német fővá­rosban. A tniagy bartini pályaudvarok hcíJtvá- gámyaim áll a »•Mitro­pa-« hálókocsitársaság modem száiüodakocsi- ja. Sikkasztás — emberbaráti célból A virginiai- -Norfolk város (USA) bíróságát érdekes sikkasztási eset foglalkoztatta. Az 52 éves Minne Miam- gum, bank-pénztáros és könyvelőnő, akit felst- tesei »megbízható mumka-erő-x-n-ek ismer­itek, 23 év alatt csak­nem 3 millió dal'árt sikkasztott. Ebből a hatalmas összegből ma­gára úgyszólván sem­mit sem -költött. Az el­sikkasztott pénz ilegjl nagyobb részét bará­tainak és rokonainak adta. Ezek a pénzből házaikat, autókat és kelengyét vásároltak. Minnie barátnőit min­den ünnepen gazdagon megajándékozta. Hu­szonhárom évem ke­resztül a sikkasztó ügyes manipulációival félrevezette feletteseit úgy, hogy magáról még a gyanú árnyé­kát is elterelte. A bí­róság Minnie M-angu- mot 20 évi börtönre ítélte. Ha -börtönében nem írja meg önélet­rajzát, sohasem, fog kiderülni, hogy miért követte el sorozatos sikkasztásait. Sikló a Semmeringen Augusztusban nyit­ják meg az ausztriai Semmering S-omm- wendsteán csúcsára ve­zető drótkötélpályát. Eddig a csúcs meg­mászása fáradságos volt. A sikló alsó ál­domása Maria Schutz község Fő utcáján, fel­ső óltamiása pedig a hegycsúcs közelében lévő vendéglőméi lesz. A drótkötélpálya hosz- sza 1600 méter, emel­kedése 702 méter, me­netideje 15 perc. Köny- nyen szédülő szemé­lyek számára a sikló­ra- plexiüvegből ké­szült védőernyőt sze­relmek. A technika csodája A Rhode Island-i Providence város stú­diójában a rádióbe- mondó, Mr. Bruce WiflHiiamsctns éppen hamg’eimezműsort ma­gyarázott, araikor e-gy utcai telefonfülkéből felesége felhívta a stú­diót: »Nem tudok -be­menni a lakásba, a ki­csi bezárta az ajtót« — mondta izgatottam. Valóban a két és fél­éve® Nancy belülről (bezárta az ajtót és sem csengetésre, sem kopo­gásra nem volt hajlan­dó kinyitni. Bizonyo­sam hallgatja a rádiót — gondolta a rádió- bemondó. Megszakítot­ta a zenét, udvariasan bocsánatot kért a hall­gatóktól, majd egy rövid erkölcsi prédi­kációt tartott a mik­rofon előtt: »Nancy, ha azonnal nem nyitod ki az ajtót...-« A VILLA TAVERNA RÓZSÁI Valóban alattomos mérgezés áldozata Luce asszony, az Egyesült Államok római nagykövete? Az olasz közvéleményben nagy fel­tűnést és érdeklődést váltott ki az úgynevezett Luce-ügy, amely szerint az olasz politikai életben sárgaregé­nyekbe illő bűnügyek fordulnak elő. Nagy vonalakban a következőkről van szó. A Time című amerikai he­tilap, amely Clara Luce asszony, az Egyesült Államok római nagykövete férjének tulajdonában van, szerdán »ARZÉN A NAGYKÖVETNEK« címmel cikket közölt, s abban meg­lehetősen regényes magyarázatot igyekszik adni arra a betegségre, amelynek következtében Luce asz- szony kénytelen volt római diplomá­ciai tevékenységét megszakítani és az Egyesült Államokba utazni gyógy­kezelés és pihenés végett. A Time megállapításai ironikus kommentá­rokat vált ittak ki az olasz közvéle­ményben, amely az egész ügyet meg­lehetős kétkedéssel íogadja, tudósok és szakemberek nyilatkozatokat ad­nak az ügyről és cáfolják az ameri­kai hetilap állításait. A Time cikke mindenesetre nagy szenzációt keltett és kíváncsivá tette az embereket. Amikor májusban Luce asszony el­utazott Rómából, távozása különböző találgatásokra, feltételezésekre adott alkalmat. A legtöbben azt gondol­ták, hogy ez amerikai nagykövetnő távozása úgynevezett »diplomata«- betegséggel függ össze, mások vi­szont, bár nem tagadták Luce asz- szeny diplomáciai küldetésének szá­mos kudarcát, azt állították, hogy a betegség sokkal súlyosabb termé­szetű, mint ahogy azt a félhivatalos források feltüntették. Állítólag ideg­kimerültségről és májzavarokról volt szó. Ilyen találgatások után jelent meg a Time cikke, amely leleplezi az amerikai diplomáciának »egyik leg­gondosabban őrzött titkát«. Luce asszony betegségének oka — a Time szerint — fokozatos, ravaszul végre­hajtott mérgezés. HALÁLOS MÉREG A FEHÉR RÓZSÁKBAN? A színhely, ahol ezt a mérgezést folyamatosan elkövették, a Borgiák legszebb napjaira emlékeztet: gyö­nyörű, régi stílusú szoba a Villa Ta- verna-ban, az Egyesült Államok nagykövetének római rezidenciájá­ban. A nagykövetnő hálószobájának mennyezetét csodás faragások, szí­nes intarziák borítják, amelyek kö­zött kisebb-nagyobb fehérre festett majolika rózsák láthatók. A Time szerint a rózsák fehér festékében van a halálos méreg. Az amerikai hetilap szerint éppen e szoba csodás szépségére való tekintettél Luce asz- szony idejének legnagyobb részét itt töltötte. Luce asszony a Villa Taverna-ban eltöltött első esztendeje után nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy rendkívül nagy erőfeszítésekkel tud­ja csak fenntartani azt a munkaüte­met, amelyet magára vállalt. Napról napra gyengébbnek érezte magát és betegnek, ideges és egyéb természetű zavarok léptek fel nála. Egy alka­lommal bálon vett részt és megdöb­benve tapasztalta, hogy képtelen táncolni, ami számára különösen sú­lyos csapást jelent, hiszen fiatal éveit a Broadway színpadain töltöt­te. Állapota javult, amikor hosszabb- rövidebb időre az Egyesült Államok­ba utazott, de Rómába visszatérve ismét rosszabbodás állott be: haja elvesztette régi szőkeségét, körme a legkisebb ütődésre is berepedezett és letört, fogai kihullottak. Nápolyba utazott tehát, ahol az amerikaiak­nak saját nagy katonai kórházuk van. A kórház egyik szakorvosa megkérdezte Luce asszonyt, hogy használt-e valaha arzénes gyógysze­reket. A nagykövetnő a kérdésre nem-mel válaszolt. MUNKÁBAN A NYOMOZOK A kérdés mindenesetre felkeltette Luce asszony gyanakvását, s erről a gyanújáról néhány héttel később említést tett egy barátjának, aki a Central Intelligence Agency, az ame­rikai titkosszolgálat nyomozója. A beszélgetés után a nyomozó azonnal munkához látott, Nápolyba utazott és szakvéleményt kért az amerikai katonai kórház orvosaitól. így kez­dődött meg a legnagyobb titokban a Luce-ügy, amelynek »Jones tenge­rész« ügye fedőnevet adták. Az ösz- szegyűjtött adatokat és anyagokat elküldték a washingtoni vegyészeti laboratóriumoknak és onnan azt a választ kapták, hogy »Jones tenge­rész« arzénes mérgezés áldozata. Az amerikai rendőrségi gépezet erre a közlésre még nagyobb appa­rátussal folytatta a nyomozást. Az Egyesült Államokból különleges nyo­mozók érkeztek Rómába és a hely­színen vizsgálatot folytattak. Ellen­őrizték és megfigyelték a Villa Ta­verna olasz és amerikai személyzetét, de náluk nem találtak semmi gyanús körülményt. Több jel viszont arra mutatott, hogy a mérgezés összefügg a nagykövetnő hálószobájának meny- nyezetét díszítő fehérre festett ró­zsákkal. Megállapították, hogy amikor a hálószoba fölötti emeleten dolgoztak a szobalányok, a hálószoba mennye­zetéről apró festékszemcsék hullot­tak le. A reggeli kávénak, amelyet a nagykövetnő részére a hálószobá­ban szolgáltak fel, kesernyés, fémes íze volt. Megállapították még azt is, hogy Luce asszony különösen reg­gel felébredése után szokta magát rosszabbul érezni. A nyomozók gya­núját egy másik körülmény is alá­támasztotta. A nagykövetnő hálószo­bájában volt egy gramofon. Ez a gramofon elromlott és a javítását végző műszerész közölte, hogy a bajt a gramofonba hullott fehér festék­por okozta. Ezeknek az adatoknak az alapján az amerikai titkosszolgá­lat nyomozói a nagykövetnő hálószo­bájára összpontosították megfigyelé­seiket. A fehér por nyomait felfe­dezték az ágyneműkön, a függönyö­kön, bútorokon, stb. Az ebből a por­ból vett mintán végzett vegyelemzés megállapította, hogy a por arzénes ólomvegyületet tartalmaz. Ezek sze­rint a halálos méreg a mennyezet rózsáiból hullott alá és Luce asszony húsz hónapon keresztül arzénes gő­zöket lélegzett be, olyan ételeket evett, olyan kávét ivott, amelybe* halálos méreg volt. A TIME LELEPLEZÉSEI nagy port vertek fel és megütközést keltettek. Gerin professzor, a római Törvényszéki Orvostani Intézet ve­zetője megjegyezte, különösnek ta­lálja, hogy Luce asszony gyógyulása olyan hosszú időt vesz igénybe. A ntigykövetség alkalmazottai a maguk részéről azt állítják, nincs tudomá­suk arról, hogy nyomozók megfigye­léseket végeztek volna a nagykövet­nő hálószobájában. Egyesek felvetik a kérdést, hogy a mérgezés felfede­zése után Luce asszony miért maradt továbbra is a Villa Taverna-ban? Az általános kételkedés hasonló kérdé­sek egész sorában jut kifejezésre. A Time regényes és titokzatos szenzációja sok kérdőjelet állított fel, amelyekre majd a közeli napok re­mélhetőleg megadják a választ. Gino Pállotta

Next

/
Oldalképek
Tartalom