Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Né AZ MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIII. évfolyam, 155. szám. A KA 5t FILLÍK Kedd, 1956. július 3. í A dolgozói! levelei — és amiíe Szerkesztőségünkbe több száz le­vél érkezik havonta. Egyrészük — s ebből van több — panaszos levél. Hangjukból érződik, hogy a pana­szosok legtöbbje végső elkeseredésé­ben jut arra az elhatározásra: ezt már megírom az újságnak. A minap fiatal pár keresett föl bennünket. Fáradtan, összetörve, csalódottan: »Félrevezettek bennün­ket, a számunkra kiutalt lakásba más költözött«. Egy édesanya írja: "Ha­tan lakunk egy szobában, beteg gyer­mekemet a szomszédban kellett el­üt lyezni. Találtam egy kis szobát, amit kiutalhattak volna nekem, de ridegen elutasítottak«. » ... Indoko­latlanul nagy adót kell fizetnem... « »Nem lehet a háziasszonyommal ösz- szeférni... « S hosszan, hosszan le­hetne sorolni a különböző panaszo­kat. Kusza írású levélben arra kér ben­nünket egy olvasónk, hogy segítsünk Valamiképpen egy kis családon. Nem ismeri őket másképp, csak utcáról. De megérdeklődte, hogy az asszony­ka miért olyan szomorú mindig. Mert a férj, a három gyermek apja nem törődik családjával. Finom, halványsárga levélpapírra írta levelét a szerelmes fiatalember. Társadalmi előítéletek miatt nem veheti feleségül azt a lányt, akit sze­ret. Kire tartoznak ezek a panaszok? A szerkesztőségre? Igen, arra is. De ki tudna mindezen közvetlenül segíte­ni? A tanácsok, hivatalok, szak- szervezetek, párt- és DlSZ-szerveze- tek. S ha az a szerelmes fiú bízna munkahelyének DISZ-szervezetében, vajon nem a vele egykorú társát, a DISZ-titkárt keresné fel s tőle kér­dezné meg, mit javasolsz, mit te­gyek? - , ... , Ha a különböző szervek türelem­mel meghallgatnák a dolgozók pana­szait, s főleg el is intéznék azokat, vajon akkor is a szerkesztőséghez kopogtatnának be annyian különbö­ző sérelmeikkel? Miért van az, ha a szerkesztőség közbenjár a sajtó ere­jével, akkor el lehet intézni az SZTK-panaszt, az indokolatlanul ma­gas adót stb. Hisz a szerkesztőség is csak a különböző szervek és hivata­lok segítségét veszi igénybe ahhoz, hogy egy-egy dolgozó jogos panasza elintézést nyerjen. Ki-ki a maga posztján — szakszer­vezetnél, tanácsnál és egyéb hiva­talban — dolgozótársainak bizalmát élvezi. Senkinek sincs joga visszaél­ni ezzel a bizalommal. Nem teheti meg, hogy egy panaszosnak az ügyét »nem rám tartozik«-kal vagy »jöjjön holnap«-pal intézze el. Nehéz elképzelni, hogy a különbö­ző hivatalokban és szerveknél dolgo­zó nő vagy férfi, aki otthonában sze­retetteljes családanya, csaladapa, másnak az ügyével-bajával kapcso­latosan érzéketlen legyen. S ha le­ülnek a hivatali íróasztal mellé, az akták és rendeletek megbéklyózzák emberszeretetüket, együttérzésüket. Tévedés ne essék, nem minden hiva­tali vezető és reszortfelelős érzéket­len a dolgozók panaszaival szemben, és nem is minden panasz jogos. De nem is a jogtalan panaszok mellett emelünk szót, hanem azok mellett, amelyek nagyon is jogosak. Sok hivatali vezető és dolgozó ta­nulhatna emberszeretetet attól az idős asszonytól, aki mások családjá­nak békéjéért, boldogságáért aggó­dik. Az is előfordul azonban — igaz, ritkán —, hogy azzal keresi fel egy- cgy dolgozó szerkesztőséngünket: juttassuk el köszönetét oda, ahol Atieghallgatták, ahol orvosolták pa­naszát. Egyszerű villanyszerelő mond kö­szönetét a marcali kórház orvosainak azért, hogy barátságos hangon be­széltek vele, jo bánásmódban része­sítették, és meggyógyították. Elgon­dolkodtató ... .íár-e ezért külön kö­szönet? Ha nem is illeti ezért az or­vosokat külön elismerés, de biztosan jólesett nekik, hogy egy volt betegük elismeréssel és szeretettel gondol rá­juk, mint ahogy jólesett Bálint Fe­rencnek a szeretetteljes, közvetlen hsng. S vajon az orvosnak íáradsá gába került-e a szíves szó? Nem va­lószínű. Pedig az ő munkája sem könnyebb, mint bárki másé. Sőt! Olyan leveleket szeretnénk sokat kapni, amelyekben a bíráló, sőt sok­szor vádoló szavak helyett köszönet van a segítségért, a barátságos szó­ért, a megértésért. Az ilyen elismerésre azonban kell szolgálni! II toponári Béfeesalamb Tsz elsőnek adta az első gabonát a hazának Uattain az ostor, feszül a -gyeplő | dologban frissmozgású asszony a? a vezértcigatos Horváth János kombájn -betakarította gabona rostá-f kezében, s az első kocsirakomány őszi árpa megindul a kaposvári TV Füredi úti átvevőteliepe felé. Mögöt­te -halad a másik szekér, azon Stad­ler János a hajtó. Rajtuk kívül még jónéihány tsz-tag telepszik fel a ko­csira: Gadácsd Mihály, a tsz párttit­kára, Kiss Gyula, a tsz elnöke. A 14 éves1 Gadácsi Mária tartja a táblát, amelyen ez áll: »Toponári Békega- lamib Termelőszövetkezet«. A másik táblán pedig ez: »Az első gabonát a hazának!« Igen, az első -gabonát, a topolnári szövetkezeti föld idei gazdag első ter­mését az államnak -adják. S ezt az állam iránti hűségből olyan köteles­ségérzetből teszik, amelyet a tagság 'becsülete, lélkiismerete diktál. No meg persze a verseny, az elsőnek ki­járó dicsőség ds. V7asámap meghallották: a ré- * páspusztaiák már hétfőn reg­gel útnak indítják az első friss ga» bonát. A Békegalamib vezetői össze­dugták fejüket: tegyünk túl a répás- pusztaiakon, előzzük meg őket a be­adásban. S mi történt? Vasárnap reg­gel kombájn állt az ősziárpatáhla szélére, s hozzáfogott a betakarítás­hoz. Kaszát, sarlót fogtak a tagok ds. Akik nem -kerültek be az aratópárok­ba, azoknak is jutott munka. Az ál­talános iskolából nemrég -kiállt lá­nyok — köztük Gadácsi Mária is — a kombájn melllé szegődtek. Nagy Imrémé a korra, kinézéstre idős, de lásánál szorgoskodott. Ö mondja el, milyen dúsan fizetett az őszi árpa: holdanként 14,60 mázsát. A 23 hold­ról 335 mázsa lesz a termés. (Nyolc holdat csak hétfőn tudtak learatni.) Ennek egyötöde kell a -beadásba, a többiből munkaegységekre osztanak kb. fél kilót, a vetőmagon, gazdaságig szükségleten- felüli részt hízókkal etetik fel. A járási tanács és a TV vezetői ^ a kapuban várják az átvevő­telepre beforduló, zsákokkal1 megra­kott szekereket, tsz-tagokat. (Kár, hogy a TV az idén megfeledkezett a raktárbejárat feldíszítéséről, s az el­ső beadók köszöntéséről.) Gyorsan,1 percnyi -gyorsasággal üresednék a kocsik; a teher, az első 16,91 mázsa őszi árpa a mérlegre, majd onnan az egyik sarokba kerül. Szinte jó halla­nia zsákokból kiömlő árpa zörgését, ami azt jellenti: száraz a gabona. Gő­gös és -Balassa elvtárs, a járási ta­nács képviselői, Gábor elvtárs, a TV igazgatója felvesz egy-egy maroknyi őszi árpát, s megállapítják: megfelel- a raktározási követelményeknek. Elő­kerül a fajsúlymérő is. Az eredmény: a toponáriak őszi árpájának fajsúlya 65-ös, tehát jó. "I H mázsányi termés az ország L 4 vagy -akárcsak a megye raktá­rához képest csepp a tengerben, de mégis messzehan-gzóan hirdeti: meg­kezdődött a gabona-begyűjtés ez évi csatája. Szép kiállítás a szépségért TJgy véltük van valami túlzás abban az állításban, amely a fci- állítás -megnyitásán kelt láb ra: »ilyen kiállítás Kaposvárba még nem volt«. Azóta láttuk a kiállítást, s csak annyit mondhatunk, nem túloztak az első nap látogatói: ennyire megkapó, ilyen ízléssel berendezett kiállítás valóban nem volt még Kaposvárott. Hogy el ne feledjük, persze, h ogy a kozmetikai kiállításról van szó, amelyet szombaton nyitottak meg a Béke Szálló -nagytermében. A nagyterem üvegtetejét befedték, hogy a kiállított tárgyak megvi­lágítása adjon fényt mindennek. M intim az Ezeregyéjszaka meséje elevenedett volna meg. Mentes a kiállítás a harsányságtól, az ízlés­telen zsúfoltságtól. Minden a helyén van, sem elvenni, sem hozzá­tenni nem kell semmit. A terem közepén ötletes szökő kutat állítattak fel, s kétoldalt a különböző illatszerek, piperecikkek, kozmetikai szerek seregét helyez­ték el nagy választékban. Mindent megtalálni itt, ami egy asszony­nak — aki jó háziasszony, ugyanakkor jólápolt nő — a szeme, szája megkíván, s ami csak szükséges ehhez. A férfi és női hálószobában, a fürdőszobában és a konyhában min­den megtalálható. A szobák berendezésében, a tárgyak elhelyezésé­ben semmiféle mesterkéltség, semmilyen beállítás. Minden olyan ter­mészetes, mintha a szoba lakói e pillanatban hagyták volna félbe öltözködésüket. A színpad előtt árusítás folyik, a hosszú asztalnál min­dent meg lehet kapni, amit a kiá llításon csak látni. A színpadot csipkefüggöny takarja el, s mögötte alakok mozog­nak. Hamarosan kiderül, mi van a függöny mögött. A kiállítás ren­dezői gondoskodtak arról, hogy a látogató asszonyok szakemberektől kozmetikai tanácsokat kapjanak, s ingyenes kozmetikai kezelésben részesüljenek. Különösen szép, jól sikerült dekoráció a színpad fölött elhelyezett női arc, egy pécsi festő munkája. A legjobban talán a fér­fiak nézik meg: ilyennek, képzelnek el egy szép, jólápolt női arcot. A nők hiába keresgélnek: szép férfiarc mását sehol sem látják a fa­lakon s a teremben. Valóban, eddig egyedülálló kiá llítás ez, amit mi sem bizonyít jobban, mint a nagy látogatottság, s bizonyítják a vendégkönyv be­jegyzései. Szép kiállítás — a szépségért..-. PILLANATKÉP a mezag^azdamyL klálLítáLwL A járási kiállításon felvonult a Kaposvölgyének minden va­lamirevaló szép állata, nagytőgyű tehene, kocája, turcsi orrú malaca, kiváló paripája. Egy-egy szép bizo­nyítvány mindegyikük arról, hogy milyen sokra képes Somogyország jószágtartó népe. Ha a régi nágocsi kisasszonynapi vásárokon még Konstantinápoly és Genova vásárlói is megfordultak itt egy-egy jófajta jószágért — most is szépen válogat­hatnának ezen a Péter—Fáit követő vasárnapi kiállításon... Az első díjas tehén, Hirnes II. ma­gyar tarka jászolgerendáján van egy kis hely. Farkas József 5 holdas magyaratádi kisparaszt, a díjazott jószág gazdája mellé leülünk egy pillanatra. Elnézzük, milyen sokan jönnek a vásár csupafül, csupaszem vendégei. A tehén egy-egy bordája közé három-négy ujja is odafér a tapogató vendégeknek. Hol egy „„„ egyéni gazda, hol egy tsz-brigádveze- ♦ tő dicséri a Hímes tejereit. A duz-1 _ zadt tejerek végén ott van a tejkút. i/fi »Te, komám, ebbe a kis horpadásba; nem a \kisujjam, hanem a hüvelyk- J ujjam is belefér!« — így gusztálják, J simogatják, babusgatják a jószágot.! De a végső szenteciát Deres Anna, a | göllei Lendület Tsz állattenyésztője ♦ mondja ki: — Nézzék, elöl milyen keskeny ez Sok minden mást előszedhetnék, még. De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, csak annyit mondok még, hogy kaptam kerek 15 mázsa olqsó korpát is •— attól spriccel a Hímes tőgye. Azt se en­gedem, hogy a borja agyonzaklassa, mert vederből adom neki a tejet. Ezzel is megtakarítok annyit, hogy az felér 24 kiló színvajjal. — Dehát miért nem lép be tt kö­zösbe? — kérdi Deres Anna. — Ott nemcsak egyetlen »földigérő tehén« van, hanem egy egész csorda. fT üldjük e vásári gyorsfényké- pet Farkas József 38 éves magyaratádi kisparasztnak. Ha a maga ígéretesebb életét élné, a szé­les boldogulás útját járná — főb­béi és jobbat adhatna magának is, az országnak is m E. J. ~TratJs1 GYORSHÍR ADÓ Megjavult az idő. Mától kezdve napról napra, óráról órára telefonon érkeznek hozzánk a jelentések arról, hogy Somogyország mennyi búzát takarít be az ország kenyerének nö­velésére. Az »Aratási gyorshíradó«-t olvasóink kívánságára indítjuk: 7 Memyéröl Kiss Károly párttit- * kár elvtárs Kaposvárott járt. Nem restellt útba ejteni bennünket, s eldicsekedett, hogy a Mernyei GÁ a felsőmocsoládi Petőfi Tsz őszi árpá­ját és az aszalói tsz őszi árpáját aratógéppel betakarította. Átlagter­més: legalább 14 mázsa. O A lábodi Népakarat Tsz telefo- non jelenti: 110 hold kenyér- gabonájukat géppel takarítják be. A tagság megszerette a gépeket. Az aratás nehézségei alól felszabadult munkaerőivel növényápolást végeztet. Tetterős elnökük, fáradhatatlan agro- nómusuk tavasszal meggyőzte a ta­gokat, hogy a nagy táblából a 15 haldnyi gyengébb részt sem szabad kiszántaniuk. Hengerezéssel, fogaso­lással, fejtrágyázással úgy feljavítot­ták ezt a kis sarkot, hogy most de­rül ki: érdemes volt! A »foltozásra«, »zsírozgatásra« nem szoruló nagyobb búzatábláikhoz hasonlóan ez a 15 hold is megadja a 10 mázsás átlagot: bevált a közmondás — védd meg a búzát az utolsó szemig/ S bár annak minden gépállomás örül, ha a körzetében nem kell kü­lön dicsérni a maga »lovát«, a gépe­ket — a Nagyatádi Gépállomás itt egy kis megrovást érdemel! Az ara- tógépet bejáratlan Lanz-Buldoggál kezdték működtetni. Emiatt az 2—300 méterenként meg-megáll, szuszog, pihennie kell. S ennek csak a gyors aratásra váró termés látják árát. A gép iránti szeretetet egy gépállomás« nak sem szabad ilyesféle szakszem rűtlenséggel lelohasztani!... Q A barcsi Vörös Csillag Tsz 180 • holdas ősziárpa-táblájában péntek óta öt kombájn dolgo­zik, legalább napi tíz holdat takarít be egyenként. Egyszerre a 40 holdas tábláim álltak be. Ennek az az előnye, hogy így a teherautóval azonnal ki­hordhatják a tábla végén álló csép­lőszekrénybe a magot, ott rögtön át­tisztítják. Ekkor jön aztán a szérű- szárítás. Ez a Vörös Csillag Tsz-nek annál jobb és sürgősebb, mert a ne« vés sertéstenyésztő szövetkezetnek a budapesti Nagyvásárcsarnokban fel­állított standján állandóan keresik a városi háziasszonyok a jóízű disznó­húst. A 180 holdról gyorsan betaka­rítandó — holdanként 14 mázsás — termésből nyár végére újabb 600 hí­zót vihetnek fel Budapestre. Elkészült a siófoki kenyérgyár Megyénk egyik legkorszerűbb üze­me, a siófoki kenyérgyár épülete már készen áll. Most folyik a ke­mencék építése, közfalak húzása. A gyárat teljesen korszerű módon, elő­re gyártott elemekből ópítették. A te­tőzetet hatalmas, négy és féltonnás panellokból állították össze. Az épü­lethez mintegy négyszáz ilyen pa- nellt használtak fel. Az építkezés kü­lön érdekessége, hogy a panellek tél­víz idején készültek, amikor 28 na­pig kellene állniuk, hogy használha­tók legyenek. Az építkezés dolgozói azonban a gyártott elemeket azon­nal átgőzölték és így lehetővé tet­ték, hogy a panellc-k 10—12 óra alatt használhatókká váljanak. nap minden óráját, minden percét kihasználjuk! Elmondták a Mernyei Gépál­lomás vezetői: Tátrai János igazgató, Czmerk István főme­zőgazdász, Kiss Károly üzemi párttitkár, Hám János üb-elnök: Múlt hó 29-én aktívaértekezletet az állat! De az emlőinél -már majd- |t«rtottunk. nem olyan »földig tehén«, ügyi na? í tamhk u Mi haszna van belőle? — fordul a gazdához. — Ha Deres Anna azt mondja az én Hímesemre — szól a gazda —, hogy az »földig tehén«, én meg azt mondom, hogy az apja viszont »föl­dig bika«. Rettenetes egy behemót jószág. Sibó a neve. Exportbika. A klsborjú még csak nyolc hetes, máris másfél mázsa! Le is szer­Megbeszéltük kommunis- a nagy nyári munka ter­veit. A vita során kialakult a kép, hogyan végezhetjük el minél job­ban az ara.tás-cséplést. Az Új Barázda megnyugszik Gépállomásunk történetében elő­ször sikerült biztosítani a mag gyors, biztonságos »utazását« a táb­láról a magtárba. Tavalyelőtt pél­dául a somoderi Alkotmány és a so­ződtem rá. Kaptam ezért öt mázsáimogygeszti Uj Barázda udvarán abrakot előre, a piaci árnál 1500 forinttal olcsóbban. Jó kis nyereség: a boci után 660 liter tejet nem kell beadnom. A feleségemnek 1320 fo­rint hasznot jelent ez a konyhán. Vadaskert is lesz az idei mezőgazdasági kiállításon (mintegy 5 vagon termény állt tisztí- ttatlanul. Az árpa befülledt, elvesz­ítette exportértékét. Tavaly a ráksi • Uj Élet, a magyaratádi Búzakalász [kötbérezett bennünket, mert nem [vittük le a szalmát a tarlóról. A so- ► mog^^eszti Uj Barázda az idén csak fara tógépre szerződött. Azt mondták: -Ha nem tudjátok biztosítani az el- íkcmbájnolt mag tisztítását, akkor be [se engedjük!« Most már kint van [náluk az EMAG-gép! Megnyugod- [tek. Az idei mezőgazdasági kiállításon gazdag anyaggal szerepel az erdő- gazdaság. A szabadtéri bemutató ♦ Hogyan? 1500, az erdőgazdasági gépkiállítás j K pedig 1000 négyzetméternyi teíüle- f Minden kombájnra jut egy szalmá­iét foglal el. Kis vadaskertet is fel-{lehúzó, erőgéppel; elevátor s MIB- állítanak, ahol szarvasokat, őzeket, | motor a kazalozáshoz; cséplőgép a muflonokat, foglyokat és fácánokat $ tisztításhoz. Három nagy tsz-ünkben láthat majd a látogató. ♦— ráksi Uj Élet, somodori Alkot­mány, somogygeszti Uj Barázda — fúvatással szállítjuk a magot a csép­lőgépre, onnan a magtárba. Ezt már többször láttuk szovjet filmhíradókban. Azt hittük, valami nagyon bonyolult dolog. Kiderült, nem ördöngösség, csak hozzá kell fogni. A tavasszal kipróbáltuk a be­rendezést. Előnye a következő: a kenyérnek valót — különösen ilyen esős időben — 22 százalék víztarta­lommal kombájnoljuk. Tárolni vi­szont 13—15 százalékkal lehet. A ré­gi behordásnál ez a vízveszteség nem történt meg. Ezért tároltuk vagy az udvaron, ahol újabb eső érhette, vagy a raktárban 8—10 cm vasta­gon, s így nem volt elég hely. Kilenc markos férfi helyett 3 lány Most fúvatással kerül fel a mag a cséplőre, onnan fúvatással az ab­lakon, vagy tetőn keresztül a tároló­helyre. (A ventillátor 12—14 méter­re felnyomja a magot!) A megtett úton elveszt 6—8 százalék vizet, s már egy forgatással nyugodtan tá­rolható. Sok vagon gabonát mentünk így meg a dohosodástól, csírásodás- tól. Ám nemcsak ez az előnye van. A régi rendszerű magtisztításnál egy- egv cséplőhöz kilenc ember kellett. Mégpedig markosak, mert a tele zsákokat nem tudja akárki egész nap hurcolni. Most mindössze három főre van szükség, s ez lehet női vagy öreg munkaerő. Hisz nem kell más, mint ki- és bekapcsolni a gépet, el­lenőrizni a munkafolyamatot! Na­gyon jelentős ez, különösen most, hogy az esők miatt a széna még nincs bementve a rétekről, s a ka­pálás is elhúzódik! Mindez azt bizonyítja, hogy a kombájntól való idegenkedést nem­csak úgy kell megszüntetni, hogy megagitáljuk a »maradi« tsz-t, ha­nem úgy is, hogy elhagyjuk a maradi módszereket, bátran rálépünk az új útra. Az eddig elmondottak módot nyúj­tanak arra, hogy esős időjárás ese­tén is elláthassuk feladatunkat. Fon­tos azonban ezen túl, hogy a nap minden óráját, minden percét ki­használjuk. A múlt héten például a somodori Alkotmányban a 48-as ár­patáblán elsüllyedt Visnyei János kombájnja. Ezzel elintézettnek vet­ték, hogy aznap nem aratnak már. »Úgyis közeleg az eső« — mondták. Épp akkor ért oda közülünk Kiss elvtárs. Ö gyorsan kiemeltette, át- küldte a 25-ös táblába. Fél négykor valóban megjött az eső, de addigra már két holdat levágott! Ezért osztottuk be négyünk közt a területet. Mindennap kint leszünk a körzetben. S ezért tartottunk kom­munista aktívát, hogy a többéves kollektív tapasztalatra támaszkodva, minél gyorsabb, minél jobb munkát végezhessünk a kenyérgabona-földe­ken. Vasárnap estig le is vágtunk arstógéppel 68 hold, kombájnnal 26 hold őszi árpát. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom