Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1956. július 3. Méltó válasz a provokátoroknak! A magyar dolgozók a legnagyobb felháborodással értesültek arról az aljas provokációról, amelynek kö­vetkeztében véres fegyveres össze­ütközésre került sor a lengyelorszá­gi Poznanban. Ellenséges ügynökök utcai zavargásokat provokáltak, köz­épületeket támadtak meg és az ösz- szeütközéseknek számos halottja és sebesültje volt. A lengyel munkásosztály, a póz­nám üzemek dolgozói méltó választ adtak a külső és belső ellenség pró­bálkozására és ártalmatlanná tették azokat, akik kezet mertek emelni a dolgozó nép államhatalmára. Ezek a reakciós elemek azért választották Poznant gyalázatos tevékenységük színhelyéül, mert ezzel — a poznani nemzetközi vásár időpontjában — Lengyelország jóhírének és nemzet­közi tekintélyének akartak ártani. A provokátorok másik célja pedig az volt, hogy kompromittálják és elgáncsolják azt a széleskörű de­mokratizálódási folyamatot, amely :az SZKP XX. kongresszusa szelle­mében bontakozott ki gyors ütem­ben egész Lengyelországban. Munkakönyv nélkül is lehet dolgozni az állami építőiparban és a mezőgazdasági építkezéseken A Minisztertanács rendelete alap­ján az állami építőiparban és a me­zőgazdasági építkezéseken — legfel­jebb háromhavi időtartamra —mun­ka könyv nélkül alkalmazhatók azok a mezőgazdasági foglalkozású dol­gozók, akik az építkezéstől harminc- kilométeres körzeten belül laknak. A mezőgazdasági főfoglalkozást az illetékes tanács igazolja. De a lengyel nép egy emberként mutatta meg erejét és keresztülhúz­ta a reakciós ügynökök minden szá­mítását. Azt a nagy tekintélyt, amit a lengyel dolgozók hazájuk újjáépí­tésével, lelkes munkájukkal és bé- keszeretetükkel vívtak ki a nemzet- zetközi életben, nem veszélyeztet­heti néhány külföldi és belföldi ka­landor aljassága. Azt a demokra­tikus fejlődést, amely a párt és a kormány vezetésével a mai Lengyel- ország életét jellemzi, nem komp­romittálhatják azok, akik a lengyel nép szabadsága ellen törnek. Len­gyelország dolgozói kártékony fér­gekként rázzák le az ország testé­ről és könyörtelenül eltapossák a nép boldog életének ellenségeit. A magyar dolgozók mélységes ro- konszenvvel és együttérzéssel áll­nak lengyel testvéreik mellett. Örömmel értesültünk róla, hogy Poznan munkássága gyorsan leszá­molt ellenségeivel és hogy a lengyel nép zavartalanul és teljes egység­ben halad tovább — a Lengyel Munkáspárt vezetésével — a szocia­lizmus építése, a demokratikus fej­lődés útján. INDOKOLATLAN KÁRÖRÖM Az amerikai republikánusok az utóbbi időben nagy dérrel-durral hí- resztelik, hogy az Egyesült Államok jelenleg a minden eddiginél na­gyobb virágzás, a soha nem látott boom korszakát éli. Ezt a virágzó pa­radicsomot azonban a valóságban |ihallatlanul gyenge szálak tartják össze. E gyenge szálak egyik leg- igyengébbike a mezőgazdaság. Az ((amerikai farmerek jövedelme évről évre csökken. Míg 1951-ben 14,8 mil­liárd volt a jövedelmük, 1955-ben már csak 10,6 milliárd dollár. A szak­értők szerint a jövedelem további csökkenése várható. A jelenlegi vá­lasztási hadjáratban a farmerkérdés az egyik legfontosabb probléma. A demokrata pártiak éppen ezért ret­tenetesen örülnek, hogy a köztársa­ság párti kormány nem tudta megja­vítani a farmerek helyzetét, akik következésképpen emiatt a demok­ratákra fognak szavazni. Örömük azonban indokolatlan. Hiszen a far­merek jövedelme éppen a demok­rata párti kormány idején kezdett csökkenni. Minisztertanácsi határozat az építőmunkások pótszabadságáról, az építők napjáról A Minisztertanács legutóbbi ha­tározata alapján az Építésügyi Mi­nisztérium építőiparában foglalkoz­tatott munkások — amennyiben egész évi fizetett szabadságukat a téli időszakban, december 15—feb­ruár 28 között veszik ki, rendes sza­badságukon felül hat nap pótszabad­ságot kapnak, ha a munkafegyelem­re vonatkozó rendeleteket megtar­tották. A Miniszter tanács az építőipar je­lentőségének a kihangsúlyozása ér­dekében minden év május utolsó va­sárnapját »építők napjának« nyilvá­nította. »CGOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOQC UJ CIGARETTA, AZ ARATÁS A vidéki földművesszövetkeze­tek a nyári munkák idejére 40 millió Aratás cigarettát hoznak forgalomba. Az új cigarettát, .■amelynek darabja tíz fillérbe kerül, középerős dohányfajták­ból állították össze. KI A FELELŐS? A Délafrikai Unióban a fehérek átlagos életkora 70 év, míg a benn­szülött lakosok, az afrikaiak átlag 36. életévükben haláloznak el. A Listener című angol folyóirat nemrég közölte Theodor Hillman professzor cikkét. A professzor megállapítja, hogy az egyik néger rezer­vációs területen minden ezer gyermek közül 508 tizennyolcévesnél fia­talabb korában hal meg, 242 pedig az egy évet sem éli meg. Az élet­ben maradt gyermekek gyengék és betegek, s 20—25 éves korukban húsz-harminc esztendővel öregebbnek néznek ki. A nőknél még rosz- szabb a helyzet. Öreg vagy akár idősebb afrikai ritka csodabogár a Dél­afrikai Unióban — írja Hrllman. A professzor megállapítja, hogy a korai elhalálozás okát az elégte­len táplálkozásban és a betegségekben kell keresni. A fajvédők rend­szerint azt hangoztatják, hogy az afrikaiak természetüknél fogva szelle­mileg fejletlenek és ez a bajok oka. Hillman professzor szembehelyez­kedik ezzel a magyarázattal. Hangsúlyozza, hogy az afrikaiak nem a gyenge szellemi képességeket öröklik, hanem azt az »életmódot, amely gyakorlatilag fizikai és szellemi katasztrófára kárhoztatja őket«. A teljes igazság az, hogy az afrikaiak a gyarmatosítók jármát, a gyarmati rendszer kegyetlenségeit »öröklik«. MEGJELENT AZ ANYAG- ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS ÚJ SZÁMA Az Anyag- és Adatszolgáltatás új, júniusi száma közli J. Tyomkin: A békeharc a nemzetközi munkásmoz­galom dicső hagyománya, L. Leon­tyev: A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének fokozódása című cik­két, N. Bajbakov: A Szovjetunió fő gazdasági feladata és a távlati ter­vezés legfontosabb kérdései című írását. A szocializmust építő országokból Viliam Siroky: Az újabb fellendülés és az újabb győzelmek lenini útja, és Miha Marinko: A társadalmi igaz­gatás kérdése Jugoszláviában című cikke közöl értékes tapasztalatokat. J. Gollan: Az Angol Kommunista Párt XXIV. kongresszusa után című cikke az angol testvérpártunk párt- éietével foglalkozik. A folyóirat a Nemzetközi kérdések rovatban Luciano Gruppi: Olaszor­szág és a NATO és Csandzso Nosza- ka: A japán dolgozók harca a bé-f kéért, a nemzeti függetlenségért és A színházi vitával segíteni akarunk Cikkeink nyomán bizottság vizs­gálja felül a színház vezetőségének munkáját. Ennek során felmerült, hogy tárgyilagos-e a Somogyi Nép­lap, s hogy honnét vette adatait a szerkesztőségi cikkhez. Mindenek­előtt le kell szögeznünk, nem enged­hetjük meg, hogy egyoldalúak le­gyünk. Nem engedhetjük, hogy a szenvedélyek felgyúljanak a cikk nyomán, s teljesen egyoldalúan, csak a színház vezetői hibáit tárgyaljuk. Az év folyamán sokszor elismertük színházunk eredményeit, de most úgy éreztük, szót kell adnunk azok­nak, akik szívükön viselik a színház ügyét, vezetését, és a színház hibáit látva jobb kezekben akarják látni a vezetést. A vita során természetesen helyt adunk az ellenvéleményeknek is, s így a most hozzánk érkezett le­veleket Sugár Lászlótól és Sallós Gábortól — is közölni fogjuk. Honnét vettük a bátorságot és az adatokat a cikk megírásához? Vet­tük onnét, hogy a színház művészei­nek és dolgozóinak nagy része, mond­hatnánk kilencven százaléka igazol­ta a cikkeinkben felsoroltakat. Ter­mészetesen nem azoknak a vélemé­nyét vettük alapul, akik különböző okok miatt megválnak a színháztól, s így bizonyos fokig elfogultak. Ala­pul vettük azoknak a jószándéku, becsületes, tehetséges színészeknek a véleményét, akik nem személyi sé­relemtől vezetve, hanem a színház iránt érzett felelősségérzetből támo­gatták a sajtó munkáját. Figyelem­be vettük a színházon kívül uralkodó hangulatot is, azt, hogy a közönség már hetek óta a vita megindulása előtt azt kérte számon a sajtótól, hogy miért nem nyúl bátran a szín­ház kérdéseihez. És figyelembe vet­tük nem utolsó sorban a kaposvári értelmiségi körök véleményét és ja­vaslatait, akik egyetértettek cikke­inkkel. Bizonyos, elkövettük azt a hi- , bát, hogy csak a negatívumokat is- ‘ hogy ilyen melyen es alaposan fog­vélemények, amelyek a cikk nyo­mán a szerkesztőségbe érkeztek. (És nem szervezetten érkeztek, amint azt egyesek állítják.) Szerkesztőségünket az igazság ve­zette és vezeti a vitában. Nem volt célunk sem Sugár László, sem Sal­lós Gábor végleges elgáncsolása, a már előbb ismertettek alapján bí­ráltuk munkájukat, s úey érezzük, jogosan. Az a bizottság, amely most megvizsgálja a szinház vezetésének munkáját, bizonyosan figyelembe ve­szi azokat az eredményeket, amelye­ket a fiatal színház az elmúlt évad­ban elért. De nem dönthet ez a bi­zottság egyoldalúan csak a vezető­ség meghallgatása után. Szeretjük a színházat, értsék meg, akik ezt késégbevonják; hogy a szín­ház szeretete vezeti a sajtót és a kö­zönséget is, amikor foglalkozik a színházzal. A mi színházunk legalább olyan kedves most is, mint az indu­láskor. Ez érződik a beküldött leve­lekből is, s ezért foglalkozunk a színház munkájával, s nem azért, hogy személyeskedjünk, hogy lejá­rassuk a színház vezetőségét. Akik azonban hibákat követtek el, azok ismerjék azokat el. Pia mi hibát kö­vetünk el, nekünk is van és lesz erőnk, hogy azt bevalljuk. A színház művészeinek levele Mi, a Csiky Gergely Színház mű­vészei és dolgozói közöljük, hogy egyetértünk a Somogyi Néplapban megjelent, a színház vezetését, az igazgatót bíráló cikksorozattal és a lap állásfoglalásával, s egyben meg­köszönjük a pártnak, a megyei ta­nácsnak és kedves közönségünknek, Szabályozták a vontatók Az elmúlt hónapokban több köz­lekedési baleset történt Kaposvárott. A Somogyi Néplap ekkor felhívta az illetékesek figyelmét, hogy feltétle­nül tenni kell valamit a balesetek megelőzésére. Néhány javaslattal is éltünk a forgalmas utcák közleke­désrendjének megjavítására. A Me­gyei Rendőrkapitányság akkor meg­ígérte, hogy megfelelő intézkedése­ket hoz a járműforgalom szabályo­zására. Az ígéretet most tett követ­te. Csőke Péter elvtárs, rendőrőr- nr.gy, a Megyei Rendőrkapitányság vezetője a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1955. évi 22. sz. törvényere­jű rendeletének 8. §-ban biztosított 'jogkörénél fogva Kaposvár város közlekedési szabályozása érdekében az alábbiakat rendelte el: 1. A városnak a Széchenyi tértől az Ady Endre u., Achim András u., Zalka Máté u., Hársfa u., Virág u., Bsjjcsy-Zs. u., Szalma István u., 48-as Ifjúság u., Kossuth Lajos u., Beloi­annisz u., Petőfi u., Kereszt u., Fü­redi és Berzsenyi u. által határolt területén belül a vontatók közleke­dését megtiltja. Ennek megfelelően a vontatók a városon keresztül csak az alábbi út­vonalakon közlekedhetnek: Nagykanizsa, Balatonboglár, Dom­bóvár, Pécs felé: A Vásártéri úton át az Achim András u. (Marhahajtó út), Zalka Máté u., Hársfa u. és a Vörös­hadsereg útján át. Dombóvár, Pécs, Balatonboglár, Nagykanizsa felé: Vöröshadsereg út­ja, Hársfa u., Zalka Máté u., Achim András u. (Marhahajtó út), Ady Endre u., Berzsenyi és Kanizsai ut­Kaposvárott közlekedését cákon át. A város északi részéből a vonta- i tók az alábbi útvonalakon közieked-, i hetnek: Arany u., Füredi u., Kam- (j zsai utcán át, Vagy Arany u., Sztá-(í lin u., Streith M. u., Hunyadi J. u., ,í Damjanich u., Dimitrov u., Beloian-1( I nisz u., Szalma István u., Bajcsy-Zs. \ u., Virág u. és Vöröshadsereg utján', át. j | 2. Az 1. bekezdésben meghatáro­zott utcák által határolt város terü­letén a dieselüzemű (G. S. és Lanz- bulldog) vontatók egyáltalán nem, az egyéb vontatók (benzin üzemű Ze- tor, Ford stb.) csak elkerülhetetlenül szükséges esetben közlekedhetnek. 3. A jelen rendelet megszegői ai 911—62/1956. sz. megyei szabályren-,í deleibe ütköző szabálysértést követ- | nek el, s 100 forintig terjedő pénz-,i bírsággal büntethetők. Ez az intézkedés kétségtelenül elő­segíti a közlekedésrend megjavítását,,! mivel bizonyos mértékig tehermen-,1 tesíti a legforgalmasabb útvonalakat.} Még mindig marad azonban tenni­való. Igen sok motoros vágtázik va­dul végig az utcákon. (Jó lenne, ha a rendőr elvtársak megfigyelnék a Latinka Sándor utcát, amikor egyes versenyző motorosok ott »repeget- nek«.) De sok még a belvárosban 4 gyorsan hajtó személygépkocsi ési teherautó is. Ha derék rendőreink még éberebben vigyáznak, ha nem­csak a járművezetőket, hanem a gya­logjárókat is figyelmeztetik és ne­velik a közlekedés szabályainak megtartására, akkor remélhetjük, hogy a legkisebbre csökkenthetjük^ a közlekedési balesetek számát. a demokráciáért című cikkét közli. A kultúra és tudomány problémái­ról L. Altyer: A mai burzsoá poli­tikai gazdaságtan a monopóliumok szolgálatában című írása jelent meg az új számban. Számtanból elégtelen \ Bizony, jócskán akadnak olya­nok, akiknek nem erős oldaluk a számtan. Azt még csak tudják, hogy egyszer nulla az nulla, de amikor egyet meg egyet kell összeadniuk, már vége a tudo­mánynak. Mit várhatnánk tőlük akkor, amikor egy bizonyos ösz- szegből egymillió kétszázezret kell kivonni. Elképzelni is ször­nyű: az az eredmény jön ki, hogy az összeg nem csökken, ha­nem ... nő. így járt legutóbb né­hány vezető nyugati politikus. A Frankfurter Rundschau-ból megtudjuk, hogy Dulles, az Egye­sült Államok külügyminisztere f Gruenther tábornok, a NATO t fegyveres erőinek főparancsnoka és még néhányon Nyugat-Német- országban minden tehetségüket és befolyásukat latbavetik annak bebizonyítására, hogy az 1 200 000 szovjet katona leszerelése nem csökkenti, hanem növeli a Szov­jetunió katonai erejét. A Szovjetunió békés kezdemé­nyezése válaszút elé állított egyes nyugati politikusokat: vagy követik a Szovjetunió példáját, vagy véglegesen lelepleződnek, mint háborús gyújtogatok. Mint­hogy azonban ezek az urak sem az egyiket, sem a másikat nein óhajtják, suta számtani művész- mutatványokkal megpróbálták elferdíteni a szovjet kormány le­szerelési határozatát. A Frank­furter Rundschau pellengérre állítja e matematikai tudatlanok hamis »logikáját«. »Most már legalább tudjuk — gúnyolódik a lap —, hogy miért oly fontos a Német Szövetségi Köztársaságnak az 500 ezer főnyi hadsereg felállítása. A Nyugat komoly mértékben hozzá kíván járulni a leszerelés ügyéhez. Mert ugyebár kétségtelen, hogy ameny- nyiben a katonák leszerelése nö­veli a katonai erőt, akkor újabb katonai fegyveres alakulatok szervezése csökkenti a hadsereg erejét.« Ha már a burzsoá Frankfurter Rundschau is gúnyt űz a fegy­verkezési hajsza híveinek pro­pagandafogásaiból, akkor a nap­nál is világosabb, hogy igen rosz- szul állhat ez utóbbiak ügye. mertettük. Az eredményeket mi nenn tagadjuk. Ezt meg is ,írtuk annak­idején. Az a vezetőség is, amelyet bírálunk, személy szerint Sugár László és Sallós Gábor is részese az eredményeknek. Ez azonban nem kisebbíti felelősségüket a színház ve­zetéséért, az elkövetett hibákért. Hibánkul róják fel, hogy nem szok­tuk meg a színházaknál év végén szo­kásos fluktuációkat, s azoknak ad­tunk hangot, akiknek felmondtak. Nem ez veit a szándékunk, s nem is ezt tettük. Szándékunk a segítés volt, ezért jelentettük meg a cikke­ket is. S hogy helyesen tettük, ezt bizonyítják azok a levelek, azok a lalkoznak színházunkkal. KöszönjüK a közönségnek, amelyről most bizo­nyosodott be, hogy igazán magáénak vallja ezt a színházat. Pusztai Péter, Juhász Pál, Ho- mokai Pál, Árkos Gyula, Körösz- tös István, Hajdú Péter, Kondói Kiss Jenő, Rassy Tibor, Kencssy Zoltán, Vásárhelyi Andor, Sza­bados Antal, Pólyák Zoltán, Csurka László, Kosnlós István, Bán Tamás, Barcza Éva, Kcr- pely Judit, Malonyai Edit, Gá­bor Mara, Mészáros Jolán, Ro- faonczy Mária, Fábián Klári, Árkos Judit, Ágh Éva. {Érdekességek mne n-o nnan Németország oroszlánokat exportál Afrikába A diéCHaf rikai Etoslhai-i rezervátumban túlsá­gosan elszaporodtak a zebrák. Hogy további szaporodásukat meg­akadályozzák, Német­országból importált oroszlánokat bocsáta­nak szabadon. Az a paradoxon, hogy Af­rikáiba Németországból visznek oroszlánokat, annak a következmé­nye, hogy a németek jelentős sikereket ér­tek el a vadállatok te­nyésztésében. A frank­furti állatikért mód­szerét átvéve, számos német állatikért elérte, hogy az oroszlánok a fogságban ugyanolyan könnyen szaporodnak, mint a természetben. Eladási áruk ilyenfor­mán kevésbé magas, mint. az afrikai vad orosizláncké. Utóbbiak foglyulejtéséhez ui, olyan expedícióik szük- ségesek, amelyeknek költsége erősem meg­drágítja az oroszlánok árát. Az első színes film egy csirkének a tojá­sén belüli fejlődését mutatta be. A felvétel1 úgy készült,, hogy a tojás héjára egy kis üvegablakot erősítet­tek anélkül,: hegy kárt tettek volna a tojás­ban, s aztán ezen a kis ablakon keresztül; örö­kítették meg a csirke kialakulását. A film még egy vízibollha szü­letését is bemutatja. Lélegző fejmodell Az egyesült államok­beli General Electric Company mérnökei kanosukból sajátos fej- modelílit készítettek. A modellen próbálják ki a különleges álarcokat, amelyek a handfordi atom-üzem munkásait hivatottak a rádióak- itív porok 'belélegzésé­től megvédeni. Az em­ber lélegzését a mo­dellen szivattyúk utá­nozzák. A kaucsuk-fej1 belsejében elhelyezett szűrő felfogja, illető­leg összegyűjti a rádió­aktív részecskéket, amelyek az álarcon képesek voltak keresz­tülhatolni. A szűrő rádióaktivitásából (bi­zonyos idejű »légzés« után) az álarc hatásos» ságára vonatkozó kö­vetkeztetéseket lehet levonni. A japán erdők énekesei — a kabócák A mi énekes mada­rainkkal ellentétben a iapán dalos madarak hangja teljesen jelen­téktelen. A mi fülemü­lénk hangjához egyik haragja sem hasonlít­ható. Van ugyan egy zöldes tollú madár, amelyet fülemülének neveznek, de a japán fülemüle hangja után ítélve inkább a rigók­hoz tartozik. A japán erdők igazi énekesei a kabócák. Ezek a szár­nyas rovarok ellepik a fák napos oldalait és valóságos versenyt rendezve, igyekeznek túlénekelni egymást. MOZGÓ HEGY A nyugatHnémetqr- szági Sonthofen köze­lében emelkedő Bären- kopf-hegy nemrég vá­ratlanul elmozdult he­lyéről, s napi 1 méte­res »gyorsasággal« megándiuit a közeli Gumzesrfed falu irá­nyába A földrétegek gyűrődése következté­ben a környék termé­keny meződ és dús le­gelői igidres-igödrös kő- és földhaílmazzá vál­toztál?. A kőrengeteget mély [barázdák sze­lik keresztül-kasul. A ihegymozgás több hé­tig tartott. Egy föld­rengéskutatókból és geológusokból álló cso­port megkezdte a ritka természeti jelenség be­ható tanulmányozását. Jótét lelkek A bonni kormány hi­vatalos közlés szerint abban egyezett meg az angol kormánnyal, hogy évi 400 millió márká­val hozzájárul a Nyu- gat-Németországbam ál­lomásozó brit csapa­tok eltartási költségei-' hez. Bonn ugyanezen a címen az Amerikai Egyesült Államoknak 650 millió, Franciaor­szágnak 287 millió márkát fizet, jóllehet a párizsi szerződések rendelkezése értelmé­ben 1956. május 5-e óta nem kellene hozzá­járulnia a külföldi csapatok költségeihez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom